Katholikus Néplap, 1862. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1862-04-17 / 16. szám
— 143 — sulat valamennyi élő tagjaiért májusban, a megholtakért pedig az egyházi év végén tartassék ünnepélyes szentmise a központi társulat által megalapitott szabályok értelmében. Mi fiók-társulatunk későbbi jövőjét illeti: arra nézve is reménydús kilátásunk van. Mert fölötte örvendetes jelenségnek s a társulat jövő élete legbiztosb zálogának tekintjük mi községünk katholikus hiveinek azon valóban utánzásra méltó buzgalmát, mely szerint többen gyermekeiket is a tagok közé íratták, igy akarván őket már most zsenge korukban a jó cselekedetek gyakorlásához szoktatni. Fontos, az élőhit emelésére, öregbítésére igen hasznos s a társadalomra nézve is nagyon üdvös szülői gondoskodás ez. Sok sikert ezen, Isten dicsőségére, a katholika egyház javára országszerte megkezdett munkának, és minél nagyobb terjedést egy oly társulatnak, mely kitűzött szent czéljaiba olvasztotta azt is : az Úr gyümölcsös kertjét gyümölcsözővé tenni! Nálunk Futtákon, az Isten földországának e parányi részén, hála a Magasságbelinek, az elvetett mag jó földre talált; a jó Isten öntözze szent malasztja harmatjával, adjon neki növekvést, gyarapodást az igazság, vagyis az élölit világitó napja meleg sugárinál, hogy igy a jó földből melybe vettetett, dúsan kikelve, nem csak százszoros, de ezerszeres gyümölcsöt hozzon! Egy társulati tag, Békés, ápril 8-án 1862. F. hó 6-án kisded kath. egyházunkban szivemelő s megható ünnepély ment véghez, mely alkalommal lelkünk, áthatva egy, igaz s üdvözítő sz. hitünk szellemétől, magasztos érzelmekben részesült. Ugyanis e nap vette magához a helybeli tanodának 30 fi- és nő tanoncza, kellőleg elkészülve, legelőször Jézus Krisztust, az élő Isten egyszülött fiát a legméltóságosabb Oltári szentségben. Nagy nap volt ez, nem csak rajok, hanem mindnyájunkra nézve az öröm napja. Ft. Richter Mihály helybeli esp. plébános ur, ki minden szép és jónak fáradhatatlan buzgalmu előmozdítója, a lehetőségig kellő fényt iparkodott nyújtani ez ünnepélynek, és a kis töredelmezőket szokott szívességéből csinos emlényképekkel és viaszgyertyákkal ellátni kegyeskedett sajátjából. A templom zsúfolásig tömve volt buzgólkodókkal, kik között meglepőleg tűntek föl az első áldozók egyszerűen tiszta öltözetben, s a hit jelképét, az égő viaszgyertyát tartva kezökben. Megható volt őket látni, midőn a sz. keresztségben tett fogadásaikat megújítva, mély áhítattal járultak az Úr asztalához, hogy ott az üdvözítő Jézus Krisztussal — a ki maga mondá: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, mert övék a mennyek országa“ — elválaszthatatlanul egyesüljenek, ki iránt való ragaszkodásukat mintegy arczvonásaikból olvasták, mintha mondanák: „Jöjj el, jöjj el, siess már, Jézus szivünk téged vár.“ A szent mise végével buzgó plébánosunk egybesereglett híveivel közösen esedezett az Isten sz.oltáránál ezen ártatlan kisdedekért; mi szivünket mélyen meghatotta. E napi hitszónok volt it. Turner Mihály egyházunknak ifjú, de lángbuzgalmu, s példásan jámbor segéd lelkésze; ő volt továbbá ez ünnepély rendezője is. Vallásos érzelemmel festő le e nap jelentőségét, és szivrehatólag adá elő a szülők és gyermekeknek egymás iránti kötelmeit, azután a gyermekek vallásos és erkölcsös nevelését, mint minden jónak alapját köté a szülők szivére, mint a mely nélkül magzataik boldogságát nem munkálhatják. Kiemelendő még a helybeli közkedvességü, jeles orgonista és kitűnő éneklést Vig Ferencz, ki ez ünnepélynél a sziveket gyönyörű énekeivel mély áhítatra ragadta. Jelen soraimat egy szomorú eset közlésével zárom be. Folyó hó 5-én létetett a föltámadás nagy napjáig tartó nyugalom helyére Kígyóson egy szende rózsaszálnak, Schertz Ida kisasszonynak földi maradványa, ki élte tavaszán mint 17 éves hajadon hagyta el e siralom völgyét, átköltözvén azon boldogabb hazába, hol a bánatnak többé nincs helye. Nagyszerű volt a gyászpompa, melynél talán csak a fájdalom lehetett nagyobb, mely a boldogult szüleit, tek. Schertz József urad, praefectus urat és nejét s rokonit érte. De legyetek megnyugodva, mert ő boldog, és nem halt meg, csupán alszik, hogy a föltámadás hajnalán egy új s boldogabb életre virradhasson! Harczaim dicső jutalma, Üdvözítő Jézusom, Hogy ha majd enyészni indul Romlandó porsátorom, Tégy polgárává dicsőült Országodnak engemet, Hogy lelkem örökre bírjon Téged, drága béremet. Vajda II. János, sz.-f.-r. tertiarius. Különfélék. — Bibornok herczeg-primás és esztergomi érseki eminentiája a pesti kath. legényegylet tagjainak valláskötelességeik pontos teljesítését örvendetes tudomásul vévén, a mondott egylet évi szükségleteinek fedezésére nagylelkűleg 100 frtot o. é. ajándékozni méltóztatott. Jutalmazza a Mindenható legbővebb áldásaival a jótékonyságában kifogyhatlan főpásztort! — A pesti kath. legényegylet tagjai múlt vasárnap végezék közösen a húsvéti sz. gyónást. A gyónásnapot megelőzött két vasárnap az egyleti elnök, a szokott tanítások befejezése után, az annyira üdvösen ható lelkigyakorlatok modorában kimerítő hitoktatásban részesítő a tagokat, fölszólítván őket, hogy az anyaszentegyház eme parancsolatának együtt, mint ugyanazon egy két, családot képező társulatnak tagjai eleget tenni törekedjenek. Meg is jelentek a derék legények majdnem teljes számmal a pest-terézvárosi templomban, ahol sz. gyónásukat példás ájtatossággal végezték, és, miután sz. misét és predikácziót hallgattak, az egyleti zászló elővitele mellett hosszú sorban az Úr asztalához járultak, és a jelenlevő hívek valódi épülésére Üdvözítőnknek sz. testét magukhoz vették. Délutáni órákban az összes tagok a kálváriára siettek, ott ismét közösen ájtatosságukat végzendők. Erősítse meg a derék legényeket ezen vallásos érzületekben és a csupán jótékony adakozások által föntartott egylet számára támaszszon az Úr minél több jótevőt! — A veszprémi megyében a Szent-László-Társulat a következő helyeken alakult meg: 1) a vaszari plébániában Kolozsváry Ferencz pleb. alatt 150 taggal; 2) a fokszabadi plébániában Magyar Vincze pleb. alatt 50 taggal; 3) a vörsi plébániában Menyhárt István plébános alatt 22 taggal. A „Religio“ folyó évi 29-ik számában a Szent-László- Társulat központi választmányának mart. 27-kén tartott havi gyűlésében előterjesztett közérdekességű titoknoki jelentés nyomán a pénztári kimutatás kivonatilag közöltetvén, a titoknok úz abbeli nyilatkozatára, miszerint hiszi, hogy nem hibáz, ha az eddig bejegyzett, de be nem jelentett tagok számát legalább is háromszor annyira teszi, megjegyeztetik, hogy „a kiadások tervezésénél jobb mindig a bizonyos, és így kisebb számot venni.“ Hogy a Szent László Társulat czéljaira tett eddigi kiadások a pénztárban tettleg létező összeghez alkalmaztattak és pedig úgy, hogy ezenfelül a pénztári maradvány állam- és földtehermentesítési kötvényekben 2800 frtot, takarékpénztárban kamatozó tőkékben 2100 frtot és készpénzben 1811 frtot 13/2 krt tesz (ez utóbbi pénzkészletből ugyane gyűlés alkalmával 1400 frt adatván ki a társulat czéljaira, van még készpénzben 411 frt 13 kr.), a „Religio“ fönérintett számában a titoknoki jelentés szerint közlött pénztári kimutatásból is világosan kitűnik.Egyébiránt köszönet a jóindulatú tanácsért, s a társulat bizonyára csak örvendeni fog, ha a „Religio“ rt. szerkesztője annak központi választmányi gyűléseit, mint központi választmányi tag jelenlétével megtisztelni s az ügyek tárgyalását üdvös tanácsokkal elősegíteni sziveskedendik. — Megjelent és szétküldetett a „Magyar Egyházi Szónok“ czimű folyóirat VI. füzete következő tartalommal: Szent Márk evangélista napjára. — Husvét után I. vasárnapra I. II. — Husvét után II. III. IV. V. vasárnapokra.— Keresztjáró-napokra I. II. III. Urunk mennybemenete ünnepére I. — Ajánljuk a t. ez. lelkipásztorok figyelmébe a korszerű vállalatot, mely máris szép sikernek örvend. — A magyar tábori lelkészek és a magyar kath. hadfiak figyelmébe ajánljuk a már hatodik kiadásban megjelent ily czimü imakönyvecskét : „Imák és intelmek a magyar kath. hadfiak számára. Irta Molnár Vid Bertalan tábori lelkész stb. Mantova, 1862. Tartalma e jeles szerkezetű s egyházi naptár.