Katholikus Néplap, 1864. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1864-08-04 / 31. szám

PEST, AUGUSTUS 4. 31. szám. II. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szer­kesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) 5. Havi B.­Asszony. 6. Urunk szinv. 7. VilL. Kajetán. (Evang. Bol-I Előfizetés : helyben félévre­­ írt 31 kr dogok a szemek. Lukács 10, 23—37.) 8. Justin. Czirjék. 9. Roman. egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 10. Lőrincz. 11. Zsuzsanna. frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A viaskodó egyház, és fegyvere. is. (Folytatás.) Judith, a szent és istenfélő nőről az ó-szövetség lap­jain olvassuk, hogy csupán az imafegyverrel fölvér­tezve bátorkodott a Betuliát ostromló hatalmas asszy­­riaiak vezérének, Holofernesnek sátrai közé menni, hol őt, a kevély hóditót Istennek segélyével megölve, s ez által hadseregét zavarba hozva, azt honfitársai által megfutamitotta s tönkre verte. Látjuk itt, mint báto­rítja a már-már elcsüggedő izraelitákat Manasszesz deli özvegye; mint veti le diszöltönyét, fölcserélvén azt szőrzsákkal és hamuval, mint sanyargatja gyönge testét, s mint küldi imáiban Istenhez buzgó fohászait. Látjuk őt, a szent hősnőt, mint övedzi magát a szellemi fegyverrel, s halljuk, mint bátorítja végelhatározásában merész vállalatáért remegő honfitársait végbucsúzásá­­ban, azon örökre emlékezetes szavaiban, melyeket a tántoríthatlan, Istenbeni remény adott ajkaira: „Ti pe­dig , úgy mond , nem akarom, hogy vizsgáljátok csele­kedetemet, és, mig hirt nem adok, ne történjék egyéb, mint imádság, könyörgés érettem a mi urunkhoz Iste­­nünkhez!“ (Jud. 8, 33.) — Ugyanezen fegyvernem ál­tal szabadittatott ki az oroszlánok verméből az abba vetett Dániel próféta is, csupán ezzel zárván be a fe­nevadak száját, hogy neki ne ártsanak. Hitte ezt az őt kegyelő perzsa király Darius, a miért is, mielőtt a ve­rembe vetteté őt, erre czélzólag szólt hozzá : „Istened, kit mindenkor tisztelsz, ő mentsen meg téged.“ De hit­ték azt ellenségei is, erősen lévén meggyőződve, hogy csu­pán az imádkozás következtében, melyet minden nap in­­téze a maga Istenéhez, oly magas polczra küzdhette fel magát, s oly nagy mérvben élvezte királyuk kegyelmét, mégsem jutván eszékbe, hogy ugyanazon szellemi fegy­vernem őt az oroszlánok agyaraitól is megszabadíthatja. Valamint Dániel prófétának az oroszlánok előtt, úgy kellett államok sokszor a Krisztus zászlaja alatt harczolóknak is az őket halállal fenyegető fegyveres hatalom előtt. Csak egy intésébe került, hogy izekre aprittassa őket, s ime a dicső imafegyver által ép oly csodásan ragadtattak ki ez alól, mint az előhozott pró­féta a fenevadak karmaiból. A kereszténység első kor­szakától egész napjainkig nem találkozott év, melyben e szellemi fegyver csodahatását­­szemlélnünk nem le­hetne. Ezzel vivtanak és folytonosan vívnak az egy­ház látható fejétől, a római pápától kezdve, annak valamennyi ép tagjai. Ezzel kezdik s ezzel végzik be földi pályájokat, csak a siron túl élvezendvén az elher­­vadhatlan koszorú örömeit, melyek hasonló bajnokok számára téretvék el az egek Urától. Az „Apostolok cselekedetedből tudvalevő, hogy, midőn az első pápa, sz. Péter apostol Heródes királytól elfogaték s börtönbe vetteték s ott az egész zsidó hús­véti ünnepek alatt tartaték, imában kérése vigasztalá­sát. De a még akkoriban csak mustármaghoz hasonló egyház is, mint ott olvassuk: „szüntelen könyörög vala Istennek ő érezte.“ S ime, midőn a kovásztalanok napjainak elmúltával őt kihozandó vala Heródes, hogy Jakabhoz hasonlólag megölesse, az Ur angyala, leoldván róla a súlyos lánczokat, melyekkel megkö­tözve vala, legott kiszabadítja őt, s János anyjának há­zába , hol a szent atyafiak egybegyülve imádkozának, elvezeti. Hasonló nyomasztó körülmények között ugyan­azon magatartást tanussták sz. Péter apostolnak va­lamennyi törvényes utódjai, a szentséges római pápák és az érték Istenhez könyörgő egyetemes egyház. En­nek 18 százados története napnál világosabban tünteti elő azon diadalok hosszú sorát, melyeket valamint lát­ható fejei, úgy nemkülönben összes hívei is az ima­­fegyver használatával kiérdemlettek. Ezúttal csak a századunkban felmerült némely e tekintetben kiváló eseményekre szándékunk­­, olvasóinkat figyelmeztetni. Lássuk, mit tett ez érdemben a századunk első felében sz. Péter székén ülő VII-ik­­ius pápa. Ez is, mint tudjuk, sz. Péterhez hasonlólag hurczoltaték a fog­ságba I. Napoleon franczia császár parancsa követ­keztében. Azon pillanatban, melyben éjszaka idején pa­lotájának egyik ablakáról egy az alatt reá várakozó

Next