Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)
1960-07-20 / 57. szám
in Impersonal: MAGATARTÁSUNK AZ ELNÖKVÁLASZTÁSSAL KAPCSOLATBAN Amikor ezeket a sorokat írjuk, a Los Angelesben zajló, elnökjelölő demokrata pártkonvenció még nem jutott el addig, hogy elvégezze a jelölés bonyolult feladatát. A párt programbizottsága előterjesztette rendkívül terjedelmes politikai "platform”-ját, a színfalak mögött a különböző államok szavazataival rendelkező delegátusok alkuja és szervezkedése folyik, hatásos tüntetésekkel igyekeznek egyik jelöltet a másik fölé emelni, egyszóval folyik a politizálás. De a beszédekből, a pártprogramból és mindabból, ami nem a politikai ”driblik”-kel kapcsolatos, előbb csak távoli zúgással, majd közelítő dübörgéssel felhangzott a los angelesi Sportaréna nagy termében a válság fenyegetése, vigyázzanak a jelölők, ez több mint csak Amerika elnökválasztása, a világ mai állapotában Amerika egzisztenciális kérdése lehet az, hogy megfelelő embert állítsanak ennek a hatalmas országnak és erőtől duzzadó népnek az élére. Az egyik elnökjelölt Lyndon Johnson találó tömörséggel határozza meg az 1960- as konvenciónak ezt a tragikus érzését, amikor így szólt: “Ezen a konvención múlik, hogy mint szabad emberek élünk, vagy mint rabszolgák halunk meg.” KONCENTRÁLT TÁMADÁS AMERIKA TEKINTÉLYE ELLEN Soha, Amerika történelmében, még ilyen válságos időkben elnökválasztás nem történt. A Szovjetunió tervszerűen arra törekszik, hogy a hidegháború és fegyveres háború határán egyensúlyozva, akár fegyveres cselekményekkel is, miként a legutolsó amerikai repülőgép lelövése, megsemmisítse és ennek következtében megrendítse azokat a Amerika mellett állnak. A U-2 felfújt ügye után július 1-én Syvatog Nos-tól északra lelőttek egy amerikai jet gépet és bár az amerikai hatóságok azóta is keresték a gépet, Moszkva csak július 12-én hozta nyilvánosságra, hogy mi történt. Amint a moszkvai tudósítások mondják Kruscsev tréfálkozva beszélt arról, hogy visszatartotta a gép lelövéséről szóló hírt, mert csapdába akarta csalni az amerikai külpolitikát... Az eszébe se jutott a zsarnoknak, hogy amerikai emberéletek pusztultak el. És miután ő maga sem állíthatta azt, hogy az amerikai gép tüzelt volna az orosz gépekre, hidegvérűen és fölényeskedve “viccelt” a véres eseményről szólva. Ugyanakkor az olaszországi kommunisták rohama után egy baloldali kommunista és szocialista kormány megalakítását követelik, ismételjük, nem azon a jogon, hogy az olasz nép ezt kívánta a választásokon, hiszen a jelenlegi kormánynak az olasz néptől elnyert szavazatok alapján parlamenti többsége van, hanem egyszerűen az utcai tüntetések, tehát az utcai erőszak jogán. Ugyanezekben a napokban az újonnan önállósított Kongóban az önállóvá tett kongói hadsereg katonái megrohanták az ott élő fehér embereket, akit lehetett megöltek, tulajdonukat elrabolták, asszonyaikat megerőszakolták és — míg Kruscsev megértéséről biztosította őket — a jelenetek olyan szörnyű zűrzavarrá fejlődtek, amelyben a felszabadított Kongó egyes területei máris felszabadulásukat követelik az újonnan alakított kongói állam kereteiből, mert szerintük az új állam kormánya kommunista utasítások alapján cselekszik. Japánban a Kisi kormány lemond, mert a kommunista kisebbség utcai erőszaka, amely, a nagy többség parlamenti választások során kifejezett akaratával szembeszállva, megint az erőszak jogán követelte magának a döntést, megszégyenítette a világ szeme előtt a parlamenti felelősség alapján álló kormányt. Pontosan ugyanekkor az északamerikai Egyesült Államok déli küszöbén lévő Kubában egy látható zsarnok és a mögötte rejtőző kommunista klikk Amerika kontinentális békéjének a felrobbantására készült Kruscsev röppentyűinek megígért védelme mellett. Kruscsev gúnyolódó és sértegető hangon bejelentette, hogy a Monroe elv kimúlt és sürgősen el kell temetni, mert mint minden kimúlt dög, míg el nem temetik, csak fertőzi a levegőt. AMERIKA SZEREPE ÉS FELELŐSSÉGE Az Egyesült Államok helyzetét ebben a körös körül kigyűjtött izgatásban fokozza az Egyesült Államok egyedülálló felelősségének a mértéke. A második világháborúból az Egyesült Államok mint egyetlen vezető, nyugati katonai hatalom került ki és ezt a hatalommal növekvő felelősséget, minél inkább hatalmasodott a kommunista veszély-akarva nem akarva-vállalnia kellett. Ma már késő lenne afelett vitatkozni, hogy talán ez a nem szándékosan vállalt vezető szerep, amely szinte történelmi kényszerűségként nehezedett Amerikára, magyarázza azokat a félintézkedéseket és be nem fejezett kezdeményezéseket, amelyek lehetőséget adtak egy olyan kegyetlen és irgalmatlan zsarnokság eddig folyó kiépülésére, mint amelyet ma Moszkva gyakorol. A VÁLSÁG: ERKÖLCSI VILÁGVÁLSÁG Nem kell túlságosan részletezni az amerikai elnökválasztást körülvevő események jellemzését ahhoz, hogy megállapíthassuk, ez a válság nemcsak Amerika exisztenciális, nemcsak a Nyugat politikai, hanem az egész világ erkölcsi válsága. Régi mondás az, hogy a világ sorsát kevés ésszel intézik, de ma helyesebb lenne azt mondani, hogy a világ sorsát soha kevesebb ésszel nem rongálták, mint éppen napjainkban. Éppen ezért lenne szükséges az, hogy ezekben a nehéz napokban, amelyek előttünk vannak, nem Amerika elnökválasztása, hanem az általános erkölcsi válság miatt, visszatérjünk azokra az alapokra, amelyek nem engedik, hogy az emberi gondolkozás, az ész gyarló, késedelmes, vagy hibás elképzelései a végső krízist az emberiségre hárítsák. A kommunista párt nagyon jól értette az emberi ész hibázásának gátja az erkölcsi törvény, tehát ahhoz az erkölcstelen, ennélfogva kegyetlen és irgalmatlan kísérlethez, amelynek a jogcímén sokszázmillió értelmes, eszes ember felett uralkodni óhajt, egy dolog szükséges: elsősorban és mindenekelőtt a minden ember lelkében élő, a teremtéssel beleírt erkölcs megszégyenítése, lekicsinylése és a végén — elhallgattatása. Az egész taktika, amelyet a kommunista párt folytat, erre irányul, mert nagyon jól tudják, hogy ha a kegyetlenség. ■■....Imanians-o •-¡ —tbs' kitevődő zsarnoksággal szembeni, erkölcsi ellenkezést meg tudják szégyeníteni, el tudják hallgattattni, akkor egy-egy nemzedék idejére, bármilyen véres is legyen uralmuk, hatalmukat biztosítani tudják. Ezért kellett a vallást a legteljesebb erőszakkal elválasztani az iskolától, ezért kell az istentagadást hivatalos, és társadalmi programmá tenni. Egyszer majd a Nyugat történelmét összefoglaló szerzők meg fogják állapítani, milyen vak, milyen botor és ostoba emberek szerepeltek ugyanakkor ezzel a támadással végveszély felé taszított Nyugaton tudósokként, akik ezt a kommunista taktikát, az erkölcstelenség nyílt programját készséges balekokként átvették és belül, a Nyugaton belül tanították és terjesztették. MEGOLDÁS: ERKÖLCSI VILÁGREND A Nyugaton ma leginkább tisztelt történetíró, a neotomistának nevezett Arnold Toynbee egy egész életen át tartó történetírói vizsgálódás után, mint korának legnagyobb történetírója állapította meg, hogy az értelmet a történelembe az Isten vitte bele és a történelmi haladásnak egyetlen biztosítéka van: az ember Istent kereső szellemi emelkedése, mert amint mondja: “A vallási haladás szellemi haladást jelent, a szellem pedig az egyént jelenti, ezért a vallási haladásnak az egyén szellemi életében kell megnyilvánulnia.” (“Kultúra válaszúton.”) Jellemző az a düh, amivel Toynbeet a kommunista ideológusok támadják úton-útfélen. A gyakorlati politikus, Dean Acheson, az Egyesült Államok volt külügyminisztere pedig a NATO parlamenti tanácsának washingtoni ülésszakán gyakorlatilag így fogalmazza meg a kérdést: “Bármilyen homályos legyen is számunkra a mi időnk, a történész kétségkívül felismeri, hogy az évtized végén az események döntő pillanathoz közeledtek. A nyugati szövetség vagy teremt vagy nem teremt új egyensúlyt a kommunista hatalmakhoz viszonyítva, olyan egyensúlyt, amelynek alapján elég biztos világrendet lehet felépíteni. Ha nem teremt ilyen egyensúlyt, akkor az uralkodó kínaiszovjet erő határozza meg a XX. század hatvanas évei történelmének irányzatát és valószínűleg azt is, hogy ki fogja ezt a történelmet megírni.” Acheson beszédének a szövege ebben a formában jelent meg a “Pravda” 1959 november 22-i számában. Szándékosan idéztük a “Pravda” említésével, hogy érzékeltessük, mi az, amit Moszkvában is látnak, mint lehető ellenlépést. Az előbb mondottuk, hogy az amerikai elnökválasztást követő válság nemcsak exisztenciális — Amerikát tekintve: nemcsak politikai a — nyugati világot nézve, hanem erkölcsi is — az egész emberiség ügyét nézve. Az új egyensúly, az új világrend tehát, amelyet — Acheson szerint — létre kell hozni, — Toynbee szerint —■ nem lehet más, csak a Teremtője, az Isten felé haladó vallásos ember szellemi egyensúlya és ennélfogva az egész világon érdemes, érvényes és a világ minden részére kiterjesztett erkölcsi világrend. A kommunista zsarnokság a tétova Nyugattól kicsikarta a nyugat exisztenciáját fenyegetve katonai hatalmával, hogy a Nyugat politikai féligazságokkal elégedjék meg. Ennek az engedménynek köszönhető, hogy a NI-ben olyan delegátusok képviselnek népeket, akik csak elnyomják ezeket a népeket, de megbízatást képviseletre sohasem kaptak. Ennek köszönhető, hogy az utcán erőszakoskodó kisebbség szerte a világban magának követelheti a döntést a titkos szavazások alkalmából kinyilatkoztatott népakarattal szemben; hogy az egyik kis diktátor legyőzheti a másik kis diktátort és a szabadság nevében még veszélyesebb és felelőtlenebb zsarnokságot létesíthet; hogy a műveletlen és elmaradott nép azért követel szabadságot, hogy a haladottabbat szabadon legyilkolhassa, tulajdonát szabadon elrabolhassa, asszonyát szabadon megerőszakolhassa, hogy a levegő-tengerben fegyverrel támadjanak meg olyan repülőket, akik fegyvert nem használnak és meggyilkolásuk után a gyilkos azzal dicsekedhetik, hogy majdnem két hétig titokban tartotta az útonálló gyilkosságot, mert kiváncsi volt a legyilkoltak hozzátartozóinak a viselkedésére ... ELNÖKVÁLASZTÁS ÉS MAGATARTÁSUNK Bármiképpen is végződjenek az amerikai elnökválasztás politikai folyamatai, ha a nyugati világ a haladottságnak, az emberségnek azt a mértékét, amelyet oly sok áldozattal megteremtett, meg akarja menteni és új fejlődés emelkedői felé akar indulni, akkor ezekben a politikai folyamatokban nem a személyes választás a jelentős, hanem az erkölcsi világrend kialakításának és érvényesítésének az előasánozása. Emberek millióiról van szó nemcsak Afrikában és nemcsak a szabad Nyugaton, hamyr mindenütt a Világcivil természetesen a vasfüggöny mögött és így Magyarországon is, akik nem tudnak élni, nem tudnak dolgozni, nem tudnak alkotni, nem tudják gyermekeiket felnevelni, csak annak az erkölcsnek a védelmében, amelyben születtek és amelyben emberré lettek. Az erkölcsi világrend kérdése, tehát politikai és exisztenciális is. Vicca kell térni újból az erkölcsi világrendre, mert a politikai és exisztenciális nyomorúságnak az a végzete és tengere, amely ma elönteni készül az emberi élet minden emelkedett építményét, akkor kezdett áradni, amikor az erkölcsi rend első hivatalos törése, rontása, kára, megcsalása vagy a törést jóváhagyó engedmény az erkölcstelenség erőit az ártatlanok fejére bocsátotta. Ez a lap idegen nyelvtengerben megjelenő kicsiny, szerény anyagi eszközökkel, csak az előfizetők okulusaival és az erdélyi ferencesek hivatásos áldozatkészségével fenntartott magyar orgánum. De ennek a lapnak a szerkesztője írta a magyar szabadságharc után következő március 15-én megjelenő “Kiáltvány az erkölcsi világrendért" című röpiratában a következőt: “Mi, a kisnépek hajszolt, hontalan, száműzött fiai, előbb szenvedünk, mint a nagy népek védett otthonülő boldog gyermekei, de ennek következtében előbb is okulunk. Amikor mi a magunk szabadságáért küzdünk, az egész világnak adunk ezzel figyelmeztetést. A hatalmi statusquo és az önzés nemcsak azért veszélyes, mert erkölcstelen, hanem azért is, mert lefelé előbb-utóbb a háborúk szakadékaiba buktat mindenkit.” És ma, amikor az amerikai elnökválasztáson világosan látják, a kérdés ez: szabad emberként élni, vagy rabszolgaként meghalni; még aktuálisabb az, amit 1957 március 15-én az erkölcsi világrendről írtunk: “A száműzöttek keserű tapasztalatai azt kívánják, hogy új nemzetközi rendben és szervezetben egyesítsék az emberiséget, amely majd a természeti erkölcstörvény alapján bírálja el a nemzetek közötti eseményeket, azaz a nemzetközi jogrend alapja ne az államhatalom, vagy annak megjelenítője a kormányzat, hanem maga az ember legyen.” Ez a kiáltásunk, vagy kiáltványunk akkor eltűnt az emigráns kicsinyesség fürgén fodrozódó hullámverésében. De most, amikor egy olyan döntés napjait éljük, amely az összes közöttünk kirobbantott válságokra hatással lesz, újból idéznünk kellett kiáltásunkat, amellyel a magyar szabadságharc tanúságaként követeltük az erkölcsi világrend érvényesítését. Idéznünk kell ennek a kiáltványnak magunkra vonatkozó megállapítását is: “Éppen ezért mi, magyar emigránsok, úgy érezzük, ha tovább is csak emigrációs kaptárainkban zsonganánkzúgnánk, méltatlanok lennénk a magyar szabadságharc katonáihoz, de árulást követnénk el az egész emberiség jövője ellen.” A veszélyek tüzei közepette csak egy mentheti meg az Egyesült Államokat, a szabad Nyugatot és általában a szabadságért, a szabadsággal élő-haló embert. Az erkölcsi világrend meghirdetése és érvényre juttatása. Ez lehet tehát csak magatartásunk iránytűje az elnökválasztással kapcsolatban. (1960 július 13.) JAMI-61 KARTON HORVATH 451 LANZA AVS GARFIELD NJ I960 — VOL. 67. ÉVF. JÚLIUS 20, — SZERDA — 57. Sl. America egyetlen katolikus CuttlOll© HWljjiftl*lllIlS9 SlTOflfiy The only Catholic Hungarian magyar lapja ; "y 1 ' 1—1 ..........——°° Newspaper in the United States Egyes srém óra; 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 §oufh Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeethriar 9-1888 Káosz az amerikai kontinernsen? Írta: Dr. EMILIO NUNEZ PORTUONDO a UN biztonsági Tanácsának volt elnöke és a “Latin American Events” kiadója. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy eddig nem történt az amerikai államok történetében, olyan esemény, amely veszélyesebb és fenyegetőbb lett volna, mint az, hogy Fidel Castro és társai teljes kommunista uralmat létesíthettek Kubában. Egy olyan rendszert, amely Moszkva és Peking feltétel nélküli kiszolgálója és amelynek természetéről és céljáról azóta igyekszünk tájékoztatni a nyugati közvéleményt, mióta szerencsétlen szigetországunk felett uralomra került Fidel Castro. Ha a nyugati hatalmak tisztségviselői, akiknek kötelességük a világesemények kiértékelése nagyobb jelentőséget tulajdonítottak volna annak, hogy mi is folyik Kubában és azonnal alkalmazták volna azokat a rendszabályokat, amelyek a szabad világ védelmére szükségesek, bizonyosan megelőzhették volna azt, hogy ez a probléma ilyen komollyá változzék. DÉLAMERIKÁBAN A HÓDÍTÓK ÉS A GYARMATOSÍTÓK spanyolok vagy portugálok voltak, míg Észak- Amerikában angolok. Valamennyien vallásos meggyőződésű emberek, akik annak az időnek legelőrehaladottabb kultúráját hozták magukkal. Ez a kultúra az igazságszereteten és az erkölcsi hagyományokon alapult és olyan volt, hogy példaképe lehetett a benszülötteknek. Ezért volt minden amerikai államban a függetlenségi küzdelem szükségszerű és politikai. De mikor a szabadságot kivívták az új államok újból felvették az érintkezést és a kapcsolatot Spanyolországgal, Angliával és Portugáliával. Egészen másként van most a kubai helyzettel. Ma a népet arra kényszerítették Kubában, hogy adja meg magát egy diktátori és totalitáriánus rendszernek, amely istentagadó és kegyetlen, tőlünk idegen és egy irgalmatlan, korabeli imperializmus kifejezője. Ez a kommunista imperializmus, amelyet a Szovjet és Kína ideológiájának megfelelően erőszakkal és hatalommal, vagy beszivárgással akar létrehozni a világ minden részében. Tényekkel tudjuk bizonyítani, hogy megállapításaink nem túlzottak. És továbbra is reméljük, hogy a mi hitetlen és csak részletigazságokról tájékoztatott barátaink egyszer mégis meggyőződnek majd arról, hogy az igazat mondjuk, amikor állítjuk, hogy Kuba ügye sokkal több veszélyt rejt magában, mint Formoza, Berlin vagy Korea. A KÉTHETENKÉNT PARISBAN MEGJELENŐ “Vetítés Sur l’Algerie et le Sahara” június 2.-án arról tudósít hogy Castro és Abdelkader Chanderly a következőkben állapodtak meg. A NN-ben Kuba az algériai nemzeti szabadságfront ügye mellé felsorakoztatja a latin-amerikai delegátusokat, míg az algír felkelők az arab-ázsiai népeket fogják Castro kommunista rendszerének a védelmébe állítani. SPANYOLORSZÁG POLGÁRAITÓL ÉS VÁLLALATAITÓL Castro több mint 100 millió dollár értékű vagyont kobzott, el amelyet azok Kubában fektettek be. ALBERTO BAYO TÁBORNOK jól ismert spanyol kommunista, aki Kubába való érkezése előtt a mexikói szovjet követség magasrangú tisztviselője volt, Kubában képest ki a tokai nguerilla harcosokat, akiket Spanyolországban és Latin-Amerikában akarnak bevetni. Bayneau zsebkönyvben foglalta össze a guerilla háború utasításait. Bayo tábornok ma a kubai kormány egyik magasrangú tisztviselője. A NEMZETI KÍNAIAK, akik a kommunista diktatúra elöl menekülve Kubában telepedtek le, kétségbeejtő csapdába jutottak, mert a kínai kommunisták ezrei érkeztek már Kubába, akik első lépésre a szerencsétlen nemzeti kínaiakat kutatták fel, most folyik mindenükből való kifosztásuk. Szenvedésüknek fokozódása várható, mert a havanai rendszer hamarosan el fogja ismerni hivatalosan is Vörös-Kinát és akkor megszakítja Formozával való diplomáciai kapcsolatait. Ezután Vörös-Kinának a UN-be való felvételét egy délamerikai UN delegáció fogja ajánlani. PORTUGÁLIÁVAL szintén feszültek a kubai kapcsolatok. Lisszabon a kubai követet már kiutasította, mivel felforgató tevékenységre szervezkedett Portugáliában. CASTRO SZERVEZKEDÉSE ÉREZHETŐ A HOLLANDIAI ANTILLÁKON IS ÉS NINCS LATIN-AMERIKÁNAK egyetlenegy nemzete vagy kormányzata sem, amely ne fedezné fel máris a Kubából irányított katonai, gazdasági vagy politikai összeesküvés jeleit. Ez annak a zsarolásnak a része, amellyel a NN-ben eddig szovjetellenes, latin-amerikai blokkot szét akarják robbantani és a Szovjetunió és Vörös Kína mögé állítani. ENERGIKUS ÉS SÜRGŐS CSELEKVÉSEK SZÜKSÉGESEK, amelyhez valamennyiünknek csatlakoznunk kell, ha el akarjuk kerülni a nagyobb világválságot és ha meg akarjuk vedelni időben az amerikai kontinenst attól, hogy teljes káosz legyen úrrá fölötte. « —o — A MONROE ELV IS A MONROE ELVEN ALAPULÓ SZERZŐDÉSEK 1823 DECEMBER 2.-án James Monroe elnök a kongresszushoz intézett évi üzenetében a következőket mondotta. “Megbeszélésünk közben megfelelőnek láttuk az időpontot a következők kinyilvánítására: Az amerikai szárazföld abban a független és szabad állapotában, amelyet kivívtunk és fenntartunk, nem tekinthető a jövőben bármely európai hatalom által gyarmatnak . . . Ennélfogva minden olyan kísérletet, amely más rendszert vagy, annak bármely részét ezen a területen meg akarná valósítani, a mi békénk és biztonságunk szempontjából veszélynek tekintünk.” 1947 SZEPTEMBER 2.-án írták alá az amerikai államok a Rio szerződést. Ebben a következők foglaltatnak: “Ha bármely amerikai állam, politikai függetlenségét érintené valamely tény vagy helyzet, ez veszélyeztetné a békét és a szerződő államok azonnal összeülnek abból a célból, hogy megegyezzenek a közös védelemben.” 1948 MÁJUS 2.-án a Bogotában aláírt szerződésben kijelentették az amerikai államok, hogy: “Elismerik azt a kötelezettségüket, hogy nemzetközi ellentéteiket regionális békés eljárással oldják meg.” 1954 MÁRCIUS 28-án Caracasban a következőket mondotta ki az amerikai államok egyezménye: “Ha bármely amerikai államot a kommunizmus uralma fenyegetne, ez a béke veszélyét jelentené és azonnali megfelelő akciót követelne.”