Katholikus Nevelés, 1924 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1924-01-01 / 1. szám

„ A VALLÁSTAN TANTERVE A TANÍTÓKÉPZŐKBEN juhokat legelteti. . . Bizonyára nagyobb dolog és csodálatosabb az ellenség értelmét megváltoztatni és az ellenkezőről meggyőzni, mint őt megölni. Piruljunk azért, ha mint farkasok rontunk az ellenség közé“. (Hóm. 34. in Matth.) A nyugodt szelídség és szeretet nem erélytelenség , nem gyáva gyen­geség ; nem zárja ki, hogy a figyelmeztetésre nem hajló rakoncátlan­­kodót az osztályból kiutasítsuk, végső esetben az igazgatóhoz utaljuk. De kizárja, hogy a tanoncot sértő kifejezésekkel illessük. De, hiszen nem tanítani akarok, hanem csak buzdítani, hogy karol­juk fel teljes erőnkből a tanoncoktatást. Mostohán mért a hatóság a tanoncoknak. Fele óraszámát adta nekik, mint más iskolásnak. — Leg­alább mi ne tekintsük őket mostoháknak, hanem annál inkább érez­tessük velük szeretetünket. Azt az egy órát a lehető legjobban aknáz­zuk ki. Ne csak egyetlen egy órát se mulasszunk, de még egy percet se hagyjunk felhasználatlanul. Ne álljunk félre kislelkű lemondással, ha nem látunk kézzelfogható eredményt. Csak szántsuk, porhanyítsuk a földet, termékenyítsük , ves­sük bele az Evangelium magvait, boronáljuk, tisztítsuk, gyomláljuk. Közben nap ne múljék, hogy Isten áldásának erejét ne essenék le inasaink lelkének földjére. A többit bízzuk Istenre. Ha nem is sikerül a kommün rombolását egy csapásra jóvátennünk, hálás lesz irántunk az utókor, ha legalább a romokat eltakarítjuk s új alapot rakunk, melyre majd mások építhetnek. Ha nem is sikerül a tanoncokat mind­ megnyernünk, de legalább nyugodtak lehetünk, hogy megtettük a kötelességünket. Ezekiől (33, 9 ) mondja: „Ha te hirdetvén az istentelennek, hogy utairól térjen meg, ő nem tér meg útjáról, ő gonoszságában hal meg, de te lelkedet meg­­szabadítottad“. Ellenkező esetben „ha te nem szólasz, . . . vérét a te kezedből követelem“. (U. o. 8.) Ha pedig vérző szívvel kell távoznunk inás­ tanítványaink közül, vigasz­taljon a zsoltáros szava: „Akik könnyhullatással vetnek, örvendezéssel aratnak. Menvén mentek és sírtak, elvetvén magvaikat; megjővén pe­dig, örvendezéssel jönnek, hozván kévéiket“. (Zsolt, 125, 6.) Gábriel Antal A vallástan tanterve a tanítóképzőkben. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1923 aug. 8.-án adott ki tan­tervet az öt évfolyamú állami tanítóképzők számára. E tanterv a vallástani tárgyak tanítására heti 2 órát állapít meg osztályonként, a tananyag részletes megállapítását az egyházi főhatóság jogkörébe utalja, de hangsúlyozza, hogy az V. osztályban a hit- és erkölcstan népiskolai anyagának módszeres feldolgozása is tanítandó, a növendékek a gyakorló népiskolában a hitoktatás óráin hospitáljanak, később pedig a hittanból tanítási gyakorlatot is tartsanak.

Next