Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1953 (60. évfolyam, 20-51. szám)

1953-05-17 / 20. szám

. 19©3 MÁJUS­­S 7 Armstrong beszéde Atlantic Cityben Orlando K. Armstrong republikánus képviselő nevét jól ismeri a Vasárnap olvasóközönsége. Armstrong képviselő melegen tá­mogatta Kersten képviselő javaslatát, amely száz millió dollárt biztosított a rabországok felszabadítását célzó propaganda szá­mára. Úgy a rádióban, mint a rabnépek amerikai véreinek gyű­lésein ismételten a leglelkesebben szállt síkra­­a rabnépek sza­badságáért s ügyük e kinevezéssel magas helyen nyer igaz szó­szólót. Armstrong május 2-án Atlantic Cityben mondott beszédet. Állást foglalt amellett, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalá­sok elhúzódása esetén a UN főparancsnok bocsássa szabadon a 32,000 északkoreai hadifoglyot, akik nem akarnak visszatérni kommunista uralom alá, s engedje meg, hogy hazájuk felsza­­badításáért harcoljanak. A hazatérni nem akaró 16,000 kínai “önkéntest” pedig, ha Kína szabadságáért kívánnak harcolni, küldjék Formozára a kínai nemzetiekhez. Majd kijelentette, hogy “Amerika titkos hatalma abban az óriási lélektani offenzívában van, amely a kommunizmussal most folyó hideg­háborúban kialakul. E lélektani hadviselés eszményi célja, miként azt Eisenhower elnök és Dulles külügy­miniszter kifejezték, a kommunisták rabságában, lévő összes népek felszabadítása és a szabadság, igazság és béke helyreállí­tása országukban.” Armstrong foglalkozott Clark tábornok, koreai UN-főparancs­­noknak azzal a felhívásával is, melyben magas díjakat és po­litikai menedéket ígért az ellenséges repülőknek, akik MIG15-QS gépükkel átjönnek a UN-erők oldalába. Armstrong ajánlja, hogy ezt terjesszék ki a kommunista hadseregek katonáira is. “Clark felhívását, — mondotta Armstrong — a katonákat tömeges szökésre csábító ígéreteknek kell követnie, különösen a csatlós­körzetekben. Minden, a vörösök hadseregében szolgáló embernek állandó védelmet, jó ellátását és a hazájuk felszaba­dulásáért való harc lehetőségét kell megadni. Felszabadító had­seregeket kell alakítani minden kommunista uralom alatti or­szág hazafiaiból s e hadseregek az európai, illetve az ázsiai vé­delmi erők szerves részét alkossák.” * * * Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli, hogy a közeljövő­ben kívánja megindítani kulturális programmját, melynek ke­retében közérdekű, elsősorban a katolikus világnézettel kapcso­latban álló kérdésekről tartandó előadásokat vettek tervbe. Ezekhez az előadásokhoz irodalmi és zenei műsorszámok is csat­lakozni fognak. A Katolikus Liga vezetősége tisztelettel felhív minden magyart, aki a Katolikus Ligának ebben a munkájában, mint előadó részt kíván venni, hogy ebbeli szándékát a Kato­­likus Liga központi irodájával közölni szíveskedjék. Cím: Hun-­­garian Catholic League of America, 149 Madison Avenue, New­ York 16, N. Y. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az Egyesült Álla­mok bármely részén lakó magyarok jelentkezését nagy öröm­mel vesszük. New Yorktól távol lakó magyarok önkéntes közre­működése nagyban megkönnyíti és elősegíti a Liga kulturális tevékenységének fokozatos kiépítését az Egyesült Államok ösz­­szes magyarlakta vidékein. Dr. Szoó József, a Liga new yorki szervezetének világi elnöke jelentős mennyiségű orvosságot gyűjtött össze melyet Német­országba küldöttünk el. Az orvosságok felhasználásáról és el­osztásáról a Magyar Segítő Szolgálat orvosa fog gondoskodni. Újabb adományok az Amerikai Magyar Katolikus Liga cél­jaira: Végvári Neuman Károly, New York, $100.00, Papházay Ferenc, Great Neck, $15.00, Bakách-Bessenyei György, New York $10.00, Nagyiván Lajos gyűjtése, Bridgeport, $15.00____, KOSSUTH KÖNYVESBOLT Thürner Klára kézimunka üzlete Könyvek, újságok, írószerek, dohányáruk, fényképek, hangle­mezek, gramofonok, írógépek, kézimunkák, gépazsúrázás, ma­­stoppolás, rádiójavítás, importált ajándékáruk stb. Kérjen árjegyzéket! Vidékre is szállítunk! 4134 Lorain Avenue — Telefon: AT 1-3838 — Cleveland 13, Ohio Zemling István SZAKKÉPZETT MAGYAR ÓRÁS I 2710 EAST 93 STREET CLEVELAND 4, OHIO Telefon: SW 5-4440 KÖSZÖHETNYILVÁNITÁS Alulírottak szomorúan jelentjük, hogy a szeretett hitves, drága jó édesanya, anyós, nagyanya, dédanya, testvér és rokon, a somodi (Abaúj m.) születésű VISZLAVSZKY JÁNOSNÉ született SZABÓ JULIANNA 54 West 14 streeti barbertoni lakos április 30-án, 71 éves korában meghalt. Drága halottunk a Topolsky temetkezési otthonban nyugodott ravatalon, majd május 2-án, szombaton reggel a 9 órakor végzett gyászmise után a Szentháromság templomból a Holy Cross temetőbe, kísértük, AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik feledhetetlen halot­tunkért szentmisét szolgáltattak, azoknak, akik virágot helyeztek ravatalára, akik ezekben a nehéz órákban mellettünk álltak, megjelentek autóikkal, akik halottvivőként kísérték utolsó útjára. Köszönet minden jó szomszédunknak, jóbarátunknak, jó ismerősünknek, akik meglátogatták ravatalánál és elkísérték utolsó útjára. A temetésen megjelentek és utolsó “Isten hozzád”-ot mondtak a Rózsa­füzér Társulat, az Oltáregylet, a Szent Ferenc Harmadik Rend, a Szent József Egylet és az “Isten áldd meg a magyart” Egylet tagjai, melyeknek hosszú éveken át hűséges tagja volt. Köszönetünket fejezzük ki plébánosunknak, Father Dengl Miklósnak, hogy gyengélkedő betegünket sokszor meglátogatta és drága halottunkért szentmisét mondott és a temetési szertartást elvégezte. Továbbá Topolsky temetésrendezőnek is köszönetünket fejezzük ki gondos és figyelmes szolgálataiért. Barberton, Ohio, 1953. május 8. Gyászoló férje: Viszlavszky János; gyermekei: Julia, János, Mária, József, Erzsébet, Irén, Imre, Ferenc és családjaik; 20 unokája; 4 déd­unokája; 2 testvére: Katalin Barbertonban és Mária az óhazában; vala­mint kiterjedt rokonsága, komasága úgy itt, mint az óhazában. KATQfiitaS M­AGYAROKC ?AS/a&M/aPJA Father Galambos József: Ahogy én látom­ m . Valami változás történt az utóbbi hetekben, hónapokban az amerikai magyar közéletben. Tulajdonképen nem is annyira változás, mint inkább egy bizonyos régen lappangó iránynak belépése most már teljesen nyíltan és leplezet­lenül a magyar közéletbe azzal a sok esetben szemtelen megnyilatokzással: mit tudtok csi­nálni velem? Szinte a keztyű odadobása az amerikai magyarokkal szemben, kihívás az egész magyarsággal szemben. Ha valaki azt hinné, hogy újabb vesszőpari­pán nyargalok és csak mint céltáblát pécéztem ki az utóbbi időben a Szabadság-Népszava vo­nalvezetését, az nagyban téved. Nem téma­­hiány miatt teszem ezt, hanem azért, mert je­lenleg nagyon veszélyesnek látom a magyarság szempontjából a Szabadság-Népszava, szertelen szellemi ficánkolását itt. Fölösleges volna el­ismételni, hogy mi történt az amerikai magyar sajtóberkekben a legutóbbi esztendők alatt, amikor Szántó Lajos jóakaratú, de kétbalkezes igyekezete a magyar sajtót illetőleg megbu­kott. Az sem szolgálhat közérdeket, hogy rá­mutassunk arra a piócahadra, amely boldogult Szántó Lajost körülrajzotta és egyik lelketlen manővert a másik után varrták a nyakába, míg végre is teljesen kiábrándulva kb. 160.000 dolláros veszteség után eladta a Népszavát po­tyapénzen.. Az is hiábavaló, ha azon siránko­zunk, hogy mit lehetett volna a piócahad által Szántó Lajos nagylelkűségéből kiszipolyozott 160,000 dollárral csinálni a magyar sajtó terén. Csupán a pucér tényre szorítkozzunk: megkap­tuk a mai Szabadság-Népszavát. Megkaptuk azért, mert egyesek önző, egyéni, lelketlen cél­jaikat keresték és sok esetben meg is találták, megkaptuk, mert szegény jó Szántó Lajos nem ismerte az embereket, megkaptuk azért, mert az amerikai magyarságot tulajdonképen nem érdekelte a magyar sajtó jövője itt Ameriká­ban. Azok, akik ma akár a Szabadság­ Népsza­vát szidják, akár annak tulajdonosát, Gombos Zoltánt okolják, helytelen utakon járnak. Gombos Zoltán akarta a Népszavát és akaratát keresztülvitte. Pont. Azonban sem Gombos Zol­tán, sem más valaki ezt nem tehette volna meg, ha az amerikai magyarság a sarkára állott volna és a sarkára állana ma is. Azért, mert valaki nagyon akar valamit és azt meg is csi­nálja, tulajdonképen csak elismerést érdemel meg szívósságáért. Azért azonban, ha valaki vagy valakik csak immel-ámmal akarnak vala­mit vagy egyáltalán nem akarnak, sem elisme­rés nem jár, sem siker nem koronázza “mun­kájukat”, nál­uk a legutolsó csöppig. De meddig? Legújabban a “Menekült Magyarország” cikksorozatot indították el és már a legelsőben is Yalta-Teherán védelmét tartották a legfon­tosabbnak. Egyébként is nagy érdeklődéssel várom és várják az amerikai magyarok az újabb, erre vonatkozó orákulumot és a magyar­ság legújabb prófétáját — álnév alatt. így állanak a dolgok, magyar véreim és mit csinálunk, ha ugyan egyáltalán hajlandók va­gyunk csinálni valamit? Legújabban egy moz­galom indult el a magyar sajtó megmentése érdekében itt, Amerikában. Egy tisztességes, keresztény irányzatú magyar napilap megte­remtésének az érdekében. Nehéz lesz az út, sőt egyesek már is leintettek bennünket, de mi hisszük, hogy a magyarság zöme megérti az idők szavát és meghallgatja a mi kérésünket. Aki erre vonatkozólag információt akarna, szí­veskedjék írni az én címemre: Rev. J. J. Galam­bos, 524 Dunmore St., Throop 12, Pa. Nem szép dolog más újságjában hirdetni a sajátomat, azonban az új magyar napilapra vonatkozólag akárki bőségesebb információt talál az általam kiadott havilapban, a Magyar Végvárban és akit érdekel, ugyancsak a fön­tebb! címre írjon. Valamit tenni kell, ha vég­legesen elveszni nem akarunk! Tényleg ütött az utolsó óra, most vagy soha! Franco... Nemrégiben emlékeztem meg a Szabadság- Népszavában Francoról megjelent cikkről, amely cikkben Francoról mint gyilkosról em­lékeznek meg, aki felkelt a “törvényes” kor­mány ellen és módjaival lerohanta a valószínű­leg “demokratikus” és “törvényes” kormányt. Legalább is ez magyarázható ki az említett cikkből. Ennek is meglett a visszhangja és jó­­páran tiltakoztak az ilyen beállítás ellen, amely­­szöges ellentétben van a valósággal. A Szabadság-Népszava elfelejtette a spanyol kommunisták vérengzését meg is említeni, csak Francoban és embereiben látott véres feneva­dakat. Valószínűleg a másik oldalon ártatlan és fegyvertelen, csendesen pipázgató tömeg ál­lott. Úgy látszik, Szabadság-Népszaváék soha nem hallottak Ab­i B­ar­­r­ ősi védelméről, mert hát ők is a törvényes kormány elleni lázadók voltak, nemde? A Szabadság-Népszava elfelej­tette megemlíteni, hogy pl. az amerikai Lincoln bri­gád, amely Franco ellen harcolt, az amerikai kommunistákból rekrutálódott! Azt sem mond­ta meg, hogy Rákosi és Zalka Máté brigádja ugyancsak Franco ellen harcolt és mit gondol a Szabadság-Népszava, hogy váljon ki és hon­nan irányították ezt a brigádot? Ott harcolt Rajk László, a későbbi kommunista belügymi­niszter, akit aztán a saját pribékjei kötöttek í Mi, ugyancsak, nem Franco oldalán, hanem a “törvényes” spanyol kormány oldalán! Szüks­­­séges, hogy a Szabadság-Népszava memóriáját felfrissítsük Münich budapesti vörös főkapi­tány nevével, avagy Vas Zoltán kommunista gazdasági miniszter neveinek említésével, akik szintén ott harcoltak — Franco ellen? A Szabadság-Népszava teljesen elítélte Fran­cot, aki — a már tudott és ismert tények alap­ján — a kommunizmus ellen harcolt és nem­csak a spanyol kommunizmus ellen. Mert nin­csen magyar, német, amerikai stb. kommuniz­­­mus, csak kommunizmus van, még akkor is, ha azok az urak ott Clevelandban éles határ­vonalat vonnak Sztálin avagy Malenkov és Tito között. Nincs különbség, talán csak árnya­latban, de ez jelentéktelen. Nos, Szabadság- Népszaváék elítélik Francot, gyilkosnak, láza­dónak nevezik, de ugyanakkor hallgatnak a kommunisták vad atrocitásairól, hallgatnak a spanyol polgárháború nemzetközi jelentőségé­ről és vonatkozásairól, de leginkább és legmély­ségesebben hallgatnak annak kommunista mi­voltáról ! És akkor ebben az újságban jelenik meg a “Menekült Magyarország” politikusainak hon­mentő elgondolása, ennek az újságnak a szó­székéről lotyognak “menekült magyar politiku­sok” a magyar néphez, de különösen a hazájuk­ból kirúgott amerikai és istentudja hol élő emigráns magyaroknak. Ezt már aztán nem tudjuk lenyelni és itt az idő odakiáltani. Elég volt! Mi a baj? Tehát nem az a baj, hogy Gombos Zoltán megszerezte a Népszavát, hanem az a baj, hogy mi engedtük, hogy megszerezze. A Gombos Zol­tán által irányított Szabadság a legutóbbi 10 esztendőben semmi jót nem ígért magyar szem­pontból. Azok, akik olvasták és olvassák, na­gyon jól tudják ezt. Az sem volt titok, hogy a Népszava döglődött, sőt tudtuk, hogy csak idő kérdése az egész. Akkor lett volna az ideje ak­cióba lépni és csinálni valamit. Azonban sokkal kényelmesebb volt páholyból végignézni az egé­szet, mint felgyűrni az ingujjat és nekivágni az útnak. Amíg mi leszük jó gyerek módjára, hogy mi lesz, addig Gombos Zoltán megtette, amit nekünk kellett volna megtenni. Nem egy­szerű a dolog? Ha Gombos Zoltán vonalveze­tése nem tetszett nekünk a magyarság szem­pontjából a Szabadságnál, várhattuk-e józanul avagy jogosan, hogy vonalvezetése más lesz a most már Szabadság-Népszavánál? Akik ezt várták, azok nagyon csalódtak, akik csak kevés emberismerettel is rendelkeznek, azokat nem lepte meg a régi irány folytatása. Gombos Zol­tán úr lett Magyar Amerikában a sajtó terén. Nincs szándékomban lekicsinyelni a többi magyar sajtótermék munkáját, a tény azonban az, hogy csakis a Szabadság-Népszava a ma­gyarul megjelenő napilap. Punktum. Ha valaki tudja ezt, azt Gombos Zoltán nagyon jól tudja. Egy ideig magam is azt hittem, hogy elírások jelentek meg ebben a kettős szent szövetségben, azonban annyira következetesen folytatták eze­ket az “elírásokat”, annyira következetesen, követték a vonalat, hogy hamarosan akárki is rájöhetett arra, hogy az új magyar amerikai sajtóhatalom levetette az álarcát és a maga pőreségében jelentkezett az amerikai magyarok előtt, mint előbb is mondtam: ezek vagyunk és ki akar avagy tud valamit tenni ellene? Ez az a kihívás, amiről beszéltem. A Szabad­ság hím­listája a magyarság ellen hosszú és dicstelen. Himler, Halmi, Békési, Nógrádi viselt dolgait ismerjük a magyar sajtó és a magyar élet terén. Tudjuk azt is, hogy a “nyugatosok” csak gúnyt és vádat kaptak a Szabadságtól, tudjuk, hogy hogyan akarták robbantani pl. a MHBK-t, amikor hamisan azt híresztelték, hogy a State Department úgy kezeli ezt az egyesülést, mint felforgató elemek egyesülését, hivatkoztak hivatalos helyekre a hivatalos he­lyek megjelölése nélkül, amikor aztán bebizo­nyosodott, hogy tévedtek (?), akkor szépen rá­ültek az egész dologra és azt sem mondták, hogy mukk. Legújabban a titóista vonalat pro­pagálták széltében-hosszában, áldásukat adva Tito “áldásos” működéséhez és az ő uralmában csak érdekes kísérletet láttak. Nem is olyan ré­gen Francot készítették ki, Peront ítélték el, de Tito szent és sérthetetlen maradt. Csupán hogy belém ne kapaszkodhassanak, hogy én a diktátorokat védem, szerényen megemlítem, hogy nekem a diktátorok soha nem tetszettek. Egy sem, nem csak egy vagy két bizonyos dik­tátor. Sőt Francoval tovább mentek és megál­lapították róla, hogy a “törvényes” kormány ellen lázadt föl. Erről egyébként még ma lesz egy-két szavam. Legújabban McCarthy szená­tort noszogatják és írnak róla nem éppen hí­zelgő dolgokat. Ez nem is lenne feltűnő itt, Amerikában, de ugyanakkor pl. egyetlen elítélő szavuk nincsen pl. a göndörista tábor nemzet­gyilkos munkájának elítélésére. Tudjuk, hogy az antibolsevizmus igen jó üzlet ma és ezt tud­ják a Szabadság-Népszava portán is és kihasz­ McCarthy.. Vele is elbántak. Hol lekicsinylőleg, hol gú­nyosan. Mindenesetre olyan embernek írják le, aki izgága, inkább hetekig nem eszik, csak a neve jelenjen meg az újságban, “headline” va­dászó krakéler alak. Amint mondtam is már, itt Amerikában min­denkinek joga van mondani azt, , amit akar. Azonban ezzel a szabadsággal sem szabad visz­­­szaélni és azt egyoldalúan kihasználni. Miért? Azért, mert ez tisztességtelen és becstelen eljá­rás. Azt mondják, hogy McCarthy nem bizo­nyított semmit, csak vádol, csak sárral dobál, csak megfélemlít. Wechsler is ezt mondta a New Yorkban megjelenő Post szerkesztője,, aki maga is kommunista volt, bár ezt sokáig el­hallgatta, a kihallgatás után, ahol­ maga is elég­­pökhendi módon viselkedett, azt mondotta, hogy őt nem lehet megfélemlíteni stb. Gyönyö­rű megfélemlítés az, ahol a megfélemlített nagyban handabandázik! Elég az hozzá, hogy McCarthyt sok minden­nel vádolják, de eddig egyetlen vádat vele szem­ben bizonyítani nem tudtak! Az adóvallomá­sát vizsgálták át, már a demokrata, uralom alatt is, de semmit nem találtak ellene! Magán­életét kutatják tüzetesen, bele akarnak kötni, de eddig nem tudtak. Azonban az bizonyos, hogy ha néha túlságba megy is, McCarthy volt az, aki állandóan prédikálta a kommunizmus veszedelmét és az ő instigálására indult meg igen sok vizsgálat és azok a vizsgálatok ma is folynak. A kommunista módszer az ellenségét ledorongolni, megvádolni mindennel, mert hát­­ a bizonyítás nem is olyan fontos. Elismerjük. (Folytatás a következő hasábon) 5-ik­eríig. Az egyházi vezetők örömmel üdvözlik Eisenhower ús D. P. javaslatot Katolikus és protestáns egyházi vezetők egyértelműen a leg­melegebb helyesléssel fogadták Eisenhower elnök azon kezde­ményezését, hogy a kongresszus további 240,000 európai honta­lannak kvótán kívüli bevándorlását szavazza meg. Msgr. Edward E. Swanstrom, a War Relief Service — National Catholic Welfare Conference ügyvezető igazgatója, aki az eddigi D. P. bevándoroltatásokat is a leglelkesebb odaadással segítette elő, kijelentette: “Biztos vagyok afelől, hogy valamennyi önkén­tes segítő­ szervezet, amely részt vett a D.P.-k bevándorlása mun­kájában, örömmel fogadja az elnök lépését, amellyel ez ügyben elvállalta a vezető szerepet.” Washingtoni megfigyelők szerint egyes kongresszusi körök tartózkodó álláspontot tanúsítanak az elnök tervével kapcsolat­ban s hasznára volna az ügynek, ha az érdekelt hontalanok amerikai véres hálás, köszönő iratokkal erősítenék meg az elnök pozícióját e kérdésben és mindent megtennének az ügy napi­renden tartása és népszerűsítése érdekében. Moszkvai felszabadítás itt is, ott is Harrison E. Salisbury, a N. Y. Times moszkvai tudósítója je­lenti, hogy a moszkvai “Komunist” c. folyóirat, amely az orosz kommunista párt vezető rétegeinek álláspontját szokta tük­rözni ,Eisenhower elnök beszédére válaszolva kijelenti, hogy a Szovjet nem hajlandó a gyarmati “felszabadító” mozgalmak “erkölcsi és politikai támogatását” feladni. A cikk, melyet A. Nikonov, a lap szerkesztő-bizottságának egyik tagja írt alá, meg­ismétli a “Pravda” április 24-i cikkének azon álláspontját, hogy a Szovjet hajlandó a nemzetközi kérdésekben fennálló ellen­tétekről. Üzletszerű értelemben tárgyalni, de a gyarmati szabad­ságmozgalmak ügyében ragaszkodik a “marxista-kommunista alapfelfogáshoz”. A cikk hangoztatja, hogy a jelenlegi szovjet béke­politika hosszú távra szól. Ez azonban semmi kép sem járhat együtt a gyarmati országok felszabadulási mozgalmai erkölcsi és poli­tikai támogatásának feladásával. Nem jelenti azt, hogy feladjuk a kapitalista országok munkásainak a nemzeti függetlenségü­kért és a békéért folytatott harc támogatását. A cikk további folyamán kijelenti Nikonov, hogy “a szabad­ság­ mozgalmak és munkásmozgalmak e támogatásának semmi köze a forradalom exportálásához, noha a szovjet nép meg van győződve arról, hogy a kapitalizmus előbb-utóbb meg fog szűn­ni”. Majd hirtelen, száznyolcvan fokos fordulattal Dulles külügy­minisztert támadja élesen a cikk és kijelenti, hogy “a Szovjet Uniónak nem szándéka, hogy csökkentse támogatását a kelet­­európai kormányok iránt”. S aztán hangoztatja, hogy a szovjet külpolitikája “az ezen országokkal fennálló barátság további szoros megerősítésére irányul” és minden, ezeknek az államok­nak belső ügyeibe való beavatkozásnak, jöjjön az akár az Egye­sült Államok részéről is, elutasításban lesz része. A szovjet elmélet tehát felszabadulási mozgalmaknak kí­vánja feltüntetni a szovjet által szított és támogatott kommu­nista fegyveres lázadásokat, holott, mint például Indokínában, a lakosság szeme előtt nem a kommunista rendszer és a mosz­kvai szolgaság, hanem nagyobb függetlenség elérésének célja lebeg. Indokína egyik tagországa, Kambodzsa, mondotta, azt szeretnék elérni, hogy Franciaországtól való függőségük ne le­gyen nagyobb, mint Indiának az angol birodalommal való füg­gősége. A kommunista lázadók pedig kommunista gyarmattá szeretnék tenni Ázsiát és népeit át akarják terelni a szovjet fennhatósága alá. Járomcserét akarnak és egy minden tekin­tetben zsarnokibb járomba akarják betörni e népeket­.­­ .. Indokina és társai még csak kiszemelt áldozatok, de Magyar­­országon és a Vasfüggöny-országokon már beteljesült a rabsors. Amerika e tragédiától akarja megmenteni a megtámadott tá­volkeleti országokat. A moszkvai Ho Si Minh szavazólap helyett fegyverrel akar uralomra kerülni. Magyarországon és a többi országokban is ez történt. Érthető tehát, hogy Moszkva­­épp oly kevésbbé akar tudni a távolkeleti gyarmati népek bolsevizálásának a feladásáról, mint az európai rabnépek szabadságának visszaadásáról, hiszen ezzel csak következetes marad világuralmi, imperialista politikájához. De éppen ez az, amit Eisenhower kifogásolt s amiben, hisszük, nem Moszkváé lesz az utolsó szó! (“Ahogy­­én látom” című cikk folytatása) hogy McCarthynak is, mint minden embernek, vannak hibái, de McCarthy szenátor semmi esetre sem az a felelőtlen alak, amilyennek a Szabadság-Népszava el akarja hitetni, akárcsak a kommunista avagy társutas sajtó. Itt az ideje, hogy mi is körülnézzünk a magyar sajtóban! iiiiiiiiiiiuiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiHiiiniiuiiifíiiiniiiiimiiiiiiiiiisiiiHiiHiiriiiiíiHiiiiiiniHiiHiiiiifmiimiiiiiimiimiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiHiHiimiiiiiiiimiiiiiiiíiiiiiHiniiiiMi» Teljesen otthoni beosztású kerjen árajánlatot Magyarbetűs írógép HDRV háromféle típusban, részlet­ 2200 Fulton Rd., Cleveland, 6, fizetésre kapható. Telefon: ME 1-9469 Angol betűs gépet is rendelhet 20 éve fennálló céget képvisel iiiiiiiiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiuHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiJiiiimiiiiiiifiiiiiiiuiiiiiiiiiiii GILSON furnaces, olaj burner .air comlotioning vásárlása részletre is . HÓDOS szaküzletében 135 James Street, N. — Hamilton, Ont., Canada — Tel.: 2-6845 Az orvosi tudomány ALB a csodás hatású kenőcs FÁJÓ LÁBAKRA! Biztos hatású érzékeny, viszke­tő, égő lábakra, tyúkszemekre és kemény bőrre. Ne írjon leve­let, küldje be ezt a hirdetést 1 dollárral s mi küldjük önnek. BRIDCEFIELD DRUG CO. K461 Gregory St., Bridgeport, Connecticut A­ MAGYAR MŰVÉSZ SZÍNHÁZ A new yorki Szent István egyházközség kebelében működő ANYÁK KLUBJA javára május 24-én, vasárnap este 8 órakor bemutatja a G Ü L BABA című 3 felvonásos nagy operettet a Fehér Teremben (408 East 82nd Street) FŐSZEREPLŐK: Mikó István, Nagy Gizella, Földessy Lilla, Nagy Imre, Máthé Jenő, Hidassy László, V. Kapin, Aranka,, tánctanárnő és tánccsoportja Jegyek kaphatók az irodában és a tagoknál Elismeri a méh-fullánk mérgé­nek hatását rheumatikus ese­tekben. A ‘MUSCULAID” egye­düli olyan bedörzsölő mód­szer, mely méh-fullánkmérget tartalmaz. Fájdalom nélkül, enyhítőleg hat Rheuma, Arthi­­ritis, viszketegség, csípő- derék­fájás, viszértágulás, görcs, hü­­lész stb. eseteiben. Ne szenved­jen, kérjen ingyenes bővebb ér­tesítést. Cím: John Tóth, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17, Indiana.

Next