Katholikus Néplap, 1870. január-június (26. évfolyam, 1-24. szám)
1870-05-05 / 18. szám
PEST, I. félév. II. szám, Május 5. 1810. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 ! A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egy- Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokra, egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közléskor a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik. A gyermek-ezredes. (Történeti elbeszélés a XII. századból). III. A kék udvar. — Az öröm laka. — A koldusnő! Bécs város vidéke egykoron a Laxendorf vagy Lassendorf lovagokat uralta; ezen család utolsó ivadéka Lassendorf Albert volt, ki 1484-dik évtáján élt; ez bírta Laxendorf falvát. Köröskörül az úgynevezett „Mönchsau“ virány terült el s előbb a szent keresztről nevezett szerzetnek volt birtoka; ezt már a „Czopfos“nak nevezett Albert herczeg tágas műkertté alakította át, melyet halastavakkal és szökőkutakkal látott el és nemsokára megnagyobbította azon várépületet is, mely első keletkezését Ilik vagy „Bölcs“ Albertnek köszöni, s ettől fogva „Laxenburgnak“ neveztetett. Itt ment végbe azon nevezetes történelmi esemény, hogy 1682. évben a keletről és nyugatról a törökök és francziák által fenyegetett német birodalom védelmére Ausztria, Szász-, Bajorország, Hessen, Braunschweig, Lüneburg, a frank és sváb részek között az úgynevezett laxenburgi szövetség köttetett. Azonban a törökök másodszori betörése óta 1683. évben a vár részben pusztán s összeomolva állott, s csak I. József császár nyitotta ki ismét. Jelenleg egy nagyszerű új vár áll Mönchsau azon helyén, hol az 1760. évben még a „kék udvar“ feküdt. Ezen kék udvar egy meglehetős nagy vadászlak volt, kékesszürke gránitból épitve, ormán szarvas czimerrel, magas hársfáktól beárnyalva, melyeknek terebélye alatt az 1767 ik évben sz. István első vértanú ünnepén két gyermek pihent meg, s ezen udvar házastaja felett álló szép czimereket szemlélgette. Ezen két gyermek Weizmann Jancsi s az ő kis nővére Vilma volt, kik épen a barátságos és kedves papot várták, ki őket a tullni mezőségen megmentette s most ide rendelte ki. A nap már elég alant állott, de az est a téli évszakhoz mérve szokatlan meleg volt, mert hirtelen keletkezett keleti szél elenyésztette az előbbi napok hideg légmérsékletét. A Mönchsauba tett út következtében a két gyermek igen elfáradt s megéhezett. Élénk szemekkel szerteszét vizsgálódtak, ha láthatnának-e valahol pékboltot vagy valamely vendéglő-czéget, hogy azon két ezüst pénzért, melyet a jó pap nekik útra adott, kenyeret, vagy ha lehet még egy kis meleg levest is szerezzenek maguknak. A két jó gyermek ekként természetesen kevésbé becsülte a húszkrajczáros ezüstpénzdarabok értékét, mert eddigi sanyarú életükben ritkán láttak ily pénzdarabot s nem tudták szegények, hogy az akkori olcsó világban ezen pénzdarabok egyikéért is pompás ebédet ehetett az ember Bécsben, mint például a bécsi krónikások értesítenek, hogy 1750. évben Bécsben a Dorottya-utczában „Az aranyvadászkürtnél“ 17 krajczárért hat tál ételt lehetett kapni, hét krajczárért négy tál ételt; a még most is fönálló Matschak-féle udvarban huszonnégy krajczárért hét féle ételt, az „arany kacsánál“ tizenhét krajczárért hat ételt s a „Vörös almánál“ pedig tizenkét krajczárért öt ételt, és pedig hét krajczárért lehetett kapni: levest, marhahúst, főzeléket és sültet, böjtnapokon pedig ehelyett halnemüeket. Jancsi azonban és Vilma e pillanatban csak egy falat kenyér s egy pohár viz után óhajtottak; most félénken a velük szemben álló rácsozott kapun át egy tévés kertbe léptek, melynek lombtalan fái a most esett hó pelyheit viselték magukon. A gyermeki kíváncsiság elfeledteté a két kis gyermekkel, hogy a kék udvar előtti fapadon be kell vári.