Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)

1861-10-31 / 45. szám

— 366 — lélekben jelenjenek meg, s itt az Istent lélekben és igaz­ságban imádják, hálatelt szívvel megemlékezvén azon sok jótéteményről s kegyelemről , melyeket Isten a templo­mokban ránk árasztott, midőn a keresztséget s más egyéb szentségeket fölvettük. Kiemelte végül a méltó jótevőt, mint a­ki veleszületett vallásos buzgóságánál fogva meg nem elégedett egyedül annak teljesítésével, a­mit Isten és a vallás parancsai elénk szabnak , hanem még ezenfelül, hogy Isten dicsőségét annál inkább előmozdíthassa, neki e díszes és min­den kellékekkel oly gazdagon fölszerelt hajlékot emelte. Az új egyházban bemutatott első sz. mise-áldozat alatt tetőpontra emelkedett az áhitat, midőn a békési kántor által vezetett kis énekkar igazán szívemhelően zengedezett. Az ünnepély zárpont­ját képezte a 35—40 terítékű ebéd, mely alatt a békési zene­kar játszott. A főrendiek közöl is többen megtisztelik a barát­ságos, valódi magyar vendégszeretetű szives házigazdát. Itt volt gróf Almásy Dénes és Kálmán kedves nejével, gróf Desewffy Marczel, gróf Wenckheim Gyula, és a múlt tudósításomban méltán oly dicséretesen kiemelt W­e­n­c­k­h­e­i­m Krisztina gróf kisasszony. A társaságot, mint gondolható, kedé­lyes felköszöntések élénkítették, melyeknek tartalma oda ment ki, hogy Isten ő szent fölsége, kinek gróf Wenckheim Károly ő méltósága oly díszes hajlékot emelt, áldja, őrizze, oltalmazza meg őt egész családjával egyetemben minden bajtól, életét pe­dig nyújtsa az emberi kornak legvégsőbb határáig. Ha netalán abu föllegei borulnának reá, törölje le kényeit azon boldogsá­­gos Anya, kinek tiszteletére ajánlotta föl újon épített kápolná­ját. Mindezekhez csak annyit adok : úgy legyen! Repkényi. Csik-Szentgyörgy, October 6-kán 1861. Boldogem­­lékü nagyatyámtól mint kisded fiú hallottam, hogy a „katho­­licismus paradicsoma“ Csik és a vele testvér kies Györ­­g­y­ó. Csakugyan erről én is meggyőződni szerencsés lehettem. E hó 6-án a több mint kilenczezerre menő vallásos székely atyánkfiainak a bold. sz. Mária, nemzetünk védasszonya iránt tanúsított mély buzgósága örömkönyeket sajtolt ki szemeink­ből. E nap ültük meg ugyanis Csik-Szentgyörgyön a több szá­zaddal ezelőtt ősapáink által megkezdett s 1800-ik évben az Urban elhunyt, boldog emlékű ft. Papp János, károly-fehér­­vári kanonok, alesperes és helybeli plébános ur által újból fölelevenitett „O­l­va­s­ó - ün­n­e­p e­t.“ Szivreható volt látni, midőn a Csik-Csicsó-, Taplocza- és Somlyóról s vidékünk csaknem minden helyéről, még Gyergyóból is ide zarándo­kolt hívők szent kereszt alatt körmenetileg a rózsafüzér buzgó imádkozása és a sz. Máriát dicsérő énekek zengedezése közt a kálváriára vonultak. A körmenet befejeztével a szónoklatok kezdődtek. A sz. falak között a Maros-Vásárhelyen volt gymna­­siumi tanár és segéd­lelkész, most a mi vallásos, derék kis­­papunk, nt. A. J. ur, a népsokaság nagy megelégedése­ és épülésére a szent olvasó ellen felhozott ellenvetések alaptalan­ságát tüntető föl. A bevezetésben nyilvános köszönetet mon­dott az őszbeborult özvegy Bál­int Ignácz századosné, szü­letett cs.-sz.-királyi Bors Julianna asszony ő nagyságának, ki Cs.-Somlyón,Sz.-Királyon,Menaságon,Mindszenten,Hosszuaszón s több más helységekben is oltárt, orgonát, s itt helyben egy a mai ünnepet jelképező fényes kis-oltárt a boldogs. Szűznek tiszteletére és a nép nagyobb ájtatosságrai buzdítása végett 1822-ik évben állíttatott. Beszéde végén szivrehatóan szólított föl, hogy ne szűnjünk meg könyörögni ahhoz, kinek dicső első apostoli királyunk, sz. István, édes hazánkat s magyar nem­zetünket oltalmába ajánlotta. A templom kerítésében a cs.-szent­­mártoni segéd-lelkész, nt. M. K. ur, szépen adta elő, mi le­gyen az olvasó, s miképen kelljen azt elmondani. Ezután a sz. mise-áldozatot a két szónok s egy cs.-somlyói gymnasiumi tanár segédlete mellett az érdemdús, nagy miveltségü, tudós, de­rék hazafi, nevének méltán megfelelő nagy pap, szeretett espere­sünk , ft. Nagy Lajos úr mutatá be. Megható volt látni, mily vetélkedő buzgósággal járult a nagy néptömeg az élet kenye­rének vételéhez, mily odaadással borultak le Mária oltára előtt, imádkozva a rózsafüzért, s végül mint siettek a szülők a gyermekekkel, magukat beiratandók az „Ol­vasó-tár­sulatiba!— Vajda Mária, nemzetünk s édes magyar hazánk védasszonya mindenütt oly buzgó s épületes áhítattal tiszteltet­ A Szent-László-Társulat 1861-diki oktofer 8-án tartott központi választmányi gyűlése. Elnök : nmlga és ft. L­o­n­o­v­i­c­s József érsek. Jelenlevők : Ágos D­a­n­i­e­l­i­k János püspök s alelnök, Hrabovszky János hétszemélynök , Kovács József kir. táblai praela­tus, Wenzel Gusztáv, V­e­z­e­r­­­e János, Kádas Rudolf stb. 1) Olvastatott a szamosujvári görög kath. püspök, Alexy János ö magának folyó évi julius 20-án kelt levele, melyben a folyó évi május 17-én hozzá intézett elnöki felhívásra vála­szolva, a „Szent-László-Társulat“ alakulása s kitűzött műkö­dése irányában maga, megyebeli papsága s népe köszönő elismerését kifejezi, s magasztalva a kath. egyház ama dicső jellemét, melynél fogva vele született valódi keresztény szere­tettel öleli magához ugyanazon egyhitü, bár különböző ajkú s­­zertartásu minden tagjait, nagy szükségben s nélkülözések­ben szenvedő megyéjét, mely 40 esperesi kerületben s 670 plébániában 400 ezer mező román­ ajkú hívőt számlál, a társulat különös figyelmébe ajánlja. Minthogy pedig megyéje nyo­masztó szegénysége mellett is, a­mennyire tőle telik, a társu­lat szent czéljait előmozdítani kívánja, ennek számára román nyelven szerkesztett 670 alapszabály-példányt és 45 aláírási ivet küldetni kér. A keresztény szeretet szellemétől teljesen áthatott ezen főpásztori irat a társulat hason érzelmeivel találkozván, hogy a román nyelvű aláírási ívek s alapszabály-példányok átkül­dése iránt nyilvánított kívánságnak elég tétethessék, miután a társulat rendelkezésére nem áll oly egyéniség, mely által teljes bizalommal elfogadható román fordítást készíttethetne, a felhívó püspök úr ő maga meg fog kéretni, hogy a kérdésben forgó nyomtatványokat, valamint Szabó Imre beszédét is megyéjé­nek valamely tagja által lefordittatni méltóztassék ; mely for­dítások azután a társulat költségén kinyomattatván, a meg­kívánt számban mind a szamosujvári, mind a román nyelvű példányokat igénylő egyéb egyház­megyei hatóságoknak is megküldendők lesznek. 2) Olvastatott Roskoványi Ágoston nyitrai püspök ő mlgának i. é. augustus 5-én kelt levele, melyben a május hó 17-én hozzá intézett elnöki megkeresésre válaszképen megír­ván azon intézkedéseket, melyeket a Szent-László-Társulatnak megyéjében való terjesztésére nézve tett a társulatnak a köz­nép közötti bővebb megismertetése tekintetéből ajánlja, hogy megyéjében az alapszabályok 300 magyar és 3—4000 tót pél­dányban kiosztassanak. Miután a társulat ismertetésének s terjesztésének legczél­­szerűbb módját azon utasítás tartalmazza, mely az egyház­­községi s alesperesi-kerü­leti bizottmányok alakítása tárgyá­ban kiadott és időközben valamint az ország többi főpapjai­nak, úgy nyitrai püspök­i magának is megküldött körlevélben foglaltatik, a választmány azt találta, hogy ez által az alap­szabályok nagyobb számbani kiosztásának szüksége önként megszűnt. 3) Olvastatott a Megváltóról czimzett ferencziek tartomá­nyi főnökének, Kár ősi Simon atyának a folyó évi május 1- én hozzá menesztett elnöki fölhívásra ez évi sept. 2-án irt válasza, melyben előrebocsátván, hogy szerzetének egyénes szegénységi fogadalmuknál fogva nem léphetnek a társulat adakozó tagjai sorába. Ígéri , hogy rajta lesz, miszerint a szerzet házai csat­lakozzanak a társulathoz és a lehetőséghez képest tagokat sze­rezni buzgólkodjanak; mi végre 12 magyar, 11 tót és 1 német aláírási ív és alapszabály-példány küldetését, egyszersmind pedig az iránti értesittetését is kéri: valljon a társulat az évi tag­illetménynek tőkéjét elfogadja-e, s ha igen, mennyiben van ez meghatározva ? nék , mint itt Cs.-Szentgyörgyön ! — Az ég tartsa meg sokáig a derék esperes urat az egyház javára, őt szerető híveinek lelki üdve előmozdítására , s a sokat szenvedett édes hazának bol­­dogitására ! Bakajános, elemi tanitó.

Next