Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-07-20 / 57. szám

i­n Impersonal: MAGATARTÁSUNK AZ ELNÖKVÁLASZTÁSSAL KAPCSOLATBAN Amikor ezeket a sorokat írjuk, a Los­ Angeles­­ben zajló, elnökjelölő demokrata pártkonvenció még nem jutott el addig, hogy elvégezze a jelölés bo­nyolult feladatát. A párt program­bizottsága elő­terjesztette rendkívül terjedelmes politikai "plat­­form”-ját, a színfalak mögött a különböző államok szavazataival rendelkező delegátusok alkuja és szer­vezkedése folyik, hatásos tüntetésekkel igyekeznek egyik jelöltet a másik fölé emelni, egyszóval folyik a politizálás. De a beszédekből, a párt­programból és mindabból, ami nem a politikai ”driblik”-kel kapcsolatos, előbb csak távoli zúgással, majd közelí­tő dübörgéssel felhangzott a los­ angelesi Sportaréna nagy termében a válság fenyegetése, vigyázzanak a jelölők, ez több mint csak Amerika elnökválasz­tása, a világ mai állapotában Amerika egziszten­ciális kérdése lehet az, hogy megfelelő embert állít­sanak ennek a hatalmas országnak és erőtől duz­zadó népnek az élére. Az egyik elnökjelölt Lyndon Johnson találó tömörséggel határozza meg az 1960- as konvenciónak ezt a tragikus érzését, amikor így szólt: “Ezen a konvención múlik, hogy mint szabad emberek élünk, vagy mint rabszolgák halunk meg.” KONCENTRÁLT TÁMADÁS AMERIKA TEKINTÉLYE ELLEN Soha, Amerika történelmében, még ilyen vál­ságos időkben elnökválasztás nem történt. A Szov­jetunió tervszerűen arra törekszik, hogy a hideg­háború és fegyveres háború határán egyensúlyozva, akár fegyveres cselekményekkel is, miként a legu­tolsó amerikai repülőgép lelövése, megsemmisítse­­ és ennek következtében meg­rendítse azokat a Amerika mellett állnak. A U-2 felfújt ügye után július 1-én Syvatog Nos-tól északra lelőttek egy amerikai jet gépet és bár az amerikai hatóságok azóta is keresték a gépet, Moszkva csak július 12-én hozta nyilvánosságra, hogy mi történt. Amint a moszkvai tudósítások mondják Kruscsev tréfál­kozva beszélt arról, hogy visszatartotta a gép lelö­­véséről szóló hírt, mert csapdába akarta csalni az amerikai külpolitikát... Az eszébe se jutott a zsar­noknak, hogy amerikai emberéletek pusztultak el. És miután ő maga sem állíthatta azt, hogy az ame­rikai gép tüzelt volna az orosz gépekre, hidegvé­­rűen és fölényeskedve “viccelt” a véres esemény­ről szólva. Ugyanakkor az olaszországi kommunisták ro­hama után egy baloldali kommunista és szocialista kormány megalakítását követelik, ismételjük, nem azon a jogon, hogy az olasz nép ezt kívánta a vá­lasztásokon, hiszen a jelenlegi kormánynak az olasz néptől elnyert szavazatok alapján parlamenti több­sége van, hanem egyszerűen az utcai tüntetések, tehát az utcai erőszak jogán. Ugyanezekben a napokban az újonnan önál­lósított Kongóban az önállóvá tett kongói hadsereg katonái megrohanták az ott élő fehér embereket, akit lehetett megöltek, tulajdonukat elrabolták, asszo­nyaikat megerőszakolták és — míg Kruscsev meg­értéséről biztosította őket — a jelenetek olyan ször­nyű zűr­zavarrá fejlődtek, amelyben a felszabadí­tott Kongó egyes területei máris felszabadulásukat követelik az újonnan alakított kongói állam kere­teiből, mert szerintük az új állam kormánya kom­munista utasítások alapján cselekszik. Japánban a Kisi kormány lemond, mert a kom­munista kisebbség utcai erőszaka, amely, a nagy többség parlamenti választások során kifejezett aka­ratával szembeszállva, megint az erőszak jogán kö­vetelte magának a döntést, megszégyenítette a világ szeme előtt a parlamenti felelősség alapján álló kormányt. Pontosan ugyanekkor az északamerikai Egye­sült Államok déli küszöbén lévő Kubában egy lát­ható zsarnok és a mögötte rejtőző kommunista klikk Amerika kontinentális békéjének a felrobban­tására készül­t Kruscsev röppentyűinek megígért védelme mellett. Kruscsev gúnyolódó és sértegető hangon bejelentette, hogy a Monroe elv kimúlt és sürgősen el kell temetni, mert mint minden kimúlt dög, míg el nem temetik, csak fertőzi a levegőt. AMERIKA SZEREPE ÉS FELELŐSSÉGE Az Egyesült Államok helyzetét ebben a körös körül kigyűjtött izgatásban fokozza az Egyesült Ál­lamok egyedülálló felelősségének a mértéke. A má­sodik világháborúból az Egyesült Államok mint egyetlen vezető, nyugati katonai hatalom került ki és ezt a hatalommal növekvő felelősséget, minél in­kább hatalmasodott a kommunista veszély-akarva nem akarva-vállalnia kellett. Ma már késő lenne afelett vitatkozni, hogy talán ez a nem szándékosan vállalt vezető szerep, amely szinte történelmi kény­szerűségként nehezedett Amerikára, magyarázza azokat a félintézkedéseket és­ be nem fejezett kez­deményezéseket, amelyek lehetőséget adtak egy olyan kegyetlen és irgalmatlan zsarnokság eddig folyó kiépülésére, mint amelyet ma Moszkva gya­korol. A VÁLSÁG: ERKÖLCSI VILÁGVÁLSÁG Nem kell túlságosan részletezni az amerikai elnökválasztást körülvevő események jellemzését ahhoz, hogy megállapíthassuk, ez a válság nem­csak Amerika exisztenciális, nemcsak a Nyugat po­litikai, hanem az egész világ erkölcsi válsága. Régi mondás az, hogy a világ sorsát kevés ésszel intézik, de ma helyesebb lenne azt mondani, hogy a világ sorsát soha kevesebb ésszel nem rongálták, mint éppen napjainkban. Éppen ezért lenne szükséges az, hogy ezekben a nehéz napokban, amelyek előt­tünk vannak, nem Amerika elnökválasztása, hanem az általános erkölcsi válság miatt, visszatérjünk azokra az alapokra, amelyek nem engedik, hogy az emberi gondolkozás, az ész gyarló, késedelmes, vagy hibás elképzelései a végső krízist az emberiségre hárítsák. A kommunista párt nagyon jól értette az emberi ész hibázásának gátja az erkölcsi törvény, tehát ahhoz az erkölcstelen, ennélfogva kegyetlen és irgalmatlan kísérlethez, amelynek a jogcímén sokszázmillió értelmes, eszes ember felett uralkodni óhajt, egy dolog szükséges: elsősorban és min­denekelőtt a minden ember lelkében élő, a terem­téssel beleírt erkölcs megszégyenítése, lekicsinylése és a végén — elhallgattatása. Az egész taktika, amelyet a kommunista párt folytat, erre irányul, mert nagyon jól tudják, hogy ha a kegyetlenség. ■■....Imanians-o •-¡ —tbs' kitevődő zsarnoksággal szembeni, erkölcsi ellenkezést meg tudják szégyení­­teni, el tudják hallgattattni, akkor egy-egy nemze­dék idejére, bármilyen véres is legyen uralmuk, hatalmukat biztosítani tudják. Ezért kellett a vallást a legteljesebb erőszakkal elválasztani az iskolától, ezért kell az istentagadást hivatalos, és társadalmi programmá tenni. Egyszer majd a Nyugat történel­mét összefoglaló szerzők meg fogják állapítani, mi­lyen vak, milyen botor és ostoba emberek szerepel­tek ugyanakkor ezzel a támadással végveszély felé taszított Nyugaton tudósokként, akik ezt a kommu­nista taktikát, az erkölcstelenség nyílt programját készséges balekokként átvették és belül, a Nyuga­ton belül tanították és terjesztették. MEGOLDÁS: ERKÖLCSI VILÁGREND A Nyugaton ma leginkább tisztelt történetíró, a neotomistának nevezett Arnold Toynbee egy e­­gész életen át tartó történetírói vizsgálódás után, mint korának legnagyobb történetírója állapította meg, hogy az értelmet a történelembe az Isten vitte bele és a történelmi haladásnak egyetlen biztosítéka van: az ember Istent kereső szellemi emelkedése, mert amint mondja: “A vallási haladás szellemi haladást jelent, a szellem pedig az egyént jelenti, ezért a vallási haladásnak az egyén szellemi életé­ben kell megnyilvánulnia.” (“Kultúra válaszúton.”) Jellemző az a düh, amivel Toynbeet a kommunista ideológusok támadják úton-útfélen. A gyakorlati politikus, Dean Acheson, az Egyesült Államok volt külügyminisztere pedig a NATO parlamenti tanácsának washingtoni üléssza­kán gyakorlatilag így fogalmazza meg a kérdést: “Bármilyen homályos legyen is számunkra a mi időnk, a történész kétségkívül felismeri, hogy az évtized végén az események döntő pillanathoz kö­zeledtek. A nyugati szövetség vagy teremt vagy nem teremt új egyensúlyt a kommunista hatalmak­hoz viszonyítva, olyan egyensúlyt, amelynek alap­ján elég biztos világrendet lehet felépíteni. Ha nem teremt ilyen egyensúlyt, akkor az uralkodó kínai­­szovjet erő határozza meg a XX. század hatvanas évei történelmének irányzatát és valószínűleg azt is, hogy ki fogja ezt a történelmet megírni.” Acheson beszédének a szövege ebben a formá­ban jelent meg a “Pravda” 1959 november 22-i számában. Szándékosan idéztük a “Pravda” emlí­tésével, hogy érzékeltessük, mi az, amit Moszkvá­ban is látnak, mint lehető ellenlépést. Az előbb mondottuk, hogy az amerikai elnökválasztást követő válság nemcsak exisztenciális — Amerikát tekintve: nemcsak politikai a —­ nyugati világot nézve, hanem erkölcsi is — az egész emberiség ügyét nézve. Az új egyensúly, az új világrend tehát, amelyet — Acheson szerint — létre kell hozni, — Toynbee szerint —■ nem lehet más, csak a Terem­tője, az Isten felé haladó vallásos ember szellemi egyensúlya és ennélfogva az egész világon érdemes, érvényes és a világ minden részére kiterjesztett er­kölcsi világrend. A kommunista zsarnokság a té­tova Nyugattól kicsikarta a nyugat exisztenciáját fenyegetve katonai hatalmával, hogy a Nyugat po­litikai féligazságokkal elégedjék meg. Ennek az engedménynek köszönhető, hogy a NI-ben olyan delegátusok képviselnek népeket, akik csak elnyom­ják ezeket a népeket, de megbízatást képviseletre sohasem kaptak. Ennek köszönhető, hogy az utcán erőszakoskodó kisebbség szerte a világban magá­nak követelheti a döntést a titkos szavazások al­kalmából kinyilatkoztatott népakarattal szemben; hogy az egyik kis diktátor legyőzheti a másik kis diktátort és a szabadság nevében még veszélyesebb és felelőtlenebb zsarnokságot létesíthet; hogy a mű­veletlen és elmaradott nép azért követel szabadsá­got, hogy a haladottabbat szabadon legyilkolhassa, tulajdonát szabadon elrabolhassa, asszonyát sza­badon megerőszakolhassa, hogy a levegő-tengerben fegyverrel támadjanak meg olyan repülőket, akik fegyvert nem használnak és meggyilkolásuk után a gyilkos azzal dicsekedhetik, hogy majdnem két hétig titokban tartotta az útonálló gyilkosságot, mert kiváncsi volt a legyilkoltak hozzátartozóinak a viselkedésére ... ELNÖKVÁLASZTÁS ÉS MAGATARTÁSUNK Bármiképpen is végződjenek az amerikai el­nökválasztás politikai folyamatai, ha a nyugati vi­lág a haladottságnak, az emberségnek azt a mér­tékét, amelyet oly sok áldozattal megteremtett, meg akarja menteni és új fejlődés emelkedői felé akar indulni, akkor ezekben a politikai folyamatokban nem a személyes választás a jelentős, hanem az er­kölcsi világrend kialakításának és érvényesítésének az előas­ánozása. Emberek millióiról van szó nem­csak Afrikában és nemcsak a szabad Nyugaton, hamyr mindenütt a Világcivil természetesen a vas­­függöny mögött és így Magyarországon is, akik nem tudnak élni, nem tudnak dolgozni, nem tudnak alkotni, nem tudják gyermekeiket felnevelni, csak annak az erkölcsnek a védelmében, amelyben szü­lettek és amelyben emberré lettek. Az erkölcsi vi­lágrend kérdése, tehát politikai és exisztenciális is. Vicca kell térni újból az erkölcsi világrendre, mert a politikai és exisztenciális nyomorúságnak az a vég­zete és tengere, amely ma elönteni készül az emberi élet minden emelkedett építményét, akkor kezdett áradni, amikor az erkölcsi rend első hivatalos törése, rontása, kára, megcsalása vagy a törést jóváhagyó engedmény az erkölcstelenség erőit az ártatlanok fejére bocsátotta. Ez a lap idegen nyelvtengerben megjelenő ki­csiny, szerény anyagi eszközökkel, csak az előfi­zetők okulusaival és az erdélyi ferencesek hivatás­os áldozatkészségével fenntartott magyar orgánum. De ennek a lapnak a szerkesztője írta a magyar szabadságharc után következő március 15-én meg­jelenő “Kiáltvány az erkölcsi világrendért" című röpiratában a következőt: “Mi, a kisnépek hajszolt, hontalan, száműzött fiai, előbb szenvedünk, mint a nagy népek védett otthonülő boldog gyermekei, de ennek következtében előbb is okulunk. Amikor mi a magunk szabadságáért küzdünk, az egész világ­nak adunk ezzel figyelmeztetést. A hatalmi status­­quo és az önzés nemcsak azért veszélyes, mert erkölcstelen, hanem azért is, mert lefelé előbb-utóbb a háborúk szakadékaiba buktat mindenkit.” És ma, amikor az amerikai elnökválasztáson világosan látják, a kérdés ez: szabad emberként élni, vagy rabszolgaként meghalni; még aktuálisabb az, amit 1957 március 15-én az erkölcsi világrend­ről írtunk: “A száműzöttek keserű tapasztalatai azt kívánják, hogy új nemzetközi rendben és szerve­zetben egyesítsék az emberiséget, amely majd­ a természeti erkölcstörvény alapján bírálja el a ne­m­zetek közötti eseményeket, azaz a nemzetközi jog­rend alapja ne az államhatalom, vagy annak meg­jelenítője a kormányzat, hanem maga az ember le­gyen.” Ez a kiáltásunk, vagy kiáltványunk akkor el­tűnt az emigráns kicsinyesség fürgén fodrozódó hul­lámverésében. De most, amikor egy olyan döntés napjait éljük, amely az összes közöttünk kirobban­tott válságokra hatással lesz, újból idéznünk kellett kiáltásunkat, amellyel a magyar szabadságharc ta­núságaként követeltük az erkölcsi világrend ér­vényesítését. Idéznünk kell ennek a kiáltványnak magunkra vonatkozó megállapítását is: “Éppen ezért mi, magyar emigránsok, úgy érezzük, ha to­vább is csak emigrációs kaptárainkban zsonganánk­­zúgnánk, méltatlanok lennénk a magyar szabad­ságharc katonáihoz, de árulást követnénk el az egész emberiség jövője ellen.” A veszélyek tüzei közepette csak egy mentheti meg az Egyesült Államokat, a szabad Nyugatot és általában a szabadságért, a szabadsággal élő-haló embert. Az erkölcsi világrend meghirdetése és ér­vényre juttatása. Ez lehet tehát csak magatartásunk iránytűje az elnökválasztással kapcsolatban. (1960 július 13.) JAMI-61 KARTON HORVATH 451 LANZA AVS GARFIELD NJ I960 — VOL. 67. ÉVF. JÚLIUS 20, — SZERDA — 57. Sl. America egyetlen katolikus CuttlOll© HWljjiftl*lllIlS9 SlTOflfiy The only Catholic Hungarian magyar lapja ; "y 1 ' 1—1 ..........——°° Newspaper in the United States Egyes srém óra; 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 §oufh Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeethriar 9-1888 Káosz az amerikai kontinernsen­? Írta: Dr. EMILIO NUNEZ PORTUONDO a UN biztonsági Tanácsának volt elnöke és a “Latin American Events” kiadója. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy eddig nem történt az ame­rikai államok történetében, olyan esemény, amely veszé­lyesebb és fenyegetőbb lett volna, mint az, hogy Fidel Castro és társai teljes kommunista uralmat létesíthettek Kubában. Egy olyan rendszert, amely Moszkva és Peking feltétel nélküli kiszolgálója és amelynek természetéről és céljáról azóta igyekszünk tájékoztatni a nyugati közvéle­ményt, mióta szerencsétlen szigetországunk felett uralom­ra került Fidel Castro. Ha a nyugati hatalmak tisztség­­viselői, akiknek kötelességük a világesemények kiértékelése nagyobb jelentőséget tulajdonítottak volna annak, hogy mi is folyik Kubában és azonnal alkalmazták volna azokat a rendszabályokat, amelyek a szabad világ védelmére szük­ségesek, bizonyosan megelőzhették volna azt, hogy ez a probléma ilyen komollyá változzék. DÉLAMERIKÁBAN A HÓDÍTÓK ÉS A GYARMATO­SÍTÓK spanyolok vagy portugálok voltak, míg Észak- Am­erikában angolok. Valamennyien vallásos meggyőző­désű emberek, akik annak az időnek leg­előrehaladottabb kultúráját hozták magukkal. Ez a kultúra az igazságsze­­reteten és az erkölcsi hagyományokon alapult és olyan volt, hogy példaképe lehetett a benszülötteknek. Ezért volt minden amerikai államban a függetlenségi küzdelem szük­ségszerű és politikai. De mikor a szabadságot kivívták az új államok újból felvették az érintkezést és a kapcsolatot Spanyolországgal, Angliával és Portugáliával. Egészen másként van most a kubai helyzettel. Ma a népet arra kény­szerítették Kubában, hogy adja meg ma­gát egy diktátori és totalitáriánus rendszernek, amely is­tentagadó és kegyetlen, tőlünk idegen és egy irgalmatlan, korabeli imperializmus kifejezője. Ez a kommunista impe­rializmus, amelyet a Szovjet és Kína ideológiájának meg­felelően erőszakkal és hatalommal, vagy beszivárgással akar létrehozni a világ minden részében. Tényekkel tud­juk bizonyítani, hogy megállapításaink nem túlzottak. És továbbra is reméljük, hogy a mi hitetlen és csak részleti­gazságokról tájékoztatott barátaink egyszer mégis meg­győződnek majd arról, hogy az igazat mondjuk, amikor állítjuk, hogy Kuba ügye sokkal több veszélyt rejt magá­ban, mint Formoza, Berlin vagy Korea. A KÉTHETENKÉNT PARISBAN MEGJELENŐ “Ve­títés Sur l’Algerie et le Sahara” június 2.-án arról tudósít hogy Castro és Abdelkader Chanderly a következőkben ál­lapodtak meg. A NN-ben Kuba az algériai nemzeti szabad­ságfront ügye mellé felsorakoztatja a latin-amerikai de­legátusokat, míg az algír felkelők az arab-ázsiai népeket fogják Castro kommunista rendszerének a védelmébe ál­lítani. SPANYOLORSZÁG POLGÁRAITÓL ÉS VÁLLALA­TAITÓL Castro több mint 100 millió dollár értékű vagyont kobzott, el amelyet azok Kubában fektettek be. ALBERTO BAYO TÁBORNOK jól ismert spanyol kommunista, aki Kubába való érkezése előtt a mexikói szovjet követség magasrangú tisztviselője volt, Kubában ké­pest ki a tok­ai n­guerilla harcosokat, akiket Spanyolor­szágban és Latin-Amerikában akarnak bevetni. Bayn­eau zsebkönyvben foglalta össze a guerilla háború utasításait. Bayo tábornok ma a kubai kormány egyik magasrangú tisztviselője. A NEMZETI KÍN­AI­AK, akik a kommunista diktatúra elöl menekülve Kubában telepedtek le, kétségbeejtő csap­dába jutottak, mert a kínai kommunisták ezrei érkeztek már Kubába, akik első lépésre a szerencsétlen nemzeti kí­naiakat kutatták fel, most folyik mindenükből való ki­fosztásuk. Szenvedésüknek fokozódása várható, m­ert a ha­­vanai rendszer hamarosan el fogja ismerni hivatalosan is Vörös-Kinát és akkor m­­eg­szakítja Formozával való diplo­máciai kapcsolatait. Ezután Vörös-Kinának a UN-be való felvételét egy délamerikai UN delegáció fogja ajánlani. PORTUGÁLIÁVAL szintén feszültek a kubai kapcsola­tok. Lisszabon a kubai követet már kiutasította, mivel fel­forgató tevékenységre szervezkedett Portugáliában. CASTRO SZERVEZKEDÉSE ÉREZHETŐ A HOLLAN­DIAI ANTILLÁKON IS ÉS NINCS LAT­IN-AM­ERI­KÁNAK egyetlenegy nemzete vagy kormányzata sem, amely ne fe­dezné fel máris a Kubából irányított katonai, gazdasági vagy politikai összeesküvés jeleit. Ez annak a zsarolásnak a része, amellyel a NN-ben eddig szovjetellenes, latin-ame­rikai blokkot szét akarják robbantani és a Szovjetunió és Vörös Kína mögé állítani. ENERGIKUS ÉS SÜRGŐS CSELEKVÉSEK SZÜKSÉ­GESEK, amelyhez valamennyiünknek csatlakoznunk kell, ha el akarjuk kerülni a nagyobb világválságot és ha meg akarjuk vedelni időben az amerikai kontinenst attól, hogy teljes káosz legyen úrrá fölötte. « —­o — ­ A MONROE ELV IS A MONROE ELVEN ALAPULÓ SZERZŐDÉSEK 1823 DECEMBER 2.-án James Monroe elnök a kon­gresszushoz intézett évi üzenetében a következőket mon­dotta. “Megbeszélésünk közben megfelelőnek láttuk az idő­pontot a következők kinyilvánítására: Az amerikai száraz­föld abban a független és szabad állapotában, amelyet kivívtunk és fenntartunk, nem tekinthető a jövőben bár­mely európai hatalom által gyarmatnak . . . Ennélfogva minden olyan kísérletet, amely más rendszert vagy, annak bármely részét ezen a területen meg akarná valósítani, a mi békénk és biztonságunk szempontjából veszélynek te­kintünk.” 1947 SZEPTEMBER 2.-án írták alá az amerikai álla­mok a Rio szerződést. Ebben a következők foglaltatnak: “Ha bármely amerikai állam, politikai függetlenségét érintené valamely tény vagy helyzet, ez veszélyeztetné a békét és a szerződő államok azonnal összeülnek abból a célból, hogy megegyezzenek a közös védelemben.” 1948 MÁJUS 2.-án a Bogotában aláírt szerződésben ki­jelentették az amerikai államok, hogy: “Elismerik azt a kötelezettségüket, hogy nemzetközi ellentéteiket regionális békés eljárással oldják meg.” 1954 MÁRCIUS 28-án Caracasban a következőket mon­dotta ki az amerikai államok egyezménye: “Ha bármely amerikai államot a kommunizmus ural­ma fenyegetne, ez a béke veszélyét jelentené és azonnali megfelelő akciót követelne.”

Next