Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)
1974-03-03 / 9. szám
HONTALAN MAGYAR KULTÚRA ördöngős korunk és kortársaink Az ördög megcsóválta a farkát és eltűnt a háztetőről A mai ember már rádöbben arra, hogy nem foglalkozott eleget azokkal az élőlényekkel, háziállataival, akik körülötte élnek és leghűségesebb szolgálói. Vannak emberek ugyan, akik meg tudják értetni magukat kutyájukkal, lovukkal, vagy macskájukkal, a delfinek amerikai kísérleteiről csodákat beszélnek, írnak és filmet is készítettek, azonban a tudományos kutatás ezen a téren — bizony — elmaradt. Az egyik német tudós, Konrad Lorenz kapott ezen a téren kifejtett kutatásaiért Nobel-díjat. Konrad Lorenz, az összehasonlító viselkedéslélektan Nobel-díjas kutatója. A "Salamon király gyűrűje" című műve, melyben az állatok szokásairól, természetéről ír, joggal híres könyv. Népszerűségének bizonyításaként elegendő az első angol kiadás kilenc utánnyomására utalni. Az egyik legjobb ismeretterjesztő könyv, amit valaha az állatok természetéről írt egy természetfilozófus. A természetfilozófus az állatok körében végzett kutatásairól írva, tréfásan ezt mondotta: — Salamon király, mint írva vagyon, társalgóit az állatokkal, a madarakkal, a halakkal és a férgekkel. Hát ehhez én is értek. Valamennyi állattal ugyan nem tudok társalogni, mint állítólag az öreg király annak idején, vagyis nem tagadom, e téren hátrányban vagyok. Hanem azzal a néhány állatfajjal, amelyet jól ismerek, egészen tűr,hetően beszélgetek. Közöljük könyvéből, hogyan lett kísérletei során ördöngőssé Konrad Lorenz. A csókák életét tanulmányozta és rájött, hogy ha valaki egyszer úgy közeledik a csókákhoz, hogy azok megrémülnek tőle és gurrogni kezdenek, abban az emberben soha többé nem bíznak meg, sohasem feledik el ijedelmüket. Mivel a csókák barátságát fenn akarta tartani, viszont a kis csókákat tudományos megfigyelései miatt, amíg a fészekben voltak, meg kellett gyűrűzni, ez nehéz probléma volt. Ha egyszer a fészekhez nyúlt és megyűrűzte a kis csókákat, többé soha nem fogadták a csókák bizalommal. Sem az öregek, sem a fiatalok . . . A megoldás, amikor rájött, fölöttébb egyszerű volt: Álruha! Ha álruhában végzi a gyűrűzést, a csókák nem ismernek rá, azt hiszik más gyűrűzte meg a fiókákat s megmaradnak jóbarátai. De hát mi legyen az álruha? Ez is egyszerű volt. Ott hevert a padláson egy ládában, a keze ügyében, és céljainak nagyon is megfelelt, jóllehet normális körülmények között csupán december hatodikán. Szent Miklós napján használta: egy pompás, csupa szőr krampuszöltözék, hosszú szarvakkal, álarccal, amely az egész fejet beborította, és hatalmas, bolyhos, mereven elálló ördögfarok lógott rajta. "Te mit képzelnél, nyájas olvasóm, —írja a Nobel-díjas tudós —, ha egy szép júniusi napon vad gurrogást hallanál az egyik magas, csúcsos háztető felől, s felpillantván, meglátnád magát az ördögöt, szarvakkal, farokkal és patákkal, amint nyilván a hőségtől lógó, hosszú nyelvvel, fülsiketítően gurrogó fekete madarak rajának közepette kéménytől kéményhez mászik? Gondolom, az összbenyomás ezúttal elterelné figyelmedet arról a hétköznapi tényről, hogy a sátán laposfogóval jelzőgyűrűket erősít a csókafiókák lábára, majd a kismadarakat gondosan visszahelyezi fészkükbe. Én is csak a meggyűrűzés befejeztével vettem észre, hogy a falu főutcáján sűrű tömegbe verődtek az emberek, és ájult rémülettel meredtek rám. Ha bemutatkozom és leveszem az álarcot, az egész testgyakorlás értelmét vesztette volna, miért is barátságosan megcsóváltam feléjük ördögfarkamat és elpárologtam a padlásablakon keresz-Gondoljunk a kisgyermekekre Kiszámították, hogy az 1945 óta végzett atomkísérletek következtében a mostani nemzedék annyi sugárzást kapott, mint az összes természetes sugárzásnak (tehát a kozmikus sugárzásnak, a földkéregsugárzásnak stb.) a fele. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a következő generációban kétmilliárd utód közül félmillió születik öröklött betegséggel, csak azért, mert szüleik atombombát robbantottak. A sugárhatás nem kíméli a központi idegrendszert, a szemlencsét és egyéb szöveteket sem. A stroncium például, a cézium és a jód mellett a leglényegesebb károsító izotóp, előszeretettel rakódik le a csecsemő és a kisgyermek csontjaiban és ott hosszú évekig sugároz. A légkör, a vizek és az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének súlyosságát éppen a csecsemők és gyermekek csontjainak radioaktív stroncium-tartalmán lehet a legjobban lemérni. A fejlődési rendellenességek legnagyobb százaléka sugárártalom hatására jön létre. Nehogy komputerrel állítsák össze az olvasókönyvet Manapság a komputereket már mindenbe beavatják. Nincs olyan tudományos vizsgálódás, elemzés, melyben nem használnák a komputert. Úgyannyira, hogy a gondolkozó fők immár gyanúperrel élnek a komputer használatát illetően és sok figyelmeztetés hangzik el: a komputer nemcsak kellemes segítőtárs lehet, hanem kellemetlen ellenőr is... Legújabb hír azt mondja: ausztráliai pszichológusok napról napra magnetofonszalagra vették ötéves gyermekek egymás között és a felnőttekkel folytatott beszélgetéseit. Ezeket a hangfelvételeket azután koputerrel dolgozták fel azzal a céllal, hogy kiderítsék, milyen szavakat és szókapcsolatokat használnak leggyakrabban az iskoláskor előtti gyermekek. Kiderült, leggyakrabban az “én" szót használják. Ezután következnek az "akarom" és "leszek”, a "szeretem”, típusú kifejezések. Egy ötesztendős gyermek naponta átlag 11.000 szót használ. Ennek a vizsgálatnak nem csupán valamiféle kíváncsiság volt az indítóoka: a pszichológusok és a pedagógusok azzal indokolják a kísérletet, hogy tudni akarják, "milyen szókincset használhatnak legjobban a kisdiákok tankönyveiben ahhoz, hogy a gyermekek az új fogalmakat és szavakat minél könnyebben sajátíthassák el." Csak aztán nehogy gépagy állítsa össze az olvasókönyvet is . . . .. . nem voltak ott, azok sokat mulasztottak, mert a hangulat, a zene és a büfé nagyon jó volt, nem is említve az ötletes és mulattató jelmezeket. A rendezés kitűnő volt. Wégling István elnök újból igazolta, hogy a múlt évi bálon a MHBK földrészvezető által minden magyar ügyben kifejtett munkásságáért átnyújtott ezüst Signum Laudis”-t megérdemelte. Nagy tetszést váltott ki időszerűségével az arab olajsejkek csoportja, melyet a Wögling-fiúk feleségeikkel és Hargittay Péter alakítottak. Színes volt a mexikóiak jelmeze, Holky Istvánné és Pattay Károlynéval. Szarka Eszter és Ewendt M. mint ,,monster"-ok nem voltak olyan félelmetesek, mint amilyen mulattatok. A fürge rabló álarca alatt Bohánszky Viktorné rejtőzködött. Piroskát a Farkasa több kísérlet után,sem tudta felfalni, így Gáspár Istvánná és férje nagyszerűen mulattak az álarctalanítás után is. Hiánypótló volt Páncélos Anna és Varga Kenneth magyar népviselete. Merészen ötletes volt Papp Zsuzsa és Frigyes Dezső a második világháborús német katonai jelmezben. Sok derültséget keltett Dömötörfy Zsolt és felesége, mint bohócok. Finom és elegáns volt Fáik Viktorné, Teli Vilmos jelmezében. Ügyesen imitálta pingvin jelmezében Szentmiklósy Éles Gézáné, a hideg égöv frakkos madarát. Ellentmondva önmagának, skót legénynek öltözött Erőssy József. Találó jelmezt választott Matavovszky Kati, mint Rákóczi hegedűse, Cinka Pannaként. Sok sikert aratott Déry Bea hajasbaba jelmezében. A különben hallgatag Dókáné Révy Magda kofának maszkírozta magát, eredményesen, mert még a legközelebbi hozzátartozói sem ismerték fel. Bárány Lászlóné egy ,,Bobby"-t személyesített meg, üldözve és gyanakodó tekintettel kísérve az ,,Apacs” Bánk László minden mozdulatát, ebben segítségére volt Bohánszky Viktor mint ,,Zsaru". Deby Lane egy ellenállhatatlan cigánylányt alakított. Búza Györgyné a tragikus sorsú Stewart Mária jelmezében jelent meg, hóhérja viszont György volt — ellentétben a valósággal. A jelen idők hangulatának megfelelően ifj. Faik Viktor arab olajbárónak öltözött, és annak fesztelenségével mozogva hódította az ámult bámulókat. A bál bevételéből a következő segélyeket küldte az egyesület: Magyar Caritas München 140.00, Olaszországi tábor 140.00, Spittali gondozó 150.00, Klagenfurtin gondozó 150.00, Salzburgi Caritas 170.00, Braunaui gondozó 80.00, Rév, Teleky Burgenland 90.00, Tóth Imre Törökország 30.00, Szent Imre egyház, elmaradott gyermekek iskolája. EG. Nincs többé kopasz fej, csak színes hajzat Ki ne emlékeznék arra a régi és békés csatakiáltásra, amely így szólt: "Nincs többé kopasz fej, csak talpig érő homlok!” Valamikor ezzel azok a középkorú daliák biztatták magukat, akiknek érthetetlen okból egyszerre lekopott a hajzatuk — főként — a homlok körül, ahol ez legjobban látható, bár sokan veszítették gyapjasságukat az erősebb nemből — a fejük búbján is. A mi napjainkban ez már nem probléma. Mert ha valaki elég gazdag, mint ama kopaszodó radikális a szenátusban, szerátori kopaszába szálanként eltettet hajat, így dúsítván kellemetlenül magasodó homlokát. Ha pedig valaki nem ennyire jómódú, akkor parókát csap kobakjára. És azt festi is esetleg. Ezt újabban még a futballdrukkerek is megteszik. Az angol sajtó szernt a leglelkesebb brit futballrajongók körében új hobby kapott lábra, elsősorban persze a fiatalok körében. A szurkolók a hajukat kedvenc klubjuk színére festik. A Walsall klub hívei állnak a mzogalom élén: csapatuk legutóbbi mérkőzésére többszázan piros-fehér hajjal jelentek meg. Képzeljük el a Fradi-szurkolókat zöld-fehér hajzattal . . . Magyar segély: Hasznos mulatság ,,Nincs a világnak elhagyottabb népe a, magyarnál” — szól a mondás, de a legárvábbak azok az öreg magyarok, akik idegen országok kegyein morzsolgatják keservesen fogyó életüket, mert rájuk senki sem gondol a ,,Magyar Segély”-en kívül. Rájuk gondoltak azok is, akik a Magyar Segély Jelmezbáljára elmentek, vagy akik adományaikat elküldték erre a nemes célra. Akik ott voltak a jelmezbálon, azok jól mulattak, akik A magyar ember és a kocsma (Adalék a Petőfi-jubileumhoz) Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Véget vetik a zenének, S hazamennek a legények. A MÚLT ESZTENDŐBEN számos emlékezésben, tanulmányban és cikkben emlékeztettük olvasóinkat arra, hogy 1973 a nagy magyar költő, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója. Elkésetten hadd tegyünk a megemlékezésekhez egy érdekes irodalomtörténeti felfedezést, amely katolikus egyházunk egyik nagy főpapjával köti össze a nagy költőt. Felsőegri Pyrker László (1772—1847) egri érsek a főpap, aki Nagylángon, Fehér megyében született. A németnyelvű irodalom neves művelője volt és a német irodalom úgy is tartja őt nyilván, mint szépszavú, német költőt. Papi hivatását a lilienfeldi (ausztriai) cisztercita szerzetesek között kezdette. Cisztercita perjel, majd apát is lett Ausztriában. Közben megjelentek német epikus költeményei is Stuttgartban. Magyar tárgyú német drámákat is írt. Mivel magyar származású volt 1818-ban szepesi püspökké nevezte ki a Szentatya. 1820-ban velencei pátriárka, 1827-ben egri érsek. A szegények, a művészet és a tudomány bőkezű pártfogója volt. Élete valóságos regény. Még mint fiatalember a tengereket járta, kalózok fogságába esett, majd kiszabadulva visszatért szülőfalujába, s csak azután indult Magyarországból Ausztriába, hogy felvétesse magát a szerzetesrendbe. Ezen az úton valamelyik faluban élte át azt a történetet, amelyből később Petőfi Sándor megalkotta egyik legszebb költeményét. EGY MAGYAR IRODALOM BÚVÁR Árvay Árpád ugyanis felfedezte, hogy egy régi, 1880-ban kinyomtatott német könyvben, a Bajorországban, Regensburgban megjelentetett és prédikációk céljaira összegyűjtött példagyűjteményben megtalálható a "Falu végén kurta kocsma” Petőfi költemény alapjául szolgáló történet. A könyv címe "DER PRÄDIGER UND KATECHET" (A hitszónok és a hittanító). A könyv végén közölt "Doch noch ein Fünklein Gutes” (Mégiscsak él sziklácskája a jónak) cím alatt olvasható a történet, amelynek magyar fordítása így szól: "PYRKER LÁSZLÓ, a későbbi egri érsek, 1807-ben Tirizben volt plébános, és itt egyik prédikációjában ezeket mondta el: «1792-ben útban voltam az alsó-ausztriai Lilienfeld felé, hogy ott a szerzetesrendbe való felvételem végett kopogtassak a cisztercitakolostor kapuján. Vándorlásom közben eljutottam egy faluba, amelyben elől urasági épület emelkedett. Mellette állott a vendégfogadó, és ezzel átellenben kis kunyhók sorakoztak békésen egymás mellett. Már este volt és a holdfény álmodozóan nyugodott az épületen és a szalmatetőkön. Szálláshelyet kellett keresnem, hogy ott eltöltsem az éjszakát. A vendéglő ugyan barátságosan hívogatott, ám belőle vad, zűrzavaros tárma zúgott felém, amely nem éppen táplált bennem jó véleményt a szálláshely iránt. Mégis a fáradtság, éhség és szomjúság meg az éjszaka betérésre kényszerítettek. Abban a pillanatban, amint ajtót nyitottam, megláttam néhány vad külsejű és magastartású fiatalembert. Verték a cimbalmot és a legények szinte dühödten táncoltak, cipőjük sarkával taposva a padlót, hogy az ingott és az ablakok remegtek. «Hej! — kiáltott az egyik — te cigány, játszd el a legeszeveszettebb nótádat, mert ma eltáncolom testemet és lelkemet!» Egy másik kiáltott: «Kocsmárosné, hej, ide a legjobb bort, amely olyan vén, mint az öregapám volt! Ma az utolsó filléremet is el akarom inni!» Ilyen ordítozás és tobzódás közepette egyszer csak kopogtatnak kint az ablakon. Kinyitják, érdeklődnek az óhaj iránt, hát egy szolga a közeli urasági házból így szól: «Az uram kéret benneteket, ne lármázzatok olyan borzalmasan, mert nem tud elaludni, pedig már késő éjszaka van!» A fiatal legények a hetykeség gúnyos fintoraival és visszataszító röhögésével kicsúfolják a szolgát és kiáltják: «Menjen pokolba az urad!» — becsapják az ablakot, s egyikük megparancsolja a cigánynak, hogy még vidámabban verje, mint eddig, még ha az ingét is kell odaadnia ennek a muzsikának az árában. És megtöltik a poharakat, s kiürítik hatalmas kortyokkal, s megkezdődik a cimbalomzenének, az ujjongásnak és táncnak olyan őrülete, hogy az ember egy pillanatra valóban a pokolban képzelhette magát. De hallga! — ismét kopognak halkan, majd erősebben az ajtón. Senki se törődik a kopogással. Nyílik az ajtó, s egy halott halvány gyermek lép be reszketve. Könnyek között szólásra nyílik az ajka, és könyörög: «Ó, daloljátok valamivel halkabban nótáitokat az én anyám oly beteg, hogy nem bírja ki tovább lármátok mellett! Ó, az én beteg, haldokló anyám!» ... A gyermek zokogva távozott. És lám, a vad legények közül egy sem adott a gyermeknek mocskos választ. Sőt, intettek a cigánynak, hogy hallgasson el a cimbalmával, gyorsan kitták poharukat, kifizették számlájukat, és csendben szétszéledtek ki-ki a maga kunyhójába. Tehát mégis csak volt a jónak egy kis szikrája, egy szikrácskája az emberies érzésnek ezeknek a dorbézolóknak a szívében!»” AZ IRODALOMTUDÓS, de olvasóink is megállapíthatják ez ugyanaz a történet, amelyet Petőfi Sándor megénekel a “Falu végén kurta kocsmá”-ban. A kérdés, amely az irodalombúvárt érdekelte: hogyan talált a történetre Petőfi Sándor? Az érdekes kérdésre az irodalomtudós több választ talál, azonban a legvalószínűbb válaszra ez a következtetése jut el: Pyrker Lászlóval a történet Petőfi Sándor születése előtt tizenhat évvel esett meg. A könyv viszont, amelyben közölték a történetet, Petőfi Sándor halála után 31 évvel jelent meg. Petőfinek ezt a versét pedig —■ habár azt Petőfi 1847. augusztusában írta — csak a halála után, 1851-ben a rendőrség által elkobzott Emich-kiadásban tették közzé. Az egri érsek akkor már halott volt. 1847-ben halt meg, így tehát Petőfi Sándor életútját vizsgálva az irodalomtudós arra következtet, hogy a költő a történetet valószínűleg 1844-ben, téli gyalogútján hallotta, amikor Debrecenből Pestre igyekezett és megpihent Egerben, ahol a téli gyalogutast az egri papnevelde fogadta és látta szíves vendégeként. Az egri papneveldében töltött napok alatt, mint Petőfi későbbi levelezéséből kitűnik, meleg barátságot kötött Tárkányi Bélával, a fiatal papköltővel, aki a látogatás idején az érseki irodában dolgozott. Tárkányi, sok ma is ismert egyházi dal szerzője, hallhatta magától az érsektől az érdekes történetet és elmondta új barátjának. ÍGY TEHÁT A KÖLTŐ, a téli vándor szedte fel a magyar ember természetére annyira jellemző történetet és az a költő lelkében a magyar költészet egyik igazgyöngyévé vált. Három évig tartott, amígazzá vált. - _____________- ---------- Bécs felé fordult mindenki Mélységes fájdalommal értesült nemcsak a magyarság, hanem a jóérzésű emberek zöme szerte a világon VI. Pál pápa bizonyára kényszerű intézkedéséről, amivel Mindszenty József hercegprímástól megvonta az esztergomi érseki címet. A magyar egyházi életben Szent István első királyunk, tehát több mint 900 év óta vezető egyházi és közjogi méltóság jellegét a Széchenyi óta legnagyobb magyar az Óhaza idegen megszállása óta nem gyakorolhatta ugyan, de mint az emberi jogok ékesszóló védelmezője, állandóan borzolta vezető nyugati körök lelkiismeretét a magyarság cserbenhagyása miatt. Ez évek óta izgatta a Moszkvát kiszolgáló hazai kommunistákat, álcák azt szeretnék elhitetni népünkkel, hogy túlkapásaik feledve, és nincs többé szabadságra remény . . . Szószékjeink, hírlapjaink, rádióállomásaink mint egy ember hangoztatják együttérzésüket a tengeren túlra szakadt magyarságot is magas kora dacára felkereső Hercegprímásunkkal. Anyanyelvünk legszebb virágaiból font koszorúk szálltak Bécs városa felé, ahol a Pázmány Péter alapította papnevelde szolgál a legújabb megpróbáltatás keresztjét hordó Mindszenty József szerény otthonául. Szívettépő, költői szárnyalást, szózatok hangzottak el, nem egy, imádságnak is beillő rádióbeszéd. A bécsi Boltzmangasse 14-es címre számtalan távirat és levél indult nemcsak Észak- és Dél-Amerikából, persze Európa nyugati országaiból, sőt Dél-Afrikából, ahonnan a Prímás nemrég tért haza, és Ausztráliából is. (De a Vatikán szintén értesülhetett az elhatározás szabadföldi visszhangjáról.) Báchkai Béla Emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra A Szent Imre Kultúregylet védnöksége, alatt, március 3.án, vasárnap d. u. 4 órakor irodalmi délután lesz a Szent Imre egyházközség, nagytermében (1860 West 22. Sz.) A műsorban Csokonai versek, dalok és Dorottya C. komikus eposzának részletei szólalnak meg. Sirchich Lászlónak, a Kultúregylet elnökének kezdeményezésére az előadók névsora a múlt és jövő összefogását jelképezi. Az irodalmi rész közreműködői Papp Zsuzsa, Szarka Eszter, Fábry György, Frigyes Dezső, Ritly Endre és Somogyi Léla Buzáné, Ormay Ildikó Csokonai dalokat ad elő korhű feldolgozásban, Győryné, Mező Margit zongorakíséretével. A műsort összeállította és az összekötőszöveget írta Beniczky Ádámné. Minden irodalomkedvelő és hagyománytisztelő honfitársat szeretettel hív a rendezőség. Petőfi jubileum Syracuse-ban A SYRACUSEI MAGYAR TÁRSASÁG baráti körben ünnepelte meg Petőfi Sándor halálának 125. évfordulóját. Az ünnepséget Babrigg István, rendezte: előadásában Petőfi iskolai éveiből vett kedves események felelevenítésével színezte az amúgy szomorú élettörténetét. A versek szavalásával és olvasásával Petőfi szelleme jött a jelenlevők közé, akik megcsodálták újra egyszerűségében is gyönyörű, tősgyökeres nyelvezetét, mesélő verseinek üdeségét, gondolatainak nagyszerűségét. Szavaltak: Rézbányai József és Rézbányai Katalin. Verseket olvastak: Monostory Lászlóné, Nagy Pálné és Paikert Terézia. GYÁSZHÍR Petrásy Zoltánné, Erzsébet, elhunyt Magyarországon. Február 19.-én temették. A Dr. Petrásy és Dr. Szabó családok gyászmisét végeztettek az elhunyt lelki üdvéért az erdélyi ferencesek youngstowni kegykápolnájában.