Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-01-01 / 1. szám
2-ik oldal ~V~". .................-...............-................................—------- Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper In the United State« and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office: 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefon: SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate .— Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years In the H. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ....... $16.00 Pot one year In the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ....... $ 9.00 For six months In the U, S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ....... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ....... $18.00 For one year In Canada.... $10,00 Egy évre Kanadában ....... $10.00 For si* months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ....... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komlsszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKACS GABOR O.F.M. Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN. Könyvosztály: GODA FERENC Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak Karácsonyi Jánosra (1858-1929) Két évvel ezelőtt volt születésének századik évfordulója, a tavaly pedig márharmincadik éve telt be halálának. Kedves euyléje a hetvenedik életéve felé hajló irodalmi kanonok alakja, ahol olyan elmélázva végezte sétáit a váradi utcákon, hogy szinte kiszönteni sem mertük. Hisz ilyenkor is az anyagot rostálta agyában ‘‘A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzékéből'’, amelyeket 1400-ig állított össze, vagy a "Magyar nemzetiségekről a XIV. század közepéig" volt valami újabb megfejtenivalója Nyolc gyermekkel jutalmazta az ég Karácsony János szűcsiparos és Papp Terézia házasságát az elmúlt évszázad közepén. Gyulán laktak, a most renoválásra kerülő ősi vár mellett, amely talán először ébresztgetett középkori érdeklődést a fiukban. Szorgos munkájukból kis házat ragasztottak maguknak, hogy gyermekeiket senki háziúrféle ne zaklathassa s mert az örökös szücsmunka felé hajolás nem egészséges, éppúgy, mint Charles Péguy ősei, szőlőműveléssel is foglalkoztak. A szőlőben való minden foglalatoskodás ugyanis jól megdolgoztatja és kiszellőzteti a tüdőt. Hát a gyerekek egészségesek is voltak és elevenek, mint a szücstü. A nyolcból két fiút és öt leányt neveltek föl emberré. De arra persze gondolni sem mertek, hogy fiukból kapatos embert, tudóst vagy akár csak tanítót is neveljenek. Ahhoz bizony ők nagyon szegénynek érezték magukat, és fiukat asztalosnak szánták. Karácsonyi János szücsmester ugyancsak János nevű fia 1858. december 15-én született. Legzsengébb gyermekkora az elnyomatás éveire esett. Annál tüzesebb magyar vált belőle. Pedig az iskoláztatás olyan rossz volt akkoriban Gyulán — folytonosan hiányzott vagy betegeskedett a tanító —, hogy három év tellett bele, amíg a mezővároska legtehetségesebb szülöttérni-olvasni megtanulhatott. S mivel tankönyv sem volt, a szegény, tízéves gyermeknek a tanító megengedte, hogy az ő előadási jegyzeteit néhány krajcár bérért tanulótársai részére lemásolhassa. A tízéves fiúcskában már akkor élt a tudományos és a köznek való használási hajlam, amit a mélyen vallásos családot látogató helybeli káplán is észrevett. S bár tréfásan Olcsó Jánosnak nevezte el a krajcárokért dolgozó fiúcskát, de kijárta Lipovniczky István váradi püspöknél a kisfiú teljesen ingyenes neveltetését. Bizony, ha az egyház nem figyel föl okos parasztos kisiparos gyermekekre annak idején, ma a magyar irodalom és tudomány sokkal, de sokkal szegényebb lenne.A kis Karácsonyi János először is az elvesztett éveket pótolja. Hat év alatt hét évet végez, reggel négy órakor már fönn van, is késő estig tanul, amíg a ceruza ki nem esik a kezéből. 1877-ben régi vágya teljesül, az egyházmegye papnövendékeinek sorába léphet s a nyolcadik gimnáziumot, bár sokat betegeskedik, már mint papnövendék végzi. Nyári instruktorkodása idején ugyanis a lápos-mocsaras Berettyó mentén, Déda nevű faluban szunyogcsípés folytán kínzó maláriába esik. Nem volt kényszer rája nézve a papság s mint beteget, csak kiváló tulajdonságaiért tartották benn. Az egyház sokakat fölnevelt, tudást adott nekik, de ezek nagy hányadrészéből sohasem lett pap. Karácsonyi Jánosból az lett, mert őt erre hívta el Isten. Már papnövendék korában sorra nyeri el az öt-, tízaranyas, majd százhúsz pengő forintos pályadíjakat, hol Békés vármegye rövid egyháztörténetével, hol az aradi prépostság múltjának kinyomozásával, hol pedig a Nyugati egyházszakadás” című dolgozatával. Huszonnégy éves korában fölszentelik Gyulán, családja az atyafiakkal összefogva sátrat állít a szülői ház udvarán, és ott ünneplik papjaikkal összeforrva fiuk nagy eljegyzési napját az egyházzal. A pályadíjakból tizenhat forint és két reverenda marad az ifjú pap kezében, mikor első káplánságára elindul. De őt nem a pénz érdekli, hanem a tudomány. Két év múlva már teológiai doktor, hat év múlva római és szentföldi zarándoklatokra indul s Várad új püspöke, Schlauch Lőrinc 1889-ben Rómába küldi a Vatikáni Okirattár Bizottság magyar vonatkozású okleveleinek fölkutatására. Aztán újra váradi káplán, pasztorál is szorgalmasan, majd újból vatikáni kutató, és a lateráni levéltárban VII. Ince, XII. Gergely és a vitatott “XXIII.’ János ellenpápának magyar vonatkozású iratait másolgatja. A Tudományos Akadémia "Pusztaszeri monostor” című fölolvasásával már 1896-ban tagjai közé fogadja, és 1904-ben a budapesti egyetem teológiai kara Prohászka Ottokárral együtt meghívja Karácsonyit az egyháztörténelmi tanszékre. Karácsonyi ettől fogvást műveit, tudós magyar papnemzedékek nevelésére szenteli életét s azt hiszi, ezzel be is tölti Istentől rendelt hivatását. (Folytatása a következő hasábon) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: 30 Katii 30th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-3623. A Katolikus Liga vezetősége boldog és eredményes új esztendőt kíván a Liga minden tagjának és minden amerikai magyarnak. Szeretettel kéri az amerikai magyarokat, hogy ne szűnjenek meg imádkozni Magyarország feltámadásáért, hogy az új esztendő váltsa valóra úgy a szenvedő magyarság, mint a szabad világban élő magyarok álmát, a magyar felszabadulást! A MAGYAR JELENTÉS A UN ELŐTT IV. Bebörtönzöttek, kiskorúak és a vasfüggöny A UN közgyűlés volt elnöke, az ujzlandi államférfi Leslie Munro kapott megbízást UN közgyűlésétől, hogy mint a magyar ügy rendkívüli megbízottja képviselje a győzes, de a Szovjetunió által vérbefojtott magyar szabadság kérdését. Ebbéli minőségében Lesie Munro 27 fejezetből álló jelentést készített, amelyet a közben elnapolt UN közgyűlés elé terjesztett. A jelentés következő részében Leslie Munro azokat sorolja fel, akiknek bebörtönzéséről tud, valamint a magyar ifjak kivégzéséről, illetőleg bebörtönzéséről nyilatkozik.) 19. BEBÖRTÖNZÖTTEK, AKIKRŐL TUDUNK Tudomásunk szerint életfogytiglani börtönre vannak elítélve többek között: Ádám György egyetemi tanár, Rácz Sándor, a Nagybudapesti Munkástanács elnöke, kit 1956-ban tartóztattak le, mikor a Kádár kormánnyal tárgyalt, Gáli József, az IGAZSÁG, a legnépszerűbb forradalmi lap szerkesztője, kinek halálos ítéletét életfogytiglanra változtatták, Kopácsi Sándor, ki a felkelés előtt Budapest rendőrfőnöke volt, s ki Kádárral együtt 1956 októberében alapította a Magyar Szocialista Munkáspártot és végül Obersovsky Gyula, ki Gálival együtt szerkesztette az Igazságot. Továbbá, a leghíresebb az életfogytiglanra ítéltek között Bibó István, szociológus, a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, s kit 1956 november 3.-án a Nagy Imre-kormányba államminiszterré neveztek ki. A tudósok, írók és újságírók között, kiket 6-10 évre ítéltek, találjuk Orsi István költőt és tanítót, Fazekas György írót és rádió bemondót, Fekete Sándort, a Szabad Nép volt kulturális rovatvezetőjét, Haraszti Sándort, a kommunista napilap, a Népszabadság főszerkesztőjét (a forradalom alatt indított kommunista lap a hivatalos Szabad Nép helyett), Kunszabó Ferenc újságírót, Litván György professzort és történészt, Márkus István szociológust, Lőcsei Pált, a Szabad Nép politikai rovatvezetőjét, Mérei Ferencet, a kiváló psychológust, Lendvai Mihály szerzőt, Tánczos Gábort a Petőfi Kör volt titkárát és Báli Sándort, a Budapesti Munkástanácsok egyik vezetőjét. Ez a lista korántsem teljes, de mégis megmutatja azok változatos sorát, kiket, a magyar hatóságok különleges intézkedései alapján a forradalom után elítéltek. 20. AZ ELÍTÉLT ÉS KIVÉGZETT MAGYAR IFJAK ÜGYE Ami pedig a tárgyalásokat és kivégzéseket illeti, nincs semmi okom arra, hogy hozzáadjak, vagy levonjak bármit is abból, amit a Közgyűlés utolsó ülésén jelentettem. Mindenképpen figyelembe kell azonban venni a Magyar Belügyminiszter december 3.-i állítását, mely szerint nem volt és nincsen egyetlen egy fiatalkorú sem magyar börtönben, sem pedig az elítéltek között. Ezen nyilatkozatot azonban összefüggésben kell tekinteni a magyar büntető törvény azon szakaszával, mely a fiatalkorúak kivégzésére vonatkozik. A Nemzetközi Jogászok Bizottsága azonban teljes felelősséggel arról értesített, hogy a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása 94. pontja szerint fiatalkorúakat halálra lehet ítélni minden olyan politikai cselekmény miatt, amely arra irányul, hogy a rendszert megdöntse, vagy erre irányuló mozgalmat kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti. A pontos és valódi helyzetet nagyon nehezen tudjuk megítélni, mivel a magyarországi kormány nemcsak hogy nem hajlandó a közgyűlési határozatok szerint együttműködni, de azonkívül mindent elkövet, hogy a magyarországi fejleményeket a külvilág elől elrejtse. A politikai pereket mind titkosan tárgyalták és minden tájékoztatást visszatartottak. Azt is tudjukk, hogy bár a forradalom utáni közvetlen időkben a magyar sajtót bizonyos fokig tájékoztatták a politikai perek és tárgyalásokról, de gondosan ügyeltek arra, hogy se a budapesti, se a vidéki sajtóban ezekről semmi ne jelenjen meg. Magyarország nyugati határa mentén a sűrű szögesdrót sövény, cement oszlopok, megfigyelőtornyok jelzik az akadályok állandó jellegét. Az országon belül pedig ott állomásozik állandóan a szovjet hadsereg, készen beavatkozásra a rendszer védelmében. (Folytatjuk.) „GONDOLJUNK..." c. cikk folytatása A sors azonban mást akar. Azt, hogy szülőföldjére térjen vissza s ott teljesen a tudománynak éljen, ne szórja szét idejét a nevelői, munka igájában. Az ősi bihari, azaz nagyváradi püspökségnek van szüksége rá, mégpedig igen különös okokból. Presztízs és történelmifolytonossági okokból. Nagyváradon ugyanis 1807-ig csak iiz volt a kanonokok száma, de ez évben még hat kanonoki állást szerveztek s az uj kanonokságok irodalmi, litterális kanonokságokká lettek. Ezekben a stallumokban sok nevezetes iróember volt, igy Fraknói Vilmos, Römer Flóris, Nogáll János, Bubics Zsigmond. Azonban ezek mind más egyházmegyei papok voltak, mert 1807-ben nevezték ki közéjük a két utolsó nagyváradit. 1905-ben tehát az a veszély fenyegetett, hogy a váradi egyházmegyének e helyekre való joga elévül, a kárukra történő betöltési módban eltelvén száz esztendő. Mivel pedig az irodalmi stallumra Karácsonyi Jánosnál méltóbbat nem találhattak, abba kellett hagynia a budapesti működését. Hazatért nevelővárosába s előbb hollótavi címzetes préposttá, majd pedig 1916-ban vovádkai címzetes püspökké nevezték ki. Közben a Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban a magyarországi ferencrendiek történetének megírásával bízta meg s ekkor bejárta a ferencrendi levéltárak átkutatása céljából Csik (Folytatás az előző hasábról.) Somlyótól Zágrábig és Szakolcától Szerémújlakig az összes magyar ferences alapításokat. A hatalmas kétkötetes mű, amely 1711-ig, tárgyalja Szent Ferenc rendjének történetét Magyarországon, 1919-ben jelent meg s azóta a magyar tudományos kutatások mintaképének tekinthető. Trianon után pedig az akkor hiányozni kezdő magyar iskolákat pótolja Karácsonyi János Nagyváradon,. Kezébe veszi a váradi Szent László nyomda vezetését, napilapot ad ki, népszerű rövid történelmi füzetekben ismerteti az egész magyar történelmet és a könyveket saját jövedelmének föláldozásával, fillérekért árusittatja. De nemcsak szellemével fordul a nép felé. Elnöksége alatt modern tüdőszanatóriumot építenek a váradi szőlőhegyen s ő az uj szanatóriumot a tüdővészbe esett katonák ápolására ajánlja föl. Népszerű előadássorozatba kezd és az általa művelt tudományágak minden fontos kérdésében neveli a népet, Várad és a környék lakosságát. Hetvenedik születésnapját még jó egészségben üli meg s hirtelen tör rá munkás élete erőfeszítései közt a halál 1929-ben. A szolga úgy ment el Istenéhez, hogy elásott talentumok miatt nem kellett szégyenkeznie. —ó— AZ OSZTRÁKOK ERŐSÍTIK KELETI HATÁRAIKAT. A magyarországi kommunista lapokban berzenkedő sajtóhangok kísérték az osztrák honvédelmi minisztérium szóvivőjének egy bécsi sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatát. A berzenkedő cikkek azon háborognak, hogy az osztrák honvédelmi minisztérium bejelentette fejleszteni kívánja haderejét, mert a keleti határvidéket katonailag meg kívánja erősíteni. Külön kiemelték osztrák részről, hogy a Magyarországgal szomszédos határvidéket kell fokozottabb védelemmel ellátni, de arra is rámutatott a nyilatkozat, hogy a Duna és a Lajta közötti területen is létesítenek több honvédelmi intézményt. A budapesti kommunisták egyszerre elfeledkeznek azokról a sorozatos határincidensekről, amelyeket a vasfüggöny mellett elkövettek az osztrák lakosság ellen és hangos sajtólármában törtek ki, hangoztatván, hogy a magyarországi kommunista kormány csak békés együttélést kíván ... A kommunista lapok ezután azonnal az amerikai honvédelmi minisztert gyanúsítják, hogy az osztrákok az ő biztatására kívánják a határaikat megerősíteni. Végül a kommunista sajtó váratlan kijelentést tesz, mert Ausztriát nemcsak a maga nevében, hanem Csehszlovákia, nevében is biztosítja, hogy nem fogják megtámadni. ,, A felháborodott cikkek olvasója csak egyet nem ért: ha nem szándékoznak Ausztriát megtámadni," miért izgatja őket ennyire az osztrákok védekezése egy keletről jövő, esetleges támadás ellen. Hiszen, ha nincs szándékuk megtámadni Ausztriát sohasem fog- nak összeütközésbe kerülni a megerősített osztrák határvédelemmel. Vagy talán ezt még maguk sem tudják, ha pedig tudják, akkor maguk sem hiszik el? . ( 1961 január 1. Székely fenyők üzentek A HEGYEK FELŐL MEGINDULTAK A FENYŐK. Havas, fehér világ mozdult meg, ősfenyves erdők szive dobbant. Erdélyi bércek sóhajtása hallatszik, mint rejtett lágyak zokogó sírása. A fenyők zizegve suttogtak össze és a völgyek felé mutogattak, ahol emberek laknak. Nagyon vártak valamit, mint az emberek. EGYIK ESZTENDŐBEN elgondolkozva szemléltem karácsony előtt a fenyők vándorlását. A tehervonat minden kocsija tele volt gondosan csomagolt fenyőkkel. Azt hallottam, hogy mindenütt örömtől könnyező szemekkel simogatták a fenyőket. Talán azért, mert karácsony bensősége, melege és boldogsága jutott eszükbe. Talán a szép gyermekkor karácsonyi varázsa, pislákoló gyertyácskák fénye, kántáló gyermekek viganája, bellehemesek pattogó köszöntője visszhangzott a lelkükben. De talán leginkább azért, mert a fenyők üzenetet hoztak a messzi havasok aljáról, örökzöld komor fenyvesek világából. Minden fenyőben tengernyi sok lélek van, üzenet és lélek. Léleküzenet. Nagy hegyek mélységeitől. Havasi tájaly'~ bársonyos gyopárjától. Temetőink örökzöldjétől és kicsi templomunk csilingelő harangjától. Zsuppfödeles kunyhóink komolykodó utcájáról és a legelső karácsony estéről, melyet életünkben legelőször megértünk és eltöltöttünk. Sok lélek és sok üzenettajtékkal tarajozó, hullámos lélekbeszéd. A fenyők eleven, beszédes lelkét leírni lehetetlen, mikor lelkünkbe befogadni és minden szavát lelkesen utánérezni is olyan nehéz. Gyermekkorom után sok esztendővel fordultam meg a mi kicsi falunkban. Majdnem minden a régi volt. Az emberek megöregedtek, de hiszen én is éreztem már az évek terhét. Vastag, zömök templomtornyunk most is méltóságosan mutatta a tekintélyt. Régi iskolánk a faluvégen némán állt, mint ezeréves szfinksz, de visszhangozta a gyermekzsivajt és gyermekörömet, mint egyiptomi gúlák kőkockái a napsugár szépséges zenéjét. Minden a régi volt, még a jó öreg kántor is, aki mintha végigsimogatott volna az arcomon, előre biztató kezeinek meleg gondoskodásával. Minden a régi volt, de valami mégis megváltozott. Fajunkkal szemben a kőszáli hegyoldal elveszett. Nem láttam a fehérlő nagy sziklákat és a köves hágót. A nagy meredeket, melyet annyiszor megmásztunk vitykézéshez szükséges fehér kavicsokért. Nagyon ünnepélyes és nagyon szép volt most ez a hegy. Mintha megnőtt volna és karácsonyi ünneplőbe öltözött volna. Megállapítottam, hogy annyi évek múltán a kőszáli sziklás bércet egészen elborították a fenyők. Székely fenyő a sziklás csúcsára is kitelepszik, csak annyi földet találjon, gyökerezet kapaszkodhassak. A köves, száraz sziklabérnél fenyves fért. Akik a fenyvest ültették és fölnevelték, azokmár a tér,létében nyugosznak. De édesapáink lelkének üzenete a fenyők nyelvén beszél hozzánk. A FENYŐK, HEGYEK, HAVASOK, SZIKLÁS BÉRCEK NYELVE KÜLÖN ERDÉLYI NYELV. Más beszéde van is a földnek, külön erdélyi lelke a hegyoromnak és a lombos erdőnek. Másként beszél a havasi csermely, mikor örökzöld fenyvesek között szikláról sziklára ugrál és kristályos vizéből a havasokban annyi játszi tengerszem lesz. Másként beszél nálunk a suttogva zizegő nád és a Bekecs erdőségeiben busongva dudorászó pásztortilinkó. Más itt a hang, a beszéd, a folyamvölgyek szegélyezett útja, más a rét vadvirága, a berkenyebokor ága, a nefelejcsvirág égboltozattól lopott kékje, mert más itt a föld és a földnek szive, beszélő ajka, mert más itt a föld lelke a történelem lelke. Az én lelkem és a te lelked, ősapáink mindig élő lelke. Erdély lelke ez, az erdélyi lélek. ERDÉLY LELKE A FÖLD ÉS EMBER LELKE, Erdélyi föld és erdélyi ember közös érzése, gondolata a közös szívdobbanásban. Együttérző örömben és fájdalomban fejeződik ki az erdélyi lélek. Ember megérti a föld beszédét, a föld pedig az ember lelkét. De hát mi is lehet a föld, az ember és a lélek, a hang, beszéd és az érzés, hogy ennyire összetartoznak és ennyire rokonok. Arculatuknak közös vonása, jajszavuknak élesen fájó a sikoltása, örömük, lelkesedésük és keserűségük egyformán teremt sorsközösséget és megszünthetetlen testvériséget. SERDÜLŐ KOROMBAN NYÁRUTÓJÁN HAVASRA VEZETETT AZ UTAM. Ősz felé járt az idő és az éjszakai hűvös elöl pásztorok tanyáján töltöttem az éjjelt. Az öreg pásztor nagyon gondoskodott rólam és ugyancsak rakta elhunyó parazsakra a friss fahasábokat. Fellángolt és nagy lobbot vetett olykor a tűz, szép szelíden sütött, világított a hold és én a fények világánál áttekinthettem az egész rónát és mintha Gábor Áron sírját is láttam volna. Valami furcsa ébrenálom vett rajtam erőt. Olykor síró zokogás, nyögés, halálsikoly ütötte meg füleimet. Hangos kiáltás, majd busán panaszló szó, gyermekek sírása és ellenséggel csatázó hadfiak csatakiáltása, összerázkódtam a félelemtől és megkérdeztem a pipáját ápolgató öreg pásztort, hogy várjon ő is hallja a néma föld változatos, hangos beszédét, mert én nagyon sok hangot hallok. Az Öreg úgy nézett rám, mint a legbölcsebb apa a házitűzhely mellett, mint a legtudósabb professzor a tanszékén. Szelíd hold fénye és pásztortüzünk világossága elsimította arcán a barázdákat. Arckifejezése az volt, hogy ő mindent tud. És azt mondotta nekem, hogy a föld mindig beszél. Csodálatos szép dolgokat mond, de nem mindenki érti. Ti fiatalok, jól ügyeljetek minden hangjára, hogy megértsétek. A föld mindent elmond a barázdákon és friss ugaron, pásztortüzek mellett és az illatozó kaszálások hervadó szénarendjeinél. A föld nagyon ismeri az embert és azért beszél sok mindent hozzá. ERDÉLY LELKE MINDIG BESZÉL NEKÜNK földjével, hegyeivel, völgyeivel és karácsonyi fenyőivel. Erdély: lelke eszme, gondolat. Ezért van az erdélyiségnek létjogosultsága és hivatása. És ezért van, hogy Erdély lelke most sóhajt, panaszol, cseng és imádkozik. Falunk és városunk tájéka, szülőföldünk szép határának képe felejthetetlenül él mindnyájunk lelke előtt. Naponkint látjuk, érezzük és, folyton feléje nézünk. Ez a lélek lebilincselő varázshatalma. Erdély lelkét nem szabad elfelejteni. P. TRÉFÁN LEONARD.