Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1966 (73. évfolyam, 1-50. szám)

1966-01-02 / 1. szám

2. oldal KATOLIKUS magyarok vasárnapja , 1966. január 2. CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc, Youngstown Office« 517 So. Belle Vista Ave^ Youngstown, O., 44509 ______________________Telefon« 799-1888 '■____________: Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate ■— Pástor EDITOR-IN-CHIEF: Father GABRIEL TAKÁCS O.F.M. Managing-Editor: Father NICHOLAS DENGL O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION_____________________ SUBSCRIPTION RATES« ELŐFIZETÉSI ÁRAK« For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ...... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben...... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ...... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ...... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...... $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ...... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából Főszerkesztő: Fr. TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Felelős szerkesztő: Fr. DENGL MIKLÓS O.F.M. 517 S. Belle Vista Ave. Youngstown, Ohio 44509 Főmunkatárs: ESZTERHAS ISTVÁN. 2602 Queenston Rd., Cleveland Heights, Ohio 44118 ADVERTISEMENT RATES« $ 1.80 per column inch 1—2 times: $ 1.70 per column inch 3.—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $ 1.40 per column inch 26—51 times; J4 Pa9c $50.00; % page $90.00; 1 full page $ 170.00. __________■ Second class postage paid at Youngstown, Ohio. Budapesti levél Két évvel ezelőtt a közvéle­mény bizakodva szemlélte a politikai fejlődést, és biztosra vette, hogy Moszkva egyre­­nagyobb függetlenséget enge­délyez a népi demokratikus ál­lamoknak. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azonban megingat­ták ezt a feltevést. A kormány ugyan változatlanul súlyt he­lyez az önállóság látszatára, egy-egy reformterv végrehaj­tásánál mindig önálló magyar Útról beszélnek, a valóság azon­ban mást bizonyít. A magyar pártvezetés csak a jelentéktelen ügyekben független, a nagy­horderejű intézkedéseknél a Kreml közvetlen utasításait kö­teles követni. A minisztériu­mokban ma is ott ülnek a szov­jet tanácsadók, mintha egy fej­lődésben elmaradt, afrikai ál­lam lennénk, amely "rászorul a tapasztaltabb ország bölcs irányítására" . .. TÁJÉKOZATLAN ÜGYNÖKÖK Külpolitikai síkon a vietnami példa bizonyítja legmarkán­sabban a magyar állam- és pártvezetés önállótlanságát. Az év tavaszán egyetemi- és mun­kásfiatalok körében önkénte­seket toboroztak a vietnami nép megsegítésére. Rözgyűlé­­­seken hangoztatták, hogy az imperialista agresszió megtor­lására katonai segítséget kül­dünk Vietnamba. A nyár ele­jén váratlanul elhallgattak, és ma már csak anyagi és erkölcsi támogatásról beszélnek az ille­tékesek. Feltűnően bizonytalan volt a magyar sajtó állásfog­lalása Ben Bella eltávolításá­val, legutóbb pedig az indoné­ziai eseményekkel kapcsolat­ban is. A magyar sajtó rend­­­szerint nincs tisztában azzal, hogy Peking vagy Moszkva áll-e az események mögött, ezért kénytelen megvárni, amíg az illető ország új vezetői nyi­latkoznak, hogy állásfoglalá­sukból kiolvassák a helyzetet. SZAPORODNAK A TERROR JELE! Belpolitikai téren sem beszél­hetünk előnyös változásokról, sőt idén jelentős mértékben­­ szaporodott a politikai letartóz­tatások száma és fokozódott az­­ egyházellenes propaganda. A káosz a népgazdaságban a leg­ár ná­gyobb. Az illetékes gazda­sági vezetők új “mechanizmus­ról" beszélnek, a tervgazdálko­dás reformját, a vállalati önál­lóság fokozását emlegetik, a gyakorlatban azonban az elő­­­­yös változások helyett egyre több problémával találkoznak. A normaszigorítások, a szór­­­ványos elbocsátások,a másod­­­állások korlátozása, a burkolt „ áremelés és az idei magas piaci árak egyaránt az élet­színvonal csökkenését ered­ményezik. HONNAN SÚGNAK A SZTÁLINISTÁK A sztálinista párttagok op­timisták. A Berei-Andics há­zaspár meggyőződéssel hirde­ti, hogy a "kommunizmus vál­ságából végülis az igazi mar­­xizmus-leninizmus -sztálinizmus fog győzedelmesen kiemelked­ni.” Béres Andor, Andics Er­zsébet és Gergely Sándor ti­tokban elkészítették Sztálin "rehabilitálásának" tervét. Kö­zös tanulmányukban "pontról­­pontra" megcáfolják Kruscsev vádjait, s arra a végkövetkez­tetésre jutottak, hogy a Sztálin­­ellenes kampány kizárólag a kommunizmus­­denunciálását szolgálta — Keleten és Nyuga­ton. A beavatottak úgy tudják, hogy Pekingből kapták az anyagot, de az sincs kizárva, hogy a moszkvai sztálinisták is "súgtak” nekik­ A KÁDER-KARTOTÉK “SZIGORÚAN BIZALMAS" A maroknyi "békepaptól" el­tekintve az Egyház változatla­nul a rendszer ellensége. Min­den katolikus hivő tisztában van azzal, hogy az enyhültebb légkör ellenére pontosan tud­ják róluk, hogy templomba járnak, hogy gyerekeikhez ci­vilben eljár egy pap, vagy volt apáca, hogy hitanra oktassa őket. A rendszer besúgó-rend­szere változatlanul fennáll, de jelenleg nem csapnak le mind­járt a túlzottan vallásos embe­rekre. A vállalatok személyzeti osztályain van egy "szigorúan bizalmas” kartotékrendszer, a­­mely majdnem pontosan azo­nos a rosszemlékű káderlapok­kal. Ebben egyik pont a vallás­­sosság kérdése. Annyiban kü­lönbözik az új kartoték a régi­től, hogy rágalmakat, mende­mondákat nem jegyeznek fel, azokkal nem törődnek. Anyagi helyzet, a rendszerrel szembe­ni magatartás, a vallásosság és a Nyugatról alkotott felfogás a négy főpont, amelynek alap­ján a dolgozókat megítélik. Ma már a turistaforgalom is jelentős szerepet játszik a ha­zai életben. A közvélemény örül annak, hogy húsz év után végre bekapcsolódtunk az eu­rópai idegenforgalom vérkerin­gésébe. Van azonban a haza­térő magyaroknak egy fajtája, amely általános ellenszenvnek örvend. Azokra gondolok, akik luxus gépkocsijukat mutogatni jöttek haza, s közben leeresz­kedően veregetik a vállunkat, dicsérik eredményeinket, és ö­­rülnek, ha jól megy a sorunk. Ezek a honfitársaink, akik, ha tehetik, még a sajtónak és a rá­diónak is nyilatkoznak, nagyon jól tudják, milyen szegényes világ van nálunk. Feltételezik, hogy nekünk tetszik, ha ők elismerik a "mi" fejlődésün­­ ket . . . • . . _ _ .r. Karácsonyi misztérium Irta: NEGYED! SZABÓ MARGIT Betelt a jóslás, jött az ígéret, Melyet próféták szája jövendölt, Melyet Elohim szent jókedvében Időtlen időn minékünk rendelt: Melyet ugar várt, melyért és epedt, S mely a Harmat lett, mely a Hajnal lett, Mely fellángolt a csipkebokorban, Mely a megígért mennyei szent Tűz lett. . . . S dobbant az ugar, sikoltott az éj, S hangavirágok rémülő hanggal Susogva sugták­: ... “Mennyből az Angyal. . S láttál-e avart, melyre hármat szállt, Mely nap csókjától újra kizöldelt, Mely egy égi ujj érintésére Sivó homokból liliommező lett . .. ? S láttál-e néma csillagtalan éjt, Mely halott álmok sírjára borul, S melyben most ezer ezüstcsengetyü Mennyei nyelve csilingel, — dalol ... ? . . . Jer, nézz a szivembe, lásd a jelenést: Mint ül, s dalol ott szeráfi hanggal Fehér palástban: Mennyből az Angyal. Nem kérünk a "kártyaparti" keresztény egységből(3) a) FÁRADT KATOLIKUSOK A megszokottság rettentő erő. A nyugvó állapoton ne vál­toztassunk (quieta non movere) mondották már­ a latinok. Látjuk, hogy öreg katolikusaink milyen nehezen fogadják a liturgiai változásokat. Protestánssá tesznek bennünket, mon­dogatják. A bécsi egyházi lap (Kirchenzeitung) közölte ilyen "fáradt katolikus" imáját: “. . . Mi lelte egyházadat Uram? Fekete és violaszínű ruhájú pásztorok gondolkodtak helyettünk, most azt mondják nekünk, hogy vállalnunk kell a felelősséget s felnőttekként saját lábunkra kell állatnunk .. . Békén lapozgat­tuk imakönyvünket s az volt a fődolog, hogy szentmisét becsü­letesen hallgassunk. Egyszerre azt kívánják tőlünk, hogy meg­értsük, amit a pap mond és cslekszik . . . Épültünk a változatlan formákon és szokásokon. — az egyház állandó voltát láttuk bennük. S íme most feladják mindazt, ami eddig becses volt és arról szólnak, hogy alkalmazkodnunk kell a világhoz. Riadt vagyok, Uram. Szívesen maradnék jámboran a megszokott sarokban, csak ne kellene cselekednem. Uram, aggódom egy­házamért és magamért is." (A Szív nyomán). Ezek a fáradt katolikusaink még nehezebben vették, hogy XXIII. János pápa, VI. Pál pápa és a Vatikáni zsinat azt hir­dette, hogy az egyházszakadásért a görögkeletiekkel és pro­testánsokkal egyként felelősek vagyunk. Az egységről szóló elgondolásuk ebben állt az elszakadtak: bűnbánattal térjenek vissza az apai házba, s megbocsájtunk nkkik. Azt mondják, ha az egyház következetes magatartáss^AgPtyqzte^neg a görögk­íletieket es p­otcstáríiek,«^^W^N­P^l|(mtf5~^§uá^ril, engedékenységgel és szretettel még kevesebbet ér el. Ezek a fáradt katolikusok inkább visszatérnének a közös kártyapartik­hoz, lakomákhoz, csak ne kellene cselekedni, ne kellene Krisz­tusban megújhodni. Szájjal magasztalták Krisztust, de szívük távol volt tőle ... A zsinat nagy pápáival megindította a meg­újhodást, a keresztények közeledését s az egyház új elgondo­lásában kell minden hívőnek kivennie a részét. Azt hirdetjük a fáradtaknak: nincsen többé út visszafelé ... A VÁLTOZÁSTÓL FÉLŐ PROTESTÁNSOK Az egységtörekvés első felbuzdulása után protestánsoknál ernyedtség állt be. A maradiak, a feröb­párti egységet hirdetők száma növekszik. A félelem lett úrrá rajtuk. Legközelebb be­mutatjuk, hogy az amerikai Christian Century miképen kísérli megmenteni a kártyaparti egységet,­­ de nem sikerül neki... Elhisszük, hogy négy évszázad gyakorlatát nehéz megvál­toztatni, a dacból engedni s a tárgyilagos igazságot hirdetni... Azt is elhisszük, hogy ezen a téren a protestánsok helyzete nehezebb, mint a katolikusoké. A katolikus egyház Dr. Lortz József történelemkutatása óta átírta egyháztörténelmét; dog­matikai, erkölcstani munkáiban a protestánsokról egyáltalán nem emlékezett meg. Viszont a protestáns hittankönyvek na­gyon sok esetben írnak tévesen a katolikus tanításról. Esetünk­ben a legnagyobb kár, minthogy Budapest orosz kézre került, elmaradt a hittankönyvek tervezett revíziója. Protestáns egyházi vezetők és egyházi gyűléseik újra és újra hangsúlyozzák a lelki megújhodás szükségességét. Ha ezt a célkitűzést komolyan megvalósítják, úgy máris megindul a munka a közeledés útján. Ebben az esetben, hogy csak egyetlen példát említsünk, a társadalmi élet egy rákfenéjével, a házas­sági válással szemben azonnal a Szentírás alapjára helyezked­nének. Amit Isten összekötött, ember szét nem választhatja. Mert Amerikában már 3-4 házasságra egy elválás esik. Miért vannak katolikus országokban a vegyesvallású házasság ellen? Mert félnek a válásoktól: Spanyolországban van egyházmegye, melyben nincsen egyetlen elvált házasság. Mintha megindulna a megújhodás: a Christianity Today protestáns hetilap dec. 17-i számában protestáns lelkész írt éles cikket a házassági válások ellen, amely válások Amerikában évenkint 750,000 gyermeket dobnak ki a családi életből. Nyíltan ír arról, hogy elhagytuk Szent Pált és követjük Freudot, Herbert, s hogy Krisztus­­szavát nem csűrhetjük, csavarhatjuk. Visszaijedtünk az egységtörekvéstől, mert félünk a válto­zásoktól, lelki megújhodástól. A Vasárnap protestáns olvasói ne tőlem kérdezzék, hogy miért nem emlékeznek meg a pro­testáns lapok a keresztény egységtörekvés világeseményeiről. Magam is sajnálom, hogy még a genfi katolikus-protestáns ta­lálkozóról is hallgattak. Inkább visszamennének a kártyaparti egységhez, — amikor a templomban dörögni lehetett egymással szemben, — amikor a költő szerint "gyűlöletet őröl a magyarok malma.” Nem hin­­nék, hogy józan magyar visszakívánná ezt az állapotot. Követ­kezéskép ne ijedjünk vissza a lelki megújhodástól s az azt követő keresztény egységtől. A vatikáni zsinat utat mutatott, kezet nyújtott görögkele­tiek és protestánsok felé. Fogadjuk el a kéznyújtást és imád­kozzunk azért, hogy kezet kézbetéve dolgozzunk a krisztusi egységen, s a szakadás áthidalásán. Fr. Király Kelemen . Különös rablás a Vatikáni múzeumból November utolsó hetének egyik éjszakáján betörtek a kü­lönben igen jól őrzött vatikáni múzeumba és a könyvtárból értékes kéziratokat, valamint az ott őrzött magyar Szent Ko­rona másolatot lopták el isme­retlen tettesek. A nagyarányú nyomozás ugyan nem vezetett eredményre, ellenben egy nap­pal később egy városszéli villa, kertjében a kertész újságpapír­ba csomagolva felfedezte az ellopott értéktárgyakat egy kézirat kivételével. Köztük volt a korona-másolat is, majdnem teljesen sértetlenül, a betörők csupán néhány drágakövet törtek ki a foglalatból. A ko­rona azóta visszakerült szokott helyére, arra azonban nincs sok remény, hogy a hiányzó drágakövek valaha is előkerül­jenek. Pótlásukra nézve egye­lőre nem történt intézkedés. Itt jegyezzük meg, hogy a Szent Korona másolat nem sokkal a második világháború előtt ké­szült magyar hívek adományai­ból. Az eredeti magyar koro­naékszerek sorsa mindmáig is­meretlen. Ellentétben különféle híresztelésekkel csupán egy biztos, a háború végén a Ko­rona és a jogai Bajorország­ban Pajtás ezredes őrizetéből amerikai birtokba kerültek és a USA megtagadta, hogy átadja a kommunista zsarnokságnak. Johnson elnök az új bevándorlási törvényről: "Ez a törvény nem hoz ma­gával forradalmi újítást és sok millió ember életén nem is fog változtatni, mégis a legfonto­sabb törvény, amelyet a kong­resszus az idén elfogadott, mert az amerikai nép igaz ügyének fájdalmas csorbáját köszörüli ki. Új erőt önt nemzetünk vér­keringésébe, mert elrendeli, hogy azokat, akik az Egyesült Államokba kívánnak bevándo­rolni, képzettségük és amerikai rokoni kapcsolataik alapján kell elbírálni. Egyszerű és okos álláspont: Azokat engedjük be előbb az országba, akik a legtöbbet fog­nak Amerika nagyságához és erejéhez hozzájárulni. Olyan természetes ez az elv, hogy cso­dálkoznunk kellene, miért nem volt ez mindig így. Pedig a tény az, hogy több mint negy­ven éven át, az amerikai be­vándorlási politika irányát a születés véletlene irányította. A születés helye döntötte el azt, hogy valaki bevándorol­hat-e az országba vagy sem. Elrendeltük, hogy a bevándor­lók 70 százalékának három or­szág fiaiból kell kikerülniök. Családtagokat elválasztot­tunk egymástól, mert kiderült, hogy a férj, feleség vagy gyer­mek rossz helyen születtek.” Embereket, akik az ország­ba erősen nélkülözött tehetsé­get, tudást és képzettséget hoz­tak volna magukkal, kitiltot­tunk csak azért, mert Kelet, vagy Dél-Európában láttak először napvilágot. Ez a rendszer demokráciánk alapelveibe ütközött ugyanis mi azt valljuk, hogy az embe­reket a saját tehetségük és jel­lemük szerint kell elbírálni. Amerika-ellenes­ volt ez a szabály a szó igazi értelmében, hiszen országunkat minden nemzet fiai és lányai alapítot­ták. Amerikát az ‘idegenek' ala­pították. Száz és ezerféle hely­ről özönlöttek ide az emberek a lakatlan, majd félig­ lakott földtekére, hogy hatalmas és gyönyörű vegyületbe olvadja­nak össze. Az ország felvirágzott, mert oly sokféle forrásból merítette az erejét, oly sokféle kultúrá­ból és hagyományból. Ez adja meg energiánkat a jövőre is, azért érezhetjük magunkat biz­tosabbnak, erősebbnek ebben az országban, ahol az emberi méltóságot tiszteletben tart­ják.”­­. Üzen a karácsonyfa AZ UTCÁKON MÁR TARKÁLLANAK A HÁZAK. Elő­­bújtak a karácsonyi fények. Kéken, pirosan, sárgán, mintha csak kevélykedni akarnának az örök egyformán néző, fehér csillagokkal. Azok ott fennt hunyorgatnak, talán el is mosolyodnak, mert őket nem divatok, időszakok sze­rint cserélik. Odarakta Valaki, s idelent meg nem unta meg egyik évezred sem. Egyszerűek, de izgatóan ihletőek. FEJEM FELETT E CSILLAGOK, a házakon a felra­kott fények köszöntötték rám a karácsonyt, amikor a hét egyik estéjén egy ölnyi üdvözlő lappal loholtam a leveles­ládához. Tehát újra megjött a karácsony. Visszafelé jövet aztán egy pillanatra megálltam, s rámkérdezett az ámuló estben a házunk előtti fenyőfa. Vagy talán nem is az, csak a testvére? — Meg tudnád-e mondani, melyik karácsonyfád em­léke jön vissza legtöbbször karácsonyestéiden? ELTÖPRENGTEM, aztán lassan előjöttek az emlékek. Nem is egy, de több karácsonyfa is elém állt. Az első, a legrégibb, egy kis falut hozott magával. Hósapkás házak között, füstölgő kémények sorát, meg puhává süppedt fehér utcákat. Harangszót is, azt a lágyan, szordinósan végigömlőt, amelyet csak egyetlen éjfél tud elővarázsolni. Az, amelyik angyalokkal ölelkezik. Hozta magával a házat, utcai, négy nagy ablakával, csendes álomba merült kertjével, meg ünneplő arcokkal. Betett ajtók mögül kiszüretkező, boldog, surranó jövés­menéssel. Oldalt a szobában ott állt a még kicsi fa. Nem holtan, levágva a testről, hanem gyökerestől a nagy edényben. Ahogy belestem az ablakon, anyám mintha beszélt, volna a fával. Rakta rá a szíveket, mézeskalácsból, szalon­cukrokat arany öltözetben, és gyertyákat, meg csillag­szórókat a magas égre emlékeztetőnek. Aztán hátrább állt, úgy látszott, hogy beszél a fával. Valami fontosat mond neki. Talán üzenni akart vele a fa testvéreihez 1943 telén valakinek . . . Talán üzent is, és a fa át is adta. Csak nem értettük a nyelvét. Lehet, hogy a Don melletti silbakoló fenyő alatt valaki megértette az üzenetet. Az anya meg a fia gondo­lata összetalálkozott. Ebben a pillanatban léptem be. Az anyám forró öle­lésében kettőnknek szóló meleget éreztem. Az egyiket nekem szánta, a másikat a messze fenyő alatt ort álló öcsém helyett kaptam. A szentestén így voltunk együtt, az egész család. Az angyalok áthúzták a glória melegét az otthonból, a kis fától, a Don melletti fagyoskodó éjszakáig. A kis fa alatt a Betlehem meleget gyújtott itt is, meg ott messze is, mint az első karácsonyon a Booz mezején virrasztó pásztorokban . . . Aztán elmúlt az éjfél misével, harangszóval, letekintő, égből leszánkázó angyalok halkszavu glóriájával. A mézet ontó és átment sáros nappalokba, s a csillagszórók meg­haltak a fán. AZTÁN LEKERÜLTEK A DÍSZEK, fakult szinek és a fa is elment a szobából. Átvészelte a telet, s csak szépet zöldéit. Élt. Gyökere volt. Aztán szabaddá lett a kert egyik végében. Kijártam hozzá vakációs óráimban, s hallgattam halk suttogását. A széllel nagyon szeretett beszélgetni. Néha biccentett is egy-egy hangos viharára, máskor meg inkább csendesen susogott. Nőtt. S HOGY E NYÁRON VISZONTLÁTTAM tizenöt esz­tendő után, s megálltam a törzsénél, sírva fakadt. Hullott rám a könnye, apró tűlevelekben, mintha csak jobban fájt volna neki az emlékezés, mint nekem. AHOGY A SANTA-ANAI UTCÁBAN MEGÁLLTAM, ez a fa lépett elém, s kívánt boldog karácsonyt, az anyám halk szavát hozva ide. Nem félt a ködtől, vihartól, tenger­től. Eljött, hogy átadja anyám csókját, s az éjfélben templom­járó falusi magyarjaim imádkozó üdvözletét. Ez a karácsonyfám ma is ott áll, ahová egyszer elül­tettem, a falu­si kert aljában. Nem mozdult onnan, csak állt s egyre várt. Sokat szenvedhetett, mert sok karja le­száradt, de állt a gyökérrel élő koronája, mint örök kará­csonyt, angyal suhogást őrző emlékfa . . . Fr. Horváth Benedek Újévi példa: Philadelphia Erdélyért (Folytatás az első oldalról.) vetett fel: küldjünk ki felhívást és mellékeljünk borítékot, így azok, akik akadályozva vannak, s nem tudnak eljönni a mi­sére, el tudják küldeni felajánlásukat. Mikor ebben megegyez­tünk, akkor leszögeztük, ki mit tud megcsinálni és mit vállal. Az egyik vállalta­ a rádión keresztül meghirdetni, a másik a sokszorosítást, a harmadik a címek után ment. Én vállaltam a gépelést. Spaits atya vállalta, hogy ő postázza a felhívást, mert így olcsóbb. Közelharcot kellett vívni a címekért. A mi­­nistráns gyerekek segítettek megírni a borítékot. Én és a férjem egy vasárnapunkat rászánva borítékoztuk a felhívást, 1000 darabot. Ez volt az a “nagy munka”. Igaz én itt vagyok ezen a téren, de nekem olyan visszásnak tűnik, mikor olvasom, hogy X-Y egyesület óriási áldozatok árán ezt és ezt az ered­ményt érte el. Ha csinálok valamit a magyarságért, akkor nem várok érte köszönetet, sőt talán elismerést se. Ezért is meg­mondtam a kezdet kezdetén azoknak, akikkel együtt csináltuk ezt a dolgot: szeretném ha megértenénk egymást és úgy is kezdjük el, ezt nem azért csináljuk, hogy újságban vagy máshol a nevünket lássuk szerepelni. Az mellékes, hogy ki csinálja, a lényeg az: magyar tett valamit a másik magyarért, így jófor­mán csak egy-két ember tudta, akinek a címek megszerzése miatt meg kellett mondani. Azt is úgy intéztük, hogy Spaits atya nevében kértük a­ címeket, a hirdetésen az ő neve sze­repelt. SPAITS ATYA FELAJÁNLOTTA ERDÉLYT A SZŰZANYA OLTALMÁBA Most rátérek a misére. Az oltár igen egyszerűen volt dí­szítve (ezt szintén megosztottuk egymás között). Az oltár két oldalán egy-egy ízlésesen elrendezett piros és fehér szekfű, zöld páfránnyal körülvett csokor. A mellékoltárnál nagy fest­mény, a Szűzanya a magyar koronát viseli. Spaits atya beszé­dében röviden vázolta az erdélyi helyzetet és felajánlotta Er­délyt a Szűzanya oltalmába, ahogy Szent István cselekedte. Az énekek amit énekeltünk: Ah hol vagy magyarok. Boldogasszony Anyánk, Isten hazánkért, végül a Székely és a Magyar Him­nusz. ................... N. N.

Next