Katholikus Néplap, 1863. január-december (16. évfolyam, 1-26. szám)
1863-06-11 / 24. szám
PEST, JUNIUS 11. 24. szám. I. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipótutcza 8. sz.) Evang. Jézushoz a vámosok és bűnösök közelítenek (Luk. 15. —10.) 12. Jézus sz. szive. 13. Paduai Antal. 14. VIS. Vazul. 15. Vid, Modest. 16. Justina. 17. Adolf. 18. Arnulf. Előfizetés : helyben félévre 1 frt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é- ♦ Isten tiz parancsolata. VI. „Ne paráználkodjál.“ legfőbb törvényhozó isteni fölség, ötödik parancsolatának védpajzsával födözvén földi javaink legfőbbikét, mulandó életünket, erkölcsi tisztességünkről és ebben gyökerező személyes becsületünkről is legkegyelmesebben gondoskodni méltóztatott az által, hogy átalában a paráznaságot és mindazt örök büntetés terhe alatt tilalmazza, mi arra ingerel és alkalmat szolgáltat, a lelki testi feddhetlen önviseletet pedig parancsolja. Van egy bűn, melynek már neve utálatos; bűn , mely miatt a sem nem siető, sem nem felejtő Isten a gonoszságba merült világot vízözönnel elárasztá; bűn, mely Sodoma és Gomorrha városok végpusztulását voná maga után; bűn, mely, ha egyszer elhatalmasodik, nem csak egyeseket, de egész nemzeteket is úgy megvalut, hogy minden szemérem nélkül hanyatt-homlok rohannak a förtelem örvényébe. Intő példa erre nézve Francziaország, hol, miután 1793-ban a nemzet nevében lemondottak a hitről ,hogy van Isteni, ugyanazon oltárokon, melyek a legszeplőtlenebb szent miseáldozat bemutatására szenteltettek, félmeztelen, feslett erkölcsű nőszemélyeknek hajlongott nem csak a félrevezetett buja nép, hanem a műveit osztály, sőt maga a törvényhozásra hivatott országgyűlés is, „a rövidlátó emberi észt és romlott természetet ismerve el egyedül istenül, ennek képviselőjéül választott azon elvetemedett tánczosnőnek hódolt s áldozott tömjénfüsttel, ki testvércsókjait őrjöngő örömrivalgások közt osztá ki a természetimádóknak, a már előbb fölforgatott, azután pedig bujasággal is megfertőztetett templomban. ,Áldoztunk mi ott1 (a templomban), hangoztatá egy istentelen, még pedig a nemzetgyűlés előtt, ,a szabadságnak4, igazat szólva: a szabadosságnak, egyenlőségnek4, az oktalan állatokig lealacsonyító egyenlőségnek, ,és a természetnek4, a baromi testiségnek, ,Nem haszontalan képeket4, mondá káromlólag, ,hanem a természetnek egyik remekét4, a ledér tánczosnőt, ,választók a természet ábrázolására, s e szent kép4, mily eszeveszettség! ,mindnyájunk szivét fölhevité!. Ugyan mire? a fajtalanságra. Mert hogy a megszentségtelenített templom oldalkápolnái az Isten hatodik parancsolata elleni ocsmány tettek színhelyévé aljasittattak, a történet könyve kétségtelenül bizonyítja, valamint arról is tanúságot tesz, miként a fajtalanságból eredni szokott elpuhultság, a nemzeti erényeknek, úgymint : bátorság- és vitézségnek, hivség- és nagylelkűségnek gyávasággá, félénkséggé, hazát is elárulni kész hitszegéssé fajulása volt legtöbb nemzetek hanyatlásának, vagy épen végromlásának az oka__ Hogy mily utálatos bűn a készakaratos gondolatokban, szavakban és tettekben nyilvánuló lelki és testi tisztátalanság, onnan is kitetszik, hogy az átalános elerkölcstelenedés esetein kívül, rendszerint azt az emberek leginkább palástolgatják. Innen van, hogy még anyák is találkoznak, kik sokszor, elfojtva keblükben a természetes szülői szeretet hajlandóságát, merő álszeméremből, készek bűnös tettek gyümölcsét, törvénytelen gyermekeket kivégezni, vagy öngyilkosságra vetemedni, csakhogy kikerüljék a szégyent, gyalázatot. E helytelenül alkalmazott szemérmességtől félrevezettetve sok bűnös készebb érvénytelenül gyónni és szentségtörő áldozással lelkismeretét terhelni, mintsem hogy magát a lelkiatya előtt tisztátalanságáral vádolja. Még azon arczátlanok is, kik nem átalják mocskos kalandjaikat el is beszélni, még ezek is legalább annyira le nem leplezik önmagukat, hogy teljes mocskosságuk nyilvánvaló legyen. Mi csodálatos azon bűn, melyre a megromlott természet oly erőszakkal ragad, íme ugyanazon természet szeméremérzete által is kárhoztattatik! De ha a világ előtt is utálatos a fajtalanság, milyennek kell annak lenni Isten szemében, ki, a szív belsejébe is látva, nem csak külső magunk viseletét szabályozó, hanem a belső embert is minden gondolataival, szándékaival és kívánságaival egyetemben szent törvénye alá vetette. „Én pedig mondom nektek, egy szó annak okáért Krisztus urunk, hogy minden, aki látja asszonyt, annak megkivánására, már paráználko 24