Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-09 / 1. szám

Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarian**’ Sunday magyar hetilapba a— ■ — 1 ■ ■ — The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in tbc U.S.A. Egyes wóm óra 35 cent KIADÓHIVATAL. — EDITORIAL OFFICE. Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown. Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 A jövő év nem­­­etközi kérdéste: A kínai-szovjet viszony Az év utolsó napjaiban megszaporodtak a kí­nai rejtély újabb és figyelemkeltő jelei. Különös jelenség, hogy Peking televíziós adásra alkal­mas képeket bocsát ki újabban belső életéről, és komoly változást sejtető kínai híradás azt mondja, hogy a párt új vezetője a katonai, poli­tikai és közoktatásügyi szervezet átalakítását és megtisztítását jelenti a régitől. Mindenki csak találgat és senki sem tud határozott választ ad­ni, milyen mértékű és milyen mélyen ható vál­tozásokról tanúskodnak ezek a jelek és hírek. És senki sem tudja, lesz-e és milyen hatása lesz a változásnak a kínai—szovjet viszonyban. Pedig a kínai—szovjet viszony a jövő év nagy kérdése. Mert ugyan nagy kíváncsisággal tekin­tünk a Carter-adminisztráció elé, hogy mennyi­ben lesz liberális elfogultságé, mennyiben tartja be a választás konzervatív ígéreteit, de ezek a kérdések a parlamentáris rendszer egyensúlyo­zó működésében a nemzeti érdekekhez alakul­­nak­ majd. De a két kommunista nagyhatalom nemzetközi viszonyának alakulása hozhat a jövő évben meglepetést, hiszen a viszony kialakulása, a meglepetések esetleges kirobbanása mindkét oldalon egy-egy diktátor egyéni döntésén múlik, ami mindig a legtömegesebb emberi nyomorúság okozója volt. A Szovjetunió nem igen tudja elérni, hogy Peking kiengedje a nyilvánvaló ellentmondás­ból, hogy amíg a­ Szovjet mindenütt a gyarmati népek­­«Uumbuill­ásáról szónokol, azokat a ha­talmas t­rukMvSct, amelyeket a fehér cárok erő­szaka tépett le Kína történelmi területéről, nem hajlandó felszabadítani, azaz visszaadni Peking­­nek, és ezeken a területeken a vörös cárok gyar­­matosítanak még ma is. Évekkel ezelőtt, 1969. márciusában az Ussuri folyónál lezajlott kínai— szovjet határvillongások óta a Szovjetunió vé­delmi erődítményeként Külső-Mongóliát építette ki. Külső-Mongólia ma nem más, mint egyetlen szovjet katonai tábor. Katonai járművek hatal­mas telepei, benzinlerakatok öt kilométerenként. Hatvan nagy szovjet katonai repülőteret létesí­tettek, húsz földalatti rakétakilövő-telepet, ame­lyek taktikai atomfegyvernek készültek. Mélyen tagolt állásrendszer védekezik kelet felé, a rend­szer legkeletibb csomópontja Csoibalsan városa A röppentyúltelepek százait építették bele ezek­be a mély állásokba Érdekes — jelentik az uta­zók —, hogy ezzel szemben kínai részen az első vonal nem más, mint egy vékony álláslánculat, azonban e mögött egy százezerre tehető népi mi­lícia áll, amely jól képzett és pillanatok alatt minden falut egy-egy különálló erőddé képes átalakítani Ezekben a milicista határozerekben a katonák 19—30-ig terjedő életkorú férfiak és 19—25 évig terjedő korú nők. A tartalékot a 41 éves korú férfiakig és 35 éves korú nőkig moz­gósítják. Botho Kirsch most megjelent könyvében,­­ amelyben tulajdonképpen a szerző kínai utazá­sát mondja el (CHINA - GEFAHR ODER CHAN­CE) írja: Azonban a Szovjet nagyon is tuda­tában van annak a kockázatnak, amivel egy mo­torosított és mechanizált támadó hadseregnél szembe kell nézni, ha egy népi háború tűztenge­rébe akar benyomulni. A könyv szerzője idézi a lengyel diplomatának, Wladyslaw Tokocins­kinek a kijelentését A moszkvai vezetők való­sággal pánikba esnek, ha arra gondolnak, mi lesz, ha a kínaiak minden formális hadüzenet nélkül olyan kisháborúkat indítanak ellenük,­­ amelyek a hétezer kilométer hosszú határvona­lon akár száz évig is folytathatók. Emlékezetes, hogy mit mondott erről Mao Cse­­tung: „Hogy az ellenséget megsemmisíthessük, be kell csalni mélyen területünkre és evégett egyes városokat és tartományokat önként fel kell adni. Csak azután, hogy beengedtük terüle­tünkre, kezdheti meg a nép a maga sajátos mód­ján a háborút ellene. Fontos, hogy az ellenség győztesnek érezze magát, hogy a tíz ujját ki­nyújtsa, és aztán reménytelenül kátyúba jusson. Ekkor kerül arra sor, hogy túlnyomó erőket kon­centráljunk és megsemmisítsük." És Botho Kirsch könyvében ezt állapítja meg: Most van az első alkalma annak, hogy az orosz a maga történelmében olyan ellenféllel találja magát szemben, amely technikailag elmaradt, de ezzel szemben népi erejében háromszorosan túlhaladja a Szovjetet. A forró és poros közép­ázsiai sztyeppéken a szovjet haderő technikai fölénye elenyészik. Itt fordítva áll a helyzet, mint volt a nyugati orosz pusztaságokon. Oda behúz­ták Napóleont és Hitlert, és megverték őket elő­retörésük után. De itt a szovjet haderő lesz Na­póleon és Hitler helyzetében Kína éppen ezért elképzelhetetlen nagyságú vadászsereget tart fenn, amely darazsakként harcol majd, az atom­páncélosokat használhatatlanná teszi. És mind­ezt megteheti a­nélkül, hogy nagy, de akár csak megüzent háborút is folytatna Peking Moszkva ellen. Ez az aggodalom kényszeríti már ma is a Szovjetet arra, hogy a legjobb csapatait a ke­leti határokon tartsa. A nyugati katonai szakér­tők szerint Moszkva készen áll arra, hogy százöt­ven harci hadosztályt és tizenkétezer harci re­pülőt vessen be, ha szükséges. Ami a számítások szerint hatmillió emberre tehető katonai erő. De Moszkva szerint ennyire van szükség, hogy Kína ilyesfajta darázsháborúját azonnal el tudja fojtani A kremli tábornokok ezenkívül állandóan visz­­szatérnek arra a tervre, hogy első csapásra a kínai atomtelepeket kell megsemmisíteni légitá­madással Kansu tartományban, — de ezenkívül meg kell semmisíteni a rakéta kísérleti telepe­ket a Lop—-Nor-tengernél. Fie a törekvés, illető­leg ten' azért hozza mind közelebb a kínai— szovjet összecsapás veszélyét, mert nem hihető, hogy a Kreml be fogja várni, amíg Kína a maga atom ütőerejével felkészül. Valószínűnek tart­ják, hogy a Szovjetunió, miután a Nyugattal el­ismerteti és szerződésekben meghat­ároztatja, a szerződésből kimaradt kínai atomfegyverkezés ellen büntetőháborút fog indítani, amelynek cél­ja: Pek­inget megfosztani atomerejétől. Úgy számítják, hogy erre a Szovjetuniónak még három éve van, mert ennyi időre van meg szüksége Pekingnek, hogy atomfegyverzetét ki­építse De diktátorokról van szó és senki sem tudja megmondani, mikor veszti el valamelyik a türelmét. A Szovjet nem tudhatja, mikor csap be Peking a teljes atomfelkészültség előtt. És Peking sem tudhatja, a Szovjetunió mikor érzi úgy, hogy tovább nem várhat .. Botho Kirsch, az utas, aki Kínából hazajövet leírta amit látott és hallott, elmondja, hogy a kínai külügyminisztérium egyik főtisztviselője ezeket mondotta a jövőre vonatkozóan: „H­a a Szovjetunió háborút indít, elveszti. A szovjet gyarmatbirodalmat ma már csak a szu­ronyok tartják fenn. A tömegek felkelnek. Ha nem lesz háború, a Szovjetunió lassabban hal meg Egyébként gyorsabban!" Irv látta az egyik diktatúra a másikat 1976 végén és 1977 elején. IMPERSONAL Dr. Eszterhás István: Szabad költözködés és a szülőföldhöz való jog * ANDRE AMALRIKOT, az orosz történészt, a szovjet diktatúra kicserélte a chilei kommunis­­ta vezetővel és kilökte szabad földre Amalrik munkája, amelynek megtorlásául a diktatúra minden hatalmával rárohant, ezt a kérdést ve­­ette fel. ..Életben maradhat-e a Szovjetunió 1981ig?” A kritikus és őszinte tanulmány győr­sen elterjedt a Szovjetunió értelmiségi köreiben, sőt a Nyugaton is (a Vasárnap is közölte), és André Amalrikot a szovjet ávó elhurcolta Im­már egy évtizedet töltött el börtönben és szibé­riai száműzetésben. Most Hollandiában telepe­dett le egy időre. De sokat utazik és figyeli a nyugati világot, hogy a látottakról tájékoztassa a Szovjetunióban működő szabadsághíveket, így tart előadásokat Amerikában is. És a cikkírók megjegyzik, hogy ismét igazolódik a régi orosz mondás: Az áldozatok élesszemű megfigyelők. — És ehhez tegyük hozzá mi, száműzetésünk tanul­ságával, és hiteles szemtanúk. Amalrik egyik nyilatkozatában megjegyzi, h hogy a Szovjetunióban az­ ázsiai nemzetiségek látat fordítanak az oroszosításnak és visszatér­tek nemzeti hagyományaikhoz. Ehhez kell hozzáilleszteni, amit Amalrik fele­­sége — aki követte a száműzetésbe — mondott , igen világosan és érthetően: „Az élet a szám­vetésben nem könnyű!" Amihez férje ezt tette hozzá: „Azok az értelmiségi felkelők, akik el­hagyták a Szovjetuniót, nem igen tudják az it­­eni viszonyok között feltalálni magukat." Majd még ezt mondja keserűen. ..Az irántam megnyi­­atkozó érdeklődés addig tart, míg érdekes dol­gokat tudok írni...” ★ MINDEZT IGEN RÖVIDEN és drámai tö­mörséggel Mindszenty József, lelki fejedelmünk í­gy mondotta ki: „Magamra vállalom életemnek talán legnehe­zebb keresztjét: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy a száműzetésben folytassam az engesz­­telést egyházamért és népemért!” Hogy milyen igazat mondott, azt láttuk Szol­­zsenyicin vergődéséből, amikor száműzetésbe kényszerítették De nem ezt mondta a nagy tömi száműzött, akit Augustus császár űzött el Ró­­­mából a Fekete-tenger partjára: „Barbaricus hic, ?go, quia non intelleger ulli.” (Barbárnak ér­zem magam itt, mert nem ért meg senki.) De ezt mondja világosan a mi nyelvünk, ami­kor azokat a szerencsétlen férfiakat és nőket, akiket a hatalom kiüldöz hazájukból, száműzöt­­teknek, számkivetetteknek nevezi. És a szülőföld, a szülőnép elvesztése rettenti az ázsiai népeket a Szovjetunióban a meguk nemzeti hagyománya­iba való megkapaszkodásra A Szovjetunió, mikor a Csekával kezdte, azo­kat akik szemben álltak vele, vagy akikről fel lehetett tenni, hogy­ majd szemben állhatnak ve­le, irgalmatlanul kiirtotta gyilkolással, elhurco­lással, kényszermunkatáborral, internálással, és sok millió emberéletről nem tudnak számot ad­ni. Ezt tette Rákosi is, a szovjet katonai hatalom és rendőrök irányításával ott kellett kezdje,­­ ahol Oroszországban kezdték. Ezt a módszert követték legutóbb a diktátort házó elmegyógy­intézetek. Ez ennek egyik módszere a száműze­tés. A lényeg ugyanaz, mint volt az első lépcső­fokon, amit még úgy hívtak, hogy Cseka: eltün­tetni az embert a színről, ahol hallgatnak rá. És kilökni. Akár idegenbe, ahol Ovidius szerint bar­bárrá válik, mert nem értik, és Mindszenty sze­rint kereszthordozó lesz, mert vezekelnie kell népéért és ahol Amalrik szerint csak addig ér­deklődnek iránta, amíg érdekeseket tud mon­dani. .. ★ A KREMLIEK szeretnék ezt úgy feltüntet­ni, hogy, íme, Amalrik szabadon mehet a Nyu­gatra! A száműzöttek szerint ez nem más, mint a kényszermunkatáborba való hurcolás, illetőleg deportálás, szibériai száműzetés modernebb for­mában, azaz elnémítás, eltüntetés szülőföldjéről, kitépés szülőnépe közül. Idegenbe vetés, szám­kivetés és száműzetés Hogy többé ne szólhas­son azokhoz, akik közé és ahová való, mert kö­zéjük született. Az ilyen „eredj a fenébe" kivándoroltatást le kell leplezzük, bármilyen modern szovjet repü­lőgépen is szállítsák közénk az új száműzött­eket. És meg kell mondani a magunk részéről is, a ré­gi, életüket szárőkivetésben leélő száműzöttek nevében is, a száműzetés annak, aki szakadat­lanul hallja hazájának hívó szavát és szakadat­lanul dolgozik hazájáért, szülőnépéért, nem sza­baduló kirándulás, idegenben vak­ csapongás és piknikezés. Hanem komor, életet emésztő szol­gálat, amely éppenséggel vágyódással és szen­vedéssel tartja fenn minden száműzöttnek a jo­gát a szülőföldhöz, szülőnépéhez. Ha egyszer el­következik egy jobb kor, amelyben az isteni ere­detű természetjog lesz újból a világ jogrendjé­nek az alapja, akkor ki kell mondják, hogy a szabad mozgás jogához hozzá tartozik a szülő­földhöz és a szülőnéphez való jog. És amint a szabad költözködés jogát nem lehet megtagadni senkitől sem, ugyanúgy nem lehet senkitől el­venni azt a jogát, hogy­ szülőföldjén éljen vagy ott fejezze be életét, tehát oda bármikor vissza­térhessen. A két jog egy­ egység és a fél jog nem jog, hanem parancs. ★ A JOBBÁGYNAK AZT A JOGÁT, hogy a hatalom birtokáról elköltözhessen, mi magyarok már korán elkezdtük, ha erről a műveit Nyugat sokszor nem is tud. Már az ezerkétszázas évek végén az egész jobbágyság Magyarországon él­(Folytatása a második oldalon.) ÚJ ÉV REMÉNYE ÍRTA: FT. SZÉPE LÁSZLÓ Amikor tavaly szilveszter estén János találkozott bar­adtjdal a Bökd­ és a 116-os sarkán, a szokásos boldog új évvel köszöntötte el. De boralja fent volt rózsás han­gulatban és kéz legy­int­ve így buggyant ki :* Ugyan, hagyd el ezt a bolondságot! Milyen boldog új évet várhatunk ? Talán a drágaság csökkenését? A jobb munkalehetőségeket? Talán azt, hogy naplemente után is lehet az utcán biztonságban járni? Hogy a Bakdj megint kedves utca lesz? Hogy a politikusaink észhez térnek? Hogy az orosz kivonul otthonról? Vagy milyen boldogsá­got várhatunk az új évtől? János nem mert ellenkezni, mert ő is valami ilyen hangulatot érzett magában. De­ mégis jól esett neki, ha emlegetheti az új évet. Miért is találta ki az ember az új évet, az évforduló­kat és születésnapokat? Hiszen, a valóságban idő és új év nincs, csak az események egymásutáni. Miért csinálunk mégis határnapokat, új éveket? Az egyik bölcselkedő így felelt erre: Azért, hogy újra kezdhessük! — Bölcs mon­dás. Az emberi természetünkben van, hogy szeretünk mindig újra kezdeni. Ha valamit elhibáztunk, szeretjük újból és jobban csinálni. Ha valami jól sikerült, szeret­nénk újra ismételni, újra élvezni. Még a szilveszterkor elázott Ferenc is ezzel a termé­szetes ösztönünkkel védekezett egyszer. Amikor látták, hogy szokatlanul sokat iszik, megkérdezték, miért teszi? Erre ő így felelt, hogy legyen alkalmam és okom, hogy az új évre jó feltételeket tegyek magamnak Az új évtől, évfordulótól mindig valamit várunk.­­­ Valami jobbat, valami szebbet. S annak ellenére,, hogy­ majdnem mindig csalódunk álmainkban, mégis számon tartjuk az új évet, évfordulót és titokban mégis remény­­kedünk. S ebben van az élet érdekessége és szépsége. -s Szeretnünk kell a jövőről szépet álmodni! Kell, hogy le­­­gyenek álmaink, terveink. Aki már nem tervez, nem akar, az m­ár kihülőben van. Pedig a Teremtő nem a lemondásá­ra adta az életet nekünk. Azt akarta, hogy mindig előbbre jussunk, tökéletesedjünk. Ezért mondja egy szent: Ra­­gaszkodj nemes terveidhez, álmaidhoz, amennyire lehet Életed utolsó éveiben se add fel őket, így teszed magad méltóvá a következő lépcsőfokra, a tökéletesebb emberre. De vegyük szemre józanul, hogy van-e értelme an­­nak, hogy a balsorsban, a szaporodó bajok között is újra kezdjünk, újra reméljünk? — Ha reménykedésünk csak puszta álmodozás és saját magunk áltatása, akkor rind sok értelme. De, tulajdonképpen mit akarunk remélni? Mert ezen múlik minden. Azt reméljük, hogy az új évben az élet teljesen simán fog menni? Hogy soha nem lesz akadály, kellemetlenség? Hogy soha nem ér betegség?­­• Igen, bizonyos mértékig remélhetjük mindezeket a kiolt­­súgókat is, de hozzá kell tennünk a reményhez, hogy ha mégis lesznek bajok, betegségek, akkor lesz annyi erőnk, hogy megbirkózunk \velü\ Meri a lényeg. — Valame­lyik szép imában olvashatjuk. Uram, nem azt kérem, hogy távolíts el minden követ az utamból, hanem, hogy adj erőt azokon is átmérném. Nem azt kérem, hogy minden kellemetlenségtől megments, — hanem azt, hogy minden kellemetlenség elviseléséhez adj elég erőt .. Azt reméljük az új évtől, hogy a drágaság megszűn­jön, hogy az adósságoktól megszabaduljunk? — Igen, re­mélhetjük ezt is, de hozzátéve azt, hogy amennyiben a gazdasági helyzet még rosszabb lesz, legyen erőnk le­mondani a fölösleges dolgokról. Azt reméljük, hogy politikusaink észre térjenek az új évben, bár nem sok jel mutat rá? — Igen, remélhetjük, de a mi részünkről is mindent meg kell tennünk, hogy meg­nyíljon a szemük! Azt reméljük, hogy hazánk felszabaduljon — bár a Nyugat még jobban elad a Keletnek? — Igen, remélhet­jük, de tudnunk kell, hogy ez a remény is csak úgy ér valamit, ha munkánkkal, verejtékünkkel, tíz körmünkkel mindenütt és minden percben küzdünk a haza felszaba­dulásáért. Van az új évnek reménye? Minden új évnek lehet reménye, ha józanul remélünk és ezért a reményén meg­­küzdünk. — Maga a remény azért fontos, mert ez az első lépés a telkünkben, hogy akarjunk, tegyünk valamit. — Ezért kell a remény! Ha már reményünk sincs, akkor előre lemondtunk mindenről, saját magunkról is. Olyanok vagyunk, mint az élő halottak vagy a halódó élők. Az új év reményének a legmélyebb, legfontosabb lé­nyege aztán az, hogy ha minden igyekezetünk ellenére is, minden rosszabbul megy, ha mindenben és mindenkiben csalódunk, ha felszabadulás, béke helyett további össze­omlások, világkatasztrófák jönnének, akkor abban remé­lünk, sőt hiszünk is, hogy végeredményben majd Isten dönti el a világ sorsát s a magunkét is. És ebben a re­ményben nem csalódunk. Reményt a jövőhöz! — és szebb magyar új évet! Mindszenty emlékmise ünnepi szentmisén vett részt az amerikai főváros magyarsága, a washingtoni ferences barátok szentföldi­ kolostorának templomában. A misét Mindszenty Jó­zsef bíboros emlékének szentelték és azt Philip M. Han­, nan New Orleans-i érsek mutatta be. Thomas W. Lyons és három magyar atya: dr. Irányi László, Mészáros­ Gyula és Zalotay József koncelebrálásával. A szentbeszédet Hannan érsek mondta és abban megemlékezett az ötvenhatos magyar szabadságharc­ról éppen úgy, mint a magyar szentekről, külön is Szent Erzsébetről és Kapisztrán Szent Jánosról, akiknek ün­nepeit októberben, illetve novemberben tartja az egy­ház. Hosszan beszélt Mindszenty József önfeláldozó életéről és példaként állította a hívek elé. Felhívta a figyelmet a templomban létesített Mindszenty emlék­­szekrényre, melyben az elhúnyt miseruhája, püspök­­süvege és még néhány használati tárgya nyert elhe­lyezést. .

Next