Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)
1977-01-09 / 1. szám
2. oldal Tnaqyc^^^drrKifía CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katoikus magyar lap Észak-Amerikában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Bohm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bohm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION . ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ____________ $28.00 For two years ........... $28.00 Egy évre __________ $15.00 For one year ............... $15.00 Fél évre ........................ $ 8.00 For six months ........... $ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O.F.M. 1739 Mahoning Avenue. Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216) 799-2600. Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2602 Queenston Rd, Cleveland Hts, Oh. 44118 Tel.: (216) 321-1701 ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times; $2.25 per column inch 5—15 times; $2.00 per column inch more than 15 times; }/A page $85.00; V4 page $160.00; 1 full page $300.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Jó szüret volt New Yorkban A New York-i Szent István Egyházközség jelenti: Három szempontból is ritka és örvendetes eseménynek volt színhelye a New York-i Szent István Egyházközség nagyterme 1976. október 17-én. A közel 200 főnyi közönség a magyar föld és kultúra egy fontos mozzanatáról, a szüretről, emlékezett meg, illetőleg tanult további részleteket. Azután, a szórakozók soraiban különösen sok fiatalt láttunk és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a korosztályok közötti állítólagos szakadék megcáfolásával három nemzedék mulatott teljes harmóniában délután és este. Végül, s talán ez a legfontosabb, négy szervezet fogott össze, hogy tehetségének legjavát beleadja a közös vállalkozásba, melynek célja a magyar fiatalság és templomának támogatása volt. Közreműködtek a New York-i Magyar Iskola, a fiú és leány cserkészcsapatok és a Világi Bizottság. Hála Istennek, a szüreti mulatság mind erkölcsi, mind anyagi szempontból nagy sikerrel végződött. Röviddel a tízórás magyar szentmise után már szállingóztak a nagyterembe a vendégek és csodálkozva legeltették szemüket a pompás díszítéseken, amelyeket Sárossy József szakértő vezetésével főleg cserkészeink készítettek, bizony már a hajnali óráktól kezdve. Pontosan fél egykor, Szlezák Imre atya asztali áldása után, a nagyobb cserkészlányok finom ebédet szolgáltak fel. Az ízes székelygulyás Keréh Ferenc remekműve volt, de sok dicséretet kapott a hamisítatlan magyar fánk is, amelyet egyházközségünk áldozatos asszonyai közül többen segítettek megsütni. Az ebéd alatt és után egy külön díszes jódénál töb nagy cserkészlány válogatott borokból kínált kóstolót vendégeinknek. Két óra után kezdetét vette az esemény témájához illő rövid kultúrműsor, amelyet hibátlan magyarsággal Harkay Péter fiatal cserkésztiszt vesztett le. Bevezetőül Bátor Lexi elszavalta Lévai József hangulatos versét, „Szüretünk” címmel. Erkel Bánk bánjából Vörösmarty híres bordalát dr. Laurisin Lajos énekelte olyan sikerrel, hogy a közönség nem tágított, míg a m. kir. Operaház művésze ráadásként a „Száz szál gyertyát...” kezdetű dalt be nem jelentette, megjegyezvén, hogy szerzőjével, Fráter Lóránttal együtt tanulta fiatal korában ezt a jól ismert éneket. Ezután a köztiszteletben álló Báchkai Béla ismertette érdekes előadásában a magyar szüret és szőlőművelés történelmi hátterét, kitérve annak amerikai vonatkozásaira is. A Magyar Iskola kisebb növendékei felvidéki és egyéb szüreti nótákkal szórakoztatták a közönséget, majd a nagyobb cserkészlányok szatmári leánytáncot adtak elő annak a vidéknek népviseletében. A műsor után a vendégeknek a szó szoros értelmében „aprajanagyja” még több órán át Nagy Ferenc kitűnő zenekara zenéjére szórakozott. Külön meg kell említenünk a mulatság egy kedves mozzanatát, a szőlőlopást. Mint a hazai szüreteken, a nagyterem teljes szélességében és több sorban szőlőfürtökkel, na meg almával, körtével volt díszítve s azok éppen kézzel elérhető magasságban lógtak. Tánc közben aztán, különösen a tompított fénynél, bizony sokan megkísérelték a szőlőt vagy almát leszakítani. De rögtön ott termett a karszalagos „csőszök” egyike, cserkészfiúk vagy lányok személyében, és a tolvajt máris vitték a „bíró” elé, aki rövid kihallgatás után megfelelő bírságot rótt a „kihágóra”. Persze, mindenki jól mulatott a csintalankodáson. Nehéz szavakban leírni azt az odaadást és lelkesedést, amivel a szülők és gyermekek, világi bizottsági tagok és cserkészek együtt dolgoztak a siker érdekében. Ezzel bizonyára követendő példát mutattak a magyar emigrációban, ahol sajnos a széthúzás vagy személyi ellentétek sokszor győzedelmeskedtek a jó cél rovására. Hálás köszönet illeti persze azokat a jótevőket, akik segítségükkel lényegesen hozzájárultak az esemény anyagi sikeréhez. Végül, de nem utolsó sorban, köszönet mindazoknak, akik a négy szervezet hívó szavára eljöttek és jelenlétükkel igazolták a vállalkozás érdemességét.. Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre vagy két címre 28.00 dollár, egy évre 15.00 félévre 8.00 dollár Históriás Kalendárium 4.00 dollár. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A könnyelmű mágus Japán legenda - Sok-sok évvel ezelőtt Palesztinában egy csodálatosan szép csillag tűnt fel az égen. Mindenki, aki csak látta, el volt bűvölve fényétől és gondolkozott jelentésén. Éppen abban az időben, amikor mindenki a csillagról beszélt, bölcsek érkeztek Napkeletről Jeruzsálembe, akiket szintén a csillag vezetett oda. — Ez az a jel, amire vártunk — mondták —, most született meg a zsidók új királya. — És ahogyan bámultak fel a csillagra, az nagyon lassan megindult az égen kelet felé és a bölcs mágusok követték a csillag útját. A hagyomány szerint három mágus volt, három napkeleti bölcs. A valóság azonban az, hogy eredetileg négyen voltak. A negyedik, akinek neve Gondtalan volt, azért is kapta nevét, mert nem sokat törődött a világ bajával, gondjával, mindent könnyen, sőt könnyelműen vett. Mikor a bölcsek megindultak a csillag után, hogy ajándékot vigyenek a zsidók újszülött királyának. — Gondtalan csak nem tudta elhatározni, mit vigyen ajándékba a kisgyermeknek. A másik három bölcs megunta a várakozást és azt mondták Gondtalannak, ha már elhatározta magát, menjen utánuk, de ők bizony elindulnak, hogy idejében átadhassák ajándékukat. Aranyat, tömjént és mirrhát vittek magukkal. — Rendben van! — mondta Gondtalan. — Csak arra kérlek, ha elfordulna az út, törjetek le egy olajágat és azzal jelezzétek az utat, amerre mennem kell. HELCZ TIBOR: Kikre vonatkozik az amnesztia Romániában? A VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK SZÖVETSÉGE jelenti: Elsőrendű feladatnak tekinti a magyar politikai foglyok sorsának figyelemmel kísérését és az érdekükben való közbenjárást a szabad világ erre hivatott szervei előtt. Az 1976. évben több magyar politikai fogoly érdekében szólaltunk fel az AMNESTY INTERNATIONAL nevű szervezetnél Londonban és a SZABADSÁGOT MINDENKINEK BIZOTTSÁG dániai központjánál. Az év közepén, amikor az erdélyi magyarság kérdése volt az emigráció központi problémája, szövetségünk kiterjesztette érdeklődési körét az erdélyi magyar származású politikai foglyok sorsának figyelemmel kísérésére. Szövetségünk levélben kereste fel az Amnesty International elnökségét és felhívta a nemzetközi szervezet figyelmét a politikai okokból, részint magyar nemzeti érzésük miatt elítélt magyarok helyzetére Romániában. Ennek kapcsán az Amnesty International tájékoztatta szövetségünket arról, hogy a román kormány kétszer adott amnesztiát 1976- ban a bebörtönzötteknek. Az első romániai amnesztiát 1976. júliusában hozták nyilvánosságra, amely szerint mindazok, akik illegálisan elhagyták Romániát, vagy szökés közben a határvédelmi szervek kezébe kerültek és ezért két éven aluli börtönbüntetést kaptak, közkegyelemben részesülnek. A második amnesztiát a román államelnök 1976. augusztus 23-án, a román nemzeti ünnepen hirdette ki, amely azokat a politikai elítélteket érinti, akiket bármilyen politikai okból két évnél kevesebbre ítéltek. Továbbá azok a várandós anyák vagy 60 éven felüli öregek, akiket 5 éven aluli szabadságvesztésre ítéltek, szintén amnesztiában részesülnek. Az Amnesty International megállapította, hogy tiltott határátlépésért két évig terjedő szabadságvesztés jár Romániában, míg politikai „izgatásért” 5 év börtönbüntetést is lehet kapni. Egy példa erre Günter Török nevű egyén, akit 1975- ben a román katonai bíróság 5 évi börtönre ítélt „antiszocialista” propagandáért. Az Amnesty International egyes esetekben eredményeket tud elérni, így a nemzetközi szervezet levélhadjárata eredményeképpen a román kormány szabadon bocsátotta a 12 évre elítélt és 1971 óta fogvatartott román adventistát, Ioan Buzdugant. A nevezett „bűne” az volt, hogy biztatta gyülekezetéhez tartozó adventista fiatalokat, hogy tagadják meg a szombati fizikai munkát, továbbá a részvételt mindennemű politikai és katonai megmozduláson. Az Amnesty International akciójára Buzdugant a román államelnök külön kegyelemben részesítette és szabadlábra helyezését elrendelte. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetségemegállapította, hogy a két romániai amnesztia nagyon kevés politikai elítéltet érintett. Szövetségünk kevés konkrét esetet ismer romániai magyarok sorsáról, bebörtönzésük körülményeiről, így csak egy általános amnesztiánál remélhetjük, hogy erdélyi magyar testvéreink, akik igazságtalanul börtönben szenvednek, visszanyerhetik szabadságukat. Szövetségünk értesítette az Amnesty Internationalt, hogy elégedetlen az 1976. évi amnesztiával, és kéri a nemzetközi szervezet közbenjárását egy általános amnesztia elérésére Romániában. Mikor magára maradt, Gondtalan végre kitalálta, mit vigyen. Mivel nála voltak anyjától örökölt csodaszép és értékes ékszerei, elhatározta, hogy azt adja át az újszülöttnek, hiszen királyi gyermek és királyi ajándékot érdemel. Felkapaszkodott hát ő is az öszvérére és elindult társai után. Mikor az első útfordulóhoz érkezett, valóban meg is találta a levágott olajfaágat, de nem tudta, hogy az jobbra vagy balra mutatja-e az utat? — Azt hiszem, jobbra mutat — mondta magában Gondtalan, és elindult a jobb felé vezető úton. Ment egészen sötétedésig, de akkor az öszvér megállt és hiába nógatta, nem akart tovább indulni. Gondtalan leszállt az öszvér hátáról és látta, hogy az úton egy öreg ember fekszik, ruháitól megfosztva és vérző testtel. — Segítség! — nyögte az öreg és mivel Gondtalan jószívű és nagylelkű ember volt, feltette az öreget az öszvér hátára és elvitte a legközelebbi vendéglőig, ott orvost hívott hozzá, aki megmentette az öreg ember életét. Megvárta, míg teljesen felgyógyul és csak aztán folytatta útját. Igen ám, de akkor már nem látta a vezető csillagot, az éjszaka nem jelentkezett többé az égen. Gondtalannak fogalma sem volt róla, merre menjen, hát csak rábízta magát az öszvérre és mentek, bandukoltak az úton hetekig, hónapokig. Mikor Betlehem környékére ért Gondtalan, mindenfelől asszonyok sikoltozását hallotta és gyereksírást, aztán látta, hogy római katonák mennek házról-házra. Gondtalan leszállt az öszvérről és bement az egyik római katona után egy szép, tisztán tartott kis házba, ahol egy csodaszép fiatal anya szorította szívére kisfiát és azt kiáltotta a katonának: — Ölj meg inkább engem, csak kíméld meg a gyermek életét! Mikor Gondtalan ezt látta, elővette a királyi gyermeknek szánt ékszereket és megcsillogtatta azokat a római előtt, mondván, hogy neki adja az ékszereket, ha megkíméli a gyermek életét. A római, aki azt gondolta, hogy már úgyis elég gyermeket megölt, nem tudott ellenállni a csillogó ékszereknek és ennek az egy kisfiúnak, Mária fiának, meghagyta életét. De mikor kilépett a házból a római katona, biztosítani akarta magának az ékszereket és ráripakodott Gondtalanra: — Te idegen, te megszegted Heródes király törvényeit és ezért letartóztatlak ! Mielőtt elvezette őt a római katona, Gondtalan még odakiáltott a fiatal anyának, akinek gyermekét megmentette: — Sose izgulj értem, Heródes király majd kienged a börtönből! A könnyelmű mágusnak igaza lett: kiengedték őt a börtönből, de harminchárom év telt el addig. Éppen harminchárom évre rá, mikor elindult Jeruzsálemből a csillag után, szabadult ki a börtönéből. És mikor az égre tekintett — szép, langyos tavaszi éjszaka volt —, újra meglátta a 33 év előtti csillagot. Ment, ment a csillag után, de az nem egy gyermek bölcsőjéhez vezette, hanem egy hegyre, melyet Golgotának, vagyis Koponyák hegyének neveztek. És ott látta újra azt az anyát, akinek gyermekét megmentette ékszereivel. Ott állt az anya egy kereszt alatt, könnyel a szemében és kimondhatatlan fájdalommal az arcán. És erről a fájdalmas arcról ismerte meg őt Gondtalan, mert éppen olyan kifejezése volt, mint a kisgyermeke életéért könyörgő fiatal anyának. Akkor Gondtalan a kereszt feliratára nézett és ott olvasta, hogy a kereszten függő töviskoronás alak a zsidók királya. Odaállt a kereszt alá és könnyes szemmel nézve fel Jézusra, mondta neki: — Látod, Királyom, semmim sem maradt, amit néked adhatnék. Ekkor egy vércsepp Jézus arcáról ráhullott Gondtalan kezére és ott csodás csillogású rubinttá változott, Gondtalan könnyei pedig gyémánttá váltak. És Jézus így szólt hozzá: — Jótetted miatt nem értél oda jászolomhoz, mikor rámtaláltál, ékszereiddel mentetted meg életemet, jó szíved jutalmául fogadd el tőlem most te vérem rubintját és könnyeid, melyek gyémánttá lettek.★ Eddig tart a könnyelmű mágus legendája, — melyből az a tanúság, hogy Jézus ezerszeresen megfizet minden jótéttünkért. (y —a) 1977 január 9. Néhány polgári szó heti mérgünkről A nagy hűhó után, amelyet elvégeztünk Amerikában a kongresszusi képviselő körül, aki mint törvényhozó, az állammal fizettette meg hivatali kedvesének a kétszeresen erkölcstelen kitartást (hogy a többi vádról most ne is beszéljünk), azt olvassuk, hogy Hays ohiói volt képviselő ellen nem kívánnak bíróság előtt eljárni, hiszen szegénynek v úgyis le kellett mondania képviselőségéről. Ugyanakkor olvassuk azt is, hogy a clevelandi nagyhangú közéleti szereplő, aki egy ideig a városi adminisztrációt boldogította, majd az Ohio sorsjegyügynökség egyik vezető állását nyerte el, majd polgármesterjelöltként indult, szóval ezen Dickerson helyi totumfaktor ellen ítéletet hozott a bíróság, mert a választás alkalmával viselt dolgai miatt hat alkalommal követett el a bíróság előtt olyan kijelentéseket, amelyek a valóságnak nem feleltek meg. Választási közpénzekről volt szó és a közéleti harcos pénzügyi nyilatkozatai c sántítottak. Eredetileg tizennégy hamis tanúskodásért vonták felelősségre, de aztán ebből elengedtek vagy nyolcat és a végén elítélték hatért. Ennyit ugyanis bevallott James Dickerson mester. A bíró 90 napra ítélte, amit a dologházban kellett volna eltölteni a polgármesterjelölt, sorsjátékvezető közéleti figurának, azonban a bíró ezt is felfüggesztette egyévi próbaidőre és igen kegyesen azt is megengedte, hogy egy év után ez a neves férfi ismét viselhet közhivatalt... A mérgelődő kisemberek ezeket a nevezetes kijelentéseket és ítéleteket olvasva, megkérdezik maguktól, hogy vajon ha valaki közönséges ember a munkahelyén eltulajdonít valamit, vagy a rábízott közpénzt a maga előnyére vagy gyönyörére használja fel és utána a hatóság, előtt hazudik, megúszná-e ilyen olcsón? Hogy kiteszik állásából, mondván, ne legyünk kegyetlenek... Vagy megúszná úgy, hogy azt mondanák: azért egy év múlva előléptethető lesz, ha addig nem követ el valami újabb huncutságot? Avagy ezt úgy kell venni, hogy a közpénz nem olyan fontos, mint a magánpénz? És hogy a törvény nem egyformán vonatkozik közszolgálatira és magánemberre? Hogy a törvényben különbséget lehet tenni a kövérek és a soványak között? A kérdés jó, mert a bíró szerint Dickerson büntetését azért függesztette fel, mert a nagy szájlármát keltő és furcsa véget ért közéleti szereplő 450 font nehéz, igen kövér ember, akinek emiatt fizikai és érzelmi problémái vannak. És ha sovány lett volna? Szabad költözködés és a szülőföldhöz való jog (Folytatás az első oldalról) nyerte a szabad költözködés jogát. És ha a hatalom igyekezett is ezt visszavonni, állandó harcban fenntartották elődeink. És az 1848-as szabadságharc pedig a jobbágyfelszabadítással végképp biztosította, hogy aztán a pártdiktatúra a második világháború után a deportálási rendelettel ismét eltörölje. És a mai napig is külön kegy Magyarországon, hogy a diktatúra kinek ad útlevelet. Mert azoknak, akik olyan magyar embert akarnak meglátogatni, aki bármelyik szocialista állam ellen dolgozik, a diktatúra nem ad útlevelet. És ha olyan külföldön élő magyar kíván Magyarországra beutazni, aki a magyarországi diktatúra ellen bármit is aláírt, az sem kap beutazási engedélyt Magyarországra. És az is bizonyos, hogy míg a jobbágyfelszabadítással a kisembernek biztosították azt a jogát a törvények, hogy oda költözhessen, ahová akart, ezzel nem adtak a hatalomnak jogot arra, hogy erőszakkal elköltöztetheti szülőföldjéről, vagy oda nem engedi vissza. De a pártdiktatúra szereti a fogalmak csűrés-csavarását. — íme, mondják, hát mi ilyen nagyvonalúak vagyunk már. Ha Szolzsenyicinnek, Amalriknak, Bukovskinak nem tetszik a Szovjetunió, kiteszszük őket a szabad Nyugatra, legyen nekik ott jobb! Ha a magyar száműzöttnek nem tetszik a diktatúra, akkor nem térhet vissza szülőföldjére, mert oda csak az térhet vissza, aki nem „ír alá” a Kádár-diktatúra ellen. ★ DE EZZEL nem tudnak bennünket megtéveszteni. Mi értjük, hogy mit mondott Mindszenty József a száműzetés keresztjéről, mi értjük, miért vergődött Szolzsenyicin és miért nehéz Amalriknak. A szabad költözés jogában az is benne foglaltatott ugyanis, hogy akár a szülőföldjére is költözhet a régi jobbágy. Már az 1200- as évek végén. Tehát szülőföldünk és szülőnépünk után sírva és óhajtozva üzenjük Rodostóból: minket nem lehet megtéveszteni, mi azért is harcolunk, hogy a szabad költözés joga teljessé legyen egy új, igazságos korban és foglalja magába a szülőföldhöz és a szülőnéphez való természeti jogot. E nélkül nincs is tulajdonképpen szabad költözés joga. És e nélkül nemcsak a száműzött, de az egész magyar nép visszaesett az 1200-as évek előtti jobbágyság állapotába, amikor a hatalom oda költöztethette az embert, ahová akarta, mert szülőföldjéről és szülőnépe közül elűzhette életének és szabadságának fenyegetésével. A marxista-leninista-sztálinista diktatúra Magyarországon és mindenütt máshol a jobbágysors mérhetetlen elmaradottságába lökte vissza a kisembert: elvette szabad költözési jogát, mert megfosztotta a szülőföldhöz és a szülőnéphez való jogától. (1976. XII. 29.)