Katholikus Nevelés, 1930 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1930-01-01 / 1. szám
4 Szentévi munkára ! 1925 február 9—11. napjain missziós kurzust rendez a papság részére s a Bíboros főpásztor megbízásából magára vállalta az első tudományos világmissziós kongresszus rendezését augusztus 19—22. közt, amelyen az egész magyar Püspöki Kar is részt vett. 1926-ban egyesületünk részt vesz a kath. elemi iskolák új tantervének és utasításainak megalkotásában. Ugyanez évben új tantervet készített az óvónőképző és felső női ipariskolák részére s 1929-ben a bábaképzők részére. A keresztény és nemzeti alapon álló kormányzat kérésünkre elrendelte a heti két hittani órát az áll. polgári fiúiskolában és a felsőkereskedelmi iskolákban, ahol addig csak egy volt, bevezette a vallásoktatást az összes felső- és alsó ipari- és szakiskolákba, lelkigyakorlati szünetet engedélyezett a szorosan vett középiskolákon kívül a képezdékben, polgári- és felső-kereskedelmi és ipari iskolákban. Anyagi tekintetben is mindent megtett egyesületünk. 1896-ban, mikor először kezdtek önálló áll. hittanárokat alkalmazni, tíz hónapra 800 frt volt a fizetés. Vakációra fizetés nem volt. A fizetést minden évben külön kellett kérelmezni. 1912-től a fővárosban 1800, vidéken HOK lett az óradíj. A forradalom után rendeztetett a mai helyzet s azóta többen rendes kinevezést kaptak a vallásalap terhére. A tulajdonképpeni cél, amelyet egyesületünk kezdettől fogva állandóan napirenden tartott és amelyre nézve törvényjavaslatot is készített és számtalan memorandummal fordult az illetékes tényezőkhöz, hogy t. i. az állami iskolák hittanárai az áll. költségvetés terhére rendes tanárokká neveztessenek ki, nincs még elérve, de helyzetük a múlthoz viszonyítva jelentékenyen javult. Ez az ügy most is állandó gondoskodásunk tárgya s ezért nem tudjuk helyeselni egyeseknek hírlapi kritikáit és külön kísérleteit, amelyek eredményre nem vezethetnek. Mindezek a csak futólag érintett alkotások és eredmények mutatják, hogy egyesületünkre szükség volt és van , hogy a múltban megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Ezért a mai közgyűlésünkön hálával és szeretettel gondolunk az alapítókra és munkatársakra. Egyesületünk múltja és eddig végzett munkája nem kíván új programmot, hanem csak azt, hogy az eddigi úton tovább haladjunk, tagjaink erkölcsi és anyagi érdekeit felkaroljuk, a hitoktatás nívóját emeljük kitartó, szívós munkával, minden akadályt leküzdő, mindig bíró szeretettel. A most kezdődő jubiláris Szent Imre-esztendő, amely a lelkiség kultuszát és az öntudatos vallási élet tüzét akarja felgyújtani a magyar katholikusok szívében, éppen mi tőlünk, akikre az ifjú nemzedék van bízva, fokozott munkát követel. Ezért hívjuk össze a hitoktatással foglakozók országos kongresszusát. A kongresszus azt a tömeglelkesedést és ünneplést, amely az egész kath. társadalmat eltölti, a vallásos nevelés szolgálatába állítani és áldásos hatását a lelkekben állandósítani kívánja. Az ünnepi esztendő nem merülhet ki külső manifesztációkban, hanem kell, hogy élessze a magyar lelkekben az ősi kath. hitet, fakasszon tisztább el-