Katholikus Hetilap, 1868. január-június (21. évfolyam, 2-26. szám)

1868-06-11 / 24. szám

186 Mind ezen régi nevezetességű épületek inkább emlékezetesek, mind szépek, — komor vidéke, utczája, komor külseje, komor idő barnította falak, képek, visszaidézik a lefolyt századokat. — Úgy látszik, az uj kor és kormány nem ért reá figyelmet forditani ezen épületek föl­újítására. A templom tágas, nagy, három hajózata van. — Egyik falán nagy freskóképen az alapitó Sorbonne Robert fiatal h­ittanhallgatókat mutat be szent Lajos királynak. Itt van a hires Richelieu bibornok és mindenható miniszternek síremléke 1694-ből Girardon által már­ványban. — A bibornok a vallás allegóriás képe által gyámolittatik, két nemző áll mellette, — átellenben a tudományok jelképezve sírnak a nagy férfiú vesztén. Hete­­ de Cluny. — Mivel már a komor régi­ségnél vagyunk, vegyük egyúttal a Sorbonne szom­szédságában levő régi híres Cluny királyi palotát, vagy annak idejében királyi fényű apátságot,— Abbatia Cluniacensis, — mely ma egyike Páris leghiresb múze­umjainak, s kivévén hétfőt, mindennap a szemlélőnek nyitva áll. Egyik felől a gyönyörű palotákkal fényeskedő Boulevarde st.­Michel főutcza, — többi oldalairól szűk ódon utczák közt fekszik, — egy alig észrevehető rep­­kénynyel benőtt rom, szorgosan bezárva mindenfelől magas vasrácsozattal, — s ez Páris világváros egyik legnevezetesebb helye, hajdan a római császárok palo­tája, lakása, fürdője, — a mint a történelemben „ther­mae Julianae“ név alatt ismeretes, az egykori Lutetia legrégibb és legeredetibb maradványa. Építőjének Con­stantinus Chlorust tartják ; bizonyos az , hogy Julián, a­mint 360-ban harczosai által császárrá kiáltatott ki, ide tette székhelyét. — Itt lakott Valentinian és Valens császár is. — A római birodalom megbukta után az első frank királyok is itt laktak, míg át nem szálltak a kis cité-szigetbe — a mai „palais de justice“-be. — Azóta tulajdona lett e palota a nagyhatalmú clunyi apátságnak, mely itt óriási épületeket emeltetett, de azokat közbe-közbe a királyok használatára bocsátá. — 1515-ben itt lakott XII. Lajos özvegye, Angol Mária, VIII-dik Henrik nővére; s máig mutatják szobáját „chambre de la reine blanche“ a „fehér királyné“ szo­báját, t. i. a franczia özvegy királynék fehérben gyá­szoltak. — 1536-ban itt volt I. Ferencz király leányá­nak Magdolnának menyegzője V­ik Jakab skót király­­lyal. — Itt tartózkodott egy ideig János, lotharingiai bibornok, később a port-royali apáczák. A nagy for­radalom az egyház minden javait elvevén, itt tartotta a vérszomjahozó Marat pártjával együtt üléseit, — később eladatott, és egy hires régiségbuvár, Some­­rard Sándor vette meg s benne gazdag gyűjteményeit állitá föl, — ennek halála óta 1843-ban az állam ismét megvette mind a gyűjteményeket, mind a régi épüle­tet, s most egyike a leglátogatottabb múzeumoknak. Van itt temérdek nézni való ritkaság a lefolyt századokból, különösen egyházi érdekű festmények, szobrok, műfaragványok, oltárok, karszékek, arany és ezüst ékszerek, kelyhek monstrancziák, keresztek, tiszta aranykoronák a hold. Szűz, vagy királyi személyek fe­jeiről. Drága kéziratok, miniaturák, száznemü finom faragványok elefántcsontból, — drága könyvbekötések, evangéliumok, imakönyvtáblák, drága himzetü egyházi diszöltönyök, a szerencsétlen Lamballe herczegnő czi­­pői, — V. Pál római pápa diszhintaja, hordszékek, szá­nok, aranyban és selyemben kitűnők. — XIII. Lajos király teknősbéka-műszekrénye , Orleáns ligne imazsá­molya elefántcsontból faragva, szent Ivó ereklyetartója, a XII. századból elefántcsont, — egy sakkjáték hegyi kristályból aranyozott ezüsttel befoglalva. Régi órák, úgynevezett norimbergai tojások az e nemben elsők. V. Károly császár hímzett házi lövege; gyűrűk, pecsét­nyomók a XV.—XVI. századból, melyeket 1859-ben a Szajna medrében találtak, midőn a „pont au change“ hid alapjai ásattak. — Szent Fauszta ereklyetartója, bizánczi mű. Kimondhatlan drágaságok vannak a IV-ik terem­ben, főleg a bázeli herczeg-püspök és székesegyház kincstárából, mely tárgyak a reformatio után a város és a bázelvidéki népség közt elosztattak ; de nem tud­ván mindenki vágyát kielégíteni, utóbb elárvereltettek, és potom áron eladattak, végre különféle utakon jutot­tak a franczia állam birtokába. Köztök: a bázeli arany­rózsa, a XIV. századból, V-dik Kelemen pápa ajándé­kozta a bázeli hg-püspöknek ; egy érseki kereszt a XIII. századból, drága kövekkel elhalmozott filigran munka ; egy drága püspöki pásztorbot; több drága ereklyetar­tók. A lotharingiai nagy kereszt, igen drága mű a XIII. századból, II. Henrik német császár házi oltára, melyet e fejedelem a bázeli székesegyháznak ajándékozott, a XI. századból. Trésor de Gruarrazar, kilen­cz tiszta arany­korona, 1858-ban Toledo mellett találtatott, és a VII-ik századból való. A legnagyobbik Reccisvinthus gót ki­rály nevét viseli, drága kövekben; a kissé kisebben egy aranykeresztecske van, melyre „Sonica“ név van vésve. Igen szép gót építészet a clunyi-kápolna, nagyon drága egyházi készülettel, gót faragványu trónszékek­kel, különös szép egy olvasószék az everborni apátság­ból. — Továbbá leszállva az alsó lakosztályokba lát­tuk, minő nagy jelentékü épület volt ez ; itt vannak a római romok, hajdan a „frigidarium“, hideg fürdők voltak itt, melyekhez a víz földalatti csatornákon két mérföldnyi távolból, Arcueil mellől jött. Mindez be van futva repkénynyel, s ha a közeli sz. micheli utcza lár­mája nem hallatszanék ide be, nem hinnők, hogy Páris közepében van, m oly otthonias klastromi elzártság uralg itt. A kertben több Mária-szobor van, az egykor hires argenteulili bencze apátság művészi főajtója, por­tale ; itt van a krimiai hadjárat egyik nevezetes zsák­mánya a sebastopoli Vladimir-templom keresztje, — a franczia bombázás lelőtte, és az akkori hadvezér által ide küldetett. (Folytatása következik.) Hérits Antal.

Next