Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1951 (58. évfolyam, 8-49. szám)
1951-02-23 / 8. szám
r.-ik oldal CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldeat Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Friday by The Catholic Publishing Co., Inc., 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio : Phone MElrose 1-9338 Established October 24, 1894 by Rt. Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate - Pastor EDITOR-IN-CHIEF. FATHER BENEDICT BÍRÓ, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: For one year in the U. S.............$4.50 For eight months............................ 3.00 For four months............................ 1.50 Foreign Countries for 1 year......$5.00 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre Amerikában..................$4.50 Nyolc hónapra............................... 3.00 Négy hónapra ............................... 1.50 Külföldre egy évre........................$5.00 A legrégibb katolikus magyar hetilap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly, pápai prelátus-plébános FŐSZERKESZTŐ: FATHER BÍRÓ BENEDEK, O.F.M. Entered as Second-Class Matter at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879. A tények nem számítanak... 1. A hír olyan szűkszavú, mint a hazulról kifutó hírek általában. Bajor Gizi, a Nemzeti Színház előbb Korvin-koszorús, majd Kossuth-díjas drámai művésznője és férje dr. Germán Tibor egyetemi tanár, gége és orr specialista, a Zsidó-kórház főorvosa, öngyilkosok lettek és meghaltak. Különös regény fejeződött be. Magyarország egyik legnagyobb művésznőjének a regénye, mely bővelkedett sikerekben és érdekes fordulatokban. A “Néma Levente”, “A kékróka”, a “Feleség”, a “Kaméliás hölgy”, a “Bolond Ásvayné” és még számos, elsorolhatatlanul sok és ragyogóan szép színházi siker, amelynek rivaldafényében ott állott az egész akkori Magyarország színe előtt ez a gerleszavú, szelíd bűvöletű, törékeny szépasszony jellegzetes, megejtő “gizusi” mosolyával. Szép fekete haja dúsan, mint valami sisak, borítja el keskeny, fehér arcát. S megvillannak az évek távlatából karcsú kezei, amelyek olyan csillanó szépek, kevés mozdulatúak és mégis olyan kifejezőek voltak. Ez a szép és tökéletes asszony beleszeretett egy gnómkülsejű, csúnya orvos-emberbe, az okos és ügyes Germán Tiborba. A regény azzal indult, hogy a torkát kezeltette. Az orvost terméseztesen elborítja az országosan ünnepelt diva varázsa. De — csodálatosképen— az ünnepelt művésznő is megszereti a csúnya férfit. Mindenki érdekházasságot szimatol. A Zsidókór ház gégészfőorvosa már akkor gazdag ember. A bekövetkező eseményei aztán bebizonyították, hogy ez a házasság olyan őszinte szerelmi házasság, amilyenhez hasonló kevés akadt a magyar színház világában. Bajor Gizi karrierjének nem ártott a zsidó származású férj. Mindazt, amit magyar színésznő elismerésként megkaphatott, megkapott. Korvin-koszom, örökös tagság, államfői meghívások és reprezentációk, melyekben Magyarország akkori vezetői között állott. Aztán “élszínész” lett . . . Hogyan és miért, biztosan nem tudni. Elhagyta a Korvin-láncot s felöltözött a bolsik által adott Kossuth-díjba, hogy így jobban tessék az a Salome-tánc, amit járni kellett, míg mások fejét szervírozták. A régi ismerősök, akikmost végignézik életét s szeretnék megmagyarázni, mi történt vele, csak egy magyarázatot találnak. Valószínűleg úgy gondolta: az ő magánélete elefántcsonttorony, amelybe visszahúzódhat, amikor szerepét elmondta s lejön a színpadról. Majd él magának, férjének a Kis-Svábhegyen álló villában, nagyokat sétálgat Herczeg Ferenccel, akit — hír szerint — ő mentett meg. S azok a véres események, amelyek a Kis-Svábhegy alatt, a nyomorúságos romvárosban a felszabadított, alantas politikai szenvedélyek pokoli gyötrelmeibe taszítanak ezreket és tízezreket, nem számítanak . . . Volt közönségét, barátait, híveit, tisztelőit és kitüntetőit szeme láttára juttatták hontalanságba, száműzetésbe, internálótáborokba, börtönbe vagy egyenesen a túlvilágra, de ő azt hitte, ezek az események nem fogják elérni, beszennyezni véres tajtékkal a kissvábhegyi villa parkettjét. Úgy hitte, a tények, amelyek körülötte, de nem vele történnek, nem számítanak . . . 2. Ez bizony, borzalmas tévedés volt. Később kedvenc szobájában, ahonnan egyformán kilátott a Gellért-hegy bársonyló zöld hátára és a Kis-Svábhegy virágzó fáinak hímes rokolyaira, sápadt és áttetsző látogatói voltak. Hiába zárkózott be, hiba húzta össze szép csipkefüggönyeit ezeken a nagy ablakokon, a sápadt és eltűnő, megint előmerülő árnyékok ott keringtek a szobában. Minden alkonyatkor megjelentek a régi jóbarátok, kollégák, előkelő társaságbeliek, maagsrangú tisztek és miniszterek, akik az Akadémián, a századik előadáson, a kormányzói garden partykon, a színházi parádékon kisegítették kocsijából, üdvözölték, elismeréseket nyújtottak át és ott üldögéltek vele, a csipkefüggönyös ablakok között, mint a régi jó időkben. És suttogó, földöntúli hangjukon, amelyet csak őhallott, állandóan beszéltek . . . Miért teszi mindezt? . . . Hiszen ő nem volt olyan elborult, bosszúért vinnyogó lélek, mint egy-két kollégája, akik úgy érezték, nem érvényesülhettek eléggé. Miért piszkítja be magát? . . . Hiszen egyszer azt mondotta ezeknek az árnyaknak, amikor azok még hús-vér emberek voltak: “Be kell vallanom, hogy én a színpadon rétenetesen félek. Eszméletlenül mozgok. Csak a jó Isten vezérel . . .” Miért nem fogta meg a jó Isten kezét ezen a szörnyű színpadon is? . . . Hogyan mehetett bele ebbe a Salome-táncba, hazug Kossuth-díjba öltözve, amely gyengén fedte be e habzsoló szeműt ázsiai kényurak előtt, amikor tudta, hogy ott nem vezeti a jó Isten. És felkérdezték az árnyak, emlékszik-e, ugyanebben a szobában mondotta: “Én a hőst vagy a hősnőt mindig hazahozom magammal a színpadról . . Óh, milyen alakokat hurcolt haza az elefántcsonttoronyba, a Kis-Svábhegyre! És hogyan hazudta el őket a haragvó, régi árnyak előtt. És eszébe kellett jusson, amit ugyanott mondott kissé fátyolos hangján egyszer barátainak: “Jónak kell lenni és nem szabad hazudni . . .” Miért hazudott? Az életéért vagy a színpad birtoklásáért? S lehet-e hazudni a régi barátoknak, akik a szoba sötét árnyaiból és a sötétségben kivilágosodó nagy ablaktáblákról rámeredtek áttünő arccal? A tények, melyek körülöttünk történnek, mindig számítanak. Bajor Gizi és Germán Tibor izolacionisták voltak. Azt hitték, elszigetelhetik magukat a kissvábhegyi elefántcsonttoronyban üvegablakok és csipkék mögött. Nem foglaltak állást a bolsevizmus ellen, mely körülöttük tombolt. “Te orvos vagy, gyógyító egyetemi tanár, én színésznő, Kossuth-díjas művész. Kettőnket nem bántanak. A többi nem számít . . .” És most öngyilkosok lettek ... Az igazi izolacionistának ez a vége. Mert a tények, amelyek körülöttünk történnek és a barátainkkal végeznek, igenis számítanak . .. Azokat is megölik, akik nem hajlandók küzdeni a tények ellen. Ma Bajor Gizit s Germán Tibort. És holnap Taft szenátort. E KATOLIKUS MAGYAROKJ VASÁRNAPJA Föderációs tercelő, gondok, gondolatok... IDEJE, hogy emigrációs közéletünkben megerősödjék az egészséges bírálat hangja. Ha nem akarjuk, hogy a fejlemények egyirányúak legyenek vagy hogy mindenről lekéssünk. Nem szabad mindent csak kárhoztatni és nem szabad mindenért sok dicséretet várni. Minden magyar cselekedj!Annyit ér, amennyivel a magyarság helyzetét javítani fogja. És mindjárt le kell szögezni, magyarság alatt nem csupán a csonka országban otthonmaradtakat és nem csupán a nyugatra menekülteket kell érteni. Hármas a magyar probléma. Három magyar áll előttünk, akivel emigrációs életünknek törődni kell. A csonka országban élő magyar, a szomszédállamokban élő kisebbségi magyar és végül a vasfüggönyön kívül lévő magyar. Ezt a három magyart egyformán érinti a “Függetlenségi Nyilatkozat”, amely Philadelphiában, az Independence Hall előtt hangzott el. Albán, bulgár, csehszlovák, észt, magyar, lett litván, lengyel, román és jugoszláv menekültek nyilatkozata, amelyet magyar részről Msgr. Varga Béla, a Nemzeti Bizottmány elnöke írt alá, aki a deklaráció elhangzása után az ott megjelent valamennyi menekült nevében beszédet is mondott. Az amerikai sajtó rokonszenvvel fogadta a deklarációt és a beszédet is s így az ünnepség hírlapi visszhangját tekintve jelentős magyar sikerről lehet beszélni. A magyarság nyugatra menekült részében már régen él az a felismerés, hogy míg a magyarságot szétdarabolva tartják, addig az egymás ellen fordult Középeurópa prédája lesz a szomszéd nagyhatalmi intrikának. Tehát, az azonos érdekű középeurópai népeknek meg kell találni az egymáshoz való békélés és igazodás útját. A magyarság politikai bölcsességére vall, hogy akkor hangzottak el az emigrációs sajtóban ezek a vélemények, hirdetvén, hogy a dunamenti népeknek össze kell egyeztetni a maguk életét, érdekeit és céljait, amikor a “revanche” joga éppen a magyarságot illette volna, mert amit a szomszédállamok bolseviki pártjai “tisztogatás” címén a magyarság még meglévő soraiban pusztítottak, azzal a legvadabb nacionalista túlzásokat isfelülmúlták Mégis, a magyarság nyugatra menekült gondolkozói összekerülve a hontalanság állapotában a szomszéd népek menekültjeivel, többször hangoztatták a középeurópai élet összeegyeztetésének és a nagyobb hatóerő nagyobb biztonságának óhaját. Azonban ezt a magyar véeményt két alapvető elv jellemezte mindenkor. 1. El kell ismerni minden nép — így a magyar nép — szabad nemzeti önrendelkezési jogát. 2. Gyilkosságból, rablásból, üldözésből, elhurcolásból senkinek sem lehet haszna, még államnak, nemzetnek, népcsoportnak sem és még akkor sem, ha ezek az Atlanti Charta ellen elkövetett bűnök állami rendeletre történtek. '' * Ha a rendelkezésre álló tudósítás hű fordítást tartalmaz, a nyilatkozat kifejezi azt az általános hangulatot, amely a nyugatra menekült középeurópaiak ínséges lágeri találkozásain lassan kialakult. Ez mondható a nyilatkozat szellemére, mert a nyilatkozat —amelyet inkább lehetne szabadságnyilatkozatnak nevezni, mint függetlenségi nyilatkozatnak — az Atlanti Chartában lefektetett elveket kívánja érvényesíteni Középeurópában. Aminek itt lenne már a legvégső ideje. Azonban a nyilatkozat pathetikus szövege mellett mégsem mehet el a pártatlan és személytelen bírálat szó nélkül. A nyilatkozat megemlíti a középeurópai föderációs tervet. És itt magyar aggályok ébrednek és hangzanak el, amit a nyilatkozat szövegezése nem tud eloszlatni. A Népszövetség, de bizonyos fokig a NN mai tapasztalatai is azt igazolják, hogy nemzetek közötti szervezetek megalapozásánál irgalmatlan szókimondással kell élni, mert azokból a rendelkezésekből, amelyeket hétköznapi nyelven nem iktatnak be s amelyek — mint mondani szokták — csak az alapszabályok szelleméből következnek, más, mint marakodás, nem kerekedik. E tekintetben van bőven magyar tapasztalat is. Hiába szerepelt a Millerand-féle kísérőlevélben Ígéret, hiába követelte Eden a népszövetségi paktum 19-ik §-ának járhatóvá tételét, hiába emlegettük Masaryk 1923-as és 1927-es nyilatkozatait, ettől egyetlen egy magyar sem kapta vissza azt a jogát, hogy hazatérhetett volna oda, ahonnan elszakították. A philadelphiai nyilatkozat szépen hangzó mondatai is valósággal “lehelik” a nemzeti önkormányzat, tehát a szabad hovatartozás jogának szellemét, de ezt a jogot a nyilatkozat közérthető, hétköznapi szavakkal nem fejezte ki. A KÖZÉPEURÓPAI FÖDERÁCIÓ tervezésekor nem lehet követni a csodálatos amerikai példát, nem lehet meglévő államterületek szövetkezéséről beszélni. A mai bolseviki középeurópai állam és területi rendszer elfogadhatatlan s nem szabad egy új Európában megörökíteni. És ha már vissza kell menni, meddig megyünk vissza, hogy alapot kapjunk a kiinduláshoz? Ha 1920- ig megyünk vissza, miért ne mehetnénk még tovább? De amint különféle forrásokból értesülünk, bajos lesz a horvátok és szlovének miatt egységes Jugoszláviát, bajos lesz a szlovákok miatt egységes Csehszlovákiát és Erdély miatt egységes Nagyromániát venni alapul. Szóval a középeurópai mellény már régen rosszul van begombolva és most végig ki kell gombolni, különben a helytelen lyukakban megmaradnak az oda nem való gombok. Magyar oldalról őszintén meg kell mondani, hogy a mai Magyarország nem jelenti és nem foglalja magában az egész magyar nemzetet. Legalább annyi magyart téptek le tőlünk, mint amilyen lélekszám jogán más nemzet önálló nemzeti létet, sőt magyar kisebbséget követel magának. Tehát magyar részről — és az a gyanúnk, hogy ezzel a véleményünkkel nem maradunk magunkra — egyelőre nem a meglévő államkeretek és területek föderatív terveiről kellene beszélni, mert ez nem oldja meg Középeurópa legnagyobb problémáját, a nemzetiségi kérdést, hanem a középeurópai szabad nemzetek föderációjáról. A mostani államterületeken alapuló föderációs tervezés elkerülhetetlenné tenné a nacionalista nagyzolást és mohó birtokpereket fog tartogatni a jövőre is. Ezzel szemben a szabad középeurópai nemzetek föderációja szabad népszavazással döntheti el, hogy melyik szabad nemzethez, melyik vitás terület kíván tartozni. A szabad középeurópai nemzetek föderációja megmutatná végül, hogy tulajdonképen ki kicsoda és hogy ki mennyit ér. AZ ATLANTI CHARTA elveinek érvényesítése, gyakorlatba való átültetése mint törvényhozói, bírói és közigazgatási feladat, nemcsak politikai, hanem kulturális feladat is. Mit tart majd az Atlanti Charta alapján jogosnak és megengedhetőnek az albán, a szerb, a magyar, a cseh vagy litván törvényhozó, bíró vagy közigazgatási tisztviselő? Ez nemcsak a jószándék, hanem a neveltség kérdése is. Itt mutatkozik meg, hogy nem követhető a svájci példa sem. Egy újabb rendezés után ismét végtelen panaszokkal álljunk elő? S magunkra vegyük majd az ügyes védekezők vádjait, hogy a magyarok nem tartják be a közös megállapodásokat és nem lehet velük együtt dolgozni? Inkább most szögezzük le határozottan, mit akarunk. A nyilatkozat világosan követeli az egyén szabadságát a kormánnyal szemben, amit a diktatúra módszerei indokolttá tesznek. De nekünk, magyaroknak ezen túlmenően sajátos kötelességünk követelni ugyanakkor a nemzetek közötti szabadság rendezését s a minden nemzetre egyaránt kiterjedő önrendelkezési jogot, amely lehetővé tegye, hogy minden vitás terület népessége szabadon és maga dönthesse el, melyik nemzethez akar tartozni. A kormányzatok valóban a nép akaratát képviseljék, de mindegyik csak a saját népéét. Semmi szükség arra, hogy a cseh vagy szlovák, vagy román vagy Szerb kormány képviselje a magyar nép egy részét. És ha a középeurópai föderációs elv vagy tervezés, amelyet Amerika a nyugattal el akar fogadtatni és életlehetőségként fog nyújtani Középeurópának, nem mondja ki, hogy a nemzeti önrendelkezést biztosítani kell szabad népszavazás útján, akkor hogyan lesz ennek az emigrációnak a hazatérése? Az emigrációk mind benesi hazatérésről álmodoznak, zsákmánnyal biztosítva a népszerűséget. És ha nem mondják ki vitathatatlan szigorúsággal már jóelőre a nemzeti önrendelkezés elvét és a szabad népszavazás rendeletét, a cseh, vagy szlovák, szerb vagy horvát és román emigráció lesz-e önmagában elég erős, hogy haza mehessen egy kisebb államterület tervével és a magyar emigráció lehet-e olyan gyenge, hogy hazamegy több millió magyar önrendelkezési jogának elvesztésével? A kezdet kezdetén kell a kérdéshez hozzányúlni. Mert a nemzet népszavazásban biztosított önrendeleezési jogát nem pótolják a nyilatkozatban világosan leszögezett egyéni szabadságjogok sem. A határon való szabad közlekedés — például — csak azt jelenti a gyakorlatban a kisebbségi sorsban élő ember számára, hogy ha nem tetszik, kívül tágasabb. Keserűen kell megjegyezni, hogy számunkra ugyan már ez is haladás, mert eddig ezt sem élvezhette a kisebbségi sorsban élő magyar. VAN AZUTÁN MÉG EGY KÉRDÉS. Várjon, ha az Egyesült Európa közben mégis létrejön, a középeurópai föderáció tagjai közvetlenül vagy pedig a föderáción keresztül lesznek-e tagjai az Egyesült Európának? A nyugati szabadságjogok garanciája csak Nyugateurópa. A konstrukciót csak úgy lehet megszerkeszteni, hogy a maga sajátos dunai és kárpáti feladataival illeszkedik a föderációba a magyar nemzet, de minden általános kérdésben, például a nemzeti és egyéni szabadságjogok, az európai parlamentáris élet kérdésében közvetlenül kapcsolódik a megfelelő egyesült-európai bírói és parlamenti szervekhez. Ugyanis, ha az egyesült-európai szervekhez a föderációs határozatok révén juthat csak el a magyar nép, könnyen állandó kisebbségi szerepbe szorulhat az egész magyarság. A PHILADELPHIAI LÉPÉS jelentős lépés volt. Ez a lépés sorsdöntő lehet és ehhez szabott a felelősség is. Eddig ünepi kezdet volt. Most jön a nehéz munka. Jó lenne minél jobban megosztani a felelősséget. Szakértőkre lenne szükség, de nem olyanokra, akik magába a dajkált tervbe szerelmesek, hanem akik csak a magyar népbe szerelmesek. Mi magyarok könnyen barátkozunk. Hamar lelkesedünk s ami szépnek és fennköltnek látszik, annak azonnal hiszünk. Nem latolgatjuk a következményeket, főként a kedvezőtleneket nem és éppen ezért aztán hamar csüggedünk s átkozódva könnyen nekikeseredünk. Vigyázzunk. Sok száz esztendőt jelent ez előre is, hátra is. Ha most az új rendezésnél a mi hibánkból ismét idegen kézre kerül többmillió magyar, ez jóvátehetetlen katasztrófa lenne. Azok a milliók, amelyek átvészelték a trianoni időket, aztán hazakerültek Magyarországhoz és ezért egy-két év múlva rabszolgasorssal vagy legkedvesebbjeik halálával fizettek, ha most egy új rendezésnél is elveszítik a hazatérés jogát, meg fognak hasonulni magyarságukban. Gondoljon mindenki erre, aki ebben a kérdésben tesz és cselekszik. Ezzel a csonka ország elé kell egyszer állni és nehéz lesz meggyőzni az otthoniakat az emigrációs politika eredményességéről, ha az elszakított magyarok nemzeti önrendelkezési jogát nem sikerült biztosítani. S gondoljunk a régen kivándorolt és most kiűzött magyarokra, ők sem képviselik csak a megcsonkított országot és gondoljunk arra is, hogy ezek közül minél többnek haza kellene térni. De haza fognak-e ezek térni, ha a csonka ország társas viszonyba lép azokkal, akik nem hajlandók több millió magyar nemzeti önrendelkezési jogát elismerni? A szabadság, — miként a béke — oszthatatlan. S a kettő elválaszthatatlan. Az igazság rendező ereje úgy sem fog nyugtát hagyni a szerencsétlen középeurópai népeknek és szétrágja a megállapodásokat, ha meg nem felelők lesznek. Csak nem lesz ez minekünk már későn? . . . IMPERSONAL 1951 FEBRUÁR 23 Négyhatalmi tanácskozások A New York Times két neves amerikai közíró terjedelmes levelét közli, melyben szóvá teszik, miért nem foglalkoznak az amerikai világlapok a párisi Rousset-perrel, amelyben a tanúk egész sora bizonyította az orosz rabszolgatáborok szörnyűségeit. David Rousset francia író, aki a náci internálótáborokban átélt szenvedéseiről két könyvet írt s cikkeiben szóvá tette, miért csak a náci táborok embertelenségein háborodott fel oly általánosan a világ s miért van sokkal kevesebb visszhangjuk azoknak a förtelmességeknek, amelyek a szovjet kényszermunka-táborokban mennek végbe már esztendők hosszú sora óta. A párisi Les Lettres Francaises című folyóirat, mely hangzatos nemzeti címe dacára nem egyéb álcázott kommunista harci lapnál, erre mindenféle rágalmakkal válaszolt. Igyekezett beszenynyezni, diszkreditálni az irót, az ismert módszer szerint, amely nem a saját háza előtt söpör, sőt annak táját tisztának igyekszik feltüntetni azáltal, hogy másokat piszkol. Rousset rágalmazási pert indított és tömegével vonultatott fel olyan embereket, akik maguk is átélték az orosz táborok embertelen szenvedéseit. A párisi polgári lapok két héten át napról-napra hozták a részletes tárgyalási tudósítást az első oldalon s amikor Rousset végül megnyerte a pert, követelték, hogy az Egyesült Nemzetek a bizonyítékok alapján lépjen fel a Szovjet ellen. Nincs adat arról, hogy a Roussef-per tanúvallomásait felhasználták volna a NN bizottsági ülésén. Decemberben történt egy javaslat, hogy engedjék meg egy háromtagú UN-bizottságnak a helyszínen, Oroszországban a rabszolgatáborok ügyének kivizsgálását. Mi amerikai magyarok izgatottan figyeltük, hiszen százezerszámra élnek ott elhurcolt magyarok, akikről azt mondják, hogy hadifoglyok, s vannak közöttük elhurcolt civilek, akik sohasem voltak katonák, vannak olyanok, akikről a bolseviki vezetők azt mondják, hogy politikai bűnösök , mert szembe mertek szállni a bolsevizmussal, de vannak olyanok is, akik nem tették ezt sem. S nekünk valamennyiért fáj a szívünk . . . Magyarok ... És vártuk, mi fog történni a UU-ban . . . A Szovjet delegátusa azonban kereken elutasította ezt a javaslatot és szokás szerint, Amerikát vádolta embertelenségekkel. Azóta semmi hír nem jött, hogy történnék valami korunk e barbár gyalázata ellen. Igaza van a két amerikai írónak, hogy kifogásolják a Roussef-per agyonhallgatását. Nem hinnénk, hogy a nagy amerikai lapok párisi tudósítói nem szerettek volna tudomást a tárgyalásról. Nincs módunkban kimutatni, miért és hol, a lapszerkesztés melyik stádiumában sikkadtak el a tudósítások ... De teljesen egyetértünk a felszólalókkal, amikor rámutatunk e helyzet kirívó fonákságára. A sajtóban is vannak emberek, akik nem mérnek egyenlő mértékkel, felháborodásuk foka különböző politikai szempontok, elfogultságuk kormányozza magatartásukat, holott az embertelenség, barbárság, bestialitás elleni küzdelemnek egyforma arányban kell kifejezésre jutni! Március 10-én négyhatalmi külügyminiszteri konferenciát előkészítő megbízottak ülnek össze Párisban, hogy előkészítsék a konferencia napirendjét. Washington már közölte, hogy a német kérdésen kívül mit kíván tárgyaltatni. Többek között a Vasfüggöny-országok túlfegyverkezését, az osztrák békeszerződés körüli orosz szabotázsok stb., stb. Fel kellene venni a napirend egyik fő pontjaként az orosz táborok ügyét is, hiszen azok áldozatai még a rab népeknél is súlyosabban szenvednek, minden elveszett nap élő emberek százainak, ezreinek életét pecsételi meg! A német haláltáborok borzalmairól érkezett hírek állítólag hatalmas szerepet játszottak néhai Roosevelt elnök amaz elhatározásában, hogy Hitlert és nácizmusát ki kell pusztítani a világból. Most, amikor ugyanez a barbárság vörös színben borzongatja a kulturemberiség lelkét, nem kevésbbé van szükség ily véríiső elszántságra! Magyar könyveink jegyzéke Megrendelhetők a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA KÖNYVOSZTÁLYÁNÁL. Nyirő József: Zöld csillag. Regény. 275 oldal. Díszes borítólap, félvászon kötés. A szerző madridi kiadása $ 2.00 Petőfi Sándor összes költeményei. 472 oldal. Hazai művészek képeivel. Vászonkötésben ........................ $ 3.00 Mátray Lajos: Egyedül Sztálin ellen. Mindszenty hercegprímás harca népe hitéért .................■.......... $ 1.00 Arany János: Toldi ............................................................ $ 1.00 Sz. Gulyás László: Mosoly a csend honában..................... $ 1.00 Prohászka Ottokár: Szentlélek hárfája. 599 oldaals imakönyv. Félvászon kötésben ................................ $ 1.50 P. Désy Ipoly O. F. M.: Imakönyv. Bibliapapiron 372 oldal. Egyházi énekekkel vászonkötésben .............. $ 2.75 Fekete bőrkötésben .................................................. $ 3.50 Györfy A. Géza: Fatimái Miaszonyunk (novénával) ....... $ 1.00 Dr. Tölgyes Lajos: Zsoltárok, himnuszok, zsolozsmák, képekkel, magyarázatokkal....................................... $ 1.50 Dr. Tölgyes Lajos: Kis zsolozsma és himnuszok (Krisztus Urunk szenvedéseiről) .............................................. $ 0.60 Római katolikus elemi katekizmus a biblia elemeivel az elemi népiskolák második osztálya részére ............. $ 0.50 Willam-Kótai: Máriának, Jézus anyjának élete. Márton Lajos festőművész fejléceivel ...................... $ 1.75 Zsíros Ferenc S. J.: Jézus Szive Szövetség kézikönyve.... $ 0.20 Jadravecz István püspök: Szent Keresztút..................... $ 0.10 Oigouri Szent Alfonz: Szentséglátogatások ..................... $ 0.50 Mindszenty művészi emlékplakett? két és egynegyed inch nagyságú bronzérem.................................................. $ 1.50 Mindszenty emlékérem, művészi kivitel .......................... $ 0.50 Csipkerózsa, Perrault legszebb meséi ............................ $ 0.40 Nótafa 1. 58 legszebb magyar nóta, szöveggel és hangjeggyel (Himnusz, Szózat, Hiszekegy, Székely himnusz, Nagymajtényi síkon . . . Elindultam szép hazámból . . . Kék nefelejcs . . . Feketeszáru cseresznye . . . Sirassatok engem orgonavirágok stb........................................... 10.30 Nótafa II. 51 legszebb magyar nóta szöveggel és hangjeggyel (Ahogy én szeretlek, Cigány Panna, Nincsen pénzem sem dohányom stb.) ................................................ $ 0.30 Nótafa III. 48 legszebb magyar nóta szöveggel és hangjeggyel (Túl a Tiszán faragnak az ácsok, A faluban nincsen kislány, Magasan repül a daru stb.) .................... $ 0.30 Kelemen Béla: Német-magyar és magyar-német szótár .. $ 2.75 Mindezeket megrendelheti könyvosztályunknál. Figyelje hirdetéseinket, mert újdonságainkat itt jelentjük be. Csak azokat a könyveket rendelje meg, amelyeket itt felsoroltunk! Az új küldeményeket azonnal bejelentjük. Magyarok Vasárnapja Könyvosztálya 4160 Lorain Avenue Cleveland 13, Ohio Telefon: MElrose 19338 Ne feledje el, hogy üzletünkben mindenkor a legjobb minőségű külső- és belső festékeket, szerszámféléket, a legjobb minőségű bútorokat villanyos háztartási cikkeket, rádiókat, kitűnő konyhai edényeket kaphat a legolcsóbb napi áron. Megbízhatóságunk elismert e tekintetben Gegus Hardware & Furniture Co. 8009-13 W. JEFFERSON AVE., DETROIT, MICHIGAN Telefon: VInewood 2-1184