Katholikus Nevelés, 1926 (18. évfolyam, 2-10. szám)
1926-02-01 / 2. szám
42 NEVELŐ HITOKTATÁS nélkülözheti a vallásos tanítást. Azonban bár az oktatás a legfontosabb nevelőeszköz, azért mégis csak eszköz s mint ilyennek a célhoz kell igazodnia, annak szolgálatában kell állania. S bár ezt mindenki elfogadja és hangoztatja, a gyakorlatban mindig a nevelői feladatok szorulnak háttérbe s a tanítás felszívja csaknem az összes rendelkezésre álló időt és erőt. Göttlert ennek fő okát abban látja, hogy bár az összes forgalomban lévő katechetikák megtartják ezt a kettős felosztást (1. katechetikus tanítás, 2. katechetikus nevelés), a módszer tárgyalása mindig csak az első részben történik, teljesen didaktikus elvek alapján, mindig csak azt tartva szem előtt, hogyan lehet a közlendő anyagot legcélszerűbben a tanuló értelméhez közelebb hozni. A vallásos nevelés methodikájával pedig alig foglalkozik valaki. Pedig a nevelés jelentőségét épen a katechézisben növeli az a körülmény, hogy a katechéta nem csupán a jövőnek dolgozik, mint egyik-másik profán stádium. A gyermek nem várhat, míg az elméjében elraktározott ismeret valamikor életté lesz váltható. A gyermek vallási szempontból kész egység, akinek nemcsak jövője van, hanem jelene is. Halhatatlan lelke van, nem kevésbbé értékes, mint akármely felnőtté . Teljes értékű tagja Krisztus egyházának, akinek üdvössége époly fontos, mint egy felnőtté. Vannak kísértései, vannak erényei és bűnei, melyek örök sorsa felett minden pillanatban dönthetnek. Meghalhat minden pillanatban s a katechetának, mint gyermek-lelkipásztornak nem lehet nagyobb gondja, mint az, hogy növendékeit a halál bármely pillanatban kegyelemállapotban találja. így megy át a súlypont a katecheta tanítói feladatáról annak nevelői feladatára. Vannak, akik nem is tesznek különbséget a katecheta oktató és nevelő munkája között s a katecheta egész feladatát a keresztény nevelésben látják. Gatterer1 2 ezt a kettős felosztást megtartja ugyan, de az oktatást ő is csak úgy tekinti, mint a nevelői sikernek feltétlenül szükséges előfeltételét („eine durchaus nothwendige Vorbedingung für einen soliden erzieherischen Erfolg“) s hangsúlyozza, hogy a tanítást és nevelést nem úgy kell felfognunk, mint a katechézisnek egyenrangú kettős célját, hanem a tanítás háttérbe vonul a nevelés mellett és annak alá van rendelve. Nem felesleges tehát nevelő hitoktatásról beszélni. Mert még az új müncheni módszerben is, mely magát életiskolának nevezi, a súlypont még jórészt a tanításon van s a tevékenységet Religiöse Erziehung und katechetische Methode. Münchener Katech. Kurs 1910. 125. 1. 2 Michael Gatterer S. J. Katechetik. 3. Aufl. Innsbruck, 1924. 7. I. 8 Wenn wir als Zweck der Katechese religiöse Unterricht und religiöse Erziehung angegeben haben, so dürfen beide Ziele nicht als Koordiniert aufgefasst werden, sondern der Unterricht tritt gegen die Erziehung sehr zurück, und muss ihr subordiniert werden. Katechetik. 118. I. . f Eä