Katholikus Nevelés, 1907 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1907-01-01 / 1. szám
4 PROGRAMMUNK azon munkával foglalkozóknak egy szervezetté tömörülniök. De különben, ha nem is a keresztény szeretet tanította volna meg az emberiséget arra, hogy egyesületekben keressen érvényesülést, ha csak úgy kölcsönöztük volna ezt a gondolatot a forradalmi pártoktól, akkor sem volna megvetendő. Mert szervezett táborral csak szervezett tábor tud megküzdeni. Ha az ellenség Mannlicher-puskát használ, miért ragaszkodjunk a középkorban használt fegyverekhez? Ha az egyik fél tömött sorokban harcol, miért küzdjön a másik fél egyesével ? Az ilyen konzervativizmusnak az ellenfél örülne legjobban. Az alsó papság egyesülésének ténye egymaga nem ellenkezik tehát sem az egyházkormányzat jogi intézményével, sem a tekintély elve ellen nem irányul, csak ha tagjai, megfeledkezvén az alapszabályok becsületes megtartásáról, fölhasználnák az egyesület gyűléseit legszemélyesebb ügyeiknek nem tárgyilagos szellőztetésére. De ép az képezi a mi programmunk első — negatív jellegű — pontját, hogy konventikulumok nívójára sülyedni, az egyházias szellemről megfeledkezni nem akarunk, hanem közös erővel, az egyházi felsőbbséggel teljes egyetértésben, egyesegyedül a vallástanítás és józan nevelés külső ellenségei ellen fordulni, jogainkat nem sokban, hanem teljes karban hangoztatni s általában a vallástanítás szebb jövőjét előkészíteni. Annyi a keresztény nevelés, az egyedüli helyes nevelés ellensége, hogy szinte lehetetlen mással, saját belső ügyeinkkel vagy képzelt sérelmeinkkel előhozakodni, folyton egymás fölött ítélkezni s nem a kifelé való hatást tartani elsőrendű feladatunknak. Programmank e negatív pontja tehát az első, melyet az érdeklődőknek tudomásul hozunk. Ezek után áttérünk a pozitív programm pontokra. Aubermann Miklós.