Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-10-03 / 38. szám

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A közoktatási törvény novellája alapján létrejönnek a nemzetiségi hagyományok tanulmányi központjai Mi az amerikai ”etnik” a törvény szerint Lapunk múlt heti számában közöltük Richard S. Schweikert szenátor javaslata alapján megszavazott ..ETHNIC HERITAGE STUDIES CENTERS ACT OF 1971 (Nemzetiségi Hagyományok Tanulmányi Központjainak 1971. évi törvénye) nyers és gyors for­dítását (A gyors fordítás egyenetlenségeiért ezúton kérünk elnézést, azonban fontosnak tartottuk, hogy az amerikai magyar közönség mielőbb értesüljön a tör­vény célkitűzéseiről és tervezett intézkedéseiről.) A nemzetiségi kultúrkincs megőrzése A törvény, amely a közoktatásügyi törvény no­vellájaként kerül a törvénykönyvbe, az Amerikát fel­építő különböző nemzetiségek kulturális örökségének, nemzeti hagyományainak megőrzését és továbbadását, tehát megismertetését tűzte ki célul. A törvény a nem­zetiségi kultúrkincs átadását, tehát tanítását és ismer­tetését kívánja elősegíteni. Ebből a célból a törvényt végrehajtó törvénybiztos (Commissioner) már létező, kulturális, tanulmányi, és nemzetiségi képviseletekkel, intézményekkel és szervezetekkel megállapodhat egy­­egy területi közösségben (városokban) élő olyan sze­mélyekkel és szervezetekkel, akik és amelyek erre vo­natkozó programot tudnak kidolgozni, szorgalmazni, létesíteni és végrehajtani. Erre bármely közület, vagy magán intézmény vagy szervezet vállalkozhat, amely a nemzetiségi hagyományok ápolására és továbbadásá­ra képes. Egyetlen, általános kikötés, hogy ne legyen a célja haszonszerzés. A központot, amelyet a törvény támogatásával létesítenek, olyan igazgató vezetheti, akit a törvénybiztos választ ki, de a támogatásért fo­lyamodó meghallgatása után és hozzájárulásával. A központnak abban a körzetben lévő valamennyi nem­zetiség hagyományaival foglalkozni kell. A végrehajtás szervezete A törvény végrehajtója a törvénybiztos (Com­missioner), aki mellett azonban egy központi titkárt is kell kinevezni, a titkár kinevezése az általános köz­­oktatásügyi törvény (General Education Provision Act) alapján történik. A kinevezett titkár megalakítja 15 tag kiválasztásával a Nemzetiségi Hagyományok Tanulmányozásának Országos Felügyelő Tanácsát. A helyi közösségekben a tanulmányi központokat egy­­egy helyi képviselet, intézmény vagy szervezet alakítja meg a törvénybiztos engedélyével. A helyi központ munkáját a törvénybiztos által helyenként kiválasztott igazgató vezeti. Az igazgató a helyi nemzetiségi cso­portokból választott helyi Felügyelő Tanáccsal műkö­dik együtt. A törvény külön kiemeli, hogy a szerte Amerikában létesített tanulmányi központoknak egy­mással kapcsolatot kell teremteni és tartani. A tanul­mányi központok működését a törvény az amerikai közoktatási intézményekhez kapcsolja és szükségesnek tartja az azokkal való kétirányú együttműködést. Egyik irány: az amerikai közoktatás tájékoztatását az ,,etnök" kulturális örökségről, a nemzetiségi hagyomá­nyokról; a másik irány: ehhez a folyamathoz az ame­rikai közoktatás segítségének az igénybevétele. A nemzetiségi központokban létesülő tanulmányi központok támogatására a törvény az 1972 június 30- val végződő évre 10,000,000 dollárt, az 1973. június 30-val végződő kincstári évre pedig 20,000,000 dollárt irányoz elő. Előszervezkedések A nemzetiségi, vagy ahogy újabban nevezik és ahogyan a törvény is nevezi a nemzetiségi fogalmat, az ,,etnik” mozgalmak a törvény szenátusi elfogadása után és a törvény aláírása előtt azonnal megkezdet­ték szervezkedésüket. Legelső volt az országos szer­vezkedésben a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS és ennek oktatás­ügyi kérdésekkel foglalkozó társszervezete, az ETH­NIC FOUNDATION. Képviselői Csikágóban, majd Clevelandben tartottak tájékoztató, sőt Csikágóban alakuló gyűlést is. Clevelandben, a Sheraton Hotelben gyűltek össze a nemzetiségi képviseletek, nagyjából a clevelandi Nemzetiségi mozgalom szervezetei, de má­sok is, hogy meghallgassák a washingtoni kiküldötte­ket. Itt összefoglaló tájékoztatást dr. Száz Zoltán adott, aki a megjelenteket mint az ETHNIC FOUNDCA­­TION INC. koordináló, országos bizottságának az el­nöke hívta meg erre a gyűlésre. A tájékozódó gyűlésen N. Bucur ügyvéd elnökölt. Magyar részről többek kö­zött dr. Eszterhás István szólalt fel, kérve, hogy mivel az előkészítésre igen kevés idő állott rendelkezésre, to­vábbá mivel magyar részről nem kapott minden szer­vezet és képviselet meghívást, most csupán tájékozód­janak és majd egy teljesebb körű gyűlésen döntsenek arról, amit a megjelentek javasoltak, hogy megalakít­­ják-e a NATIONAL CONFEDERATION of­ AME­RICAN ETHNIC GROUPS clevelandi szervezetét. A clevelandi szervezet megalakításával ugyanis a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS célja az, hogy a clevelandi, tanulmányi központ megalakítására ily módon elő­készüljön és arra a törvény aláírása előtti megalaku­lásával jogot szerezzen. Ugyanis csak azok a kulturális és nemzetiségi hagyományokkal foglalkozó szervezetek számíthatnak támogatásra, amelyek a törvény elfo­gadásakor már léteznek. A szenátus a törvényt már elfogadta, azonban a képviselőház csak ezután, a kö­zeli napokban fogadja majd el. A clevelandi helyzetet különlegessé teszi, hogy Clevelandben máris létezik a nemzetiségi kérdéseket szolgáló és a clevelandi nemzetiségeket egybe­foglaló szervezet, a Ralph Perk által alapított CLEVELANDI NEMZETISÉGI MOZGALOM, amelynek képviselői közül egyesek a tájékoztató gyűlésen abbeli vélemé­nyüknek adtak kifejezést, hogy újabb szervezet létesí­tése Clevelandben nem szükséges. A gyűlésen hangzott el — másrészről — olyan felszólalás is, hogy a Wash­ingtonban székelő országos szervezet a NATIONAL CONFEDERATION of AMERICAN ETHNIC GROUPS clevelandi szervezetét azonnal meg kell ala­kítani. A többség azonban amellett döntött, hogy ezen az ülésen csak tájékozódik és az új alakulás kérdését később veti fel. Mutatós, de igen kevés A költségvetés, amelyet erre a célra felajánl a tör­vény mutatós is és előreláthatóan nagyon kevés is. A költségvetéshez mérten a törvény kiterjedése túl tág kör. Igaz, ez azt bionyítja, hogy hány és milyen nagy­számú, nem angolszász népcsoport vett részt Amerika meg- és felépítésében, azonban éppen ezért, mert ennyi és ilyen nagyszámas népcsoport nemzetiségi ha­gyományait kellene megőrizni, ismertetni és a többivel közölni, a törvény költségvetési dotálása igen kevés. Richard S. Schweikert pennsylvaniai szenátor a javaslat előterjesztője, a szenátus ez év augusztus 5-i ülésén, amikor a szakbizottságok jóváhagyták törvény­tervezetét, így határozta meg, hogy mit ért a törvény nemzetiségi, mai szóhasználattal „etnik" alatt. Mi az amerikai nemzetiség, az amerikai etnik? „Annak a fogalma, hogy mi az etnik tanulmány és hogy mi az etnik csoport, túlhaladja azt a hagyomá­nyos meghatározást, amit az amerikai bevándorlás gya­korlata ezzel a szóval kapcsolatban kialakított. Ebbe a fogalomba ugyanis bele kell számítani ugyanúgy a mexikóiakat, indiánokat, feketéket, puerto-rikóiakat, ázsiaiakat és más népcsoportokat is, amelyek azonos­ságát a közös történelem, öntudat, kultúra vagy ame­rikai élet adja meg, mint azokat a különböző európai bevándorló népcsoportokat, amelyekre eddig szokásos volt az etnik megjelölést alkalmazni.” Több mint a fele Amerikának Egy ilyen tágkörű meghatározás, ha leszármazot­takban is feléled az etnik hovatartozás érzése — Ame­rika mai lakosságának könnyen teheti ki nemcsak a felét, hanem a többségét is. És ehhez az évi 20 millió is igen kevés az első évi 10 millióról nem is szólva. Azonban ismerve az amerikai alakulás és fejlő­dés sajátos, empirikus szabályait, az indulásban részt kell venni, mert a nagyobb méreteknek megfelelő fej­lődés remélhetőleg következni fog, ha a kezdet elég erőteljes lesz. Dr. Eszterhás István Ötven éves szerzetesi évforduló Szeptember 12-én délelőtt 11 órakor a montreali Magyarok Nagyasszonya templomban ünnepi misére kondult a harang. A szentmisét P. Borbély István mondotta, a jezsuita rendbe való belépésének 50.-ik évfordulója alkalmából. A nagy templom megtelt a páter tisztelőivel, barátaival és volt tanítványaival. Dr. Henkey Károly a Loyola-egyetem professzora, aki a szentbeszédet mondta nagy szónoki készséggel ismer­tette életét, munkásságát és elhivatottságát. A kórus magyar egyházi énekeket énekelt és a márvány oltár előtt Borbély István fehér hajával, arany miseruhájában úgy tűnt mint egy pátriárka, aki bemutatja szentmise áldozatát, a megtestesülés misztériumát. Ez a misztérium érintette meg a jelen­levőké is, a megtestesült Krisztus személyes jelenlété­vel ölelte át papját és híveit. De hadd mutassuk be Páter Borbélyt, bár Toron­tóban, Montrealban, Amerikában és főleg Ma­gyar­­országon sokan ismerik. Vácon, 1903 augusztus 19-én született. Gimnáziu­mi érettségi után 1921. augusztus 13-án, most ötven esztendeje lépett be a Jézus Társaságba. Noviciusi éveit Érden tölti. Szegeden filozófiát tanul, tanít a kalocsai jezsuita gimnáziumban, majd teológiát végez Insbruckban. 1931. júl. 26-án szentelik pappá. Mint dogmatikai tanár, tanít Szegeden a szemináriumban, ahol megszervezi a magyar jezsuita provincia teoló­giai főiskoláját. 1939. febr. 2-án, kétéves franciaországi tartózkodás után hazatérve, leteszi az örök fogadalmat. 1940-ben lesz a szegedi főiskola rektora, majd 1943- ban tartományi főnök, miközben élénk irodalmi és intellektuális tevékenységet folytat. Mindszenty elfo­­gatása után, 1949 januárjában Ausztriába menekül, és 1951 nov. 22-én Montrealba érkezik. Azóta a francia jezsuita provincia teológiai főiskoláján ad elő dogma­tikát. Ez lenne páter Borbély rövid életrajza, de ki tudná felsorolni mindazt a munkát, tanulást és szolgálatot, amit 50 év alatt mint ,.Krisztus katonája” végzett, mindazt amit a magyar fiataloknak, családoknak és hívőknek az emigrációban tanított. Mi montreali ma­gyarok már 13 éve részesülünk húsvéti lelkigyakorla­tában, melynek keretében fáradhatalanul tart beszé­deket és elmélkedéseket. Emigrációs életünk problémái­ban sokunknak adott vigaszt, útmutatást és lelkierőt. Mindig Krisztus szellemében ismertette velünk a világ­ban történő eseményeket és részletesen értesülve vol­tunk a II. Vatikáni Zsinat fejleményeiről, az új egy­házi változásokról és az európai és amerikai intellek­tuális megmozdulásokról. Tanítása és lelkivezetése fel­becsülhetetlen értékünk. A montreali magyarokat a hála érzése késztette arra, hogy méltóképpen ünnepeljék meg az ötvenéves jubileumot. A szentmise után megtelt a templom kul­túrterme az ünnepi ebédre, melyet a Katolikus Magyar Nőszövetség rendezett. Az ebéd után a montreáli ma­gyar egyesületek vezetői és Borbély páter tisztelői és barátai ünnepi köszöntőt mondtak, majd a katolikus egyházközség elnöke átnyújtotta ünnepélyesen a hívők ajándékát, egy arany misekelyhet. Végül az ünnepelt szokott szerény egyszerűségé­vel köszönetet mondott a megemlékezésért és röviden vázolta mi vezette hivatása vállalásában és ötven éves munkásságában. Zárószavaiban biztosította a híveket, hogy a jövőben is minden erejével és munkájával to­vább fog dolgozni a magyar lelkek, a magyar egyház és a magyar egység ügyében. Kívánjuk hozzá Isten segítségét. B. Clara Száműzött Olvasókönyv Cserkésztábor a gimnázium mellett (ÉLETÜNK­) Az úton nem sok, de okos jelzése­ket találok és így egyszerűen lehetetlen eltévedni az erdők és rétek között kígyózó, szűk, de elég jó kar­ban tartott utakon. Kati, az őrsvezető A kiscserkészekhez érek először. A magyar gim­názium tulajdonát képező Bärenhofban, egy régebben épült, de nemrég modernizált, nagy vadászlakban ütöt­ték fel tanyájukat. A belső kapun is szeretnék behaj­tani, de egy szemfüles leányka utamat állja s udvaria­san megkér, hogy hagyjam az autót ott a ház előtt. Mikor kiszállok, megérdeklődöm a nevét. Katinak hív­ják s azt is megtudom, hogy őrsvezető. Leginkább feltűnik bátor fellépése és jó magyar beszéde. Amellett nyílt és értelmes: minden kérdést jól és pontosan ért, így pár perc alatt egészen jól tájékozódom a kis­cserkész tábor lefolyásáról, munkájáról. Ez éppen az utolsó előtti nap volt. Elég sokat tanultak, — mondja Kati — de spor­toltak és játszottak is eleget. Megismerték Szent Ist­vánt, Szent Imre és Szent Margit életét. A vezetők sok népdalra, táncra és énekes játékra tanították meg őket. Minden nap hallottak egy-egy részletet János Vitéz történetéből, mivel arra épült fel az egész tá­bori kiképzés. Gyakorolták a kézügyességet: papír­­csákókat, papírhajókat, fakardokat készítettek. Kopja­fákat, lovakat és más állatokat rajzoltak, sőt egyszer álarcokat is csináltak maguknak. Kirándulásokon vi­­rágfüzéreket és koszorúkat kötöttek. Többször volt portyázás a környéken és pásztor hadijáték is. Egy­­szer betörtek egy közeli gazdaság udvarába, egy kép­zeletbeli rablótanyára. Rablókat ugyan nem találtak, mint János Vitéz, de megnézték az állatokat s ittak frissen fejt tejet és ezért azzal fizettek, hogy elénekel­ték a Boci-boci tarka dalt. Ahogy lassan megbarátkozunk, Kati bevezet a belső udvarba s ott elmagyarázza a többiek játékát. A lánc-lánc eszterlánc­ban 10—12 gyermek vesz részt, akik szépen és ütemesen énekelnek. Megérdeklődöm még Katitól, hogy van-e torna és folynak-e verse­nyek is a táborban. Van sokféle: kúszás, mászás, buk­fencek, tótágas, kötélhúzás, távol- és magasugrás. De nemcsak tornából, hanem gombvarrásból, rajzolásból, alakok kivágásából is voltak versenyek. Jó vizsgák voltak az elsősegélynyújtásból és a csomózásból. Kati életének nagy bánata Mikor Kati húga is csatlakozik hozzánk, kiderül, visszaemlékezem, hogy atyjuk néhány évvel ezelőtt hogy Dr. Margescu Sándor orvos leányai. A név után még Párisban élt és ott eredményesen bekapcsolódott a magyar misszió munkájába is. Erre Párisról kezdünk beszélgetni és Kati mindjárt előhozza életének nagy bánatát, hogy nem Párisban, hanem csak Páris egyik külvárosában, Créteil-ben született. Megpróbálom meg­nyugtatni, hogy a Banlieu tulajdonképpen Páris, te­hát Créteil is Nagy-Párisban van. Felfigyel erre, de azért észreveszem, hogy hitetlenkedik és tovább is bántja, hogy csak Créteil és nem Páris a szülőhelye. De nekem most eszembe jut, hogy Kati nevét lát­tam a párisi magyar misszió anyakönyvében és keresz­teléséről bizonylatot is küldtünk Németországba. Ezt megmondom neki és hozzáteszem, hogy végtére az is van olyan fontos, hogy valakit hol kereszteltek, mint az, hogy az illető hol született. Téged pedig — feje­zem be a beszélgetést — Páris közepében, a Rue de Sévres-ben kereszteltek meg a magyar kápolnában. Amikor ezután találkozom Fábián és Hajdú atyák­kal, a kiscserkészek parancsnokaival, azok mindenben megerősítik a kis őrsvezetőtől kapott információimat. Bemegyünk a házba és bemutatják munkatársaikat: Szabó Mihályt, Dudinszky Zsófiát, Gémes Istvánnét, Sanyi Mátyásnét és megtudom azt is, hogy Margescu doktor is résztvett egy ideig a táborvezetésben. • „Isten hozott.” A Barenhofból erdei úton jutok a nagyok tábo­rába egy erdőszéli, remek kilátást nyújtó fennsíkon. Szép székelykapu tetején ez a felírás fogad: Isten ho­zott! Sátrakat azonban a nagy térségen, melynek kö­zepén több zászlót is lenget a bágyadt déli szél, nem látok. Csak beljebb veszem észre, hogy a sátrakat hogyan rejtették el ügyesen a tűző nap heve elől az alacsony fák és bokrok között az erdő szélében. De a parancsnoki sátor szembeötlő s fel is ismerhető az előtte sorakozó hirdetőtáblákról. Szerencsém van: Kölley György táborparancsnokot otthon találom. Sátrában tesz-vesz ugyan, de mikor hallja, hogy az Életünk olvasóinak szeretnék beszámolni a táborról, készségesen rendelkezésre áll. Először azt kérdeztem meg: Hány tagja van tábornak. A táborban 162 fő van — mondja jogos büszkeséggel — éspedig tíz or­szágból (USA, Kanada, Brazília, Hollandia, Svédor­szág, Belgium, Svájc, Ausztria, Franciaország és Né­metország). A tábor előadói keretét 10 amerikai-ka­nadai magyar segédtiszt leány és fiú látja el. Aztán megérdeklődöm, hogy miért választották Burg Kastl-t táborhelyül. Ennek két oka volt: egy gaz­dasági érdek, hogy a magyar gimnázium konyháján főzhessenek, de ennél fontosabb volt, hogy az 1971. évi Szent István nagytábort itt Regensburg, Bamberg és Scheyern közelében üssék fel. Biztosra vehető, hogy Szent István és kísérete ezen a vidéken is járt, mikor eljegyezte Bambergban Gizellát, II. Henrik csá­szár húgát és örök hűséget esküdött neki a közeli Scheyernben.. A tábori kiképzés alatt ugyanis fontos szerep jut a magyarság-ismeretnek. A cserkészek itt megismerik a vidék földrajzát is, hogy annál jobban emlékezetben tarthassák a Szent Királyra vonatkozó előadások anyagát. Kölley György a cserkészfeladatról Különben feladatunk elég nehéz — folytatja Köl­ley György — mivel ma már a cserkészetnek olyan magyar fiúkkal és leányokkal kell foglalkoznia, akik itt születtek külföldön és akik itt nevelkednek idegen környezetben és tanintézetekben. Ezzel az itt szüle­tett és itt nevelkedett ifjúsággal kell megismertetni a magyarság kultúrkincseit, művészetét és irodalmát, tör­ténelmét és természetesen közben az ország jelen szo­morú állapotát. így akarja a cserkészet ezt az új ma­gyar generációt az idegenben is megtartani a magyar­ságnak-lelkileg és szellemileg. Szentmise emlékeztet a nándorfehérvári győzelemre Délután újra felkeresem a tábort. Először megint a kicsiket, akik most szentmisére gyülekeznek. Fábián atya magyarázza meg nekik, hogy Jézus színeválto­zásának ünnepe van és hogy ezt az ünnepet a nándor­fehérvári nagyfontosságú magyar győzelem emlékére rendelte el 1456-ban III. Kallixtus pápa. Meglepően jól tudják és mondják a miseimákat és szépen énekel­nek is. Persze a nagyok táborában is volt naponkint szentmise, sőt vasárnapokon koncelebráció meg öku­menikus istentisztelet is. Az evangélikus gyermekek lelkigondozását Gémes István, németországi magyar lelkész látta el szintén nagyszerű eredménnyel. A Szent István Nagytábor vendégei A tábori napló bejegyzése szerint a Szent István Nagytábort a következők látogatták meg: Kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkész, Dr. Ádám János S.J. tarto­mányfőnök (New York), a Magyar Cserkészszövet­ség társelnöke, Dr. Johann Maurer bajor miniszteri osztályfőnök, Dr. Ádám György főlelkész, Dr. Eperjes Ernő müncheni lelkész, Solymár János S.J. cserkészpa­rancsnok Stockholmból, Padányi Erzsébet csapatpa­rancsnok. Bécsből, Dr. Harangozó Ferenc gimnáziumi igazgató, Koltai Rezső evangélikus lelkész (Stock­holm), Golarits Gyöngyi zürichi csapatparancsnok, Turner Klára clevelandi csapatparancsnok és a mün­cheni meg stuttgarti szülők nagy számban. A Szent István Nagytábor barátai A tábort jelentős anyagi segítséggel támogatták: Albrecht bajor királyi herceg, Wehrenfried van Straa­­ten, az Ostpriesterhilfe megalapítója és igazgatója és természetesen sok segítséget nyújtott a magyar gimná­zium ahhoz, hogy a tábort anyagilag is nagyszerűen lehetett megrendezni. Mindenütt rendet, tisztaságot és nagy fegyelmet találtam és amikor az utolsó tábortűz után visszatér­tem szállásomra, a Burg Kastl-i magyar gimnáziumba és ott az igazgatóval még egy jódarabig elbeszélgettem, örültünk a 162 fő jól sikerült táborozásának. Legin­kább tudtuk értékelni a parancsnokok és munkatársaik fáradságos munkáját és önfeláldozását. Ők nemcsak nyári szünidejük egy részét, hanem a táborért már év­közben sok szabadidőt áldoztak, mert a cserkészmun­kán keresztül egy messzetekintő, fontos magyar népi és nemzeti feladatot akarnak megvalósítani. ★ Biztosíthatjuk őket, hogy a szülők és az egész ma­gyar nép hálája veszi körül őket és belekerülnek majd neveik az emigrációról megírt könyv legszebb lapjaiba.­­ Vecsey József 1971. október 3.

Next