Katholikus Nevelés, 1924 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1924-01-01 / 1. szám
„ A VALLÁSTAN TANTERVE A TANÍTÓKÉPZŐKBEN juhokat legelteti. . . Bizonyára nagyobb dolog és csodálatosabb az ellenség értelmét megváltoztatni és az ellenkezőről meggyőzni, mint őt megölni. Piruljunk azért, ha mint farkasok rontunk az ellenség közé“. (Hóm. 34. in Matth.) A nyugodt szelídség és szeretet nem erélytelenség , nem gyáva gyengeség ; nem zárja ki, hogy a figyelmeztetésre nem hajló rakoncátlankodót az osztályból kiutasítsuk, végső esetben az igazgatóhoz utaljuk. De kizárja, hogy a tanoncot sértő kifejezésekkel illessük. De, hiszen nem tanítani akarok, hanem csak buzdítani, hogy karoljuk fel teljes erőnkből a tanoncoktatást. Mostohán mért a hatóság a tanoncoknak. Fele óraszámát adta nekik, mint más iskolásnak. — Legalább mi ne tekintsük őket mostoháknak, hanem annál inkább éreztessük velük szeretetünket. Azt az egy órát a lehető legjobban aknázzuk ki. Ne csak egyetlen egy órát se mulasszunk, de még egy percet se hagyjunk felhasználatlanul. Ne álljunk félre kislelkű lemondással, ha nem látunk kézzelfogható eredményt. Csak szántsuk, porhanyítsuk a földet, termékenyítsük , vessük bele az Evangelium magvait, boronáljuk, tisztítsuk, gyomláljuk. Közben nap ne múljék, hogy Isten áldásának erejét ne essenék le inasaink lelkének földjére. A többit bízzuk Istenre. Ha nem is sikerül a kommün rombolását egy csapásra jóvátennünk, hálás lesz irántunk az utókor, ha legalább a romokat eltakarítjuk s új alapot rakunk, melyre majd mások építhetnek. Ha nem is sikerül a tanoncokat mind megnyernünk, de legalább nyugodtak lehetünk, hogy megtettük a kötelességünket. Ezekiől (33, 9 ) mondja: „Ha te hirdetvén az istentelennek, hogy utairól térjen meg, ő nem tér meg útjáról, ő gonoszságában hal meg, de te lelkedet megszabadítottad“. Ellenkező esetben „ha te nem szólasz, . . . vérét a te kezedből követelem“. (U. o. 8.) Ha pedig vérző szívvel kell távoznunk inás tanítványaink közül, vigasztaljon a zsoltáros szava: „Akik könnyhullatással vetnek, örvendezéssel aratnak. Menvén mentek és sírtak, elvetvén magvaikat; megjővén pedig, örvendezéssel jönnek, hozván kévéiket“. (Zsolt, 125, 6.) Gábriel Antal A vallástan tanterve a tanítóképzőkben. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1923 aug. 8.-án adott ki tantervet az öt évfolyamú állami tanítóképzők számára. E tanterv a vallástani tárgyak tanítására heti 2 órát állapít meg osztályonként, a tananyag részletes megállapítását az egyházi főhatóság jogkörébe utalja, de hangsúlyozza, hogy az V. osztályban a hit- és erkölcstan népiskolai anyagának módszeres feldolgozása is tanítandó, a növendékek a gyakorló népiskolában a hitoktatás óráin hospitáljanak, később pedig a hittanból tanítási gyakorlatot is tartsanak.