Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-02-18 / 7. szám

1973. február 18. "A labdarúgó sportban sincs hétköznapok nélkül vasárnap" (Folytatás a harmadik oldalról.) igazgatója, John Nagy a városi üdülés megbízottja. Vaclav Hyvnar, a polgármester asszisztense, a futball régi barátja, maga is nemrégen még aktív labdarúgó, Chuck Day a Cleve­land­ Press sportszerkesztője, Dennis Lustig, a Plain Dealer sportszerkesztője, Frank Welk, a Mansfield News Journal sportszerkesztője, Gene Witzky a 2. tivi állomás igazgatója, Kender G. József az acélmunkások 28. körzetének az igazgatója, valamint Louis Zahn, a Demokrata párt központi bizottságának a tagja Ohioban. Már ez a névsor is érzékelteti, hogy a futballsport vacso­rája kellő elismerésben részesül. A műsort ennek megfelelően nagy gonddal állította össze a rendezőség. ESTE FÉL NYOLCKOR az Erie-tavi Kerület fiatal elnöke, dr. Gyékényesi P. János nyitja meg néhány szóval az esti műsort. Bemutatja a díjkiosztó vacsora ceremónia mesterét, Klaas de Beert, aki a Cleveland State University futball osztályának a vezetője. Imát mond Giorgio Gasparini, a Borromeo papnövendéke, aki maga is kiváló futballista. A vacsora után a ceremónia mester bemutatja a vacsora főasztalánál helyet foglaló vendégeket. Ezután Pásztor László, aki Washingtonból, a fővárosból érkezik a vacsorára, átadja Amerika elnökének, Nixon elnöknek az üdvözletét. Cleveland WASHINGTONI POSTA (Folytatás az ötödik oldalról.) nincs szükség otthon, hiába stréberkednek egyesek! A másik, ami felkeltette figyelmemet, Várnai Ferenc pro­minens kommunista újságíró múlt év végi amerikai látogatásáról írt útinaplója a Népszabadságban. Nem bocsátkozom részle­tekbe — hogy mi tetszett és mi nem tetszett „minálunk” az elv­­társnak —, csupán egyetlen részletet ragadok ki élménybe­számolójából. Elmondja többek közt Várnai elvtárs, hogy útja befejez­tével búcsúfogadást rendeztek részére a washingtoni magyar nagykövetségen, mely — „véletlenül — írja ő — egybeesett a magyar ellenforradalom évfordulójával”. (Ha olvasóink em­lékeznek még rá, annak idején e hasábokon szóvátettük ezt a „véletlen” szándékosságot és a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség is felemelte szavát ez ellen az otromba ízléstelenség ellen.) Várnainak viszont tetszik ez az időpont-találkozás és önelégülten jegyzi meg: „Barátságosan beszélgetek az ameri­kai politikai élet neves képviselőivel, akik szívesen tettek ele­get a magyar meghívásnak. S a pikantéria: a jelenlévők közt olyanok is vannak, akik két-három évvel ezelőtt ugyanezen a napon az «eltiport forradalomra» emlékeztettek." Várnai elvtársnak sem erénye az igazmondás (miért is lenne?), mert minekünk is megvannak a kapcsolataink és pon­tosan értesültünk arról, hogy az igazi pikantéria az volt: a szóbanforgó követségi fogadáson nemhogy „az amerikai poli­tikai élet neves képviselői” nem jelentek meg, de még a State Department részéről sem volt ott senki emberfia, még a kül­ügyminisztérium sofőrje sem ... Az egyik jelen volt vendég mesélte (aki mellesleg csak azért ment e­l a fogadásra, hogy meggyőződjék róla: kik vettek azon részt?), hogy a gyérszámú vendégsereg soraiban néhány „baráti szocialista” ország kö­vetségi emberein és a potya­fogadásokon mindig szívesen lá­­batlankodó kíváncsiakon kívül egyetlen számottevő nyugati diplomatát sem látott. De nem is ez a lényeges: a jellemző az — és itt árulta el magát, a szíve mélyén lapuló aggodalmát Várnai elvtárs —, hogy idestova 17 esztendővel ötvenhat után hazai kommunis­táinknak még ma is legfőbb gondja, hogy annak emlékét fe­ledtessék. És legnagyobb diadaluk lenne, ha ez sikerülne is nekik. Nagyon is számontartják ők ezt a napot és még a gon­dolata, az emléke is idegesíti őket. Nem másért, csupán azért, mert nem felejtették el, hogyan söpörte el akkor uralmukat órák alatt a magyar nép. Ezért próbál Várnai elvtárs kínos igyekezettel — és ha­zugsággal — diadalmaskodni és dicsekedni a fogadás sikeré­vel. Mi pedig azért folytatjuk az „ötvenhatoskodást", hogy minduntalan eszükbe juttassuk azokat a napokat. Mert ezáltal magabiztosságukat ássuk alá s így — közvetve — az otthoniak sorsát tesszük elviselhetőbbé. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA város nevében a labdarúgókat Perk polgármester köszönti, Mansfield város nevében pedig Richard A. Porter polgármes­ter. A ceremónia mester üdvözli a vacsora védnökeit. Szak­jelentést a liga csapatainak eredményeiről, sportjáról és fej­lődéséről az Erie-tavi Futball Kerület Labdarúgó Ligájának elnöke, dr. Gyékényesi P. János ad. Az ifjúsági ligacsapatok működéséről ugyanezt a jelentést Andrew Sheparovich ter­jeszti elő. Ezután kerül sor a díjkiosztó vacsora ünnepi szónokára, William Killen-re. William Killen az Akroni Egyetem labda­rúgó osztályának a vezetője. A díjkiosztó vacsora következő pontja szívet melegítő ese­mény lesz, annak az elismerésnek a kifejezése, amelyet Cleve­land labdarúgói éreznek azok iránt, akik kiemelkedő jelentő­ségű munkásságra tekinthetnek vissza a futballsport érdekében végzett munkájukban. És végül ezt követi az ezévi díjak kiosztása, amelyet Frank Borroni, a Walsh Egyetem futball osztályának a vezetője vé­gez dr. Gyékényesi P. János elnökkel. Kiosztásra kerülnek a bajnoki serlegek, a legtöbb góllövőknek adott jutalmak. A vacsora műsora ezzel végződik. A vacsora elnöke Ted Papouras. A vacsorát tánc követi, amelyen a­ talpalávalót a Heged­ős- Megay zenekar húzza. A NAGYVONALÚ és valóban országos érdeklődést keltő rendezés irányítóját, a Liga elnökét dr. Gyékényesi Jánost a Vasárnap megkérte, hogy szóljon néhány szót arról, miben látja a titkát annak, hogy ennyi különböző nemzetiséggel és az eddig elfeledett labdarúgó sport művelőivel és vezetőivel ilyen sikeresek voltak az előmunkálatok. Dr. Gyékényesi P. János ezeket mondotta: — Bármilyen különösnek is hangzik, meggyőződésem, hogy az előmunkálatoknak és remélem magának a díjkiosztó vacso­rának is azért lesz sikere, mert nem hagytuk a futballsport párt­fogóit magukra az előkészülésben, hanem mi magunk, a labda­rúgók, az aktív és volt labdarúgók is keményen dolgoztunk­ a vacsora rendezésén. A clevelandi labdarúgó sport szerencsés, mert éppen akkor, amikor a labdarúgó sport iránti országos érdeklődés jelei mutatkoznak, majdnem minden csapatban olyan vezetők viszik az ügyeket, aki vagy aktív sportolók még ma is, vagy nemrégen akasztották a szögre a futballcipőt. Ta­pasztalatból mondhatom, nem mint elnök, hanem mint tény­leges játékos, hogy ennek a gyors, szellemes, mégis erőteljes sportnak igazi szépségeit, igaz érdekeit és igazi igényeit csak az érti igazán, aki annak taccsvonalon belüli életét is élte vagy éli még ma is. És a játékos vagy volt játékosvezetők­ könnyen megértik egymást. Ne értsenek félre. Igen, a futballsporthoz kell a támogató közönség és a szurkolók megértő tábora, de csak úgy érdemeljük meg ezt a támogatást, ha nem vagyunk vasárnapi futballisták, ha nem csak szerepelni akarunk a pá­lyán, hanem szeretjük annyira a labdarúgó sportot, hogy annak­­hétköznapjaival is törődünk. A futballistának sohasem szabad elfeledni, hogy hétköznapok, edzés, odaadó sportélet, egyleti gondok és azok vitele nélkül nincs vasárnap sem, amikor fel­húzhatjuk a mezt. — Örülök annak, hogy a siker jelei mutatkoznak és or­szágos érdeklődés jelentkezését látom a labdarúgó sport vonat­kozásaiban. A vacsorát sem magáért a vacsoráért rendeztük. Nem azért, hogy jól vacsorázzunk és jól kibeszéljük magun­kat. Hanem azért, hogy a város labdarúgói végre állandó pá­lyához jussanak, ahol az egészségügyi követelményeknek meg­felelő viszonyok között tudjuk a labdarúgást fejleszteni. A díj­kiosztó vacsora tüntetés, megértetése annak, hogy milyen erős a clevelandi labdarúgás sportban és társadalmilag is, és, hogy ehhez méltóan olyan nagy metropolis, mint Cleveland, nem lehet meg állandó és csak a futballsportot szolgáló korszerű pálya nélkül. A díjkiosztó vacsorát a liga azért rendezte meg rendkívüli keretek között. És minden megjelenő, aki ott lesz a vacsorán, ennek a fontos célnak az elérésében segít. Dr. Gyékényesi P. János, amint ebből látható, nemcsak a Liga elnöke, hanem a magyar csapat, a Cleveland Magyar Atlétikai Club labdarúgó csapatának egyik oszlopos játékosa is. ★ Jegyvétel február 18-ig. Jegyrende­tés és felvilágosítás február 18.-ig minden hétköznap 6 és 9 óra között a következő telefonszámon: 751-5420. A díjkiosztó vacsora belépő és va­csorajegye 5 dollár. Ezeréves magyar kereszténység (TORONTO, Kanada­) A KATOLIKUS FÉRFIAK TÁRSULATÁ­nak januári gyűlésén Bíró Béla tartott elő­adást a XIV. és XV. század­ról. Mérnök létére nemcsak nagyszerű történelmi előadást nyújtott, hanem két évszázad eseményeit dolgozta fel. A nagy anyagra való tekintettel csak néhány érdekességet ragadunk ki az elhangzottakból. III. Endre király az utolsó Árpád-házi uralkodó volt (1301) s utána Korvin Mátyás és Zápolyai János magyar szár­mazású király történelmünk­ben. A XIV. és XV. sz. a ma­gyar nagyhatalmi politika fény­kora. A pápa által is támoga­tott Károly Róbert (1310—42) érdeme, hogy megfékezi a kis­királyokat, mint Csák Mátét, stb. A XIV. század legkiemel­kedőbb alakja az Anjou-házból való Nagy Lajos király, 40 évig uralkodott (1342—1382). Bá­tor, közvetlen, erényes jellemű. Biztosítja a jobbágyok szabad költözködését, szabályozza ja­vadalmukat, megalapítja az első magyar egyetemet Pécsett. Újabb püspökségeket is szer­vez. Legyőzi a törököt, bolgárt, szerbet, meghódítja Boszniát, térdre kényszeríti Nápolyt, Velencét adófizetésre kötelezi, végül Lengyelország királyává és lesz. Birodalmáról így em­lékezik meg Petőfi Sándor: Nagy volt hajdan a magyar. Nagy volt hatalma, birtoka. Magyar tenger vizében­­húnyt el Észak, kelet s dél hullá­­csillaga. Zsigmond király 50 évig volt trónon (1387—1437) s ezzel a leghosszabb ideig uralkodó ki­rályunk volt. Egyúttal német­­római császár és lengyel király is. Nagy érdeme, hogy létre­hozza a konstanci zsinatot (1417). Zsigmond uralkodása alatt kezdődik a török vesze­delem, melytől egyelőre Hu­nyadi János hadvezér, majd kormányzó, menti meg az or­szágot. Legnagyobb győzelme a nándorfehérvári csata 1456- ban, melynek örömére a pápa elrendeli a déli harangszót. Fia, Mátyás király (1458-90) állandó hadsereget szervez, tá­voltartja a törököt, az igazság­szolgáltatást rendezi. Műveit, reneszánsz uralkodó, híres könyvtárat szervez, Pozsony­ban megalapítja második egye­temünket. Olaszos kultúra és művészet fejlődik ki Magyar­­országon. Meghódítja Csehor­szágot, Sziléziát és elfoglalja Bécset is. Halálával nemcsak oda lett az igazság, de — amint­­a továbbiakban látni fogjuk — sírba szállt a magyar füg­getlenség is. MFL Üzletfeleinkhez intézett üzeneteink egyike. Vannak kritikusaink, akik azt mondják, hogy az elektromos ipar nem végez elég kutatást és újítást Ezek 32 billió dollárt tévednek. Ugyanis ennyit tesz ki az a költségvetés, amelyet az Illuminating Company és más elektromos vállalatok, amelyek a részvényesek tulajdonában vannak, az 1970-ben kezdődő és 1999-ben végződő Már ma is úgy látszik, a költségek sokkal magasabbak lesznek minden évben 1 billió dollárnál egészen­­ 2.000 évig. És, természetesen, ez lesz egyik oka annak, hogy az elektromos ráták ország­időszakra szánnak — hogy megjobbítsák a környezetünket, megvédjék természeti kincseinket és hogy jobban szolgálják — Önöket, íme, itt van néhány célkitűzés: Jobban vigyázni az ipari víz és levegőszennyeződéssel. Hatásosabb szennyvíz levezetés és megbízhatóbb szemételemésztés. Napenergia. Hajtó cellák. A szén gázosítása. A hajtóenergiák kéntelenítése. Breeder reaktorok építése. Földalatti hajtóművek technikája. És sok, sok más, szerte fel kell menjenek. De ha azt mérlegeljük, hogy a kutatás és az újítás programja mit eredményezhet,­­ párosítva a kormány és más nagy ellátó szervezetekkel — akkor egyet kell érteni azzal a felfogással, hogy mindez megéri azt a sok millió dollárt, amelyet mi ebbe — az Önök segítségével bele fogunk fektetni. Zie ILLUMINATING^®^ Németh Ernő: Szintézis örvénye van a zúgó vizeknek, indulataid ha elragadnak hamis pénzzel a bánat fizet meg, árnyéka vagy már csak önmagadnak. Magányos út, hol senki sincs veled, tovatűnnek a lidérces álmok, az ösvények porát ha fölvered,­ a délibábot fordítva látod. Egyedül vagy a lét-nemlét határán s ebben az őrült önkívületben bőrödre alkuszik már a sátán, fölismered, de szemed se rebben. Az arcod halványzöld alabástrom, megtagadod a földi álmokat, föllángolsz még, mint szén a parázson s a súlytalanság ölébe fogad. Levelekből, írja Rev. Szépe László „Ember, küzdj és bízva bízzál." (Madách) BARANYA VÁRMEGYE II. Visszaemlékezésünk a múltra, az otthoni áldott tájakra, legyen mindig megnyugtató érzés számunkra. Töltsön el büszkeséggel, hogy Isten egyik legszebb völgyéből és egyik legőszintébb népéből származunk. Ahogyan Széchenyi mond­ta: Egy népnél sem vagyunk alábbvalók. Csak az ilyenféle visszaemlékezés ad erőt, hogy továbbra is tegyünk valamit azért az áldott országért. Siránkozó nosztalgia, üres ábrándképek csak megzavar­nák lelki békénket, még ha színes csomagolásban is küldöz­getik őket otthonról. Józanul kell látnunk, hogy a múlt emlékei, sőt a történelem tényei is más fonnábant látszanak a mi oldalunkról mint a másik oldalról. Ma nemcsak a napi híreket hamisítják meg, hanem a biblia egyes részeit és a történelem tényeit is célszerűen megmásítják. Amikor vármegyéinkre emlékezünk, akkor a beküldött levelek személyi élményei mellett, néhány történelmi adatot is kell említenünk, még ha szárazzá is teszi ez a beszélgeté­sünket. Ezek az adatok jöhetnek erről vagy arról az oldalról, lehetnek vita tárgya. Továbbítom, ahogyan küldik a leve­lekben. * Baranya megye történelmi részleteit egy kedves leve­lezőmtől kaptam. Úgy gondolom, hogy Baranyának és kü­lönösen­ az Ormányságnak egyik legalaposabb szakértője, népi ismerője. Az ő leveléből idézek. ... „Baranya vm. területe 1891-ben 5133 km 2, lakossága 322 ezer volt; 1962-ben területe 1­500 km 2, lakossága pedig 399 ezer (!). Mint hazánk nagy részét, Baranyát is szám­talan népfaj lakta a honfoglalás előtt: kelták, rómaiak, hunok, keleti gótok, avarok, longobardok. A régebbi (191­5 c.) felfogás szerint a kőkori települések általában a hegye­sebb, barlang­vidékeken voltak, — ma már ismert tény, hogy a Dráva vonala és az Ormányság is, már akkor is sű­rűn lakott terület volt. Az u. n. „lengyeli” kultúra kőeszkö­zei Kr. e. 2—3000 évesek. Anonymus szerint, Árpád átkelve a Dunán, seregének egy részét Baranyavár felé küldi. Ba­­ranyavár sokáig központja a megyének, Árpád­ Etelének adományozta ezt a területet. A honfoglaló ősök nevét talál­juk számos község nevében: Árpád, Bogád, Szabolcs, Hetény, Várkony, Budafa, Abaliget, Gyula, Bélavára, Baksa, Ócsárd, stb. Baranya nevét Borona szláv eredetűnek vallják egye­sek, de erre nincs bizonyíték. Kálmán prof. szernt lehet magyar vagy kelta név. Amerikában élő néhány tudós szu­­m­it származásúnak ítéli meg. A megye székhelye Pécs, 150 ezer lakóval, ősi település. A A rómaiak is szívesen telepedtek itt le és a várost Sopianné­­nak nevezték. Pécs neve is lehet szláv vagy kelta, eddig nincs rá bizonyíték. — A dóm és környéke a város magja. A dóm alatt ma is láthatók a római kor keresztény sírkamrái. A Jakabhegyen töredékek a pálosok kolostorából. (Eusebius esztergomi kanonok alapításából, 121­1 után.) — A Kalán nemzetségből való Vilmos püspök Nagy Lajos király kan­cellárja volt (1358); nagyrészt az ő érdeme, hogy Pécs egye­temi város lett. Itt élt Janus Pannonius püspök, a nagy humanista és költő. Pécs városa 1972. márc. 27.-én ünne­pelte Pannonius 500 éves évfordulóját és emlékére szobrot emeltek a püspöki palota előtti várkertben. A Baranya­­apátságot a Moys-nemzetség alapította; egyik nevezetesebb apátja Lőrinc, 1220-ban. A Pécs közelében fekvő Cserkút temploma Árpád-kori; a közelmúltban restaurálták; 3 kü­lönböző korból való ősi falfestménye van. A Mecsek északi lejtőjén, Magyaregregy határában a közelmúltban helyre­állították a festői Máré­ várát. Pécsvárad egyike azoknak a kolostoroknak, melyeket Szent István alapított, 1015 kö­rül. Baranyához tartozik (20 év óta) Szigetvár, Siklós. Ebben a megyében, van a gyászos emlékű Mohács is, ahol II. Lajos királyt (1526. aug. 29.) az ütközet után a Csele pa­takban halva találták. (Az újabb történetírók szerint nem fulladt a patakba, hanem meggyilkolták ... ) A Dráva-part kb. 1­ 5 km széles földsávja az Ormány­ság. Feltehetően az u. n. előmagyarokkal, a honfoglalást megelőző században települtek be és mint első honfoglalók szerepeltek. A huszas években még az ősi ö-ző nyelvjárással beszéltek. Ma már a fiatalok alig értenek belőle. (Pl. az ormánysági ember így invitálja barátját: Gyüjjék kee, egyék ce kis karoinát hajdinává . Jöjjön kend és egyen egy kis sültszalonnát tojásrántottával.) Az Ormányság egyik leg­nagyobb községe Sellye, ahol a legújabb adatok szerint vár is volt,­­mely talán megelőző példaadás volt a török elleni hősiességnek a Szigetvári védőknek is ... ) — Sellyén építet­ték az Osztrák-Magyar Monarchia első gőzhajóját, 1817- ben ... stb. stb.” Ha valaki erről a vidékről való, abban ezeknek a hely­neveknek felsorolása bizonyára régi, kedves szép emlékeket idéz fel. Biztatást, hogy tegyünk valamit ősi földünkért. Aki más vidékről való, az talán felidézi saját vármegyéjét és egyéni emlékeivel, szép színesen leírja és beküldi közlésre. 7. oldal

Next