Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-10-03 / 38. szám
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A közoktatási törvény novellája alapján létrejönnek a nemzetiségi hagyományok tanulmányi központjai Mi az amerikai ”etnik” a törvény szerint Lapunk múlt heti számában közöltük Richard S. Schweikert szenátor javaslata alapján megszavazott ..ETHNIC HERITAGE STUDIES CENTERS ACT OF 1971 (Nemzetiségi Hagyományok Tanulmányi Központjainak 1971. évi törvénye) nyers és gyors fordítását (A gyors fordítás egyenetlenségeiért ezúton kérünk elnézést, azonban fontosnak tartottuk, hogy az amerikai magyar közönség mielőbb értesüljön a törvény célkitűzéseiről és tervezett intézkedéseiről.) A nemzetiségi kultúrkincs megőrzése A törvény, amely a közoktatásügyi törvény novellájaként kerül a törvénykönyvbe, az Amerikát felépítő különböző nemzetiségek kulturális örökségének, nemzeti hagyományainak megőrzését és továbbadását, tehát megismertetését tűzte ki célul. A törvény a nemzetiségi kultúrkincs átadását, tehát tanítását és ismertetését kívánja elősegíteni. Ebből a célból a törvényt végrehajtó törvénybiztos (Commissioner) már létező, kulturális, tanulmányi, és nemzetiségi képviseletekkel, intézményekkel és szervezetekkel megállapodhat egyegy területi közösségben (városokban) élő olyan személyekkel és szervezetekkel, akik és amelyek erre vonatkozó programot tudnak kidolgozni, szorgalmazni, létesíteni és végrehajtani. Erre bármely közület, vagy magán intézmény vagy szervezet vállalkozhat, amely a nemzetiségi hagyományok ápolására és továbbadására képes. Egyetlen, általános kikötés, hogy ne legyen a célja haszonszerzés. A központot, amelyet a törvény támogatásával létesítenek, olyan igazgató vezetheti, akit a törvénybiztos választ ki, de a támogatásért folyamodó meghallgatása után és hozzájárulásával. A központnak abban a körzetben lévő valamennyi nemzetiség hagyományaival foglalkozni kell. A végrehajtás szervezete A törvény végrehajtója a törvénybiztos (Commissioner), aki mellett azonban egy központi titkárt is kell kinevezni, a titkár kinevezése az általános közoktatásügyi törvény (General Education Provision Act) alapján történik. A kinevezett titkár megalakítja 15 tag kiválasztásával a Nemzetiségi Hagyományok Tanulmányozásának Országos Felügyelő Tanácsát. A helyi közösségekben a tanulmányi központokat egyegy helyi képviselet, intézmény vagy szervezet alakítja meg a törvénybiztos engedélyével. A helyi központ munkáját a törvénybiztos által helyenként kiválasztott igazgató vezeti. Az igazgató a helyi nemzetiségi csoportokból választott helyi Felügyelő Tanáccsal működik együtt. A törvény külön kiemeli, hogy a szerte Amerikában létesített tanulmányi központoknak egymással kapcsolatot kell teremteni és tartani. A tanulmányi központok működését a törvény az amerikai közoktatási intézményekhez kapcsolja és szükségesnek tartja az azokkal való kétirányú együttműködést. Egyik irány: az amerikai közoktatás tájékoztatását az ,,etnök" kulturális örökségről, a nemzetiségi hagyományokról; a másik irány: ehhez a folyamathoz az amerikai közoktatás segítségének az igénybevétele. A nemzetiségi központokban létesülő tanulmányi központok támogatására a törvény az 1972 június 30- val végződő évre 10,000,000 dollárt, az 1973. június 30-val végződő kincstári évre pedig 20,000,000 dollárt irányoz elő. Előszervezkedések A nemzetiségi, vagy ahogy újabban nevezik és ahogyan a törvény is nevezi a nemzetiségi fogalmat, az ,,etnik” mozgalmak a törvény szenátusi elfogadása után és a törvény aláírása előtt azonnal megkezdették szervezkedésüket. Legelső volt az országos szervezkedésben a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS és ennek oktatásügyi kérdésekkel foglalkozó társszervezete, az ETHNIC FOUNDATION. Képviselői Csikágóban, majd Clevelandben tartottak tájékoztató, sőt Csikágóban alakuló gyűlést is. Clevelandben, a Sheraton Hotelben gyűltek össze a nemzetiségi képviseletek, nagyjából a clevelandi Nemzetiségi mozgalom szervezetei, de mások is, hogy meghallgassák a washingtoni kiküldötteket. Itt összefoglaló tájékoztatást dr. Száz Zoltán adott, aki a megjelenteket mint az ETHNIC FOUNDCATION INC. koordináló, országos bizottságának az elnöke hívta meg erre a gyűlésre. A tájékozódó gyűlésen N. Bucur ügyvéd elnökölt. Magyar részről többek között dr. Eszterhás István szólalt fel, kérve, hogy mivel az előkészítésre igen kevés idő állott rendelkezésre, továbbá mivel magyar részről nem kapott minden szervezet és képviselet meghívást, most csupán tájékozódjanak és majd egy teljesebb körű gyűlésen döntsenek arról, amit a megjelentek javasoltak, hogy megalakítják-e a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS clevelandi szervezetét. A clevelandi szervezet megalakításával ugyanis a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS célja az, hogy a clevelandi, tanulmányi központ megalakítására ily módon előkészüljön és arra a törvény aláírása előtti megalakulásával jogot szerezzen. Ugyanis csak azok a kulturális és nemzetiségi hagyományokkal foglalkozó szervezetek számíthatnak támogatásra, amelyek a törvény elfogadásakor már léteznek. A szenátus a törvényt már elfogadta, azonban a képviselőház csak ezután, a közeli napokban fogadja majd el. A clevelandi helyzetet különlegessé teszi, hogy Clevelandben máris létezik a nemzetiségi kérdéseket szolgáló és a clevelandi nemzetiségeket egybefoglaló szervezet, a Ralph Perk által alapított CLEVELANDI NEMZETISÉGI MOZGALOM, amelynek képviselői közül egyesek a tájékoztató gyűlésen abbeli véleményüknek adtak kifejezést, hogy újabb szervezet létesítése Clevelandben nem szükséges. A gyűlésen hangzott el — másrészről — olyan felszólalás is, hogy a Washingtonban székelő országos szervezet a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS clevelandi szervezetét azonnal meg kell alakítani. A többség azonban amellett döntött, hogy ezen az ülésen csak tájékozódik és az új alakulás kérdését később veti fel. Mutatós, de igen kevés A költségvetés, amelyet erre a célra felajánl a törvény mutatós is és előreláthatóan nagyon kevés is. A költségvetéshez mérten a törvény kiterjedése túl tág kör. Igaz, ez azt bionyítja, hogy hány és milyen nagyszámú, nem angolszász népcsoport vett részt Amerika meg- és felépítésében, azonban éppen ezért, mert ennyi és ilyen nagyszámas népcsoport nemzetiségi hagyományait kellene megőrizni, ismertetni és a többivel közölni, a törvény költségvetési dotálása igen kevés. Richard S. Schweikert pennsylvaniai szenátor a javaslat előterjesztője, a szenátus ez év augusztus 5-i ülésén, amikor a szakbizottságok jóváhagyták törvénytervezetét, így határozta meg, hogy mit ért a törvény nemzetiségi, mai szóhasználattal „etnik" alatt. Mi az amerikai nemzetiség, az amerikai etnik? „Annak a fogalma, hogy mi az etnik tanulmány és hogy mi az etnik csoport, túlhaladja azt a hagyományos meghatározást, amit az amerikai bevándorlás gyakorlata ezzel a szóval kapcsolatban kialakított. Ebbe a fogalomba ugyanis bele kell számítani ugyanúgy a mexikóiakat, indiánokat, feketéket, puerto-rikóiakat, ázsiaiakat és más népcsoportokat is, amelyek azonosságát a közös történelem, öntudat, kultúra vagy amerikai élet adja meg, mint azokat a különböző európai bevándorló népcsoportokat, amelyekre eddig szokásos volt az etnik megjelölést alkalmazni.” Több mint a fele Amerikának Egy ilyen tágkörű meghatározás, ha leszármazottakban is feléled az etnik hovatartozás érzése — Amerika mai lakosságának könnyen teheti ki nemcsak a felét, hanem a többségét is. És ehhez az évi 20 millió is igen kevés az első évi 10 millióról nem is szólva. Azonban ismerve az amerikai alakulás és fejlődés sajátos, empirikus szabályait, az indulásban részt kell venni, mert a nagyobb méreteknek megfelelő fejlődés remélhetőleg következni fog, ha a kezdet elég erőteljes lesz. Dr. Eszterhás István Ötven éves szerzetesi évforduló Szeptember 12-én délelőtt 11 órakor a montreali Magyarok Nagyasszonya templomban ünnepi misére kondult a harang. A szentmisét P. Borbély István mondotta, a jezsuita rendbe való belépésének 50.-ik évfordulója alkalmából. A nagy templom megtelt a páter tisztelőivel, barátaival és volt tanítványaival. Dr. Henkey Károly a Loyola-egyetem professzora, aki a szentbeszédet mondta nagy szónoki készséggel ismertette életét, munkásságát és elhivatottságát. A kórus magyar egyházi énekeket énekelt és a márvány oltár előtt Borbély István fehér hajával, arany miseruhájában úgy tűnt mint egy pátriárka, aki bemutatja szentmise áldozatát, a megtestesülés misztériumát. Ez a misztérium érintette meg a jelenlevőké is, a megtestesült Krisztus személyes jelenlétével ölelte át papját és híveit. De hadd mutassuk be Páter Borbélyt, bár Torontóban, Montrealban, Amerikában és főleg Magyarországon sokan ismerik. Vácon, 1903 augusztus 19-én született. Gimnáziumi érettségi után 1921. augusztus 13-án, most ötven esztendeje lépett be a Jézus Társaságba. Noviciusi éveit Érden tölti. Szegeden filozófiát tanul, tanít a kalocsai jezsuita gimnáziumban, majd teológiát végez Insbruckban. 1931. júl. 26-án szentelik pappá. Mint dogmatikai tanár, tanít Szegeden a szemináriumban, ahol megszervezi a magyar jezsuita provincia teológiai főiskoláját. 1939. febr. 2-án, kétéves franciaországi tartózkodás után hazatérve, leteszi az örök fogadalmat. 1940-ben lesz a szegedi főiskola rektora, majd 1943- ban tartományi főnök, miközben élénk irodalmi és intellektuális tevékenységet folytat. Mindszenty elfogatása után, 1949 januárjában Ausztriába menekül, és 1951 nov. 22-én Montrealba érkezik. Azóta a francia jezsuita provincia teológiai főiskoláján ad elő dogmatikát. Ez lenne páter Borbély rövid életrajza, de ki tudná felsorolni mindazt a munkát, tanulást és szolgálatot, amit 50 év alatt mint ,.Krisztus katonája” végzett, mindazt amit a magyar fiataloknak, családoknak és hívőknek az emigrációban tanított. Mi montreali magyarok már 13 éve részesülünk húsvéti lelkigyakorlatában, melynek keretében fáradhatalanul tart beszédeket és elmélkedéseket. Emigrációs életünk problémáiban sokunknak adott vigaszt, útmutatást és lelkierőt. Mindig Krisztus szellemében ismertette velünk a világban történő eseményeket és részletesen értesülve voltunk a II. Vatikáni Zsinat fejleményeiről, az új egyházi változásokról és az európai és amerikai intellektuális megmozdulásokról. Tanítása és lelkivezetése felbecsülhetetlen értékünk. A montreali magyarokat a hála érzése késztette arra, hogy méltóképpen ünnepeljék meg az ötvenéves jubileumot. A szentmise után megtelt a templom kultúrterme az ünnepi ebédre, melyet a Katolikus Magyar Nőszövetség rendezett. Az ebéd után a montreáli magyar egyesületek vezetői és Borbély páter tisztelői és barátai ünnepi köszöntőt mondtak, majd a katolikus egyházközség elnöke átnyújtotta ünnepélyesen a hívők ajándékát, egy arany misekelyhet. Végül az ünnepelt szokott szerény egyszerűségével köszönetet mondott a megemlékezésért és röviden vázolta mi vezette hivatása vállalásában és ötven éves munkásságában. Zárószavaiban biztosította a híveket, hogy a jövőben is minden erejével és munkájával tovább fog dolgozni a magyar lelkek, a magyar egyház és a magyar egység ügyében. Kívánjuk hozzá Isten segítségét. B. Clara Száműzött Olvasókönyv Cserkésztábor a gimnázium mellett (ÉLETÜNK) Az úton nem sok, de okos jelzéseket találok és így egyszerűen lehetetlen eltévedni az erdők és rétek között kígyózó, szűk, de elég jó karban tartott utakon. Kati, az őrsvezető A kiscserkészekhez érek először. A magyar gimnázium tulajdonát képező Bärenhofban, egy régebben épült, de nemrég modernizált, nagy vadászlakban ütötték fel tanyájukat. A belső kapun is szeretnék behajtani, de egy szemfüles leányka utamat állja s udvariasan megkér, hogy hagyjam az autót ott a ház előtt. Mikor kiszállok, megérdeklődöm a nevét. Katinak hívják s azt is megtudom, hogy őrsvezető. Leginkább feltűnik bátor fellépése és jó magyar beszéde. Amellett nyílt és értelmes: minden kérdést jól és pontosan ért, így pár perc alatt egészen jól tájékozódom a kiscserkész tábor lefolyásáról, munkájáról. Ez éppen az utolsó előtti nap volt. Elég sokat tanultak, — mondja Kati — de sportoltak és játszottak is eleget. Megismerték Szent Istvánt, Szent Imre és Szent Margit életét. A vezetők sok népdalra, táncra és énekes játékra tanították meg őket. Minden nap hallottak egy-egy részletet János Vitéz történetéből, mivel arra épült fel az egész tábori kiképzés. Gyakorolták a kézügyességet: papírcsákókat, papírhajókat, fakardokat készítettek. Kopjafákat, lovakat és más állatokat rajzoltak, sőt egyszer álarcokat is csináltak maguknak. Kirándulásokon virágfüzéreket és koszorúkat kötöttek. Többször volt portyázás a környéken és pásztor hadijáték is. Egyszer betörtek egy közeli gazdaság udvarába, egy képzeletbeli rablótanyára. Rablókat ugyan nem találtak, mint János Vitéz, de megnézték az állatokat s ittak frissen fejt tejet és ezért azzal fizettek, hogy elénekelték a Boci-boci tarka dalt. Ahogy lassan megbarátkozunk, Kati bevezet a belső udvarba s ott elmagyarázza a többiek játékát. A lánc-lánc eszterláncban 10—12 gyermek vesz részt, akik szépen és ütemesen énekelnek. Megérdeklődöm még Katitól, hogy van-e torna és folynak-e versenyek is a táborban. Van sokféle: kúszás, mászás, bukfencek, tótágas, kötélhúzás, távol- és magasugrás. De nemcsak tornából, hanem gombvarrásból, rajzolásból, alakok kivágásából is voltak versenyek. Jó vizsgák voltak az elsősegélynyújtásból és a csomózásból. Kati életének nagy bánata Mikor Kati húga is csatlakozik hozzánk, kiderül, visszaemlékezem, hogy atyjuk néhány évvel ezelőtt hogy Dr. Margescu Sándor orvos leányai. A név után még Párisban élt és ott eredményesen bekapcsolódott a magyar misszió munkájába is. Erre Párisról kezdünk beszélgetni és Kati mindjárt előhozza életének nagy bánatát, hogy nem Párisban, hanem csak Páris egyik külvárosában, Créteil-ben született. Megpróbálom megnyugtatni, hogy a Banlieu tulajdonképpen Páris, tehát Créteil is Nagy-Párisban van. Felfigyel erre, de azért észreveszem, hogy hitetlenkedik és tovább is bántja, hogy csak Créteil és nem Páris a szülőhelye. De nekem most eszembe jut, hogy Kati nevét láttam a párisi magyar misszió anyakönyvében és kereszteléséről bizonylatot is küldtünk Németországba. Ezt megmondom neki és hozzáteszem, hogy végtére az is van olyan fontos, hogy valakit hol kereszteltek, mint az, hogy az illető hol született. Téged pedig — fejezem be a beszélgetést — Páris közepében, a Rue de Sévres-ben kereszteltek meg a magyar kápolnában. Amikor ezután találkozom Fábián és Hajdú atyákkal, a kiscserkészek parancsnokaival, azok mindenben megerősítik a kis őrsvezetőtől kapott információimat. Bemegyünk a házba és bemutatják munkatársaikat: Szabó Mihályt, Dudinszky Zsófiát, Gémes Istvánnét, Sanyi Mátyásnét és megtudom azt is, hogy Margescu doktor is résztvett egy ideig a táborvezetésben. • „Isten hozott.” A Barenhofból erdei úton jutok a nagyok táborába egy erdőszéli, remek kilátást nyújtó fennsíkon. Szép székelykapu tetején ez a felírás fogad: Isten hozott! Sátrakat azonban a nagy térségen, melynek közepén több zászlót is lenget a bágyadt déli szél, nem látok. Csak beljebb veszem észre, hogy a sátrakat hogyan rejtették el ügyesen a tűző nap heve elől az alacsony fák és bokrok között az erdő szélében. De a parancsnoki sátor szembeötlő s fel is ismerhető az előtte sorakozó hirdetőtáblákról. Szerencsém van: Kölley György táborparancsnokot otthon találom. Sátrában tesz-vesz ugyan, de mikor hallja, hogy az Életünk olvasóinak szeretnék beszámolni a táborról, készségesen rendelkezésre áll. Először azt kérdeztem meg: Hány tagja van tábornak. A táborban 162 fő van — mondja jogos büszkeséggel — éspedig tíz országból (USA, Kanada, Brazília, Hollandia, Svédország, Belgium, Svájc, Ausztria, Franciaország és Németország). A tábor előadói keretét 10 amerikai-kanadai magyar segédtiszt leány és fiú látja el. Aztán megérdeklődöm, hogy miért választották Burg Kastl-t táborhelyül. Ennek két oka volt: egy gazdasági érdek, hogy a magyar gimnázium konyháján főzhessenek, de ennél fontosabb volt, hogy az 1971. évi Szent István nagytábort itt Regensburg, Bamberg és Scheyern közelében üssék fel. Biztosra vehető, hogy Szent István és kísérete ezen a vidéken is járt, mikor eljegyezte Bambergban Gizellát, II. Henrik császár húgát és örök hűséget esküdött neki a közeli Scheyernben.. A tábori kiképzés alatt ugyanis fontos szerep jut a magyarság-ismeretnek. A cserkészek itt megismerik a vidék földrajzát is, hogy annál jobban emlékezetben tarthassák a Szent Királyra vonatkozó előadások anyagát. Kölley György a cserkészfeladatról Különben feladatunk elég nehéz — folytatja Kölley György — mivel ma már a cserkészetnek olyan magyar fiúkkal és leányokkal kell foglalkoznia, akik itt születtek külföldön és akik itt nevelkednek idegen környezetben és tanintézetekben. Ezzel az itt született és itt nevelkedett ifjúsággal kell megismertetni a magyarság kultúrkincseit, művészetét és irodalmát, történelmét és természetesen közben az ország jelen szomorú állapotát. így akarja a cserkészet ezt az új magyar generációt az idegenben is megtartani a magyarságnak-lelkileg és szellemileg. Szentmise emlékeztet a nándorfehérvári győzelemre Délután újra felkeresem a tábort. Először megint a kicsiket, akik most szentmisére gyülekeznek. Fábián atya magyarázza meg nekik, hogy Jézus színeváltozásának ünnepe van és hogy ezt az ünnepet a nándorfehérvári nagyfontosságú magyar győzelem emlékére rendelte el 1456-ban III. Kallixtus pápa. Meglepően jól tudják és mondják a miseimákat és szépen énekelnek is. Persze a nagyok táborában is volt naponkint szentmise, sőt vasárnapokon koncelebráció meg ökumenikus istentisztelet is. Az evangélikus gyermekek lelkigondozását Gémes István, németországi magyar lelkész látta el szintén nagyszerű eredménnyel. A Szent István Nagytábor vendégei A tábori napló bejegyzése szerint a Szent István Nagytábort a következők látogatták meg: Kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkész, Dr. Ádám János S.J. tartományfőnök (New York), a Magyar Cserkészszövetség társelnöke, Dr. Johann Maurer bajor miniszteri osztályfőnök, Dr. Ádám György főlelkész, Dr. Eperjes Ernő müncheni lelkész, Solymár János S.J. cserkészparancsnok Stockholmból, Padányi Erzsébet csapatparancsnok. Bécsből, Dr. Harangozó Ferenc gimnáziumi igazgató, Koltai Rezső evangélikus lelkész (Stockholm), Golarits Gyöngyi zürichi csapatparancsnok, Turner Klára clevelandi csapatparancsnok és a müncheni meg stuttgarti szülők nagy számban. A Szent István Nagytábor barátai A tábort jelentős anyagi segítséggel támogatták: Albrecht bajor királyi herceg, Wehrenfried van Straaten, az Ostpriesterhilfe megalapítója és igazgatója és természetesen sok segítséget nyújtott a magyar gimnázium ahhoz, hogy a tábort anyagilag is nagyszerűen lehetett megrendezni. Mindenütt rendet, tisztaságot és nagy fegyelmet találtam és amikor az utolsó tábortűz után visszatértem szállásomra, a Burg Kastl-i magyar gimnáziumba és ott az igazgatóval még egy jódarabig elbeszélgettem, örültünk a 162 fő jól sikerült táborozásának. Leginkább tudtuk értékelni a parancsnokok és munkatársaik fáradságos munkáját és önfeláldozását. Ők nemcsak nyári szünidejük egy részét, hanem a táborért már évközben sok szabadidőt áldoztak, mert a cserkészmunkán keresztül egy messzetekintő, fontos magyar népi és nemzeti feladatot akarnak megvalósítani. ★ Biztosíthatjuk őket, hogy a szülők és az egész magyar nép hálája veszi körül őket és belekerülnek majd neveik az emigrációról megírt könyv legszebb lapjaiba. Vecsey József 1971. október 3.