Katholikus Néplap, 1866. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1866-07-05 / 27. szám

PEST. II. félév. 17. szám. Július 5.1866. Megjelenik e lap minden héten egyszer , csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kézirato­kat a St.-István-Társulat igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 forint 31 kr., egész évre 2 forint 62 kr. , vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Peitler Antal József, váczi püspök. Az, kinek nemes arczvonásait itt szemléled édes hazám népe! egyszersmind az országszerte ismeretes Szent­ László-Társulatnak nem régen egyhangúlag meg­választott elnöke. Sokan ismerik, sokan tisztelik és szeretik őt. S hogy képét­­ e lapban a kath. közönségnek eddig még be nem mutattuk, csak onnan van, mivel szerénységét illetni nem bátorkodtunk. Hanem mindennek megvan és megjön az ideje! Az éji pásztortűz, ha völgyben ég , csupán közelről veszszük észre, ha azonban valamely ma­gaslaton lobog föl, mesz­­sze földre ellátszik, s min­denki figyel rá. Peitlernek, mint a váczi egyházmegye fő­­pásztorának, lelke fényét és szive melegét eddig­­elé ott tapasztalhatták leginkább. Most egy or­szágos társulat élén látjuk őt : azon elnöki széken, melyet nagy Lo­­novicsunk a haza szine előtt oly kitűnővé, oly ragyogóvá ten , s a mely felé épen azért a közfi­gyelem minden oldalról elnök-utódjára is irá­nyul. íme tehát arczképe kath. barátim i­s hozzá ko­szorú gyanánt néhány vonás az ő életéből: legyen a­z hódoló tiszteletünknek, melylyel benne a Szent-László­ márczius 24-kén született. Társulat új elnökét hazaszerte örvendve üdvözöljük, szerény emléke; ez pedig, t. i. életének képe, le­gyen örömünk és reményeink arany záloga. Peitler bölcsőjét Pécsett ringatták, hol IyOS-ban. Első nevelését tisztességes polgári szüleitől nyerte. Mily kedves lehetett e családi kör, mutatja azon fogyhatlan kegyelet , melylyel Peitler püspök róla még most is emléke­zik, s azon gyöngéd sze­retet, mely közte s test­vérei közt folyvást honol. Miután az alsóbb is­kolákat szülőhelyén s Pes­ten kitűnő sikerrel elvé­gezte volt, keble sugal­m­át követve az egyházi pályára lépett, s 1831- ben Pécsett pappá szen­teltetett. Az akkori pécsi püspök Szepesy — ál­dás dicső emlékére! — Peitlerben azonnal fölis­merte a hivatásszerű pa­pot, s őt csakhamar a püs­pöki udvarnál alkalmazá, hol már 1835-ben titkár volt. Folytatá ezen tisz­tét a felejthetlen Szepesy halála után S­citovsz­ky oldala mellett is , ki alatt 1­848-ban a pécsi székes­ káptalan kanonokává és szé­kesegyházi plébánossá neveztetett. S itt már Peitler életében kifejlett fényben látjuk ragyogni azon két fővonást, melyek jellemét oly tisztelet- s szeretetre méltóvá teszik; úgymint: lelke 27 i "...'•Y'-s ■J «Vi i ", v­ • : '%V„ - , . vv*

Next