Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1966 (73. évfolyam, 1-50. szám)
1966-01-02 / 1. szám
2. oldal KATOLIKUS magyarok vasárnapja , 1966. január 2. CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc, Youngstown Office« 517 So. Belle Vista Ave^ Youngstown, O., 44509 ______________________Telefon« 799-1888 '■____________: Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate ■— Pástor EDITOR-IN-CHIEF: Father GABRIEL TAKÁCS O.F.M. Managing-Editor: Father NICHOLAS DENGL O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION_____________________ SUBSCRIPTION RATES« ELŐFIZETÉSI ÁRAK« For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ...... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben...... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ...... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ...... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...... $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ...... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából Főszerkesztő: Fr. TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Felelős szerkesztő: Fr. DENGL MIKLÓS O.F.M. 517 S. Belle Vista Ave. Youngstown, Ohio 44509 Főmunkatárs: ESZTERHAS ISTVÁN. 2602 Queenston Rd., Cleveland Heights, Ohio 44118 ADVERTISEMENT RATES« $ 1.80 per column inch 1—2 times: $ 1.70 per column inch 3.—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $ 1.40 per column inch 26—51 times; J4 Pa9c $50.00; % page $90.00; 1 full page $ 170.00. __________■ Second class postage paid at Youngstown, Ohio. Budapesti levél Két évvel ezelőtt a közvélemény bizakodva szemlélte a politikai fejlődést, és biztosra vette, hogy Moszkva egyrenagyobb függetlenséget engedélyez a népi demokratikus államoknak. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban megingatták ezt a feltevést. A kormány ugyan változatlanul súlyt helyez az önállóság látszatára, egy-egy reformterv végrehajtásánál mindig önálló magyar Útról beszélnek, a valóság azonban mást bizonyít. A magyar pártvezetés csak a jelentéktelen ügyekben független, a nagyhorderejű intézkedéseknél a Kreml közvetlen utasításait köteles követni. A minisztériumokban ma is ott ülnek a szovjet tanácsadók, mintha egy fejlődésben elmaradt, afrikai állam lennénk, amely "rászorul a tapasztaltabb ország bölcs irányítására" . .. TÁJÉKOZATLAN ÜGYNÖKÖK Külpolitikai síkon a vietnami példa bizonyítja legmarkánsabban a magyar állam- és pártvezetés önállótlanságát. Az év tavaszán egyetemi- és munkásfiatalok körében önkénteseket toboroztak a vietnami nép megsegítésére. Rözgyűléseken hangoztatták, hogy az imperialista agresszió megtorlására katonai segítséget küldünk Vietnamba. A nyár elején váratlanul elhallgattak, és ma már csak anyagi és erkölcsi támogatásról beszélnek az illetékesek. Feltűnően bizonytalan volt a magyar sajtó állásfoglalása Ben Bella eltávolításával, legutóbb pedig az indonéziai eseményekkel kapcsolatban is. A magyar sajtó rendszerint nincs tisztában azzal, hogy Peking vagy Moszkva áll-e az események mögött, ezért kénytelen megvárni, amíg az illető ország új vezetői nyilatkoznak, hogy állásfoglalásukból kiolvassák a helyzetet. SZAPORODNAK A TERROR JELE! Belpolitikai téren sem beszélhetünk előnyös változásokról, sőt idén jelentős mértékben szaporodott a politikai letartóztatások száma és fokozódott az egyházellenes propaganda. A káosz a népgazdaságban a legár nágyobb. Az illetékes gazdasági vezetők új “mechanizmusról" beszélnek, a tervgazdálkodás reformját, a vállalati önállóság fokozását emlegetik, a gyakorlatban azonban az előyös változások helyett egyre több problémával találkoznak. A normaszigorítások, a szórványos elbocsátások,a másodállások korlátozása, a burkolt „ áremelés és az idei magas piaci árak egyaránt az életszínvonal csökkenését eredményezik. HONNAN SÚGNAK A SZTÁLINISTÁK A sztálinista párttagok optimisták. A Berei-Andics házaspár meggyőződéssel hirdeti, hogy a "kommunizmus válságából végülis az igazi marxizmus-leninizmus -sztálinizmus fog győzedelmesen kiemelkedni.” Béres Andor, Andics Erzsébet és Gergely Sándor titokban elkészítették Sztálin "rehabilitálásának" tervét. Közös tanulmányukban "pontrólpontra" megcáfolják Kruscsev vádjait, s arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a Sztálinellenes kampány kizárólag a kommunizmusdenunciálását szolgálta — Keleten és Nyugaton. A beavatottak úgy tudják, hogy Pekingből kapták az anyagot, de az sincs kizárva, hogy a moszkvai sztálinisták is "súgtak” nekik A KÁDER-KARTOTÉK “SZIGORÚAN BIZALMAS" A maroknyi "békepaptól" eltekintve az Egyház változatlanul a rendszer ellensége. Minden katolikus hivő tisztában van azzal, hogy az enyhültebb légkör ellenére pontosan tudják róluk, hogy templomba járnak, hogy gyerekeikhez civilben eljár egy pap, vagy volt apáca, hogy hitanra oktassa őket. A rendszer besúgó-rendszere változatlanul fennáll, de jelenleg nem csapnak le mindjárt a túlzottan vallásos emberekre. A vállalatok személyzeti osztályain van egy "szigorúan bizalmas” kartotékrendszer, amely majdnem pontosan azonos a rosszemlékű káderlapokkal. Ebben egyik pont a vallássosság kérdése. Annyiban különbözik az új kartoték a régitől, hogy rágalmakat, mendemondákat nem jegyeznek fel, azokkal nem törődnek. Anyagi helyzet, a rendszerrel szembeni magatartás, a vallásosság és a Nyugatról alkotott felfogás a négy főpont, amelynek alapján a dolgozókat megítélik. Ma már a turistaforgalom is jelentős szerepet játszik a hazai életben. A közvélemény örül annak, hogy húsz év után végre bekapcsolódtunk az európai idegenforgalom vérkeringésébe. Van azonban a hazatérő magyaroknak egy fajtája, amely általános ellenszenvnek örvend. Azokra gondolok, akik luxus gépkocsijukat mutogatni jöttek haza, s közben leereszkedően veregetik a vállunkat, dicsérik eredményeinket, és örülnek, ha jól megy a sorunk. Ezek a honfitársaink, akik, ha tehetik, még a sajtónak és a rádiónak is nyilatkoznak, nagyon jól tudják, milyen szegényes világ van nálunk. Feltételezik, hogy nekünk tetszik, ha ők elismerik a "mi" fejlődésün ket . . . • . . _ _ .r. Karácsonyi misztérium Irta: NEGYED! SZABÓ MARGIT Betelt a jóslás, jött az ígéret, Melyet próféták szája jövendölt, Melyet Elohim szent jókedvében Időtlen időn minékünk rendelt: Melyet ugar várt, melyért és epedt, S mely a Harmat lett, mely a Hajnal lett, Mely fellángolt a csipkebokorban, Mely a megígért mennyei szent Tűz lett. . . . S dobbant az ugar, sikoltott az éj, S hangavirágok rémülő hanggal Susogva sugták: ... “Mennyből az Angyal. . S láttál-e avart, melyre hármat szállt, Mely nap csókjától újra kizöldelt, Mely egy égi ujj érintésére Sivó homokból liliommező lett . .. ? S láttál-e néma csillagtalan éjt, Mely halott álmok sírjára borul, S melyben most ezer ezüstcsengetyü Mennyei nyelve csilingel, — dalol ... ? . . . Jer, nézz a szivembe, lásd a jelenést: Mint ül, s dalol ott szeráfi hanggal Fehér palástban: Mennyből az Angyal. Nem kérünk a "kártyaparti" keresztény egységből(3) a) FÁRADT KATOLIKUSOK A megszokottság rettentő erő. A nyugvó állapoton ne változtassunk (quieta non movere) mondották már a latinok. Látjuk, hogy öreg katolikusaink milyen nehezen fogadják a liturgiai változásokat. Protestánssá tesznek bennünket, mondogatják. A bécsi egyházi lap (Kirchenzeitung) közölte ilyen "fáradt katolikus" imáját: “. . . Mi lelte egyházadat Uram? Fekete és violaszínű ruhájú pásztorok gondolkodtak helyettünk, most azt mondják nekünk, hogy vállalnunk kell a felelősséget s felnőttekként saját lábunkra kell állatnunk .. . Békén lapozgattuk imakönyvünket s az volt a fődolog, hogy szentmisét becsületesen hallgassunk. Egyszerre azt kívánják tőlünk, hogy megértsük, amit a pap mond és cslekszik . . . Épültünk a változatlan formákon és szokásokon. — az egyház állandó voltát láttuk bennük. S íme most feladják mindazt, ami eddig becses volt és arról szólnak, hogy alkalmazkodnunk kell a világhoz. Riadt vagyok, Uram. Szívesen maradnék jámboran a megszokott sarokban, csak ne kellene cselekednem. Uram, aggódom egyházamért és magamért is." (A Szív nyomán). Ezek a fáradt katolikusaink még nehezebben vették, hogy XXIII. János pápa, VI. Pál pápa és a Vatikáni zsinat azt hirdette, hogy az egyházszakadásért a görögkeletiekkel és protestánsokkal egyként felelősek vagyunk. Az egységről szóló elgondolásuk ebben állt az elszakadtak: bűnbánattal térjenek vissza az apai házba, s megbocsájtunk nkkik. Azt mondják, ha az egyház következetes magatartáss^AgPtyqzte^neg a görögkíletieket es potcstáríiek,«^^W^NP^l|(mtf5~^§uá^ril, engedékenységgel és szretettel még kevesebbet ér el. Ezek a fáradt katolikusok inkább visszatérnének a közös kártyapartikhoz, lakomákhoz, csak ne kellene cselekedni, ne kellene Krisztusban megújhodni. Szájjal magasztalták Krisztust, de szívük távol volt tőle ... A zsinat nagy pápáival megindította a megújhodást, a keresztények közeledését s az egyház új elgondolásában kell minden hívőnek kivennie a részét. Azt hirdetjük a fáradtaknak: nincsen többé út visszafelé ... A VÁLTOZÁSTÓL FÉLŐ PROTESTÁNSOK Az egységtörekvés első felbuzdulása után protestánsoknál ernyedtség állt be. A maradiak, a feröbpárti egységet hirdetők száma növekszik. A félelem lett úrrá rajtuk. Legközelebb bemutatjuk, hogy az amerikai Christian Century miképen kísérli megmenteni a kártyaparti egységet, de nem sikerül neki... Elhisszük, hogy négy évszázad gyakorlatát nehéz megváltoztatni, a dacból engedni s a tárgyilagos igazságot hirdetni... Azt is elhisszük, hogy ezen a téren a protestánsok helyzete nehezebb, mint a katolikusoké. A katolikus egyház Dr. Lortz József történelemkutatása óta átírta egyháztörténelmét; dogmatikai, erkölcstani munkáiban a protestánsokról egyáltalán nem emlékezett meg. Viszont a protestáns hittankönyvek nagyon sok esetben írnak tévesen a katolikus tanításról. Esetünkben a legnagyobb kár, minthogy Budapest orosz kézre került, elmaradt a hittankönyvek tervezett revíziója. Protestáns egyházi vezetők és egyházi gyűléseik újra és újra hangsúlyozzák a lelki megújhodás szükségességét. Ha ezt a célkitűzést komolyan megvalósítják, úgy máris megindul a munka a közeledés útján. Ebben az esetben, hogy csak egyetlen példát említsünk, a társadalmi élet egy rákfenéjével, a házassági válással szemben azonnal a Szentírás alapjára helyezkednének. Amit Isten összekötött, ember szét nem választhatja. Mert Amerikában már 3-4 házasságra egy elválás esik. Miért vannak katolikus országokban a vegyesvallású házasság ellen? Mert félnek a válásoktól: Spanyolországban van egyházmegye, melyben nincsen egyetlen elvált házasság. Mintha megindulna a megújhodás: a Christianity Today protestáns hetilap dec. 17-i számában protestáns lelkész írt éles cikket a házassági válások ellen, amely válások Amerikában évenkint 750,000 gyermeket dobnak ki a családi életből. Nyíltan ír arról, hogy elhagytuk Szent Pált és követjük Freudot, Herbert, s hogy Krisztusszavát nem csűrhetjük, csavarhatjuk. Visszaijedtünk az egységtörekvéstől, mert félünk a változásoktól, lelki megújhodástól. A Vasárnap protestáns olvasói ne tőlem kérdezzék, hogy miért nem emlékeznek meg a protestáns lapok a keresztény egységtörekvés világeseményeiről. Magam is sajnálom, hogy még a genfi katolikus-protestáns találkozóról is hallgattak. Inkább visszamennének a kártyaparti egységhez, — amikor a templomban dörögni lehetett egymással szemben, — amikor a költő szerint "gyűlöletet őröl a magyarok malma.” Nem hinnék, hogy józan magyar visszakívánná ezt az állapotot. Következéskép ne ijedjünk vissza a lelki megújhodástól s az azt követő keresztény egységtől. A vatikáni zsinat utat mutatott, kezet nyújtott görögkeletiek és protestánsok felé. Fogadjuk el a kéznyújtást és imádkozzunk azért, hogy kezet kézbetéve dolgozzunk a krisztusi egységen, s a szakadás áthidalásán. Fr. Király Kelemen . Különös rablás a Vatikáni múzeumból November utolsó hetének egyik éjszakáján betörtek a különben igen jól őrzött vatikáni múzeumba és a könyvtárból értékes kéziratokat, valamint az ott őrzött magyar Szent Korona másolatot lopták el ismeretlen tettesek. A nagyarányú nyomozás ugyan nem vezetett eredményre, ellenben egy nappal később egy városszéli villa, kertjében a kertész újságpapírba csomagolva felfedezte az ellopott értéktárgyakat egy kézirat kivételével. Köztük volt a korona-másolat is, majdnem teljesen sértetlenül, a betörők csupán néhány drágakövet törtek ki a foglalatból. A korona azóta visszakerült szokott helyére, arra azonban nincs sok remény, hogy a hiányzó drágakövek valaha is előkerüljenek. Pótlásukra nézve egyelőre nem történt intézkedés. Itt jegyezzük meg, hogy a Szent Korona másolat nem sokkal a második világháború előtt készült magyar hívek adományaiból. Az eredeti magyar koronaékszerek sorsa mindmáig ismeretlen. Ellentétben különféle híresztelésekkel csupán egy biztos, a háború végén a Korona és a jogai Bajorországban Pajtás ezredes őrizetéből amerikai birtokba kerültek és a USA megtagadta, hogy átadja a kommunista zsarnokságnak. Johnson elnök az új bevándorlási törvényről: "Ez a törvény nem hoz magával forradalmi újítást és sok millió ember életén nem is fog változtatni, mégis a legfontosabb törvény, amelyet a kongresszus az idén elfogadott, mert az amerikai nép igaz ügyének fájdalmas csorbáját köszörüli ki. Új erőt önt nemzetünk vérkeringésébe, mert elrendeli, hogy azokat, akik az Egyesült Államokba kívánnak bevándorolni, képzettségük és amerikai rokoni kapcsolataik alapján kell elbírálni. Egyszerű és okos álláspont: Azokat engedjük be előbb az országba, akik a legtöbbet fognak Amerika nagyságához és erejéhez hozzájárulni. Olyan természetes ez az elv, hogy csodálkoznunk kellene, miért nem volt ez mindig így. Pedig a tény az, hogy több mint negyven éven át, az amerikai bevándorlási politika irányát a születés véletlene irányította. A születés helye döntötte el azt, hogy valaki bevándorolhat-e az országba vagy sem. Elrendeltük, hogy a bevándorlók 70 százalékának három ország fiaiból kell kikerülniök. Családtagokat elválasztottunk egymástól, mert kiderült, hogy a férj, feleség vagy gyermek rossz helyen születtek.” Embereket, akik az országba erősen nélkülözött tehetséget, tudást és képzettséget hoztak volna magukkal, kitiltottunk csak azért, mert Kelet, vagy Dél-Európában láttak először napvilágot. Ez a rendszer demokráciánk alapelveibe ütközött ugyanis mi azt valljuk, hogy az embereket a saját tehetségük és jellemük szerint kell elbírálni. Amerika-ellenes volt ez a szabály a szó igazi értelmében, hiszen országunkat minden nemzet fiai és lányai alapították. Amerikát az ‘idegenek' alapították. Száz és ezerféle helyről özönlöttek ide az emberek a lakatlan, majd félig lakott földtekére, hogy hatalmas és gyönyörű vegyületbe olvadjanak össze. Az ország felvirágzott, mert oly sokféle forrásból merítette az erejét, oly sokféle kultúrából és hagyományból. Ez adja meg energiánkat a jövőre is, azért érezhetjük magunkat biztosabbnak, erősebbnek ebben az országban, ahol az emberi méltóságot tiszteletben tartják.”. Üzen a karácsonyfa AZ UTCÁKON MÁR TARKÁLLANAK A HÁZAK. Előbújtak a karácsonyi fények. Kéken, pirosan, sárgán, mintha csak kevélykedni akarnának az örök egyformán néző, fehér csillagokkal. Azok ott fennt hunyorgatnak, talán el is mosolyodnak, mert őket nem divatok, időszakok szerint cserélik. Odarakta Valaki, s idelent meg nem unta meg egyik évezred sem. Egyszerűek, de izgatóan ihletőek. FEJEM FELETT E CSILLAGOK, a házakon a felrakott fények köszöntötték rám a karácsonyt, amikor a hét egyik estéjén egy ölnyi üdvözlő lappal loholtam a levelesládához. Tehát újra megjött a karácsony. Visszafelé jövet aztán egy pillanatra megálltam, s rámkérdezett az ámuló estben a házunk előtti fenyőfa. Vagy talán nem is az, csak a testvére? — Meg tudnád-e mondani, melyik karácsonyfád emléke jön vissza legtöbbször karácsonyestéiden? ELTÖPRENGTEM, aztán lassan előjöttek az emlékek. Nem is egy, de több karácsonyfa is elém állt. Az első, a legrégibb, egy kis falut hozott magával. Hósapkás házak között, füstölgő kémények sorát, meg puhává süppedt fehér utcákat. Harangszót is, azt a lágyan, szordinósan végigömlőt, amelyet csak egyetlen éjfél tud elővarázsolni. Az, amelyik angyalokkal ölelkezik. Hozta magával a házat, utcai, négy nagy ablakával, csendes álomba merült kertjével, meg ünneplő arcokkal. Betett ajtók mögül kiszüretkező, boldog, surranó jövésmenéssel. Oldalt a szobában ott állt a még kicsi fa. Nem holtan, levágva a testről, hanem gyökerestől a nagy edényben. Ahogy belestem az ablakon, anyám mintha beszélt, volna a fával. Rakta rá a szíveket, mézeskalácsból, szaloncukrokat arany öltözetben, és gyertyákat, meg csillagszórókat a magas égre emlékeztetőnek. Aztán hátrább állt, úgy látszott, hogy beszél a fával. Valami fontosat mond neki. Talán üzenni akart vele a fa testvéreihez 1943 telén valakinek . . . Talán üzent is, és a fa át is adta. Csak nem értettük a nyelvét. Lehet, hogy a Don melletti silbakoló fenyő alatt valaki megértette az üzenetet. Az anya meg a fia gondolata összetalálkozott. Ebben a pillanatban léptem be. Az anyám forró ölelésében kettőnknek szóló meleget éreztem. Az egyiket nekem szánta, a másikat a messze fenyő alatt ort álló öcsém helyett kaptam. A szentestén így voltunk együtt, az egész család. Az angyalok áthúzták a glória melegét az otthonból, a kis fától, a Don melletti fagyoskodó éjszakáig. A kis fa alatt a Betlehem meleget gyújtott itt is, meg ott messze is, mint az első karácsonyon a Booz mezején virrasztó pásztorokban . . . Aztán elmúlt az éjfél misével, harangszóval, letekintő, égből leszánkázó angyalok halkszavu glóriájával. A mézet ontó és átment sáros nappalokba, s a csillagszórók meghaltak a fán. AZTÁN LEKERÜLTEK A DÍSZEK, fakult szinek és a fa is elment a szobából. Átvészelte a telet, s csak szépet zöldéit. Élt. Gyökere volt. Aztán szabaddá lett a kert egyik végében. Kijártam hozzá vakációs óráimban, s hallgattam halk suttogását. A széllel nagyon szeretett beszélgetni. Néha biccentett is egy-egy hangos viharára, máskor meg inkább csendesen susogott. Nőtt. S HOGY E NYÁRON VISZONTLÁTTAM tizenöt esztendő után, s megálltam a törzsénél, sírva fakadt. Hullott rám a könnye, apró tűlevelekben, mintha csak jobban fájt volna neki az emlékezés, mint nekem. AHOGY A SANTA-ANAI UTCÁBAN MEGÁLLTAM, ez a fa lépett elém, s kívánt boldog karácsonyt, az anyám halk szavát hozva ide. Nem félt a ködtől, vihartól, tengertől. Eljött, hogy átadja anyám csókját, s az éjfélben templomjáró falusi magyarjaim imádkozó üdvözletét. Ez a karácsonyfám ma is ott áll, ahová egyszer elültettem, a falusi kert aljában. Nem mozdult onnan, csak állt s egyre várt. Sokat szenvedhetett, mert sok karja leszáradt, de állt a gyökérrel élő koronája, mint örök karácsonyt, angyal suhogást őrző emlékfa . . . Fr. Horváth Benedek Újévi példa: Philadelphia Erdélyért (Folytatás az első oldalról.) vetett fel: küldjünk ki felhívást és mellékeljünk borítékot, így azok, akik akadályozva vannak, s nem tudnak eljönni a misére, el tudják küldeni felajánlásukat. Mikor ebben megegyeztünk, akkor leszögeztük, ki mit tud megcsinálni és mit vállal. Az egyik vállalta a rádión keresztül meghirdetni, a másik a sokszorosítást, a harmadik a címek után ment. Én vállaltam a gépelést. Spaits atya vállalta, hogy ő postázza a felhívást, mert így olcsóbb. Közelharcot kellett vívni a címekért. A ministráns gyerekek segítettek megírni a borítékot. Én és a férjem egy vasárnapunkat rászánva borítékoztuk a felhívást, 1000 darabot. Ez volt az a “nagy munka”. Igaz én itt vagyok ezen a téren, de nekem olyan visszásnak tűnik, mikor olvasom, hogy X-Y egyesület óriási áldozatok árán ezt és ezt az eredményt érte el. Ha csinálok valamit a magyarságért, akkor nem várok érte köszönetet, sőt talán elismerést se. Ezért is megmondtam a kezdet kezdetén azoknak, akikkel együtt csináltuk ezt a dolgot: szeretném ha megértenénk egymást és úgy is kezdjük el, ezt nem azért csináljuk, hogy újságban vagy máshol a nevünket lássuk szerepelni. Az mellékes, hogy ki csinálja, a lényeg az: magyar tett valamit a másik magyarért, így jóformán csak egy-két ember tudta, akinek a címek megszerzése miatt meg kellett mondani. Azt is úgy intéztük, hogy Spaits atya nevében kértük a címeket, a hirdetésen az ő neve szerepelt. SPAITS ATYA FELAJÁNLOTTA ERDÉLYT A SZŰZANYA OLTALMÁBA Most rátérek a misére. Az oltár igen egyszerűen volt díszítve (ezt szintén megosztottuk egymás között). Az oltár két oldalán egy-egy ízlésesen elrendezett piros és fehér szekfű, zöld páfránnyal körülvett csokor. A mellékoltárnál nagy festmény, a Szűzanya a magyar koronát viseli. Spaits atya beszédében röviden vázolta az erdélyi helyzetet és felajánlotta Erdélyt a Szűzanya oltalmába, ahogy Szent István cselekedte. Az énekek amit énekeltünk: Ah hol vagy magyarok. Boldogasszony Anyánk, Isten hazánkért, végül a Székely és a Magyar Himnusz. ................... N. N.