Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-01-05 / 1. szám

V­ízkereszt ! Olvasmány Izajás próféta könyvéből (60, 1-6) Készülj fel gyújts örömfényeket. Jeru­zsálem! Eljött világosságod: az Úr dicsősé­ge ragyog fölötted. A földet sötétség borít­ja, a népeket homály födi, de fölötted föl­ragyog az Úr, és dicsősége látható lesz ben­ned. Népek jönnek világosságodhoz, kirá­lyok a benned tündöklő fényességhez. Nézz körül és lásd: mind összegyűlnek, és eljön­nek hozzád. Fölkerekednek fiaid a messze­ségből és lányaid minden tájról. Ha majd látod, boldogság tölt el: szíved csodálkozás­tól és örömtől remeg, mert tengernyi sokaság özönlik feléd. Karavánok lepnek el, tevék érkeznek délről és keletről. Eljönnek mind­nyájan: aranyat, tömjént hoznak, és az Úr dicsőségét hirdetik. Ez az Isten igéje. Zsoltár (1, 2, 7-8, 10-11, 12-13) Hódoljon előtted, Istenem, a föld min­den királya! Isten, ítéletedet add át a Királynak, igazságodat királyi Fiadnak! Igazságban ítéli ő a népet, igaz mérték­kel mér a szegénynek. Hódoljon előtted, Istenem, a föld min­den királya! Napjaiban az igazság világa nyiljék és teljes béke legyen a világ végéig! Uralkodjék tengertől a tengerig, a fo­lyamtól a földnek széléig!. Hódoljon előtted, Istenem, a föld min­den királya! Távoli királyok és a szigetek lakói ajándékokat hoznak néki. Hódoljon néki a föld minden királya, legyen szolgája minden nemzet! Hódoljon előtted, Istenem, a föld min­den királya! Megmenti a hatalmastól a szegényt, az ügyefogyottat kímélni fogja. Megkönyörül a szegényen és az árván, a szűkölködön, akit nem segít senki. Hódoljon előtted, Istenem, a föld min­den királya! Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezu­­siakhoz írt leveléből (3, 2-3­, 5-6) Testvéreim! Bizonyára hallottatok Is­ten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból ismertem meg Krisztus titkát, amelyről a ko­rábbi időben nem tudtak az emberek. De most a Szentlélek az apostoloknak és a pró­fétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint: Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei Isten ígéreteinek. Ez az Isten igéje. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Láttuk napkeleten csillagát, és eljöt­tünk, hogy hódoljunk az Úr előtt. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Evangélium Szent Máté könyvéből (2, 1-12) Miután Jézus megszületett Heródes ki­rály uralkodása idején a judeai Betlehem­ben, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálem­be. "Hol van az újszülött Messiás király?" — kérdezték. "Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Ennek hallatára zavarba jött Heródes király és vele együtt egész Jeruzsálem. Ösz­­szehívta tehát mind a papi vezetőket és a nép írásmagyarázóit. Tudakozódott tőlük, hol születik a Messiás. Ők azt mondták: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te Betlehem. Juda földje, nem vagy a legkisebb Juda jelentős városai között, mert belőled származik a Fejedelem, aki kormá­nyozni fogja népemet." Erre Heródes titokban magához hívat­ta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tő­lük a csillag megjelenésének idejét, majd ezzel küldte őket Betlehembe: Menjetek, kérdezősködjetek tüzetesen a Gyermek felől! Ha megtaláltátok, jelentsé­tek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki! A bölcsek meghallgatták a királyt, és útra keltek. A csillag pedig, amelyet nap­keleten láttak, továbbvezette őket, míg vé­gül odaért a hely fölé, ahol a Gyermek volt. Ott megállapodott. A csillag láttára nagyon megörültek.. Beléptek a házba, és ott­­talál­ ki az eljövendő az új világban? Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy megállapít­suk: ma városainkban több a bűntény, mint volt valaha. Valóban, valami nincs rendjén. Te vagy-e az eljövendő? Ez a szentjánosi kérdés sohasem volt olyan aktuális, mint ma. Ez a felkiáltó kérdés annak szól, aki képes visz­­szafordítani a bűntények rohamos áradását és lecsendesí­teni a gonosz démonok viharát. Érte kiált, aki egyedül tudná meghozni az üdvösséget a szenvedő emberiségnek. A modern ember történetében sokan vannak, akik szabadítóknak tűnnek fel. A világ proletárjai Marx után mentek, de nem boldogultak. Aztán Lenin, Castro kellett nekik. De szabadulás nincs sem a nyomorból, sem a sze­génységből. Vérrel, forradalommal, gyilkosságok soroza­tával még sohasem szabadult fel az ember. S mégis, a mo­dern üdvözítők után milliók menetelnek. Kétségtelenül milliók számára szükséges olyan egyé­niség, aki felszabadítaná őket a nyomorúságos condra élet­ből, de még inkább a bűntől. Mert akármit is mondanak, az eredeti bűn, amely Káinban termette meg első keserű gyümölcsét, a modern világ minden nyavalyájának az oka Most már két évszázada annak, hogy a világ csaló­dott prófétáiban, akiket senki sem küldött prófétáim, hi­szen nem is hittek a világ Lírában és a mi teremtő Atyánk­ban. J­ézus kezd divatba jönni. Nem szeretem ezt a kife­jezést használni, de a világ fiai csak így értik meg, hogy mire is van szükségük. Jézus modern lett. Egy új, modern nemzedék Jézusban látja azt a vezéregyéniséget, aki ké­pes ,,megállj"-t parancsolni a Molochnak, az Asztarték­­nak, a Néróknak, a monopol-kapitalistáknak, az élvezet­hajhászoknak. Jézusban látják életük értelmét és jövőjét Jézus, valóban Te vagy az eljövendő? Keresztelő János a zsidó nép vágyainak adott kife­jezést, amikor ezt a kérdést feltette és Jézushoz intézte, aki Názáretben, amikor Izaiás próféta könyvéből felol­vasott, ezt nyilatkoztatta ki: Most teljesedtek be az írás szavai! A Keresztelő hitt abban, hogy Jézus a megígért Üdvözítő. Benne látta beteljesedni mindazt, amit a pró­féták a Megváltóról jövendöltek. Amikor azonban fel­tette a kérdést, akkor nemcsak követői nevében, hanem a maga nevében is cselekedte azt. Keresztelő János szórólapátot vesz a kezébe. A pely­vát a szélnek kívánja. Maradjon meg a tiszta búza! Az, amiből finom kenyér, lesz. Jöjjön le, hát az Ist.ön ítélete a bűnös népre! A fejsze már a fa tönkén van. A rothadt gyökeret ki kell vágni. Radikális megtérést követel né­pétől. Jézus is megtérést követel. Jézus azonban először az Isten irgalmáról és szeretetéről beszél s csak aztán jön elő a végítélettel és felrajzolja hallgatói előtt a világ végét. Isten a szeretet. Ezért fordul a bűnösökhöz, a kitaszított páriákhoz, a szenvedőkhöz. Megy az elveszett után. Ó, a világ ezt nem érti meg, s a modern világ odáig megy ke­gyetlen vérszomjában, hogy már a gondolatért is halálra ítéli ellenfeleit és ellenségeit. Keresztelő János sem fogja fel mindjárt az Isten üdvözítő terveinek a metodikáját. Nem elítélni, hanem gyógyítani kell a beteget. A modern diktátorok az erényben is bűnt, lázadó momentumot lát­nak, s gyilkolnak. Ezért nem hoznak és nem tudnak hozni üdvösséget, de még békét és megnyugvást sem alattvalóik­nak. Ezért csalódnak a tömegek, az ifjú nemzedékek ben­nük. Ezért kérdezik Jézust: Te vagy-e az eljövendő? Keresztelő János látta a jeleket, hallott a csodákról. Nem a halottak feltámasztása győzte meg őt az igazságról. Sokan voltak Lázár feltámasztásának a tanúi. A Keresz­telőt a bűnösök megtérése győzte meg arról, hogy Jézus az Isten küldötte. Mária Magdolnák és az uzsorás Máték és Zakeusok teljes lélekfordulása hatott rá. Hiszen ezért szenvedett börtönt! Heródest meg akarta téríteni. Nem sikerült , mert Heródes házában a bűn már hivatássá vált. A szórólapát nem segített. A Szalomék tánca meg­őrjítette. Csak ahol a bűn még nem vált hivatássá, ott le­hetett menteni a lelket! Azt csak az Atya szeretetével és irgalmával lehetett megtenni. S ezt cselekedte Jézus. Ezért üzente Jánosnak: a va­kok látnak, a szegénynek hirdettetik az Evangélium... íme, a jelek. De csak azért, hogy a bűnös higgjen Jézus küldetésében. A jelek még azonban nem a minden! Azok csak hozzá segítenek ahhoz, ami a legfontosabb az üdvö­züléshez s ahhoz, hogy Jézusban felismerjük az Üdvözí­tőt: a hithez! Mert a hit Jézusban a legfontosabb ténye­zője a lélekfordulásnak! A Keresztelő a hit útjára lépett. Tulajdonképpen Jézust a hit nélkül soha sem lehet megérteni. A modern fiatal nemzedék sem fogja soha sem megérteni, ha Jézusban a szociálforradalmárt keresi, a hu­manista idealistát vagy a palotaforradalmak juntavezérét. Jézust csak az találja meg és ismeri meg igazán, aki lélek­­­fordulást keres a bűnös életből. Kétezer éve már annak, hogy Jézusban a lélekfordulás nagy hősei még sohasem csalódtak! A Szent Pálok, a Szent Ágostonok, a Mária Magdolnák, az új Nikodémusok és Loyolai Szent Ignácok. A mi Szent Istvánunk, a mi Szent Erzsébetünk és Szent Margitunk sem csalódott! És az a magyar édesanya sem csalódott, aki november másodikán virágot helyezett el hős gyermeke sírjára 1956-ban és azután. . . A modern világ pénzimádói, a hatalomra törők, a gyilkosok, csalódni fognak Jézusban, ha meg nem térnek bűneiktől! Viszont a szenvedő emberiség is csalódni fog őbennük s nem Jézusban. Jézus a világ üdvössége. De en­nek felismerésében a legfontosabb követelmény a hit Jé­zusban! Vigyázzunk! Valahányszor ily gondolatok kisérte­nék lelkünket: Isten elhagyott, Isten hallgat. Isten nem segít nyomorúságomban, akkor nagyon megfogyatkozott már a hitünk. S ez lenne életünk legsúlyosabb tragédiája, amitől semmiféle földi hatalom és földi paradicsomi ígéret nem tudna megszabadítani. Jaszovszky József- ták a Gyermeket anyjával, Máriával. Le­borulva hódoltak előtte. Aztán felnyitották kincsesládájukat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Álmukban figyelmeztetést kaptak, ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek haza országukba. Ezek az evangélium igéi. HIT ÉS ÉLET Elmélkedő gondolatok vízkereszt napjára A II. Vatikáni Zsinat egyik fő célkitű­zése: keresztény nagykorúságra akar nevel­ni bennünket. Több önállóságot kíván meg tőlünk imádságban, áldozatvállalásban és a hit terjesztésében. Természetesen megfelelő irányítás mellett. Ebbe a szellembe akarunk mi is most belekapcsolódni. Nem egy össze­függő, kész prédikációt adunk elolvasni a testvéreknek, hanem elmélkedő gondolato­kat a szentírási szakaszokhoz, így talán könnyebben meg tudjuk találni a magunk­nak legmegfelelőbb elmélkedési formát, ami a mai modern kereszténység nagyon kihang­súlyozott, szükséges kívánalma. Ez a törek­vés különösen most, a meghirdetett Szentév elején aktuális, amikor minden hangsúly a keresztény megújuláson, a hitbeli dolgok megerősödésén és az Istent engesztelő bűn­­bánat méltó gyümölcsén van. — Ebben a Szentévben mi is próbálunk a magunk lehe­tőségei szerint, belekapcsolódni a Szentatya, VI. Pál pápa szándékaiba imádságos lélek­kel és keresztény nagykorúsággal. ★ Az Egyház az új Jeruzsálem, amelyet be­ragyog az Úr dicsősége. Benne lesz látható, érzékelhető az Isten üdvözítő szándéka. Tör­ténelme, szentjei, tanítása, fennmaradása, olyan jelek, amelyekben a gyakran sötét felhők mögül is észrevehető az Isten fénye. Az Egyházban az Isten dicsőül meg. Külö­nösképpen a szentmisében, amely Isten üd­vözítő, szabadulást adó erejének a ténye. Az első részben hirdetjük Isten bölcsességét, amely lényegében mindig a kereszt bölcses­sége, a második részben pedig az Isten ere­jét, amely a kereszt halálos gyengeségében rejtőzött. A legfőbb parancs megvalósulá­sának is alkalma és eszköze a szentmise: szeresd Istent teljes szivedből — Jézus szi­vének szeretetével egyesülve, és szeresd fe­lebarátaidat, akikkel egy asztalhoz vagy hivatalos, és akiket ha nem szeretsz. Jézus asztalának a közösségéből kizárod magad. A király megjelenését, aki előtt mindenkinek hódolni kell, hogy megmeneküljön." Vergilius. ..Lesz egy csodálatos gyermek, akinek születésével új világ kezdődik. Konfucius: „Az égből jön egy szent, aki mindent tud és minden hatalom nála lesz.” India: „A földre száll majd Agni, az Isten küldötte, aki megvált a bűntől és kibékíti Istent az emberrel." Irán: „Eljön egy Megváltó, aki száz gyer­meke lesz. Nagy áldozatot mutat be, ettől a világ élete jobbra fordul. ★ A vízkereszt ünnep hármas titka valósul meg a szentmisében: a­ Jézus keresztelkedése: követendő példa a bűnbánat érdekében. Közöttünk van az Isten országa — bár olyan nehéz felismerni. A Szentlélek minket is felkent papokká, ki­rályokká, prófétákká: a szentmisében a pap­pal együtt bemutatjuk a magunk módján az áldozatot: a hallott isteni igét visszük a vi­lágba, életünkkel és szavainkkal hirdetjük: Isten országának a megvalósulását erőnk szerint előmozdítjuk. b) A napkeleti bölcsekkel elhozzuk aján­dékunkat. Végső soron önmagunkat ajánl­juk fel és ajándékozzuk Istennek. Nem az a nagy dolog, hogy mi adunk, hanem az, hogy ő elfogadja. Ezáltal lesz minden iga­zán a miénk, szolgálja földi és főleg örök javunkat. A szentmisében a hitben találko­zunk Jézussal, mint a bölcsek is. Mi kenye­ret és bort látunk — meg egymást látjuk —, ők gőgicsélő kisbabát láttak csak, amikor Jézust látogatták. Mi keresztények, egymás között a megvalósult Krisztus testét alkot­juk, amelynek a feje maga a Megváltó. c) A kánai mennyegző titka: Krisztus és az Egyház. Krisztus és a lélek násza. Mi az Úr Jézusé leszünk egyre igazabban. Ő meg a mienk. Rajta keresztül egymással is szorosabb, bensőbb szeretetkapcsolatba ke­rülünk, ha igazán jól veszünk részt a szent­misén. A sorrend: Krisztuson keresztül az emberekhez, vagy az embereken keresztül Krisztushoz — a szentmisében egy való­sággá összeolvad a kettő. Mivel így egy­máséi leszünk Krisztussal, természetesen „vagyonunk" is közös lesz: nekünk adja érdemeit, kegyelmét, Szentlélkét és elfogad­ja koldusságunk ajándékait. ★ Komoly szándék és tettrekészség Aki így keresi az Istent, az meg is ta­lálja, mert ő mindenkinek megadja a lehe­tőséget/ mindenki számára van csillaga. — Nagy akadályok: önelégültség, kényelem­­szeretet, emberi tekintettől való félelem. Pár­huzamba kell állítanunk a napkeleti bölcse­ket az Úr-Kaldeusból Isten szavára kiván­dorló Ábrahámmal, a pusztába vándorló zsidósággal. . . Aki Istent keresi, annak min­dig el kell hagynia valamit, ami biztosabb­nak tűnik, mint az, amit Isten ígér. Új ala­pot kell teremteni az emberi létünknek: az Isten szavát! (Sz. J.) * * ★ IMPERSONAL: Ne bántsd a magyart • még a katakombában sem ★ KESERVES DOLOG VITATKOZNI, hát még ellentmondani valaminek, amire ráírják, hogy katolikus. Azonban kusza korunkban ma már ez is szükséges. És ezt most azért bocsátottuk előre, mert a Magyarországon megjelenő KATOLIKUS SZÓ című­ pártvonalas, címében azonban mégis katolikus lap egyik cikkére térünk vissza. ★ A VASÁRNAP ELVI ÁLLÁSPONTJA, hogy szemben áll a diktatúrával és támadja an­nak minden túlkapását. De talán éppen azért, mert jól értjük a diktatúra természetét, nem néz­zük azoknak az életét kritikus szemmel, akik a diktatúra alatt élnek. Mindaddig, amíg nem lesz­nek a diktatúra társai, csatlósai, közreműködői, idegen megszálló hatalom szolgái. És a maguk népének rendőrei. ★ MOST ILYEN JELENSÉGRŐL VAN SZÓ. Ha bennünket szidnak és elnémításunkat követelik, ezzel nem törődünk, akinek ez otthon érdeme, ám tegye, mi messze vagyunk a dikta­túra erőszakától, ha néha érezzük is csapásainak sújtó szelét. De amit a KATOLIKUS SZÓ cí­mű lap szeptember 15-i számában olvastunk, az ellen fel kell szólalnunk a szabad magyar, sajtó hasábjain. „A MAGYAR KORMÁNY­­ÉS A VATIKÁN TÍZ ÉV ELŐTTI MEGÁLLAPO­­DÁSÁ­ról közöl a lap a diktatúra alatti kötelező lelk­esedést. Lehet, hogy nem tudott kitérni , ez elől a feladat elől, lehet, hogy kitérhetett volna, ezt mi nem tudhatjuk, de nem is firtatjuk. Már­mint a lelkesedést. De a hosszú ömlengésnek van egy pontja, amely ellen innen tiltakozunk, mert ezt egyházellenesnek, vallásellenesnek és magyar­­ellenesnek, vádoló besúgásnak tartjuk. A lapban megjelent és elítélhető megállapítás így szól:­­(Folytatás a nyolcadik oldalrm.) ★ ,,A pogányok is társörökösök” (EL 3, 6.) Felfedezhető a különböző népek ősi ha­gyományaiban az emberiség meggyőződé­se, hogy szükség van valakire — az Isten küldöttjére —, aki az emberiség elrontott dolgát helyrehozza. Mert valami baj van az emberrel, és azt a bajt csak Isten orvosol­hatja. Fog is jönni valaki Istentől. Mindez az őskinyilatkoztatás nyoma a legkülönfé­lébb emberi kultúrákban. Ezekből lássunk néhány példát: Voltaire. ..Minden nép meggyőződése, hogy volt egy aranykor, de az ember elbu­kott és elfajult. Jön majd valaki, aki biró, király, közvetítő, törvényhozó lesz, aki meg­szabadít a gonoszság hatalmából." Görögök. ..A bűnös emberiség akkor sza­badul meg a bűntől, büntetéstől és haláltól, ha megjelenik egy Isten, aki elviseli helyet­te kínjait és kész meghalni érte. Ez a várva várt Megváltó, szabadító a­­szörnyen meg­haragudott atya drága fia’ lesz." Cicero: „Minden jövendölés hirdeti egy.

Next