Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-09 / 1. szám

2. oldal Tnaqyc^^^drrKifía CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katoikus magyar lap Észak-Amerikában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Bohm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bohm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION . ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ____________ $28.00 For two years ........... $28.00 Egy évre __________ $15.00 For one year ............... $15.00 Fél évre ........................ $ 8.00 For six months ........... $ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O.F.M. 1739 Mahoning Avenue. Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216) 799-2600. Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2602 Queenston Rd, Cleveland Hts, Oh. 44118 Tel.: (216) 321-1701 ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times; $2.25 per column inch 5—15 times; $2.00 per column inch more than 15 times; }/A page $85.00; V4 page $160.00; 1 full page $300.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Jó szüret volt New Yorkban A New York-i Szent István Egyházközség jelenti: Három szempontból is ritka és örvendetes eseménynek volt színhelye a New York-i Szent István Egyházközség nagyterme 1976. október 17-én. A közel 200 főnyi közön­ség a magyar föld és kultúra egy fontos mozzanatáról, a szüretről, emlékezett meg, illetőleg tanult további rész­leteket. Azután, a szórakozók soraiban különösen sok fia­talt láttunk és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a korosz­tályok közötti állítólagos szakadék megcáfolásával há­rom nemzedék mulatott teljes harmóniában délután és este. Végül, s talán ez a legfontosabb, négy szervezet fo­gott össze, hogy tehetségének legjavát beleadja a közös vállalkozásba, melynek célja a magyar fiatalság és temp­lomának támogatása volt. Közreműködtek a New York-i Magyar Iskola, a fiú és leány cserkészcsapatok és a Vi­lági Bizottság. Hála Istennek, a szüreti mulatság mind erkölcsi, mind anyagi szempontból nagy sikerrel vég­ződött. Röviddel a tízórás magyar szentmise után már szál­lingóztak a nagyterembe a vendégek és csodálkozva le­geltették szemüket a pompás díszítéseken, amelyeket Sá­­rossy József szakértő vezetésével főleg cserkészeink ké­szítettek, bizony már a hajnali óráktól kezdve. Pontosan fél egykor, Szlezák Imre atya asztali áldása után, a na­gyobb cserkészlányok finom ebédet szolgáltak fel. Az ízes székelygulyás Keréh Ferenc remekműve volt, de sok dicséretet kapott a hamisítatlan magyar fánk is, amelyet egyházközségünk áldozatos asszonyai közül többen segí­tettek megsütni. Az ebéd alatt és után egy külön díszes jódénál töb nagy cserkészlány válogatott borokból kí­nált kóstolót vendégeinknek. Két óra után kezdetét vette az esemény témájához illő rövid kultúrműsor, amelyet hibátlan magyarsággal Harkay Péter fiatal cserkésztiszt vesztett le. Bevezetőül Bátor Lexi elszavalta Lévai József hangulatos versét, „Szüretünk” címmel. Erkel Bánk bánjából Vörösmarty híres bordalát dr. Laurisin Lajos énekelte olyan sikerrel, hogy a közönség nem tágított, míg a m. kir. Operaház művésze ráadásként a „Száz szál gyertyát...” kezdetű dalt be nem jelentette, megjegyezvén, hogy szerzőjével, Fráter Lóránttal együtt tanulta fiatal korában ezt a jól ismert éneket. Ezután a köztiszteletben álló Báchkai Béla ismertette érdekes előadásában a magyar szüret és sző­lőművelés történelmi hátterét, kitérve annak amerikai vonatkozásaira is. A Magyar Iskola kisebb növendékei felvidéki és egyéb szüreti nótákkal szórakoztatták a kö­zönséget, majd a nagyobb cserkészlányok szatmári leány­táncot adtak elő annak a vidéknek népviseletében. A mű­sor után a vendégeknek a szó szoros értelmében „apraja­­nagyja” még több órán át Nagy Ferenc kitűnő zenekara zenéjére szórakozott. Külön meg kell említenünk a mulatság egy kedves mozzanatát, a szőlőlopást. Mint a hazai szüreteken, a nagyterem teljes szélességében és több sorban szőlőfür­tökkel, na meg almával, körtével volt díszítve s azok ép­pen kézzel elérhető magasságban lógtak. Tánc közben aztán, különösen a tompított fénynél, bizony sokan meg­kísérelték a szőlőt vagy almát leszakítani. De rögtön ott termett a karszalagos „csőszök” egyike, cserkészfiúk vagy lányok személyében, és a tolvajt máris vitték a „bíró” elé, aki rövid kihallgatás után megfelelő bírságot rótt a „kihágóra”. Persze, mindenki jól mulatott a csintalanko­dáson. Nehéz szavakban leírni azt az odaadást és lelkese­dést, amivel a szülők és gyermekek, világi bizottsági ta­gok és cserkészek együtt dolgoztak a siker érdekében. Ezzel bizonyára követendő példát mutattak a magyar emigrációban, ahol sajnos a széthúzás vagy személyi el­lentétek sokszor győzedelmeskedtek a jó cél rovására. Hálás köszönet illeti persze azokat a jótevőket, akik se­gítségükkel lényegesen hozzájárultak az esemény anyagi sikeréhez. Végül, de nem utolsó sorban, köszönet mind­azoknak, akik a négy szervezet hívó szavára eljöttek és jelenlétükkel igazolták a vállalkozás érdemességét.. Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre vagy két címre 28.00 dollár, egy évre 15.00 félévre 8.00 dollár Históriás Kalendárium 4.00 dollár. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A könnyelmű mágus Japán legenda - Sok-sok évvel ezelőtt Palesztinában egy cso­dálatosan szép csillag tűnt fel az égen. Mindenki, aki csak látta, el volt bűvölve fényétől és gondol­kozott jelentésén. Éppen abban az időben, amikor mindenki a csillagról beszélt, bölcsek érkeztek Napkeletről Jeruzsálembe, akiket szintén a csillag vezetett oda. — Ez az a jel, amire vártunk — mondták —, most született meg a zsidók új királya. — És ahogyan bámultak fel a csillagra, az nagyon lassan megindult az égen kelet felé és a bölcs mágusok követték a csillag útját. A hagyomány szerint három mágus volt, há­rom napkeleti bölcs. A valóság azonban az, hogy eredetileg négyen voltak. A negyedik, akinek ne­ve Gondtalan volt, azért is kapta nevét, mert nem sokat törődött a világ bajával, gondjával, mindent könnyen, sőt könnyelműen vett. Mikor a bölcsek megindultak a csillag után, hogy aján­dékot vigyenek a zsidók újszülött királyának. — Gondtalan csak nem tudta elhatározni, mit vi­gyen ajándékba a kis­gyermeknek. A másik há­rom bölcs megunta a várakozást és azt mond­ták Gondtalannak, ha már elhatározta magát, menjen utánuk, de ők bizony elindulnak, hogy idejében átadhassák ajándékukat. Aranyat, töm­jént és mirrhát vittek magukkal. — Rendben van! — mondta Gondtalan. — Csak arra kérlek, ha elfordulna az út, törjetek le egy olajágat és azzal jelezzétek az utat, amer­re mennem kell. HELCZ TIBOR: Kikre vonatkozik az amnesztia Romániában? A VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK SZÖVETSÉGE jelenti: Elsőrendű feladatnak tekinti a magyar politi­kai foglyok sorsának figyelemmel kísérését és az érdekükben való közbenjárást a szabad világ erre hivatott szervei előtt. Az 1976. évben több magyar politikai fogoly érdekében szólaltunk fel az AMNESTY INTER­NATIONAL nevű szervezetnél Londonban és a SZABADSÁGOT MINDENKINEK BIZOTTSÁG dániai központjánál. Az év közepén, amikor­ az­ erdélyi magyarság kérdése volt az emigráció központi problémája, szövetségünk kiterjesztette érdeklődési körét az erdélyi magyar származású politikai foglyok sor­sának figyelemmel kísérésére. Szövetségünk le­vélben kereste fel az Amnesty International el­nökségét és felhívta a nemzetközi szervezet fi­gyelmét a politikai okokból, részint magyar nem­zeti érzésük miatt elítélt magyarok helyzetére Romániában. Ennek kapcsán az Amnesty Inter­national tájékoztatta szövetségünket arról, hogy a román kormány kétszer adott amnesztiát 1976- ban a bebörtönzötteknek. Az első romániai amnesztiát 1976. júliusában hozták nyilvánosságra, amely szerint mindazok, akik illegálisan elhagyták Romániát, vagy szö­kés közben a határvédelmi szervek kezébe ke­rültek és ezért két éven aluli börtönbüntetést kaptak, közkegyelemben részesülnek. A második amnesztiát a román államelnök 1976. augusztus 23-án, a román nemzeti ünne­pen hirdette ki, amely azokat a politikai elítélte­ket érinti, akiket bármilyen politikai okból két évnél kevesebbre ítéltek. Továbbá azok a váran­dós anyák vagy 60 éven felüli öregek, akiket 5 éven aluli szabadságvesztésre ítéltek, szintén amnesztiában részesülnek. Az Amnesty International megállapította, hogy tiltott határátlépésért két évig terjedő szabad­ságvesztés jár Romániában, míg politikai „izga­tásért” 5 év börtönbüntetést is lehet kapni. Egy példa erre Günter Török nevű egyén, akit 1975- ben a román katonai bíróság 5 évi börtönre ítélt „antiszocialista” propagandáért. Az Amnesty International egyes esetekben eredményeket tud elérni, így a nemzetközi szer­vezet levélhadjárata eredményeképpen a román kormány szabadon bocsátotta a 12 évre elítélt és 1971 óta fogvatartott román adventistát, Ioan Buzdugant. A nevezett „bűne” az volt, hogy biz­tatta gyülekezetéhez tartozó adventista fiatalo­kat, hogy tagadják meg a szombati fizikai mun­kát, továbbá a részvételt mindennemű politikai és katonai megmozduláson. Az Amnesty Inter­national akciójára Buzdugant a román államel­nök külön kegyelemben részesítette és szabad­lábra helyezését elrendelte. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége­­megállapította, hogy a két romániai amnesztia nagyon kevés politikai elítéltet érintett. Szövet­ségünk kevés konkrét esetet ismer romániai ma­gyarok sorsáról, bebörtönzésük körülményeiről, így csak egy általános amnesztiánál remél­hetjük, hogy erdélyi magyar testvéreink, akik igazságtalanul börtönben szenvednek,­­ vissza­nyerhetik szabadságukat. Szövetségünk értesítette az Amnesty Interna­tionalt, hogy elégedetlen az 1976. évi amnesz­tiával, és kéri a nemzetközi szervezet közbenjá­rását egy általános amnesztia elérésére Romá­niában.­­ Mikor magára maradt, Gondtalan végre kita­lálta, mit vigyen. Mivel nála voltak anyjától örö­költ csodaszép és értékes ékszerei, elhatározta, hogy azt adja át az újszülöttnek, hiszen királyi gyermek és királyi ajándékot érdemel. Felkapaszkodott hát ő is az öszvérére és elin­dult társai után. Mikor az első útfordulóhoz ér­kezett, valóban meg is találta a levágott olajfa­ágat, de nem tudta, hogy az jobbra vagy balra mutatja-e az utat? — Azt hiszem, jobbra mutat — mondta ma­gában Gondtalan, és elindult a jobb felé vezető úton. Ment egészen sötétedésig, de akkor az ösz­vér megállt és hiába nógatta, nem akart tovább indulni. Gondtalan leszállt az öszvér hátáról és látta, hogy az úton egy öreg ember fekszik, ru­háitól megfosztva és vérző testtel. — Segítség! — nyögte az öreg és mivel Gond­talan jószívű és nagylelkű ember volt, feltette az öreget az öszvér hátára és elvitte a legköze­lebbi vendéglőig, ott orvost hívott hozzá, aki megmentette az öreg ember életét. Megvárta, míg teljesen felgyógyul és csak aztán folytatta útját. Igen ám, de akkor már nem látta a vezető csillagot, az éjszaka nem jelentkezett többé az égen. Gondtalannak fogalma sem volt róla, mer­re menjen, hát csak rábízta magát az öszvérre és mentek, bandukoltak az úton hetekig, hóna­pokig. Mikor Betlehem környékére ért Gondta­lan, mindenfelől asszonyok sikoltozását hallotta és gyereksírást, aztán látta, hogy római katonák mennek házról-házra. Gondtalan leszállt az ösz­vérről és bement az egyik római katona után egy szép, tisztán tartott kis házba, ahol egy cso­daszép fiatal anya szorította szívére kisfiát és azt kiáltotta a katonának: — Ölj meg inkább engem, csak kíméld meg a gyermek életét! Mikor Gondtalan ezt látta, elővette a királyi gyermeknek szánt ékszereket és megcsillogtatta azokat a római előtt, mondván, hogy neki adja az ékszereket, ha megkíméli a gyermek életét. A római, aki azt gondolta, hogy már úgyis elég gyermeket megölt, nem tudott ellenállni a csillogó ékszereknek és ennek az egy kisfiúnak, Mária fiának, meghagyta életét. De mikor kilépett a házból a római katona, biztosítani akarta magának az ékszereket és rá­­ripakodott Gondtalanra: — Te idegen, te megszegted Heródes király törvényeit és ezért letartóztatlak ! Mielőtt elvezette őt a római katona, Gondta­lan még odakiáltott a fiatal anyának, akinek gyermekét megmentette: — Sose izgulj értem, Heródes király majd ki­enged a börtönből! A könnyelmű mágusnak igaza lett: kienged­ték őt a börtönből, de harminchárom év telt el addig. Éppen harminchárom évre rá, mikor el­indult Jeruzsálemből a csillag után, szabadult ki a börtönéből. És mikor az égre tekintett — szép, langyos tavaszi éjszaka volt —, újra meglátta a 33 év előtti csillagot. Ment, ment a csillag után, de az nem egy gyermek bölcsőjéhez vezet­te, hanem egy hegyre, melyet Golgotának, vagy­is Koponyák hegyének neveztek. És ott látta újra azt az anyát, akinek gyermekét megmen­tette ékszereivel. Ott állt az anya egy kereszt alatt, könnyel a szemében és kimondhatatlan fájdalommal az arcán. És erről a fájdalmas arc­ról ismerte meg őt Gondtalan, mert éppen olyan kifejezése volt, mint a kisgyermeke életéért kö­nyörgő fiatal anyának. Akkor Gondtalan a ke­reszt feliratára nézett és ott olvasta, hogy a ke­reszten függő töviskoronás alak a zsidók királya. Odaállt a kereszt alá és könnyes szemmel nézve fel Jézusra, mondta neki: — Látod, Királyom, semmim sem maradt, amit néked adhatnék. Ekkor egy vércsepp Jézus arcáról ráhullott Gondtalan kezére és ott csodás csillogású ru­­binttá változott, Gondtalan könnyei pedig gyé­mánttá váltak. És Jézus így szólt hozzá: — Jótetted miatt nem értél oda jászolomhoz, mikor rámtaláltál, ékszereiddel mentetted meg életemet, jó szíved jutalmául fogadd el tőlem most te vérem rubintját és könnyeid, melyek gyémánttá lettek.★ Eddig tart a könnyelmű mágus legendája, — melyből az a tanúság, hogy Jézus ezerszeresen megfizet minden jótéttünkért. (y —a) 1977 január 9. Néhány polgári szó heti mérgünkről A nagy hűhó után, amelyet elvégeztünk Ame­rikában a kongresszusi képviselő körül, aki mint törvényhozó, az állammal fizettette meg hivatali­ kedvesének a kétszeresen erkölcstelen kitartást (hogy a többi vádról most ne is beszéljünk), azt olvassuk, hogy Hays ohiói volt képviselő ellen­ nem kívánnak bíróság előtt eljárni, hiszen­­ sze­génynek v úgyis le kellett mondania képviselő­ségéről. Ugyanakkor olvassuk azt is, hogy a clevelandi nagyhangú közéleti szereplő, aki egy ideig a vá­rosi adminisztrációt boldogította, majd az Ohio sorsjegyügynökség egyik vezető állását nyerte el, majd polgármesterjelöltként indult, szóval ezen Dickerson helyi totumfaktor ellen ítéletet hozott a bíróság, mert a választás alkalmával viselt dolgai miatt hat alkalommal követett el a bíróság előtt olyan kijelentéseket, amelyek a valóságnak nem feleltek meg. Választási köz­pénzekről volt szó és a közéleti harcos pénzügyi nyilatkozatai c sántítottak. Eredetileg tizennégy hamis tanúskodásért vonták felelősségre, de az­tán ebből elengedtek vagy nyolcat és a végén elítélték hatért. Ennyit ugyanis bevallott James Dickerson mester. A bíró 90 napra ítélte, amit a dologházban kellett volna eltölteni a polgár­mesterjelölt, sorsjátékvezető közéleti figurának, azonban a bíró ezt is felfüggesztette egyévi pró­baidőre és igen kegyesen azt is megengedte,­­ hogy egy év után ez a neves férfi ismét viselhet közhivatalt... A mérgelődő kisemberek ezeket a nevezetes kijelentéseket és ítéleteket olvasva, megkérdezik maguktól, hogy vajon ha valaki közönséges em­ber a munkahelyén eltulajdonít valamit, vagy a rábízott közpénzt a maga előnyére vagy gyönyö­rére használja fel és utána a hatóság, előtt hazu­dik, megúszná-e ilyen olcsón? Hogy kiteszik ál­lásából, mondván, ne legyünk kegyetlenek... Vagy megúszná úgy, hogy azt mondanák: azért egy év múlva előléptethető lesz, ha addig nem követ el valami újabb huncutságot? Avagy ezt úgy kell venni, hogy a közpénz nem olyan fon­tos, mint a magánpénz? És hogy a törvény nem egyformán vonatkozik közszolgálatira és magán­emberre? Hogy a törvényben különbséget lehet tenni a kövérek és a soványak között? A kérdés jó, mert a bíró szerint Dickerson büntetését azért függesztette fel, mert a nagy szájlármát keltő és furcsa véget ért közéleti sze­replő 450 font nehéz, igen kövér ember, akinek emiatt fizikai és érzelmi problémái vannak. És ha sovány lett volna? Szabad költözködés és a szülőföldhöz való jog (Folytatás az első oldalról) nyerte a szabad költözködés jogát. És ha a ha­talom igyekezett is ezt visszavonni, állandó harc­ban fenntartották elődeink. És az 1848-as sza­badságharc pedig a jobbágyfelszabadítással vég­képp biztosította, hogy aztán a pártdiktatúra a második világháború után a deportálási rende­lettel ismét eltörölje. És a mai napig is külön kegy Magyarországon, hogy a diktatúra kinek ad útlevelet. Mert azoknak, akik olyan magyar embert akarnak meglátogatni, aki bármelyik szo­cialista állam ellen dolgozik, a diktatúra nem ad útlevelet. És ha olyan külföldön élő magyar kí­ván Magyarországra beutazni, aki a magyaror­szági diktatúra ellen bármit is aláírt, az sem kap beutazási engedélyt Magyarországra. És az is bizonyos, hogy míg a jobbágyfelsza­badítással a kisembernek biztosították azt a jo­gát a törvények, hogy oda költözhessen, ahová akart, ezzel nem adtak a hatalomnak jogot ar­ra, hogy erőszakkal elköltöztetheti szülőföldjé­ről, vagy oda nem engedi vissza. De a pártdik­tatúra szereti a fogalmak csűrés-csavarását. — íme, mondják, hát mi ilyen nagyvonalúak va­gyunk már. Ha Szolzsenyicinnek, Amalriknak, Bukovskinak nem tetszik a Szovjetunió, kitesz­­szük őket a szabad Nyugatra, legyen nekik ott jobb! Ha a magyar száműzöttnek nem tetszik a diktatúra, akkor nem térhet vissza szülőföldjére, mert oda csak az térhet vissza, aki nem „ír alá” a Kádár-diktatúra ellen. ★ DE EZZEL nem tudnak bennünket megté­veszteni. Mi értjük, hogy mit mondott Mind­­szenty József a száműzetés keresztjéről, mi ért­jük, miért vergődött Szolzsenyicin és miért ne­héz Amalriknak. A szabad költözés jogában az is benne foglaltatott ugyanis, hogy akár a szülő­földjére is költözhet a régi jobbágy. Már az 1200- as évek végén. Tehát szülőföldünk és szülőné­pünk után sírva és óhajtozva üzenjük Rodostó­ból: minket nem lehet megtéveszteni, mi azért is harcolunk, hogy a szabad költözés joga tel­jessé legyen egy új, igazságos korban és foglalja magába a szülőföldhöz és a szülőnéphez való természeti jogot. E nélkül nincs is tulajdonkép­pen szabad költözés joga. És e nélkül nemcsak a száműzött, de az egész magyar nép visszaesett az 1200-as évek előtti jobbágyság állapotába, amikor a hatalom oda költöztethette az embert, ahová akarta, mert szülőföldjéről és szülőnépe közül elűzhette életének és szabadságának fe­nyegetésével. A marxista-leninista-sztálinista diktatúra Magyarországon és mindenütt máshol a jobbágysors mérhetetlen elmaradottságába lökte vissza a kisembert: elvette szabad költö­zési jogát, mert megfosztotta a szülőföldhöz és a szülőnéphez való jogától. (1976. XII. 29.)

Next