Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-01-02 - 1972-01-16 / 1-3. szám

1992. január 16. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1972 Szent István éve (Folytatás az eső oldalról.) ára tervezett millenniumi bál. Ezt a rendezőség a Slat­er Hilton Hotelben készíti elő. A bál társadalmi célja a Szent István év eseményeinek próbamozgó­sítása lesz, feladata pedig a Szent István millennium rendezéséhez szükséges anyagi alap előteremtése. Kulturális program A társadalmi eseményt követi a kulturális ese­mény. A Higbee Auditóriumban augusztus 9-től augusztus 19-ig magyar képzőművészeti és népmű­vészeti kiállítást rendezünk. Ennek a lebonyolítá­sára szerveztük meg a millenniumi művészeti bizott­ságot, amelyet Demetzky Sándor atya, a loraini Szent László egyházközség plébánosa irányít máris szép eredménnyel. Kiváló munkatársaival és neves művészeti szaktanácsadójával, Radnay Rudolffal már szépen előrehaladtak. A kidolgozott tervek szerint nemcsak azokat az alkotásokat állítják ki, amelyek általában magyar képzőművészek munkái, de külön kiállítási csoport mutatja be majd az ame­rikai-magyar képzőművészek alkotásait. Széleskörű kutató munka indult meg máris az egyházközségek révén az Amerikában fellelhető, neves magyar vagy amerikai-magyar művészektől származó műalkotá­sok felderítésére. A bizottság egyébként ezúton is kéri, ha valaki ilyen magyar képzőművészeti vagy népművészeti alkotásnak van birtokában, vagy arról tudomása van, jelentse a kiállítást előkészítő bi­zottságnak, mert minden alkotás, amelyet kiállítha­tunk, emeli a magyar nép és annak ezeréves keresz­tény élete iránti elismerést itt, Amerikában. De­metzky Sándor atya nem elégszik meg a Cleveland területén fellelhető kiállítási értékekkel, hanem Clevelandon kívül levő neves és híres alkotások ki­állítása kérdésében is folytat tárgyalásokat. A ki­állított tárgyakat — természetesen — megfelelő mó­don biztosítják. Emlék­kötet A millennium évében szándékozunk megörökí­teni az amerikai katolikusok történetét is. Amint ezt már a Vasárnap közölte, szeretnék külön emlék­kötetben megjelentetni az amerikai magyar egy­házközségek történetét. Azonban ezen a téren nem tapasztalunk elég mozgást, mert a Szent Margit egyházközség történetén kívül még más egyházköz­­ség történetét, vagy történetének adatait nem kapta meg a Vasárnap szerkesztősége és nyomdája. De be­jelenthetem, hogy a Szent Imre egyházközség tör­ténelme már készülőben van. Reméljük így készül a többi történelem is. Ezzel mi, amerikai magyarok különösen tartozunk az Amerikában kialakuló szent­­istváni világnak, amely tulajdonképpen magyar- Amerika alapjait lerakta és oly sok adalékkal járult hozzá Amerika nagyságához. Amikor a katedrális lesz a magyarok plébániája A jubileumi év fénypontja és lelki felemelke­désének magaslata az ünnepélyes Szent István mise lesz, amelyet augusztus 20-án mutatunk be a cleve­landi székesegyházban. A Szent János katedrális­­ban ezen a napon összegyülekezik majd nemcsak Cleveland és Nagy-Cleveland magyarsága, hanem a távolabb élő magyarság is. Ezen a napon — re­méljük — a magyarok plébániatemplomává lesz a székesegyház. Az egyházi énekkarok szorgalmasan készülnek erre a nagy napra, tanulják a Kodály misét és a gregorián válaszokat. A számos cleve­landi és olhiói magyar egyházi énekkarból hatalmas közös kórust alakítunk, amely méltóképpen zengi majd az Istennek és embernek annyira kedves ének szavával népünk háláját a kereszténység millenniu­máért, amely Szent Istvánnal vette kezdetét a Kár­pát medencében. Reméljük, hogy meghallgatják hí­vásunkat a szomszédnépek képviselői is és nemzeti viseletükben megjelennek a székesegyházban, hi­szen minden olyan szomszédnépünk, amely ezer­esztendővel ezelőtt már ott volt a szomszédságunk­ban, valamilyen módon részesült abban a lelki és szellemi megújhodásban, amelyet az apostoli király magasra emelt keresztje indított el hazánkban és ha­zánk szomszédságában. Különösképpen pedig akkor, ha velünk már egy életközösségben éltek. Díszvacsora A millenniumi örvendezés mindenkit összefog­laló világi alkalma lesz ugyanaznap este a Statler Hilton Hotelben rendezett díszvacsora, amelyen a régi magyar hagyományok és a magyar vendég­­szerető tisztelet légkörében várjuk mindazokat, akik a millenniumban akár szervezetileg, akár hivatalo­san, akár örvendezésben, imában, munkával, együtt­érzésben és lélekben részt vettek. És ezzel zárul az 1972-es év ünnepi programja a mai számításaink szerint. Természetesen ez bármikor kiszélesíthető, ha úgy látjuk, hogy hasznos és hatásos é­s elmulaszt­­hatatlan új teendők lehetősége alakul ki. A bizottságok vezetői — A munka — fejezte be a VASÁRNAP-nak adott nyilatkozatát Kárpi Ferenc — amint mondtam bizottságokban folyik és ezért fel kell sorolnom a bizottságok munkájának a vezetőit is. Az ökumenikus részvétel bizottságának mun­káját Ft. Vitéz Baán ferences atya vezeti, a bar­­bertoni magyar Szent Háromság egyházközség plé­bánosa. A tájékoztatás munkáját végző bizottság vezetője Ft. Kőváry Károly jezsuita atya, a társa­dalmi eseményeket előkészítő bizottság vezetője Ft. Kótai Zoltán atya, a hitbuzgalmi bizottság vezetője Ft. Bartkó Alajos atya, akroni Jézus Szent Szive egyházközség plébánosa, a magyar művészeti kiál­lítást rendező bizottság vezetője (amint már erről beszámoltam) Ft. Demetzky Sándor atya, a loraini Szent László egyházközség plébánosa. Magam a bizottságok koordinálását igyekszem elvégezni a leg­jobb tudásom szerint és remélem a bizottságok leg­jobb megelégedésére. A kanadai előkészületek A VASÁRNAP tájékoztatást kért arról is, hogy Kanadában miképpen készülnek a szent király megkeresztel­tetése ezeréves évfordulójának megün­neplésére. Máté József plébános és Mező Pál lelki­­pásztor közös tájékoztatójukban a következőket je­lentették: A rendező bizottság felhívása A Kanadai Magyarok Szövetsége által az ezer­éves magyar kereszténység megünneplésének elő­készítésére felkért bizottság a kanadai magyar egy­házakhoz és egyesületekhez intézett fel­hívásában elmondotta, hogy történetíróink, Géza fejedelem, családja és fia István, első szent királyunk megke­­resztelését 969 és 975 közötti évekre teszik. Abban általános a megegyezés, hogy ezt a megkeresztelke­dést tekintjük a magyar kereszténység megalapításá­nak. Magyarországon a jelenlegi kormány közbe­lépésére 1970 augusztusától 1971 augusztusáig ün­nepelték ezt az eseményt Szent István emlékév for­májában. A kormány az ünnepségeket csak szerény keretek között engedte meg. A fenti okok indítsanak arra, hogy a Kanadába szakadt magyarság nemcsak a kereszténység ezer évvel ezelőtt történt felvételét, de amennyire lehet­séges a közben eltelt ezer esztendős magyar keresz­tény életet is erejéhez mérten megünnepelje! A Szent István év kanadai menetrendje A Bizottság a fenti cél elérését az alábbi elvek­kel és időbeosztással ajánlja: 1. A helyi egyházak egyesületek, kultúrcsopor­­tok ünnepségeiket a saját lehetőségük és legjobb belátásuk szerint, mostantól 1972 végéig tartsák meg. 2. A tartományok vagy területi-települési cso­portok közös ünnepségeiket 1973-ban, ha lehet az év végéig rendezzék. 3. A kanadai országos ünnepségeket (Ünnepi hét, ünnepi napok) az egyházak és egyesületek kö­zös erővel 1974-ben rendezik. A Bizottság tisztelettel tanácsolja, hogy a helyi és tartományi ünnepségek bevételét az országos ünnepségekre küldendő delegátusok (kiküldöttek) útiköltségeinek kiegészítésére tartalékolják. 1000 év Jézus Krisztusba vetett hittel A Bizottság kéri Kanada magyarságát, hogy az ezeréves magyar kereszténység megünneplésé­nél mélyítsük el azt az igazságot, hogy a magyar nép és a haza Jézus Krisztusba vetett hittel élte át az ezer esztendőt. E hit nélkül elvesztünk volna, e szent örökség hívő átélése biztos alap egy második ezer esztendőre. Ne engedjük, hogy ünnepségeink üres mellveregetésben merüljenek ki. A legkisebb megemlékezéstől a legnagyobbig, mindenkor úgy ünnepeljünk, hogy abban az egész magyarság közös lelki öröksége, Krisztusba vetett közös reménye nö­vekedjék! Hívják Kanada magyar népét A Bizottság hálásan fogadja a helyi és terü­leti ünnepségek tapasztalatait és indítványait az or­szágos ünnepély eredményes előkészítéséhez. Arra kéri magyar testvéreit, különösen az írókat, művé­szeket és tudósokat, hogy kiki legjobb tudása sze­rint kapcsolódjon az előkészítő munkálatokhoz. Fontosnak tartjuk, hogy Kanada népe ünnepségein­ken minél nagyobb mértékben résztvegyen. A Bi­zottság elnökének címe: Rev. J. J. Máté, S.J., P.P. P. O. Box 190, Courtland, Ontario. ★ Szent István irodalmi pályadíj „Ezeréves Magyarország az irodalomban" Itt kell megemlítenünk, hogy a készülő és va­lóban nagyvonalúnak ígérkező millenniumi ünnep­ségek kiegészítésére a Magyar Felszabadító Bizott­ság legutóbbi igazgatótanácsi ülésén elhatározta, hogy a Szent István millennium alkalmából Szent István irodalmi pályadíjat tűz ki és annak kiadását egy egész napos irodalmi ankét keretében: „Ezer­éves Magyarország az irodalomban" hirdeti majd ki. Babits Mihály: Az irigy körhinta Jaj hogy suhannak, versenyt év az évvel! S egyre kergébben! Tél az ősz után! Liheg a tavasz mezei szelével, mint szaladásban elfulladt leány. Hányadszor látom visszatérni, mint a körhintán szálló lányra aki les! S mind hadarabban pörgeti a hinta, rámvillan, és már a forgásba vesz. Ki mondja még hogy lassú az öregkor s lomhább ütemben él a vénhedő? Lám, ha kevés van már belőle, akkor fut legkajánabbul a gyors idő. Fut, száll, suhan, fogy, itt a tavasz újra. Itt a kacér ki röptében kacag, elleng mellettem és piheg kifúlva, ruháján a zöld máslik bomlanak. Hányszor szállt már el így! De sohse még ily hevülten, izgatottan, fullatag ... Csak én öregszem: ő most is a­ régi s a réginél még gyötrőbb és vadabb, sőt ha lehet és Isten úgy akarja, még tovább. Erősen hisszük, hogy ez a Quinquennium 1970—75 — öt év megkeresztel­­kedésünk ezeréves emlékezete, amely a római zarándoklattal fejeződik majd be 1975-ben, a világ magyarságának lelki meg­újhodását fogja eredményezni. Amennyire gyönge erőnkből telik, szeretnénk e munkából kivenni a részünket. Lesz talán karácsony is, mire egyesek ezt a levelet meg­kapják. A megtestesülés öröme töltsön el bennünket. Isten a Szeretet. Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz és elismeri Őt Urának, és vele együtt áldozattá válik, üdvözüljön és örök élete legyen. Úgy érezzük, mindenki lehet apostol, mindenkinek ki kell vennie részét a megszentelődés, a megújhodás nagyszerű mun­kájából. Azért továbbra is kérjük mindazok imáit, áldozatait, akikhez ez a kis híradásunk eljut. 1971. szeptember 29. Szeretettel és barátsággal: P. Békési István és P. Bóday Jenő jezsuita misszionáriusok Bácska-bánáti misszió (Folytatás a negyedik oldalról.) 32 emberek, és így egyénibbé vált az új liturgia, az ének, a közös imák. Valami titokzatos erő: a Szentlélek egyesítő ereje forrasztott össze bennünket szent közösséggé. Olyan jó volt ilyenkor a nyáj élén látni a megyés főpásztort. Őszinte hálával tartozunk Zvekanovic püspök úrnak, aki lehetővé tette a missziós munkát, és szeretetével, megbecsülé­sével számtalanszor kitüntetett bennünket. Felejthetetlen ma­rad az a szeretet is, amit mind a papság, mind a hívek részéről tapasztaltunk. Reméljük, hogy húsvétig folytathatjuk a munkát.­ ­ GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Radány László volt m. kir. ezredes, életének 79-ik évében, 1971. december 18-án, Tuxedo Park, N. Y.-ban hirtelen elhunyt. Gyászolják: leánya, Magda, Mrs. Steve Tilden, csa­ládjával és a magyarországi rokonság. Áldott legyen emléke! mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm ■ awrtímíTi ria BOÉR GÉZA: Mellékhad Ti, csendesen vonulók, kik elmenéskor köszönésnyi jeltüzet sem hagytak már hátra. Ti, mellékesen elvonulok, mindenáron eltűnők , észre­ ne­ vegyenek vággyal osonok, kiknek a nyoma a semmin se marad meg; Ó, ti, szótlan, jeltelen vonulások a lázadók seregétől távol — ahol a csend-csend után vonulásnak egyetlen szíjas, suhintó állj­ ki-vagy se tart partot, egyetlen legalább — igazolás se s ahol minden csendet újabb csend követ egy teljesebb seholba ... Az izgalmas forradalom Alapszervi értekezlet után az előadó elvtárs kifakad: — Lehetetlen alak ez a Fe­kete elvtárs! Nem szégyelli magát és végighorkolja az elő­adásomat! — Valóban rémes fickó — helyesel az alapszervi titkár. Engem is felköltött ezzel a han­gos hortyogásával. 5. oldal A "statusquo" szovjet hazudozás (Folytatás az első oldalról.) tették Moszkvában és Washingtonban. Ezen a napon a kom­munista kongresszus befejezése után Cobhinban 300 ezer ember részvételével gyűlést tartottak, amelyen az Indiai Kommu­nista Párt vezetői, a megjelent kommunista és munkáspártok képviselői szólaltak fel, akik a kongresszus határozatait ismer­tették. Az indiai kommunista kongresszus határozatai pedig akkor már megállapították, hogy politikai mozgósításra van szükség kommunista részvétellel, szükség van az összes baloldali és de­mokratikus erők — köztük a kormányon levő Indiai Nemzeti Kongresszus Pártban megtalálható haladó erők együttes ak­cióira, „hogy meghiúsíthassák az imperializmus fondorlatait, vereséget mérhessenek a reakcióra." ★ AZ INDIAI KOMMUNISTÁK tehát többet tudtak, mint Amerika elnöke és az amerikai hivatalbeliek és ennek következtében az amerikai közvélemény, mert nem a világ­békéről beszéltek, hanem teljeskörű baloldali mozgósításról, politikai összefogásról, amit csak a közelgő háború indokolt, hogy azzal „meghiúsítsák az imperializmus fondorlatait és ve­reséget mérjenek a reakcióra.” Amiből következik: ha a teljes összefogás Indiában lehető , a reakció, a veszély csak India határain kívül keresendő. Ez pedig háború bejelentése osztály­harcos nyelven (amelyet már a külügyminisztériumban is ér­teni kellene). A Kremlin tehát sietett az amerikai, elnöki látogatás elő­­idejét felhasználni, hiszen Ázsiában úgy akarja megerősíteni pozícióját, hogy a másik két nagyhatalommal szemben erőfö­lényben legyen. Az indiai—pakisztáni háborúval tervét végre­hajtotta, az ázsiai háromszöget, az amerikai—szovjet—kínai háromszöget négyszögesítette India bevonásával és — íme — a négyszögből két szöglet már­is az övé. Szólhat-e ez ellen a látogató, az amerikai elnök, aki Moszk­vába érkezett — ha a látogatás lehetőségét fent akarja tar­tani? A kitört viszályba Nixon, ha el akar Moszkvába menni, nem avatkozhat túl energikusan bele. A Kremlin, ez volt a terv mögött, nem hiszi, hogy az udvariaskodó amerikai kül­politika ilyen lépést megkockáztatna. Tehát a Szovjet és India az ügyesen kimódolt külpolitikai helyzetben siettetheti a le­számolást Ázsiában nemcsak Pakisztánnal, hanem Kínával is. Amikor Pakisztán veszít, Peking veszít, ha Új-Delhi nyer — Moszkva győz ... ★ NEHÉZ LENNE ARRÓL BESZÉLNI, hogy a Pa­kisztáni indiai vitában ki volt a gyújtogató. De ha azt nézzük, kinek a hasznára van ez a hatalmas nyomorúság, ki kell mon­dani, ebből csak a Kremlinnek volt haszna. De nem vitás az sem, hogy az ázsiai események belpoli­tikai hullámai sem csillapodnak. Hangzanak már a háborgó­­felhördülések: hogyan mert az amerikai UN delegáció a Szov­jettel ellentétes álláspontot elfoglalni? Az egyik kommentátor ezeket mondja: „Amerika elmulasztotta az indiai—pakisztáni háború el­hárítását ..." A cikkíró beismeri, hogy az indiai nacionalisták készek voltak a pakisztániakkal való leszámolásra, beismeri, hogy Indiában képezték ki a menekültekből a Mukti Bahini nevű felkelő csapatokat, mai nyelven szólva: gerillákat, ame­lyeket átküldöttek Pakisztánba, beismeri, hogy India ugyan­akkor felvonult haderejével a pakisztáni határra, hogy támo­gassa a gerillákat — de mindezek ellenére felteszi a kérdést: „Nem volt-e az adminisztráció vak és süket azokkal az erkölcsi bűnökkel szemben, amelyeket Pakisztán elkövetett? Nem tévedt az adminisztráció annak a megítélésében, hogy India mit fog tenni? Mindkét téves megítélés nem volt következménye Nixon elnök személyes előítéletének és hajlandóságának? Ezek a sze­mélyes törekvések nem azért váltak ilyen súlyosakká, mert a külügyminisztériumot legyöngítette?” Tehát az erkölcs védelmében Nixon elnöknek a Szovjet mellé kellett volna állni. A hazudozó mellé. . . ★ JAMES RESTON, aki nemrégen járt Ázsiában az indiai­pakisztáni konfliktust élesen és helyesen látja. Megállapítja: „India nyerte a Kelet-Pakisztánért folyó háborút, de a vi­lágpolitika szélesebb nézőszögéből tekintve az összecsapást, meg kell látni, nem ez volt a fődolog. Ebből az elkerülhető és tragikus összecsapásból ugyanis a Szovjetunió emelkedett fel. A Szovjet ezzel a háborúval, a pakisztáni háború befejezése után India politikai fegyvertársa és politikai védnöke lett, el­nyerte ezzel a belépőt az Indiai óceánra, amelyre a szovjet növekvő tengeri haderejének olyan nagy szüksége van. És el­nyerte Kína déli szárnyát egyensúlyozó politikai és katonai bázist. Ez volt az indiai—pakisztáni háború mélyén rejtőző nagy kérdés. Nem helyi háború tört ki India és Pakisztán között, ez a háború nem volt egyik véres fejezete ennek a véres vi­szálynak, amely a mozlimok és a hinduk közötti vallásos ellen­tétből származik, még csak erkölcsi összeütközés sem volt a dühödten elnyomott Bangla­desh felkelők és Pakisztán között, de nem volt csupán India jól kiszámított katonai támadása sem, hogy szétbontsa Pakisztánt, mint államot. Mindezek csak fel­színi jelenségek voltak, a­melyben a Kína és a Szovjetunió kö­zötti hatalmi birkózás folyt, valamint stratégiai küzdelem Moszkva és Washington között. És e pillanatban az események során (és az események még nem fejeződtek be), Moszkva nyert a legtöbbet...” És itt emlékeztetni kell arra a pekingi kijelentésre, hogy aki szelet vet, vihart arat. ★ HOGY AZTÁN A KÖVETKEZŐ FEJLEMÉNYEK hogyan gátolják majd a Pekingbe majd Moszkvába látogató Nixon elnököt, ezt ma még senki sem tudja megmondani. El lehet képzelni mennyire fontos a pekingi látogatás szempontjá­ból, hogy az adminisztráció legalább diplomáciai magatartás­sal érzékeltesse, nem helyesli ezt a moszkvai húzást, amely fel­borította az ázsiai status quot és egyensúlyt. Ezzel szemben vi­szont Moszkva barátai sietőst és sűrűn hivatkoznak majd a moszkvai látogatásra és követelik a meglátogatott Szovjetnek kedvező álláspont elfogadását. .. Ezideig a Szovjetunióval való együttműködést javaslók — tudomásunk szerint — még a moszkvai látogatással nem ér­veltek. De ez is következni fog. Igaz is, hogyan állhat a Nixon külpolitika szemben a Szovjetunióval, akár a NN-ben is, ha látogatóba készül Moszk­vába? Igaz?...★ És amikor majd ezt olvassuk, akkor elmondhatjuk: a Szov­jet hazudozás kifizetődött. A

Next