Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1856-07-02 / 27. szám

Az aratás. [T* lapok jelenévi tizenkilenczedik számában üdvözölve lévén május, ez a hónapok leg­­szebbikének nyilvánittatik, kétségen kivül azért, mivel ezen hónapban fejtilt ki a ter­mészet egész pompájában; ekkor zöldelnek ,legszebben az erdők ékességei, a sudár és lombos tölgy­ek, bükkök, hársak, jegenyék, s mindennemű vad fák; ekkor virágzanak legszebben a rétek és mezők is, mellyeken a virágok változatos tarkasága elbájolja a s­ komolyan vizsgálódó egész valóját, s nem akarva is eszébe jut az Üdvözítőnek ezen mondata, hogy „dicsőbbek a mezők virágai Salamon király minden külfényénél­, miután ezek csak kölcsönözöttek, amazok ékessége pedig természetük­ben rejlik, és ebből ered; — ekkor a gyümölcsöző fák és kerti növények becses reménynyel kezdik táplálni a tulajdonost, mert látják azokon a mutatkozó gyümöl­csöket — mellyek majd a megéréskor, ha az elemek dúló s megsemmisítő viszontagságaitól megóvja azokat az Ur, m olly kellemes csemegékül szolgálnak nékik; — ekkor a szárnyasok a dermesztő tél szomorú napjai után mintegy uj életre kelve, vígan repdesnek a sza­badban, s mintegy hálát zengve a mindenség leghatal­masabb Urának, bájos hangicsalásukkal töltik be a le­vegőt, mintegy fölhíván minket is, hogy emeljük föl fejünket, szívünket és szavunkat a magasban lakó jó Istenhez, és a táplálásunkra készített eledelek zsengé­ire függesztvén szemeinket, isteni gondviselését ma­gasztalva áldjuk és dicsőítsük, fölsóhajtván gyakran hálás szivünk tiszta érzetével: „Te vagy Uram, azon kegyes atya, ki kezdettől óta mindeneknek gondját viseled; ki a hollónak is elkészíted az eledelt, midőn fiai hozzád kiáltanak, nem lévén eledelük; kinél hajszá­laink is megvannak számlálva; kinek mindenkire kiter­jed gondviselése, a Te teremtményeid lévén mindenek, a kicsinyek úgy mint a nagyok.“ — Illy szempont­ból tekintve a május hónapot, ki ne nevezhetné azt, az év hónapjai közt legszebbnek, legkellemesebbnek? De azért korán sem tarthatjuk azt legdúsabbnak, leghasz­nosabbnak. Nem, miután annak szépsége és kelleme­tessége inkább a külszínben mutatkozik mint a biztos valóban, és noha a reményt fölizgatja a kebelben, de gyakran igen gyakran meghiúsul, s egészen elhal az. — Azért én, noha szintén szépnek s kellemesnek tar­tom s nyilvánítom a május hónapot, de kielégítőnek és leghasznosbnak nem azt, hanem Júliust üdvözlöm. És miért? mert ez adja meg a mindennapi kenyeret, amellyet közösen kérünk naponta Istentől az Úr imád­ságában; ez az aratás ideje, mellyben a legszüksége­sebb s kikerülhetetlen tápláléknak anyaga tökélyre jut, összegyüjtetik, és egész évi szükségletre elkészíttetik. Nyomoru az élet, ha nincs kenyér fentartására. Jó, és­ vaj KATHOLIKUS NÉPLAP. a Pest, 1856. é. Julius 2.

Next