Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)
1960-08-03 / 61. szám
JAN1-61 KARTON HORVÁTH 451 LANZA AVE GARFIELD IIJ AUGUSZTUS 3. — SZERDA — 61.SZ, Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians* az, * * Sunday The only Catholic Hungarian ggyes szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price öt one copy: 10 cent 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 1960 — VOL. 67. ÉVF. Newspaper hi the United States A BÉKE KULCSA: A RABNEMZETEK KÉRDÉSE Irta: MICHAEL A. FEIGHAN United States Representative II. Eljött az ideje annak, hogy külpolitikánk mélyrehatósa és a valósághoz igazodó átalakítása megtörténjék. Megtörténjék e késői órában, amikor azonban, azt hiszem, még van időnk, habár arra egy pillanatot sem vesztegethetünk, hogy olyan tartalom nélküli kifejezéseket vizsgálgassunk, mint “gyötrelmes újjáértékelés”, a “kapcsolatok átsorolása”, és “rugalmas alkalmazkodás”. ♦. Inkább a tények egyszerű felismerésére van szükség. Annak a ténynek a felismerésére, hogy azok, akik ki akarják pusztítani a civilizációt, amint ezt tudjuk, olyan sebezhetőséggel rendelkeznek, amelytől nem tudnak megszabadulni, és amely ott kísért a Kremlin legbensőbb zugaiban is. A FORRADALMI SZELLEM. Ez a forradalmi szellem pusztító erővel és büntetéssel törhet rá az elnyomóra. A Szovjet sebezhetősége fokozódik azzal a ténnyel, hogy azoknak a száma, akik a kommunista birodalmat támogatják, igen kevésnek bizonyul a többihez viszonyítva. A kremlini birodalomban mindössze talán csak 70-80 millió orosz él, akikhez csak öt millió nemorosz nemzetiségű embert lehet venni, akik megbízható tagjai a kommunista pártnak. Ez a vakolata a birodalomnak, ez a diktatúra parancsnoksága alatt lévő erőforrások valódi állapota, amelynek a felhasználásával a mi temetésünket akarnák előkészíteni. És bármennyire is sajnálhatjuk azt a tragédiát, hogy a történelem során az orosz nép nem jutott el az egyéni felszabadulás és szabadság fejezetéig, nem engedhetjük meg, hogy ez a sajnálkozás az igazságos és tisztességes történelmi ítéletet elködösítse. Mivel az orosz népnek sohasem volt alkalma szabadságával és szabadságjogaival élni, nem várhatjuk, hogy a szabadság ügyéért felkeljen. Ugyanezért, természetesen, nem szabad el sem ítélni őket azért, hogy egy olyan rendszert támogatnak, amely az orosz birodalom gondolatának nagyobb kiteljesedést hozott, mint Péter cár legrettenetesebb vágyálmai. Bocsássunk meg nekik, hogy nem ismernek jobbat. A politikai észszerűség a döntésnek ebben a szörnyű órájában azt követeli, hogy tudjuk a valóságot és nézzünk szembe azzal, a megértés érzése ébredjen fel bennünk, így vállaljuk a kötelességünket, amely abból áll, hogy megmentjük az orosz népet gonosz vezetőitől, akik nem látnak mást a népben, mint eszközt a maguk önző céljainak a megvalósítására. A 86-90-ES KÖZTÖRVÉNY. Ebben a szellemben történt, hogy az Egyesült Államok törvényhozása meghozta a 86-90-es köztörvényt és lehetővé tette a Rabnemzetek Hetének megünneplését. Mint ennek a törvénynek képviselőházi előterjesztője, biztosíthatok mindenkit, hogy a köztörvény szelleme és nyelvezete mögött 40 évre visszamenő és a rendelkezésre álló bizonyítékok hosszú gondos és mélyreható tanulmányozása áll. Ennek a köztörvénynek egyhangú elfogadása a kongresszusban ékesen szóló bizonyíték arra, hogy a törvény pártonkívüli és sürgős jellegű. Sőt továbbmenve ez a köztörvény annak a döntésnek és ígéretnek az üzenetét, amellyel a hidegháború új szakaszába lépünk, hogy a politikai küzdelmet az ellenség táborának a központjába vigyük, jobban elmondja, mint bármi más. Az orosz kommunista támadás harmadik hulláma 1945-ben tört előre, amikoris az Atlanti okmányt és a MN alapokmányt megsértve Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Albánia és Jugoszlávia nemzeti függetlenségét semmisítette meg. A negyedik orosz kommunista támadás 1948- ban következett be, amikor a vörös rendszert fegyveres erővel kényszerítették a szárazföldi Kína lakosságára. A kommunista támadás ötödik hullámát Kelet- Németország, Észak-Korea, Észak-Vietnam és Tibet béklyóba verésére indították el. A 86-90-es köztörvény kifejezetten elismeri, hogy mindezek, az egykor szabad és független, nem-orosz nemzetek, az óriás területre kiterjedő orosz birodalomnak alávetve közös sorsban sínylődnek. Rabságuknak az időpontja nem ad semmi különbözőséget, valamennyien közös rabságot szenvednek. Valamennyien egyszerre fognak szabadulni és valamennyinek szabadnak kell lenni, hogy ha a szabadságot bárhol is biztosítani akarjuk ezen az aránylag oly kicsiny világon, amelyben élünk. Ez a valósága ennek az élet-halál küzdelemnek, amelyben valamennyien részt veszünk, AHOVA AZ OROSZ NÉP NEM JUTOTT EL. Ennek a törvénynek a szelleme elismeri, hogy habár ezeknek a nemzeteknek a függetlenségét elrabom.. .•/*«.. népeik reménye nem tört meg. A rabnemzetek közembere vágyik arra, hogy szabadságjogai visszatérjenek, hogy szabadságát elnyerje és hogy élvezhesse a nemzeti függetlenség „áldásait. És ezek a vágyak mint a háborútól elijesztő hatalmas tényezők jönnek számításba és a legjobb tényezői az igazságos és tartós béke elérésének. A ravaszkodó despoták a Kremlinben nem merészelik kigyújtani a harmadik világháborút mindaddig, amíg belül a szabadság parázstüze fenyegeti őket. Ne merészeljük elfeledni ezt az emberi lángolást, mert ennek elfeledése az orosz zsarnokokat a tüzelő háború megindítására biztatná. Ezek az új és valóságszerű külpolitika körvonalai, amellyel az orosz kommunisták felé kell fordulnunk. Ezek egy olyan szabad nép külpolitikájának a körvonalai, amely nép ismerve morális és politikai eszményeinek hatalmát, bizakodik a jövőben és félelemnélküli védelmezője az igazságnak a jelenben. A 86-90-es köztörvény az amerikai nép mandátuma, megbízatás arra, hogy az ellenfelet saját terepén támadja meg, hogy a politikai küzdelmet az orosz kommunisták birodalmának a központjába vigye és hogy kihasználja ennek a kremlini birodalomnak sebezhetőségét a világbéke pozitív felépítésére. Cleveland, O., 1960, a Rabnemzetek Hetében. AMI A HÁBORÚTÓL A SZOVJETET ELIJESZTI Ha vizsgáljuk ennek a törvénynek a nyelvezetét és szándékát akkor azzal a megállapítást kell kezdeni, hogy ez a törvény hivatalosan elismeri azt a tényt, hogy a szabad és független nemzetek elleni kommunista támadás nem 1945-ben, hanem 1917-18-ban kezdődött. Ez volt az időszaka a nemzeti függetlenségre törekvő mozgalmak sorának, amikor is, hasonlóképpen a mi alapító atyáinkhoz, el akartak szakadni az orosz, cári uralomtól. Sok nemzet, amelyet hosszú idő óta elnyomott és kizsákmányolt az orosz arisztokrácia, megszüntette politikai kötelékeit a cári birodalommal és kinyilvánította nemzeti függetlenségét. Az egyetlen nemzet, amely a cári birodalomban elmulasztotta ezt megtenni, az orosz nemzet volt. Ilyen körülmények között a bolsevikiek megszerezhették az orosz nemzet feletti uralmat és gyorsan megszilárdíthatták hatalmukat. Az orosz nemzet volt az a bázis, amelyre támaszkodva a bolsevikiek működhettek és amelynek az erőforrásaival támogathatták felforgató mozgalmaikat, terrorcselekményeiket és fegyveres támadásukat az újonnan függetlenségüket kivívott többi nemzet ellen. 1918-1921 közötti években az orosz bolsevikiek így pusztították el Fehér Ruthénia, Ukrajna, Örményország, Turkesztán, Kozákföld és Idel-Ural nemzeti függetlenségét. Az orosz kommunista támadás második hulláma 1939-ben indult el. Szovjetoroszország akkor mint Hitler szövetségese szétzúzta Észtország, Lettország és Litvánia nemzeti függetlenségét. TÁMADÁS ÖT HULLÁMBAN A NEMZETEK FÜGGETLENSÉGE ELLEN. Az orosz sebezhetőség mélységesen emberi eredetű. Azoknak a nem-orosz nemzetiségű százmillióknak, a rabnemzeteknek a vágyódása okozza, amelyek szabadságot és nemzeti függetlenséget kívánnak maguknak. Nem kevesebb, mint húsz, egykor szabad és független nemzetet gázolt le és szállt meg az orosz kommunista hatalom az elmúlt negyven, igen különös év alatt. A rendszer, amelyet ezekre a nemzetekre kényszerítettek nem képviselt, de nem is tudja képviselni a nép szabad akaratát. Ezektől a népektől megtagadták a népképviseleti kormányzat formáját és az az életforma, amelyet rájuk kényszerítettek csak a forradalmi szellemet érleli bennük. Moszkvában feltűnően nagy volt az amerikai Rabnemzetek Hetének a visszahatása. Már július 22.-én azt jelentették a Moszkvában működő nyugati tudósítók, hogy a kommunista propagandagépezet teljes gőzzel megindult, hogy kifejlessze az ellenhatást. A támadások ez alkalommal is Eisenhower elnök személye ellen központosultak, egyhangúan Amerika elnökét hibáztatták az összes kommunista nyilatkozatok és megjelent cikkek a CAPTIVE NATIONS WEEK meghirdetéséért. A “Pravdá”-ban, a kommunista párt hivatalos lapjában a közelmúlt leghevesebb támadása jelent meg a Fehér Ház ellen. A “Pravda” vezércikkírója a Rabnemzetek Hetét “egy újabb arcátlan és buta nemzetközi kihívásnak” nevezi, amelyet szerinte “ráadásul fűszereztek megbocsájthatatlan hazugságokkal . . .” A nyelvöltögetésre felhasználták azokat, a pártparádékat, amelyeket a szerencsétlen balti államokban rendeztek abból az alkalomból, hogy a balti kisnépek szovjet zsarnokság alá jutása most érkezett el újabb évfordulóhoz. A kivezényelt tömeg előtt a Szovjetunióból küldött pártarisztokraták és szónokok hangoztatták, hogy a balti államok népének sohasem ment olyan jól, mint mióta szovjet uralom alatt élnek ... A vezérszónok ebben a hazugsághadjáratban Suslov volt, Kruscsev jobbkeze és a Szovjetunió jelenlegi főteoretikusa. Suslov Vilnában, Litvánia fővárosában beszélt a kirendelt hallgatóság előtt és arról szónokolt: “az amerikai imperialisták és lakájaik miképpen fejtenek ki ostoba erőlködést, hogy a Szovjet népei között megrontsák a kapcsolatot. Arra számítanak, hogy a burzsoá nacionalizmus a Szovjet balti államaiban túl fogja élni a szovjet hatalmat, pedig minden ilyen ellenséges mesterkedés bukásra van ítélve . . . Elment az esze annak, aki azt várja, hogy a Szovjet szabad népei ismét felveszik az imperialisták rabigáját.” Tallinban Észtország fővárosában Otto V. Kuusinen a Szovjet kommunista pártjának elnökségi tagja egy finn származású kommunista szónokolt. Közölte a “lakossággal”, hogy a szovjet hatalom milyen jótétemény rájuk nézve. Rigában, Lettország fővárosában, Nikolaj M. Svemnik a párt elnökségi tagja szónokolt, aki ugyancsak arról beszélt, hogy mennyit nyertek azáltal, hogy a Szovjetunióhoz tartoznak. AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS ELŐKÉSZÜLETEI: a két országos párt konvenciója mindinkább előtérbe hozza a külpolitikai kérdéseket. Természetesen mind a két párt más szemszögből vizsgálja a világ mai helyzetét, a demokrata párt az ellenzék hagyományaihoz és az ellenzék feladatához hűen, a kritika szemszögéből, míg a jelenlegi amerikai külpolitikáért felelős republikánus párt az eredmények összegyűjtése és felsorakoztatása végett. Figyelve ezt a mind nagyobb méretekben kibontakozó külpolitikai vitát, meg lehet állapítani, hogy az amerikai közvélemény közömbössége, amellyel még ezelőtt tíz évvel a külpolitikai kérdéseket szemlélte és amelyről annyi amerikai gondolkozó panaszkodott, megszűnt és azok a férfiak, akik az amerikai nép bizalmát akarják megkapni a következő választásokon, a külpolitikai kérdéseket teszik programmjuk élére. MA MÁR A KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK VESZÉLYESEN LEEGYSZERŰSÖDTEK a Szovjetunió támadásának a kérdésére. Amikor a konvenció hallgatója végighallgatja a felszólalásokat, jóformán minden olyan kijelentés mögött, amely Amerika jövőjével foglalkozik, megtalálja a Szovjetunió növekvő, sőt közeledő fenyegetésének a gondját. Eisenhower elnök fejezte ezt talán ki a legvilágosabban, amikor azt mondotta, hogy úgy a gazdasági kérdések, mint a katonai kérdések ma a külpolitikai kérdéseknek rendeltetnek alá és fejlődésük a külpolitikai kérdések alakulásától függ. Erős gazdaság az alapja az erős védelemnek és a védelem erősségének szükséges foka a külpolitikai helyzettől függ. A KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK TÉTELEIBEN ÉPPEN EZÉRT, bármilyen erős is legyen a választási hadjárat, nagy különbség nem lesz. Mindkét párt vezetősége abban megegyezik, hogy a kommunista veszély feltartóztatása immár Amerika létfontosságú feladata. Azok a gyypontok, amelyeket a Szovjetunió külpolitikája tervszerűen kialakított, akár Kubáról legyen szó, akár Kongóról, akár Tokyoról, egyformán merülnek fel a demokrata és a republikánus megnyilatkozásokban. A különbség csak az, hogy a demokraták ezt felelősségre hívásként emlegetik, a republikánusok pedig annak a küzdelemnek a fordulataként, amelyet szükségszerűen kell folytatni és amelyre állandóan számítani kell. A republikánusok legfeljebb hosszabb lélegzetet vesznek és utána visszatérnek arra, hogy amikor a demokrata admi_ (Folytatjuk.) Impersonal: A MAGYAR SZABADSÁGHARC PROGRAMJA A KONVENCIÓN disztrációtól átvették Amerika ügyeinek a vitelét, milyen zavaros, elrontott külpolitikai helyzet állt fenn és milyen katonai készületlenség és védelmi hiányosság terhelte az amerikai külpolitikát. A VITA MOST HÓNAPOKIG FOG HANGZANI. A Szovjet — úgy látszik — ki akarja használni a vitát és az amerikai életnek ez alatt a belpolitikai szakasza alatt kíván újabb terjeszkedést elérni. Ezt a megszokott kettős külpolitikával végzi. Egyrészt hivatalos külpolitikája révén a NN-ben igyekszik állandó izgalmat fenntartani és ezzel az amerikai elnökválasztás hangulatát, ha lehet elmérgesíteni, másrészt a nemhivatalos pártkülpolitikával növeli a kialakított nemzetközi gyújtópontok tüzét. Ennek klasszikus példája volt ezen a héten Kruscsev Kubáról szóló nyilatkozata, amelyhez a perui kommunista párt hűségesen szekundált Kruscsevnek. Kruscsev nyersen és kertelés nélkül azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben Kuba ellen fegyveres beavatkozás történnék, Kuba meg fogja kapni a szükséges támogatást. “Kijelentem”, mondotta Kruscsev ,hogy ebben a rák is (Folytatása a harmadik oldalon.) ^ AZ ABORTUSZ-TÁMADÁS ELSŐ EREDMÉNYEI. Két évvel ezelőtt közölte a Vasárnap annak a magyar orvosnak a levelét, amely felhívta a szabadföldi magyarság figyelmét arra, hogy az abortusz rendelettel milyen támadást készít a kommunista kormány a magyar nép erkölcse és jövője ellen. 1951 január 12.-én Genfben harmincegy nemzet elfogadta a Genocide Convention határozatát, amely ezzel nemzetközi törvénnyé vált. Az aláírókra a határozat kötelező erőt jelent, míg a többi nemzet maga, tartására irányt szab. A genocide nemzeteknek, etnikai, vallási, vagy faji csoportoknak kiirtását jelenti, akár gyilkossággal, deportálással, akár születésszabályozással, akár pedig úgy hogy az uralkodó rendszer olyan életkörülményeket teremt, amely az előbb említett csoportok teljes, vagy részleges pusztulását jelenti. Mindezzel a kommunisták magyarországi ügynökei nem törődnek. Folytatják a magyar nép irtását az erkölcstelen, bűnös és nemzetgyilkos abortuszokkal. A rendszer által 1960 júniusában közzétett és a magyarság természetes szaporodására vonatkozó adatok olyan lesújtóak, hogy látnunk kell, a genocide, népirtás egy új esetével állunk szemben ... A legfrissebb adatok birtokában ugyanis meg lehet állapítani, hogy a rendszert az abortusz engedélyezésénél nemcsak erkölcsromboló szempontok vezetik, hanem a magyarság lélekszámának tervszerű csökkentéséről van szó. Beszéljenek a számok: Magyarországon 1927-ben, amikor több mint másfél millióval kevesebb volt az ország lakossága, a természetes szaporulat 67,873, 1928-ban 78,197 volt, ugyanakkor 1959-ben, amikor a lakosság másfél millióval több, mint 1928 és 1929-ben csak: 47,295. Ez a szám veszedelmesen csökken, mert 1956-ban a természetes szaporulat 112,582, 1957-ben 88,574, 1958-ban 63,577, 1959-ben 60,562, míg 1959-ben mint már írtuk: 47,295. Az 1960-as statisztikai adatok szerint további csökkenéssel lehet számolni. A magyarság lélekszámának veszedelmes csökkenése több, mint komoly figyelmeztetés és korántsem arról van szó, hogy ez a népességcsökkentés a kommunizmusnak a művi beavatkozás körüli “liberális” szemléletéből következik Ugyanis amíg Magyarországon a természetes szaporodás csökkenő irányt mutat, ugyanakkor — a lakosság lélekszámát véve alapul — Lengyelországban négyszer, Csehszlovákiában kétszer, Romániában három és félszer, a Szovjetunióban majdnem négyszer annyi a természetes szaporodás, mint Magyarországon. Az adatok azt mutatják, hogy az egész Vasfüggöny mögött Magyarországon a legalacsonyabb a természetes szaporodás és egyben az egyetlen ahol állandó csökkenő irányt mutat. Ez a kommunista cél. Elgyengíteni a szláv gyűrűbe szorított magyarságot .. . — o — HOGYAN VÉDEKEZIK MOSZKVA A RABNEMZETEK HETE ELLEN. A tudósítások, a kommunista kétszínűségnek megfelelően, arról mélyen hallgatnak, hogy mindez lehetséges, így is van, a beszédeket hallgató “lakosság” esetében. És éppen, mert ez így van, ez a legszörnyűbb vád a kommunista uralom ellen. Ismeretes ugyanis, hogy a balti államok lakosságát olyan sokszorosan megritkították, értelmiségét és egész ifjúságát elhurcolták és annyi új telepest szállítottak be a Szovjetunióból, hogy igazuk lehet a szovjet pártarisztokratáknak, amikor hangoztatják Litvánia, Lettország és Észtország mai lakossága csak hálás lehet a szovjetnek. Legalábbis azok, akik megjelentek a pártarisztokraták gyűlésein és akiket még ezek a pártarisztokraták sem mertek litvánoknak, letteknek vagy észteknek nevezni, hanem csupán Litvánia, Lettország és Észtország lakosságának. Ezek a betelepítettek ugyanis valóban mindent a Szovjetuniónak köszönhetnek, házat, bútort, foglalkozást és jövedelmet. És azt is, hogy mindazokat a litvánokat, letteket és észteket, akiknek a házaiba, bútoraiba, foglalkozásába és jövedelmébe beleültek előzőleg a Szovjetunió kiirtotta. A Rabnemzetek Hete éppen ezt mondja és ez ellen tiltakozik.