Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-11 / 1. szám
4. oktat KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Évközi 1. vasárnap Az Úr megkeresztelésének ünnepe Olvasmány Izajás próféta könyvéből (42, 1-4, 6-7) íme, (a Messiás), az én szolgám! Én mellette állok, íme, az én választottam! Benne kedvemet találom. Kiárasztom rá lelkemet: Isten törvényét hirdeti a világ népeinek. Nincs nála hivalkodó kiáltozás, személyválogatást nem ismer, hangos szót nem hallani tőle az utcán. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja. Hamisítatlanul hirdeti Isten törvényét, nem lankad el, és nem veszíti kedvét, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Tőle várják az igaz tanítást a nemzetek. Ezt mondja az Úr, a te Istened, aki megteremtette az eget, és megalkotta az égboltozatot, szilárddá tette a földet, és létrehozta mindazt, ami belőle sarjad, aki éltető leheletet ad a népnek, és minden embernek, aki a földön él. ,,Én, az Úr, az igazságos Isten, meghívtalak téged, Szolgám, kezednél fogva vezetlek és oltalmazlak, általad kötök új szövetséget népemmel, és küldök új világosságot a pogány nemzeteknek. Megnyitod majd a vakok szemét, kiszabadítod börtönükből a foglyokat, kivezeted a rabokat tömlöcük sötétségéből.” Ez az Isten igéje. Zsoltár (28. 1a és 2. 3ac-4. 3b és 9b-10) Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten fiai, adjátok meg a tisztességet az Úr nevének, imádjátok Istent ünnepi díszben! Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten szava zeng az örvény fölött: jelen van a mély vizek árján. Nagy erő van az Úr szavában: szent igéje nagyot művel. Áldja meg Isten az ő népét: adjon neki békességet! Mennydörgés hirdeti Isten fölségét: templomában mindenki áldást mondjon! Az özönvíz is neki szolgál: az Úr országos örök trónján. Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből (10, 34-38) Amikor Péter apostol Kornéliusz százados házában a pogányoknak hirdette az evangéliumot, így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely nemzethez tartozik is, ha eltölti az Úr félelme, és igaz tetteket visz végbe; bár tanítását Izrael fiainak adta (elsősorban), amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. Ti tudjátok, mi minden történt Júdeában attól kezdve, hogy a Názáreti Jézus elindult Galileából, s hogy a keresztség után, amit János hirdetett, hogyan kente fel őt Isten Szentlélekkel és hatalommal. Jézus, ahol csak megfordult, jót tett, és meggyógyította az ördögtől megszállottakat, mert vele volt az Isten. Ez az Isten igéje. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Alleluja! Alleluja! Alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (1, 6b 1) Mielőtt Jéus megkezdte működését, Keresztelő János azt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztelek, ő majd Szentlélekkel keresztel titeket.” Ekkor történt, hogy Jézus eljött a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Szentlélek galamb képében rászáll.. Százat is hal látszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam. Benned telik kedvem.” Ezek az evangélium igéi. Karácsony után Végre a vásári zaj elcsendesedett. Mindenki lehetőleg otthon maradt. Hívő és hitetlen világ kénytelen volt megpihenni. A kereszténységtől aposztotált Nyugat is nemzeti ünnepet ült. Még a vasfüggönyön túl is ünnep a karácsony. Amerika egy napot engedélyez. Magyarország, Németország, Ausztria megtartja a régi kétnapos karácsonyi ünnepet. Sajnos milliók és milliók nem tudják, hogy miért ünneplünk karácsonyt. Hány magyar családban tudják, hogy karácsonykor mi, a keresztény világ, az Új Jézus Krisztus születését ünnepeljük? Akár tudják azonban, akár nem, adventben megvolt a nagy bevásárlás és ajándékozás. Az ajándékokat személyesen adtuk át egymásnak. Nem a szentestén, miután az angyal elhozta azokat a díszes karácsonyfával együtt. A postahivatalok alig győzték a sok szerencsekívánatot tartalmazó karácsonyi leveleket kihordani a címzetteknek. A világtörténetben egy ünnep sem mobilizálja és ösztönzi az ilyen nagy levélforgalom lebonyolítását, mint a karácsony, így azonban legalább egyszer az évben mindenki megmutatja egyénisége nemesebb tulajdonságait. Karácsonykor a természetfeletti világ egy fénysugara világítja meg a földet és az ember igyekszik e fényben jóságát megmutatni. Jobb lesz-e ezáltal azonban az emberi társadalom? Sajnos, még keresztény körökben is, a karácsony a magábazártság, a romantika és a szentimentalizmus ünnepévé vált, így aztán a külső világ nem is veszi észre rajtunk, hogy mi a betlehemi Kisded jóvoltából az Isten gyermekei vagyunk. A hitetlen világ nem találja meg a keresett Istent. Valaki írta nem régen, hogy a nem-keresztények, akik vágynak a természetfeletti világot megismerni, a keresztények Istenét túl kicsinek és jelentéktelen hatalomnak látják. Sokkal impozánsabb számukra a nagy kozmosz, vagyis a csillagvilágokkal uralkodó nagy természet. A gonoszság oly nagy birodalomra tett szert, hogy kormányokat megfélemlít, hadseregeket bomlaszt. Izaiás próféta Krisztus előtt századokkal azt írta a Messiásról, hogy ő tanácsadó, szent, az Isten küldötte, vigasztaló és tanácsadó lesz... Ki kéri ki az ő tanácsát a világ uralkodói közül? Tanácstalanok is ma a fejedelmek, és az államfők képtelenek megakadályozni politikusok, államok küldötteinek az elrablását, miként az nemrég történt az ausztriai Bécsben. A sok üzleti szellemet árasztó karácsonyi fényben a legfontosabbat nem látja meg a modern társadalom, ugyanis azt, hogy a karácsony lélekváltozást, lélekfordulást sürget, és a betlehemi Kisded ezért jött a világra, hogy az ember visszataláljon az Istenhez. A világ el fog múlni, minden hiúságával. A ma többmilliárdos emberiségből vajon ki marad még életben száz év múlva? Azt hiszem, senki sem. Mert egy dolgot a tudomány a laboratóriumban sohasem fog megtalálni: az élet titkát. Az emberi lélek és öntudat ki nem fejezhető számtani és biológiai képletekben. Bizony létének titka örökre titok marad. Minden anyagi sejtet elő lehet varázsolni a laboratóriumokban, az élet titkát azonban sohasem. A komputer sohasem fog megszólalni önmagától. Ezért érti meg nehezen a modern ember azt, hogy viszont Istennél semmi sem lehetetlen. A megtestesülés általa volt lehetséges és csakis általa Názáretben. Az ember akarata és közbelépése nélkül a Szűz világra hozta a betlehemi Kisdedet. Ez a Kisded valóságos ember és valóságos Isten is. Az Isten követe, az angyal bizonyságot tett róla. Igen, az angyal, aki éppúgy létezik, mint maga az ember és maga az Isten! Bizonyságot tett a betlehemi Kisded is a hideg istállóban éppúgy, mint a Golgota keresztjén és halála után galileai virágos réteken, a tó partján. Isten egyedül a megtestesült betlehemi Kisded által dokumentálta, hogy az ember megváltása csakis ő általa lehetséges. Már pedig az ember megváltásra szorul. S ha nem tér meg, ha lelkében nem tér vissza az Istenhez, akkor tragédiáját el nem kerülheti. Megtérésünk és új életünk mintaképe egyedül a betlehemi Kisded. Miért csak ő általa? Azért, mert egyedül. Jézus Krisztusban tudjuk legyőzni a bűnt s ma különösképpen a faji, a nemzeti, az osztálygyűlöletet. Ez történelmi tény. Bizonyságul szolgál aziránt, hogy egyedül a kereszténység hozhatta és hozta az egyetemes emberiség ideálját, eszményét és eszményképét. Ma is adva van ennek a lehetősége a kereszténységben. Hogyan? Az igaz emberiség az, hogy az ember emberré lesz úgy, ahogyan azt az Isten akarja. A világ ezt nem tudja megtenni Isten nélkül. A kereszténység ezt meg tudja tenni, a kereszténység és így az Egyház az Isten alkotása. A kérdés azonban még mindig az, hogy miképpen tudja a kereszténység az embert igaz emberré tenni. A kereszténység nem filozófiai fogalom. A kereszténység élő emberekből áll. Az Egyház tagjai élő emberek. Tehát a keresztényeknek kell először igaz emberekké válniok. Nem izoláltan, nem elfutva a hegyekbe, a patakok mellé, nem a gettókba és nem valamiféle exkluzív kasztrendszerbe. A keresztény a maga meggyőződésével elmegy a nyomortanyákra, a gyárakba, a profán modern élet forgatagába. Ma nem elég templomot építeni és ott várni a hívőkre. Teológus korom óta hirdetem én ezt. Nekem olyannak kell lennem, mint amilyen volt a Kisded a betlehemi jászolban. Ott kell élni a világban profánul. Ez nem azt jelenti, hogy ezután az evangélium hirdetésekor saruban és egy szál köntösben járom a ,,freeway”-eket, Amerika és Európa országútjait, hanem felhasználom a modern élet minden eszközét, hogy elérjem, utolérjem a modern embert s különösen a szétszórt magyarjaimat én, és megértessem velük, hogy az evangélium, amelyet én hirdetek nektek, az a betlehemi Kisdedtől való és nem a mesék világából, és az az evangélium jelenti az örömhírt, hogy mindnyájan az Isten gyermekei vagyunk. És mindezt megtehetem templom nélkül is. Ahhoz, hogy a keresztény anya megtanítsa gyermekét a magyar Miatyánkra, ahhoz nem kell templom (jó, ha van), hanem elsősorban Istent szerető szív és áldozatkészség! Még maga az imádság sem az első feltétel, hogy mint keresztény, megmutassam az utat a világ fiainak az Isten felé. Ma egy úgynevezett technokratikus, pluralisztikus világban élünk. A természet erői bámulatos varázsként hatnak az emberre. Az ember igyekszik kiélvezni azokat. De aztán az is lehet a veszte. Hogy megmentsem magam és ezáltal a világ fiait körülöttem, ahhoz egész lényemben Krisztusnak kell lennem. És így kell beállnom a modern társadalomba, amelynek minden problémáját ismerem. Egyszóval embernek kell lennem a szó igazi értelmében s nem a bűn rabszolgájának. És most merül fel a nagy kérdés. Honnan veszem mindehhez az erőt, a kitartást, a támogatást? Semmiképpen sem önmagamtól. Nem a világ szellemétől, mely tagadja a karácsony lényegét: az Istent és azt a páratlan történelmi eseményt, hogy Isten emberré lett az emberért. Egyedül csak az Istentől! Tehát bensőséges unióban kell lennem Istennel. Hogyan? Imádkoznom kell! Együtt kell éreznem a bűnös emberrel és fel kell emelnem őt minden eszközzel. El kell mondanom neki a betlehemi Kisded életét. Miért jött el ő a világra? Aztán, hogy a világ ezt észrevegye, kell emelnem a templomokat és ezáltal, a templom harangjai által, hirdetnem kell az Isten dicsőségét! Nincs más út a megváltáshoz, az Istenhez! Természetesen, az Istennel való élethez hozzá tartozik a szentségekkel való táplálkozás. Az embernek emberré kell lennie Krisztussal az ő Egyháza által! Az igaz, Krisztussal élő keresztény ember által. Legyen igaz a jövendő századokban is (egy német versike mondja): Welt war verloren, Christ is geboren. — A világ majdnem elveszett. Megtért azonban, mert Krisztus megszületett! Jaszovszky József Eucharisztikus értesítő A KONGRESSZUS SZOBRA. Krol bíboros jóváhagyásával, az Eucharisztikus Kongresszus Titkársága megbízta Erlebach Walter philadelphiai szobrászt, hogy a kongresszusra egy életnagyságú Krisztus-szobrot készítsen, amely a kongresszus után a Benjamin Franklin Parkway-n vagy a katedrálisban lesz elhelyezve. Erlebach szobra szokatlan realizmussal ábrázolja Jézust, mint az Élet Kenyerét. A fiú arcú, derékig ruhátlan Üdvözítő két kezével kenyeret kínál, mellette szőlötő és búzakéve. A művész szerint a szobornak nem emelvényen, hanem a puszta földön kell állnia, hogy ezzel is jelezze: Jézus, mint az Élet Kenyere, mindenkinek hozzáférhető. A szobbor valószínűen sok kemény és elmarasztaló kritikát fog kapni. Modern egyházművészek szerint nem a realizmus, hanem az absztrakt művészet a legalkalmasabb a vallás nagy igazságainak a kifejezésére, mint amilyen az Eucharisztia is. Azt is kifogásolják, hogy az Eucharisztikus Titkárság nem hirdetett pályázatot a szoborra. MOTHER TERÉZA. Mother Teréza, az albániai születésű, Calcutta utcáin a haldokló szegények között apostolkodó kedves nővér, részt vesz az Eucharisztikus Kongresszuson. Augusztus harmadika a „szenvedők napja”, és Mother Teréza ezen a napon fog beszélni. Témája: „A szabadság és a béke után való emberi éhség és az Eucharisztia” lesz. Mother Teréza az egyik legnagyobb és leghíresebb egyéniség lesz a kongresszuson. Sokak véleménye szerint ő századunk egyik legnagyobb szentje. A múlt évben Malcolm Muggeridge, a híres angol publicista, könyvet írt Mother Terézáról, amelyben „a tevékeny keresztény szeretet megtestesülésének” hívja. A könyv címe: „Something Beautiful for God”. Mother Teréza azt állítja, hogy a szegényekben és az elhagyatott haldoklókban van egy soha nem sejtett nagyság és szépség, amelyre mi éppen úgy rászorulunk, amint a szegények rászorulnak a mi segítségünkre. „OSSZUK MEG HITÜNKET!” 1976. januárjában az Eucharisztikus Kongresszus Titkársága minden amerikai katolikus plébániára küld egy terjedelmes brossurát. A brossura a katolikusokat felszólítja, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra való lelki előkészületül idézzék fel hitüket az Eucharisztiában és azt osszák meg felebarátaikkal. A mozgalomnak hármas célja van: 1. elérni azt a 80 millió amerikait — köztük a hanyag katolikusokat — akik templomba nem járnak és a hittel nem törődnek; 2. kiképezni azokat, akik házról-házra járnak, a hanyagokat felkeresik és a visszatérőket oktatják; 3. megkérni a nemkatolikusokat, hogy szeretettel és elfogulatlanul vizsgálják meg a katolikus vallást, és főképp az Eucharisztiáról való tanítást. A brossurában van mintaliturgia, szentbeszéd vázlatokkal és hívek imájával. SZENTÉVI ÚTRAVALÓ a címe annak az értékes, magas színvonalú, igényes magyar imakönyvnek, amelyet Valentiny Géza és Török Jenő, magyar papok szerkesztettek Bécsben. Olvasmányos részében Tomka Ferenc nagyon szépen ír az Eucharisztiáról. Tollas Tibor: Fenyők i tü levelű csend kupolái, örökzöld fenyvesek, a hó alól is reményt szikrázni, csak zengjetek! Isten nélkül istállóknak mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült kisdedet. Túl,arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha örök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe: csak a szeretet tehet csodát. (Tollas Tibor most megjelent „IRGALMAS FÁK” című verseskötetéből.) 1976. január 11. Dr. Béky Zoltán református püspök: Véget ért az Egyházak Világtanácsának gyűlése Az Egyházak Világtanácsának történelmi jelentőségű gyűlése december 11-én befejeződött. Soha a Világtanács történetében ilyen viharos és ennyi egyházi, társadalmi és politikai kérdést felölelő gyűlés nem volt. Sőt, a politikai kérdések megvitatása valósággal uralkodott a kongresszuson. A kapitalizmus, a faji gyűlölet (racizmus), kolonializmus, kommunizmus, cionizmus és szocializmus voltak a főtémák. Vallási, teológiai, ökumenikus és szociális kérdések megvitatására kevesebb idő jutott. Sokak véleménye szerint az Egyházak Világtanácsa politikai világszervezetté lett és átvette az Egyesült Nemzetek szerepét. A Kongresszus legviharosabb gyűlése december 8-án folyt le, amikor a delegátusok óriási többsége (85 százaléka) nyilvános szavazattal bélyegezte meg a Szovjetuniót, a román és más kommunista államokat vallásüldözés, egyházi és emberi jogok elnyomásának politikája miatt. Ez volt az első eset a Világtanács történetében, hogy ily döntés született. A szavazás után a kommunista országok delegátusai fellázadtak és formai hibák címén a döntést újraszövegezésre viszszautalták a bizottsághoz, amelyik másnap a helsinki megállapodásban szereplő 7. és 8. pontot fogadta el, amely szerint a kommunista államok kötelesek biztosítani az uralmuk alatt levő népek alapvető emberi jogait: a gondolat és lelkiismereti szabadságot, és a népek önrendelkezési jogait. Az orosz, a litván és az erdélyi vallásüldözések kivizsgálását a központi titkárságra bízták. Nagy felháborodást keltett az erkölcsi és etikai elvek és módszerek tárgyalásánál az egyik orosz teológus kijelentése: „erkölcsi és etikai elvek és módszerek, ha azt a szovjet kommunista párt nem hagyta jóvá, nem érvényesek, mert ezekben az egyetlen autoritás a kommunista párt és nem az Isten”. („The source of all morals is the Communist Party of the Soviet Union and not God.”) Nikodim metropolita jelölését dr. William Thompson, a United Presbyterian Egyház és a Református Egyházak Világszövetségének elnöke megtámadta azon az alapon, hogy „Nikodim sok fontos tárgyból és felszólalásaiban a szovjet kormány érdekeit képviseli”. Helyette más jelölt nem lévén, a Kongresszus 135 szavazat ellenében mégis Nikodémot választotta meg. A római katolikus egyház nem csatlakozik az Egyházak Világtanácsához, de a jó viszonyt és az együttműködést a II. Vatikáni Zsinat értelmében fenntartja. A történelmi jelentőségű gyűlés istentisztelettel zárult. Utána Kenya elnökének, Kennyettának, a parkban levő szobra körül gyülekeztek össze a delegátusok, ahol énekléssel és imádsággal adtak kifejezést hálájuknak Kenya vendégszeretetéért, amelyet a világ minden tájáról összesereglett delegátusok iránt megmutatott. Minden embernek becse azon aránytól függ, melyben magát egy magasabb hatalomnak önként alárendelni képes. Az erény nem egyéb, minthogy magunk is teljesítsünk mindent, mit másoktól követelünk. Eötvös József* Londefeidts