Katholikus Néplap, 1856. január-december (9. évfolyam, 1-26. szám)
1856-01-15 / 3. szám
I. Szent Benedek Apát, és szerzetes rendje. különösnek látszik, hogy a szerzeteseket, kik ismertetni nem akarnak, mi e lapokra, mintegy köztérre hozzuk, a végből, hogy őket ismerjük. Különös lehet, hogy akik a külvilágtól elvonulnak, a lármás élettől magányos épületbe húzódnak, azokat szándékozzuk a nyugodt magányból egy újságlapra tenni, a világnak megmutatni, hogy akik nem óhajtják az emberek felőjük szóló dicséreteiket, hanem csak dicsérni az Istent ; akik nem kívánnak az emberekkel, hanem csak az Istennel, s ennek kedves szentjeivel beszélni, mi azt okozzuk, hogy róluk ezeren és ezeren beszéljenek. Az ő ajtaik éjjel nappal zárva vannak; azért a ház, hol lakoznak, zárdának neveztetik, mi kopogunk ez ajtón, s midőn bebocsátanak, szemléljük, vizsgáljuk életmódjukat, szokásaikat, foglalkozásaikat, hogy azokat megismerve, a közlapokban annyi sok jámbor felebarátjaiknak egy téli vasárnap délutánján körülményesen elregéljük. — Hilába, így van a nagy világban : a ki futja az emberek szem? megismertetik annál inkább; a ki nem akar dicsértetni, leginkább dicsértetik; a ki kicsiny akar lenni a magányban, nagy lesz a közvilágban. Az illatos virágot távolról is értezzük; a fényes napot messziről is látjuk, úgy sz. Benedeket és az általa alapított szerzetes rendet is ismerik a széles földön. A búzát eltemetjük a földbe, megismerjük kalászában , és ha eltemetve, a föld alá búvá nem verne gyökeret, nem hozna kalászt. A magányos élet a nagy férfiak iskolája, növeldéje, ápoldája. Csak az tud a világban nagygyá lenni,ki előbb tudott a szűk magányban ,kicsiny lenni, valamint az tud legjobban bölcsen szólni, ki előbb tanult soká hallgatni. Mi szólunk sz. Benedekről, és az ő fiairól; ha nem szeretnék, ha nem tisztelnék őket, hallgatnánk róluk. Szavunk a tisztelet, a hála szava azon jóért, melly általuk annyi száz és száz évek lefolyásán, áradott sok felé. A jó keresztény életet, a tudományt, a földművelést erősen mozditák elő. Midőn az örök boldogságra oktatták a népet, a földi boldogság forrásait is kijelölték neki: minda mellett, hogy a bűnt és rossz szokásokat irtották, igyekeztek ők az elméből a homályt, a mezők és völgyekből a cserjét és tüskét kiirtogatni. Sz. Benedek fiai közül láthatni volt nehányat az Isten oltára előtt a néppel imádkozni, néhányat tanodámért, azt fölkeresik ezek , a ki nem akar ismertetni. Abban a gyermekek tanításával elfoglalva, néhányat Ss. Pest, 1856. KATHOLIKUS NÉPLAP. Januárius 15.