Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1955 (62. évfolyam, 21-51. szám)
1955-05-22 / 21. szám
1955 MÁJUS 22 a nemzetközi béke keresztény alapjai III. Osztatlan emberiség — osztatlan béke. Az eddigiekben arra a megállapításra jutottunk, hogy a béke olyan életrend, amely igazán csak a keresztény világrend keretében valósítható meg. Mi már most ennek a keresztény világrendnek előírása és követelménye az államok egymás közti életére vonatkozólag? AZ EMBERISÉG EGY CSALÁD Az emberi nem államokból összetevődő egység, hangoztatja XII. Pius pápa Summi Pontificatus című körlevelében az elfelejtett vagy megtagadott régi igazságot. Ez az államok társadalma vagy más néven nemzetközi közösség minden szerződés előtt létezik. Nem haszon és pillanatnyi érdek, nem a veszély félelme hozta létre. Hanem Annak az elgondolása, aki társas lénynek teremtette az embert. Ebbe a nemzetközi közösségbe épen ezért nem lehet tulajdonképen be- vagy kilépni, mert minden nép kivétel nélkül a természet parancsa alapján tagja. Ennek a keresztény univerzalizmusnak fundamentuma mindenekelőtt a közös Atya, Isten. Jól mondta a nemrég elhunyt Claudel: Comment serions nous fréres, s’il n’y avait pas un Pére? Valóban, mit is jelenthet a testvériség ott, ahol nincs közös atya? Wilhelmina, volt holland királynő, mondotta 1953 március 5-i rádióbeszédében: “Amidőn gátjaink beszakadtak, érezték, hogy itt Európa van veszélyben. És valójában egy európai összetartozástudat nyilatkozott meg. Ez valójában gyakorlati kereszténység volt, hozzáidomulva a tényleges szükséghez. Egység Abban, Aki jövőnk munkálásában velünk van. Építsék fel a feltámadó Európát, állandóan figyelve erre a legmélyebb gyökérzetű egységre: tegyék Azt annak alapjává!” Ez nemcsak európai viszonylatban áll, de egyetemesen is érvényes. A világbéke szempontjából egyik alapvető feltétel, hogy a népek természetes egybe tartozásukat ésannak legigazibb alapját felismerjék és az abból folyó kötelezettségeket vállalják. EGYETEMES ÖSSZETARTOZÁS Az emberiség nagy család, következőleg az azt alkotó népek egymásnak testvérei. A testvéri szellem pedig az összetartozás és együttműködés. Tehát: 1. Nem önzés, önkeresés, hanem az egyetemes közjó szolgálata, amelyben valójában megvalósul az egyes államok célja is; 2. Nem elszigetelődés, elkülönülés, nemzeti gettóba való vonulás, hanem szolidaritás. Minden kínai fal, Vas- és bambuszfüggöny halálos vétek a népeket Teremtő akarta összetartozása ellen. A szélsőséges nacionalizmus, az abszolutizmus, a totalitarizmus, a “Deutschland über alles”, a “niet” szellemisége, a vétójog politikai célú használata bűn a népek közti rend ellen. 3. Nem háborúskodás, gyűlölködés, hanem megértés és szeretet a népek közti összetartozandóság követelménye. A népek nem ellenségei egymásnak, köztük nem a Hobbes és Darwin tanította ellenségeskedés a természetes állapot, hanem a megértés és béke. XV. Benedek pápa 1917 augusztus 7-én a háborút ezért bélyegezte Európa szégyenének, mert testvér vére hullott a harctereken. A népek közti béke, hangsúlyozza XII. Pius pápa, tragikus nemzedékünknek isteni parancs! 4. Ebben a népek családjában nincs csak uralkodásra és csak szolgaságra hivatott nép. Nincsen csak életre vagy csak halálra szánt nemzet. Valamennyi egyformán a Teremtő akarata s életjogaikat — a legkisebb is! — nem szövetségestől, földi jóbaráttól, nem szerződéstől nyerte, hanem attól, aki az ember közösségi természetében az államoknak is létet adott. A keresztény univerzalizmusban gyökerező testvéri szolidaritás tehát a keresztény világrend másik előírása. Ha a népek békét akarnak, ezt a kötelezettséget vállalniok kell maradéktalanul! És minden hátsó gondolat nélkül! Ez azonban már nevelés munkája is, s minden ember feladata. Innét a hollandiai “Bond zonder naam”, “Névnélküli Egyesület” jelszava: javítsd meg a világot, de kezd önmagadon! IGAZSÁGOSSÁG ÉS SZERETET A népek családjának és a nemzetek együttműködésének legjellemzőbb sajátsága az igazságosság és a szeretet. Igazságosság, amely mindenkinek megadja azt, ami megilleti. Ez áll a kölcsönös tiszteletre, megbecsülésre, bizalomra, a földi javak elosztására is. XII. Pius pápa meg nem szűnően hirdeti, hogy a népek közti gazdasági szolidaritás elengedhetetlen feltétele a békének. Ez az igazságosság minden nép igaz követeléseit számba veszi és rendezi. De hogy az igazságosság megvalósítása, a “summum ius summa injuria” ne legyen, elengedhetetlenül szükséges a szeretet. Szent Tamás állapítja meg, hogy az igazságosság csak közvetve teremti meg a békét, míg a szeretet közvetlenül, mert a szeretet egységesítő erő. Az igazság önmagában rideg, sokszor taszító, ellentétet váró valami. Míg a szeretet melegsége, megértése ellentétet képes áthidalni. A népek békéje az igazságosság és a szeretet gyümölcse s ezért igaz Gerber lyoni bíboros megállapítása a barcelonai eucharisztikus kongresszuson: vagy szeretet az emberek között, vagy háború a népek között. HAZASZERETET — EGYETEMES EMBERTESTVÉRISÉG Az emberi nem egysége az államok közösségében nyilatkozik meg. Ez pedig nem egyetlen mammut világállam, hanem az önálló államok családi közössége. A nemzetközi közösség tehát nem nyeli el, nem teszi fölöslegessé az egyes államokat, hanem azokat mint tagjait föltételezi és közöttük az egész és rész viszonya áll fent. A helyes értelmű nacionalizmus és univerzalizmus Istentől akart értékek,amelyek egymás kiegészítő valóságok. Ennek következtében az egyes államok nem korlátlanul szuverének, hanem egyetemes rendeltetésüknek megfelelően az korlátozva van. Mindebből pedig az következik, hogy a hazaszeretet a keresztény világrend követelménye. De csak a szeretet rendjében maradhat erény. Mihelyt önzővé válnék, válogatna és kizárna másokat, mihelyt elfelejtené, hogy a határokon túl is embertestvér lakik, megszűnnék törvényes lenni. Az univerzalizmus és patriotizmus helyes összeegyeztetése a keresztény világrend követelménye és a világbéke egyik feltétele. A NÉPEK EGYSÉGÉNEK JOGI SZERVEZETE Az emberi család egységének jogi szervezetben kell testet öltenie. Erre nem volt mindig szükség. A fizikai távolság megakadályozta ennek megvalósítását. Ma már más a helyzet. A technika következtében a legtávolabbi népek is egymás szomszédjaivá váltak. Ezt a világorganizációt, az egyenjogú népek supernacionális közösségét, nem lehet erővel kikényszeríteni. A megbukott Népszövetség és a sokban tehetetlen UNO igazolja ezt. Hogy sikeres és hatékony legyen, annak az összes népek felelősségérzete a feltétele és az, amelyet a pápa sokszor hangsúlyoz, hogy igyekezzenek kiküszöbölni az eddigi hibákat. A népek természetes szolidaritásának megfelelő világorganizáció képes csak a nemzetközi anarchia után a jog tiszteletére alapozott emberi együttélést biztosítani. A világbéke elengedhetetlen feltétele tehát a maradéktalan visszatérés a keresztény világrendhez, amelynek egyik előírása az osztatlan emberiség. Ezért valljuk XII. Pius pápával: a jelenlegi helyzet csakakkor javulhat meg, ha az összes nemzetek elismerik az emberiség közös szellemi és erkölcsi céljait! Aki ennek megvalósításán fáradozik, az arab népek felszabadulásának, s így a magyar feltámadásnak is leghathatósabb munkálója! Dr. Mihályi Gilbert, O. Praem. v (Folytatása következik) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Father Galambos József: Ahogy én látom... IV. Kállay Miklós: "Levél magyar ügyben" Negyedik és remélhetőleg az utolsó fejezet Kállay Miklós a magyarsághoz intézett levelét illetőleg. Eddig igyekeztünk rámutatni arra, hogy Kállay a Nemzeti Bizottmány veszett fejszéjének veszett nyelét igyekezett megmenteni, nem nagy sikerrel. Nehezen lehet feltételezni Kállayról azt, hogy nem ismerné, ne látná azt, hogy a NB úgy járt, mint az a padlófestő, aki a sarokba festette be magát és most nincsen útja kifelé, hacsak nem a frissen festett padlózaton át. Nem tudjuk elhinni, hogy Kállay Miklós elhinné mindazt a szépet és jót, amit a NB-ra ráakasztott és ne látná azokat a hibákat, amelyek gyűlöltté tették ezt az intézményt az emigrációs magyarság széles köreiben. Nehezen tudjuk megérteni, hogy Kállay Miklós miért vállalkozott erre a feladatra, avagy ha vállalkozott, mik voltak az inditó okai, mik a céljai? Mert kellett, hogy legyenek inditó okok, kellett, hogy legyenek céljai. Nem vagyunk gondolatolvasók s épp ezért nem tudunk mást tenni, mint ítéletet, kritikát mondani afölött, amit látunk és csak találgatni ott, ahol a szál elveszik s nem tudjuk azt megtalálni. Mi minden kritikánk és neheztelésünk mellett sem vonjuk kétségbe Kállay Miklós jó magyarságát ,és becsületességét, csupán érthetetlenül állunk az egész furcsa jelenség előtt. Lehet, hogy Kállay politikus észjárással akar valamit elérni, a sorok között mondani, hogy megértsük, azonban mi olyan emberek vagyunk, akik az értelmesen kimondott szavakból értünk és a sok mellébeszélés, kétértelmű kijelentések után csakis a nyílt beszédnek adunk szavahihetőséget. Szerintünk Kállay sokkal többet tudott volna elérni a magyarságnál, ha őszintén, egyszerű nyelvezettel mondotta volna el tapasztalatait, meglátásait, terveit és céljait ahelyett, hogy dodonai jóslatú szavakba burkolja mondanivalóját. Ha Kállay híres volt a Kállay-kettősről, amint ezt oly szívesen ragasztják személyéhez, jelen írását csak politikai lumbának vagy sambának nevezhetjük. Amint a pittsburghi Magyarság megállapította: “Régen olvastunk egyszerre ennyi igazságot és ennyi tárgyi tévedést — egy csomóban.” Körülbelül ebben aztán benne van mindaz, amit az emigrációs magyarság gondol Kállay leveléről. Bizonyos azonban, hogy érdekes tanulmány tárgya lehet ez a levél annak a számára, aki találgatásokban leli örömét, hogy a későbbi fejleményekből megállapítsa, hogy mennyiben járt közel a valósághoz. Ma azonban, legalább is ez a mi meggyőződésünk, hább van szükség egyszerű, érthető igazmondásra, mint politikusan megszerkesztett “hámozd ki az igazságot, ha tudod”-féle írásokig. NB összetétele ... Mi, akik kezdettől fogva figyeltük a NB öszszetételét, már az elején megállapítottuk, hogy annyi ellentétes “árnyalat” sűrűsödik össze a NB-ban, hogy ez a tény magában lehetetlenné teszi azt, hogy hasznos munka fejlődjön ki ott. Kezdettől fogva láttuk, hogy az árnyalatok egymás közötti versengése — ha már más nem is — teljes tétlenségre fogja kárhoztatni ezt a testületet. Mert ott, ahol a legfőbb gond az, hogy ki és mennyit kap, ott a közérdek, jelen esetben a magyarság érdeke föltétlenül kárt szenved. Mert azok, akiknek egyéni vagy pártérdekük a legfontosabb, nem fogják egyéni vagy pártérdekeiket a nemzet érdeke alá rendelni. Egyszerű emberi jellemvonás. Márpedig a NB- nál kezdettől fogva szinte részekre osztották a magyar nemzet érdekeit párt és egyéni pontból. Nem is mentek semmire, nem is kínáltak semmit, hacsak azt nem tekintik eredménynek, hogy a pártok és egyének még ma is ragaszkodnak ugyanehhez a megosztódottsához. Talán erre utalt Kállay Miklós, amikor “megmerevedésről” beszélt. A baj csak azért, hogy velük együtt megmerevedett a nemzet érdeke is, sőt majdnem véglegesen és teljesen kihalt. Mert a NB hosszú hét év alatt nem tud semmi maradandót felmutatni, semmi hasítosat nem alkotott, sőt egész életét annak bizonyizgatásában töltötte, hogy minő nagy amibolsevisták voltak odahaza és milyen nagy demokraták itten. Pedig egyik sem igaz. Nem voltak odahaza antibolsevisták, mert hi ha lettek volna, akkor nem adták volna el az országot és népet napról-napra, darabonkint, iínn demokraták itten, mert a NB-t még a legnagyob jóakarattal sem lehet — lelkiismeretiíve-int — demokratikus szervezetnek nevezni, hisz sem megalakulásába, sem működésébe senki be nem folyhatott s a “csőcselék” — már magyarság — elől légmentesen elzárkóztak, sőt nyilasozták, nácizták és fasisztázták, hogy csak úgy füstölgött. Ite Kállaynak abban sincs igaza, amikor az összetétel védelmében arra hivatkozik, hogy a szocialisták nélkül a NB nem állhat meg, így a “szocialisták” — eléggé tág fogalom - hasítják a NB letet, akkor már régen rossz, szerettem volna, ha Kállay Miklós kissé pontosabban meghatározza, hogy mit ért a “szocialistái" elnevezés alatt. Kire gondolt? Peyer Károlyt Pisky Schmidtre? Vagy kire? A valóság az, járty a NB-ban tényleges szocialista nincsen. Mert igazán nem lehet a jó öreg Peyerre ráf«Éli, hogy ő szocialista? Inkább — múltra ítélve — beillik akár kapitalistának, akárj^B| utasnak, de nem szocialistának. GyanúrA^s hogy Kállay a NB még szélsőbbeket fogta a “szocializmus” kalapja alá. Igaz, ez így jobban hangzik, csak az a baj, hogy^^B fedi a valóságot. Kállay mondja: “De hogyan képzelhessük ten, ahol a munkásszervezetek 20 milliójuk van. magyar szervet szocialista nélkik Újra csak kétségbevonom Kállay MilSH irányban mutatott “tudatlanságát”. Az amerikai munkásszervezetek teljesen mások, mint az európaiak, nevezetesen a magyar szakszervezetek. Odahaza — ne keressük most miért — a szakszervezet elnevezés azonos volt a marxista elgondolással. Meggyőződésünk az, hogy a szociáldemokrácia idővel kommunizmussá érlelődik, akárcsak a kisded emberré nő, ha elél addig az ideig. Vagyis csak idő kérdése. Az otthoni 1918—19-es, majd az 1944—45-ös események újra csak igazolták ezt az elgondolást. Peyer pedig élő tanú erre. Az amerikai szakszervezetek kezdettől fogva nem voltak azonosak az európai szakszervezetekkel s a marxizmus csak akkor csúszott be, amikor a kryptokommunisták befurakodtak és a kommunista utasítás alapján egyes szakszervezeteket hatalmukba kerítettek. Ez pedig kezdődött a 30-as években, amikor az ötödik hadoszlop elindult Moszkvából. Az amerikai munkásvezérek nagy része teljesen tájékozatlan volt az európai szakszervezetek konstrukciójával, azok működésével és céljaikkal is. Innen érthető, hogy csak akkor vették észre a nagy veszedelmet az amerikai munkásszervezeteket illetőleg, amikor már majdnem késő volt. Munkásmunkás, munkásvezér munkásvezér és nem politikus, különösen nem bolsevista politikai célokat kereső, azokért munkálkodó titkos kommunista. Ezt is megtanulták. A szakszervezetek eme speciális tulajdonságát Kállay teljesen figyelmen kívül hagyja s a társutas NB tagok jelenlétét a 20 millió amerikai munkással akarja fedezni. Igaz, hogy a háború alatt és után felburjánzott itt Amerikában a “demokrácia” szent nevében a politikai csalán s a modern “gondolkodás” — inkább agyalágyultság — demokratának nevezett mindenkit, aki nem volt “náci”. Mert abban az időben mindenki náci volt, aki nem volt “demokrata” — bolsevista értelemben. Az amerikai munkásság egyáltalán nem követelte volna a magyar “munkásvezérek” jelenlétét a NB-ban, hisz az amerikai munkásság nagy része még ma sem tudja, hogy élnek-e vagy halnak, azonban az nagyon is lehetséges, hogy az ötödik hadoszlop “munkásvezérei” voltak vagy lettek volna azok, akik harsányan követelték volna a magyar “munkásvezérek” jelenlétét, föltéve, hogy azok akár nyílt, akár titkos bolsevisták. Lehet, hogy ez nagyon kellemetlen igazság, de igazság." A háború sok mindent a feje tetejére állított, hisz az akkori hivatalos amerikai propaganda a Szovjetről úgy beszélt, mint “a harmadik nagy demokráciáról”. Pedig a Szovjet akkor sem volt más, mint ma, diktatúra. Ne akarja Kállay Miklós az amerikai munkásság nyakába varrni a “szocialisták” jelenlétét a NB-ban. Viszont az is igaz, hogy a legutóbbi tíz esztendőben óriásit fordult a világ, még itt Amerikában is s ezt illenék tudomásul venni a NB-nál is. Azonban nem is várhatjuk ezt tőlük, hiszen reménytelenül “megmerevedtek”. Végszó . ♦ A “Levél Magyar ügyben” egyéb megállapításaival is vitába kezdhetnénk, azonban úgy gondoljuk, hogy nagyjában kitértünk mindenre. Megállapíthatjuk teljesen tárgyilagosan, hogy a NB sajnálatosan elcsúszott s egyáltalán nem valósította meg, sőt még közelébe sem jutott annak, aminek megvalósítását céljául tűzte ki. Mindenki tudja és ismeri a NB-on belül folyó egyenetlenkedést, féltékenykedést és az egymással szemben tanúsított kétszínű játékot. Ilyen körülmények között egyenesen csodálatos volna, ha a NB valami hasznosat, okosat is csinált volna. Ezt a szerencsétlenül végzetes elcsúszást igazán kár volt Kállay Miklósnak szíves pártfogásába venni és azt úgy tüntetni fel, mint olyasvalamit, amiből akár az egyetemes magyarságnak,akár az emigrációs magyarságnak haszna származhatott volna. Mi Kállayval szemben hibáztatjuk, hogy ilyesmire vállalkozott és megállapíthatjuk azt, hogy célját egyáltalán nem érte el, mert a magyarság az egészben olyan manővert lát, amely méltatlan Kállay személyéhez és amelyet múltja után ítélve, a NB egyáltalán nem érdemelt meg. Ha a NB valaha is mutatott volna hajlandóságot arra, hogy a magyarsággal és a magyar emigrációval szóba álljon, akkor mi is másképpen cselekednénk, mert hiszen senkinek sem okoz gyönyörűséget kiteregetni a NB szennyesét. Mást aligha találunk ott. Előttünk mindenkor érthetetlenek látszott az, hogy a NB csökönyösen erősítgeti saját és választott körének igazságát a többséggel szemben és az az érzésünk, hogy csakis ebben a szűk körben képes elhitetni, hogy tényleg hasznos intézmény. Nem beszélünk a sajtófullajtársaikról, akik az esetleges lehulló morzsák kedvéért zengik a dicshimnuszokat. Ezeket mindenhol megtaláltuk a múltban, ahol koncról volt szó s most is ott vannak, ahol a számukra oly sokat ígérő húsos fazék rotyog. Ha ezek a NB-nak a jó magyarok, mi jó étvágyat kívánunk nekik is, meg jó gyomrot a NB-nak, de magunkat távoltartjuk tőlük. Akárhogy is forgatjuk a dolgot, a NB vezetősége, a VB tagjai sem odahaza, sem itt az emigrációban nem úgy cselekedtek, hogy a magyarságnak bizalmára érdemesek lettek volna. Ezért és csakis ezért nem áll velük szóba a magyarság. Kibővíteni? Megreformálni? Kibővíteni lehet, de megreformálni nem. Ha a rothadt almákat ki nem dobálják — ezt pedig nem fogják — akkor ott vagyunk, ahol a part szakad. A rosszul begombolt mellényt végig ki kell gombolni és csak akkor lehet visszagombolni rendesen. Sőt még ez is a NB-t illetőleg csak “gimplem-gombolom” lenne minden haszon nélkül. Ha pedig nem olyan időket élünk, hogy játszani siessen . 34. oldal Magyar igazság - magyar munka “Gyilkosságból, rablásból, elhurcolásból senkinek sem lehet haszna, meg államnak, nemzetnek, népcsoportnak sem és akkor sem, ha ezek az Atlantic Charter ellen elkövetett bűnök állami rendeletre történtek“ — így foglalta össze a Vasárnap 1952 február 23-án azt, amit a mai szörnyűségek között magyar igazságnak is tartunk. A magyarság szomorú helyzete szükségessé tette ennek az álláspontnak a leszögezését. Mert nem hiszszük, hogy Európának akad népe, amely nehezebb helyzetben lenne, mint a magyar nép. A trianoni békében etfelé tépték, aztán a párisi békében még jobban megcsonkították és újabb politikai haszonélvezőknek adtak lehetőséget arra, hogy a magyar népet ritkítsák, rabolják, elhurcolják. A megnövekedett igazságtalanság arányában természetesen nehezebb a szabad földön élő magyar emigrációnak is a helyzete. Ma a magyar emigrációnak nemcsak az a kötelessége, hogy a világ romlását, elözönlését készítő bolsevizmus elleni harcban részt vegyen, emellett dolgoznia kell minden lehetőség felhasználásával azért is, hogy a szabad nyugatot rádöbbentse a két békeszerződéssel elkövetett igazságtalanságokra és embertelenségekre. Tehát rendületlen küzdelem a kommunizmus ellen a magyar nép szabadságának kivívásáért és közben megalkuvás nélküli munka a magyar nép igazságának elismertetéséért. Bizony ez sokkal nehezebb, mint a többi emigráció feladata. De vájjon mi a szabad világ biztonságában kiszakiadhatunk-e ettől a kettősen nehéz feladattól, amikor arra gondolunk, hogy a többi középeurópai népnél hányszor súlyosabb a magyar népnek a a szenvedése? A magyar emigráció tehát nem követheti a többi középeurópai emigráció példáját és életét, mert ha ezt teszi, súlyos mulasztást követ el. A román, a cseh, a szerb, az ukrán emigráció a volt ‘status quo” fenntartását kívánja és csak az orosz, a kommunizmus alóli felszabadítást követeli. A mi magyar örökségünk sokkal bonyolultabb ennél. És amikor ma már több mint egy évtizedet töltöttünk külföldön, a szabad nyugaton, hogyan és milyen mentegetőzéssel fogunk a felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarok szemébe nézni, hazatérés után, ha felszabadították a kommunizmus alól, de azokat nem szabadítják fel a cseh, román és szerb rabtartóik alól. Igaz, egyszerűbb is lenne a cseh, román, szerb emigráció helyében lenni és a Nyugat kommunista zsarnokság elleni soraiban, más kínzó feladatok gondja nélkül haladni. Magyaroknak születtünk, több a teendőnk. A szabadságért vívott küzdelemben és ami nagyon nehéz, aközben meg kell értetni a Nyugattal, hogy micsoda égbekiáltó igazságtalanság történik az elszakított területeken a magyarsággal és ha nem vigyáznak, hogyan lesz a kommunizmus alatti gyilkolás, rablás és elhurcolás haszonélvezője a Magyarországra leselkedő szomszédos sovinizmus. Hiszen, hogy ez kereszténytelen és igazságtalan ügy, arról, bármilyen nehéz, még a józanabb cseheket, szlovákokat, ukránokat, románokat, horvátokat, szlovéneket és szerbeket is meg kellene győzni. De lehet-e ezt úgy tenni, ha az egész ügyet mint kivihetetlent félretesszük, vagy tehet-e majd úgy, ha a döntés pillanatában ébredünk rá minderre és majd akkor futkosunk jószándékú, de magyar ügyben tájékozatlan államférfiak előszobáiba, hevenyészve összeütött memorandumokat kínálgatva. Akármilyen kellemetlen, akármilyen leintésre is számíthatnak, akármilyen nehéz is, azoknak, kikben él a felelősségtudat, ma kell elmondani, hirdetni, amíg ráérnek a meghallgatásra. A kényelmesebb szerep és a kevesebb munka sajnos nem a magyarnak jutott osztályrészül. Az emigrációban sem. Ez az első gondolat, amelyet fel kell vetni, amikor a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya összeül New Yorkban május 28-án, hogy a Clevelandban kapott felhatalmazás alapján a magyar emigráció feladatait megvitassa. A másik gondolat ebből következik. Igen nehéz és fárasztó munka elvégzéséről lesz szó. Ebben a munkában nem jár díjazás, jutalom, hanem csak még több fáradtság. Ehhez olyan magyar férfiak és nők vállalkozása szükséges, akik dolgozni tudnak és akarnak. Nem politikusokra van szükség, akik a magyar közélet múltjának különböző rétegeiben élnek még ma is, hanem olyan magyar férfiakra és nőkre, akik ma a Nyugat körülményeit ismerik és szellemi munkaképességüket a nehéz és csak áldozatokat ígérő felvilágosító munkára hajlandók felajánlani. Az emigrációban — szerintünk — nem a politikai csoportok, vagy bármilyen más elválasztó személyi sajátosságok számítanak. Nem. Hanem csupán az, hogy a keresztény erkölcs alapján, a magyarság hagyományaihoz hűen van-e valakiben szellemi munkakészség és hajlandó-e közös munkája, a magyar igazság megismertetésére felajánlani. Nincs annyi erő és nem lehet annyi jószándék, hogy ne jutna a feladatokból. Értsük meg, nem jutalomért, nem szereplésből, nem, hanem a feladatért és szolgálatból. Olyan munkaközösségben, amelynek más célja nincsen, csak a magyar kérdés súlyos, tragikus helyzetének feltárása, az amerikai tárgyilagos közvélemény és az elnyomott, magyar nép ügyével rokonszenvező, aziránt érdeklődő hivatalos tényezők előtt. Elhanyagolt, hatalmas és szinte reménytelen munka. De kiben reménykedjünk, ha már mi sem vágunk neki? Az igazság győzni fog — mondotta a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya felhívásában. Ha hajlandók vagyunk munkát végezni az igazság szolgálatában, — válaszoljuk erre. A május 28-i new yorki találkozónak tehát kettős legyen a jelszava: magyar igazság és magyar munka. Adjon az Isten erőt, tehetséget és kegyelmet hozzá. IMPERSONAL TÓTH BABA BALETT MESTERNŐ május 21-én, szombaton este 7:30 órai kezdettel .a Bethlen Teremben (East Blvd. és Buckeye Road sarok) NAGY BALETT ESTÉT RENDEZ iskolájának és kiváló tanítványai és társa közreműködésével Több vendégszereplő — Előadás után tánc Belépődíj az előadásra és a táncra együtt $1.50 Új magyar film a clevelandi Moreland Színházban! 11820 Buckeye Road Május 21 és 22-én, délután 5 órától folytatólagosan a MOLNÁR FILM bemutatja a háború alatti magyar filmgyártás remekművét, a KIVÁNSÁGHANGVERSENYT Másfél órai ének, zene, tánc, kacagás és könny! A film szereplői a magyar közönség régi kedvencei! Belépőjegy felnőtteknek $100, gyermekeknek 60 cent Az előadás tiszta jövedelme az európai magyar iskoláké lesz HALLATLAN! 1949 FORD $295 — 1949 CHEVROLET $295 — 1950 FORD $395 — 1950 PONTIAC $395 — 1950 CHEVROLET $395 — 1951 STUDEBAKER $550 — 1951 FORD $595 Teljesen felszerelve, számos kocsi automatikus transmissióval. Nagy választék újabb évjáratú autókban. Kereskedői árak — Régi autóját becseréljük — Részletfizetés A 3 DUNAJSKY FRIENDLY MOTORS 6S01 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO - AT 1-0014, OL 1-5457