Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1953 (60. évfolyam, 20-51. szám)

1953-08-09 / 32. szám

1958 AUGUSZTUS 9 Teljesen otthoni beosztású Magyarbetűs írógép háromféle típusban, részlet­­fizetésre kapható. Angol betűs gépet is rendelhet KÉRJEN ÁRAJÁNLATOT HORVÁTH ENDRE SABARIA írógépügynöksége 2200 Fulton Rd., Cleveland, O. Telefon: ME 1-9469 , 20 éve fennálló céget képvisel Zemliity István SZAKKÉPZETT MAGYAR ÓRÁS 2710 EAST 93 STREET CLEVELAND 4, OHIO Telefon: SW 5-4440 Legszebb virágok | Legyen az friss, vágott virág, vagy cserep*« | növény, melyeket saját virágházunkban tér- | mélánk minden alkalomra üzletünkben kaphat ORBÁN FLOWERS I 11520 BUCKEYE ROAD Virágvázak: Medina, Obióban, Telefon: RAndolph 1~1500 GYÁSZ ESETÉN HÍVJA Murát, A. Károly TEMETÉSRENDEZŐT 4434 LORAIN AVENUE Telefon: Milrpse 1-0550 5 a •­­ Ahogy én ? Ebben az árnyékvilágban igen sok bajjal kell küzködni az embernek és így egy kis humor mindig jól jön. így derültem nagyot az újra “Piarista öregdiák” néven jelentkező, “becsü­letes katolikus” álarc alatt kapcáskodó atyafi legújabb írásán. Ennek az urnák legfőbb ar­gumentuma ellenem, hogy nem tudok írni. Lehetséges, hiszen soha nem is akartam s­ó lenni. Annyira beképzelt sem vagyok, hogy esetleges hibáimat be ne látnám, hiszen a ló­nak négy lába van, mégis megbotlik, azonban ahhoz igazán nincsen kedvem, hogy egy ilyen csacsi emberrel folytassak végeláthatatlan vi­tákat. Csupán két dologra kívánok kitérni egé­szen röviden. Ez az úz engem kinevezett “botrányhősnek”. Szerinte én azt akarom, hogy a nevem szerepel­jen, de ők nem hajlandók leírni nevemet,­­ ugyanakkor kilométeres cikkeket eresztenek meg ellenem. Mi történt az általuk annyit em­legetett logikával? Botrányhős? Miben? Újra csak vád, de bizonyítás nélkül, nagyon alkal­matosan, elfeledve. Hamis tanúságot ne szólj. Szerinte nekem nincsen igazam, mert Peyer, Hinder, Nagy Ferenc stb. nem válaszol nekem. Tehát én föltétlenül téves utakon járok. Ez is logikai bukfenc. A vádlott hallgat.,, tehát neki igaza van. Mi úgy tudjuk, hogy a hallgatás csendes beleegyezés, avagy veszedelmes dolog az igazsággal vitázni. Hogy Himler Márton hallgat? Van miért. Meg aztán csak kérdezze meg Mártontól, hogy hogyan hallgat! Továbbá, ugyancsak szerinte: “Aki emberek között különbséget tesz, az olyan jogokat bito­rol, amiket Isten tartott fenn magának” — idézi Apponyi Albertet. Ezt arra vonatkozólag teszi, hogy én említettem Granville-Grosz, Knight-Herczog neveit. Vájjon nem igaz, hogy a kettő megváltoztatta a nevét? Várjon az éh hibám ez? És miért szégyenli Granville, hogy Grosz volt a neve avagy­ Knight, hogy Herczog­­nak hívták? Ez szerinte sötét antiszemitizmus­ra mutat, azonban nagyon kétlem, hogy maga a zsidóság büszke lenne akár rájuk, akár pedig Göndörre. Újra csak rámutatok arra a furcsa tényre, ha valaki megemlíti egy zsidó szárma­zású ember nevét, avagy az általa elkövetett esetleges bűntényeket, miért antiszemitizmus ez? Azonban ugyanakkor ugyanez az úr állan­dóan Alföldi-Schil­zog(?)-ról be­szél. Nem tudom, hogy úgy írják-e a nevet, vagy úgy hivták-e Alföldi Gézát előzőleg, soha nem érdekelt any­­nyira a dolog, hogy utána járjak. De miért szabad a “diáknak” állandóan ezt tenni és ha én ugyanezt teszem, akkor az bűn? Meg­mondja ezt is a “diák”, aki olyan nagyon jó katolikusnak játsza ki magát: “üresfejű kor­látolt nyilasagyvelők és hecckáplánok dolgoz­nak ily eszközökkel ... ily argumentálásnak csak a nyilasbriganti és gyengeelméjű eszme­­társak dőlhetnek be, de az öreg amerik­ásokat és kanadásokat nem lehet bemaszlagolni.” Er­re azt mondom: ámen. Pontosan reá illik min­den szava. Mert ha maszlagolásról van szó, ak­kor eklatáns példáját nyújtja az, aki Göndör- Peyer-Pfeiffer-Nagy & Co. társaságában masz­lagol a piarista és katolikus név alatt. Ennél nagyobb maszlagolás és mellébeszélés régen volt tapasztalható. Tanítását és kitanításait tartsa meg magá­nak, nagyon szüksége van rá. Nekenk ajánlja a meggondolást és bűnbánatot, azonban a “sal­va animam”-ról ne legyen olyan bizonyos. Ugyanis van egy ítélőszék, ahol nem lehet Gön­dör mögé bújni névtelenül és ahol semmi nya­­katekert­­ravaszkodás sem fogja megmenteni. Béke velünk. Válasz... Legyen szabad válaszolnom egyesek kérde­­zősködéseire és jóakaratú tanácsaira is. Egye­sek írtak, nem lenne-e okosabb, ha elfeledném a folytonos “veszekedést” és valami konkré­tumra helyezkedve írnék. Mielőtt az érdemleges válaszadásba kezdenék, csak azt kérdem, hogy hogyan lehet háborút folytatni a lövészárok mélyén csendes elmélkedéssel, amikor az ellen­ség ontja a lövedékeket szünet nélkül az állá­sokra? Nem kell velük törődni — mondják. Megvert valaki ellenséget azzal, hogy letagadta az ellenség jelenlétét? Nem méltók az ilyen ve­szekedések egy katolikus paphoz. Rendben van, de hol vannak azok a civilek, akik hajlandók összeakaszkodni ezzel a jellemtelen társaság­gal? Sokszor mondtam már én: ha valaki tudja jobban, csinálja jobban! írjon okosabban, böl­csebben, csak jelentkezzék az illető, rögtön át­adom a helyemet, mert én magam sem találom sok gyönyörűségemet a szellemi piszok villá­­zásában. Találjam meg a középutat? Nemrégiben Fa­ther Gillis jeles katolikus író maga is mondja, hogy végeredményben nincsen középút. Mert minden középút bizonyos megalkuvást jelent. Ezt tudták ellenfeleink is és ők soha semmiben nem követték és nem hajlandók követni a kö­zépút politikáját. Az, aki alkudni kezd, elve­szett ember, de az ügy is elveszett, amelynek állítólagos érdekében megalkudott. A szentek sem alkudtak, még­pedig a krisztusi tanitás alapján utasítottak vissza minden lehetőséget az alkunak ,még akkor is, ha az életük elvesz­tését jelentette is. Aki nincs velem, ellenem van — szól a krisztusi figyelmeztetés — aki nem gyűjt, az szétszór. Aki egyszer az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen vissza. Lehet vitat­kozni velem ebben a tekintetben és bizonyára a fejemhez verik, hogy igen ám, de kelmed nem szent! Igazuk is van, de nálamnál gyatrább emberek is lettek szentek és mindegyikünk fel­adata itt a földi életben arra törekedni. Azon­ban az említett krisztusi tanítások nemcsak a szentekre vonatkoztak, hanem mindenkire. Ezek szerint pedig középút nem létezik. Ha azonban mégis létezik középút, ott lényegről nem lehet szó, legfeljebb olyan dolgokról, ame­lyek sem az egyik, sem a másik irányban nem fontosak. Ebben az esetben meg lehet egyezni, lehetősége van a középútnak. Egyébként nin­csen. Hivatkozni lehet G. K. Chesterton meg­állapítására is, aki pedig sokkal, de sokkal oko­sabb ember volt, mint én valaha is leszek, ami­kor a szent francia hőslány, Johanna jellemét analizálja, arra a következtetésre jut, hogy időbe került, — nem is túl sok időbe — amíg elhatározta magát, de amikor egyszer döntött, “. . . . akkor nyílegyenesen haladt célja felé.” Magamat nem hasonlítom e szent leány hősi jelleméhez, csupán csak arra akarok rámutat­ni, hogy ő sem alkudozott, pedig emberi szem­pontból jobb is lett volna számára, a közép­utat sem kereste, nem is alkudott az ellenség­gel, hanem nekivágott és meg sem állt, amíg munkáját be nem fejezte. Az összes nagy em­berek példái — amelyeket követendőnek állí­tanak elénk — ugyanezt mutatják. Országot nem alapított senki, aki állandóan alkudozott és megalkudott. Szent Istvánról nem is olyan régen megállapították egyesek, hogy kegyetlen, kíméletlen, könyörtelen volt. Pedig ő szent­­is volt! Nem is lehetett más, mert akkor nem lett volna sem országalapító, sem szent. A történe­lem nagyjai jellemében mindig volt valami csö­könyösség, meg nem alkuvó ragaszkodás a cél­hoz és semmi nem tudta elmozdítani őket at­tól. Lehet valaki gunyoros és azt mondhatja, hogy íme, nagyzási mániában szenved, magát ezekhez hasonlítja! Dehogy is hasonlítom, csak rámutatok tényekre és h­a az az ő esetükben így volt, akkor ugyanaz lehet mások esetében is. Vagyis: alkudozni nem lehet és nem is sza­bad. Ú­j példák... Állításom igazolására hivatkozhatunk a leg­újabb esetre is, amint Ft. Gillis is hivatkozik erre, Koreára. Igaz, a fegyverszünet valóság, mindkét fél azt mondja, hogy ő a győztes, azon­ban mi a valóság? A valóság az, hogy Koreában a­ baj akkor kezdődött, amikor az igazságot meg akarták kerülni, amikor a középutat keresték. A könnyebbik megoldást. Állandóan ingadoz­tunk hol jobbra, hol balra. Olyan “neki-neki­­meg-meg-vissza” politikát követtünk. Nem vol­tunk “háborúban”, de “béke” sem volt. McAr­thur azt mondta, ha nyakig ülünk a bajban, ismerjük azt el és aszerint cselekedjünk. De a bajban ülni és azt letagadni, oktalan dolog. McArthurnak azt mondták, hogy túlzó, mert háborúba akarja vinni az amerikai népet. Az eredménye ennek a vacilláló politikának a je­lenlegi fegyverszünet s senki nem tudja, mit csináljon vele és a figyelmeztetés legfelsőbb he­lyekről is az, hogy tartsuk puskaporunkat szá­razon, mert nem lehessen tudni . . . Ez volt a koreai “középút” eredménye. Senki sem büszke erre, nem is lehet. Amint soha sen­ki sem lehet igazán büszke a középút politiká­jának eredményére, bármennyire nagy ember is legyen egyébként avagy az általa követett kö­­zépút,­az a se ló, se szamár politika tette őt embertársai szemében naggyá. Kevés politikai vezér volt olyan népszerű az utóbbi száz eszten­dőben, mint Roosevelt, aki mestere volt a kö­zépút politikájának, de amely politikának az eredménye az elkövetkező száz évre tette bi­zonytalanná az egész emberiség békéjét és bé­kés fejlődését. Elhiszem, hogy nem okos az ilyen dolgokat piszkálni, mert a rooseveltimá­­dók felhörkennek és halottgyalázást fognak sü­völteni. Azonban a roosevelti megalkuvó poli­tikának fatális következményei voltak eddig is, fatális és egyenesen katasztrofális következmé­nyei lesznek ezután is. A történelem fogja iga­zolni azokat, akik ezt állítják. Roosevelt Churchillel együtt alkudozott Sztálinnál és amíg Roosevelt feladott elveket, lefaragott meggyőződéseket, behunyta szemét a sztáliniz­mus minden isteni és emberi törvényt megcsú­­foló tényeivel szemben, addig Sztálin soha nem adott fel egyetlen betűt sem. Nos, ki lett a nyertes? Roosevelt holnapra — mondja Father Gillis, a mi jelenünk és nagyon is bizonytalan, sötét, semmi jót nem ígérő jelen. Az ő jó cse­lekedeteik követni fogják őket — mondja a Szentírás a szentekről, de vájjon melyek azok a “jó cselekedetek”, amelyek pl. Roosevelt kö­zéputas politikáját követték? Azt hiszem, ha Roosevelt a megismert igazságot követte volna, nem lett volna olyan “nagy” politikus, de mi boldogabb emberek lettünk volna. Viszont az is igaz, hogy akkor Roosevelt ‘szél­sőséges’ ember lett volna és a mai világban az veszedelmes dolog, ha valakire rásütik, hogy szélsőséges akár jobb, akár bal felé, különösen, ha a ‘jobboldali szélsőséghez’ tartozik az illető. Ez a vád, amelyet a szemünkbe vágnak legtöbb esetben igazságtalanul, de jó fegyver, mert ma legtöbb ember remeg, ha azt mondják, hogy ‘jobboldali szélsőséges’ és tagadja körömsza­kadtáig, pedig tulajdonképpen nem is szélsősé­ges, pusztán makacsul ragaszkodik ahhoz, ami­től eltérni egyébként sem, szabad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megismert igazsághoz való ragaszkodás címén minden szélsőséget fel­oldozzunk. Mert jobbra éppen úgy lehet vét­kezni az isteni törvények ellen, mint balra. Én itt arról beszélek, hogy azoktól az elvektől nem szabad elmozdulni egy millimétert sem, ame­lyek azonosak a krisztusi tanításokkal. Itt nem lehet alkudozás, nem lehet középút. Hogy aztán újra kiérdemeljem az öreg diák megrovását és egyesek felháborodását, utalok a Magyarországon történt 1945—47-es esemé­nyekre. Vájjon nem a megalkuvás politikáját követte az akkori kormány? Azt a szalámi po­litikát, amelyért Nagyék megharagudtak, de amelyet, mint apológiát hozott fel számukra az öreg diák! Az ő kifogásuk, hogy nem ragasz­kodtak az igazsághoz, az volt, hogy ezúton akarták “menteni a menthetőt”. Kérdem: mit mentettek megalkuvó politikájukkal? Semmit, egyáltalán semmit! Egyetlen, amit megmen­tettek, a saját életüket, semmi mást. Ez volt az egyetlen “eredménye” annak a glóriás 45 — 47-nek. Erre pedig józan ésszel nem igen lehet büszke lenni. Tanulság: Nem lehet, nem szabad elveket feladni semmi körülmények között sem! ACATOLI­CUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Kinek az oldalán győzhet Tito ?Father Galambos József:­ ­Véleményünk, hogy a titóista kommunizmus, miként Mosz­kva, szemben áll az emberi életet biztosító keresztény tanyá­sokkal. Ezért kötelességünknek éreztük, hogy az amerikai ma­gyarság előtt részletesen ismertessük egy amerikai állampolgár­nak, Mr. W. H. Smythnek, az Egyesült Államok külügyi bizott­sága (House Committee on Foreign Affairs United States Con­gress) előtt tett tanúvallomását, amelyben mint a szerbiai vi­szonyok, valamint a jugoszláviai közelmúlt események beava­tott szakértője festette le az amerikai törvényhozók előtt a titó­ista uralom Amerikát is érintő veszélyeit. Mr. W. H. Smyth már az első világháború után megismer­kedett Európával, mint az amerikai hadsereg frontharcos ka­pitánya, önálló behozatali vállalatot alapított Belgrádban. 20 éven át a Jugoszláviában élő embereket jól megismerte.) W. H. SMYTH: Tito és társai, mióta szakítottak Sztálinnál, állandóan bírálták Moszkvát, tetteik azonban szorosan követték a szovjet irányvonalat. Síkraszálltak a koreai békéért a szovjet feltételek alapján. Amellett voltak, hogy hagyjuk Ázsiát a kom­munizmusnak. Általában tetteik fedezték a szovjetet, így adva van az alapja annak, hogy Moszkva, amikor ezt tervei megkö­vetelik, keblére ölelje Titóékat. Tito két nagy szolgálatot tett a Szovjetnek! Elterelte Kínáról a figyelmet ! W. H. SMYTH: Tito azáltal, hogy látszólagos küzdelmet foly­tatott Moszkvával, elterelte Amerika figyelmét Kínáról Jugo­szláviára. Ez idézte elő Kína kiárusítását és feladását 450 millió kínainak, akik Amerikának hagyományos barátai voltak. Ezért hajthatta végre Sztálin, illetőleg a Szovjet Kína megszerzését, a legkevesebb áldozattal és kockázattal. Sztálin így kapott ugró-­ deszkát a talpa alá, amelyre Ázsia meghódítása végett olyan­ nagy szüksége volt. És Ázsia meghódításának ez az ugródeszkája sokkal jelentőségteljesebb volt, mint Jugoszlávia megszerzése, amit bármikor könnyedén megtehet, amint annak szükségét látja. Elhitette a világgal: van más kommunizmus is W. H. SMYTH. A másik nagy szolgálatot azáltal tette, hogy elhitette a világgal: a titó-kommunizmus más, mint a szovjet­kommunizmus. Ily módon Tito segélyt kaphatott a mi orszá­gunktól, ami viszont igen meggyengítette erkölcsi tekintélyün­ket a világban. Népek, amelyek elnyomatás alatt, vagy a kom­munista támadás veszélyében élnek, nem hihetik rólunk, hogy mi kommunista-ellenesek vagyunk, amikor a kommunista ve­zető egyéniségek egyikét, Titót támogatjuk. Ez csak az orosz propagandának ad jó alkalmat, hogy hirdesse: mi nem a kom­munizmussal szálltunk szembe, hanem sokkal inkább Oroszor­szággal, amiért versenytársunk a világuralom elérésében, így csinálhat belőlünk a kommunista “imperialistát”. Úgy hiszem, ezt Tito az angol munkáspárt és az angol kommunisták segít­ségével készítette elő. Tito valószínűleg igen jól megfontolta lépéseit, és még jobb kapcsolatokra számít Angliával, ha netán Bevan és a mögötte álló Labor Party csoport kerülne kor­mányra. Tito velünk csak veszíthet W. H. SMYTH: Aki Tito alatt él, az tudja, hogy rabszolga Tito alatt és az lesz a Szovjet alatt is! Miért küzdene akár az egyik, vagy a másik­­oldalon, amikor tudja, hogy mindenképpen rab­szolga marad? Tito nem számíthat még guerilla háborúra sem, mert a lakosság ellene van. A hadseregében levő moszkvai kom­munisták a szovjet elleni háborút leszabotálnák. Tito tudja, ha Moszkva ellen kívánna hadat viselni, hamarosan elpárologna a harci szellem és a sok USA-felszerelést napok alatt átadnák az oroszoknak. Az emberek pedig elbújnának és várnák a pil­lanatot, amikor a Szovjet kérdésére igazolhatnák, hogy nem harcoltak. Véleményem szerint, ha Tito valóban mellénk áll, csak veszíthet. Ha melletünk áll, és elvesztjük a háborút, Tito is elbukott. Ha mellettünk áll és megnyerjük a háborút, sza­badságot biztosítva minden népnek, a jugoszláv nép hajítja ki helyéből. Mert afelől bizonyosak lehetünk, hogy a nép pedig nem fog máskép a mi oldalunkon küzdeni, csak akkor, ha meg­ígérjük, hogy szabadságot kap, amely visszavonhatatlanul az övé. És mindezt Tito is nagyon jól tudja! — fejezte be tanúskodá­sát . a titóizmusról Williams A. Smyth a House Committee on Foreign Affairs United States Congress előtt.­ ­ IV. . Csak a szabad magyarság összessége A Christian Sciense Monitor jelenti, hogy több, a Vasfüggöny mögül kimenekült középeurópai politikus között Nagy Ferenc, a független kisgazdapárt volt vezetője Peyer Károllyal";-­a szoci­áldemokrata párt volt vezetőjével, a következő javaslatot tették: “Igen kívánatos, hogy azok mellett a kiváló kapcsolatok mellett, amelyeket mi az amerikai intézményekkel ápolunk, rendszeres és szervezett együttműködést is alakítsunk ki az Egyesült Álla­mok hatóságai és a mi nemzeti és nemzetközi képviselőink kö­zött. Az összes kérdésekben, amelyek a felszabadításra vonat­koznak. Ugyanebben a szellemben azt sugalmazzuk, hogy egyez­zenek meg a mi nemzeteink képviselőivel olyan katonai egysé­gek felállításában, amelyek politikai menekültekből tevődnek össze. Ezek a katonai alakulatok a szövetséges haderők állapotát élveznék és nemzeti képviselőik politikai irányítása alá helyez­tetnének ...” A “Vasárnap” soha, semmiféle pártpolitikát nem követett. A sajtó a pártok és pártszemlélet bírálatára és nem kiszolgálá­sára való. Éppen ezért kötelessége hangoztatni, hogy ilyen kér­désekben a szabad magyarság összességének képviselőivel kell megegyezni. Tehát “az összes kérdések, amelyek a felszabadí­tásra vonatkoznak”, valamint a létesítendő emigráns haderő kérdése is az egész nyugaton élő magyarság ügye és semmiesetre sem a pártszemléletű politika, főként nem két pártpolitikus: Nagy Ferenc és Peyer Károly ügye. Ezt nem szabad elfeledni még akkor sem, ha ilyen javaslatot Nagy Ferenc mint miniszter­­elnök és Peyer Károly mint munkaügyi miniszter ír alá. A nyu­gaton élő magyarság új Magyarországot akar és nem kívánja az új ország új kezdetét senkinek a címéig, vagy rangjáig vissza­csavarni. Tiszteletreméltó egyéni érzület, ha valaki kegyelmesi, vagy egyéb címéhez, vagy mondjuk anélkül is csak a miniszter­­elnöki, illetőleg miniszteri címéhez ragaszkodik. De ez az alanyi ragaszkodás sem adhat különös megbízatást — az összmagyar­­ság elmellőzésével — ezekhez a kérdésekhez. Nem értjük Nagy Ferenc politikai logikáját sem. Most haderőt akar szervezni, nem sokkal ezelőtt az egyik amerikai napilap azt jelentette, hogy Nagy Ferenc a menekült politikus és a m­iniszter­­elnök az egyik egyetem konferenciáján a Malenkov-kormánnyal való együttélés lehetőségéről értekezett. Nem hisszük azt sem, hogy Nagy Ferenc és Peyer Károly tudnák igazolni, hogy az otthon szenvedő és gyötrődő magyarság túlnyomó részben mö­göttük áll, amint ezt beadványukban sejtetik. Mi csak arról vagyunk meggyőződve, hogy a magyarság teljes egészében a kommunizmus ellensége. Életre-halálra. De ez még­­egyáltalán nem mondja azt, hogy Nagy Ferenc­ és Peyer Károly­ hívei. Majd ha hazamegyünk, meglátjuk. Nem hisszük azt s­em, hogy a magyar haderő, amelyet Nagy Ferenc és Peyer Károly meg akarnak alakítani, párt- és osztályszemléletű politika autori­tása alá kívánkoznék. Az egész világon szétszórt magyarság egyeteme illetékes erre csupán. Azt pedig különösen nehéz lenne elképzelni, hogy a politikai menekülteket akár egy közép­európai nemzetközi szervezeten, keresztül is Nagy Ferenc és Peyer Károly mögé lehetne csoportosítani, ha azokra az általá­nosító jelzőkre gondolunk, amelyekkel éppen Nagy­ Ferenc és Peyer Károly oldala illette a 45-ös menekülteket. Amerika gaz­dag és nyíltszívű életében sok új amerikás magyar igyekszik ne­héz, mindennapi munkájával növelni a dolgozó magyarság jó­­hírét, amit a régiek itt megszereztek. Közben igyekeznek rendbe­hozni egyéni egzisztenciájukat is. Magyarnak nevelik gyerme­keiket. És majd minden áldozatot vállalnak, mindennek a fel­adását újból és a legnagyobb áldozatot is ha kell, az­ otthoniak felszabadításáért. És az Amerika által vezetett nyugat oldalán állva. De ezt az áldozatot senki sem vállalja egyes elaggott, párt­­politikai szemléletekért. A felszabadítás minden szabad földön élő magyar szent ügye. Azok a boldog magyar férfiak, akik a felszabadítók soraiban elsőkként jelennek majd meg szülőföl­dünkön, csak az egész nyugati szabad magyarságot képvisel­hetik és nem egyes szövetkezeti politikusokat. Abban is egyet­ért a szabad nyugaton élő magyarság, hogy sem egyik, sem másik pártpolitikus, de a kettő együtt- sem-állíthatja magáról, hogy a szabad magyarság egészét képviselik. Legfeljebb saját párthíveikről mondhatják ezt. Még a Nemzeti Bizottmány sem képviseli az egész szabad magyarságot a mai tehetetlen össze­tételében. Kívülről egyébként is úgy látszik, Nagy Ferenc és Pe­yer Károly fellépéséből, hogy a Bizottmány széthullóban van. A javaslatra az amerikai hatóságok a tudósítás szerint kitérő választ adtak. Az orvosi tudomány elismeri a méh-fullánk mérgé­nek hatását rheumatikus ese­tekben. A ‘MUSCULAID” egye­düli olyan bedörzsölő mód­szer, mely méh-fullánkmérget tartalmaz. Fájdalom nélkül, enyhítőleg hat Rheuma, Arthi­­rit­is, viszketegség, csípő- derék­fájás, viszértágulás, görcs, hü­­lést stb. eseteiben. Ne­­szenved­jen, kérjen ingyenes bővebb ér­tesítést. Cím: John Tóth, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17, Indiana. ZALE a csodás hatású kenőcs FÁJÓ LÁBAKRA! Biztos hatású érzékeny, viszke­tő, égő lábakra, tyúkszemekre és kemény bőrre. Ne írjon leve­let, Küldje be ezt a hirdetést 1 dollárral s mi küldjük önnek. BRIDGEFIELD DRUG CO. K4GI Gregory St., Bridgeport, Connecticut KOSSUTH KÖNYVESBOLT Thurner Klára kézimunka üzlete Magyar és német hanglemezek, cukrászsütemények, édességek, könyvek, újságok, térképek, dohányáruk, fényképek, gramofo­nok, írógépek, kézimunkák, gépazsúrázás stb. Kérjen árjegyzéket! Vidékre is szállítunk! 4134 Lorain Avenue — Telefon: AT 1-3838 — Cleveland 13, Ohio ' Precision Repair Laboratory 2123 East 9 Street — Cleveland, Ohio — Telefon: PR 1-2340 Műhelyünkben különleges javítások és munkák készülnek. A munkákat precíziós műszerekkel ellenőrizzük. Javítunk minden európai és japán fényképezőgépet (Leica, Contax, Exacta, Rol­­leiflex, Cannon stb. lencséket), látcsöveket, mikroskopokat és egyéb optikai mérőműszereket. Az összes p­unkákat amerikai és­ európai szakemberek végzik. Az elvállalt munkát garanciával, helyben, rövid idő alatt el­készítjük. Bármily különleges kívánságokat figyelembe veszünk. IVTíip-vaval beszélünk! SZAVAZZON az alacsonyabb adókért a we Nandi (Ontario) körzetben a progresszív - konzervatív ROBINS C. L.-re Published by Welland Riding P. C. Association 3-ík ©idea

Next