Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-10-04 / 40. szám
ünnepén s a rá következett vasárnapon, azaz bold, szliz Mária szentséges névünnepén legnagyobb volt az ájtatos jövőknek száma, feltűnő mérvben növekedvén a szent táplálat utáni szomj, annyira, hogy már nem csak kora reggel és estve folyt a jövésmenés, hanem egész éveken át folytonos népvándorlás mutatkozék; a közel helységbeliek, legkivált Kapuvár mezővárosának lakosai közöl valók, csupán néhány szót mondani siettek haza, s rögtön visszajöttek, részint a gyónószék mellé seregleni,részint a sz. beszédekre sziveiket kellőleg elkészíteni. Szent beszéd, számra, harmincz tartatott, szeptember 9-én délben történt a sz. missiónak ünnepélyes befejezése az. Bonifacius atya által, a ki is tiszta, mély hangján szokta volt fejtegetni a katholika hitnek sarkalatos igazságait, és szavai le egészen a szívnek fenekéig hatottak. Mikor egyik beszédében az Isten házainak becsbentartásáról szónoklana, némely egyházsértők büntetését is megemlíté, a közben mondá: „De halljunk ennél még borzasztóbbat! Nadab és Abiah.“ . . . Úgy rémlett, mintha e szerencsétlenek a föld alól dörgenék föl az intő hangokat. III. Jeremiás atya a divatozó vétkeket korholván, midőn a magyarok között annyira elharapózott csúf káromkodást korbácsolná, kiemelkedve látszék lenni e múlandó földnek határain fölül, s mint ihletett kherub villogtatá lángoló pallosát mennyeknek ajtai előtt, melyek zárvák a káromkodóknak. És téged, gyenge szűz! mi bánt korodnak gyönyörű tavaszában ? miért zokogsz ? sürü könyzápor miért áztatja végig halvány arczodat? Tudod nemde, hogy szólnom kell immár a sz. missiónak főnökéről, kihez te határtalan kegyelettel viseltetel, mióta szivet és lelket elragadó beszédéből megértetted, mily nagy és megbecsülhetetlen kincsed a tisztaság, a szüzeség! Látom kezedben a levelet, melyez. Agapius atyának szól; de nem tudhatom, minő szavakat rejt az magában. Szép tiszta fehérsége jelképezi ártatlan tiszta voltodat; a piros pecsét rajta pedig szent szemérmetességedet. Küldd, bizton küldd utána vallomásidat, fogadásidat. Te pedig busán tekintesz körül keresztény anya, s gondosan keresni látszol, a mit szived óhajt. Valljon nem azt várod-e, hogy kedves gyermeked ne csak édes, hanem jó édes anyának nevezzen, miként e drága czimet at. Agapius atyának sziveket lágyító, elméket legyőző szavai után oly annyira megszeretted? Bus anyának látszol azért is, minthogy elvétetett tőled legjobb tanácsadód, kitől még sokat, igen sokat reméltél tanulhatni mind magad, mind édes tieid — egész családod — üdvére nézve. Igen, együtt bánkódunk veled mindnyájan, és siratjuk a sz. missio főnökét, ki csak az első három napon működik közöttünk, el kellvén mennie Hevesbe, a mi szerencsés hitrokonunkhoz, hogy őket a sz. missio áldásaiban részesítse. Isten, a legjobb Atya és jutalmazó, fizessen meg nektek minden szives fáradalmaitokért; kisérjen minden lépteiteken a békének szent angyala, s derítse föl netán komolyabb napjaitokat állandó vidámságra, és vezessen benneteket a boldog mennyei hazának ölébe, melynek bájoló szépségeit híven elénk tükröztettétek! Jézus, Mária áldása rajtatok, nagy tiszteletű jó atyáink! mi rólatok soha meg nem felejtkezhetünk. Mit mondjunk még ? Említsük-e, miszerint a sz. missiónak bő gyümölcsei el nem maradhatnak ? Leteszszük a tollat.......... jegyezzék föl az Urnák angyalai, hogy mily nagy örömük van a megtérő bűnösök fölött. Dicsértessék Jézus Krisztus! Üdvözlégy Mária! Osli, sz. Máté ap. napján 1860. Jáky Ferencz. Katholikus hitélet. Kismarton, sept. 9. 1860. Mily csodálatosan szép s czélszerü mindenben az egyház eljárása! Nyert győzelmeinek halhatlanítására a világ diadalíveket emel, szobrokat önt s farag, és díszoszlopokat állít; azonban ezen emlékjeleket nem sokára lerombolja, fölemészti az idő, s azon ezrek közöl, kiknek akár tanácsa s bölcsesége vezette a csatát, akár vitézsége és vére vívta ki a diadalt, alig merül föl egy-kettőnek neve a feledékenység azon örvényéből, mely a többieknek minden hírét s nyomát elnyelte, s melynek feneketlen mélyére van már eleve kárhoztatva mind ama földi tünékeny dicsőség, s néhány napi halhatatlanság, mely után a balgatag emberi gőg s hiúság oly igen eped. Ellenben az egyház, szemei előtt tartván Dávidnak ama szavait: „Ne nekünk Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget“ (Is. 113,9.), e világ eseményeiben csak a gondviselés szent végzéseit nyomozza s tiszteli, s a csaták kimenetelét, az igaz ügy győzelmeit a seregek Ura s Istene hatalmas karjának s dicsőült szentei esedezésének tulajdonítván, azokért tartozó háláját évenkint megújítja s ekként azok emlékezeteit ünnepeiben örökíti, így augustus 6-án háladatosan Uli III. Galixt pápa rendeletéből a Hunyady János által 1456-ban Nándorfehérvárnál kivívott diadalnak, Olvasós Boldogasszony napján pedig a Don Juan által 1571-ben a törökök ellen Lepantónál, valamint ugyancsak a törökök ellen Jenő herczeg alatt 1715 ben Temesvárnál nyert diadalnak, úgy szintén sept. 2-án Buda vára 1686-ban történt bevételének emlékezetét.— így üli az egyház XI. Incze pápa 1683-ki nov. 20-tól kelt apostoli rendeleténél fogva Mária szentséges névnapját azon fényes győzelem emlékezetére, melyet I. Leopold császár 1683. sept. 12-én lothringi Károly herczeg hadvezérlete alatt s Szobieszky János lengyel király segítségével a Bécset ostromlott törökök ellen nyert, s melyet pár év múlva hazánknak a törökök sanyarú s csaknem két századig tartott uralma alóli fölszabadítása követett. Hogy e nagy emlékezetű, és már magában igen szent nap, melyhez az egyház teljes búcsút kötött, a hold. Szűznek szentelt hires kismartoni kálvária-templomban minél nagyobb fénynyel, és a jámbor bucsusok ezreinek minél nagyobb lelki épülésére ünnepeltessék , megkéré az itteni prépost ur ő méltóságát, a kegyes megyés püspököt, ez ünnepélynek tartására. És a lángbuzgalmu főpásztor örömmel teljesité ez ájtatos kívánságot, és Rákosról, hol ő méltósága nyaratszaka tartózkodik, átrándult megörvendeztetni nyájának e szent helyen összesereglett ezreit, tartandó az ünnepélyes nagymisét, és atyai áldását s az apóst, széktől nyert hatalmánál fogva teljes búcsút osztandó. Örömmel Üdvözlé a keresztény lélek e nagyszerű épületes ájtatosságon, hol az egek királynéjának magasztos pártfogásáért a miséző püspök ezüst tiszta hangja és forró imái fölemelkedének a mennyei irgalom trónja elé, a magas Eszterházy herczegi családnak reményteljes sarjait, a három ifjú herczeget és a kis herczegnőt, kik ajtatos és valóban épületes maguktartása által sokaknak például szolgálhatnak. Ilyenek lehettek e hazánk sorsával minden századon át összeforrott őscsalád azon virágzó ifjabb sarjai, kik a keresztes háborúk alatt a keresztény hitért elvérzettek; kik századok óta az egyháznak jeles kitűnő püspököket, prímásokat, a törökök ellen bajnok vezéreket adtak, s igy védői lőnek Európa szabadságának, művelődésének; kik közöl Vezekénynél egy napon négy bajnok testvér hullott el, — de a török meg jön törve , kik béke idejében a honnak és vallásnak magas nemzei, buzgó pártfogói, az egyház nagylelkű védői és kegyurai lőnek. A mélt püspök önmaga is oly kedves örömmel nézte a herczegi ifjak maguk viseletét, hogy később a vendégszerető prépost asztalánál egy gyönyörű toastot mondott e reménydús ifjaknak, úgy édes atyjoknak és nagyatyjoknak egészségére és a herczegi ház virágzására. Áldja is az ég Ura e herczegi magyar házat, mely honunk közügyeihez, az ős romai katholika hithez mindenkoron oly híven és oly nevezetes áldozatokkal ragaszkodott! Bizony itt is látszik, hogy a valódi jó nevelés csak a keresztény kegyeletes hit alapján virágzik , és e szerencsés körülmény az ifjú herczegi sarjaknál nagy becsületére válik jeles nevelőjöknek, nt. Bubits Zsigmond urnak, györmegyei lelkész társunknak. — Ft. Picher Mihály, a herczegi vár és kalváriahegy nagyérdemű lelkipásztoráról csatolok még ide néhány szót. A rátóti prépostság, az ottani plébánia és iskola e jeles férfiúnak sokat köszönnek — a kismartoni hires kalváriahegy egész újjászületését. Ő az, ki több ezer fotot adományozván, a szvette, csonka sz. szobrokat és képeket legújabban eredeti diszeknek visszaadó. Ő az, ki páratlan buzgalma, kitűnő áldozatteljes intézkedései által e kegyeletes bucsuhelyet a legnagyobb virágzásba hozá, úgy hogy csak a tegnap itt volt soproni bucsusok 2000-et, az itt összesereglett többi bucsusok száma pedig a 12,600-et meghaladá. Ő az, ki hazánk egyik-másik kegyelethelyének is jó geniusa, az egykor oly hires, de most, fájdalom, árva, igen árva Lorettónak. A hit-