Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)
1859-12-08 / 49. szám
PEST, 1859. 49. szám. M* Félév.) DECEMBER 8. Készüljünk a karácson méltó megülésére. Kekeresztelő szent János Judaea pusztájában a hozzá sereglett népnek azt kiáltozd : „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelitett az Isten országa.“ — „Készítsétek el az Urnák ujját, egyenesekké tegyétek ösvényeit.“ — Ugyane szavak hangzanak egyházainkban most is, midőn az örök igének megtestesülését emlékezetünkbe idéző, az egész emberiségre nézve legnagyobb fontosságú ünnepnek küszöbén állunk. Ki is nézhetne minden előkészület nélkül eléje ama nagy napnak, mely minden két embernek hangosan hirdeti: ma született Üdvözitőd, Jézus Krisztus; ma tűnt föl üdvösséged fényes hajnala ; ma jött el a négyezer éven át a bűn sürü homályában tespedő világ Szabaditója, a látnokoktól megjövendölt Messiás ? — Istennek egyszülött Fia készül tehát kimondhatatlan szeretetével újólag a közeledő karácsoni ünnepekre mi hozzánk : mi ne készüljünk-e méltó fogadására? A legbecsesebb vendég fog hozzánk az ég csarnokaiból leszállani : ne várjuk-e őt ily csengő fohászainkkal : „Egek harmatozzátok, cseppegjétek le az igazat“ ? — Roppant készületek történnek a fejedelem jöttének hirére: valljon lehetnénk-e mi, két. katholikusok mennyei Királyunk eljövetele iránt hálátlanok, gondtalanok, közönyösek?— Igenis, készülnünk kell, s készülni fogunk az ép e végre rendelt ádventi szent időben Isten szent Fiának, az égi nagy vendégnek méltó elfogadására. Miért is lássuk röviden az előkészülés üdvös módjait, melyek e következendők : 1) A bünteli megtartóztatás. Habár a bűn iránti hajlamból egészen kivetkőznünk nem lehet, mindazáltal szükséges, hogy legalább a nagyobb bűnöknek ellenmondjunk, a bűnre vezető alkalmakat tehetségünk szerint kerüljük, s a kisértet csábjainak (milyenek például : a zajos mulatságok, a fényes skaczér hiúság utáni kapkodás, a fényűzés és mértékletlenség) a viszszavonultság, szerény viselet, alázatosság és mértékletesség fegyvereivel ellenszegüljünk. Szükséges j ó ember, hogy meggondolva a kisded Jézusnak , az Isten Fiának a föld porához lett maga megalázását, a másokat tapodó kevélységet, a felebarátod javán epekedő irigységet, a mások irányában ápolt haragot, a kárhozat örvényébe sülyesztő bujaságnak ezer nemét lelkedből eltávolitsd. Avagy a megtestesült alázatosságnak, a barátok egyetlen igaz barátjának , a szelíd báránynak , a tisztaság tükrének oly hajlékot, mely a nevezett undokságokkal telve van, mernél-e nyitni? —Bizonyára senki sem lesz annyira meggondolatlan, hogy királyi vendége számára bűntől szennyezett undok lakot készítene lelkében. De nem is térne be az Úr Jézus az ilyenhez, miután csak a tiszta szívűek látják az Istent. Vetkőzzünk ki tehát a sötétség cselekedeteiből, és öltsük föl a világosság fegyvereit! 2) A léleknek a bűnöktől megtisztítása a töredelem és bűnbánat által. Szent Bernát mondja, hogy valamint Jézus az istállóban testileg születik , úgy végbe akarja vinni bennünk Isten újjászületésünket is, melyre előkészülnünk kell. — Hogy pedig meg kell tisztitnunk a Megváltó eljövetelére lelkünket a bűnöktől, mutatja a Szabadító eljövetelének czélja is, ki üdvösségre akarja