Katholikus Néplap, 1856. január-december (9. évfolyam, 1-26. szám)
1856-06-11 / 24. szám
Mutatványok egy készülőben lévő munkából, mellynek czime lesz: „Ünnepi és vasárnapi könyv.“ Jó példa*). IV ulaszthatatlan kötelességük a szülőknek gyermekeiket oktatni, reájuk vigyázni, fenyíték alatt tartani, de minderre a jó példa teszi fel a koronát, sőt nehezen hibázok, ha azt állítom, hogy a szülőknek gyermekeik iránti minden kötelességei között, ez maga fölér a többivel. Azért, ha az előbbi pontokban a tanítást, felvigyázást, fenyítéket szívükre kötöttem a szülőknek, most midőn a szám szerint legutóló, de fontosságra nézve legelső kötelességhez értünk, a Josue seregének hangjával, mellyre Jerikó falai összeomlottak, szeretném minden apának, minden anyának fülébe dörgeni: adjatok jó példát gyermekeiteknek. *) Reményijük, hogy nz. s tudós Mester István ur, ki az elhunytnak nagybecsű irományait öröklé , mind lelkésztárs és szívbarátja iránti szereteténél, mind pedig olvasóink érdekénél fogva, nyujtana még nehány töredéket azon kincshalmazból, mellynek birtokába jutni szerencsés volt, azáltal is A szó indit, a példa vonz mind a jóra, mind a roszra, a szó rettent, a példa visszatartóztat mind a jótól, mind a rosztól; ez áll minden példára, de leginkább a szülőkére gyermekeik irányában ; mert a gyermekek mindig szüleik körül lévén, és őket természeti ösztönüknél fogva szeretvén, ez a szeretet s szüntelen való velőkiletet vonja, kényszeríti őket példájuk követésére a jóban, mint roszban, a nagyban mint a legutósó apróságokban egész a majmolásig. Innét az a nagy hasonlatosság a gyermekekben szüleikhez nemcsak a kezvonásaikban, minek a testben és a vérben az oka, hanem viseletükben is, úgy hogy belebámul az ember; innét azon szokásmondások is, mellyeket olly gyakran hallunk: „apja fia,“ azaz hasonló hozzá, „nézd meg az anyját, s vedd el a leányát,“ mert egyik olylyan mint a másik, ez okból mondja az irás is: „hogy fiáról ismertetik meg az apa.“ Ez olly tudva lévő dolog mindenki előtt, hogy nem szükség hosszasan mutogatni, épen olly világos az is, ami belőle következik, t. i. hogy mivel a gyermek szülői példáját szokta követni, ezek rósz példát ne adjanak neki, hogy rósz újabb virágokkal ékesítendő azon emlékszobrot, trmellyet e korán elhunyt bajtársunk önmagának emelt. Egyébiránt vegyék mind az, s tudós Mester István ur, mind pedig a gyászosan sújtott szirákiak szerencse kivánatunkat a fölött, hogy Mester István a szirákiaké, a szirákiak Mester Istvánéi lévén, egymásban kölcsönösen megvigasztaltattak. Szerk. 24 HATHOUKUS NÉPLAP.L.3 Pest, 1856. Vjk, Június 11.