Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2-ik oldal ~V~". .................-...............-................................—-------­ Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper In the United State« and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office: 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefon: SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate .— Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years In the H. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ....... $16.00 Pot one year In the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ....... $ 9.00 For six months In the U, S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ....... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ....... $18.00 For one year In Canada.... $10,00 Egy évre Kanadában ....... $10.00 For si* months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ....... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komlsszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKACS GABOR O.F.M. Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN. Könyvosztály: GODA FERENC Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak Karácsonyi Jánosra (1858-1929) Két évvel ezelőtt volt születésének századik évfordulója, a tavaly pedig már­­harmincadik éve telt be halálának. Kedves euyléje a hetvenedik életéve felé hajló irodalmi kanonok alakja, ahol olyan elmélázva végezte sétáit a váradi utcákon, hogy szinte kiszönteni sem mertük. Hisz ilyenkor is az anyagot rostálta agyában ‘‘A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzé­kéből'’, amelyeket 1400-ig állított össze, vagy a "Magyar nem­zetiségekről a XIV. század közepéig" volt valami újabb megfej­tenivalója­ Nyolc gyermekkel jutalmazta az ég Karácsony János szűcs­­iparos és Papp Terézia házasságát az elmúlt évszázad köze­pén. Gyulán laktak, a most renoválásra kerülő ősi vár mellett, amely talán először ébresztgetett középkori érdeklődést a fiuk­ban. Szorgos munkájukból kis házat ragasztottak maguknak, hogy gyermekeiket senki háziúrféle ne zaklathassa s mert az örökös szücsmunka felé hajolás nem egészséges, éppúgy, mint Charles Péguy ősei, szőlőműveléssel is foglalkoztak. A szőlőben való minden foglalatoskodás ugyanis jól megdolgoztatja és ki­szellőzteti a tüdőt. Hát a gyerekek egészségesek is voltak és elevenek, mint a szücstü. A nyolcból két fiút és öt leányt ne­veltek föl emberré. De arra persze gondolni sem mertek, hogy fiukból kapatos embert, tudóst vagy akár csak tanítót is ne­veljenek. Ahhoz bizony ők nagyon szegénynek érezték magu­kat, és fiukat asztalosnak szánták. Karácsonyi János szücsmester ugyancsak János nevű fia 1858. december 15-én született. Legzsengébb gyermekkora az elnyomatás éveire esett. Annál tüzesebb magyar vált belőle. Pedig az iskoláztatás olyan rossz volt akkoriban Gyulán — folytonosan hiányzott vagy betegeskedett a tanító —, hogy három­ év tellett bele, amíg a mezővároska legtehetségesebb szülötté­­rni-olvasni megtanulhatott. S mivel tankönyv sem volt, a szegény, tízéves gyermeknek a tanító megengedte, hogy az ő előadási jegyzeteit néhány krajcár bérért tanulótársai részére lemásolhassa. A tízéves fiúcskában már akkor élt a tudományos és a köznek való használási hajlam, amit a mélyen vallásos csa­ládot látogató helybeli káplán is észrevett. S bár tréfásan Olcsó Jánosnak nevezte el a krajcárokért dolgozó fiúcskát, de kijárta Lipovniczky István váradi püspöknél a kisfiú teljesen ingyenes neveltetését. Bizony, ha az egyház nem figyel föl okos paraszt­os kisiparos­ gyermekekre annak idején, ma a magyar irodalom és tudomány sokkal, de sokkal szegényebb lenne.­­A kis Karácsonyi János először is az elvesztett éveket pó­tolja. Hat év alatt hét évet végez, reggel négy órakor már fönn van, is késő estig tanul, amíg a ceruza ki nem esik a kezéből. 1­877-ben régi vágya teljesül, az egyházmegye papnövendéke­inek sorába léphet s a nyolcadik gimnáziumot, bár sokat bete­geskedik, már mint papnövendék végzi. Nyári instruktorkodása idején ugyanis a lápos-mocsaras Berettyó mentén, Déda nevű­ faluban szunyogcsípés folytán kínzó maláriába esik. Nem volt kényszer rája nézve a papság s mint beteget, csak kiváló tulaj­­donságaiért tartották benn. Az egyház sokakat fölnevelt, tudást adott nekik, de ezek nagy hányadrészéből sohasem lett pap. Karácsonyi Jánosból az lett, mert őt erre hívta el Isten. Már papnövendék­ korában sorra nyeri el az öt-, tízara­­nyas, majd százhúsz pengő­ forintos pályadíjakat, hol Békés vármegye rövid egyház­történetével, hol az aradi prépostság múltjának kinyomozásával, hol pedig a Nyugati egyházszaka­dás” című dolgozatával. Huszonnégy éves korában fölszentelik Gyulán, családja az atyafiakkal összefogva sátrat állít a szülői ház udvarán, és ott ünneplik papjaikkal összeforrva fiuk nagy eljegyzési napját az egyházzal. A pályadíjakból tizenhat forint és két reverenda marad az ifjú pap kezében, mikor első káplán­­­ságára elindul. De őt nem a pénz érdekli, hanem a tudomány. Két év múlva már teológiai doktor, hat év múlva római és szent­földi zarándoklatokra indul s Várad új püspöke, Schlauch Lő­rinc 1889-ben Rómába küldi a Vatikáni Okirattár Bizottság magyar vonatkozású okleveleinek fölkutatására. Aztán újra vá­radi káplán, pasztorál is szorgalmasan, majd újból vatikáni kutató, és a lateráni levéltárban VII. Ince, XII. Gergely és a vitatott “XXIII.­’ János ellenpápának magyar vonatkozású ira­tait másolgatja. A Tudományos Akadémia "Pusztaszeri monos­tor” című fölolvasásával már 1896-ban tagjai közé fogadja, és 1904-ben a budapesti egyetem teológiai kara Prohászka Otto­kárral együtt meghívja Karácsonyit az egyháztörténelmi tan­székre. Karácsonyi ettől fogvást műveit, tudós magyar papnem­zedékek nevelésére szenteli életét s azt hiszi, ezzel be is tölti Istentől rendelt hivatását. (Folytatása a következő hasábon) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: 30 Katii 30th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-3623. A Katolikus Liga vezetősége boldog és eredményes új esztendőt kíván a Liga minden tagjának és m­inden amerikai magyarnak. Szere­tettel kéri az amerikai magyarokat, hogy ne szűnjenek meg imádkoz­ni Magyarország feltámadásáért, hogy az új esztendő váltsa valóra úgy a szenvedő magyarság, mint a szabad világban élő magyarok ál­mát, a magyar felszabadulást! A MAGYAR JELENTÉS A UN ELŐTT IV. Bebörtönzöttek, kiskorúak és a vasfüggöny­ ­A UN közgyűlés volt elnöke, az ujzl­­andi államférfi Leslie Munro kapott megbízást­­ UN közgyűlésétől, hogy mint a magyar ügy rendkívüli megbízottja képviselje a győz­­es, de a Szovjetunió által vérbefojtott magyar szabadság kérdését. Ebbéli minőségében Les­­ie Munro 27 fejezetből álló jelentést készített, amelyet a közben elnapolt UN közgyűlés elé terjesztett. A jelentés következő részében Les­lie Munro azokat sorolja fel, akiknek bebör­tönzéséről tud, valamint a magyar ifjak kivég­zéséről, illetőleg bebörtönzéséről nyilatkozik.) 19. BEBÖRTÖNZÖTTEK, AKIKRŐL TUDUNK Tudomásunk szerint életfogytiglani börtönre vannak elítélve többek között: Ádám György egyetemi tanár, Rácz Sándor, a Nagybudapesti Munkástanács elnöke, kit 1956-ban tartóztattak le, mikor a Kádár kormánnyal tárgyalt, Gáli József, az IGAZ­SÁG, a legnépszerűbb forradalmi lap szer­kesztője, kinek halálos ítéletét életfogytig­­lanra változtatták, Kopácsi Sándor, ki a felkelés előtt Budapest rendőrfőnöke volt, s ki Kádárral együtt 1956 októberében ala­pította a Magyar Szocialista Munkáspártot és végül Obersovsky Gyula, ki Gálival együtt szerkesztette az Igazságot. Továbbá, a leghíresebb az életfogytiglanra ítéltek kö­zött Bibó István, szociológus, a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, s kit 1956 no­vember 3.-án a Nagy Imre-kormányba ál­lamminiszterré neveztek ki. A tudósok, írók­ és újságírók között, kiket 6-10 évre ítéltek, találjuk Orsi István költőt és tanítót, Fazekas György írót és rádió bemondót, Fekete Sándort, a Szabad Nép volt kulturális rovatvezetőjét, Haraszti Sándort, a kommunista napilap, a Népsza­badság főszerkesztőjét (a forradalom alatt indított kommunista lap a hivatalos Sza­bad Nép helyett), Kunszabó Ferenc újság­írót, Litván György professzort és törté­nészt, Márkus István szociológust, Lőcsei Pált, a Szabad Nép politikai rovatvezetőjét, Mérei Ferencet, a kiváló psychológust, Lendvai Mihály szerzőt, Tánczos Gábort a Petőfi Kör volt titkárát és Báli Sándort, a Budapesti Munkástanácsok egyik vezetőjét. Ez a lista korántsem teljes, de mégis megmutatja azok változatos sorát, kiket, a magyar hatóságok különleges intézkedései alapján a forradalom után elítéltek. 20. AZ ELÍTÉLT ÉS KIVÉGZETT MAGYAR IFJAK ÜGYE Ami pedig a tárgyalásokat és kivégzé­seket illeti, nincs semmi okom arra, hogy hozzáadjak, vagy levonjak bármit is abból, amit a Közgyűlés utolsó ülésén jelentettem. Mindenképpen figyelembe kell azonban venni a Magyar Belügyminiszter december 3.-i állítását, mely szerint nem volt és nin­csen egyetlen egy fiatalkorú sem magyar börtönben, sem pedig az elítéltek között. Ezen nyilatkozatot azonban összefüggésben kell tekinteni a magyar büntető törvény azon szakaszával, mely a fiatalkorúak ki­végzésére vonatkozik. A Nemzetközi Jogá­szok Bizottsága azonban teljes felelősséggel arról értesített, hogy a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállí­tása 94. pontja szerint fiatalkorúakat ha­lálra lehet ítélni minden olyan politikai cselekmény miatt, amely arra irányul, hogy a rendszert megdöntse, vagy erre irányuló mozgalmat kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti. A pontos és valódi helyzetet nagyon nehezen tudjuk megítélni, mivel a magyar­­országi kormány nemcsak hogy nem haj­landó a közgyűlési határozatok szerint e­­gyüttműködni, de azonkívül mindent elkö­vet, hogy a magyarországi fejleményeket a külvilág elől elrejtse. A politikai pereket mind titkosan tárgyalták és minden tájé­koztatást visszatartottak. Azt is tudjukk, hogy bár a forradalom utáni közvetlen idők­ben a magyar sajtót bizonyos fokig tájékoz­tatták a politikai perek és tárgyalásokról, de gondosan ügyeltek arra, hogy se a buda­pesti, se a vidéki sajtóban ezekről semmi ne jelenjen meg. Magyarország nyugati határa mentén a sűrű szögesdrót sövény, cement oszlopok, megfigyelőtornyok jelzik az akadályok ál­landó jellegét. Az országon belül pedig ott állomásozik állandóan a szovjet hadsereg, készen beavatkozásra a rendszer védelmé­ben. (Folytatjuk.) „GONDOLJUNK..." c. cikk folytatása A sors azonban mást akar. Azt, hogy szülőföldjére térjen vissza s ott teljesen a tudo­mánynak éljen, ne szórja szét idejét a nevelői, mu­nka igájában. Az ősi bihari, azaz nagyvá­radi püspökségnek van szüksége rá, mégpedig igen különös okokból. Presztízs és történelmi­­folytonossági okokból. Nagyváradon ugyanis 1807-ig csak iiz volt a kanonokok száma, de ez évben még hat kanonoki állást szerveztek s az uj kanonokságok irodalmi, litterális kanonok­­ságokká lettek. Ezekben a stallumokban sok nevezetes iróember volt, igy Fraknói Vilmos, Römer Flóris, Nogáll János, Bubics Zsigmond. Azonban ezek mind más egyházmegyei papok voltak, mert 1807-ben nevezték ki közéjük a két utolsó nagyváradit. 1905-ben tehát az a veszély fenyegetett, hogy a váradi egyházme­gyének e helyekre való joga elévül, a kárukra történő betöltési módban eltelvén száz eszten­dő. Mivel pedig az irodalmi stallumra Kará­csonyi Jánosnál méltóbbat nem találhattak, abba kellett hagynia a budapesti működését. Hazatért nevelővárosába s előbb hollótavi címzetes préposttá, majd pedig 1916-ban vo­­vádk­ai címzetes püspökké nevezték ki. Közben a Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban a magyarországi ferencrendiek történetének megírásával bízta meg s ekkor bejárta a fe­­rencrendi levéltárak átkutatása céljából Csik­ (Folytatás az előző hasábról.) Somlyótól Zágrábig és Szakolcától Szerémúj­­lakig az összes magyar ferences alapításokat. A hatalmas kétkötetes mű, amely 1711-ig, tár­gyalja Szent Ferenc rendjének történetét Ma­gyarországon, 1919-ben jelent meg s azóta a magyar tudományos kutatások mintaképének tekinthető. Trianon után pedig az akkor hiányozni kezdő magyar iskolákat pótolja Karácsonyi János Nagyváradon,. Kezébe veszi a váradi Szent László nyomda vezetését, napilapot ad ki, népszerű rövid történelmi füzetekben ismer­teti az egész magyar történelmet és a könyve­ket saját jövedelmének föláldozásával, fillére­kért árusittatja. De nemcsak szellemével fordul a nép felé. Elnöksége alatt modern tüdőszana­tóriumot építenek a váradi szőlőhegyen s ő az uj szanatóriumot a tüdővészbe esett katonák ápolására ajánlja föl. Népszerű előadássoro­zatba kezd és az általa művelt tudományágak minden fontos kérdésében neveli a népet, Vá­rad és a környék lakosságát. Hetvenedik szü­letésnapját még jó egészségben üli meg s hir­telen tör rá munkás élete erőfeszítései közt a halál 1929-ben. A szolga úgy ment el Istenéhez, hogy elá­sott talentumok miatt nem kellett szégyenkez­nie. —­­­ó— AZ OSZTRÁKOK ERŐSÍTIK KELETI HATÁRAIKAT. A magyarországi kommunista lapokban berzen­kedő sajtóhangok kísérték az osztrák honvédelmi mi­nisztérium szóvivőjének egy bécsi sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatát. A berzenkedő cikkek azon háborognak, hogy az osztrák honvédelmi minisztérium bejelentette fejleszteni kívánja haderejét, mert a ke­leti határvidéket katonailag meg kívánja erősíteni. Külön kiemelték osztrák részről, hogy a Magyaror­szággal szomszédos határvidéket kell fokozottabb vé­delemmel ellátni, de arra is rámutatott a nyilatkozat, hogy a Duna és a Lajta közötti területen is létesítenek több honvédelmi intézményt. A budapesti kommunisták egyszerre elfeledkez­nek azokról a sorozatos határ­incidensekről, amelye­ket a vasfüggöny mellett elkövettek az osztrák lakos­ság ellen és hangos sajtó­lármában törtek ki, han­goztatván, hogy a magyarországi kommunista kor­mány csak békés együttélést kíván ... A kommunis­ta lapok ezután azonnal az amerikai honvédelmi mi­nisztert gyanúsítják, hogy az osztrákok az ő biztatására kívánják a határaikat megerősíteni. Végül a kom­munista sajtó váratlan kijelentést tesz, mert Auszt­riát nemcsak a maga nevében, hanem Csehszlovákia, nevében is biztosítja, hogy nem fogják megtámadni. ,, A felháborodott cikkek olvasója csak egyet nem­­­­ ért: ha nem szándékoznak Ausztriát megtámadni," miért izgatja őket ennyire az osztrákok védekezése egy keletről jövő, esetleges támadás ellen. Hiszen, ha nincs szándékuk megtámadni Ausztriát sohasem fog-­­ nak összeütközésbe kerülni a megerősített osztrák­ határvédelemmel. Vagy talán ezt még maguk sem tudják, ha pedig tudják, akkor maguk sem hiszik el?­­ . ( 1961 január 1. Székely fenyők üzentek A HEGYEK FELŐL MEGINDULTAK A FENYŐK. Havas, fehér világ mozdult meg, ősfenyves erdők szive dob­bant. Erdélyi bércek sóhajtása hallatszik, mint rejtett lágyak zokogó sírása. A fenyők zizegve suttogtak össze és a völgyek felé mutogattak, ahol emberek laknak. Nagyon vártak valamit, mint az emberek. EGYIK ESZTENDŐBEN elgondolkozva szemléltem ka­rácsony előtt a fenyők vándorlását. A tehervonat minden kocsija tele volt gondosan csomagolt fenyőkkel. Azt hal­lottam, hogy mindenütt örömtől könnyező szemekkel si­mogatták a fenyőket. Talán azért, mert karácsony benső­­sége, melege és boldogsága jutott eszükbe. Talán a szép gyermekkor karácsonyi varázsa, pislákoló gyertyácskák fénye, kántáló gyermekek vig­­anája, bellehemesek pat­togó köszöntője visszhangzott a lelkükben. De talán legin­kább azért, mert a fenyők üzenetet hoztak a messzi havasok aljáról, örökzöld komor fenyvesek világából. Minden fenyőben tengernyi sok lélek van, üzenet és lélek. Lélek­üzenet. Nagy hegyek mélységeitől. Havasi tájaly'~ bársonyos gyopárjától. Temetőink örökzöldjétől és kicsi templomunk csilingelő harangjától. Zsuppfödeles kunyhó­ink komolykodó utcájáról és a legelső karácsony­ estéről, melyet életünkben legelőször megértünk és eltöltöttünk. Sok lélek és sok üzenet­­tajtékkal tarajozó, hullámos lélek­­beszéd. A fenyők eleven, beszédes lelkét leírni lehetetlen, mikor lelkünkbe befogadni és minden szavát lelkesen utáné­­rezni is olyan nehéz. Gyermekkorom után sok esztendővel fordultam meg a mi kicsi falunkban. Majdnem minden a régi volt. Az emberek megöregedtek, de hiszen én is érez­tem már az évek terhét. Vastag, zömök templomtornyunk most is méltóságosan mutatta a tekintélyt. Régi iskolánk a faluvégen némán állt, mint ezeréves szfinksz, de vissz­hangozta a gyermekzsivajt és gyermekörömet, mint egyip­tomi gúlák kőkockái a napsugár szépséges zenéjét. Minden a régi volt, még a jó öreg kántor is, aki mintha végigsimo­gatott volna az arcomon, előre biztató kezeinek meleg gon­doskodásával. Minden a régi volt, de valami mégis megvál­tozott. Fajunkkal szemben a kőszáli hegyoldal elveszett. Nem láttam a fehérlő nagy sziklákat és a köves hágót. A nagy meredeket, melyet annyiszor megmásztunk vityké­­zéshez szükséges fehér kavicsokért. Nagyon ünnepélyes és nagyon szép volt most ez a hegy. Mintha megnőtt volna és karácsonyi ünneplőbe öltözött volna. Megállapítottam, hogy annyi évek múltán a kőszáli sziklás bércet egészen el­borították a fenyők. Székely fenyő a sziklás csúcsára is kitelepszik, csak annyi földet találjon, gyökerezet kapaszkodhassak. A köves, száraz sziklabérnél fenyves fért. Akik a fenyvest ültették és fölnevelték, azok­­már a tér,lé­tében nyugosznak. De édesapáink lelkének üzenete a fe­nyők nyelvén beszél hozzánk. A FENYŐK, HEGYEK, HAVASOK, SZIKLÁS BÉRCEK NYELVE KÜLÖN ERDÉLYI NYELV. Más beszéde van is a földnek, külön erdélyi lelke a hegyoromnak és a lombos erdőnek. Másként beszél a havasi csermely, mikor örök­zöld fenyvesek között szikláról sziklára ugrál és kristályos vizéből a havasokban annyi játszi tengerszem lesz. Más­ként beszél nálunk a suttogva zizegő nád és a Bekecs er­dőségeiben busongva dudorászó pásztortilinkó. Más itt a hang, a beszéd, a folyamvölgyek szegélyezett útja, más a rét vadvirága, a berkenyebokor ága, a nefelejcsvirág égbolto­zattól lopott kékje, mert más itt a föld és a földnek szive, beszélő ajka, mert más itt a föld lelke a történelem lelke. Az én lelkem és a te lelked, ősapáink mindig élő lelke. Er­­­­dély lelke ez, az erdélyi lélek. ERDÉLY LELKE A FÖLD ÉS EMBER LELKE, Erdélyi föld és erdélyi ember közös érzése, gondolata a közös szív­­dobbanásban. Együttérző örömben és fájdalomban fejező­dik ki az erdélyi lélek. Ember megérti a föld beszédét, a föld pedig az ember lelkét. De hát mi is lehet a föld, az em­ber és a lélek, a hang, beszéd és az érzés, hogy ennyire összetartoznak és ennyire rokonok. Arculatuknak közös­­ vonása, jajszavuknak élesen fájó a sikoltása, örömük, lel­kesedésük és keserűségük egyformán teremt sorsközösséget és megszünthetetlen testvériséget. SERDÜLŐ KOROMBAN NYÁRUTÓJÁN HAVASRA VEZETETT AZ UTAM. Ősz felé járt az idő és az éjszakai hűvös elöl pásztorok tanyáján töltöttem az éjjelt. Az öreg pásztor nagyon gondoskodott rólam és ugyancsak rakta elhunyó parazsakra a friss fahasábokat. Fellángolt és nagy lobbot vetett olykor a tűz, szép szelíden sütött, világított a hold és én a fények világánál áttekinthettem az egész rónát és mintha Gábor Áron sírját is láttam volna. Va­lami furcsa ébrenálom vett rajtam erőt. Olykor síró zoko­gás, nyögés, halálsikoly ütötte meg füleimet. Hangos kiál­tás, majd busán panaszló szó, gyermekek sírása és ellen­séggel csatázó hadfiak csatakiáltása, összerázkódtam a félelemtől és megkérdeztem a pipáját ápolgató öreg pász­tort, hogy várjon ő is hallja a néma föld változatos, hangos beszédét, mert én nagyon sok hangot hallok. Az Öreg úgy nézett rám, mint a legbölcsebb apa a házitűzhely mellett, mint a legtudósabb professzor a tanszékén. Szelíd hold fénye és pásztortüzünk világossága elsimította arcán a ba­rázdákat. Arckifejezése az volt, hogy ő mindent tud. És azt mondotta nekem, hogy a föld mindig beszél. Csodálatos szép dolgokat mond, de nem mindenki érti. Ti fiatalok, jól ügyeljetek minden hangjára, hogy megértsétek. A föld min­dent elmond a barázdákon és friss ugaron, pásztortüzek­­ mellett és az illatozó kaszálások hervadó szénarendjeinél. A föld nagyon ismeri az embert és azért beszél sok mindent hozzá.­­ ERDÉLY LELKE MINDIG BESZÉL NEKÜNK földjé­vel, hegyeivel, völgyeivel és karácsonyi fenyőivel. Erdély:­ lelke eszme, gondolat. Ezért van az erdélyiségnek létjogo­sultsága és hivatása. És ezért van, hogy Erdély lelke most sóhajt, panaszol, cseng és imádkozik. Falunk és városunk tájéka, szülőföldünk szép határának képe felejthetetlenül él mindnyájunk lelke előtt. Naponkint látjuk, érezzük és, folyton feléje nézünk. Ez a lélek lebilincselő varázshatalma. Erdély lelkét nem szabad elfelejteni. P. TRÉFÁN LEONARD.

Next