Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)
1861-07-18 / 30. szám
243 vagy tán nem is jön. Mert mikor veszély elöl, veszély hátul, kinek volna kedve mulatni ? Pedig mégis Ha nézlek, oh tlindérszépségű táj! Bájolsz, ragadsz, de szivem egyre fáj. . . . Mégis köszöntlek, ösregék hona, Paradicsomnak előcsarnoka! Lukácsék János: Katholikus hitelei. Endrőd, junius 29-én 1861. Nem tudnám e soraimat mással illőbben megkezdeni, mint azzal, hogy „Tartsd meg Isten szent atyánkat, Krisztusnak helytartóját!“ — Igen, mai napon az apostoli két nagy fejedelemnek, a róm. kath. egyház legelső pápájának, szent Péternek s a nagy apostolnak, szent Pálnak tanításai és csodatételei által dicsőséges és nagy, vértanúi haláluk következtében pedig diadalmas ünnepet ülők meg hozzánk méltó, s mondhatni, méltóságos előkészülettel; mig részben az ifjabb sarjadék a közelre eső Tur-Keve városába zarándokolt e napra, hol a templom védszenteiül a buzgó hívek e két apostoli fejedelmet tisztelhetni szerencsések. Régi kegyeletes szokása ez már az endrődi híveknek; valaha nagyobb számmal siettek oda az idősebbek is. No de hála Istennek! az ifjúság iparkodik egész készséggel és jó kedvvel előhaladni az ősök nemes irányú s legboldogabb czélhoz vezető nyomdokain. Valóban e fölötti elmélkedésemkor borús és derűs érzelmek töltik el keblemet, de mégis fölemelkedik lelkem az ég Urához. Sejtelmeim vannak s keletkeznek egy valóban szebb jövőről. Vallásosságot hirdetni óhajtó fantom húrjai megrendülnek; mert annyi hithidegség s bűnáradat között Él a hit, áll Roma még, s benne a pápa szilárd! Itt eszembe jut s szivemet lángra gyújtja ama szent történet, midőn sz. Péter apostol Krisztus ezen háromszoros kérdésére: „Péter szeretsz-e engemet?“ ugyanannyiszor felelé, hogy : „Igen, Uram! te tudod, hogy szeretlek!“. . . Én is e történet után, midőn szent Péter hitvallást tön, annnyi századokkal leteszem a szeretet hitvallását, én a hit gyarló fia, de ki erőmhöz képest mégis hive akarok lenni az egyháznak. Oly ünnepélyes és komoly hangon szólanak a mai szent ünnepen a r. kath. egyház összes tornyaiban a harangok ! S nem csak hol szent Péter sírba téve és Romának dobog szive, hanem az összes katholikus világon milliók ajkán, millió nyelven hő ima zeng édesdeden. . . „S eljut szentek fénykörébe, Leszáll onnét sziveinkbe, Mint a fölszállt pára nedvek Szomjas földre visszaesnek: Tartsd meg Isten szent atyánkat, Krisztusnak helytartóját!“ Endrődi, Veszprém-Palota, junius közepén 1861. Nem rég szép szülőföldem helyét, Veszprém-Palotát látogattam meg. Mig itt kedves rokoni körben töltöttem időmet , fájdalommal pillantottam mindig azon szép és gyönyörű magaslaton levő kath. templomra, melynek teteje és szép tornya f. évi april 10-kén bádogozása alkalmával a lángok martaléka jön. Elolvadt minden harang, valamint a szép toronyóra is semmivé len s a toronynak teteje szintén.Palota város érdemdus lelkésze, nt. Asztaller Károly ur ezen tűzvész alkalmával épen honn nem volt; a véletlen úgy hozta ezt magával, mert különben tán életébe került volna az érzékeny szivü aggastyán lelkipásztornak e gyászos esemény látmánya. Azonban örömmel írhatom, miként részint a plébános úr, részint egyes lelkesek adakozásai folytán ha nem is ezen, de a jövő évben fel fog az emelkedni romjaiból. Ugyanis mélt. gróf Zichy Miklós és Waldstein János földesuraságok a tetőt és tornyot állítják helyre; az órát. Czóbel Ferencz ur, Palota város derék polgármestere fáradozása folytán Palota város csináltatja; a harangok pedig egyesek szives adakozásai folytán szintén még ez évben elkészülendenek, mely czélra már szép mennyiség folyt be. — Megemlítem itten, ha s’erénységét nem sértem azzal, dr. Patay István palotai derék orvos úr kitűnő buzgóságát is az adakozások gyűjtése körül, valamint a veszprémi püspök Ranoder János ő nagyméltóságának azon atyai kegyességét, melynél fogva e czélra 200 ujjot adni méltóztatott. Éljenek a nemeslelkű jótevők, jutalmukat igazi vallásos tettükben leljék föl! Még azt sem hallgathatom el, hogy a palotai valóban gyönyörű r. kath. temető angyali jósága s vallásos szivü gróf Zichy Miklósné Őméltósága által kellemes sétánynyá s legszebb kertté idomittatott át. Büky Miklós, Kemenesaljáról. Ha vannak honunkban, s hogy csakugyan vannak, azt e lapok naponkint tanúsítják, kik a 25-ik zsoltárnak e szavait: „Uram ! szeretem házadnak ékességét, s dicsőségednek lakhelyét“ — magukról méltán elmondhatják: akkor ezek közt ő méltósága, a szentmártoni főapát, Rimely Mihály úr bizonyára nem a legutolsó helyet foglalja el. Mert ő valamint eddig élő másutt, például: Sopronban, Kőszegben, Győrött, Szentmártonban stb., úgy most legújabban Kis-Mária- Czeiben még az idők e különös mostohasága s a mindenünnen betörő kárvallások mellett is mindent elkövetett, mi tőle kitelt, hogy az itteni derék templomnak belseje oly fénybe állíttassák, mely, midőn az épület nagyságával megtartja az arányt, a szentebb czél elérését is hathatósan eszközölje. így jön, hogy nem csak az egyház közepét elfoglaló kápolna, mint a csodatevő hold szűz Máriának különösen fölszentelt hajléka, valóságos arany házzá alakíttatott, hanem még a 13 mellékoltár, a nagyszerű szószék, a keresztkút, a karzat és orgona is úgy kiékesíttettek, miszerint a buzgó lélekkel betérő jámbor zarándok magát már szinte az égbe behatolt lakosnak tarthatja. Oh bár áldaná meg e méltóságát a jó Isten, kinek dicsőségét ő e műve által egyedül kérése! Bár adná vissza a jelenleg gyöngélkedőnek hajdani erejét,egészségét,hogy a rábizott szent rendet továbbá is atyailag kormányozván, a szenvedő szegényebb embertársait is, mint ezt máig oly örömest megtevő, a legszivélyebb részvéttel vigasztalhassa ! ... Pusztavám (Fehérmegye), jul. 4-kén 1861. Épen ma három hete annak, hogy ő méltósága Farkas Imre, a hivek lelkiüdvösségét igazán apostoli buzgósággal szomjúhozó kegyes püspök-atyánk, nálunk a bérmálás szentségét osztogatta, hogy az abban részesülni kívánók a Szentlélek erejével eltelve, Jézus üdvözitő tanát mindenkor és minden körülmények közt állhatatosan vallják és a szerint éljenek. A helybeli plébános és Majkról czimzett prépost, It. Berghammer Károly, mindent elkövetett a magas vendég minél méltóbb fogadtatására és az ünnepély fényességének emelésére nézve. Lovas legénység nyargalt e méltósága elé egész az Arky pusztáig; a nép a falu végén szép renddel várakozott; a harangok zúgtak; a számos papi testület, melynek ngs Limbek János és Nyirák Ignácz apát s székesegyházi kanonok urak jelenlétökkel nagy díszt kölcsönöztek, teljes ékességben ott állott. Megérkezvén a mindnyájunktól várva várt főpásztor, tiszta hófehér ruhába öltöztetett ártatlan lánykák egész a templomig illatos virágokat hintettek eléje. Itt a vérnélküli áldozatot ugyanő mutatta be a mennyei Atyának. Evangelium utáni méltósága, hajlott kora, gyengélkedő egészsége daczára,hatalmas ékesszólással kenezdus sz.beszédet tartván, a jelenvoltaknak az Úr igéje kenyerét nyujtotta.Végre isteni szolgálat végeztével fölemelte áldó kezeit a bérmálandókra, kiket. Huszár Károly püspöki titoknak s sz. széki jegyző ur bőkezűségéből egyenkint, csinos sz. képpel ajándékoztalak meg, miért is a kisdedek nevében ezennel hálás köszönetet nyilvánítunk. Tizenkét óra után következett a paplakban az ebéd, melyet a háziúr őszinte szívessége fűszerezett. Nem hiányoztak az ily alkalmakkor mondatni szokott felköszöntések sem. Mi ezek közöl egyet örömest ismétlőnk, melylyel az egek Urát naponkint kérjük, hogy méltóságos Farkas Imrét, a mi lelkes föpásztorunkat és jó atyánkat még számtalan évekig tartsa és éltesse az egyház és haza javára, a mi örömünk- s büszkeségünkre. Völgyi, Bugyi, julius 9. 1861. Fájó szivvel és elkeseredve veszek tollat kezembe, hogy azon szomorú következményű elemi csapást, mely bennünket ez évben már két ízben ért, leírjam; az elsőt elhallgatom, csak az uóbbit említem meg. F. hó 7 én délután 3 és 4 óra közt vészteljes felhők tornyosultak felet