Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)
1962-03-18 / 11. szám
2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. Youngstown Office: 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefon: 799-1888 Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years in the U. S. $16 00 Két évre a U. S.-ben......... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ........ $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ........ $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ........ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ......... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Főmunkatárs: ESZTERHÁS ISTVÁN. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Március 15-én gondoljunk csak a magyar honvédség megalakulására A magyar honvédség születésnapja is tulajdonképpen március 15-e. Hiszen a márciusi ifjak lelkesedése szállott át azokba a magyar ifjakba, akik első nemzetőrökként katonai szolgálatra jelentkeztek. A márciusi pontok követelték azt is, hogy a külföldön tartott magyar ezredeket hazahozzák. De a márciusi pontok szellemében jött létre az a 1848 évi XXII-ik törvénycikk is, amely első lépés volt a magyar haderő megteremtésében. A magyar kormány által felállított sereg azonban még nem volt az a honvédség, amely a csodálatos és dicsőséges tavaszi hadjáratban az egész világ ámulatát kivívta és megszerezte a győzelmet az akkor világhatalom Ausztria hadereje felett. Hosszú és nehéz munka, sok hősi csata és életáldozat vezetett a nemzeti dicsőségnek ehhez a csodálatos katonai teljesítményéhez. Március 15-én tehát gondoljunk a magyar honvédség megszületésére. A magyar történelem első felelős minisztériumának, a Batthyány-kormánynak, amely az 1848. évi III. törvénycikk értelmében április közepén átvette a polgári közigazgatást, hetekig nem volt katonasága. A Magyarországon (és kapcsolt részein) állomásozó sorkatonaság főparancsnokai sem akarták elismeri a független magyar minisztériumot. Arra hivatkoztak, hogy “szolgálati úton” még nem kaptak erre Bécsből utasítást. Lederer altábornagy, a budai főparancsnok, a minisztérium megalakulásának első napjaiban megakadályozta a kormányt abban, hogy a budai fegyvertárat megvizsgálja. Május 10-én este pedig az ellene tüntető forradalmi ifjúságot — anélkül, hogy a szétoszlásra felszólította volna — véresen szétverette. A megdöbbentő provokáció, a békés tüntetésnek fegyveres szétszórása (amelynek több súlyos sebesültje és egy halálos áldozata volt) megmutatta, hogy a Batthyány-kormány még a saját fővárosában is haderő, katonai támasz nélkül áll. Bár az uralkodó május 7-én kelt kéziratában a magyarországi katonai főparancsnokokat a Batthyány-kormány iránti engedelmességre utasította, az ellenszegülés jelei nem csökkentek, hanem szaporodtak, így az Eszék várából május végén Pestre hozott Lipót-sorgyalogezred egyik zászlóalját nyíltan ellenséges magatartása miatt hamarosan el kellett vezényelni a fővárosból. A Komáromba szállított zászlóalj azután valósággal elüldözte soraiból a kis létszámú magyar legénységet. Egyre világosabbá vált, hogy e jelenségek mögött a bécsi kamarilla aknamunkája és az idegen szellemű tisztikar ellenséges tevékenysége húzódik meg. Ilyen körülmények között mindaddig, amíg a kormány megbízható haderővel nem rendelkezik, szó sem lehetett arról, hogy valóban független politikát követhet. A megbízható hadsereg megteremtésének egyik módja az volt, hogy a március 15-i követelések szellemében kierőszakolják a még mindig külföldön tartózkodó magyar ezredek hazahozatalát. A kormány ezt az első pillanattól sürgette, és már hivatalba lépésének első két hetében három ízben utasította követelése végrehajtásának kieszközlésére a király mellett Bécsben levő külügyminiszterét. Az osztrák hadügyminisztérium azonban sokáig megakadályozta a magyar ezredek hazatérését, részben hogy késleltesse a Batthyány-kormány megerősödését, részben hogy az országban hagyhassa az udvari reakció céljait szolgáló s a magyar függetlenség megfojtására felhasználható idegen csapatokat. Az önálló haderő megteremtésének másik útja a nemzetőrség gyors megszervezése, fölfegyverzése és kiképzése volt. Az ugyancsak a márciusi 12 pont alapján megalkotott 1848. évi XXII. törvénycikk azonban nem volt alkalmas katonai értéket jelentő haderőnek gyors megteremtésére. A márciusi napokban felülről jött utasítás nélkül, azaz spontán létrejött nemzetőrségnek a törvény rendőri feladatokat szánt: “a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke” biztosítását. A nemzetőrség nagy tömegeit még összeírni is nehezen sikerült. És hol volt még ekkora kiképzés, s ami még nehezebb: a fölfegyvérzés! A rendelkezésre álló 10.000—15.000 puska elenyészően kevés volt ahhoz, hogy fölfegyverezzék a nemzetőrség várható 250—300 ezer főnyi tömegét. A kormány tehát egyelőre a szervezés alatt álló nemzetőrségtől sem várhatta katonai helyzetének megszilárdítását. Márpedig az önálló nemzeti haderő megteremtése nem (Folytatása a következő hasábon.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: SO East 80th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: Mllrray Hill 4-8628. AZ EXUL FAMÍLIA PÁPAI ENCYKLI KA kibocsájtásának 10 éves jubileumát augusztus hó 3-tól 7-ig ünnepük Rómában. Ezt a történelmi dokumentumot XII. Pius pápa bocsájtotta ki. A jubileumi ünnepségek előkészítésére a Szentszék külön bizottságot nevezett ki Msgr. Milini ügyvezető főtitkár vezetésével. Az ünnepségek keretében zarándoklat keresi fel XII. Pius pápa sírját. XXIII. János pápa kihallgatáson fogadja a zarándokokat. Az ünnepség fénypontja lesz a Szent Péter bazilikában tartandó ünnepi nagymise, melyet Carlo Confalionieri bíboros fog celebrálni. Az ünnepségekre meghívták az amerikai katholikus nemzetiségi vezetőket. A Liga részéről Msgr. Szabó János kapta a meghívást. KÜLÖN REPÜLŐGÉP INDUL RÓMÁBA az Exul Família jubileumi ünnepségekre. Tekintve, hogy a Liga szentföldi zarándoklatra induló külön repülőgépe már megtelt és egy második repülőgépet már nem sikerült biztosítani, ezért csak egy csoportot fog a Liga szervezni a Rómába induló külön repülőgépre. A július 28-án induló és augusztus 18-án visszaérkező repülés útiköltsége New York-Róma-New York összesen 290 dollár. A Liga tagjai résztvehetnek ezen a rendkívül kedvező utazáson. A Liga kéri az érdekelteket, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a Liga központi irodájában írásban vagy telefonon, mert csak korlátolt számú hely áll rendelkezésre. Az utazás résztvevői közvetlenül fognak részletes tájékoztatást kapni. A FATIMAS ÜZENET MAGYARNYELVŰ FORDÍTÁSA továbbra is kapható díjmentesen a Liga központi irodájában. Kizárólag a bélyegköltség megtérítését kérjük. TROTZKIJNÉNAK VÁLASZ NINCS. PARIS. Hetvenkilenc éves korában meghalt a francia fővárosban Trotzkij özvegye, illetve az a személy akit általában Sztálin ellenlábasának élettársaként ismertek. Hivatalosan ő sem volt megesküdve a bolsevista vezérrel, akárcsak Lenin élettársa. Trotzkij özvegye nemrég települt át Mexikóból Európába, nem sokkal a huszonkettedik kongresszus után. Felbuzdulva Kruscsev kijelentésein kérést intézett a szovjet vezérhez férje rehabilitálását illetően, és felvilágosítást kért fiától is aki a harmincas években tűnt el nyomtalanul a nagy süllyesztőben. Apja 1929-ben lett kegyvesztett, bár az 1917-es forradalom sikere nagyrészt nevéhez fűződik, de Sztálin nem tűrt meg maga mellett népszerű vetélytársakat. Trotzkij előbb Bécsben élt, majd Mexikóban telepedett le, ott érte utól a halál egy szovjet merénylő kalapács végzett vele. 1940- ben Trotzkij felesége halála napjáig nem kapott egyébként választ Kruscsevtől beadványára. MÁRCIUS 15-ÉN GONDOLJUNK CSAK A MAGYAR ... (Folytatás az első hasábról.) késlekedhetett sokáig. A délvidéki szerb fölkelés fenyegető jelei hamar mutatkoztak. A húsvét hétfői (április 24-i) nagykikindai vérengzés komoly figyelmeztetés volt. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány megkerülésével kinevezett Jellacsics horvát bán nyíltan pártot üt a törvényes magyar minisztérium ellen. A Bécstől független magyar haderő létrehozása ilyen helyzetben a Batthyánykormány létkérdése lett, s mi több, egyben az ország függetlenségének és a forradalom eredményeinek megvédését jelentette. A kormányt szorongatott helyzete vezette rá a megoldásra. Amikor ugyanis május közepén híre jött, hogy Szerbiából fegyveres önkéntesek szivárognak be az ország területén szervezkedő szerb felkelők segíttségére, a minisztertanácsa már korábban fölvetődött tervek alapján) egy tízezer főből álló önkéntes haderőnek a toborzását határozta el. Ebben az időben a nemzetőrségi törvény értelmében minden helységben állandó nemzetőrséget szerveztek. Tagjai csak a lakóhelyükön teljesítettek rendfenntartó szolgálatot. Ellenben az önkéntes haderőt a sorkatonaság mintájára képezték ki, és hivatalosan az volt a feladata, hogy a nagyobb városokban a felkelők ellen indított katonaságtól vegyék át a helyőrségi szolgálatot. Ez a nemzetőrség azután megkülönböztetésül csakhamar a honvédség nevet kapta. E honvéd zászlóaljak kiállítása egyébként nagyon is merész lépés volt, hiszen voltaképp az országgyűlés és az udvar megkerülésével hozták őket létre azzal a céllal, hogy a Batthyány-kormány olyan alakulatokkal rendelkezzék, amelyek — nem úgy, mint a megbízhatatlan sorkatonaság — csak neki engedelmeskednek. A honvédek toborzása a kormány május 16-án kiadott felhívásával kezdődött. Az ország magyar lakta vidékein 21 városban indult meg a hadfogadás, a három évre jelentkező önkéntesek verbuválása. Az ország területét a felállítandó tíz zászlóaljnak megfelelően toborzási körzetekre osztották. Az 1. és a 2. honvédzászlóalj Pest, a 3. zászlóalj Szeged, a 4. Pozsony, az 5. Győr, a 6. Veszprém, a 7. Szombathely, a 8. Pécs, a 9. Kassa és a 10. Debrecen városában alakult. Erdélyben ekkor még nem volt szervezett toborzás, mert nem történt meg az unió, a törvényes egyesítés Magyarországgal. Csak egy hónappal később, június közepén rendelték el az erdélyi 11. és 12. honvédzászlóalj felállítását. A honvédtoborzás a legszebb sikerrel a fővárosban folyt. Pest és Buda, valamint Pest, Heves és Nógrád megye és a Jászkun kerület lelkes fiatalságának köszönhető, hogy az 1. és a 2. zászlóalj létszáma három héttel a toborzás megkezdése után már betelt. Június 6-án a fővárosban meg is szüntették a toborzást. Hasonló sikerrel csak Debrecen városa dicsekedhetett, amely saját önkénteseiből, továbbá a Hajdú-kerületnek, Szabolcs és Szatmár megyének az önkénteseiből június 15-ig egy 1360 főnyi, az előírt létszámot messze meghaladó zászlóaljat állított ki. Valamennyi többi zászlóalj kiállítása — elsősorban azoké, amelyeket Szombathelyen, Pozsonyban és Kassán toboroztak — lassabban haladt. Ellentétben az eredeti tervekkel, az első tíz honvédzászlóaljat a nyáron nem helyőrségi szolgálatra, hanem a szerb felkelők ellen használták fel. Mihelyt biztosították számukra a legszükségesebb ruhaneműt és fegyvereket, néhány heti kiképzés után nyomban a Délvidékre vagy a Dráva-vonalra indították őket. Az elsőség ebben is a pesti zászlóaljaké, amelyeket gyorsan fölszereltek, és június 24-én az 1. zászlóaljat Nagykanizsára, a 2. zászlóaljat pedig Szegeden át Óbecsére küldték. A Szegedhez közeledő szerb felkelők megállítására a 3. honvédzászlóalj már három nappal előbb megszállta Óbecsét. De ezek a honvédek ekkor még nem voltak kellően sem fölszerelve, sem kiképezve. A többi honvédzászlóalj azután július végén és augusztus elején szállott táborba. Többségüket a Délvidékre irányították, elsősorban a Bácskába, ahol a legnagyobb volt a veszély. A Bánság legveszélyeztetettebb pontjára, Fehértemplomra, a hadiipar számára is jelentős dél-magyarországi bányavidék megvédelmezésére a kassai 9. (veressapkás) zászlóalj került. A hadvezetés gyengesége miatt azonban ezek az egységek jobbára csak a védekező harcokban vettek részt. Egyetlen sikeres támadó hadműveletük a perlaszi Szferb tábor elfoglalása volt szeptember 2-án. Ebben az időben már világossá vált, hogy a bácska-bánsági szerb felkelés megfékezésére nem elegendők a meglevő sorezred alakulatok, de még a honvédzászlóaljak sem. Ez utóbbiak egy része egyébként is csak a nyár végén szállt táborba. Ezért a kormány még július közepén mozgósította és 3—8 heti szolgálatra a táborba indította a dunántúli és az alföldi megyék törvény értelmében kiállított nemzetőrségének java részét is: a Délvidékre 22.000, a Dráva-vonalra 12.000—15.000 embert. Ezek a kellően ki nem képzett és jobbára csak kiegyenesített kaszákkal fölfegyverzet nemzetőrök azonban nemigen jelentettek komoly katonai erőt. A kormány ezen okulva augusztus 13-án elrendelte a nemzetőrség önkéntes mozgósítását. Az így létrehozott alakulatok különböztek mind a honvédönkéntesektől, mind a nemzetőrségtől. Az előbbiektől annyiban, hogy nem három évre, hanem csak néhány hónapra szegődtek katonának, s hogy a megye ruházta őket. A kívánalom az volt, hogy ne nagy tömegű csapatokat állítsanak ki, hanem kisebb létszámuakat, de csakis lelkes és elszánt emberekből. Az ország négy kerületében (Pápa, Vác, Szolnok és Arad gyülekező helyeken) szervezett önkéntes nemzetőröket Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember közepén a veszprémi táborba rendelte. Ott vont össze a kormány olyan haderőt, amelyet alkalmasnak tartott Jellacsics feltartóztatására. Közülük azonban különböző okok miatt csak a pesti, a nógrádi, a borsodi, a veszprémi és a tolnai önkéntes nemzetőrök jutottak el a táborba, ahol az 1. és a 7., továbbá a pesti “csatárzászlóalj” önkénteseiből szervezett 14. honvédzászlóalj, valamint a magyar legénységű sorezredi gyalogzászlóaljak is gyülekeztek. Mindezek az új alakulatok — honvédek, honvéd tüzérek és önkéntes nemzetőrök — együtt a többségét, több mint 60 százalékát tették a Jellacsics ellen fölvonuló seregnek. Elsősorban tehát az ő dicsőségük a pákozdi győzelem, ahol először ütközött meg a forradalom teremtette magyar haderő rendezett ellenséges katonai alakulatokkal. Az első honvédzászlóaljak és az önkéntes nemzetőrség más tekintetben is nagy szolgálatot tettek a hazának. Szervezésbeli tapasztalataiknak is köszönhető Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány hadszervezési csodája. 1848 őszén és telén a honvéd sereg egész Európát csodálatra késztető gyors kiállítása és — közvetve — a dicsőséges tavaszi hadjárat. N. R. 1962 ■raá»»14-1*n'"f"-€F A magyarság jövőjének a gyilkolása A Vasárnap hasábjain jelent meg először annak a magyar orvosnak a levele, aki a vasfüggöny mögül kiáltotta el figyelmeztetését, hogy az abortus törvénnyel a kommunista rendszer az anyák méhében akarja megtámadni az eljövendő magyar nemzetet. A VASÁRNAP közölte ezt a riasztó kiáltást néhány évvel ezelőtt. A levél a VASÁRNAP közlése alapján bejárta a szabad magyar sajtót és a szabadföldön élő magyarság szervezeteiből fájdalmas és aggódó tiltakozást váltott ki. A kérdést azóta is ugyanezzel a fájdalmas és aggódó figyelemmel kísérjük. Nem sokkal ezelőtt rámutattunk arra, hogy a kommunista statisztikai adatok szerint is katasztrofálisan csökkent az élveszületések száma Magyarországon. Ugyanerre mutatott rá félelemnélküli bátorsággal és mélységes felelősségtudattal Kodolányi János a vasfüggöny mögött. Bécsi jelentés alapján most megszólalt a nyugati sajtó is, amely általános közép és keleteurópai képet mutat erről a kérdésről. A tudósítás kimutatja, hogy a vasfüggöny mögött, a rabországokban általános jelenség az élveszületések számának a riasztó csökkenése. Az egyik tudósító összehasonlította az 1920-as élveszületések számát az 1960-assal. 1920-ban MAGYARORSZÁGON 1000 lakosra jutott 30.2 élveszületés, 1960-ban csak 13.5 .CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1920-ban 26.7 volt az arány, 1960-ban csak 14.6; BULGÁRIÁBAN 39.6 volt az arány, ma csak 16.9; ROMÁNIÁBAN 37.6 volt az arány, ma 24.9. Magyarországon és Csehszlovákiában a hivatalosan lefolytatott művi elvetélések száma felülmúlja a megszületett gyermekek számát. A PÁRT IDEOLÓGIAI LAPJA BEISMERI. Maga a párt hivatalos folyóirata, a Társadalmi Szemle ismerte be, hogy Magyarországon hivatalos kórházi kiutalással, 187.681 anyától vették el a gyermeket és ugyanabban az évben, ugyanezekben a kórházakban csak 151.183 magyar gyermek született . . . HIVATALOSAN KIUTALT MAGZATGYILKOSSÁG. A hivatalos mozgatgyilkolás kommunista menetrendje Magyarországon a következő: az anya egy kommunista bizottsággal beszéli meg, hogy miért nem akarja megszülni gyermekét. Ez a kommunista bizottság utal ki az anyának hivatalosan kórházi ágyat, műtőt és orvost, aki műtéti beavatkozással megszakítja a terhességet, azaz megöli az anya méhében a magzatot. Az emberpusztításnak, a jövő megfojtásának ilyen hatósági szervezete még soha, sehol sem működött. A különös csak az, hogy amikor évekkel ezelőtt a VASÁRNAP ezt bejelentette, amikor ez ellen a szabadföldi magyar szervezetek tiltakoztak, a világ egyetlen emberbaráti, nemzetközi szervezete nem mozdult meg. A magzatgyilkolás azóta szakadatlanul folyik, a kommunista kormány legfeljebb azon háborog, hogy orvosi beavatkozásig jut ennyi “eset” és nem használnak többen fogamzásgátló szereket . . . CÉLTUDATOS NEMZETGYILKOSSÁG. A Vasárnap vészkiáltása, a szabadföldi magyarság tiltakozása, a vasfüggöny mögött élő, önmagát veszélyeztető hó feljajdulása után még különösebb, hogy a nyugati közvélemény alakítói még mindig nem látták meg, hogy ez már a veszélybe jutott, szabadságához ragaszkodó kisnép ellenálló erejének, jövőbeli létének elpusztítása. A nemzeti egzisztencia súlyosabb támadása ez, mintha fegyverrel törnének a magyarságra. És bizonyosan ez a szándék, amikor ez a támadás céltudatosan követte a fegyveres támadást. 1962 március 15-én idézzük: Ki a mi szabadítónk? (Folytatás az első oldalról.) csak a tenger hullámaiban kettétört hajó roncsairól hatnának el hozzánk. Az elkárhozottak kínjait érzik, az igazi, nagy exkommunikáció átkát nyögik: hit nélkül, Krisztus nélkül, a szentélyek örök lámpája nélkül. Elrémülnek saját művüktől; látják a romokat, melyeket ők dúltak föl, hallják a nyögést, panaszt, jajt, melyet ők támasztottak; megijednek győzelmüktől. MÁSFELÉ IS KERESETT MAGÁNAK AZ EMBER MEGVÁLTÓKAT. Ur akart lenni a földön, a Szentírás megbízása szerint: dominaminis ez uralmában boldogulni; a munkát fogta be diadalszekere elé; címeréül az emberi kezet mutogatta, méltóságának, hatalmának eszközét; jelszava a munka lett. E jelszótól visszhangzik a föld; mintha új teremtés menne végbe; alvó, ismeretlen hatalmak és erők állnak a törtető emberiség zászlói alá , valamint a gőzeke ezredéves hantokat forgatott az újvilág szűz térségein, úgy a munka gőzekéje ezredéves intézményeket forgatott ki az óvilág fáradt földjén. Csikorog a világ, meg nem álmodott változások mennek rajta végbe, mintha teljesülni akarna a Testamentum: dominamini! Igazán fölséges dominium! Saját karja erejében építi föl trónját az ember, vére bíborával, verejtékének gyöngyeivel borítja s ámulva saját hatalmán leül a trónra, melyen ez a szó ragyog: A munka a mi megváltónk, az fölszabadit! DE ENGEDJÜNK EGY PERCET AZ APOTEÓZIS MÁMORÁBAN A KOMOLY FIGYELŐNEK, egy reflexiót a hozsanna-kiáltások közt a fontolgató észnek, egy világos tekintetet, egy szót a világot nem arasszal, de öllel mérő bölcseségnek s az iszonyodva fogja látni, hogy az uj megváltó zászlaja alatt az emberi nem két démonja, a tudatlanság és az önzés karöltve jár. A század hibákkal, végzetes tévedésekkel van tele: téves gazdasági szisztémák kínpadra húzták a társadalmat; ellenséges osztályokra szakították az emberiséget; a testvérek, mint idegen zónák gyermekei néznek egymásra. A társadalmi osztályok harcai, az elnyomás, a zsarolás igája, az elzüllés és kifosztás kínjai a régi s modern anthropofagia mily tengernyi kint hoztak ránk. E ROVÁSTÓL A PENITENCIÁBAN KELL SZABADULNOTOK! Krisztus érdemei által bocsánatot remélhettek. A penitencia szelleme a tisztulás s az elégtétel vágya. Nagy tévedések korszaka után beáll az önmagába térésnek az ideje. A történelem nagy fordulatai nincsenek ugyan az évek kerek számához kötve, de az évszámok sokszor korokat jeleznek, melyekben fordul az emberiség érzése. (1901 január 1.)