Katholikus Néplap, 1864. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1864-12-08 / 49. szám
/ PEST, DECEMBER 8. 49 szám. II. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) 9. Leokadia. 10. Judit. 11. VilL. Damasus. (Evang. A zsidók Előfizetés : helyben félévre írt 31 kv Jeruzsálemből papokat küldöttek. János 1, 19—28. 12. Maxent. 18. egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 Lucza. Ottilia. 14. Spiridion. 15. Irenaeus. 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A hit ad egyedül vigaszt az egész életen által. gí.z élet minden szenvedése s fájdalma között, a sors nehéz csapásai s kísérletei közepett, midőn az emberektől elhagyattatunk, s nincs, ki bánatkönyeinket letörölje, ha vallásosak vagyunk, bátorságot s erőt nyerünk az imában s enyhületet. A védtelen gyermek, ki korán elvesztve egyetlen kincsét, jó szüleit, a sorstól kidobva a nagy részvétlen világba, ide stova bolyong éhezve, fázva, hajléktalan festve kimerülten egy kemény utczakőre hajtja le fáradt fejét, ha zsenge korában a szerető anyától a vallásosság üdvös magvai hintettek szivébe , dideregve nyomora közepett is Istenhez rebegnek imát elkékült ajkai, miglen megnyugvást s jótékony álmot küld a mennyei Atya a kis szenvedőre. A szegény ifjú, kinek állása szerény s anyagi körülményei korlátoltak, kilépve a zajos nagy világba, annak fénye s a csábosan kínálkozó élvek mások általi gyakorlatának látása első perczben talán irigységgel tölti el keblét, gondolva, miért nem élvezhető is úgy, mint mások, s keblét eddig nem ismert vágyak kezdik nyugtalanítani, komoran elrejtőzik padlásszobájába s gondolata messze eltévedez, álmodozik kincsről, boldogságról, fényről, migten egyszerre haldokló anyja eme szavai hangzanak fülébe: „A kisértés nehéz óráiban imádkozzál ájtatosan, Istenhez fordulj, gyermekem é s az ifjú magához térve, eldőleg emeli fel könytelt tekintetét az előtte függő vaskeresztre, s ennek láttára eszébe jut a világ Megváltójának élete, ki nyomort, bántalmakat tűrt, nélkülözött minden örömet, hogy nagy munkáját véghez vihesse s e magasztos példák által föllelkesülve, elfeledi a világot s annak múlandó gyönyöreit, s az eddig sötét arczát mosoly világítja meg, a könyek eltűntek, a hit felszáraztatta azokat, s szivébe visszatér a béke s nyugalom. A férfiú, ki egyetlen boldogságát s örömét családjában leli fel, s azok jólétének megszerzéséért éjjel-nappal munkálkodik, fáradozik, nem kímélve egészségét, erejét, már czéljához közel egy éj alatt hamuvá lenni látja sok évi szorgalmának gyümölcsét s szivének szeretetteit újra a nyomornak s nélkülözéseknek látja kitéve, ha a szent hit világa él keblében, ahelyett, hogy kétségbeesnék vagy szélsőségeket követne el, a Mindenhatóhoz imádkozik erőért a csapás elviselésére, s a buzgó imában vigaszt nyerve újult erővel fog a munkához, gondolva, hogy az ég s föld Ura, ki előbb adta, most elvette,azokat ismét visszaadhatja, s hitét süker koronázza. Ha kedveseinket, kik szivünkhöz oly közel állottak, vesztjük el s nélkülök oly örömtelennek, sivárnak találjuk az életet s minden emberi vigasztalás csak növeli fájdalmunkat s majdnem leroskadunk bánatunk terhe alatt, szenvedő szivünk egyszerre fölébred a hit szavára, mely vigaszt nyújt a fájdalomteli kebelnek, az öröklét hazájában a viszontlátás édes örömét ígérve nekünk. Végre, ha az ember agg korában elhagyatva egyedül fekszik haldokló ágyán, mint őszszel az elszáradt kóró tér és réteken, környezve szívtelen hideg társaktól. nem találkozik a nép sokasága között részvevő kebel, csak egy,a vallás embere, jelenik meg a haldokló ágyánál, a hit szavai által vigaszt, reményt, enyhületet s bátorságot adva a szenvedő lelkének. Oh, az élet mindennapi tapasztalataiból meggyőződhetünk, hogy egyedül a hit ad vigaszt. Oh, mert mit ér a pénz, a fény, a dicsőség a kisértés nehéz óráiban, a szenvedés s fájdalom küzdterhes perczeiben, adhatnak-e a világ minden javai egy pillanatnyi enyhületet beteg lelkünknek, ha a vallásosság szent érzete nem él keblünkben. Szerezzük meg tehát, tisztelt olvasók, számunkra ez egyetlen vigaszt adó kincset, a hitet, mely, ha hozzá hívek valánk, nem hagy el bölcsőnktől sírunkig. D. M. Egy megtértnek őszinte vallomása. A megtérés, Jézus szent vallásának elfogadása az isteni malasztnak munkálata. Nem csak a szív létetik az erény megismerésére és gyakorlására hajlandóvá, hanem az értelem is, mely előbb az isteni igazságok elől be volt zárva, az Úr lelke által megvilágosíttatik. Az őszintén megtérő dönthetlenül igaznak vallja azt, a 49