Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1963 (70. évfolyam, 1-29. szám)

1963-01-06 / 1. szám

oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper In the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. Youngstown Office 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Telefonj 799-1888 Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES« ELŐFIZETÉSI ARAK« For two years in the U. S. $16 00 Két évre a U. S.-ben .......... $16.00 For one year in the U. S. $ 9,00 Egy évre a U. S.-ben ........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ....... $ 5.00 For two years in Canada $18,00 Két évre Kanadában ....... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ........ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában .......... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Főm unka társ: ESZTERHAS ISTVÁN. Second class postage paid at Youngstown, Ohio SOMOGYI B. GERŐ: Karácsonyi Virrasztóra Ma itt ülök az ablak mögött, és nézem a hulló hó­pelyheket. Eszembe jut Illés testvér különös karácsonyi krónikája és a régi történelem eseményei mögé felsorakozz­nak a maiak is. Egyiknek-másiknak magam is tanúja voltam. " Eltűnik mellőlem az idegen város ... A dunaparti sétá­ról ma én kisérem haza a hajdani IV. B. utódait... És nekik mondom el a karácsonyfa-gyújtás előtt, hogy mi is történt ezen a nevezetes december 25-i napon... 1223-BAN GRECCIO, AZ ELSŐ “BETHLEHEMI JÁSZOL” “Három esztendővel halála előtt Assziszi Szent Ferenc elha­tározta, hogy az Isteni Gyermek születésit a szokottnál is nagyobb ünnepélyességgel ünnepli meg. Előkészített tehát egy jászolt, szénát hozatott és a környékről elővezettetett egy ökröt és egy szamarat. Az egész erdő megtelt a testvérekkel és a hívőkkel, akiknek az éneke messze hangzott a fák között. A szentmise alatt oltárul a jászol szolgált és Ferenc testvér, mint szerpap, énekelte el az evangéliumot. Azután pedig prédikálni kezdett a szegények királyáról, akit egyszerűen csak a Bethlehemi Gyermeknek ne­vezett. Greccio ura, az erényes és vitéz János lovag, aki a földi uraságok csapatait a mennyei seregek szolgálata érdekében hagyta el, arról tanúskodik, hogy a jászolban egy csodálatos szép­ségű gyermeket látott, aki valósággal életre kelt, amikor Ferenc testvér a karjaiba vette. Ezt a látomást a lovag úr szent élete is igazolja, de igazolja az általa kifejezett igazság, valamint az igazság mellett tanúskodnak az eseményt követő csodák is. Szent Ferenc példája ugyanis felébresztette álmából a világot, amely hitében ellanyhult már...” Ezek a sorok Szent Bonaventura krónikájában szerepelnek. Szent Ferenc példája felrázta álmából a világot... Ugyan­akkor pedig elindítója lett a “bethlehemes játékoknak” és ősi példája a “bethlehemi jászolnak”, amely azóta a világ minden katolikus templomában látható Karácsony szent ünnepének idején. 1492-BEN KOLOMBUSZ KRISTÓF HAJÓTÖRÉSE Kolombusz Kristóf aggodalommal szemlélte az eget a “Santa­ Maria” fedélzetén. A naptár 1492 dec. 24-ét mutatott és a tenger haragos hullámokat vert. Minden erőfeszítése ellenére egy zá­tonynak futott a hajó. A legénység a “Nina”-ra menekült és így várta a hajnalt, Karácsony hajnalát. A felkelő nap sugaraiban aztán megkönnyebbüléssel vette észre, hogy egy sziget közelében van. A sziget lakói is észrevették a megsérült hajót, könnyű csó­nakjaikba szálltak és nemcsak a legénységet helyezték bizton­ságba, de a “Santa­ Maria” roncsainak minden értékét előbb a partra, majd pedig a “Nina” fedélzetére mentették. Amikor a mentési munkálatoknak végére értek, Kolombusz fényes ünnepség keretében köszönte meg Gacanagari király ven­déglátó szívességét, aki a maga részéről aranyporral megrakott ládákat ajándékozott a messziről jött kapitánynak. A szigetet ma Haitinak hívják, és azt a helyet, ahol ez az esemény történt, Kolombusz a Mi Urunk Jézus születésének em­lékére La Nadividad-nak nevezte el. Később katonai erősség épült ugyan itt, de Kolombusz ten­gerészeinek az emlékezetében csak az első haiti-i karácsony fele­baráti és segítő­készségről tanúskodó eseményének a színhelye maradt mindörökre. 1655-BEN A CSENSZTOHOVAI ÜTKÖZET Lengyelország — csakúgy mint Magyarország — állandóan Kelet és Nyugat ütközőpontja lévén, számtalan inváziónak volt a színhelye. 1655-ben X. Károly svéd király vezetett éppen hadjá­ratot az ország területére. Varsó és Krakkó már elesett. Müller generális zsoldosai kétkedve álltak meg a Csensztohovai pálos kolostor falai előtt: “Mit kérkedik itt ez a tyúbról? Szóljanak a kürtök és nyissák meg a kapukat!” Kordeczki páter azonban, aki 50 kisnemes, 160 katona és 68 pálos barát felett parancsnokolt, más véleményen volt! És a svédek lövéseire — visszalövetett!... Sőt heteken át visszalöve­tett. A svéd katonák mozogtak a fennhéjázó, de tehetetlen gene­(Folytatása a következő hasábon.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: 80 Eut SOth Street, New York 16, n. V, — Telefon: WUrray Hill 4-8628, A KATOLIKUS LIGA KARÁCSONYI SEGÍTŐAKCIÓT indított a kommunizmus ár­tatlan magyar áldozatainak segítésére. Szomo­rúan gondolunk az otthoni magyarokra, akik nem ünnepelhetnek karácsonyt úgy, ahogyan szeretnék, mert hiányzik még a legszüksége­sebb is. Hogyan is lenne lehetséges, hogy a Földreszállott isteni szeretet ünnepén ne gon­dolnánk a közös otthonra, ahonnan kiszakad­tunk, ne gondolnánk azokra, akik otthon ma­radtak, de az otthon melegét és védelmező gondoskodását nélkülözniök kell egy olyan rendszerben, mely testet és lelket egyaránt tönkretesz. Hogyne tennénk meg mindent, hogy nekik elviselhetőbbé tegyük az életet és köny­­nyebbé a terhet, amit saját hibájukon kívül viselniük kell. A Gondviselő Istentől is mindig sokszorosan kapjuk vissza, amit másoknak adunk, de még ha nem így lenne, akkor sem lehet, hogy legyen egyetlen magyar is, aki ne gondolna Karácsony ünnepén azokra, akik nélkülöznek. Aki sokat kapott a jó Istentől, az sokat adhat, akinek kevesebb van, az adjon annyit, amennyit tud, de ne legyen egyetlen magyar sem, aki, a másik magyaron ne segí­tene. A karácsonyi akcióra szánt pénz vagy más adományokat kérjük a legközelebbi ma­gyar egyházközség vezetőjénél leadni, vagy a Katolikus Liga központi irodájának (30 East 30 Street, New York 16, N.Y.) küldeni. A ka­rácsonyi akcióra érkező adományokat haladék­talanul nyugtázni fogjuk. FT. GÁSPÁR JÁNOS A Liga pénzügyi bizottságának elnöke. MSGR. SZABÓ JÁNOS P.A. elnök. TOVÁBBI ADOMÁNYOK A LIGA KA­RÁCSONYI SEGÍTŐAKCIÓJÁRA: Dr. De­­tár Mihályné, N.Y. ,10, özv. Vörös Ferenc­­né, Indianapolis, Ind. $5, Veres István, Chicago $5, Damjanich Károly, Washing­ton, D.C. $5, Sándor Károly Phila, Pa. $5, Mészáros Józsefné, Detroit, Mich. $5, Fel­kai Pál, Los Angeles, Calif. $5, Heltai Bélá­­né, New York, N.Y. $5, Mrs. Mary Farry, New York, N.Y. $5, Tiszakürti Károlné, Bridgeport, Conn. 15. HÁROMNAPOS LELKIGYAKORLA­TOT TARTOTT a máltai lovagrend magyar delegációja a ferences atyák Paterson, N.J. lelkigyakorlatos házában. A lelkigyakorla­ton a lovagrend tagjain kívül a Liga szá­mos tagja is részt vett. A lelkigyakorlatot Father Nagy Amzela ciszterci prior, a lo­vagrend lelkésze tartotta. A lelkigyakorlat előkészítését és megszervezését Jeszenszky Imre, a Lovagrend magyar tagozatának de­legátusa végezte kitűnő eredménnyel. Az 1963 évi lelkigyakorlatok időpontját is megállapította Jeszenszky Imre 1963 de­cember hó 12-i kezdettel. Tovább folyik a kommunista szóváltás Moszkva és Peking között PEKING HASADÁSSAL FENYEGETŐZIK A kínai kommunisták hasadással fenyegetőznek. A Népi Napilap a kínai párt nyilatkozatát közölte. A nyilatkozat meg­állapította, hogy ha az európai kommunisták tovább mennek Peking bírálatában, könnyen beállhat a szakadás. A kínai kom­munisták virágos nyelven ezt úgy fejezték ki, hogy “a kommu­nista tábor két szerető és hűséges barátját, a Szovjetuniót és Kínát el fogja szakítani egymástól ez a politika. ..” A nyilatkozatot tulajdonképpen a csehszlovák pártnak cí­­mezte a kínai kommunista párt hivatalos napilapja. Igen rossz gyakorlat az, mondotta a pártnyilatkozat, hogy az egyik párt­kongresszust arra használják fel, hogy azon a másik pártot tá­madják. Ez a gyakorlat csak hasadásra vezethet,­­amely el­szomoríthatja azokat, akik olyan drágák nekün­k és az ellenséget boldogítja. Némely pártok valósággal megkétszerezik erőfe­szítéseiket ebben az irányban és mind tovább és tovább halad­nak a szakítás felé. Pedig a szakítással még súlyosabb követ­kezmények is járnak majd . ..” KOMMUNISTA ALAPÉRZÉS: FÉLELEM A cikkből kitűnően a drága két jóbarát a Szovjetunió és Vörös-Kína. A szakadás veszélyét Vörös-Kína szerint Jugo­szlávia kommunistái okozzák, a Szovjetunió szerint pedig az albán kommunisták. Ez természetesen mellébeszélés. Az ellentét sokkal mélyebb és rejtettebb okokra vezethető vissza. Az ellen­tét egyik legfontosabb okozója a kommunista pártok jellemző alapérzése: a félelem. A félelemből pedig következik a másik fő kommunista alapérzés, a gyanakvás. A MAGYAR TUDOMÁNYOS ÉLET GYÁSZA Dr. Kovrig Béla, a milwau­­kee-i Marquette University rendes tanára, a Kolozsvári Fe­renc József Tudomány Egye­tem utolsó magyar rektora. 1962 december 21-én éjfélkor, 62 éves korában szívroham kö­vetkeztében elhunyt. Temetése december 24-én reggel 9-kor volt a Szent Imre magyar temp­lomból a Kálvária temetőbe. (Folytatás az előző hasábról.) Pális ellen, a királyt a guta kerülgette, de a barátok csak nem nyitottak kaput!... Müller generális ekkor általános támadást rendelt, es amelyet csak közelharc után sikerült visszaverni. De a megerősített kolostor igen sokat szenvedett: a lőszerraktár csak­nem üres, az élelmezés fogytán, a halottak és a sebesültek száma nagy! A svédek újra megadásra szólítják fel a lengyeleket. Ka­rácsony vigíliáján? Azt már nem! A karácsonyt a lengyel lengyelül üli meg! Ha kell meg­hal — de csak karácsony után! ... így jön el a karácsony estéje. A megrongált falakon gyertyák gyúlnak; a nemesek, a parasztok, a barátok együtt éneklik az ősi lengyel énekeket. A svédek elképedve nézik ezt a fényt, ezt a ünnepet, így jön el az éjfél. Kordecki barát meg huzatja az öregharangot, és egyszerre kigyúl az ég Cserisztohova felett! Dobognak a gyer­tyák, ragyognak a fénylő fenyőfák, és minden épkézláb lengyel puskát ragad és a levegőbe lő­ ... ünnepel a lengyel!..........Mül­ler tábornok megdöbbenve áll a sáncok előtt: ezek valóban nem akarják magukat megadni! .. . És azon az éjjelen kiadja a pa­rancsot a visszavonulásra. Még a halottait és a sebesültjeit is otthagyja... így veretett meg a legnagyobb svéd generális a csensztohovai kolostor falai alatt — a lengyel karácsony által! 1950-BEN S... O... S... HUNGNAM... COREA A “Meredith­ Victory” 7,600 tonnás teherhajó, az U.S. Navy szolgálatában éppen kirakta benzin-rakományát a hungnami ki­kötőben. La Rue kapitány előtt még nyitva állt a hajó­napló: 1950. dec. 24. Be is jegyzi: “Kirakodás befejezve”. Már éppen az elsőtisztet kereste szemével, hogy indulásra adjon parancsot, amikor egy sebesült őrnagy ugrik a fedélzetre, és minden kérés helyett némán a szomszéd dombra mutat: A látvány megdöb­bentő! Az egész dombot ellepi a menekülők tömege. Mögöttük félelmetesen hömpölyögve közeleg a kommunista haderő , és előt­tük a tenger. Tovább menekülni már nem lehet. Nyomorúságosan, rongyosan, éhesen és kimerülve — várják a kikerülhetetlennek látszó halált! Az őrnagy sebesült kezével feléjük int amikor a fiatal ten­gerészkapitányhoz szól: ‘Mentse meg őket!” La Rue tengerészei segédkeznek a beszállásnál. Tizennégyezer menekült szorongott a hajó fedélzetén, amikor a “Meredith­ Victory” újra a nyílt tenger felé indult. És a mentés sikerrel járt! A távolkeleti amerikai hajóhad vezénylő tengernagya még ma is azt állítja, hogy képtelen megmagyarázni, hogy ez a vállalkozás miképpen járhatott sikerrel, mikor az összes biztonsági és hajó­zási szabályok teljes mellőzésével történt, — és lehetetlen helyi körülmények közt! A választ talán La Rue V.S. tengerészkapitány jelentésének utolsó mondatában találjuk meg: “A parancsnoki hídon erősen imádkoztam, Sir!” 1956-BAN IS KARÁCSONY VOLT Hideg szél fút a Pinka felett. August Schlosser osztrák ha­tárőr rázósan rázkódik össze. És hazagondol. Gretchen már bi­zonyára lefektette a gyerekeket. A tisztaszoba szekrényéből bizonyára elővette az ajándékokat is, melyeket már napok óta rejteget a gyerekek elől. Sőt a férje elől is. A konyhában talán már megkezdte a karácsonyfa díszítését, így, reggelre, a gye­rekek ébredésére, minden készen lesz már. Hajnalra már ő is hazatérhet. A családapa helye végtére is a családban van. Főkép­pen karácsony napján. Igen, talán már otthon lesz még a gyer­mekek ébredése előtt. Ha valami közbe nem jön! ... De a túlsó parton minden csendes. Feljebb északra ugyan fel-felberren egy géppisztoly. De itt a Pinka-könyökben még az erdei vad sem mozdul. Scholz járőr-káplár távolbalátóján át még­­egyszer végig vizsgálja a terepet. De semmi sem mozdul Már minden csendes odaát. Különben is: itt a leváltás ideje. Int a kollé­gájának: Gyerünk! August Schlosser hirtelen visszaemlékezik az elmúlt hetekre, hónapokra. És különös részvét fogja el. A szive is belésajdul: Is­tenem! Mennyi hazátlan, mennyi otthontalan az­ országutakon ?... És megint csak a saját gyerekeire gondol... Egy percre még megáll, és vissza­néz a túlsó part felé. De semmi sem mozdul. Semmi. De észak felé megint haragosan berren a géppisztoly. Vájjon hány halott lesz majd reggelre? ... Lassan szemetelni kezd a hó, apró, tühegyű szemekben, mint ez kemény hidegben történik csak. Schlosser meggyorsítja lépteit, hogy beérje Scholz káplárt. Megköszörüli a torkát egyszer, két­szer, mintha kérdezni akarna valamit. De Scholz nem ügyel rá. Nyakát a meleg prémgallérba húzva siet tovább, így Schlosser is csak magában dönnyögi: “Irgalmatlan, kegyetlen, embertelen telünk lett az idén. És éppen karácsonyra jött meg! ...” Eddig tartanak emlékeim. Bizonyára más is történt még ezen a napon... Ma ismét karácsony este van. Az ablak fényében tovább táncolnak a hópelyhek. Egy-egy hirtelen széliramra mint nyílvesszők surrannak el az ablaküveg mögött. A gázkály­hában halk zümmögéssel vibrál a láng. Az asztalon csen­desen és békésen várakozik a díszítésre az apró kis fenyőág. De csak egyedül nézdegélem, így barátkozunk. Én ez­zel a hideg egyedülléttel — és ő az emlékeimmel!... Van időnk. A közeli templomban csak elsőt harangoznak az éjféli misére... NYUGATNÉMET RÁDIÓK ADÁSA A VASFÜGGÖNY MÖGÉ Kölnből jelentik: 1963-ban két nyugat­német adó, a Deutschlandfunk és a Deut­scher Welle 5 keleteurópai nyelven, közte magyar nyelven is megkezdi adásait. A napi 20 órás programot a mainflingeni és königslutteri stúdiókból su­gározzák ki. A műsor a Deut­schlandfunk és a Deutscher Welle közös adásaként kerül az éterbe. A két nyugatnémet rádió közös keleteurópai osz­tályt állít fel. A szervezésre vo­natkozó tárgyalások csak ez­után kezdődnek. 1963 január 6.. The Crown of Sf. Stephen: The Symbol of Unity (Folytatás az első oldalról.) are to gather together and discuss the future and its plans. Force, as demonstrated, is useless, for it is impossible to eradicate a country crowned by the Carpathians from a map on which it has been put by the hand of the Almighty, so that it can dome the Almighty's Sacred Crown. And the Sacred Crown copies this span and arches it to the Carpathians. It is the Almighty who has created this country. It is the Almighty who has blessed it with all good needed for the good of those living there. He has bound this unity together in such a natural and gripping union, compared to which everything else coming from beyond the span of the Carpathians—relating to unity—is unnatural, dangerous, and preparatory to withdrawal. Only the unexpressible suffering of the past 50 years can bear apt mute witness to the fact. AND THE UNITY will not be difficult, for it will be echoed by a long historical heritage of battles where blood was shed—united battles, defenses where blood was shed again— united defenses, united for the unity of the fraternal country. The brothers didn’t become brothers only in pitch of battle, for we are brothers by blood. Let’s speak only of Transylvania, as only one example, where between 1850 and 1900, 309 Hun­garian communities became Rumanian and 42 Rumanian com­munities became Hungarians, according to the findings of the Bucharest census of 1906. Our hymns, church hymns and folk songs are surprisingly in common. Our cooking traits, our, domestic customs, our ways of life—mo different—surprisingly in common. Isn’t it apparent, shouldn’t we then acknowledge that the sufferings brought on by the last 100 years were brought on by hatred for brethren—hatred caused and festered by outside forces? THE WORLD TODAY lies in the wake of a great up­heaval. We stand before great and joyous changes. Chris­tianity—all facets of it, is showing praiseworthy good will in the striving for the one flock and one shepherd, towards Chris­tian unity. Europe—many facets of it—has realized that there is no better defense of fight against Communist totalitarianism than European unity. And now, it falls upon us, and only us to complete tKe task which only we can complete. To create European unity in the Carpathian Basin is a task only the peoples of St. Stephen can fulfill. Only our example, and only our action can complete the unity of a United Europe. It is our belief that there is a Christ­­like brotherhood. It is our task to find our brother’s hand. Let us then act, let us form our “Committee of the Car­pathian Peoples” and let Us sound again the muted cry of the Christ-like spirit. So that our people in slavery, can not only hear the new St. Stephen-like way to a thousand year St. Stephen-future, but so that they can see it. Újév küszöbén (Folytatás az első oldalról.) Hisszük, hogy “az nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért és annyi hó kebel szakadt meg a honért.” Uj látomás raj­zolódik fel a magyar horizonton. A régi Haza otthon maradt uj nemzedéke lázas éhséggel nyúl a világon szétszórt magyar szellemi, értékek után és a Hargitáról a Sierrákra ragyogó fény­ben tündöklik a világ minden magyarjának üzenetváltása. Em­beri szem nem láthatja, de majd látják ott, ahol a lelkek az örökélet útján a halhatatlanságba vonulnak ... Diplomáciai beözönlés Algériába. A függetlenné vált Algériába megindult a szovjet agitátorok beözönlése. Az algériai szállo­dák halljában több szláv szót lehet hallani, mint bármilyen más nyelvet,­­ mondják a nyu­gati tudósítók. A számítások szerint azóta, hogy a franciák kivonultak, közel 700 kommu­nista “diplomata” érkezett Al­gériába. Ezenfelül 100 kínai kommunista is megérkezett, akiknek a rendeltetéséről senki sem tud semmit. Egyedül Bul­gária 200 diplomatát küldött Algériába. Az algériai sajtó ezideig még lelkesedik a kom­munista diplomáciai invázióért és a lapok azt írják, ezek az orosz, cseh, lengyel, bulgár, ju­goszláv és kínai kommunisták, azok, akik érdektelenül segítik majd Algériát. Ezzel szemben az algériai gazdasági szakértők nem kis riadalommal mutatnak rá arra a tényre, hogy a Szovjettől leg­feljebb csak fegyvereket kap­nak A mai algériai hadsereg cseh sisakokat visel, fegyve­reik szovjet, kínai és cseh gyártmányúak. Modern fegy­verekből azonban igen keveset kaptak. Legutóbb a Szovjetunió hagy hírverés közben 5, azaz öt helikoptert adott át az algé­riaiaknak. OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT!

Next