Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)

1962-03-18 / 11. szám

2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. Youngstown Office: 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefon: 799-1888 Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years in the U. S. $16 00 Két évre a U. S.-ben......... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ........ $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ........ $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ........ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ......... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Főmunkatárs: ESZTERHÁS ISTVÁN. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Március 15-én gondoljunk csak a magyar honvédség megalakulására A magyar honvédség születésnapja is tulajdonképpen március 15-e. Hiszen a márciusi ifjak lelkesedése szállott át azokba a magyar ifjakba, akik első nemzetőrökként ka­tonai szolgálatra jelentkeztek. A márciusi pontok követel­ték azt is, hogy a külföldön tartott magyar ezredeket haza­hozzák. De a márciusi pontok szellemében jött létre az a 1848 évi XXII-ik törvénycikk is, amely első lépés volt a magyar haderő megteremtésében. A magyar kormány által felállított sereg azonban még nem volt az a honvédség, a­­mely a csodálatos és dicsőséges tavaszi hadjáratban az egész világ ámulatát kivívta és megszerezte a győzelmet az akkor világhatalom Ausztria hadereje felett. Hosszú és ne­héz munka, sok hősi csata és életáldozat vezetett a nemzeti dicsőségnek ehhez a csodálatos katonai teljesítményéhez. Március 15-én tehát gondoljunk a magyar honvédség meg­születésére. A magyar történelem első felelős minisztériumának, a Batthyány-kormánynak, amely az 1848. évi III. törvény­cikk értelmében április közepén átvette a polgári közigaz­gatást, hetekig nem volt katonasága. A Magyarországon (és kapcsolt részein) állomásozó sorkatonaság főparancs­nokai s­em akarták elismeri a független magyar miniszté­riumot. Arra hivatkoztak, hogy “szolgálati úton” még nem kaptak erre Bécsből utasítást. Lederer altábornagy, a bu­dai főparancsnok, a minisztérium megalakulásának első napjaiban megakadályozta a kormányt abban, hogy a bu­dai fegyvertárat megvizsgálja. Május 10-én este pedig az ellene tüntető forradalmi ifjúságot — anélkül, hogy a szétoszlásra felszólította volna — véresen szétverette. A megdöbbentő provokáció, a békés tüntetésnek fegyveres szétszórása (amelynek több súlyos sebesültje és egy halá­los áldozata volt) megmutatta, hogy a Batthyány-kormány még a saját fővárosában is haderő, katonai támasz nélkül áll. Bár az uralkodó május 7-én kelt kéziratában a ma­gyarországi katonai főparancsnokokat a Batthyány-kor­mány iránti engedelmességre utasította, az ellenszegülés jelei nem csökkentek, hanem szaporodtak, így az Eszék várából május végén Pestre hozott Lipót-sorgyalogezred egyik zászlóalját nyíltan ellenséges magatartása miatt ha­marosan el kellett vezényelni a fővárosból. A Komáromba szállított zászlóalj azután valósággal elüldözte soraiból a kis létszámú magyar legénységet. Egyre világosabbá vált, hogy e jelenségek mögött a bécsi kamarilla aknamunkája és az idegen szellemű tisztikar ellenséges tevékenysége hú­zódik meg. Ilyen körülmények között mindaddig, amíg a kormány megbízható haderővel nem rendelkezik, szó sem lehetett arról, hogy valóban független politikát követhet. A meg­bízható hadsereg megteremtésének egyik módja az volt, hogy a március 15-i követelések szellemében kierőszakolják a még mindig külföldön tartózkodó magyar ezredek haza­hozatalát. A kormány ezt az első pillanattól sürgette, és már hivatalba lépésének első két hetében három ízben uta­sította követelése végrehajtásának kieszközlésére a király mellett Bécsben levő külügyminiszterét. Az osztrák had­ügyminisztérium azonban sokáig megakadályozta a ma­gyar ezredek hazatérését, részben hogy késleltesse a Batthyány-kormány megerősödését, részben hogy az or­szágban hagyhassa az udvari reakció céljait szolgáló s a magyar függetlenség megfojtására felhasználható idegen csapatokat. Az önálló haderő megteremtésének másik útja a nem­zetőrség gyors megszervezése, fölfegyverzése és kiképzése volt. Az ugyancsak a márciusi 12 pont alapján megalko­tott 1848. évi XXII. törvénycikk azonban nem volt alkal­mas katonai értéket jelentő haderőnek gyors megteremté­sére. A márciusi napokban felülről jött utasítás nélkül, azaz spontán létrejött nemzetőrségnek a törvény rendőri feladatokat szánt: “a személyes és vagyonbátorság, a köz­csend és belbéke” biztosítását. A nemzetőrség nagy töme­geit még összeírni is nehezen sikerült. És hol volt még ekkor­a kiképzés, s ami még nehezebb: a fölf­egy­vérzés! A rendelkezésre álló 10.000—15.000 puska elenyészően kevés volt ahhoz, hogy fölfegyverezzék a nemzetőrség várható 250—300 ezer főnyi tömegét.­ A kormány tehát egyelőre a szervezés alatt álló nemzetőrségtől sem várhatta katonai helyzetének megszilárdítását. Márpedig az önálló nemzeti haderő megteremtése nem (Folytatása a következő hasábon.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: SO East 80th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: Mllrray Hill 4-8628. AZ EXUL FAMÍLIA PÁPAI ENCYKLI­ KA kibocsájtásának 10 éves jubileumát augusztus hó 3-tól 7-ig ünnepük Rómában. Ezt a történelmi dokumentumot XII. Pius pápa bocsájtotta ki. A jubileumi ünnepsé­gek előkészítésére a Szentszék külön bizott­ságot nevezett ki Msgr. Milini ügyvezető főtitkár vezetésével. Az ünnepségek kere­tében zarándoklat keresi fel XII. Pius pápa sírját. XXIII. János pápa kihallgatáson fogadja a zarándokokat. Az ünnepség fény­pontja lesz a Szent Péter bazilikában tar­tandó ünnepi nagymise, melyet Carlo Con­­falionieri bíboros fog celebrálni. Az ünnep­ségekre meghívták az amerikai katholikus nemzetiségi vezetőket. A Liga részéről Msgr. Szabó János kapta a meghívást. KÜLÖN REPÜLŐGÉP INDUL RÓMÁ­BA az Exul Família jubileumi ünnepségek­re. Tekintve, hogy a Liga szentföldi zarán­doklatra induló külön repülőgépe már meg­telt és egy második repülőgépet már nem sikerült biztosítani, ezért csak egy csopor­tot fog a Liga szervezni a Rómába induló külön repülőgépre. A július 28-án induló és augusztus 18-án visszaérkező repülés úti­költsége New York-Róma-New York össze­sen 290 dollár. A Liga tagjai résztvehetnek ezen a rendkívül kedvező utazáson. A Liga kéri az érdekelteket, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a Liga központi irodájában írásban vagy telefonon, mert csak korlá­tolt számú hely áll rendelkezésre. Az utazás résztvevői közvetlenül fognak részletes tá­jékoztatást kapni. A FATIMAS ÜZENET MAGYARNYEL­VŰ FORDÍTÁSA továbbra is kapható díj­mentesen a Liga központi irodájában. Kizá­rólag a bélyegköltség megtérítését kérjük. TROTZKIJNÉNAK VÁLASZ NINCS. PARIS. Hetvenkilenc éves korában meghalt a francia fővárosban Trotzkij özvegye, illetve az a személy akit ál­talában Sztálin ellenlábasá­nak élettársaként ismertek. Hivatalosan ő sem volt meg­esküdve a bolsevista vezér­rel, akárcsak Lenin élettársa. Trotzkij özvegye nemrég te­lepült át Mexikóból Európá­ba, nem sokkal a huszonket­tedik kongresszus után. Fel­buzdulva Kruscsev kijelenté­sein kérést intézett a szovjet vezérhez férje rehabilitálását illetően, és felvilágosítást kért fiától is aki a harmincas években tűnt el nyomtalanul a nagy süllyesztőben. Apja 1929-ben lett kegyvesztett, bár az 1917-es forradalom sikere nagyrészt nevéhez fű­ződik, de Sztálin nem tűrt meg maga mellett népszerű vetélytársakat. Trotzkij előbb Bécsben élt, majd Mexikóban telepedett le, ott érte utól a halál egy szovjet merénylő kalapács végzett vele. 1940- ben Trotzkij felesége halála napjáig nem kapott egyéb­ként választ Kruscsevtől be­adványára. MÁRCIUS 15-ÉN GONDOLJUNK CSAK A MAGYAR ... (Folytatás az első hasábról.) késlekedhetett sokáig. A délvidéki szerb föl­kelés fenyegető jelei hamar mutatkoztak. A húsvét hétfői (április 24-i) nagykikindai vérengzés komoly figyelmeztetés volt. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány megkerülésével kinevezett Jellacsics horvát bán nyíltan pártot üt a törvényes magyar minisztérium ellen. A Bécstől független magyar haderő létrehozása ilyen helyzetben a Batthyány­­kormány létkérdése lett, s mi több, egyben az ország függetlenségének és a forradalom eredményeinek megvédését jelentette. A kormányt szorongatott helyzete vezette rá a megoldásra. Amikor ugyanis május közepén híre jött, hogy Szerbiából fegyve­res önkéntesek szivárognak be az ország­­ területén szervezkedő szerb felkelők segít­t­­ségére, a minisztertanács­­a már korábban fölvetődött tervek alapján) egy tízezer fő­ből álló önkéntes haderő­nek a toborzását határozta el. Ebben az időben a nemzetőr­ségi törvény értelmében minden helységben állandó nemzetőrséget szerveztek. Tagjai csak a lakóhelyükön teljesítettek rendfenn­tartó szolgálatot. Ellenben az önkéntes had­erőt a sorkatonaság mintájára képezték ki, és hivatalosan az volt a feladata, hogy a nagyobb városokban a felkelők ellen indí­tott katonaságtól vegyék át a helyőrségi szolgálatot. Ez a nemzetőrség azután meg­különböztetésül csakhamar a honvédség nevet kapta. E honvéd zászlóaljak kiállítása egyébként nagyon is merész lépés volt, hi­szen voltaképp az országgyűlés és az udvar megkerülésével hozták őket létre azzal a céllal, hogy a Batthyány-kormány olyan alakulatokkal rendelkezzék, amelyek — nem úgy, mint a megbízhatatlan sorkato­naság — csak neki engedelmeskednek. A honvédek toborzása a kormány május 16-án kiadott felhívásával kezdődött. Az ország magyar lakta vidékein 21 városban indult meg a hadfogadás, a három évre je­lentkező önkéntesek verbuválása. Az ország területét a felállítandó tíz zászlóaljnak megfelelően toborzási körzetekre osztották. Az 1. és a 2. honvédzászlóalj Pest, a 3. zászlóalj Szeged, a 4. Pozsony, az 5. Győr, a 6. Veszprém, a 7. Szombathely, a 8. Pécs, a 9. Kassa és a 10. Debrecen városában alakult. Erdélyben ekkor még nem volt szervezett toborzás, mert nem történt meg az unió, a törvényes egyesítés Magyaror­szággal. Csak egy hónappal később, június közepén rendelték el az erdélyi 11. és 12. honvédzászlóalj felállítását. A honvédtoborzás a legszebb sikerrel a fővárosban folyt. Pest és Buda, valamint Pest, Heves és Nógrád megye és a Jászkun kerület lelkes fiatalságának köszönhető, hogy az 1. és a 2. zászlóalj létszáma három héttel a toborzás megkezdése után már be­telt. Június 6-án a fővárosban meg is szün­tették a toborzást. Hasonló sikerrel csak Debrecen városa dicsekedhetett, amely sa­ját önkénteseiből, továbbá a Hajdú-kerület­nek, Szabolcs és Szatmár megyének az ön­kénteseiből június 15-ig egy 1360 főnyi, az előírt létszámot messze meghaladó zászló­aljat állított ki. Valamennyi többi zászlóalj kiállítása — elsősorban azoké, amelyeket Szombathelyen, Pozsonyban és Kassán to­boroztak — lassabban haladt. Ellentétben az eredeti tervekkel, az el­ső tíz honvédzászlóaljat a nyáron nem hely­őrségi szolgálatra, hanem a szerb felkelők ellen használták fel. Mihelyt biztosították számukra a legszükségesebb ruhaneműt és fegyvereket, néhány heti kiképzés után nyomban a Délvidékre vagy a Dráva-vo­­nalra indították őket. Az elsőség ebben is a pesti zászlóaljaké, amelyeket gyorsan föl­szereltek, és június 24-én az 1. zászlóaljat Nagykanizsára, a 2. zászlóaljat pedig Sze­geden át Óbecsére küldték. A Szegedhez közeledő szerb felkelők megállítására a 3. honvédzászlóalj már három nappal előbb megszállta Óbecsét. De ezek a honvédek ekkor még nem voltak kellően sem fölsze­relve, sem kiképezve. A többi honvédzászlóalj azután július végén és augusztus elején szállott táborba. Többségüket a Délvidékre irányították, el­sősorban a Bácskába, ahol a legnagyobb volt a veszély. A Bánság legveszélyeztetet­tebb pontjára, Fehértemplomra, a hadiipar számára is jelentős dél-magyarországi bá­nyavidék megvédelmezésére a kassai 9. (ve­ressapkás) zászlóalj került. A hadvezetés gyengesége miatt azonban ezek az egységek jobbára csak a védekező harcokban vettek részt. Egyetlen sikeres támadó hadművele­tük a perlaszi Szferb tábor elfoglalása volt szeptember 2-án. Ebben az időben már világossá vált, hogy a bácska-bánsági szerb felkelés meg­fékezésére nem elegendők a meglevő sorez­red alakulatok, de még a honvédzászlóaljak sem. Ez utóbbiak egy része egyébként is csak a nyár végén szállt táborba. Ezért a kormány még július közepén mozgósította és 3—8 heti szolgálatra a táborba indította a dunántúli és az alföldi megyék törvény értelmében kiállított nemzetőrségének java részét is: a Délvidékre 22.000, a Dráva-vo­­nalra 12.000—15.000 embert. Ezek a kellő­en ki nem képzett és jobbára csak kiegye­nesített kaszákkal fölfegyverzet nemzetőrök azonban nemigen jelentettek komoly kato­nai erőt. A kormány ezen okulva augusztus 13-án elrendelte a nemzetőrség önkéntes mozgósítását. Az így létrehozott alakulatok különböztek mind a honvédönkéntesektől, mind a nemzetőrségtől. Az előbbiektől annyiban, hogy nem három évre, hanem csak néhány hónapra szegődtek katoná­nak, s hogy a megye ruházta őket. A kívá­nalom az volt, hogy ne nagy tömegű csa­patokat állítsanak ki, hanem kisebb létszá­­muakat, de csakis lelkes és elszánt embe­rekből. Az ország négy kerületében (Pápa, Vác, Szolnok és Arad gyülekező helyeken) szer­vezett önkéntes nemzetőröket Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember közepén a veszprémi táborba rendelte. Ott vont össze a kormány olyan haderőt, amelyet alkal­masnak tartott Jellacsics feltartóztatására. Közülük azonban különböző okok miatt csak a pesti, a nógrádi, a borsodi, a veszpré­mi és a tolnai önkéntes nemzetőrök jutot­tak el a táborba, ahol az 1. és a 7., továbbá a pesti “csatárzászlóalj” önkénteseiből szer­vezett 14. honvédzászlóalj, valamint a ma­gyar legénységű sorezredi gyalogzászlóaljak is gyülekeztek. Mindezek az új alakulatok — honvédek, honvéd tüzérek és önkéntes nemzetőrök — együtt a többségét, több mint 60 százalékát tették a Jellacsics ellen fölvonuló seregnek. Elsősorban tehát az ő dicsőségük a pákozdi győzelem, ahol elő­ször ütközött meg a forradalom teremtette magyar haderő rendezett ellenséges kato­nai alakulatokkal. Az első honvédzászlóaljak és az önkén­tes nemzetőrség más tekintetben is nagy szolgálatot tettek a hazának. Szervezésbeli tapasztalataiknak is köszönhető Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány hadszervezési csodája. 1848 őszén és telén a honvéd sereg egész Európát csodálatra késztető gyors ki­állítása és — közvetve — a dicsőséges ta­vaszi hadjárat. N. R. 1962 ■raá»»14-1*n­'"f"-€F A magyarság jövőjének a gyilkolása A Vasárnap hasábjain jelent meg először annak a ma­gyar orvosnak a levele, aki a vasfüggöny mögül kiáltotta el figyelmeztetését, hogy az abortus törvénnyel a kommunista rendszer az anyák méhében akarja megtámadni az eljö­vendő magyar nemzetet. A VASÁRNAP közölte ezt a riasztó kiáltást néhány évvel ezelőtt. A levél a VASÁRNAP közlése alapján bejárta a szabad magyar sajtót és a sza­badföldön élő magyarság szervezeteiből fájdalmas és ag­gódó tiltakozást váltott ki. A kérdést azóta is ugyanezzel a fájdalmas és aggódó figyelemmel kísérjük. Nem sokkal ez­előtt rámutattunk arra, hogy a kommunista statisztikai adatok szerint is katasztrofálisan csökkent az élveszületé­­sek száma Magyarországon. Ugyanerre mutatott rá félelem­nélküli bátorsággal és mélységes felelősségtudattal Kodo­­lányi János a vasfüggöny mögött. Bécsi jelentés alapján most megszólalt a nyugati sajtó is, amely általános közép és keleteurópai képet mutat erről a kérdésről. A tudósítás kimutatja, hogy a vasfüggöny mö­gött, a rabországokban általános jelenség az élveszületések számának a riasztó csökkenése. Az egyik tudósító összeha­sonlította az 1920-as élveszületések számát az 1960-assal. 1920-ban MAGYARORSZÁGON 1000 lakosra jutott 30.2 élveszületés, 1960-ban csak 13.5­ .CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1920-ban 26.7 volt az arány, 1960-ban csak 14.6; BULGÁ­RIÁBAN 39.6 volt az arány, ma csak 16.9; ROMÁNIÁBAN 37.6 volt az arány, ma 24.9. Magyarországon és Csehszlo­vákiában a hivatalosan lefolytatott művi elvetélések szám­a felülmúlja a megszületett gyermekek számát. A PÁRT IDEOLÓGIAI LAPJA BEISMERI. Maga a párt hivatalos folyóirata, a Társadalmi Szemle ismerte be, hogy Magyarországon hivatalos kórházi kiuta­lással, 187.681 anyától vették el a gyermeket és ugyan­abban az évben, ugyanezekben a kórházakban csak 151.183 magyar gyermek született . . . HIVATALOSAN KIUTALT MAGZATGYILKOSSÁG. A hivatalos mozgatgyilkolás kommunista menetrendje Magyarországon a következő: az anya egy kommunista bi­zottsággal beszéli meg, hogy miért nem akarja megszülni gyermekét. Ez a kommunista bizottság utal ki az anyának hivatalosan kórházi ágyat, műtőt és orvost, aki műtéti be­avatkozással megszakítja a terhességet, azaz megöli az anya méhében a magzatot. Az emberpusztításnak­, a jövő megfojtásának ilyen ha­tósági szervezete még soha, sehol sem működött. A különös csak az, hogy amikor évekkel ezelőtt a VASÁRNAP ezt be­jelentette, amikor ez ellen a szabadföldi magyar szerveze­tek tiltakoztak, a világ egyetlen emberbaráti, nemzetközi szervezete nem mozdult meg. A magzatgyilkolás azóta szakadatlanul folyik, a kommunista kormány legfeljebb azon háborog, hogy orvosi beavatkozásig jut ennyi “eset” és nem használnak többen fogamzásgátló szereket . . . CÉLTUDATOS NEMZETGYILKOSSÁG. A Vasárnap vészkiáltása, a szabadföldi magyarság til­takozása, a vasfüggöny mögött élő, önmagát veszélyeztető h­ó feljajdulása után még különösebb, hogy a nyugati köz­vélemény alakítói még mindig nem látták meg, hogy ez már a veszélybe jutott, szabadságához ragaszkodó kisnép ellenálló erejének, jövőbeli létének elpusztítása. A nemzeti egzisztencia súlyosabb támadása ez, mintha fegyverrel tör­nének a magyarságra. És bizonyosan ez a szándék, amikor ez a támadás céltudatosan követte a fegyveres támadást. 1962 március 15-én idézzük: Ki a mi szabadítónk? (Folytatás az első oldalról.) csak a tenger hullámaiban kettétört hajó roncsairól hat­nának el hozzánk. Az elkárhozottak kínjait érzik, az igazi, nagy exkommunikáció átkát nyögik: hit nélkül, Krisztus nélkül, a szentélyek örök lámpája nélkül. Elrémülnek saját művüktől; látják a romokat, melyeket ők dúltak föl, hall­ják a nyögést, panaszt, jajt, melyet ők támasztottak; meg­ijednek győzelmüktől. MÁSFELÉ IS KERESETT MAGÁNAK AZ EMBER MEGVÁLTÓKAT. Ur akart lenni a földön, a Szentírás meg­bízása szerint: dominamini­s ez uralmában boldogulni; a munkát fogta be diadalszekere elé; címeréül az emberi kezet mutogatta, méltóságának, hatalmának eszközét; jel­szava a munka lett. E jelszótól visszhangzik a föld; mintha új teremtés menne végbe; alvó, ismeretlen hatalmak és erők állnak a törtető emberiség zászlói alá , valamint a gőzeke ezredéves hantokat forgatott az újvilág szűz térsé­gein, úgy a munka gőzekéje ezredéves intézményeket for­gatott ki az óvilág fáradt földjén. Csikorog a világ, meg nem álmodott változások mennek rajta végbe, mintha tel­jesülni akarna a Testamentum: dominamini! Igazán fölséges dominium! Saját karja erejében építi föl trónját az ember, vére bíborával, verejtékének gyöngyei­vel borítja s ámulva saját hatalmán leül a trónra, melyen ez a szó ragyog: A munka a mi megváltónk, az fölszabadit! DE ENGEDJÜNK EGY PERCET AZ APOTEÓZIS MÁMORÁBAN A KOMOLY FIGYELŐNEK, egy reflexiót a hozsanna-kiáltások közt a fontolgató észnek, egy világos tekintetet, egy szót a világot nem arasszal, de öllel mérő bölcseségnek s az iszonyodva fogja látni, hogy az uj meg­váltó zászlaja alatt az emberi nem két démonja, a tudat­lanság és az önzés karöltve jár. A század hibákkal, végzetes tévedésekkel van tele: téves gazdasági szisztémák kínpadra húzták a társadalmat; ellenséges osztályokra szakították az emberiséget; a testvérek, mint idegen zónák gyermekei néznek egymásra. A társadalmi osztályok harcai, az elnyo­más, a zsarolás igája, az elzüllés és kifosztás kínjai a régi s modern anthropofagia mily tengernyi kint hoztak ránk. E ROVÁSTÓL A PENITENCIÁBAN KELL SZABADUL­NOTOK! Krisztus érdemei által bocsánatot remélhettek. A penitencia szelleme a tisztulás s az elégtétel vágya. Nagy tévedések korszaka után beáll az önmagába térésnek az ide­je. A történelem nagy fordulatai nincsenek ugyan az évek kerek számához kötve, de az évszámok sokszor korokat je­leznek, melyekben fordul az emberiség érzése. (1901 január 1.)

Next