Katholikus Néplap, 1857. január-június (10. évfolyam, 2-25. szám)
1857-06-10 / 23. szám
Istennek imádandó Gondviseléséről, tévedhető és nem egy ízben tévedő emberész is belátja, hogy teremteni valamit, és azután csak amúgy veszendőre hagyni, fönmaradásáról nem gondoskodni annyi, mint a végtelenül bölcs és jó Istent gondatlannak és kegyetlennek állítani, mit felőle csak gondolni is égbe kiáltó káromlás, ennélfogva rendithetlenül állsz. Jeromes ezen mondata: az isteni gondviselés által kormányoztatnak mindenek , t. i. az értelem nélküli teremtmények, és szabad akarata valók egyaránt. Istennek imádandó gondviselésében mind a természeti, mind az erkölcsi világrendben, a földkerekség minden népei hittek. A keresztények és zsidók minden kétségen fölül álló e részbeni hitágozatát mellőzve, a pogány népek szintúgy nem csak hogy nem tagadák, az isteni gondviselést, hanem még a babonáskodásig is vitték e dolgot. Avvagy köztudomásilag, nem helyezők e nagymindenség legkisebb részeit is az istenség, vagy helytartói gondviselése alá annyira, hogy balga hitük szerint, az ég, föld, tenger, tűz, erdők, az évszakok úgymint: a tavasz, nyár, ősz és tél, az aratás és szüret egyegy külön istenség pártfogása alatt állana? — A népek és nemzetek a gondviselésben közegyezése, könnyen kimagyarázható jelenség. Ugyanis ha szemeinket az égre emeljük, hova az ember rendeltetésénél fogva hivatalos, lánghetükben olvasható a gondviselő Isten hatalma és bölcsesége. Avvagy ki alkotta a milliónyi sokaságu égi testeket, melyek hatezer év óta rendbontás nélkül fölöttünk ragyognak? kinek szavára kelt föl legelsőbben a nap melengető sugaraival ? kinek intésére fog legutolszor lealkonyodni ? Nem e Az, ki a napban helyezte székét, és a föld lábainak zsámolya? miként Dávid, a királyi zsoltáros éneklő vala. Avvagy a vakeset, a véletlen, sors, végzet kormányozza-e a világot? Ámde mindezek csak is puszta üres szavak az Istentagadók szájában, hogy ez általuk nem ok nélkül rettegett isteni gondviselést esztelenül tagadhassák. A vakeset, véletlen, sors, nem egyéb kényelmes szólásmódnál,melylyel az emberek mindannyiszor élnek, valahányszor valamit eszükkel föl nem érhetnek, és természetesen meg nem magyarázhatnak. Már hogy mikép is lehetne a vakeset munkája azon évenkint megújuló bámulatos rend, melynek folytán a tavaszt a nyár, azt az ősz gyöngyörű egymásutánban követi? Véletlenül történnék-e,hogy a tavasz időnként megújítja a föld színét; hogy a nyár és ősz megérleli 23