Katolikus Nevelés, 1943 (35. évfolyam, 2-12. szám)
1943-02-01 / 2. szám
1943 február. A ciszterci pedagógia. Dr. Mészáros Lajos, Miskolc. Az örök Egyház az örök krisztusi alapokon épült fel. Időtálló változhatatlanságát biztosítja merev és hajthatatlan dogmatikája, mely megalkuvást nem ismerve áll — mint egyetlen szilárd archimedesi pont — a történelem viharzó sodrában. De mégsem merev és holt tömb az Egyház, hisz nincs kor és idő, nincs társadalmi rend és osztály, amely meg nem találná benne a maga sajátos kívánalmait és szükségleteit kielégítő életirányító elveket és gondolatokat. Ezt a paradoxonnak tetsző merev rugalmasságot különösképen az Egyház szerzetesrendjei szemléltetik. Amint felmerült egy korszükséglet, amint új igények és vágyak rezdítették meg az emberi lelkeket, a krisztusi törzsekön azonnal kihajtott egy új szerzetesrend csírája, hogy virágba és termésbe szökkenve, sajátos zamatéval kielégítse mindazokat, akik új színek és új ízek után vágyakoztak. Amikor a ciszterci pedagógiáról akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: várjon a nyolcszázéves magyar múltra visszatekintő Ciszterci Rendre a keletkezés vajúdásaiban rávésődött-e egy olyan vonás, mely azt pedagógus-renddé alakította; vájjon vannak-e a Rendnek — mint nevelőnek — a többitől különböző, egyéni vonásai? A közfelfogás, mely a jubileummal kapcsolatos irodalmi és rétori megnyilatkozásokban kifejezésre jutott, megállapítja, hogy a Ciszterci Rendnek nincs különleges pedagógiai rendszere, sőt a Rend maga nem is azzal a céllal alakult, hogy a nevelés (legalább is a mai) formájában szogálja Krisztus ügyét. Akkor talán ne is beszéljünk „ciszterci pedagógiáról?“ Valóban, nem is beszélhetünk ilyenről, ha tudományos nevelési rendszert értünk a „pedagógia“ meglehetősen tág fogalma alatt. Mégis úgy gondoljuk, mindezek ellenére is jogunk van ciszterci pedagógiáról beszélni, különösen akkor, ha ebben a szóban nem tudományos alapokon kifejtett sajátos nevelési rendszert keresünk, hanem azt a módot, amelyet a Rend a krisztusi nevelési elvek kincshalmazának aprópénzre váltásában kifejtett s amelyre kétségtelenül reányomta a maga sajátos bélyegét. E sorokban sem a tudományos alapokon építő elme, hanem a volt ciszterci diák szíve akar szerény hangon megszólalni és néhány szót mondani