Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1958 (65. évfolyam, 28-99. szám)

1958-04-06 / 28. szám

Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians’ Sunday ummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm SZERKESZTŐSÉG: Cleveland Address: 4W>0 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio, USA. Tel.: MElrose 1-9338. KIADÓHIVATAL: Youngstown Address: 517 South Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio, USA. Tel., SWeetbriar 9-1888 EGYES SZÁM ÁRA, 10 CENT PRICE OF ONE Copy, 10 CENT MA HAZÁNK FÖLDJÉN nem folyik más, mint a felriasztott és felkorbácsolt magyar lé­lek küzdelme a nemzetvég ellen. Aki mást lát és mást hirdet, az nem lát és félrebeszél. Ezért mi egy új Húsvét felé a keresztény hit és a nemzeti érzés elválaszthatatlan összeforrásának a hir­detésével állunk csatasorba és harcolunk az új Magyarországért. Tévedés ne essék: ezzel mi sem valami új osztályharcot kiélesíteni, sem pedig valami felekezeti villongást kiprovokálni nem akarunk! Nem esünk túlzásokba. Bár egy­szer Budapesten egy kommunista hölgy ezt ál­lította, mondván: Hogyan merik maguk a nemzetmentés szolgálatát kisajátítani? Nem kisajátításról van itt szó! Aki azt állítja, az a Holdban él , azt a sputnikok vitték a világ­űrbe! És,­ mint a tintahal, maga körül zavarja meg a vizet, hogy mások ne lássanak, de maga se lásson tisztán a zavaros vizekben. A bolse­­vizmus akarta kisajátítani és ki is sajátította magának a nemzetmentés szolgálatát, de ha­zugul, perfidül, mert belegázolt a nemzeti ér­zésbe és idegen érdekeket szolgál. A MAGYAR ÉLNI AKAR — nemzeti érzé­sében makulátlanul, európai hivatását, mely kiforrott egy évezred véres küzdelmeiben és megtisztult a kereszténység ideáljaiban, to­vább érvényesíti. A magyar a maga történeti jogfolytonosságát akarja továbbélni minden hamisítás és erőszak nélkül. Akarja, hogy az idegen, ki levigyorogja eszményeit, ne üljön a nyakára. A magyar magyarságának újra euró­pai, univerzális, halhatatlanságba magaszto­sult alakot akar adni. A magyar meg akarja őrizni nemzeti jellegét, keresztény egyéniségét éppen most, a nagy történeti fordulatnál. MA A NAGY ÁTALAKULÁSOK KORÁT ÉLJÜK. Fordul a világ! Ne higyyük azonban, hogy a vérengző sztálinizmussal kompromit­tált kruscsevi klikké a jövő! Még bosszút liheg vérszomjas keblük, de mire az utolsó csapást mérnék a nyugati keresztény világra, a mély­ből már új nemzedékek születnek egy új világ dalával. És Kruscsevék meghalnak, mielőtt el­temetnének minket. Vonulnak ugyan trakto­raik, melyek mint a gleccserek, maguk alá morzsolnak hantokat, emlékeket, sirhantokat, sőt egész nemzeteket, és bolyongnak bolygóik a föld körül, de a vonulásban egyszer csak megállnak és a bolygásban egyszer csak meg­égnek. És új próféták támadnak, új, erős ér­zések erejében. Egyik a lángész fáklyájával, a költő tüzes érzésével, ,a másik a szó viharjával és a harmadik a virrasztó szent eszmény ví­ziójával. Égnek, lángolnak, vágynak énekelni. Dalosok, költők, mély gondolkodó elmék, akik a világűr rakétahajóján újra meglátják majd az Istent. HÁLA ISTENNEK, HOGY ERRE AZ ÖN­TUDATRA ÉS VÍZIÓRA RÁÉBREDTÜNK. Ez az öntudat inspirálta a nemzetet 1956 október 23-án! Ez ,a vízió élteti, hevíti a nemzet nagy Uj Hús­vét Irta: Ft. Jaszovszky József morális vezérét, Mindszenty hercegprímást. Ez az öntudat köve­teli, hogy a magyar Országház kupolájára rákerüljön ismét a kereszt! Ma mindenhol, ahol magyar él, ez a vágy járja be a vi­lágot, ez törli le a könnyeket, mint egyetlen remény. A hitnek olyan viharszárnyain, hogy egyszer mégis lesodorja a Parlament kupolájáról a vörös csillagot. Mert: — történelmi szükségesség és tény, hogy a magyar nemzeti érzés inspirációt, erőt és életet csak a kereszténységből merít. E MEGGYŐZŐDÉSÜNKBŐL NE ENGEDJÜNK! Ne enged­jünk egy jottányit sem! Vannak,­­akik buta rezignációval nézik, micsoda kemény foglalás folyik ma ellenünk, hogy tönkretegye­nek gazdaságban, irodalomban, művészetben, tudományban, de a magyar blazirt birkamegadással még­sem akar elpusz­tulni! Tudja, hogy mire megy a játék. Életre-halálra! Éppen azért megverekszik mindazért, ami történeti, nemzeti és egyéni szempontból életét jelenti. Harcol minden idegenség ellen. Küzd utolsó leheletéig a bolsevizmus, mint vi­lágnézet ellen. Küzd sovinizmusa ellen, a pán­szlávizmus ellen! Minket mindkettő létfeltéte­leinkben támadott meg! Ellenségeink,­­ ők mondották! Hát mi védekezzünk ellenük. Az­zal, amitől oly nagyon félnek. A Kereszttel!­­ Ezer éven át megtartottuk vele hazánkat. Po­gány török-tatár ellen! A keresztet kiüthették a kezünkből, ledönthették a Parlament tetejé­ről, és nélküle össze-vissza zavarhatták a ma­gyar életet, de a kereszt szívünkben továbbra is az eszmény, az erő, a remény! Nem szabad elfogadnunk semmit azoktól, akiknek nem kell a kereszt, akik harcolnak a kereszt világnézete ellen. Mi tudjuk, hogy­­a magyarságnak a ke­reszténység épp oly eleme, mint a nemzetisége “Vér és lélek együvé valók!” Lelkünk a keresz­ténység — és amint nem szabad a nemzetnek a vérét erkölcstelenséggel megrontani, épp úgy nem szabad a lelkét sem kioltani! Már­pedig a lelkét marja a széthúzás, a gyűlölet, a rágalma­zás, az irigység, a féltékenység... óvást eme­lünk tehát mindazok ellen, akik a nemzet vé­rét és lelkét rontják. Minden keresztény , keresztyén atyánkfia értse meg tehát, hogy mit akarunk és ne hallgasson a kalapácsos dobo­sokra! Mi sem a vért, sem a lelket magunktól eldisputálni nem engedjük. Értsék meg, hogy ez a mi közel hétévtizedes Riadónk, a Vasárnap az utolsó betűig hirdetni fogja, hogy a keresz­ténység az életelemünk, és hogy a kereszt­­ tudja a nemzeti lobogónak! Sem tanács, memt fenyegetés nem riaszt el minket ettől a hitval­lástól. Vigyázzunk, emigrációnk sorai tele van­nak a bolsevizmus, a titóizmus, a materializ­mus minden fajtájának ágenseivel. Koexiszten­­s fiáról , együttélésről csevegnek. A statusquo f­­egrögzítését kívánják. De csak azért, hogy azt ugródeszkának használják. Minél szervesebb, annál jobb, gondolják. Egy szép napon ott ál­lunk meg a washingtoni Fehér Ház kapui előtt! Moszkva Washington előtt! Micsoda kruscsevi álmok! Nem is álmok! Olvassa el mindenki E. Hoover könyvét: Miképpen tör a bolsevizmus ma is az amerikai kormány és az alkotmány megdöntésére! S akkor ne a kereszt legyen a bátor magyar élniakarás szent jelvénye és len­dítő ereje?! Miben másban bízhat a magyar emigráció, ha nem a Szentkeresztben?! Hiszem, hogy vagyunk mi még oly magyar leventék, hogy a magyar lélekből a magyar élet új acé­los erői fognak kipattanni. Csak ne maradjunk néma leventék! “Daloljatok az Urnák ...” Új zengő éneket! Nem hárfákon és citerákon, ha­nem szivetek húrjain. S HA SZIVETEK ÉG AZ ISTEN SZERETE­­TÉNEK TÜZÉTŐL, akkor a kereszt győzedelmi pálma lesz ,a kezetekben! Akkor, bár még min­dig hideg északi szél borzong és didereg az eu­rópai társadalmon, akkor, igen, akkor a ke­resztre feszített magyar nép feltámad és új hús­véti allelujás éneket zeng azoknak, akik meg­haltak a szabadságért, ,a hitükért és elvonultak a Kárpátok fenyvesei felett az örökkévalóságba. 1958 — VOL. 65. ÉVF. ÁPRILIS 6. — VASÁRNAP — 28. SZ. k — m.ni...n«l I I - ...I».. ■ nr mi •«.inn IM, Only Catholic Hungarian j Newspaper in the United States j MILYEN GARANCIÁT ADHAT KRUSCSEV ? NIKOLAJ BULGANIN MEGBUKOTT. Kiesésével a kommunista uralom visszatért abba a felállásba — kényszerű botladozások után —, ahonnan Sztálin ha­lála kilökte. Amikor Sztálin meghalt, és végrendelete szerint titkára, Georgi M. Malenkov vette át az ural­mat, a kegyenc titkár nagyon jól tudta, hogy ,a többi, elsőrendű örökös ellenállásával szemben nem képes az örökölt hatalmat kifejteni, gyakorolni. Ezért a politi­kai rendőrség főnökével, Beriával, a nemzetközi poli­tika veterán irányítójával, Molotovval, a hadsereg politruk tábornokával, Bulganinnal, a szovjet­ gaz­dálkodás képviselőjével, Kaganoviccsal megosztozott a hatalmon. Ezzel a Sztálin-korszak uralmi felállása megszűnt. Akkor, 1953-ban, írtam ezen a helyen, hogy két diktátor nem ér egyet, és négy diktátor nem ér kettőt a diktatúrának. Az orosz események igazolták ezt az állítást. Sztálin márciusban halt meg, július­ban már elfogták és decemberben már ki is végezték Beriát. Beria kivégzése nem csökkentette a belharc hevességét, mert a viszályban segédcsapatokra volt szükség és az ily módon előnyomuló újabb szereplők csak növelték a bizonytalanságot. Ilyen új verseny­társ volt Kruscsev, akit Beria halálával kapcsolatos személycserék juttattak a párt főtitkári székébe. A következő megrázkódtatás alkalmából, Malenkov ki­döntésekor, Kruscsev már mint pártfőtitkár erősíti a helyzetét és Bulgarint segíti be Malenkov helyébe. 1957-ben, amikor az eredeti örökösök vissza akartak ütni Kruscsevre, Zsukov tábornagy menti meg a kül­földön levő Kruscsevet, pedig a legfelsőbb szovjet el­nöksége már döntött Kruscsev ellen. Zsukov lehetővé tette, hogy Kruscsev visszatérjen a Szovjetbe, össze­hívhassa a legfelső szovjetet és a legfelsőbb szovjet elnökségének döntése ellen, magát a legfelsőbb szov­jetet játsza ki. A diktátorokat mindenkor feszélyezte az, ha va­lakivel szemben hálásnak kellett mutatkozni. Krus­csev sem vállalhatott az egyeduralom felé vezető útón olyan tábornagyot a maga házában, aki iránt hálásnak illett lenni, legalább is a közvélemény sze­rint. Utólag meg kell állapítani, a kis ukrán bányász óvatosan, biztosított menetben haladt az egyedural­­kodás felé és Zsukovot pontosan olyan körülmények között, mint amelyek között az megmentette az ő po­litikai és talán egyéni létét is, tehát addig, amíg Zsu­kov külföldön van, elválasztja katonai hatalmától és utána hálátlanul és irgalmatlanul eltünteti. Ekkor már csak ketten maradnak a színen Bulganinnal. A vérmes természetű ukrán jobban tudta, mint a nagy­hercegi küllemű rendőrtábornok, Bulganin, hogy amíg a diktatúra diktatúra, addig négy diktátor nem ér kettőt és kettő nem ér egyet. Kruscsev bármit is mondott a XX. pártkongresszus titkos ülésén, sztá­lini módszerek alkalmazásával emelkedett maga is. Bulganinnak tehát menni kellett. Kruscsev egyedural­kodó lett, a kezdeményező és ellenőrző párthatalom mellett kezébe került a végrehajtó hatalom is. Lenin és Sztálin után Kruscsev a tulajdonképpeni harma­dik szovjet egyeduralkodó, a többi nem más, mint a belül megingott szovjet diktatúra bizonytalan korsza­kának átmeneti figurái. A LEGFONTOSABB HATALMI ÁGAZATNAK, A PÁRTNAK, MÁR EDDIG IS BIRTOKÁBAN VOLT. A Szovjetben, minden kezdeményezést, indulást, az egylistás választásokon való jelölést is a párt végez. Ugyanígy a párt zár le minden ügyet. Csak az az ügy tekinthető befejezettnek, amelynek az elintézését a párt kielégítőnek tartja. Minden kormányzati, kultu­rális, gazdasági szerv mellett ikerként ott áll és ellen­őrzi a párhuzamosan kiépített pártszervezet. 1956- ban a Szovjetben a kommunista pártnak 7.215.505 tagja volt. A párt közgyűlése a kongresszus, amelyet bizonytalan időközökben hívnak össze és amelyen a 133 tagból és 122 póttagból álló központi bizottságot, elnökséget, titkárságot, amelynek vezetője a főtitkár irányítja a pártot, továbbá pártellenőrző bizottságot választanak. Ez a párt határozza el, hogy az egylistás szavazó­lapra kinek a neve kerülhet fel, amikor a legfelsőbb szovjetet választják. A legfelsőbb szovjetnek az el­nöksége gyakorolja a legfelsőbb szovjet ülései közötti időben az irányí­tó hatalmat. A legfelsőbb szovjetnek két tanácsa van, a nemzetek tanácsa 639 és az unió tanácsa 708 taggal. Négy évenként választják. Ez a legfelsőbb szovjet jelöli ki a közigazgatás, a végre­hajtó hatalom legmagasabb szervezetét, a miniszterek (azelőtt népbiztosok) tanácsát. Ennek az elnöke az, akit mi miniszterelnöknek mondunk. Ez gyakorolja a végrehajtó hatalmat. Ezt a hatalmat vette el most Kruscsev Bulganintól. És ezért lett most Kruscsev diktatúrája sztálini méretű, mert a párt kezdemé­nyező, a közigazgatás végrehajtó és a párt ellenőrző hatalma egy kézbe jutott. (Folytatása a következő oldalon.) RUFF LAJOS: A SÍRT, hol nemzet süllyed el -KIK ÁLLJÁK KÖRÜL ? A BÉCSI RÁDIÓAMATŐRÖK s a hírügynökségek rádiósai, néhány nap óta izgatottan kutatják rövidhullámú rádióvevőik­kel az étert. Előre meghatározatlan időben és hullámhosszon, időről időre jelentkezik néhány percre egy román rádióadó, “Szabad Román Rádió” néven és rövidre fogva, szenzációs híre­ket ad az úgynevezett “Román Népköztársaság” belső életéről. Rádiós körökben feltételezik, hogy valami katonai adó lehet, amelynek munkatársai az életükkel játszva tájékoztatják a sza­bad nyugatot a román kommunisták legújabb manővereiről és a román nép valódi érzelmeiről. Mi, akik a vasfüggöny mögül jövünk, ismerjük az illegális munka veszélyeit, s tudjuk, hogy három keretantennával percek alatt meg lehet határozni bár­melyik rádióadó helyét, tisztelettel és csodálattal figyeljük román barátaink hősiességét. EZ A TITKOS ADÓ, amelyik információit szemmel látható­lag magas pártkörökből szerzi, néhány nappal ezelőtti adásában bejelentette, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség nem­régiben tett romániai látogatása során titkos tárgyalásokat foly­tatott egy román—magyar államszövetség létrehozásáról. Az ál­lamszövetséghez később Bulgária is csatlakozna, s a végső cél az egész államszövetségnek a Szovjetunióba való beolvasztása lenne. A hírt átvették és leadták a legtekintélyesebb nyugati hírügy­nökségek bécsi tudósítói, köztük a Reuter és az Associated Press. MEGDÖBBENTŐ ÉS CSAKNEM KÍSÉRTETIES AZ, hogy a kommunista mentalitás és gondolkozás ismeretében, apró je­lekből, pusztán logikai következtetéssel mennyire előre lehet látni a jövőt s mennyire meg lehet jósolni a Kremlin bizonyos sakkhúzásait. “Impersonal”, a “Vasárnap” vezércikkírója már ezelőtt két hónappal leírta azt az ijesztő feltételezést, amelyből most tragikus valóság látszik lenni. Kül- és belpolitikai okok egyaránt erre, a magyar nép számára végzetes lépésre szorítják­­ Kremlint. S ha végiggondoljuk ezeket, világossá válik előttünk, hogy a terv elsősorban a jelenlegi magyar helyzet miatt vető­dött fel s Magyarországnak, mint a “legveszélyesebb” csatlós­országnak a fékentartására szolgál. A SZOVJET KÜLPOLITIKÁBAN, mióta kudarcba fulladt a “sputnik szemfényvesztés”, egyre többet emlegetik a legfelsőbb szintű értekezletet. Bulgarin levélözönnel árasztja el a nyugati kormányfőket, s a nyugati kommunista propagandagépezet hó­­napok óta egy legfelsőbb szintű értekezlet szükségességét ok­­­ítja. A Szovjet számára egy ilyen értekezletnek sok előnye lenne, akár sikerül létrehozni, akár nem. Ha nem sikerül, akkor a nyu­gati közvélemény előtt, a nyugati vezetőket lehet vádolni azzal, hogy nem akarják a békét, nem hajlandók tárgyalni róla. Ha­iszont összeülnének a kormányfők, akkor egy látványosan meg­­■endezett békeszínjátékkal könnyű lenne elhitetni az amúgy is­ passzivitásra hajló nyugati polgárral, hogy minden jó utón ha­ad, a szovjet farkasból bárány lett, még akkor is, ha az érte­kezleten semmi kézzelfogható eredmény nem jönne létre. Hogy ez aztán mennyire növeli a magas adók miatt zúgolódó és a feje felett keringő hidrogénbombás repülőgépektől reszkető nyugati­­ polgár ellenállását, s ezzel milyen kárt okoz nyugaton, ahol .VALÓBAN demokrácia van, tehát a köz vélele az, beláthatatlan. MIVEL A VASFÜGGÖNY MÖGÖTTI NÉPNEK nincs meg­­tudva a szabad politikai tájékozódás lehetősége, s nem nyilvánít­hatja a véleményét, az ilyen színjátékok a Szovjetnek látszólag nem kerülnek semmibe. De csak látszólag. A Szovjetunió ugyanis egyre jobban látja, hogy csak szem­fényvesztésekkel ma már nem lehet egy legfelsőbb szintű érte­kezletet összehozni. Ehhez ténybeli engedmények kellenek. A leg­kényesebb kérdés pedig, amit Eisenhower elnök újra és újra fel- l­vetett leveleiben, s amelyre a Szovjet mindig a legélesebben rea­gált, a szovjet elnyomás alatt levő csatlós államok kérdése. Nyil­vánvaló, hogy ezt a kérdést nem lehet tárgyalás alá bocsátani, különösen nem a magyar szabadságharc és a lengyel események után, hiszen a Szovjetnek is számolnia kell népeinek és főleg vezető kommunistáinak, az úgynevezett “középkádereknek” a lelkiállapotával. MI, AKIK A GENFI ÉRTEKEZLET IDEJÉN MAGYAR­­ORSZÁGON ÉLTÜNK, tudjuk, hogy a genfi értekezlet egyetlen tényleges eredménye a magyar szabadságharc és a lengyel lá­zongás volt. Abban a pillanatban, amikor a Szovjet, ha csak lát­szólagosan is, engedékenységet mutat a világpolitikában, szá­molnia kell az ellenséges 90% fokozott ellenállásával és a hűsé­ges 10% ijedtségével és habozásával. Abban a hatalomban, ame­lyik eddig már számtalanszor szegte meg csúfosan és szégyen­letesen adott szavát, természetesen nem bíznak a saját emberei sem. Állandóan reszketniük kell attól, hogy a kormányfői asztal­nál, ahol világméretekben folyik a játszma, a Szovjet, szükség esetén, habozás nélkül fog feláldozni kis sakkfigurákat, mint azt például az osztrák államszerződés idején az ausztriai kommunis­tákkal tette, akik aztán lélekszakadva menekültek Magyar­­országra saját feldühödött népük elől, feltéve, ha beengedték őket. Ily módon fizet a Szovjet világpolitikai blöff jeiért s igy tör­ténik meg az, hogy bizonytalan időszakokban hiába adnak ki rendeleteket a felső kommunista vezetésben, azt az úgynevezett, “középkáderek” ijedtségükben egyszerűen nem hajtják végre, mert jó emberek akarnak lenni a velük közvetlen kapcsolatban álló nép felé, hiszen tudják, hogy baj esetén értük nem jönnek szovjet tankok. A jelenlegi politikai helyzetben viszont, Kruscsevék nem akarják és nem tudják megengedni a maguk számára az egész (Folytatása a köv. old. 4-ik hasábján.) szolgálatában áldásos és kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és barátjának a A krisztusi lélek és a magyar szellem . "Katolikus Magyarok Vasárnapja j

Next