Katholikus Néplap, 1862. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1862-05-08 / 19. szám
PEST, MÁJUS 8. 19. szám. I. FÉLÉV. 1862. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. Az öngyilkosságról. (Vége.) lássunk némely okokat, melyek az öngyilkolást mint okozatot legtöbb esetben megelőzni szokták. Lássuk, ha van-e valami kényszerítő körülmény, mely a borzasztó tettre önkényt s ellenállhatlanul vezethetne? Ha nem inkább a hitközöny s az ebből eredő hitetlenség okozzák-e a gyászos eseteket, melyek csakis az istentelenségnek szükséges következményéül tekinthetők? Vannak, kik embertársukban, megcsalatásuk következtében az öngyilkosság szerencsétlen áldozatjaiul esnek. Ezek nem tudták, vagy inkább nem akarták tudni, hogy a világ sokat ígér, és keveset ad, s hogy ennélfogva sokszor pillanat alatt füstbe mennek legjobban kiszámított terveink; s hogy e földi életünkben sem embertársunkban, sem más egyéb teremtményben soha nem bizhatunk úgy, hogy meg ne csalattassunk. Ember számára csak egy van, kiben habozás nélkül vetheti reménysége horgonyát. Ez maga a mindenható s legjobb Isten, ki valamint ő maga meg nem csalattathatik, úgy mást sem csalhat meg. Csak a ki ő benne bízik, az meg nem csalatkozik. Az Isten ihlette bölcs a tapasztalásra utal minket ez ügyben: „Tekintsétek fiaim, úgymond, az emberek nemzetségeit az előkorban, és vizsgáljátok meg, ha megszégyenült e egy is, ki Istenbe veté bizodalmát?“ ’). A zsoltárok 124-kében pedig írva van, hogy „a kik Istenben biznak, olyanok, mint a Sión hegye, mely nem inog, megáll örökké.“ — Sokszor történik, hogy embertársunk, a kitől valamit várunk, mindazon biztosítékokkal bir, melyek benne helyezett reménységünket növelik. Magas állásának hathatós befolyásáért, vagyonossága tehetősségéért, becsületessége széhűségéért s jósága készségéért kezeskednek. S mindamellett, mert az állhatatlanságtól s elszegényedéstől soha nem ment, nem is bízhatunk úgy benne, hogy a csalódás veszélyének kitéve ne legyünk, amint Jeremiás prófétánál is írva vagyon, miszerint: „minden lényeknél csalárdabb a szív“ 2). És ez aztán annál súlyosabban hat, mennél erősebb vola embertársunkban reményünk. Nem egyszer halljuk mondatni: „Hová legyek, kiben bízzam, ha abban is, kit legbecsületesebbnek hivék, megcsalatkoztam.“ S ez aztán a saját állapottali meg nem elégedést s életuntságot okoz, mely legközelebbi lépés az öngyilkosságra.Valóban tehát :„ Átkozott az ember, ki emberben bízik, karjává halandót választ, és szive eltér Istentől és lészen mint a gyalog fenyő-csemete a pusztában, és nem látja a jónak jövetelét, hanem kiaszott vidéken fog lakni a pusztában, a savas földön, hol senki nem lakhatik.“ Valamint ellenkezőleg: „Áldott az ember,ki az Urra támaszkodik és bizodalma az Ura 3). Soha se gyötörje tehát magát mód felett senki is, ha embertársában megcsalatkozni kénytelen, soha se jöjjön e miatt test- és lélekölő gondolatokra. Hanem látván, hogy az emberek szavára biztosan építenünk nem lehet, bizzék abban, akiben változás nincsen, a mindenható s legjobb örök Istenben. Azt mondják sokan végső elkeseredettségekben: Minek oly élet, melyben az igazak szenvednek s a gonoszak jutalmaztatnak? Mennyire iparkodom, menynyire önmegtagadó vagyok, s mégis nyomorognom kell! Higyem-e,hogy van isteni gondviselés, vagy csupán a véletlen által vezettetünk ? Inkább talán így hamarább szabadulhatok meg nyomorteljes életemtől!“ Soha se háborodjál meg oly nagyon e látszólagos aránytalanságon. Lám! a te isteni Megváltód egy istálóban született, szegénységgel küszködvén egész életén át, hogy nem volt helye, mint maga megvallá, hová fejét lehajtsa“ 4). Szegény és gazdag mindig volt a világon; egyenlőség e tekintetben soha nem volt. Istennek tetszett azt úgy rendelni: „Mert mindenütt Isten a biró, ki emezt megalázza, amazt fölmagasztalja. Mert Isten kezében erős zavaros borral tele pohár vagyon, melyet majd ennek, majd annak nyújt“ 5). Isten, midőn e múlandó jókkal a gonoszakat is tetézi, észre akarja vé ’) Sirák 2, 11. ’) Jer. 17, 9. — •) Jerem. 17, 5. 6. 7. — *) Mát. 8, 20. — s) Zsolt. 74, 8. 9. 9