Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-01-11 / 1. szám

4. oktat KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Évközi 1. vasárnap Az Úr megkeresztelésének ünnepe Olvasmány Izajás próféta könyvéből (42, 1-4, 6-7) íme, (a Messiás), az én szolgám! Én mellette állok, íme, az én választottam! Ben­ne kedvemet találom. Kiárasztom rá lelke­­met: Isten törvényét hirdeti a világ népeinek. Nincs nála hivalkodó kiáltozás, személyvá­logatást nem ismer, hangos szót nem hallani tőle az utcán. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja. Hamisí­tatlanul hirdeti Isten törvényét, nem lankad el, és nem veszíti kedvét, míg csak győze­lemre nem viszi az igazságot. Tőle várják az igaz tanítást a nemzetek. Ezt mondja az Úr, a te Istened, aki meg­teremtette az eget, és megalkotta az égbolto­zatot, szilárddá tette a földet, és létrehozta mindazt, ami belőle sarjad, aki éltető lehele­tet ad a népnek, és minden embernek, aki a földön él. ,,Én, az Úr, az igazságos Isten, meghívtalak téged, Szolgám, kezednél fogva vezetlek és oltalmazlak, általad kötök új szö­vetséget népemmel, és küldök új világossá­got a pogány nemzeteknek. Megnyitod majd a vakok szemét, kiszabadítod börtö­nükből a foglyokat, kivezeted a rabokat tömlöcük sötétségéből.” Ez az Isten igéje. Zsoltár (28. 1a és 2. 3ac-4. 3b és 9b-10) Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten fiai, adjátok meg a tisztességet az Úr nevének, imádjátok Istent ünnepi dísz­ben! Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten szava zeng az örvény fölött: jelen van a mély vizek árján. Nagy erő van az Úr szavában: szent igéje nagyot művel. Áldja meg Isten az ő népét: adjon neki békességet! Mennydörgés hirdeti Isten fölségét: templomában mindenki áldást mondjon! Az özönvíz is neki szolgál: az Úr orszá­­gos örök trónján. Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből (10, 34-38) Amikor Péter apostol Kornéliusz száza­dos házában a pogányoknak hirdette az evangéliumot, így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely nemzethez tartozik is, ha el­tölti az Úr félelme, és igaz tetteket visz vég­be; bár tanítását Izrael fiainak adta (elsősor­ban), amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. Ti tudjátok, mi minden történt Júdeá­ban attól kezdve, hogy a Názáreti Jézus el­indult Galileából, s hogy a keresztség után, amit János hirdetett, hogyan kente fel őt Is­ten Szentlélekkel és hatalommal. Jézus, ahol csak megfordult, jót tett, és meggyógyította az ördögtől megszállottakat, mert vele volt az Isten. Ez az Isten igéje. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Megnyílt az ég, és az Atya szózata hal­latszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgas­sátok!” Alleluja! Alleluja! Alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (1, 6b­­ 1) Mielőtt Jéus megkezdte működését, Ke­resztelő János azt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam a saruszíját. Én vízzel kereszte­lek, ő majd Szentlélekkel keresztel titeket.” Ekkor történt, hogy Jézus eljött a gali­­leai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a víz­ből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Szent­lélek galamb képében rászáll.. Százat is hal­ látszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam. Benned telik kedvem.” Ezek az evangélium igéi. Karácsony után Végre a vásári zaj elcsendesedett. Mindenki lehető­leg otthon maradt. Hívő és hitetlen világ kénytelen volt megpihenni. A kereszténységtől aposztotált Nyugat is nemzeti ünnepet ült. Még a vasfüggönyön túl is ünnep a karácsony. Amerika egy napot engedélyez. Magyarország, Németország, Ausztria megtartja a régi kétnapos kará­csonyi ünnepet. Sajnos milliók és milliók nem tudják, hogy miért ünneplünk karácsonyt. Hány magyar családban tudják, hogy karácsonykor mi, a keresztény világ, az Új Jézus Krisztus születését ünnepeljük? Akár tudják azonban, akár nem, adventben megvolt a nagy bevásárlás és aján­dékozás. Az ajándékokat személyesen adtuk át egymás­nak. Nem a szentestén, miután az angyal elhozta azokat a díszes karácsonyfával együtt.­­ A postahivatalok alig győzték a sok szerencsekívánatot tartalmazó karácsonyi leveleket kihordani a címzetteknek. A világtörténetben egy ünnep sem mobilizálja és ösztönzi az ilyen nagy levél­­forgalom lebonyolítását, mint a karácsony, így azonban legalább egyszer az évben mindenki megmutatja egyéni­­­sége nemesebb tulajdonságait. Karácsonykor a természetfeletti világ egy fénysugara­­ világítja meg a földet és az ember igyekszik e fényben jóságát megmutatni. Jobb lesz-e ezáltal azonban az emberi társadalom? Sajnos, még keresztény körökben is, a­ karácsony a­­ magábazártság, a romantika és a szentimentalizmus ün­nepévé vált, így aztán a külső világ nem is veszi észre rajtunk, hogy mi a betlehemi Kisded jóvoltából az Isten gyermekei vagyunk. A hitetlen világ nem találja meg a keresett Istent. Valaki írta nem régen, hogy a nem-keresz­tények, akik vágynak a természetfeletti világot megis­merni, a keresztények Istenét túl kicsinek és jelentékte­len hatalomnak látják. Sokkal impozánsabb számukra a nagy kozmosz, vagyis a csillagvilágokkal uralkodó nagy természet. A gonoszság oly nagy birodalomra tett szert, hogy kormányokat megfélemlít, hadseregeket bomlaszt. Izaiás próféta Krisztus előtt századokkal azt írta a Mes­siásról, hogy ő tanácsadó, szent, az Isten küldötte, vi­gasztaló és tanácsadó lesz... Ki kéri ki az ő tanácsát a világ uralkodói közül? Tanácstalanok is ma a fejedelmek, és az államfők képtelenek megakadályozni politikusok, államok küldötteinek az elrablását, miként az nemrég történt az ausztriai Bécsben. A sok üzleti szellemet árasz­tó karácsonyi fényben a legfontosabbat nem látja meg a modern társadalom, ugyanis azt, hogy a karácsony lé­­lekváltozást, lélekfordulást sürget, és a betlehemi Kisded ezért jött a világra, hogy az ember visszataláljon az Is­tenhez. A világ el fog múlni, minden hiúságával. A ma több­milliárdos emberiségből vajon ki marad még életben száz év múlva? Azt hiszem, senki sem. Mert egy dolgot a tudomány a laboratóriumban sohasem fog megtalálni: az élet titkát. Az emberi lélek és öntudat ki nem fejezhető számtani és biológiai képletekben. Bizony létének titka örökre titok marad. Minden anyagi sejtet elő lehet va­rázsolni a laboratóriumokban, az élet titkát azonban so­hasem. A komputer sohasem fog megszólalni önmagától. Ezért érti meg nehezen a modern ember azt, hogy viszont Istennél semmi sem lehetetlen. A megtestesülés általa volt lehetséges és csakis általa Názáretben. Az em­ber akarata és közbelépése nélkül a Szűz világra hozta a betlehemi Kisdedet. Ez a Kisded valóságos ember és va­lóságos Isten is. Az Isten követe, az angyal bizonyságot tett róla. Igen, az angyal, aki éppúgy létezik, mint maga az ember és maga az Isten! Bizonyságot tett a betlehemi Kisded is a hideg istállóban éppúgy, mint a Golgota ke­resztjén és halála után galileai virágos réteken, a tó partján. Isten egyedül a megtestesült betlehemi Kisded által dokumentálta, hogy az ember megváltása csakis ő általa lehetséges. Már pedig az ember megváltásra szorul. S ha nem tér meg, ha lelkében nem tér vissza az Istenhez, akkor tragédiáját el nem kerülheti. Megtérésünk és új életünk mintaképe egyedül a betlehemi Kisded. Miért csak ő általa? Azért, mert egyedül. Jézus Krisztusban tud­juk legyőzni a bűnt s ma különösképpen a faji, a nem­zeti­, az osztálygyűlöletet. Ez történelmi tény. Bizonyságul szolgál aziránt, hogy egyedül a kereszténység hozhatta és hozta az egyetemes emberiség ideálját, eszményét és esz­ményképét. Ma is adva van ennek a lehetősége a keresz­ténységben. Hogyan? Az igaz emberiség az, hogy az ember emberré lesz úgy, ahogyan azt az Isten akarja. A világ ezt nem tudja megtenni Isten nélkül. A kereszténység ezt meg tudja tenni, a kereszténység és így az Egyház az Isten alkotása. A kérdés azonban még mindig az, hogy miképpen tudja a kereszténység az embert igaz emberré tenni. A kereszténység nem filozófiai fogalom. A keresz­ténység élő emberekből áll. Az Egyház tagjai élő emberek. Tehát a keresztényeknek kell először igaz emberekké vál­­niok. Nem izoláltan, nem elfutva a hegyekbe, a patakok mellé, nem a gettókba és nem valamiféle exkluzív kaszt­rendszerbe. A keresztény a maga meggyőződésével el­megy a nyomortanyákra, a gyárakba, a profán modern élet forgatagába. Ma nem elég templomot építeni és ott várni a hívőkre. Teológus korom óta hirdetem én ezt. Nekem olyannak kell lennem, mint amilyen volt a Kis­ded a betlehemi jászolban. Ott kell élni a világban profá­nul. Ez nem azt jelenti, hogy ezután az evangélium hir­detésekor saruban és egy szál köntösben járom a ,,free­­way”-eket, Amerika és Európa országútjait, hanem fel­használom a modern élet minden eszközét, hogy elérjem, utolérjem a modern embert s különösen a szétszórt ma­gyarjaimat én, és megértessem velük, hogy az evangé­lium, amelyet én hirdetek nektek, az a betlehemi Kis­dedtől való és nem a mesék világából, és az az evangé­lium jelenti az örömhírt, hogy mindnyájan az Isten gyer­mekei vagyunk. És mindezt megtehetem templom nélkül is. Ahhoz, hogy a keresztény anya megtanítsa gyermekét a magyar Miatyánkra, ahhoz nem kell templom (jó, ha van), hanem elsősorban Istent szerető szív és áldozat­készség! Még maga az imádság sem az első feltétel, hogy mint keresztény, megmutassam az utat a világ fiainak az Isten felé. Ma egy úgynevezett technokratikus, plura­lisztikus világban élünk. A természet erői bámulatos va­rázsként hatnak az emberre. Az ember igyekszik kiélvezni azokat. De aztán az is lehet a veszte. Hogy megmentsem magam és ezáltal a világ fiait körülöttem, ahhoz egész lényemben Krisztusnak kell lennem. És így kell beáll­­nom a modern társadalomba, amelynek minden problé­máját ismerem. Egyszóval embernek kell lennem a szó igazi értelmében s nem a bűn rabszolgájának. És most merül fel a nagy kérdés. Honnan veszem mindehhez az erőt, a kitartást, a támogatást? Semmikép­pen sem önmagamtól. Nem a világ szellemétől, mely ta­gadja a karácsony lényegét: az Istent és azt a páratlan történelmi eseményt, hogy Isten emberré lett az embe­rért. Egyedül csak az Istentől! Tehát bensőséges unióban kell lennem Istennel. Hogyan? Imádkoznom kell! Együtt kell éreznem a bűnös emberrel és fel kell emelnem őt minden eszközzel. El kell mondanom neki a betlehemi Kisded életét. Miért jött el ő a világra? Aztán, hogy a világ ezt észrevegye, kell emelnem a templomokat és ez­által, a templom harangjai által, hirdetnem kell az Isten dicsőségét! Nincs más út a megváltáshoz, az Istenhez! Természetesen, az Istennel való élethez hozzá tartozik a szentségekkel való táplálkozás. Az embernek emberré kell lennie Krisztussal az ő Egyháza által! Az igaz, Krisztus­sal élő keresztény ember által. Legyen igaz a jövendő századokban is (egy német versike mondja): Welt war verloren, Christ is geboren. — A világ majdnem elve­szett. Megtért azonban, mert Krisztus megszületett! Jaszovszky József Eucharisztikus értesítő A KONGRESSZUS SZOBRA. Krol bíboros jóváhagyá­sával, az Eucharisztikus Kongresszus Titkársága megbízta Erlebach Walter philadelphiai szobrászt, hogy a kong­­­­resszusra egy életnagyságú Krisztus-szobrot készítsen,­­ amely a kongresszus után a Benjamin Franklin Park­­way-n vagy a katedrálisban lesz elhelyezve. Erlebach szobra szokatlan realizmussal ábrázolja Jézust, mint az Élet Kenyerét. A fiú arcú, derékig ruhátlan Üdvözítő két kezével kenyeret kínál, mellette szőlötő és búzakéve. A művész szerint a szobornak nem emelvényen, hanem a puszta földön kell állnia, hogy ezzel is jelezze: Jézus, mint az Élet Kenyere, mindenkinek hozzáférhető. A szob­­­bor valószínűen sok kemény és elmarasztaló kritikát fog kapni. Modern egyházművészek szerint nem a realizmus, hanem az absztrakt művészet a legalkalmasabb a vallás nagy igazságainak a kifejezésére, mint amilyen az Eucha­­risztia is. Azt is kifogásolják, hogy az Eucharisztikus Tit­kárság nem hirdetett pályázatot a szoborra. MOTHER TERÉZA. Mother Teréza, az albániai szü­letésű, Calcutta utcáin a haldokló szegények között apos­­tolkodó kedves nővér, részt vesz az Eucharisztikus Kong­resszuson. Augusztus harmadika a „szenvedők napja”, és­­ Mother Teréza ezen a napon fog beszélni. Témája: „A szabadság és a béke után való emberi éhség és az Eucha­­risztia” lesz. Mother Teréza az egyik legnagyobb és leg­híresebb egyéniség lesz a kongresszuson. Sokak vélemé­nye szerint ő századunk egyik legnagyobb szentje. A múlt évben Malcolm Muggeridge, a híres angol publicista, könyvet írt Mother Terézáról, amelyben „a tevékeny ke­resztény szeretet megtestesülésének” hívja. A könyv cí­me: „Something Beautiful for God”. Mother Teréza azt állítja, hogy a szegényekben és az elhagyatott haldoklók­ban van egy soha nem sejtett nagyság és szépség, amely­re mi éppen úgy rászorulunk, amint a szegények rászo­rulnak a mi segítségünkre. „OSSZUK MEG HITÜNKET!” 1976. januárjában az Eucharisztikus Kongresszus Titkársága minden amerikai katolikus plébániára küld egy terjedelmes brossurát. A brossura a katolikusokat felszólítja, hogy az Euchariszti­kus Kongresszusra való lelki előkészületül idézzék fel hi­tüket az Eucharisztiában és azt osszák meg felebarátaik­kal. A mozgalomnak hármas célja van: 1. elérni azt a 80 millió amerikait — köztük a hanyag katolikusokat — akik templomba nem járnak és a hittel nem törődnek; 2. ki­képezni azokat, akik házról-házra járnak, a hanyagokat felkeresik és a visszatérőket oktatják; 3. megkérni a nem­katolikusokat, hogy szeretettel és elfogulatlanul vizsgál­ják meg a katolikus vallást, és főképp az Eucharisztiáról való tanítást. A brossurában van mintaliturgia, szentbe­széd vázlatokkal és hívek imájával. SZENTÉVI ÚTRAVALÓ a címe annak az értékes, ma­gas színvonalú, igényes magyar imakönyvnek, amelyet Valentiny Géza és Török Jenő, magyar papok szerkesz­tettek Bécsben. Olvasmányos részében Tomka Ferenc na­gyon szépen ír az Eucharisztiáról. Tollas Tibor: Fenyők­ ­­i tü levelű csend kupolái, örök­zöld fenyvesek, a hó alól is reményt szikrázni, csak zengjetek! Isten nélkül istállóknak mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült kisdedet. Túl,­arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha örök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe: csak a szeretet tehet csodát. (Tollas Tibor most megjelent „IRGALMAS FÁK” című verseskötetéből.) 1976. január 11. Dr. Béky Zoltán református püspök: Véget ért az Egyházak Világtanácsának gyűlése Az Egyházak Világtanácsá­nak történelmi jelentőségű gyűlése december 11-én befe­jeződött. Soha a Világtanács történetében ilyen viharos és ennyi egyházi, társadalmi és politikai kérdést felölelő gyű­lés nem volt. Sőt, a politikai kérdések megvitatása valóság­gal uralkodott a kongresszu­son. A kapitalizmus, a faji gyű­lölet (racizmus), kolonializ­­mus, kommunizmus, cionizmus és szocializmus voltak a főté­mák. Vallási, teológiai, ökume­­nikus és szociális kérdések megvitatására kevesebb idő ju­tott. Sokak véleménye szerint az Egyházak Világtanácsa po­litikai világszervezetté lett és átvette az Egyesült Nemzetek szerepét. A Kongresszus legviharo­sabb gyűlése december 8-án folyt le, amikor a delegátusok óriási többsége (85 százaléka) nyilvános szavazattal bélyegez­te meg a Szovjetuniót, a román és más kommunista államokat vallásüldözés, egyházi és em­beri jogok elnyomásának poli­tikája miatt. Ez volt az első eset a Világtanács történeté­ben, hogy ily döntés született. A szavazás után a kommunista országok delegátusai fellázad­tak és formai hibák címén a döntést újraszövegezésre visz­­szautalták a bizottsághoz, ame­lyik másnap a helsinki megál­lapodásban szereplő 7. és 8. pontot fogadta el, amely sze­rint a kommunista államok kö­telesek biztosítani az uralmuk alatt levő népek alapvető em­beri jogait: a gondolat és lelki­­ismereti szabadságot, és a né­pek önrendelkezési jogait. Az orosz, a litván és az erdélyi vallásüldözések kivizsgálását a központi titkárságra bízták. Nagy felháborodást keltett az erkölcsi és etikai elvek és módszerek tárgyalásánál az egyik orosz teológus kijelenté­se: „erkölcsi és etikai elvek és módszerek, ha azt a szovjet kommunista párt nem hagyta jóvá, nem érvényesek, mert ezekben az egyetlen autoritás a kommunista párt és nem az Isten”. („The source of all morals is the Communist Party of the Soviet Union and not God.”) Nikodim metropolita jelölé­sét dr. William Thompson, a United Presbyterian Egyház és a Református Egyházak Világ­­szövetségének elnöke megtá­madta azon az alapon, hogy „Nikodim sok fontos tárgyból és felszólalásaiban a szovjet kormány érdekeit képviseli”. Helyette más jelölt nem lévén, a Kongresszus 135 szavazat el­lenében mégis Nikodémot vá­lasztotta meg. A római katolikus egyház nem csatlakozik az Egyházak Világtanácsához, de a jó vi­szonyt és az együttműködést a II. Vatikáni Zsinat értelmében fenntartja. A történelmi jelentőségű gyűlés istentisztelettel zárult. Utána Kenya elnökének, Ken­­nyettának, a parkban levő szobra körül gyülekeztek össze a delegátusok, ahol énekléssel és imádsággal adtak kifejezést hálájuknak Kenya vendégsze­retetéért, amelyet a világ min­den tájáról összesereglett de­legátusok iránt megmutatott. Minden embernek becse azon aránytól függ, melyben magát egy magasabb hatalom­nak önként alárendelni képes. Az erény nem egyéb, minthogy magunk is teljesítsünk mindent, mit másoktól követelünk. Eötvös József* Londefeidts

Next