Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1951 (58. évfolyam, 8-49. szám)

1951-02-23 / 8. szám

r.-ik ol­dal CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldeat Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Friday by The Catholic Publishing Co., Inc., 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio : Phone MElrose 1-9338 Established October 24, 1894 by Rt. Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate - Pastor EDITOR-IN-CHIEF. FATHER BENEDICT BÍRÓ, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: For one year in the U. S.............$4.50 For eight months............................ 3.00 For four months............................ 1.50 Foreign Countries for 1 year......$5.00 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre Amerikában..................$4.50 Nyolc hónapra............................... 3.00 Négy hónapra ............................... 1.50 Külföldre egy évre........................$5.00 A legrégibb katolikus magyar hetilap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly, pápai prelátus-plébános FŐSZERKESZTŐ: FATHER BÍRÓ BENEDEK, O.F.M. Entered as Second-Class Matter at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879. A tények nem számítanak... 1. A hír olyan szűkszavú, mint a hazulról kifutó hírek általában. Bajor Gizi, a Nemzeti Színház előbb Korvin-koszorús, majd Kos­­suth-díjas drámai művésznője és férje dr. Germán Tibor egye­­temi tanár, gége és orr specialista, a Zsidó-kórház főorvosa, ön­gyilkosok lettek és meghaltak. Különös regény fejeződött be. Magyarország egyik legnagyobb művésznőjének a regénye, mely bővelkedett sikerekben és érdekes fordulatokban. A “Néma Le­vente”, “A kékróka”, a “Feleség”, a “Kaméliás hölgy”, a “Bolond Ásvayné” és még számos, elsorolhatatlanul sok és ragyogóan szép színházi siker, amelynek rivaldafényében ott állott az egész akkori Magyarország színe előtt ez a gerleszavú, szelíd bűvöletű, törékeny szépasszony jellegzetes, megejtő “gizusi” mosolyá­val. Szép fekete haja dúsan, mint valami sisak, borítja el kes­keny, fehér arcát. S megvillannak az évek távlatából karcsú ke­zei, amelyek olyan csillanó szépek, kevés mozdulatúak és mégis olyan kifej­ezőek voltak. Ez a szép és tökéletes asszony beleszeretett egy gnómkülsejű, csúnya orvos-emberbe, az okos és ügyes Germán Tiborba. A re­gény azzal indult, hogy a torkát kezeltette. Az orvost termésezte­­sen elborítja az országosan ünnepelt diva varázsa. De — csodá­latosképen­­— az ünnepelt művésznő is megszereti a csúnya fér­fit. Mindenki érdekházasságot szimatol. A Zsidókór ház gégész­­főorvosa már akkor gazdag ember. A bekövetkező eseményei­ aztán bebizonyították, hogy ez a házasság olyan őszinte szerelmi házasság, amilyenhez hasonló kevés akadt a magyar színház vi­lágában. Bajor Gizi karrierjének nem ártott a zsidó származású férj. Mindazt, amit magyar színésznő elismerésként megkapha­tott, megkapott. Korvin-koszom, örökös tagság, államfői meg­hívások és reprezentációk, melyekben Magyarország akkori ve­zetői között állott. Aztán “élszínész” lett . . . Hogyan és miért, biztosan nem tudni. Elhagyta a Korvin-láncot s felöltözött a bolsik által adott Kossuth-díjba, hogy így jobban tessék az a Salome-tánc, amit járni kellett, míg mások fejét szervírozták. A régi ismerősök, akik­­most végignézik életét s szeretnék megmagyarázni, m­­i tör­tént vele, csak egy magyarázatot találnak. Valószínűleg úgy gondolta: az ő magánélete elefántcsonttorony, amelybe vissza­húzódhat, amikor szerepét elmondta s lejön a színpadról. Majd él magának, férjének a Kis-Svábhegyen álló villában, nagyokat sétálgat Herczeg Ferenccel, akit — hír szerint — ő mentett meg. S azok a véres események, amelyek a Kis-Svábhegy alatt, a nyo­morúságos romvárosban a felszabadított, alantas politikai szen­vedélyek pokoli gyötrelmeibe taszítanak ezreket és tízezreket, nem számítanak . . . Volt közönségét, barátait, híveit, tisztelőit és ki­tünte­tőit szeme láttára juttatták hontalanságba, száműze­tésbe, internálótáborokba, börtönbe vagy egyenesen a túlvilágra, de ő azt hitte, ezek az események nem fogják elérni, beszennyez­ni véres tajtékkal a kissvábhegyi villa parkettjét. Úgy hitte, a tények, amelyek körülötte, de nem vele történnek, nem számí­tanak . . . 2. Ez bizony, borzalmas tévedés volt. Később kedvenc szobájában, ahonnan egyformán kilátott a Gellért-hegy bársonyló zöld há­tára és a Kis-Svábhegy virágzó fáinak hímes rokolyaira, sápadt és áttetsző látogatói voltak. Hiába zárkózott be, hiba húzta össze szép csipkefüggönyeit ezeken a nagy ablakokon, a sápadt és el­tűnő, megint előmerülő árnyékok ott keringtek a szobában. Min­den alkonyatkor megjelentek a régi jóbarátok, kollégák, előkelő társaságbeliek, maagsrangú tisztek és miniszterek, akik az Aka­démián, a századik előadáson, a kormányzói garden partykon, a­ színházi parádékon kisegítették kocsijából, üdvözölték, elis­meréseket nyújtottak át és ott üldögéltek vele, a csipkefüggönyös ablakok között, mint a régi jó időkben. És suttogó, földöntúli hangjukon, amelyet csak ő­­hallott, állandóan beszéltek . . . Miért teszi mindezt? . . . Hiszen ő nem volt olyan elborult, bosszúért vinnyogó lélek, mint egy-két kollégája, akik úgy érezték, nem érvényesülhettek eléggé. Miért piszkítja be magát? . . . Hiszen egyszer azt mondotta ezeknek az árnyaknak, amikor azok még hús-vér emberek voltak: “Be kell vallanom, hogy én a színpadon rétenetesen félek. Eszméletlenül mozgok. Csak a jó Isten ve­zérel . . .” Miért nem fogta meg a jó Isten kezét ezen a szörnyű színpadon is? . . . Hogyan mehetett bele ebbe a Salome-táncba, hazug Kossuth-díjba öltözve, amely gyengén fedte be e habzsoló szeműt ázsiai kényurak előtt, amikor tudta, hogy ott nem vezeti a jó Isten. És felkérdezték az árnyak, emlékszik-e, ugyanebben a szobában mondotta: “Én a hőst vagy a hősnőt mindig hazaho­zom magammal a színpadról . . Óh, milyen alakokat hurcolt haza az elefántcsonttoronyba, a Kis-Svábhegyre! És hogyan ha­zudta el őket a haragvó, régi árnyak előtt. És eszébe kellett jus­son, amit ugyanott mondott kissé fátyolos hangján egyszer ba­rátainak: “Jónak kell lenni és nem szabad hazudni . . .” Miért hazudott? Az életéért vagy a színpad birtoklásáért? S lehet-e hazudni a régi barátoknak, akik a szoba sötét árnyaiból és a sötétségben kivilágosodó nagy ablaktáblákról rámeredtek áttünő arccal? A tények, melyek körülöttünk történnek, mindig számítanak. Bajor Gizi és Germán Tibor izolacionisták voltak. Azt hitték, elszigetelhetik magukat a kissvábhegyi elefántcsonttoronyban üvegablakok és csipkék mögött. Nem foglaltak állást a bolseviz­­mus ellen, mely körülöttük tombolt. “Te orvos vagy, gyógyító egyetemi tanár, én színésznő, Kossuth-díjas művész. Kettőnket nem bántanak. A többi nem számít . . .” És most öngyilkosok lettek ... Az igazi izolacionistának ez a vége. Mert a tények, amelyek körülöttünk történnek és a bará­tainkkal végeznek, igenis számítanak . .­. Azokat is megölik, akik nem hajlandók küzdeni a tények ellen. Ma Bajor Gizit s Germán Tibort. És holnap Taft szenátort. E KATOLIK­US MAGYAROKJ VASÁRNAPJA Föderációs tercelő, gondok, gondolatok... IDEJE, hogy emigrációs közéletünkben meg­erősödjék az egészséges bírálat hangja. Ha nem akarjuk, hogy a fejlemények egyirányúak le­gyenek vagy hogy mindenről lekéssünk. Nem szabad mindent csak kárhoztatni és nem sza­bad mindenért sok dicséretet várni. Minden magyar cselekedj!­Annyit ér, amennyivel a ma­gyarság helyzetét­ javítani fogja. És mindjárt le kell szögezni, magyarság alatt nem csupán a csonka­ országban otthonmaradtakat és nem csupán a nyugatra menekülteket kell érteni. Hármas a magyar probléma. Három magyar áll előttünk, akivel emigrációs életünknek törődni kell. A csonka­ országban élő magyar, a szom­szédállamokban élő kisebbségi magyar és végül a vasfüggönyön kívül lévő magyar. Ezt a három magyart egyformán érinti a “Függetlenségi Nyilatkozat”, amely Philadel­phiában, az Independence­­ Hall előtt hangzott el. Albán, bulgár, csehszlovák, észt, magyar, lett litván, lengyel, román és jugoszláv menekültek nyilatkozata, amelyet magyar részről Msgr. Varga Béla, a Nemzeti Bizottmány elnöke írt alá, aki a deklaráció elhangzása után az ott megjelent valamennyi menekült nevében be­szédet is mondott. Az amerikai sajtó rokon­­szenvvel fogadta a deklarációt és a beszédet is s így az ünnepség hírlapi visszhangját tekintve­­ jelentős magyar sikerről lehet beszélni. A magyarság nyugatra menekült részében már régen él az a felismerés, hogy míg a ma­gyarságot szétdarabolva tartják, addig az egy­más ellen fordult Középeurópa prédája lesz a szomszéd nagyhatalmi intrikának. Tehát, az azonos érdekű középeurópai népeknek meg kell találni az egymáshoz való békélés és igazodás útját. A magyarság politikai bölcsességére vall, hogy akkor hangzottak el az emigrációs sajtó­ban ezek a vélemények, hirdetvén, hogy a du­­namenti népeknek össze kell egyeztetni a ma­guk életét, érdekeit és céljait, amikor a “re­vanche” joga éppen a magyarságot illette vol­na, mert amit a szomszédállamok bolseviki pártjai “tisztogatás” címén a magyarság még meglévő soraiban pusztítottak, azzal a legva­dabb nacionalista túlzásokat is­­felülmúlták Mégis, a magyarság nyugatra menekült gon­dolkozói összekerülve a hontalanság állapotá­ban a szomszéd népek menekültjeivel, többször hangoztatták a középeurópai élet összeegyez­tetésének és a nagyobb hatóerő nagyobb biz­tonságának óhaját. Azonban ezt a magyar vé­­eményt két alapvető elv jellemezte mindenkor. 1. El kell ismerni minden nép — így a magyar nép — szabad nemzeti önrendelkezési jogát. 2. Gyilkosságból, rablásból, üldözésből, elhurcolás­ból senkinek sem lehet haszna, még államnak, nemzetnek, népcsoportnak sem és még akkor sem, ha ezek az Atlanti Charta ellen elkövetett bűnök állami rendeletre történtek. '' * Ha a rendelkezésre álló tudósítás hű fordítást tartalmaz, a nyilatkozat kifejezi azt az általá­nos hangulatot, amely a nyugatra menekült középeurópaiak ínséges lágeri találkozásain lassan kialakult. Ez mondható a nyilatkozat szellemére, mert a nyilatkozat —amelyet in­kább lehetne szabadságnyilatkozatnak nevezni, mint függetlenségi nyilatkozatnak — az At­lanti Chartában lefektetett elveket kívánja ér­vényesíteni Középeurópában. Aminek itt lenne már a legvégső ideje. Azonban a nyilatkozat pathetikus szövege mellett még­sem mehet el a pártatlan és sze­mélytelen bírálat szó nélkül. A nyilatkozat megemlíti a középeurópai föderációs tervet. És itt magyar aggályok ébrednek és hangzanak el, amit a nyilatkozat szövegezése nem tud elosz­latni. A Népszövetség, de bizonyos fokig a NN mai tapasztalatai is azt igazolják, hogy nemze­tek közötti szervezetek megalapozásánál irgal­matlan szókimondással kell élni, mert azokból a rendelkezésekből, amelyeket hétköznapi nyel­ven nem iktatnak be s amelyek — mint mon­dani szokták — csak az alapszabályok szellemé­ből következnek, más, mint marakodás, nem kerekedik. E tekintetben van bőven magyar tapasztalat is. Hiába szerepelt a Millerand-féle kísérőlevélben Ígéret, hiába követelte Eden a népszövetségi paktum 19-ik §-ának járhatóvá tételét, hiába emlegettük Masaryk 1923-as és 1927-es nyilatkozatait, ettől egyetlen egy ma­gyar sem kapta vissza azt a jogát, hogy haza­térhetett volna oda, ahonnan elszakították. A philadelphiai nyilatkozat szépen hangzó mon­datai is valósággal “lehelik” a nemzeti önkor­mányzat, tehát a szabad hovatartozás jogának szellemét, de ezt a jogot a nyilatkozat köz­érthető, hétköznapi szavakkal nem fejezte ki. A KÖZÉPEURÓPAI FÖDERÁCIÓ tervezésekor nem lehet követni a csodálatos amerikai példát, nem lehet meglévő államterületek szövetkezé­séről beszélni. A mai bolseviki középeurópai ál­lam és területi rendszer elfogadhatatlan s nem szabad egy új Európában megörökíteni. És ha már vissza kell menni, meddig megyünk vissza, hogy alapot kapjunk a kiinduláshoz? Ha 1920- ig megyünk vissza, miért ne mehetnénk még tovább? De amint különféle forrásokból érte­sülünk, bajos lesz a horvátok és szlovének miatt egységes Jugoszláviát, bajos lesz a szlovákok miatt egységes Csehszlovákiát és Erdély miatt egységes Nagyromániát venni alapul. Szóval a középeurópai mellény már régen rosszul van begombolva és most végig ki ke­ll gombolni, kü­lönben a helytelen lyukakban megmaradnak az oda nem való gombok. Magyar oldalról őszintén meg kell mondani, hogy a mai Magyarország nem jelenti és nem foglalja magában az egész magyar nemzetet. Legalább annyi magyart tép­tek le tőlünk, mint amilyen lélekszám jogán más nemzet önálló nemzeti létet, sőt magyar kisebbséget követel magának. Tehát magyar részről — és az a gyanúnk, hogy ezzel a vélemé­nyünkkel nem maradunk magunkra — egye­lőre nem a meglévő államkeretek és területek föderatív terveiről kellene beszélni, mert ez nem oldja meg Középeurópa legnagyobb problémá­ját, a nemzetiségi kérdést, hanem a középeuró­pai szabad nemzetek föderációjáról. A mostani államterületeken alapuló föderációs tervezés elkerülhetetlenné tenné a nacionalista nagyzo­lást és mohó birtokpereket fog tartogatni a jö­vőre is. Ezzel szemben a szabad középeurópai nemzetek föderációja szabad népszavazással döntheti el, hogy melyik szabad nemzethez, me­lyik vitás terület kíván tartozni. A szabad kö­zépeurópai nemzetek föderációja megmutatná végül, hogy tulajdonképen ki kicsoda és hogy ki mennyit ér. AZ ATLANTI CHARTA elveinek érvényesítése, gyakorlatba való átültetése mint törvényhozói, bírói és közigazgatási feladat, nemcsak politi­kai, hanem kulturális feladat is. Mit tart majd az Atlanti Charta alapján jogosnak és megen­­ge­dhetőnek az albán, a szerb, a magyar, a cseh vagy litván törvényhozó, bíró vagy közi­gazgatási tisztviselő? Ez nemcsak a jószándék, hanem a neveltség kérdése is. Itt mutatkozik meg, hogy nem követhető a svájci példa sem. Egy újabb rendezés után ismét végtelen pana­szokkal álljunk elő? S magunkra vegyük majd az ügyes védekezők vádjait, hogy a magyarok nem tartják be a közös megállapodásokat és nem lehet velük együtt dolgozni? Inkább most szögezzük le határozottan, mit akarunk. A nyilatkozat világosan követeli az egyén szabadságát a kormánnyal szemben, amit a diktatúra módszerei indokolttá tesznek. De nekünk, magyaroknak ezen túlmenően sa­játos kötelességünk követelni ugyanakkor a nemzetek közötti szabadság rendezését s a min­den nemzetre egyaránt kiterjedő önrendelke­zési jogot, amely lehetővé tegye, hogy minden vitás terület népessége szabadon és maga dönt­hesse el, melyik nemzethez akar tartozni. A kormányzatok valóban a nép akaratát képvisel­jék, de mindegyik csak a saját népéét. Semmi szükség arra, hogy a cseh vagy szlovák, vagy román vagy Szerb kormány képviselje a magyar nép egy részét. És ha a középeurópai föderá­ciós elv vagy tervezés, amelyet Amerika a nyu­gattal el akar fogadtatni és életlehetőségként fog nyújtani Középeurópának, nem mondja ki, hogy a nemzeti önrendelkezést biztosítani kell szabad népszavazás útján, akkor hogyan lesz ennek az emigrációnak a hazatérése? Az emig­rációk mind benesi hazatérésről álmodoznak, zsákmánnyal biztosítva a népszerűséget. És ha nem mondják ki vitathatatlan szigorúsággal már jóel­őre a nemzeti önrendelkezés elvét és a szabad népszavazás rendeletét, a cseh, vagy szlovák, szerb vagy horvát és román emigráció lesz-e önmagában elég erős, hogy haza mehes­sen egy kisebb államterület tervével és a ma­gyar emigráció lehet-e olyan gyenge, hogy haza­megy több millió magyar önrendelkezési jogá­nak elvesztésével? A kezdet kezdetén kell a kér­déshez hozzányúlni. Mert a nemzet népszava­zásban biztosított önrendeleezési jogát nem pó­tolják a nyilatkozatban világosan leszögezett egyéni szabadságjogok sem. A határon való sza­bad közlekedés — például — csak azt jelenti a gyakorlatban a kisebbségi sorsban élő ember számára, hogy ha nem tetszik, kívül tágasabb. Keserűen kell megjegyezni, hogy számunkra ugyan már ez is haladás, mert eddig ezt sem élvezhette a kisebbségi sorsban élő magyar. VAN AZUTÁN MÉG EGY KÉRDÉS. Várjon, ha az Egyesült Európa közben mégis létre­jön, a középeurópai föderáció tagjai közvetlenül vagy pedig a föderáción keresztül lesznek-e tagjai az Egyesült Európának? A nyugati szabadságjo­gok garanciája csak Nyugateurópa. A kon­­strukciót csak úgy lehet megszerkeszteni, hogy a maga sajátos dunai és kárpáti feladataival illeszkedik a föderációba a magyar nemzet, de minden általános kérdésben, például a nemzeti és egyéni szabadságjogok, az európai parlamen­táris élet kérdésében közvetlenül kapcsolódik a megfelelő egyesült-európai bírói és parlamenti szervekhez. Ugyanis, ha az egyesült-európai szervekhez a föderációs határozatok révén jut­hat csak el a magyar nép, könnyen állandó ki­sebbségi szerepbe szorulhat az egész magyar­ság. A PHILADELPHIAI LÉPÉS jelentős lépés volt. Ez a lépés sorsdöntő lehet és ehhez szabott a felelősség is. Eddig ünepi kezdet volt. Most jön a nehéz munka. Jó lenne minél jobban meg­osztani a felelősséget. Szakértőkre lenne szük­ség, de nem olyanokra, akik magába a dajkált tervbe szerelmesek, hanem akik csak a magyar népbe szerelmesek. Mi magyarok könnyen ba­rátkozunk. Hamar lelkesedünk s ami szépnek és fennköltnek látszik, annak azonnal hiszünk. Nem latolgatjuk a következményeket, főként a kedvezőtleneket nem és éppen ezért aztán ha­mar csüggedünk s átkozódva könnyen neki­keseredünk. Vigyázzunk. Sok száz esztendőt jelent ez előre is, hátra is. Ha most az új rende­zésnél a mi hibánkból ismét idegen kézre kerül többmillió magyar, ez jóvátehetetlen katasz­trófa lenne. Azok a milliók, amelyek átvészelték a trianoni időket, aztán hazakerültek Magyar­­országhoz és ezért egy-két év múlva rabszolga­sorssal vagy legkedvesebbjeik halálával fizet­tek, ha most egy új rendezésnél is elveszítik a hazatérés jogát, meg fognak hasonulni ma­gyarságukban. Gondoljon mindenki erre, aki ebben a kérdésben tesz és cselekszik. Ezzel a csonka­ ország elé kell egyszer állni és nehéz lesz meggyőzni az otthoniakat az emigrációs politika eredményességéről, ha az elszakított magyarok nemzeti önrendelkezési jogát nem si­került biztosítani. S gondoljunk a régen kiván­dorolt és most kiűzött magyarokra, ők sem képviselik csak a megcsonkított országot és gondoljunk arra is, hogy ezek közül minél több­nek haza kellene térni. De haza fognak-e ezek térni, ha a csonka­ ország társas viszonyba lép azokkal, akik nem hajlandók több millió ma­gyar nemzeti önrendelkezési jogát elismerni? A szabadság, — miként a béke — oszthatatlan. S a kettő elválaszthatatlan. Az igazság rendező ereje úgy sem fog nyugtát hagyni a szerencsét­len középeurópai népeknek és szétrágja a meg­állapodásokat, ha meg nem felelők lesznek. Csak nem lesz ez minekünk már későn? . . . IMPERSONAL 1951 FEBRUÁR 23 Négyhatalmi tanácskozások A New York Times két neves amerikai közíró terjedelmes le­velét közli, melyben szóvá teszik, miért­ nem foglalkoznak az amerikai világlapok a párisi Rousset-perrel, amelybe­n a tanúk egész sora bizonyította az orosz rabszolga­táborok szörnyűségeit. David Rousset francia író, aki a náci internáló­táborokban átélt szenvedéseiről két könyvet írt s cikkeiben szóvá tette, miért csak a náci­ táborok embertelenségein háborodott fel oly általánosan a világ s miért van sokkal kevesebb visszhangjuk azoknak a för­­telmességeknek, amelyek a szovjet kényszermunka-tá­borokban mennek végbe már esztendők hosszú sora óta. A párisi Les Lettres Francaises című folyóirat, mely hangzatos nemzeti címe dacára nem egyéb álcázott kommunista harci lap­nál, erre mindenféle rágalmakkal válaszolt. Igyekezett beszeny­­nyezni, diszkreditálni az irót, az ismert módszer szerint, amely nem a saját háza előtt söpör, sőt annak táját tisztának igyek­szik feltüntetni azáltal, hogy másokat piszkol. Rousset rágalma­­zási pert indított és tömegével vonultatott fel olyan embereket, akik maguk is átélték az orosz táborok embertelen szenvedéseit. A párisi polgári lapok két héten át napról-napra hozták a r­észletes tárgyalási tudósítást az első oldalon s amikor Rousset végül megnyerte a pert, követelték, hogy az Egyesült Nemzetek a bizonyítékok alapján lépjen fel a Szovjet ellen. Nincs adat arról, hogy a Roussef-per tanúvallomásait felhasz­nálták volna a NN bizo­ttsági ülésén. Decemberben történt egy javaslat, hogy engedjék meg egy háromtagú UN-bizottságnak a helyszínen, Oroszországban a rabszolga­táborok ügyének ki­vizsgálását. Mi amerikai magyarok izgatottan figyeltük, hiszen százezer­számra élnek ott elhurcolt magyarok, akikről azt mondják, hogy hadifoglyok, s vannak közöttük elhurcolt civilek, akik sohasem voltak katonák, vannak olyanok, akikről a bolseviki vezetők azt mondják, hogy politikai bűnösök , mert szembe mertek szállni a bolsevizmussal, de vannak olyanok is, akik nem tették ezt sem. S nekünk valamennyiért fáj a szívünk . . . Magyarok ... És vár­tuk, mi fog történni a UU-ban . . . A Szovjet delegátusa azonban kereken elutasította ezt a ja­vaslatot és szokás szerint, Amerikát vádolta embertelenségekkel. Azóta semmi hír nem jött, hogy történnék valami korunk e barbár gyalázata ellen. Igaza van a két amerikai írónak, hogy kifogásolják a Roussef-per agyonhallgatását. Nem hinnénk, hogy a nagy amerikai lapok párisi tudósítói nem szerettek volna tudomást a tárgyalásról. Nincs módunkban kimutatni, miért és hol, a lapszerkesztés melyik stádiumában sikkadtak el a tudósí­tások ... De teljesen egyetértünk a felszólalókkal, amikor rámu­tatunk e helyzet kirívó fonákságára. A sajtóban is vannak embe­rek, akik nem mérnek egyenlő mértékkel, felháborodásuk foka különböző­ politikai szempontok, elfogultságuk kormányozza magatartásukat, holott az embertelenség, barbárság, bestialitás elleni küzdelemnek egyforma arányban kell kifejezésre jutni! Március 10-én négyhatalmi külügyminiszteri konferenciát előkészítő megbízottak ülnek össze Párisban, hogy előkészítsék a konferencia napirendjét. Washington már közölte, hogy a né­met kérdésen kívül mit kíván tárgyaltatni. Többek között a Vasfüggöny-országok túlfegyverkezését, az osztrák békeszerződés körüli orosz szabotázsok stb., stb. Fel kellene venni a napirend egyik fő pontjaként az orosz táborok ügyét is, hiszen azok áldo­zatai még a rab­ népeknél is súlyosabban szenvednek, minden el­veszett nap élő emberek százainak, ezreinek életét pecsételi meg! A német haláltáborok borzalmairól érkezett hírek állítólag ha­talmas szerepet játszottak néhai Roosevelt elnök amaz elhatá­rozásában, hogy Hitlert és nácizmusát ki kell pusztítani a világ­ból. Most, amikor ugyanez a barbárság vörös színben borzon­gatja a kultur­emberiség lelkét, nem kevésbbé van szükség ily véríiső elszántságra! Magyar könyveink jegyzéke Megrendelhetők a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA KÖNYVOSZTÁLYÁNÁL. Nyirő József: Zöld csillag. Regény. 275 oldal. Díszes borítólap, félvászon kötés. A szerző madridi kiadása $ 2.00 Petőfi Sándor összes költeményei. 472 oldal. Hazai művészek képeivel. Vászonkötésben ........................ $ 3.00 Mátray Lajos: Egyedül Sztálin ellen. Mindszenty hercegprímás harca népe hitéért .................■.......... $ 1.00 Arany János: Toldi ............................................................ $ 1.00 Sz. Gulyás László: Mosoly a csend honában..................... $ 1.00 Prohászka Ottokár: Szentlélek hárfája. 599 oldaals imakönyv. Félvászon kötésben ................................ $ 1.50 P. Désy Ipoly O. F. M.: Imakönyv. Bibliapapiron 372 oldal. Egyházi énekekkel vászonkötésben .............. $ 2.75 Fekete bőrkötésben .................................................. $ 3.50 Györfy A. Géza: Fatimái Miaszonyunk (novénával) ....... $ 1.00 Dr. Tölgyes Lajos: Zsoltárok, himnuszok, zsolozsmák, képekkel, magyarázatokkal....................................... $ 1.50 Dr. Tölgyes Lajos: Kis zsolozsma és himnuszok (Krisztus Urunk szenvedéseiről) .............................................. $ 0.60 Római katolikus elemi katekizmus a biblia elemeivel az elemi népiskolák második osztálya részére ............. $ 0.50 Willam-Kótai: Máriának, Jézus anyjának élete. Márton Lajos festőművész fejléceivel ...................... $ 1.75 Zsíros Ferenc S. J.: Jézus Szive Szövetség kézikönyve.... $ 0.20 Jadravecz István püspök: Szent Keresztút..................... $ 0.10 Oigouri Szent Alfonz: Szentséglátogatások ..................... $ 0.50 Mindszenty művészi emlékplakett? két és egynegyed inch nagyságú bronzérem.................................................. $ 1.50 Mindszenty emlékérem, művészi kivitel .......................... $ 0.50 Csipkerózsa, Perrault legszebb meséi ............................ $ 0.40 Nótafa 1. 58 legszebb magyar nóta, szöveggel és hangjeggyel (Himnusz, Szózat, Hiszekegy, Székely himnusz, Nagy­­majtényi síkon . . . Elindultam szép hazámból . . . Kék nefelejcs . . . Feketeszáru cseresznye . . . Sirassatok engem orgonavirágok stb........................................... 1­0.30 Nótafa II. 51 legszebb magyar nóta szöveggel és hangjeggyel­­ (Ahogy én szeretlek, Cigány Panna, Nincsen pénzem sem dohányom stb.) ................................................ $ 0.30 Nótafa III. 48 legszebb magyar nóta szöveggel és hangjeggyel (Túl a Tiszán faragnak az ácsok, A faluban nincsen kislány, Magasan repül a daru stb.) .................... $ 0.30 Kelemen Béla: Német-magyar és magyar-német szótár .. $ 2.75 Mindezeket megrendelheti könyvosztályunknál. Figyelje hirde­téseinket, mert újdonságainkat itt jelentjük be. Csak azokat a könyveket rendelje meg, amelyeket itt felsoroltunk! Az új küldeményeket azonnal bejelentjük. Magyarok Vasárnapja Könyvosztálya 4160 Lorain Avenue Cleveland 13, Ohio Telefon: MElrose 1­9338 Ne feledje el, hogy üzletünkben mindenkor a legjobb minőségű külső- és belső festékeket, szerszámféléket, a legjobb minőségű búto­rokat villanyos háztartási cikkeket, rádiókat, kitűnő konyhai edényeket kaphat a legolcsóbb napi áron. Megbízhatóságunk elismert e tekintetben Gegus Hardware & Furniture Co. 8009-13 W. JEFFERSON AVE., DETROIT, MICHIGAN Telefon: VInewood 2-1184

Next