Katolikus Nevelés, 1941 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

1941 január. Szent Ágoston és a mai ifjú. Dr. Vidákovich Aladár Ord. Praem., Gödöllő. Első pillanatra talán különösnek tűnik föl a cím és önkénytelenül is azt kérdezzük, vájjon hogyan kerül a kettő össze? Szent Ágoston 15 évszázaddal előbb élt. Hogyan lehet őt közel hozni a mos­tani ifjúhoz, aki a repülőgépek és zuhanóbombázók korában él? Hiszen hol volt Szent Ágoston ettől az időtől? És mégis! Tudjuk ugyan, hogy körülöttünk sok minden megváltozott, a technika hihetetlen vívmányai­val bámulatba ejt bennünket. Azonban az emberi természet ugyanaz maradt, ami volt egykor és az is marad, ameddig csak ember él itt a földön. Az emberi lélek mindig ugyanaz, csak a külső keretek változnak körülötte. Az ifjúság, akár a régi, akár pedig a modern, csak a video meliora, proboque, deteriora sequor elve szerint igazodik. Szeretne magasba emelkedni, szeretne lendülettel végig menni az egész életen, de ezekre a szárnyakra néha ólomsúly nehezedik ... Itt is valóra válik szent Pál mondása: „gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényé­vel és engem rabbá tevőt a bűn törvénye alá, mely tagjaimban vagyon.“ Róm. 7. 22—23. Ezen a ponton találkozik a modern ifjú szent Ágoston­nal, ha időben évszázadok is választják el őket egymástól. Szent Ágoston kora, akárcsak a mienk, a nagy eszmék harca volt. A pogányság, a régi világ letűnőben, a hatalmas római birodalom ereje fogytán, amikor új világ kezd kialakulni. Nagy mozgalmak, arianizmus, manicheusok, donatisták, pelagiánusok stb. A pogány hatalom össze­omlik. Mindenütt romok és ezeken kell új életet fakasztani. Ezek a sorok pusztán néhány olyan vonásra akarnak rámutatni szent Ágoston világhírű vallomásaiból, amelyek ma is érvényesülnek a modern ifjú életében. Szent Ágoston említi, hogy az iskolai élet nem volt ínyére. „Tanulnom kellett. Mi haszonra? szegény fejem nem értette, de meg­vertek, ha lusta voltam. A felnőttek dicsérték ezt a módszert... Akár­milyen kicsiny voltam, igen nagy buzgósággal könyörögtem hozzád, hogy verést ne kapjak az iskolában.“ A modern ifjú mennyivel szívesebben megy sokszor az iskolába? Nem ugyan a verés miatt, amely inkább csak kivétel lesz, hanem azért, mert nehéz munkát kíván tőle. Pedig olyan sokszor magyarázzák neki, hogy az iskola szükséges, hasznos. Később talán belátják, hogy az életre készít elő és a boldogságunkat szolgálja, mert nélküle tehetségeink parlagon maradnak. „Folyton rendetlenkedtünk, nem írtunk, nem olvastunk, nem tanul­tunk annyit, mint amennyi feladatot kaptunk“ ......Nem tartottam meg szüleim és elöljáróim parancsát... nem azért engedetlenkedtem, mintha fejemet valami okosabb dolgokra akartam volna adni, hanem azért.

Next