Katholikus Néplap, 1863. január-december (16. évfolyam, 1-26. szám)
1863-01-15 / 3. szám
3. szám. I. FÉLÉV. 1863. PEST, JANUÁR 15. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) Evarig. Menyegző tartatott Kanában (Ján. 2, 1—11). — 16. Marczel pápa. 17. Antal apát. 18. YII. Jézus szent neve. 19. Kanut. 20. Fábián és Sebest. 21. Ágnes szűz. 22. Vincze. Előfizetés: helyben félévre 1 frt 31 kr( egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A viaskodó egyház, és fegyvere. (Folytatás.) Szellemi fegyvernemmel küzdtenek az apostolok Jézus országának megvédése körül is. Üldöztetések, melyet isteni mesterek megjósolt, utolsó betűig teljesedett be. Erről majd az „Apostolok cselekedeteidnek könyve, majd ismét a hiteles kútfők után megirt „Szentek legendái“, majd az egyházi történelem lapjai világos tanúságot tesznek. Ezek szerint nem volt oly borzasztó kin, melyet kiállaniok ne kellett volna, s mégis mindezek fölött diadalmaskodtak. Igen, mert szent Pál apostol szerint, mint a világosság fiaihoz illett, föl valának öltözve „a hit és szeretetnek mellvértjébe , s sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe“ (Tess. 1,5). A hitnek ezen mellvértjéről hidegen pattantak vissza minden fenyegetődzések. A tántorithatlan hit, melylyel paizs gyanánt fedve valának, bátran mondatta velők : „Valljon kicsoda szakaszthat el tehát minket a Krisztus iránti szeretettől ? — hitünktől — nyomoruság-e ? szorongatás-e ? üldözés-e ? éhség-e ? mezítelenség-e? veszedelem-e? — Bizonyosak vagyunk, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következők, sem magasság, sem mélység, sem akármely egyéb teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szeretetétől — hitünktől —, mely a mi urunk Jézus Krisztusban alapul“ (Rom. 8). Ők nem féltek azoktól, kik a testet megölik; mert isteni mesterek után jól tudák, hogy a lelket meg nem ölhetik. Ők ki nem ejtették kezükből az Üdvözítőnk által nekik nyújtott erős fegyvert, a hitet, hanem egész végső leheletekig megtartván azt, készebbek voltak életöktől, mint attól megválni , tiszta lelkismerettel, mint Krisztus bajnokaihoz illett, végórájukban mondhatván: „Jó harczot harczoltunk, futásunkat elvégeztük, hitünket megtartottuk. A mi még hátra vagyon, eltétetett nekünk az igazság koronája, melyet megad nekünk az Úr, mint igaz biró ama napon“ (II Tim. 4). A hitnek éles fegyverével, az apostolok idejétől mai napig, harczolnak a viaskodó egyház valamennyi tagjai. Akár mint hitvallók, akár mint vértanuk harczoljanak Jézus hite mellett, leginkább azon fegyverneműek forgatásával győztek. Ezzel fölszerelve neki mennek a hittérítők a puszták sivatagainak s az erdők rengetegeinek a halál árnyában ülő pogány népekhez. Pénztelenül, vagyontalanul bocsátkoznak az életveszélyes vállalatra. Nem kisérik lépteiket eleséggel gazdagon megrakott podgyászok, nem a szekereken vitt bibliahalmazok, nem az ezerekre menő szuronyok. Egész útravalójok, melylyel dicsekedhetnek, a szentséges atyától, nyert apostoli áldás, és Istenbeni tántorithatlan hitek. Ezzel kezdik, ezzel végzik hittéritési munkájokat. Elégnek tartjuk ezen tárgyunkra vonatkozólag mélt.s ft. Danieik János ez. püspök „Columbus“ában az amerikai hittérítők működéseinek átalános jelleméről följegyzetteket ide igtatni: „Isten vezérlete mellett s egyedül Tőle láttatva a sz.Ferencz-rendü mezitláb, és durva öltönyében, vagy a széles karimáju kalappal födött jezsuita, övéről ruháján lelógó kereszttel, s breviáriummal kezében, a rengeteg ős-erdőkbe bocsátkozott, s derékig a mocsárokban úszva, vagy meredek sziklákon mászva folytatta útját. Megpihenésül nem egyszer vérző sebekkel a völgyek üregeit és barlangjait kereste föl, hol a ragadozó tigrisek dühétől, a halálmérges amerikai krokodil marásaitól, vagy az emberhúsevő vadak nyilaitól fenyegettetett. Ha vesznie kellett, a missionarius Istent áldva múlt ki. Plult tetemeit egy másik, ki az ő nyomain haladott, föltalálva gondosan eltakarította; s miután sírját keresztfával megjelölő, útját hasonló sorsra elszántan tovább folytatta.------Szende áhitat, tiaota erkölcs, és rendithetlen hit valának a missionariusok fegyverei“ (367, 368. lap). S ki előtt nem ismeretesek a vívmányok, melyeket Krisztusnak eme bajnokai a hitnek szellemi fegyverével Isten országának terjesztése körül kivivtanak? Ki nem tudja, hogy a római főegyház magas kúpján ragyogó kereszt verőfénye visszasugárzik már, hála Istennek, a kath. missioi legfőbb állomás 3