Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-01-07 / 1. szám
CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY & legrégibb katollkaa magyar lap ax Egyesült Államokban 6* Kanadában TW Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Weekly except Easter and Christmas and two weeks in July by the CathoHc Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600 JJ94 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános tlriWWd October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate - Pástor Editor in Chief Emeritus: Father. GABRIEL TAKACS O.F.M. Managing Editor Father NICHOLAS DENGL O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES) ELŐFIZETÉSI ARAK) Foe two yean in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben Foe one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben Foe six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben $ 18.00 Két évre Kanadában $10.00 Egy évre Kanadában $16.00 $ 9.00 $ 5.00 $18.00 $10.00 Foe two years in Canada Foe one year in Canada .... Foe six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából ~ Tiszteletbeli főszerkesztő: Ft. TAKACS GABOR, O. F. M. Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O. F. M. 1739 Mahoning Ave., Youngstown Ohio 44509 — Tel.: (216) 799-2600 Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2930 E. 114th St., Cleveland,Ohio 44104 - Tel.: (216) 795-0748 _ ADVERTISEMENT RATES) $1A0 per column inch 1—2 times; $1.70 per column inch 3—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $130 per column inch 11—25 times; $1.40 per column inch 26—51 times; Va page $50.00h lé page $90.00; 1 full page $ 170.0c Second class postage paid at Youngstown, Ohio Csépi Béla: A nemzet tragédiája Nemcsak a politikus, államférfi, pedagógus, író és újságíró kiváltsága, hogy egyedül neki fájjon az ország csonkasága, nemzetünk ruhájának rongya, szegénységünk csúnyasága. Ők mindezeknek hirdetői, emlékeztetői, ébrentartói, hogy a megszokás, a másfelé forduló figyelem el ne feledtesse nemzetünk balsorsát. Egyrészt. Másrészt pedig hivatásuk szerint keressék a felemelkedés eszközeit és módjait és ahol nem futja saját erejükből (szellemi és anyagi), ott keressenek segítőtársakat ,és igyekezzenek hatni rájuk, hogy a jövő érdekében nekik is fájjon az ország sebe, csonkasága, nemzetünk rongya és szegénységünk csúnyasága. Érezzék hivatásuknak a nemzethez és a haza földjéhez való ragaszkodás élesztését és életbentartását, «-» de ne csupán úgy, hogy ,,én megmondtam”, „én megírtam”, „én megtartottam előadásomat”, ,,én kértem”, hanem úgy, hogy ebből a hallgató tömegből egyenként igyekezzenek megnyerni minél több munkatársat. Nagyon bölcs megállapítás az, hogy ha tömegeket akarunk megnyerni szándékaink támogatására, akkor az embereket egyenként kell megnyerni rá. Az csak elbújás a nehéz és felelősségteljes feladat elől, ha személytelen tömeghez intézzük beszédeinket és írásainkat. Viselhetjük-e tehát mi egyenként a nemzet sebeit, rongyosságát és szegénységét?... Bizony viselhetjük, kell is viselnünk, ha kell, egyedül is, mégpedig abban a bizonyosságban, hogy amit hordozunk , az megmarad! Majd ha azután eljutunk odáig, hogy sokan leszünk élő szobrai, mozgó festményei, kiállított tárgyai nemzetünk balsorsának és folytatói felemelkedése lassú ütemének, akkor lesz eredményes politikusaink, stb. munkássága! A kettős terhet azonban kevesen tudják hordozni a hivatottak közül. Talán egy sem. Hol van az a politikus, stb., aki szűk hivatása betöltésének gyakorlása mellett képes még utódokat nevelni, tanítani, szakmai tudással ellátni? Munkásságuk eredményeinek növelésében kifáradnak, — s ha meg is fordul fejükben hivatásuk második felének szükségessége, ami értéküknekfémjelzője, — szinte ájultan fordulnak el annak gyakorlásától. Az ember csak utódaiban lehet nagy, — önmaga rövidéletű és nagysága csak magyarázható, de nincs aki követni tudja. ■És mit ér az egyéni nagyság egy nemzet életében, ha azt csak múltunk díszítésére használhatjuk fel, olcsó mentegetőzés és hivalkodás gyanánt. Nem a nagyság növelésére gondolok, hanem előbb is annak megtartására és fejlesztésére. A nemzetek életében szintek vannak, melyek a többi nemzettel való viszonyulásban mutatnak fel értékeket, — ezt a szintet kell legalább is fenntartani. „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” Szép, büszke szavak, de ha csak szónoki hatásvadászatra használjuk, akkor elhangzása után kiszikkadt földre hullanak vissza, mint az elégett görögtűz hamuja, — akkor bizony alábbvalók leszünk! Minden politikus, államférfi, pedagógus, író és újságíró talál nemzetünk történelmében „szinten felüli” értékeket, melyekre büszkék vagyunk, de nem mondhatjuk el, hogy műveik befejezettek. Korunk követelménye előírja azok folytatását, kibővítését, gazdagítását. Nem állhatunk meg annak bűvöletében, hogy Botond buzogányával ezer év előtt egycsapásra betörte a bizánci vár kapuját, de annak ragyogásában sem, hogy a középkorban tíz évig „Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”, de még az sem a mai napra érvényes dicsőségünk, hogy Bolyai Farkas a matematikai tudomány fejlesztésében elöljárt az akkori világ „mesterei" között. Ezek abban az időben a kor nagy teljesítményei voltak és emelték a magyarság nemzetek közötti szintjét, de mi nem élhetünk a múlt nagyszerű teljesítményeiből ma, amikor a szint magasan a fejünk fölé került. Eszmék áradatára, szellemi és anyagi erőink feltöltésére van szükségünk, hogy fennmaradhassunk. Ezek felhasználása azonban ne abból álljon, hogy tagadjuk mások értékeit, hanem abból, hogy azoknál különbeket alkotunk. Szellemileg, erkölcsileg, anyagban és munkában. Majd ha ebben a vonatkozásban elérjük a nemzetek közötti szintet, akkor mondhatjuk, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! . .. IRKA TUZEX GYÓGYSZER Tele 226-8868 és 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi parcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Truman elnök meghalt Harry S. Truman az Egyesült Államok 33. elnöke a halállal vívott hosszú harc után meghalt. Elnöksége súlyosan belejátszott Magyarország sorsába. Abban a súlyos csalódásban, amelyet a szovjet szövetségessel kapcsolatban átélt, egyik tragikus ténye volt a közép- és kelet-európai államok feletti szovjet hódítás, amelyet a Szovjet nem a háborús sikereknek, hanem a nyugati szövetségeseknek, így Amerika megbízottaival és képviselőivel szemben ért el a tárgyalóasztal mellett, a nyugati hiszékenység és tájékozatlanság miatt. Harry Truman hamarosan felismerte a valódi helyzetet. Amikor elnök lett és körültekintett a külpolitikában, elmondhatta azt, amit abban az időben még mondhattak az amerikai bölcsek: Amerika még nemkerült ki vesztesen egyetlen háborúból sem, de nem hagyott el egyetlen nemzetközi konferenciát sem úgy, hogy előnyöket nyert volna. A szókimondó elnöknek tartották, nevezték és ünnepelték és mint ilyet is búcsúztatja úgy a közélet, mint a közvélemény. Idézzük néhány közismertebb megállapítását. A hosszú élet titkáról ezt mondotta: „Jól kell megválasztani a nagyszülőket. A lábak ereit működésben kell tartani minden reggel, korai sétával.” A munkáról ezt mondotta: „Nem a nehéz munka okoz bajt az embernek, hanem az, amikor nem dolgozik. Ha valakinek nincs semmi tennivalója, akkor romlik el.” Politikáról: „Sok sarat dobáltak rám, de semmi sem ragadt meg rajtam és azzal sem piszkoltam be magam, hogy a sarat visszadobjam.” A sajtóról: „Valahányszor a sajtó abbahagyja szidalmazásomat, mindig tudom, hogy rossz útra tévedtem.” Csúcskonferenciákról: „Egy káromkodásra sem érdemesek. Ketten részt vettem és semmit sem végeztünk.” A “civil rights” tüntetésekről: „Ezeket az ifjoncokat, akik most körbe-karikában rohangálnak az országban és arra törekednek, hogy a csőcselék uralmát hozzák a nyakunkra, azzal az ostoba téveszmével nevelték, hogy «Az otthon fegyelmezésére nincs szükség, a gyermekeket engedni kell, hadd nőjjenek, mint jól esik nekik.» Ez a tunya módja a család létesítésének. Az ifjonc tüntetőket gyermekkorukban nem fenekelték el elégszer. A rendőröket fel kellene szerelni a régimódi, vajas lapáttal, és fel kellene hatalmazni őket, hogy ott alkalmazzák, ahol hat.” Már 1963-ban mondotta az oroszokról és a kínaiakról: „A szovjet vezetők egyszerűen átkozott hazudozók. Még akkor sem bízom bennük, amikor az út másik oldalán állnak. 700 millió kínai nyomulhat be hozzájuk a hátsó kapun. Ezért a szovjet vezetők halálos rémületben élnek. És mi meg is akarjuk tartani őket ebben a halálos rémületben.” Koporsójánál az egész amerikai közélet megjelent Johnson volt elnök és Nixon elnök vezetésével. Négy évszak írta: Flórián Tibor A nap lenézett a hóra s kiszakasztott büszke szemével a dermedt hóból egy darabot. Megindultak a patakok. Majd arany mezőre lobbant izzó-tüzesen, izzott a sajgó, sárga füveken. Meghajoltak a búzaszálak. Madarak csőrével szőlőt csipkedett. Hulló levelek leplébe csavarta a ködben bujkáló földeket. Alvókra vattát hintett s a jégen öreg szemével elbukott. 1973. január 7. Freedom Award dal tüntették ki Tobi Erzsébetet A VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK SZÖVETSÉGE elnöksége nevében ünnepélyes keretek közt adta át dec. 11.-én Stirling György, a Szövetség Menekültügyi Bizottságának vezetője Tobi Erzsébet floridai lakosnak a Szövetség Freedom Award kitüntetését. Mrs. Tobi, aki maga is 56-os menekült, a magyar menekültek segítése terén végzett áldozatos tevékenységéért részesült a kitüntetésben, különösképpen azért, amit a 14 gyermekével szabad földre menekült özvegy Kovács Gézánéért tett. Mint ismeretes, özvegy Kovácsné és családja már több mint egy éve várt a kivándorlásra a traiskircheni osztrák menekülttáborban, amikor Mrs. Tobi szíve megesett rajtuk, sponzorságot vállalt az egész családért és lehetővé tette számukra az Egyesült Államokba történő kivándorlást. Mrs. Tobi meghatott szavakkal mondott köszönetet a kitüntetésért és hangsúlyozta, hogy akárcsak eddig, ezután is minden tőle telhetőt megtesz majd a magyar menekültek érdekében. Hol tévedt el a Szabad Európa Rádió? (Folytatás az első oldalról) Hogy a magyar osztály mennyire elhanyagolja a politikai műsort a Tanulmánynak az a része is bizonyítja, amely kimutatja, hogy az adások hány százaléka hír, kulturális, zenei, politikai és egyéb műsor. A lengyel adások 33,3 százaléka politikai, a csehszlovákoknál 38.1 százalék, a románoknál 40.2 százalék, a bulgároknál 45.3 százalék, a magyaroknál 25 százalék, tehát a legkisebb. Ez is igazolja, hogy a müncheni amerikai vezetés és azt a jelek szerint ellenkezés nélkül kiszolgáló magyar osztály illetékesei a magyar politikai műsorra kevesebb gondot fordítanak, mint a bulgár, csehszlovák, román, vagy lengyel adásoknál. 2. / A műsor megzavarása. Ezzel a Tanulmány azt kívánja igazolni, hogy ha a SZER műsorát zavarják, ezzel a rendszer maga igazolja, hogy fél a hatásától. A Tanulmány adatai szerint pl. a csehszlovák műsort állandóan zavarják, a lengyel adást egy ideig hagyták, de 1971-től újra zavarják, viszont a magyar adást a Kádár rendszer 1964 óta nem zavarja. Miért is zavarná? Kinek árt? Most már értem azt a müncheni kerekarcú gazdasági szakértőt, aki büszkén mondta New Yorkban, hogy az ő műsorát nyitott ablak mellett hallgatják. Sőt, azt hiszem, hogy a Kádárék el is rendelik az ablaknyitást, amikor a magyar osztály politikai műsora következik. Mi jól ismerjük a hazai rendszert. Megváltozott körülmények között is, élesen és harcosan összpontosít a lényegre. Kíméletlenül üldözi és támadja, aki érzékeny területét érinti (ide tartozik a politikai kérdés is, a szovjet megszállás). Ezért támadtatja azt a müncheni magyar újságíró költőt, aki tollal küzd a megszállás ellen. Csak azt nem bántja, aki köreit nem érinti. A jelek szerint ide tartozik a müncheni magyar osztály politikai adásainak többsége is. 3. A Tanulmány alaposan foglalkozik a hazulról érkezettek véleményének kiértékelésével. Valóban jelentős számú embert hallgatnak ki, kb. évente ezer—ezerkétszáz embert országonként. A véleménykutatásnak ezt a módját csak dicsérni lehet, ha a kutatást jól végzik, mert valóban a hazulról érkezett honfitársunk a legjobb alany a rádió hatásának lemérésére. A lényeges része ennek a munkának az, hogy a kérdező elfogulatlan-e, mik a kérdések, ki a kérdezett, és elsősorban, hogy a Vasfüggöny mögöttről érkező őszintén beszél-e. Véleményem szerint a Tanulmány ezen a területen alaposan elcsúszik és miután ezeket az adatokat a SZER müncheni osztályai adták, az amerikai vezetést és az illetékes magyarokat terheli a felelősség a helytelen következtetésekért, elfogultságért és a tragikus melléfogásokért. Ugyanis a Tanulmány elöljáróban leszögezi, hogy a Vasfüggöny mögöttről érkezett kikérdezettek szinte száz százalékban olyanok, akik visszatérnek „és nem menekültek, vagy emigránsok, akiknek lélektani törésük van a honfitársaikról való gondolkodásukban”. Először is ez súlyos vád a menekültekkel szemben, akik éppen azért hagyták el hazájukat, mert jól ismerik a rendszert és nem tudták tovább viselni a rájuk nehezedő szellemi, lelki, fizikai terheket. Tehát éppen a lelki törést elkerülve menekültek el. Ez a súlyos vád azonban először is a müncheni rádió magyar alkalmazottaira hull vissza, akik kivétel nélkül menekültek, emigránsok, tehát a saját adataik szerint lélektani törésben gondolkozva dolgoznak. Hogy lehet ilyen állapotban az ő kiértékelésüket elfogadni? A Tanulmány nem tisztázza, hogy a magyar osztály jelenlegi vezetőjének és illetékeseinek merrefelé hajlik a lelki törése? És ha a hazaiak véleményét kutatók ily egyszerűen el akarják intézni azokat a magyarokat, akik nem hajlandók visszatérni, tehát menedékjogot kérnek, akkor — és itt van az elfogultságuk világos bizonyítéka — miért nem alkalmazzák ugyanezt a mértéket azokkal szemben, akik visszatérnek? Minden elismerésem azoké a magyaroké, akik otthon maradva, magyarságukat, hitüket megtartva átvészelik a kommunista uralmat és a megszállást, ők az ezer év továbbhordozói. De azt tudni kell és maguk mondják el, hogy milyen szenvedésen mennek át, valóban lelki törést szenvednek, látván Nyugat tehetetlenségét és magukra hagyatottságát. Továbbá átélésük miatt megtanulták, hogy kinek mit kell mondani, mennyit és mikor. Százféleképpen fejezik ki magukat, amelynek alapja az óvatosság, vigyázat, nehogy elszólja magát. Még new-yorki irodámban is körülnéznek régi barátaim, ha beszélnek, nem hallja-e valaki. Hát micsoda közvélemény kutatás az, amely elképzeli, hogy a hazulról érkezett magyar egy vadidegennek (még ha nem is tudja, hogy SZER alkalmazott) elmondja belső titkát, véleményét, amit még családi körben is ritkán hangoztat. 4. És mik a keret kérdések? A Tanulmány szerint ezek: „Mit gondol az alábbi témák közül mi a legfontosabb feladata a SZER-nek? hírek, események magyarázata, nevelni, szórakoztatni, bátorítani, vagy esetleg más?” Tehát vallás, egyház, politikai függetlenség, szabadság, emberi jogok, szovjet megszállás nem is szerepel a kérdések között. Még jó, hogy azt nem kérdezik: Megszokta-e a szovjet megszállást? Ha a válasz igen, akkor szegény honfitársunk a közvélemény kutatás helyes útján halad. Ha azt mondja: nem, akkor a következő kérdés, mit tesz ennek érdekében. Helyes válasz ez lenne: hallgatom a SZER magyar politikai műsorát. A turisták egy része kommunista (így a válasza félrevezető), vagy beépített párton kívüli (aki hazatérés esetén jelentést tesz, tehát így adja meg válaszát), vagy a rendszer kioktatta, hogy mit válaszoljon a SZER-nek (tehát az ellenkezője igaz, annak, amit mond), vagy félő óvatos ember (aki válaszában csak arra gondol, hogy otthon ne legyen baja). Elismerem, hogy vannak olyan turisták is, akiktől pontos jó véleményt lehet kapni, de a nagy többsége a fenti kategóriába tartozik. A hazatérő turista egyéniségének, hovatartozandóságának pontos kiértékelése nélkül az egész közvélemény kutatás zsákutcába tévedt, és józanul nem lehet alapja a hazai magyarság többsége véleményének. 5. / Levelek. Ez volt sokáig (egyeseknél még ma is) a siker bűvös eszköze, ez tette naggyá Kasza zenebona műsorát. Amikor Kasza megkapta a hazulról érkezett leveleket, extázisba esett, hóna alá kapta őket és úgy repült velük főnökeihez, lába sem érte a földet, bizonyítva, hogy a magyar ifjúságot semmi más nem érdekli, csak a zene és egyre többet kérnek a rock-and-roll és hasonló zenéből. Politika, nemzeti gondolat, függetlenség .K ósdi eszmék, kit érdekel ilyesmi, így a SZER magyar osztálya el is látta az ifjúságot olyan bőséges zenebonával, hogy az egész Afrikának is elég lett volna. Ez a program valóban tökéletes munkát végzett. Ez az ifjúsági réteg le is vált a kommunista rendszertől, de egyben a magyar nemzet testéről is, mert cinikussá, közönyössé lett, akik Nyugattól azt tanulták, hogy az élet központja a testet, szellemet kificamító zene. Más levelek is közölték a SZER-rel, hogy őket a politika és hasonló gondolatok már nem érdeklik. Amikor a levelek értékét kétségbe vontam, fölényesen intettek, hogy azok értékét nem lehet vitatni. Most azután kiderült, hogy mit érnek a levelek és egyéb hazulról szerzett anyag. Megrázó, hogy a SZER ily mélyre esett a kommunista csapdában? Ugyanis pár héttel ezelőtt jelent meg a jónevű Syracusi Egyetem Kutató Intézetének kiadásában Bittman Ladislav nagy feltűnést keltő könyve „A csalás játszmája” címen (Deception Game). A szerző a csehszlovák kommunista titkosrendőrség szolgálatában állt 1954—1968 között, 14 évig és utolsó éveiben osztályvezető volt. Amikor a Szovjet fegyveresen legázolta a csehszlovák szabadság törekvést, disszidált és Amerikában kért politikai menedékjogot. Könyvében a Szovjetnek a szabad világot bomlasztó aknamunkájával foglalkozik, és főleg ennek váltakozó eszközeivel, így tudjuk meg, hogy a szovjet titkosszolgálat alkalmazta először a „levél-csomag bombát” és ezzel ölték meg Münchenben 1955 július 5.-én Cernák Matus szlovák emiscánst. (9. oldal.) Bittman részletesen leírja, hogy amikor a Szovjet észlelte, hogy a kommunista eszmék közvetlen propagálása már hatástalan, új eszközökhöz nyúltak: megtéveszteni, megzavarni a szabad világot. Erre a célra állították fel a D-osztályt, amely minden eszközt igénybe vett céljának elérésére. Ez látta el — írja Bittman — Nyugatot a kommunista D- osztálytól származó írásokkal, levelekkel. A csehszlovák részleg olyan jó munkát végzett, hogy a központot Prágában állították fel és innen képezték ki a többi vasfüggöny mögötti D-osztályokat. Stejskal csehszlovák őrnagy oktatta ki a magyar részleget, akik — Bittman szerint — szájtátva hallgatták a csehszlovák eredményeket. A magyar D- osztály — egyéb feladatai mellett — a Szabad Europa Rádió megtévesztésére összpontosította munkáját (148. oldal). Könyvének ezt a részét érdemes idézni: „Minden levelet, amit Magyarországról a Szabad Europa Rádiónak küldtek, a D-osztály átvilágítással ellenőrzött... A D-osztály egy külön csoportot alakított «Szabad Európa Hallgatói» néven, akik diákokból, munkásokból, mérnökökből, aszszonyokból állott és akik állandóan írtak leveleket a Szabad Európa Rádiónak. Ez hosszú és fárasztó munka volt, aminek hatását csak hosszú távon lehet lemérni. Ennek a külön osztálynak az volt a célja, hogy a Szabad Európa szerkesztőit félrevezesse és bizonyítsa, hogy a magyar hallgatókat a politika nem érdekli, csak a szórakozás és a zene” (148. oldal). Sajnos a magyar D-osztály jól végezte munkáját és sikerült a müncheni magyar osztály politikai műsorát üressé, erőtlenné tenni, mivel a „politika a magyar népet nem érdekli”. Mi ránk nem hallgattak a SZER amerikai és magyar illetékesei, de a D-osztály csapdájába belehulltak. Nem sok bölcsesség kell annak megállapításához, hogy a D-osztály feladatkörébe esik a Nyugatra menő turisták kioktatása, kiképzése és ellenőrzése is. Szájukba adják, hogy mit mondjanak a véleménykutatóknak, akik azután buzgón elemzik a „hazai magyarság őszinte álláspontját” ami a legtöbb esetben nem volt más, mint a D-osztály véleménye. Valószínű, hogy a D-osztályhoz tartozik a Nyelvész Kongresszus is, ahol szép magyar nyelvünk ápolása ürügyén etetik a hálójukba esett magyarokat. 6. Bennünket a SZER kérdésében kizárólag népünk jövője, sorsa érdekel. Nem vezet személyi, anyagi, vagy álláskérdés. Csak egy: a magyar nép nemzeti szellemét, függetlenségi vágyát, szabadság szeretetét, az elnyomással szemben szellemi ellenállását megtartani és erre az ifjúságot nevelni. Ha ezt a SZER nem tudja, vagy nem akarja megadni, akkor a D-osztály elérte célját. Erre pedig nincs szükség. De nagyon is szükség van arra a SZER-re, amely, idézve az alapokmányából: a politikai adásokon keresztül segítséget ad a magyar népnek, hogy szabadságát, függetlenségét békés úton elérje.