Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-07-25 / 30. szám
/ 1971. július 25. • Olvassuk és tanuljuk • anyanyelvünk kifejező erejét és szépenszóló tisztaságát A MAGYAR NÉP BALLADAKINCSÉBŐL: Molnár Anna — Jere vélem, Molnár Anna! Rengetegre, hosszú útra. — Nem mehetek, Rrgó Márton! Vagyon nekem hűtős társam, Hűtős társam, jámbor uram, karonülő kicsi fiam.— Addig hitta, addig csalta, Lóra kapta s elrabolta. Elindulnak, mennek, mennek, Hosszú útnak, rengetegnek. Találtak egy burkos fára, Leültek az árnyékába. — Molnár Anna, édes kincsem! Nézz egy kicsit a fejembe. — Addig nézett a sejtbe, Mig elaludt az ölibe. Föltekintett feje fölé, Burkos fának ága közt. Hát ott vagyon hat szép leány Fölakasztva egymás után; Aj! gondold ő magába, A hetedik én leszek ma! Könny szemibül kicsorduló Ajgó Márton orcájára. — Mér sírsz, mér sírsz, Molnár Anna! — Nem sírok én, Ajgó Márton! Harmat vagyon a faágon, Az hullott le az orcádra. — Hogy hullana harmat mostan, Mikor éppen álló dél van... Készülj, készülj Molnár Anna! Indulj föl a burkos fára! — Nem megyek én, Ajgó Márton, Nem szoktam én mászni fákon, Mutass példát, menj előre, Megtanulom majdég tőled. — Ajgó Márton fölinduló, Éles kardja visszahulla, — Add föl, add föl Molnár Anna! — Mindjárt, mindjárt jó katona. — Úgy fölhajtó éles kardját, Ketté csapd gyenge nyakát. — Úgy kell néked, Rrgó Márton Mér csaltál ki a házamtól! — Fölöltözék gúnyájába, Talpig vörös angliába, Fölfordul a jó lovára, Elvágtatott hazájába. Ott megálloit kapujába, Békiáltott udvarába: — Aluszol-e jámbor gazda? — Nem átúszom, jó katona! — Adsz-e szállást éjszakára? — Nem adhatok, jó katona. Elhagyott a feleségem, Síró gyermek tűzhelyemen. — Attól ugyan adhatsz szállást, Hallottam én gyereksírást. — No ha úgy van, jere bé hát, Eltöltünk itt egy éjszakát. — Hallod-e, te jámbor gazda! Van-e jó bor a faluba? Ha van jó bor a fahiba, Hozz egy kupát vacsorára. — Aj, a jó bor messze vagyon, S a gyermekem kire hagyom? — Mig az apja odajárna, Én viselek gondot rája. — S hogy elmenjen, alig várja; S mig a gazda borért jára, Kigombold a dolmányát Megszoptató siró fiát, Megszoptatta, megcsókolta, S a tűzhelyen elaltatta. Hogy az apja megérkezik, Sírást nem hall, csudálkozik, A gyermek tán azért hallgat, Hogy a háznál idegen van. Leültek a vacsorához, S szól a vendég a gazdához: — Hallod-e, te jámbor gazda, Egyet kérdek, felelj reá: Feleséged ha még élne, S élve hozzád hazajöne, Megszidnád-e, megvernéd-e? Még éltibe fölvetnéd-e? — Meg se szidnám, meg se verném, Még éltibe föl se vetném. — Én vagyok a feleséged, Kivel elmondtad a hitet. — Ők egymásra ismerőnek, össze is ölelkezének, Vígon is vacsoráidnak, S holtig együtt maradónak. (Udvarhely vármegye) Fogalmak: a materialista korban A professzor magyaráz a hallgatóknak: — Kérem, figyeljenek erősen ide. Hogy ezeket a nehéz fogalmakat könnyen megkülönböztessük, a mi korunk által érthető, anyagi példákkal magyarázom meg,így önöknek meg kell különböztetniök a pszichopatákat a neurotikusoktól. Az elsők homokvárakat építenek, a másodikok pedig azt hiszik, hogy benne laknak. — És mit tesz a pszichiáter? — kérdi az egyik hallgató. —• A pszichiáter szedi be a homokvárak házbérét... KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A nyelvvédők figyelmébe Bassá ma Csehszlovákiához tartozik. Lakossága a felvidéki magyarságnak része, amelytől sohasem kérdezték meg, hová akar tartozni, hanem hadizsákmányként adták át a szomzsédnak. Szülőföldjével együtt, Veres János felvidéki író „Nógrádi ősz” című irodalmi riportjában leírta, hogyan védik magyar anyanyelvüket a bussai magyarok:„ BÚSSÁ ,Ipolyvölgyi magyar kisközség” — ezt írják Bussáról a régi könyvek. Lakossága 1552-ben a török támadásai ellen tornyokkal megerősített palánkot épített a falu köré. Tercsi Mihály vezetése alatt Szuhay István, Nagy András és vitéz bajtársaik addig védték a községet, míg a török had az egész erődítményt halomra nem lőtte. A hódítókat a hősi ellenállás úgy meghatotta, hogy Tercsit és élő bajtársait szabadon engedték. Később Bassa a szécsényi szandzsák falai közé tartozott. A község most nagy és tiszta. Orvosa, gyógyszertára, mozija van. Az udvarokban, csüzök homályán a háztáji földeken termett szólót préselik. Az ereszek alatt paprika piros füzérei nevetnek. ★ Magyaróra a nyolcadikban. Budai József, fiatal igazgató tartja. Engedetlen hajtincseivel maga is olyan, mint egy diák. Mellette ülök, fényes szemek csillognak rám a padokból. — Bacsa! — mondja s az első padban felemelkedik egy fiú. — Garai Klári! — s magas, szép lányka áll fel az ablak mellett. A nyelvről felelnek. Aztán a szókincsről, a szóképzésről, szóösszetételekről. Először kicsit ijedtek. A tanító bátorítja őket: ne féljenek tőlem, mi volna, ha én tanítanám nekik a magyart? — Hű-ha — súgom oda neki, — ez borzasztó lenne. Minden órán csak verseket olvasnék nefene. Azt hiszem, meghallották: feloldódik a feszültség. Vékony karok lendülnek a levegőbe. Nemcsak a kihívottak felelnek, az egész osztály. Telnek a percek és én gyönyörködöm a kócos kamaszokban és tisztaszemű lányokban, akik jó palócosan — mint Mikszáth hősei — pergetik a mondatokat. Mily gyönyörűség egy falusi gyerek szájából ezt a szót hallani: népetimológia! — Nyissuk ki az irodalmi könyvünket, — mondja a tanító. A kuruc költészetről, dalokról magyaráz. Csatadalokról, szegénylegény-énekekről, siralmas énekekről. A történelem idetartozó részét is vázolja. A szabadságküzdelmekről beszél, Rákócziról, a bujdosásról, még Mikesről is. Végül olvasni és strófánként elemezni kezdik Bornemisza Péter költeményét. Siralmas énnékem tetőled megválnom, áldott Magyarország, tőled eltávoznom. Várjon s mikor, lészen jó Budában lakásom? — olvassa a hosszú Bakai, a leghátsó sxidban. Langaléta fiú, térdét alig tudja begyömöszölni a padba. Utána Heltai Gáspárról, Sztárai Mihályról folyik a szó. Utolsó óra, nem kell sietni. Csengetés után megkérdezem tőlük: — Mit tudtok Petőfiről? Oravecz Pál, ez a szép szőke gyerek áll fel, hogy elsőnek beszéljen. A legjobb dolgozatokat ő írja, magyarból ő az első. Nem igen kell segíteni. Meglepő biztonsággal beszél Petőfi életéről s ami a legfeltűnőbb: a lényegre tapint rá. — S a versek? Szinte minden kéz a magasba emelkedik. S mondják sorba a bussai iskola nyolcadikosai a versek kezdősorait: Kis lak áll a nagy Duna mentében ... Befordultam a konyhára ... Egy gondolat bánt engemet... Ej, mi kő, tyukanyó kend... Talpra, magyar! Oravecznek a János vitéz tetszik a legjobban. Elmondja a tartalmát is. A legpalócosabban beszélő Dini, az állig gombolt ingben, mereven ülő Nagy Laci, a nyakigláb Bakai, a barna kis Marica, a pirosarcú Klári szívében ott él Petőfi! Elszorul a torkom: nincs a világon költő, aki ebben utolérhetné őt. Halála után százkét évvel, egy nógrádi falu e serdülő gyermekeiben úgy él, mint a saját vérük, mint az édesanyjuk arca. Mi a titka ennek? Talán a fűben, virágban, levegőben lakik, mindenütt? S onnan szívjuk át magunkba, észrevétlenül, mint ahogy lélegzünk? Még arra vagyok kiváncsi, ki mit olvasott az utóbbi időben. Jegyzem a címeket: Ifjú gárda, Rokonok, Egri csillagok, Rózsa Sándor, Töretlen föld, Rab Ráby, A betyár, Kincskereső kis ködmön, Az acélt megedzik, És mégis mozog a föld ... Az Egri csillagokat csaknem mindenki olvasta s legkedvesebb könyvüknek is a Dobó István történetét mondják. Mi tetszett benne? A bátorság, hősiesség, hazaszeretet. — Úgy harcoljatok a tananyaggal, — mondja nekik Budai József — mint Dobó a törökökkel. S Nagy Laci, Oravecz, Bakai, Dini, Mana, Klári, — Tercsi Mihály és Nagy András utódai — úgy figyelnek, hogy kiment a fejükből még az ebéd is, amely pedig már ott várja őket az asztalon. MAGYAR LILLAFÜRED CATSKILL-ben Amerikában szétszórt magyarok baráti találkozó helye. Hatalmas fenyők. Festői környezet Szobákban hideg-meleg víz. Választékos konyha. Közelben folyó, tó, sportlehetőségek, templomok. Heti pensio ára 54-62 dollár között Magyar szeretettel várja önt Dr. Vitéz Korbass Ferencné. Cimt Pine Grove Villa LEEDS, N. V. 12431 Tel Catskuli 941-4348 Area Code) 518. Dr. Déry Béla örökös tiszteletbeli elnök Rózsa László elnök Minden hónap első keddjén az igazgatóság összejövetelt tart klubházunkban. Július 6-án az összegyűlt tagság postabontás után értesült arról, hogy elnökünk, dr. Déry Béla lemondott tisztségéről. Indok: túlterheltség, fáradtság. Nem is hatott meglepetésként,mert már több ízben kifejezte ezt az óhaját, de reméltük még néhány évig élvezhetjük rátermett és eredményes vezetését. A tagság tudomásul vette elnökünk kívánságát és egyöntetűen örökös tiszteletbeli elnökké választotta meg fáradságot nem ismerő, több éves alkotó munkájáért — egyesületünk vezetésében. Ezután az Igazgatóság felkérte Rózsa László ügyvezető alelnököt az elnöki tisztség továbbvitelére. Rózsa László személyében a békeévek M.A.C. aranyérmes diszkoszvető atlétáját és tizenötszörös magyar válogatott kosárlabdázóját üdvözölhetjük. 1935—1944-ig a Nemzeti Sport munkatársaként szolgálta a magyar testnevelés ügyét. Méltó munkatársa felesége, Mattyasovszky-Lajos Csilla, többszörös magyar tenniszbajnoknő. Az emigrációban már 1951-ben felvetődött Klub-alapítási gondolat első támogatói közt ott találjuk elnökünket is. Július 10-én a tisztikar beiktató vacsorán, a megtelt asztaloknál üdvözölhetjük testvér egyesületeink vezetői közül dr. Papp Gábort, v. Hollósy Ervint, ifj. Falk Viktort, ifj. Szappanos Istvánt és a magyar rádió részéről Krasznai Antalt. A jól sikerült vacsora után dr. Déry Béla néhány szóval megköszönte az eddigi bizalmat és segítséget a tisztikar részéről, külön kiemelve dr. Erőssy Józsefné és Szentkirályi Árpád fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes munkáját. Ezután Rózsa László lépett a mikrofonhoz és köszöntötte a jelenlévőket: — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Líraim, kedves sportbarátaim. Mielőtt még az újonnan megválasztott tisztikar nevében köszönetet mondanék azért a bizalomért, amellyel a legutóbbi tisztújító választás alkalmával megtiszteltek bennünket, engedjék meg, hogy először Déry Béla barátomnak mondjak hálás köszönetet azért az odaadó és fáradhatatlan munkásságáért, amelyet az utóbbi három évben a Magyar Atlétikai Club felvirágzása, az új székház csinosítása és nem utolsó sorban az élő sport körül kifejteni szíves volt. — Kedves Barátom, tudom és velem együtt mindannyian tudjuk, hogy munkásságod mit jelentett a Magyar Atlétikai Club számára. Most nem akarok a részletekre kitérni, de egy biztos: oroszlánrészed van abban, hogy most itt, kellemes környezetben, saját otthonunkban ünnepelhetjük az új évadra megválasztott tisztikar tagjait. A továbbiakban arra kérlek, hogy maradj meg közöttünk és értékes tapasztalataiddal támogasd az új, csetlő-botló tisztikart, amelynek — úgy hiszem minden egyes tagja örömmel hallgatja meg Déry Béla, örökös tisztletbeli elnökünk tanácsait, akinek példaadó munkássága irányt mutat nekünk, újonnan megválasztottaknak a jövőre nézve. Abban a reményben mondok még egyszer hálás köszönetet a tisztikar tagjai nevében, hogy a jövőben is itt látunk majd körünkben és a te szeretteljes, nemes egyéniségedet nem fogjuk nélkülözni sohasem. — Most pedig legyen szabad néhány szót szólnom az újonnan megválasztott tisztikar nevében. — Mi, akiket a klub, bizalmával megtisztelt, ünnepélyesen megfogadjuk, hogy a ránk bízott magyar fiúkat és lányokat, keresztény szellemben, Magyarország iránti elmúlhatatlan hűség jegyében fogjuk a sport egyes ágaiba bevezetni, illetve továbbképezni. És amint a múltban a CMAC versenyzői bemutatták kivételes képességeiket, szeretnénk, ha a jövőben is értékesnél értékesebb teljesítményekkel vonnánk magunkra a figyelmet a sport számos területén. A magyar fiatalokkal nincs baj, csak törődni kell velük és mi törődni is akarunk velük. Ezért állítjuk szolgálatukba minden tudásunkat. — Abban a reményben, hogy a jó Isten segítsége és az újonnan megválasztott tisztikar harmonikus együttműködése meghozza a kívánt eredményt, a Mindenható áldását kérem a tisztikar tagjaira és azok munkásságára. ■— Mielőtt beszédemet befejezném, kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor dr. Erőssy József ne igazgatósági tagunknak hálás köszönetet mondok a kitűnően sikerült vacsora elkészítéséért. Gróf Széchényi Károly halála A new yorki SZÉCHÉNYI ISTVÁN TÁRSASÁG mély fájdalommal jelenti, hogy alapító és igazgatósági tagja, GRÓF SZÉCHÉNYI KÁROLY életének 65-ik évében New Yorkban elhunyt. Halálát özvegye, Vágvölgyi Gabriella, nővérei, Gróf Almássy Imréné és Gróf Károlyi Viktorné, számos rokonság és az egész magyar társadalom gyászolja. Széchényi Károly a SZÉCHÉNYI ISTVÁN TÁRSASÁG valamint a FIRST AID FOR HUNGARY keretében 1956- ban nagyszabású akciót kezdeményezett a magyar menekültek, valamint Budapest gyógyszerellátása érdekében. Részt vett a hatvanas években a MAGYAR HÁZ megalapításában és minden megmozdulásban mely a hazai és emigráns magyarok érdekeit szolgálta. Bár már gyengélkedett, mégis részt vett az ez év januárjában tartott Széchényi István Társaság Emlékvacsorán s azt követőleg a Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat kiállításán is. Gróf Széchényi Károlyról nyugodtan mondhatjuk, hogy tudásánál és áldozatkészségénél csak szerénysége volt nagyobb. Emlékét mindig kegyelettel fogjuk megőrizni. New York, 1971. július 7-én. A SZÉCHÉNYI ISTVÁN TÁRSASÁG FELVIDÉK: Hej, Osztraván... Hej, Osztraván, a bányamélyben magyar dal csendül s hull a falra, s ragyogni kezd a lámpafényben egy koromlepte bányász arca. Nehéz tüdőből száll a nóta és visszhangtalan eleped, de ottfelejti, otthagyta égni egy arcon a sós könnyeket. A morva erdők barna lombját lefújja mind az őszi csend, de egy levél sem tudja, érti, hogy miért zokognak odalent. Testvér-búval nem kérdi itt a kohók füstjébe zárt világ, hogy, miért fáj egy lázas szívben a csallóközi rónaság. (Pozsony) Dénes György Levelekből, írja Rév. Szépe László „Ember küzdj és bízva bízzál.” (Madách) Nyári rövid levél... ÜNNEPLÉS Ha csak szürke hétköznapok lennének az életünkben, folytonos, egyhangú robottal, azok hamarosan felőrölnék testünnket és lelkünket is. Az életben kellenek az ünnepnapok. A Teremtő is megállót tartott a világ alakításában, teremtésében. Kellenek nekünk a megállók, amikor testileg megpihenünk, lelkileg felüdülünk. Amikor a munkaruha helyébe kedvesebb ünnepi ruhát öltünk, amikor díszesebben terített asztalhoz ülhetünk, amikor magunkra, környezetünkre, eszmékre, Istenre gondolhatunk. Akinek az életében már nincsenek ünnepek, csendes, meghitt vagy közösen ünnepelt ünnepnapok, névnapok, évfordulók, eszmei ünneplések, az már nem él emberi életet. Az ilyent már csak gépies robotember, vagy elfásult öregember, lelkileg öreg. Ünnnepek, ünneplések lelki megállók adják a zaznatot, értelmet az élethez. Új eszméket, ösztönzést, lelki felfrissülést. Az ünnepek az örök lelki fiatalság legnagyobb erőforrásai.★ Az emigrációban az ünnepnapok 77 még inkább fostosak. Mert a hontalan élet erősebbé kl tudja fojtogatni az embert. Mélyebb sebeket vág, dermeszti, elfásítja az embert. Ilyenkor hazziarabb „kialszik a lélek.” Az ünnepek, ünneplések sokat menthetnek. Mindig bizonyos hegységgel néztem azokra, akik a nagyobb magyar kolóniák közelében vannak. Ahol több a magyar ünnep, ahol többen adhatnak biztató eszméket, gyakrabban gyújthatják a fáklyákat. — Igaz, a sok magyar közelsége vitákra, harcokra is adhat alkalmat, de őszhitén tekintve, sok lelki felemelést nyújthat. Amelyik emigránns már nem vesz részt a magyar ünnepeken, annak lelke már kialvóban van. Lehetnek okai, körülményei, melyek felmenthetik, de a végleges elzárkózás a 77 magyar ünneptől már elfásultság, öregség jele. Mert az emigrázisiak különösen kellenek az ünneplpok. Hogy megálljon a szürke hétköznapok robotjában és lelkileg felüdüljön. Eszméket, utakat elmélkedjen ... * Ilyen lelket felemelő sznneplés lesz megint az erdélyi ferences atyák lelki fellegvárában, YoungStownban. A csiksoszilyói Mária bucsujáróhelyén, julius 25-én. — Olyan mélyen érintett az atyák kedves id meghívása. Még arra is kértek, hogy az ünnepek néhány szót szólhatnék, hisz sok ismerős, sok barát lesz együtt. Milyen boldog lennék, ha megtehetném. De csodás gyógyulás, több erő és sok akadály elszárítása kellene hozzá... Lélekben, értelemben azonban együtt ünnepelek a bucsujárókkal. Együtt imádkozunk a csíksomlyói Szűz Máriához, hogy minket vándor magyarokat ne engedjen végleg elkallódni. Hogy a mostani széthulló világban, amikor sokan pártolnak el Istentől és állnak át a Sátán táborába, mi magyarok megmaradjunk hűségeseknek. Hogy jobban értékeljük, becsüljük és szelhessük egymást... Hogy mi is részesei lehessünk a születendő szebb világnak. Ha együtt ünnepelhetnénk, körülbelül ezeket mondanám, ezeket imádkoznám. 7. oldal