Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-07-17 / 56. szám

JANI­ 61 MARION HORVÁTH 451 LANZA AVE GARFIELD NJ I960 — VOL. 67. ÉVF. JULIUS 17. — VASÁRNAP — Só. SZ. 77Ki4U4mtätl%MdrrKif>]a Amerika egyetlen katolikus CfltllOlf C IIIlii $(111ÍÍHV The only Catholic Hungarian magyar lapja i —- .................................. 1111 ........-7---—Newspaper in the United States Ügyes szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 A MAGYARORSZÁGI URÁN - KINCS IGAZ TÖRTÉNETE Irta: SÁRKÁNY GYÖRGY A szovjet politika kétszínűsége ma már elis­mert nemzetközi tény. Ha a nyugati politika vezetői nem beszélnek róla, vagy nem akarják az ebből folyó következtetéseket nyíltan levon­ni, akkor ennek nem meggyőződésbeli, hanem legfeljebb politikai oka van. Viszont azoknak a magyar embereknek, akik a vasfüggöny mögül jutottak ki és itt a vasfüggöny mögött szen­vedő magyar nép keserves tapasztalatainak a birtokában vannak, az egész emberiség iránti kötelességük konkrét kérdésekben állandóan rá­mutatni a szovjet kétszínűségre. MIÉRT MENTEGETŐZNEK KÁDÁRÉK AZ URÁN-ÜGYBEN? Ilyen konkrét kérdés, amely most újból fel­merült, a magyarországi urán-vagyon kérdése. Különös dolog az, hogy míg Kruscsev a leszere­lésről beszél és az atomrobbantások beszünte­tését követeli, Magyarországon az ügynökei — igaz — a mentegetőzés hangján az urán kér­désében megszólaltak. A fórum, amelyről a ma­gyarországi uránkincs kérdésben nyilatkoztak a Kádár féle Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata volt, a “Társa­dalmi Szemle”. A “Társadalmi Szemle” májusi számában azt bizonygatta a párt szószólója, hogy: “A hazai urán geológiai felkutatásában és fel­mérésében, a bányászat megszervezésében sokat kö­szönhetünk a szovjet szakemberek hozzáértő munká­jának, akik magyar szakemberekkel karöltve meg­vetették ezen fiatal, új iparágunk alapját... A Szov­jetunió ezenkívül vállalta, hogy a magyar népgaz­daság szükségleteit meghaladó uránércet a világpia­cinál magasabb áron megveszi tőlük.” Nem különös az, hogy a pártszemle mente­getőzése szerint a Szovjetunió ezért a “hadá­szati jelentőségű” cikkért a világpiacinál ma­gasabb árat fizet? Arra vall ez, hogy a Szovjet leszerelésre készül? És, figyelem, a “hadászati jelentőségű uránipar” magyarországi létrehozá­sa is szovjet tőkével történt. “A szakmai-szervezési segítségen túlmenően a Szovjetunió nagyösszegű kamatmentes hitel nyújtá­sával, berendezések szállításával tette lehetővé az uránipar megteremtéséhez szükséges nagyarányú beruházások megvalósítását, amire kizárólag saját erőnkből, különös tekintettel népgazdaságunk akkori nehéz helyzetére nem voltunk, de jelenleg sem len­nénk képesek.” A Szovjetunió ezt csak azért tette, hogy ezáltal a maga katonai erejét növelje. Ez senki előtt sem kétséges és még az otthon elnyomott magyarság is jól tudja ezt. KIEMELKEDŐ URÁNKINCS ÉS NÖVEKVŐ NEMZETI FELHÁBORODÁS A “Társadalmi Szemle” maga is beismeri hogy szóvá teendő “a szovjet-magyar gazdasági műszaki együttmű­ködés az uránipar területén azért is, mert az ehhez n­yújtott szovjet segítség és az így elért eredmények kiemelkedőek, de azért is, mert az ellenforradalmi propaganda e kérdés körül különösen nagy port ver fel, sok zavart keltett a köztudatban, fékeveszetten uszított mind a ‘nemzeti kincsünket kiárusító’ ma­gyar gazdasági vezetés, mind a bennünket gazdasá­gilag ‘kihasználó’ Szovjetunió ellen.” MIT MOND A JANTSKY JELENTÉS? A magyarországi kommunista párt, véde­kezésre kényszerült a közvéleménnyel szem­ben. Védekezése, hogy a hazai urán geológiai felkutatásában és felmérésében sokat köszönhe­tünk a szovjet szakembereknek. És ez közönsé­ges hazugság. Ugyanis kezemben van dr. Jantsky Béla Kossuth-díjas főgeológus 1957 nyarán kiadott jelentése, amely elmondja, hogy a magyar urán geológiai felkutatása és felmé­rése magyar tudósok eredménye volt. Dr. Jant­sky Béla Kossuth-díjas főgeológus ezt mondja jelentésében: “Drága kincsünknek, jövő energiaforrásunknak, az uránércnek a sorsa méltán foglalkoztatja az egész nemzetet. Jövő életünknek, gyermekeink jólétének egy darabja rejtezik ebben a nyersanyagban. Hazánk energiaforrásokban szegény ország. Most bányáink kőszene a legfőbb energiaforrásunk. De kőszenünket eltüzelni mérhetetlen pazarlás. Hiszen jövendő vegy­iparunk, gyógyszer- és műanyagiparunk egyik leg­fontosabb nyersanyagát tüzeljük el vele. A természet az uránérccel, e csodálatos anyaggal kárpótolt ben­nünket a többi energiaforrásban való szegénységün­kért. Éppen ezért fokozottan kell törődnünk uránérc­­vagyonunkkal, s elsősorban békés életünk energia­forrásául kell felhasználnunk. Az uránérc kutatásokat az Állami Földtani In­tézet már nyomban a háború után programjába vet­te. Földvári Aladár és Szalai Sándor egyetemi ta­nárok az ország különböző területein tájékozódó mé­réseket végeztek. A Velencei-és a Mecsek hegység gránit kőzetének egyes helyein a megszokottnál na­gyobb rádióaktivitást találtak. Aktivitást észleltek a Pécs környéki permi korú vöröshomokkő-terület egyes helyein is, főként pedig az ajkacsingervölgyi szénmedence kőszenes rétegeinek egyes szintjeiben. Kutatásaik elsősorban a dunántúli eocén kori kő­széntelepekre szorítkoztak. Itt egyes szénrétegek és szénpalák olyan mennyiségben tartalmaznak sugárzó anyagot, hogy úgy látszott, megfelelő technikai eljá­rásokkal dúsítva már iparilag is hasznot hajthatnak. A Pécs környéki permi korú vöröshomokkőből felépült terület földtani vizsgálatát 1953-ban Barabás Andor egyetemi tanársegéd — a budapesti Tudomány­­egyetem ásvány és kőzettani tanszékén — kezdte meg.” AZ, ÜGYNÖKÖK ÁTADJÁK AZ URÁNT -­ A SZOVJETNEK A fordulat ekkor következett be. Amikor a magyar tudósok megtalálták a magyarországi uránérc lelőhelyét — amint ezt a Kossuth-díjas főgeológus jelentése tanúsítja — az ügynökök kormánya átadta az egész uránkincset a Szov­jetnek. Erre vonatkozólag a jelentés a követke­zőket mondja. “Időközben a magyar kormány (Folytatás az ötödik oldalon.) A MAGYAR IFJÚSÁG LELKÉÉRT FOLYIK A KÜZDELEM Irta: BURJÁN GYULA A művelődésügyi minisztérium hivatalos lap­­jában a ‘‘Köznevelés”-ben, a májusi számban “ESZMÉNYKÉPEK-PÉLDAKÉPEK BUDAPES­TEN” cím alatt “értekezik”, egy egri pedagógus­főiskolai adjunktus. Divatos a kommunista terminológiában az "er­kölcsi és politikai fejlődés”. E kettő körül forog minden, s e kettőben buknak el a kommunisták. Formát adnak, külső keretbe burkolják az eszmény­képeket, de nincs benne tartalom! KOMMUNISTA ESZME, ESZMÉNY NEM KELL A MAGYAR IFJÚSÁGNAK Az egri főiskola adjunktusa nagyon jól tudja, amit elárul cikkében, hogy a diákság igen negatíven viselkedik az “új típusú" eszmékkel kapcsolatban, mert ilyen következtetést von le: “úgy tűnik fel, hogy a történelemtanítás általában nem tölti be azt a feladatot, amelyet az erkölcsi-politikai nevelés te­rületén az eszmények alakításában várhatnánk tőle.” Nyílt bevallás, amit az adjunktus tesz. Elismeri, hogy tizenöt esztendeje, űr tátong a diákság és a párt “eszméi” között. Baj van, mert a diákság szi­gorú kritikus, s nem követi sem a művelődésügyi minisztérium minden erőfeszítését, sem a párt által előírt “erkölcsi é­s politikai” (?!) áramlatot. KIT VALL A MAGYAR IFJÚSÁG PÉLDAKÉPÉNEK? Kik az eszményképek és példaképek a kommu­­nista nevelésben? Minden erővel, tűzzel-vassal sze­retnék elérni, hogy a kommunizmus sötét alakjait fogadja el a magyar ifjúság követendő példakép­nek. Eszményképnek hirdetik (nem okultak 1956- ból): a Rosenberg házaspárt, Lenint, Ságvári End­rét, Rózsa Ferencet, Schönherz Zoltánt, Hámán Katót, Sallai Imrét, Fürst Sándort, Geisler Etát, Földes Ferencet és ... a világ porondján bohóckodó Kruscsevet. Felesleges magyarázatot fűznöm a fel­sorolt nevekhez,­­ amit az adjunktus is nagyon jól tud. De még jobban tudja a magyar ifjúság, hogy kik voltak! Ebben az évben is “kutatták” a magyar ifjú­ság gondolkozását, hogy kit tartanak eszménykép­nek és pédaképnek. A vizsgálat eredményéről így állítja össze a statisztikát a "Köznevelés” hasáb­ján a főiskola. “A tanulóknak 32%-a az édesanyját, édesapját vallotta példaképének. Az eszményképek második csoportját történelmi és irodalmi hőseink alkotják (31, 2 százalék). A harmadik csoport tagjai élethi­vatásokkal vannak kapcsolatban. A tanulók 10%-a neves sportolókat tekint példaképnek (fiúk) míg a leányok 7%-a a színésznőket, pedagógust mind­össze 6%!!!” Újból idéznem kell a Köznevelést! “A választott eszményképek politikai és világ­nézeti jellegének kis (25 százalék!) arányszámából nem szabad arra következtetnünk, mintha iskoláink munkája erkölcsi-politikai és világnézeti szempont­ból nem volna eredményes.” A NEMZEDÉKCSERE AKADÁLYA A MAGYAR CSALÁD Szeretném megkérdezni az adjunktust, hogy honnan veszi a 25%-ot?! Hisz, tagadhatatlan a párt­titkár, funkcionárius csemetéje “elvhűen” követte a kommunista­ mártírokat. De, akkor miért kell ezt írnia fennebb huszonnyolc sorral: “Szinte egy nemzedékcsere szükséges ahhoz, hogy életszemléletünk és világnézetünk alapvetően és döntően megváltozzék.” A “nemzedékcserét” már folytatják a Népbíró­­ságok, ahol gyermekembereket, diákokat, munkás ifjakat “döntően" likvidálnak. A kommunista nevelés ideológusai a minden­ható párt utasítására az alábbi szempontokban lát­ják az “akadályokat”. “A családi nevelés befolyása még erősen hat.” Ez igen fontos és döntő kérdés. Alapja minden “erőlködésnek”, ha majd sikerül a családot “szét­­robbantaniok”, akkor talán. .. Hiszem, hogy a magyar család bevehetetlen, minden “orosz szu­rony és pártideológia” ebben a csatában alul marad. .. az iskola és a családi nevelés teljes össz­hangjáról még nem beszélhetünk” írja az adjunktus. Őszinte beismerés, így is van, színigazságot mondott! ÉS A SZABADSÁGHARC EMLÉKE. A kommunista nevelés csődjéről nem mernek nyiltan beszélni, "másban keresik” a hibát, ami­kor így elmélkednek: “1956-ban az eszmei-politikai fejlődés szem­pontjából igen súlyos válságon estünk át. Az ellen­­forradalmi események romboló hatását előbb meg kellett szüntetni, aztán újra kellett alapoznunk sok mindent.” Tehát a "huligánok” mégis okoztak károkat. Talán összetörték a kommunista “eszmét-politikát". Válságba került a “hatalmas, dicsőséges párt?” Összeroppant Lenin és Sztálin műve? Nem értem, mi történt? Válság a “szocializmusban”? ami “be­vehetetlennek” hirdeti magát? Az “ellenforradalom romboló hatását meg kel­lett szüntetni”? Hogyan? Akasztófára vinni a ma­gyar diákság színejavát, ezreket internálni, börtö­nöket megtölteni, így szüntették meg a válságot? Százával zárták vasrács mögé a nemzeti-keresztény világnézetet hirdető tanárokat, tanítókat, akik el­lenségei voltak a moszkvai pedagógiának, a szovjet “felszabadításnak”­ így "alapoztak”, így védi a silány eredményt, a csak 25%-ot! — az ÁVO és a nevelésügyi miniszter elvtárs és a mindenható párt előtt. VÁDOLJÁK A RÉGI MAGYAR KÖZOKTATÁST “Végül arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy 15 évvel ezelőtt egy erősen nacionalista-polgári, sőt fasiszta jellegű idealista eszmei síkról indult el új nevelésünk.” 1945 előtt az iskola­ hitre, becsületre, jelleme­rőre, munkaszeretetre, önzetlen hazaszeretetre ne­velt, hogy egész emberekként kerüljenek ki a ma­gyarok az iskola padjaiból. (Folytatása a harmadik oldalon.) 4 XXIII. JÁNOS PÁPA: 'Mindennap imádkozom a magyarok szabadságáért“ Bécsből jelentik a Vasárnapnak. Június 24-én 12 óra 15 perckor XXIII. János pápa őszentsége magánkihallga­táson fogadta Tollas Tibor költőt, a “Nemzetőr” szerkesz­tőjét és Mihályi Géza újságírót, a “Nemzetőr” munkatár­sát, akik átnyújtották a Szentatyának a díszes bőrkötésű, olasznyelvű FÜVESKERTET. A kommunista börtönökben kivirágzott szabadság-költészetnek olasz fordítását köszö­nettel vette a Szentatya. Majd a tudósítás a következőket mondja: Mikor a Szentatya előtt bejelentették a két magyart, arca felsu­gárzott és mint régi ismerősnek fogta meg a magyar költő és újságíró kezét, és így szólt hozzájuk: — Magyarország, Magyarország! Soha nem fogom Magyarországot elfelejteni. Hacsak rágondolok, összeszorul a szívem. Kétszer is láthattam, mikor nunciusként Bulgáriában vol­­tam és legjobb barátomat, Angelo Rottát meg­látogattam. Felmentünk a Gellérthegyre és on­nan néztük a csodálatosan szép Budapestet, amely akkor még a béke királynője volt. Beszél­tem magyarokkal. Nem lehet nem szeretni ezt a népet, amely annyit szenvedett történelme során és annyit szenved ma is. Nem lehet elfe­lejteni Mária országát! — mondotta a Szent­atya. Amikor a FÜVESKERT olasznyelvű példányának át­­nyújtói arra kérték a Szentatyát, hogy ne feledkezzék meg hazájukról, atyai melegséggel ezt válaszolta: — Mondják meg minden magyarnak, hogy három és féléve nincs egyetlen nap, amikor ne gondolnék hazájukra és ne emlékeznék meg imáimban külön Magyarországról. Ezután a Szentatya áldását adta Tollas Tiborra és Mihályi Gézára és távozóban mégegyszer mondotta: — Ungheria, Ungheria! Mindennap imád­kozom a magyarok szabadságáért. KRUSCSEV VESZÉLYES, MERT KISZÁMÍTHATATLAN ÉS MEGBÍZHATATLAN Párisban De Gaulle tábornok, Francia­­ország elnöke bejelentette, hogy független atomfegyverzettel szereli fel a francia had­erőt. Figyelemreméltó csendben, minden feltűnést elkerülve a kormány júniusban olyan költségvetést szavaztatott meg a par­lamenttel, amely minden eddiginél maga­sabb. Ebben a költségvetésben 2.400 millió dolláros hitelkeretet biztosítottak a szük­séges atomfegyverek gyártására. Az atomfelszerelés prog­raming­át egyébként négy évre állították be. A programot kicsiny atom és hidrogén bombák gyártását, új típusú földrészközi röppentyűk fejlesztését és két olyan hajó fel­szerelését tűzte ki, amelyek röppentyűket tudnak kilőni. A tervek szerint négy francia hadosztályt fognak felszerelni atomfegyverekkel. Itt kell emlékeztetni arra, hogy a mai francia köztársasági elnök volt az egyetlen, aki már évek­kel a német páncélos támadások előtt sürgette a francia páncélos haderő felállítását. Akkor Franciaországban senki sem hallgatott a fiatal ezredesre. De Gaulle tábornok, köztársasági elnök a programoi indokolásaként azt fejtette ki, hogy a szovjet diktátor, Kruscsev, által kimutatott megbízhatatlanság és kiszámít­hatatlanság az európai kontinens veszélyét jelenti. — o — I “JÓZSEF APÁNK” A TRIANONI BÉKE 40-IK ÉVFORDULÓJÁRÓL. József habsburgi főherceg, magyar királyi herceg 82.-ik életévét tölti az emigrációban. Nyugat-Németország­­ban él József nádor dédunokája, aki az első világháborúban hadtestparancsnok volt és a két világháború közötti idő­ben szoros érintkezést tartott fenn háborús bajtársaival, akik a mai napig méltán tisztelik benne “József apánkat”, amely névvel a háború alatt a magyar katonák ruházták fel. Az emigráció érdesedő, élesedő vitáiban nem vesz részt, már régen nem szólalt meg. A trianoni béke negyvenedik évfordulója alkalmából azonban a következő levelet intézte Délmagyarország Felszabadító Tanácsához: “KEDVES HONFITÁRSAIM! VIHAROS ÉLETEM ALKONYÁN, E SÖTÉT EMLÉKŰ ÉVFORDULÓN, LELKEM SZIKLASZILÁRD HITÉVEL ÉS BIZALMÁVAL KÖSZÖNTELEK BENNETEKET ÉS KÉR­LEK, FOGJUNK ÖSSZE ÉS TEGYÜNK FÉLRE MINDEN EGYMÁS ELLENI ÁSKÁLÓDÁST, MELY ANNYISZOR SÍRJA SZÉLÉRE VITTE MÁR ÉDES HAZÁNKAT ÉS MOST MEGINT A VÉRES RABSÁGBAN KESERVESEN SZEN­VEDŐ HŐS NÉPÜNKÉRT FOLYTATOTT MUNKÁNKAT HÁTRÁLTATJA ÉS EREDMÉNYÉT KÉTSÉGESSÉ TESZI. ERŐS HIT, BIZALOM ÉS TÖRHETETLEN SZERETET CSATOLJON ÖSSZE MINDANNYIUNKAT, ÉDES HAZÁNK ÉS KERESZTREFESZÍTETT JÓ NÉPÉNEK FELSZABA­DÍTÁSÁÉRT FOLYTATOTT, CSÜGGEDÉST NEM ISME­RŐ, VÁLLVETETT NAGY MUNKÁRA. MINDEN MÁST HÁTTÉRBE SZORÍTVA EGYESÍTSÜK ERRE ERŐINKET ÉS AKKOR ISTEN ÁLDÁSA LESZ VELÜNK ÉS MUN­KÁNKON. SZÍVVEL, LÉLEKKEL VELETEK VAGYOK ÉS MA­RADOK SZENT KÖTELMEINK TELJESÍTÉSÉBEN! MINDHALÁLIG HŰ HONFITÁRSATOK, JÓZSEF APÁTOK! REGENSBURG, 1960, Trianon 40. évfordulóján. JÓZSEF főherceg, szkv. m.kir. tábornagy

Next