Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1964 (71. évfolyam, 1-48. szám)

1964-01-05 / 1. szám

sh-szíciai fíSaűüa^^údrmfíg CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. Youngstown Office! 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown, O., 44509 Telefon: 799-1888 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-bon ..... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben..... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ..... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ..... $18.00 Fór one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ..... $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ..... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Főmunkatárs: ESZTERHÁS ISTVÁN. ADVERTISEMENT RATES: $ 1.80 per column inch 1—2 times: $ 1.70 per column inch 3—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $ 1.40 per column inch 26—51 times; 34 page $ 50.00; page $90.00; 1 full page $ 170.00___________________________________ Second class postage paid at Youngstown, Ohio. Gondoljunk csak az ötven éves háborúra­ ­Ezzel a számunkkal kezdődik a Vasárnap 1964-es év­folyama. 1964. pedig azt jelenti, hogy a legszörnyűbb vi­lágháború, amelyben elveszett az ember szabadsága, elvesz­tek az emberi jogok és elismerést nyert a saját állampol­gárai ellen harcoló állami zsarnokság, a polgárait egymás ellen uszító államhatalom, amelyben győztesnek szeretnék kikiáltani az istentelenséget és a cinikus anyagelvűséget, ötven éves lett. Az ötvenéves háború kezdő évének gyászos évforduló­ján tovább idézzük azokat a magyar írásokat, amelyek az ötven éves háború kitörésekor és azt megelőzően figyelmez­tették a magyar népet — és oly sokszor hatástalanul, — hogy milyen veszélyek leselkednek rá. A háború kitörésé­nek ötvenedik esztendejében, újév napján Apponyi Albert gróf, az ötvenéves háború igazságtalanságai ellen küzdő nagy magyar, szellemi harcos cikkével kezdjük az emléke­zést és emlékezt­etést.) GYAKRAN HALLOTTAM FELPANASZOLNI a termé­szet úgynevezett könyörtelen­ségét, mely tovább halad erői­nek szükségszerű működésében, mikor engem, vagy téged le­sújt valamely katasztrófa. El­vesztetted szeretteid egyikét, gyógyíthatlan bete­gségedről értesültél, vagyonilag tönkre­mentél, életcéljaid meghiúsulá­sát látod keserves bizonyosság­gal magad előtt, százféle fáj­dalom marcangol, tép, gyötör, és azért a nap bíborban kel és bíborban nyugszik le, csak úgy mint akkor, amikor reménytel­jesnek és boldognak érezted magadat; a tavasz életet fa­kaszt, a nyár virágot és gyü­mölcsöt terem, a fák rügyez­nek, a tenger hullámzik, eső és derűs időjárás váltakozik mintha semmi sem történt vol­na. A természet napirendre tér egyéni boldogtalanságod fö­lött, ez bizonyos, de csak tőled függ, hogy ezt a látszólagos részvétlenséget miként fogod föl, hogy abban keserűséged kiélesítését találod-e, vagy vi­gaszt tudsz-e meríteni annak a magasabb világrendnek jelké­­pezéséből, mely, bármi legyen szenvedésed, magad fölé emel és­ erkölcsileg elbukni nem en­ged. Ha önző vagy, ha csupán saját énedben élsz, kétségbeej­­tőleg fog reád hatni annak lá­tása, hogy a te katasztrófád nem egyúttal világkatasztrófa; de ha fel tudtál emelkedni az én-kultusz fölé és belekapcso­lódni abba az egyetemességbe, mely magasabb életet ad neked is, akkor inkább megnyugvást merítesz ama jótékony törvény­szerűségből, mely arra tanít, hogy te se inogj meg, ha szen­vedsz is. A TERMÉSZET E ZA­VARTALAN FOLYTONOS­SÁGÁHOZ hasonló szent val­lásunk ünnepeinek szabálysze­rű évenkénti megújulása. Ez sem követi hangulatainkat. Csapások érhetnek minket ka­rácsony estéjén; húsvét és pünkösd ünnepén gondok ül­hetnek lelkünkön; nagypéntek összeeshetik egy nagy öröm dátumával; szóval, egyéni éle­tünk és lelki állapotaink hul­lámzásaihoz nem alkalmazko­dik az egyházi év, hanem föl­hív örömre, mikor esetleg bá­nat sújt, töredelmes magunkba szállásra, mikor talán felcsa­­pong bennünk az életkedv leg­magasabb lángja. Vájjon ezt is könyörtelenségnek fogjuk ne­vezni? Nem és ezerszer nem, inkább áldásteljes jótétemény­nek, a lelki fegyelmezés egyik hatályos iskolájának mindazok számára, akik tanulni akarnak. Amit a természet folytonossá­ga csak jelképez, az önmagunk fölé emelkedés szükségességét, arra az ünnepek szabályszerű visszatérése egyenesen megta­nít. Ezekben egész konkrét ki­fejezést nyer az a magasabb etikai világrend, melyben min­den egyes ember magasabb életet élhet, ha akar; életet, amely lelkének felsőbb képes­ségeit függetleníti a viszontag­ságok változó befolyásától és a szent szabadságot adja, mely valóban úrrá tesz, az Úr kép­mása szerint. VALLJUK BE, hogy ezek­hez az igaz, de csak benső küz­delemmel megvalósítható gon­dolatokhoz kell folyamodnunk, hogy ebben az évben valamit érezhessünk, amit karácsonyi hangulatnak n­e­v­e­z­h­e­tünk. Zord, borús körülmények kö­dében élünk, nehéz gondok sú­lya alatt görnyedünk. Egy borzasztó háború veszélye fe­nyeget, lelkesítő célok nélkül; ha belékergettetünk, a győze­lemtől sincs mit remélnünk. De ha ki is kerüljük, amint hiszem és remélem, érezzük dermesztő fuvallatát; az anyagi nyomor terjed; csődök, bukások, vergő­dések, amerre csak nézünk; meg van riasztva mindenki és ennél fogva inog és roskadozik a modern gazdasági élet nagy­szerű, de érzékeny, mert biza­lomra alapított épülete. Hány családnak kell az idén lemon­dani a karácsonyfa örömeiről, de még hány szegény munkást taszít ki a kenyértelenség sö­tétségébe az általános üzleti pangás. Emellett hazánk közé­letét áldatlan viszály dúlja; magyar ember magyar ember­rel rég állott szemben oly ádáz ellenszenvvel mint éppen most. (Folytatása a következő hasábon.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Magyar képviselet a clevelandi gyászünnepségen Cleveland város közönsége, valamint a szárazföldi haderő, a haditengerészet, a légierők, a veterán szervezetek, az ame­rikai légió, valamint a társadalmi egyesületek képviselői vettek részt azon a gyászünnepségen a Public Squaren, amely befe­jezése volt a marxista merénylő áldozatául esett John F. Ken­nedy elnök vértanú halála után elrendelt hivatalos gyásznak. A gyászünnepség befejeztével az amerikai lobogó, amely addig félárbócon gyászolt ismét a zászlótartó árboc csúcsára emel­kedett. A gyászünnepségen a gyászolók élén megjelen Mt. Ralph S. Locher Cleveland város polgármestere. A gyászünnepséget beszéddel a clevelandi hazafias ünnep­ségek koordinátora, Chester J. Koch nyitotta meg. Azután Ralph S. Locher polgármester méltatta John F. Kennedy elnök emlé­két. A clevelandi polgármester megindító gyászbeszéde után a haditengerészet képviselője mondott kegyeletes búcsúszava­kat, amelyekben a régi tengerészbajtársról emlékezett meg. A beszédek befejezése után Chester J. Koch jelentette, hogy a hi­vatalosan elrendelt gyász véget ért és az amerikai zászló a félár­­bócról ismét felemelkedett a zászlótartó árboc csúcsára. A gyászünnepség közönsége a tragikus eseményre és veszteségre emlékeztető eseményt tisztelegve nézte végig. A gyászünnepségen magyar részről Godány Ernő, a MA­GYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉ­nek amerikai főcsoportvezetője és a MAGYAR FELSZABADÍTÓ BIZOTT­SÁG igazgató tanácsának az elnöke vett részt. Az ünnepség közönségének sorai közt láttuk Dr. vitéz Ács Imrét a Vitézi Rend amerikai képviselőjét is. Magyar Szabadság Nap Jamestownban A Lake Chautauqua (magyarosan: Csatakva tó) környéké­nek legnagyobb városa a kis Jamestown talán valamivel több mint 50.000 lakossal. Néhány lelkes magyar és amerikai össze­fogásával az igazi Amerika találkozott itt az igazi Magyaror­szággal. Előbb a Jamestown Hotelben lévő rádióállomás jelen­tette, hogy Jamestown város polgármestere 1963 december 7-ét a Szabadság Napjá­vá nyilvánította. A kiáltvány szerint a ma­gyar szabadságharcosok nemes áldozatát nem szabad elfelejteni. Tollas Tibor, Gobóczy Zoltán, Értavi B. József tolmácsolásával beszélgetést folytattak a rádió riporterével. Angol nyelvű ma­gyar könyvkiállítás megtekintése került sorra a reggeli rádió­események után. A könyvkiállítást Jamestown legnagyobb könyvkereskedésében Nancy A. Ketchy a csaták­al Amerikai Magyar Klub titkára rendezte a clevelandi Cserkészbolt által odaküldött angol nyelvű magyar könyvekből. "Believe your Eyes!” ez volt a Szent Péter és Pál templom előadótermében rendezett szabadságharcos fényképkiállítás címe, a­melyet Szilágyi Pál állított össze. A kiállítás vasárnap is nyitva volt és azt többszáz amerikai érdeklődő tekintette meg. A­ kiállítást délután 1z 4-kor Wm. D. Whitehead polgármester nyitotta meg, aki családjával együtt a Szabadság-nap minden eseményén résztvett, a késő esti órákig. , ! • ». J Irodalmi műsor következett amelyet fél hatkor Germán Jó­zsef jamestown-i szabadságharcos üdvözlő szavakkal nyitott meg. Dr. Ertavi B. József (University of Buffalo), ceremónia­mester felkérésére Rev. Father Kenneth F. Mullen mondott imát. A közönség az amerikai és magyar himnuszt, énekelte. A himnuszok után Nancy A. Ketchy felolvasta Jamestown város polgármestere Proklamációját. Wm. D. Whitehead polgármes­ter, a Szabadság-nap tiszteletbeli fővédnöke a többek között bejelentette, hogy a magyarság megjelenését Jamestown-ban és környékén szívesen látja, mert a magyarság magas kulturszín­­vonala csak hasznára lehet a városnak és a Csatakvai Klub kezdeményezését a legmelegebben támogatni fogja. Dr. Lőte Pál angolnyelvű ünnepi beszédében emlékezett meg a szabadság­­harc évfordulójáról. Gobóczy Zoltán előadásában a kommu­nista rendőri­ eljárás és igazságszolgáltatás jogtalanságaira hív­ta fel a figyelmet. Tollas Tibor ismertette afrikai útját és a "Füveskert” megszületésének történetét. David Ray, professzor (Cornell University, Ithaca), Alapi Endre, Dr. Szimonisz Lász­ló, a Szabadságharcos Világszövetség amerikai alelnöke beszé­dével, illetőleg előadásaival zárult a műsor. Fél nyolckor ötvenszemélyes díszvacsora következett. Este 9 órakor érkezett meg késve Zadubán György karnagy és Mattyasovszky Tamás vezetésével a Torontói Kodály Együttes 25 tagú vegyeskórusa, 10 táncossal és 5 tagú zenekarral. Az Együttes másfélórás műsorával hatalmas sikert aratott. A Szabadság-napot amelyet a Csatakvai Amerikai Magyar Klub, a Clevelandi Szabadságharcos Kör és a Buffalo-i Szabad­ságharcos Szövetség a Szabadságharcos (Nemzetőr) Világ­­szövetség fővédnöksége alatt rendezett Dr. Lőte Pál a Klub ügyvezető alelnöke zárta be. „GONDOLJUNK...“ c. cikk folytatása (Folytatás az első hasábról.) amikor az összetartás szüksé­gesebb volna mint valaha, így fest az egyének élete, ilyen mi­liőbe köszönt be a karácsony, azzal az igénnyel, hogy örül­jünk, hogy megújítsuk lelkünk­ben a megváltás azon örömét, mely közel két évezred előtt az egyszerű pásztorokat és a nap­keleti bölcseket a betlehemi já­szol köré csoportosította! Ne utasítsuk el magunktól ezt az isteni felhívást. Igenis emelked­jünk ki a csüggedés rabságá­ból és örüljünk, hogy eljött és hogy köztünk maradt az, aki mindenkit megvigasztal; aki ta­nokat hozott nekünk és malasz­­tokat, amelyek erejével győze­delmeskedhetünk belső ellensé­geink fölött és orvosolhatjuk társadalmi életünk sebeit is; aki­hez fordulhatunk világosságért, segítségért, gyógyulásért; aki megengedi a megpróbáltatást, a szomorúságot, de egyszers­­mindenkorra száműzte a két­ségbeesést. örvendjünk a meg­váltónak, aki a megváltás nagy princípiumát beleoltotta min­den földi nyomorúságba. Bár­mily sötét legyen ez az óra, bármennyire érezzük annak kínját, karácsony tiltja, hogy azokhoz hasonlók legyünk, a­­kikről az írás mondja, hogy “nincs reményük”. ILY MÓDON LEHET KA­RÁCSONYI HANGULA­TUNK ma is és ez a kará­csonyi hangulat erő, segítség a küzdelemben, záloga a győze­lemnek, nem ember győzelmé­nek ember fölött, de a béke győzelmének a békétlenség szelleme fölött. Gróf Apponyi Albert. Túl sok áldozat -­­túl sok bűnös A kubai menekültek most kezdik megtanulni, amit mi ma­gyarok már az első világháború után megtanultunk, nevezete­sen, hogy a nemzetközi élet­ben nincs erkölcs, hanem az ököljog az úr. Augusztus 13-án, Castro két hadihajója és egy helikoptere a Bahamas szigetcsoportban kikötött egy szigeten és a nem­zetközi jog legdurvább meg­sértésével összefogott ott 17 Castro-ellenes kubai menekül­tet, azokat elrabolta és vissza­vitte Kubába. A sziget az an­goloké, tehát angol felségjog alá tartozik. Az amerikai légi­erők nemcsak figyelemmel ki­sérték Castro rajtütését, hanem gondosan fotografálták is az egészet, — két órán át — anél­kül hogy az emberrablást meg­akadályozták volna, — még az angolokat sem értesítették arról, hogy mi történik. Az egyik kubai száműzött vezető keserűen jegyezte meg: “Ez alkalommal Castro több amerikai légi támogatásban ré­szesült, mint a partraszálló ku­bai szabadságharcosok annak­idején ...” Valamikor José Ju­lián Marti a kubai hazafiak Spanyolország elleni szabad­ságharcának egyik vezetője ezt mondotta: “Egy bűncselekmény néma szemlélése tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy a szem­lélő is elköveti a bűncselek­ményt ...” Azóta az idők nagyot változ­tak. Ha ma így lenne a nem­zetközi életben, akkor az em­beriség túlnyomó többsége két részre lenne osztható: egyik nagy rész ellen elkövetik a nemzetközi és emberi jogok el­leni bűncselekményeket, a má­sik fele pedig némán tudomásul veszi és végig nézi, tehát el­követi a bűncselekményeket. HöHHaaaT^aaaaöanHHHaHHs3saöaöraaHööööcua'ara3öösaas3saHi-M ....Az 1964-es esztendő nem­csak a háborúkezdés évének ötvenedik évfordulója, hanem három évszázados évforduló­ja annak is, hogy a magyar nemzet nagy fia és remény­sége, Zrínyi Miklós a költő, hadvezér és politikus meg­halt. Zrínyi Miklós gróf 1620-ban május 1-én szüle­tett Ozaly várában. A gráci jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. 1636-ban Olaszország­ban járt, tanulmányútján megismerte az olasz irodal­mat és művészetet. A szaka­datlan küzdelemben, ame­lyet Magyarország déli részé­nek a védelmében vívott a török ellen, nemcsak kora egyik modern hadvezérévé vált, hanem a magyar nem­zeti hivatás és királyság mo­dern hirdetőjévé. A Habsburg ház 1646-ban tábornokká ne­vezte ki, majd horvát bánná tette, de ez nem vakította el, amikor látta, hogy a bécsi uralom meghugyászkodása a pogány zsarnok előtt, akadá­lyozza a nemzet törökök el­leni erőkifejtését is, szembe­fordult a bécsi udvarral és nemzeti pártot szervezett, a­­mely erős nemzeti királyság létesítését tűzte ki céljául. A kezdeti tárgyalások után II. Rákóczy György erdélyi feje­delemre gondolt, aki a nem­zeti hivatás és királyság e­­gyesítését meg tudta volna valósítani. De a gyanú már felébredt, Bécs megakadá­lyozta nádorrá való választá­sát és II. Rákóczy György halálával a független nem­zeti királyság terve meghiú­sult. A török újból támadott és 1661-ben Zrínyi Miklós megkezdette Új- Zrinyi vá­­ra építését, a Bécs akarata ellen. Keserűen bírálta a bécsi, tétova politikát, amely veszni hagyta Erdélyt. Az 1663-64-es háborúban olyan fényes hadvezéri képességek­ről adott tanúbizonyságot, hogy hadvezéri hite egész Európát bejárta. 1664 no­vember 18-án vadászaton egy felbőszült vadkan áldozata lett. Úgy eposza, a Zrinyiász, amellyel hősi halált halt déd­apja, a szigetvári hős Zrínyi Miklós emlékét örökítette meg, mint hadtudományi munkái: Tálbori kis trakta, Vitéz hadnagy, valamint po­litikai művei: Mátyás király életéről való elmélkedések Az török Ásáim ellen való orvosság ezt a meggyőződé­sét fejezték ki: Isten a ma­gyarságot bűneiért a török zsarnoksággal bünteti, de Szigetvár védői, a dédapa és vitézei hősies önfeláldozásuk­kal kiengesztelik és egyben megmutatják a magyarság­nak a felemelkedés útját, a magyar nemzetnek magának kell kivernie fegyverrel a tö­rököt Magyarországról, és ez­által erőhöz kell jutni és erőt kell mutatni a Habsburgok­kal szemben is. Kevés ma­gyar költő példázta életével és munkásságával olyan vilá­gosan azt a tényt, hogy a ma­gyar történelemben a ma­gyar költő és író a politikai jövő útmutatója is. A Zrinyi-év alatt többször szeretnénk idézni műveit. Tanításai a mai nehéz idők­ben, amikor ismét pogány zsarnokság pusztítja az úz­ 1964. Zrínyi or­ szágot és a magyar népet és amikor új Montecuccolikra hallgat, új vasvári békéket kíván, köt és készít elő a nyu­gati világ, főként az emigrá­cióban igen hasznosak és ta­nulságosak lesznek tanításai. A Zrínyi évben azonban első­nek mégsem Zrínyi Miklóst idézzük. Hanem most nem régen elhunyt költőnk, Sík Sándor megdöbbentően idő­szerű költeményével: Zrínyi harmadik énekével nyitjuk meg a Zrínyi-évet. Ebben a költő, Zrínyi Miklós késői utóda, arra int, hogy a zsar­nokok megbuknak majd. És kérdezi, hogy akkor méltók­nak mutatkozunk-e a nagy fordulathoz és elég erős lel­­kűek leszünk-e a nagy fel­adatok elvégzésére? Soha nem volt szüksége­sebb és időszerűbb írás az emigrációban, mint 1964 újévén Zrínyi harmadik éne­ke. SÍK SÁNDOR: Zrínyi harmadik éneke Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja Szülötti bűnein leszáll. Kölcsey: Zrínyi második éneke. MAGYAROK, MAGYAROK: Sztambulba temetnek. Temető gyásza van gyászos Napkeletnek. IRTÓ ÍTÉLETNEK JÖTT iszonyú napja. Mostan a próféta fiait siratja. Szaggatja szakállát keserű igékkel. Szultán Szulimán is most sírva veszékel. Mármara-tenger most hánykódva morajlik, Most fene Allektó rossz fajzata zajlik. Holtakat bűvösök hiába idéznek: Nyílik nyelő sirja az Elvégezésnek. IM­IGYEN AKARTA a végezet Atyja: Az ottomán holdnak jöjjön apadatja, Irván vagyon irva világ elejétül: Kardnak, aki kardos, vészén el élétül. Amit rátok küldött vétkek ostorának, Vesszejét eltörte Isten haragjának. Népek iramodnak, népek elenyésznek: Zug­­ova bus­árja az Elvégezésnek. MAGYAROK, MAGYAROK: Sztambulba temetnek, Tetemlátni szólit siráma Keletnek. MEG TUDTOK-E ÁLLNI a ravatal mellett? Ajkon iszonyattá nem fagy a lehellet? Állni, görnyedetlen, fejet égnek szegve, Nézni fakó arcra, apadó szemekbe, Mondani: Eljöttünk, siratni halottat, Esettei erősek, nyomorultat jobbak, Gyenge bukott testvért az igazabb testvér! — Tudtok-e így szólni a kiterítettnél? VAGY LEKONYULT FEJJEL (iszonyú, hogy úgy van!) Görnyedő gerinccel álltok, nyomorultan? Szót szólni se tudtok?Fölnézni se mertek? Álltok, gyalázottak? Állatok, megvertek? JAJ MINEKÜNK IMMÁR, megnyomorult népnek! Sok nagy erősek közt ötödik keréknek, Nagytarajuaknak, hangosszavuaknak, Szitkos kicsinyeknek, pártos nagyuraknak, Ekére bitangnak, kardra se deréknek, Betűre nehéznek, munkára heréknek! Jaj minekünk immár, cifra köntösünknek, Aranyos kápánknak, puha tenyerünknek! Nagypipájunknak, kisdohányunknak, Jaj minekünk immár, romlott magyaroknak! JAJ, REMEG A VÉN FÖLD, birodalmak dőlnek. Temető nagy torka tátva az Időnek. Pallossal az angyal most a leget járja. Hömpölyög a Végzés néma nehéz árja. Mind, aki megérett, ragadja, sodorja. Jaj, ha mireánk jön az ítélet sorsa! MOST A VERES­ÉGEN uj tüzek lobognak. Születik uj rendje mostan a dolgoknak. Ifju népeknek barnállik az izma, Ifjú koronákon csillog az uj krizma, jönnek az erősek, az ifjak, az újak. Mit keresünk mink itt, régi nyomorultak? KÖNYÖRÜLŐ KRISZTUS, mi kemény kőszálunk, Mi egy bizodalmunk: irgalmadra várunk. Ki, mikor apáink elhirtelenültek, Rájuk ama kontyost ostorodul küldted —­­Most is, Uram, most is, alázattal kérünk, Hogy friss k­amattal ébredjen a vérünk, Régi nemes kincsünk tovább ne veszítsük, Kemény koponyánkat magasba feszítsük, Hitványt, nyomorultat vessünk ki közülünk, Kardot, ekét, tollat hogy megköszörüljünk, Háromszor zuhintsuk bánattal a mellünk, Higyjük nehéz hittel, hogy eztán is kellünk, Hogy értsük örömmel uj idők uj lelkét, Lélekkel a lelkünk, hogy újra beteljék. Hogy ama nagy Tűzláng gyújtsa ki szemünket: Könyörülő Krisztus, verj meg Uram minket! 1964 január­ 9.

Next