Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-01-06 / 1. szám

1980. január 6. A magyar értelmiség megmozdulása (Folytatás az 1. oldalról) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK — BUDAPEST Az alábbi petíció egyik példányát az aláírók elküldték Prágába, a Charta 77 szervezőinek: „Tiltakozunk a Charta 77 képviselőinek prá­gai pere és a perben hozott ítéletek ellen. Kö­veteljük az elítéltek szabadon bocsátását.­” Budapest, 1979. október 29. Ádám Péter, műfordító; Alföldy Jenő, kriti­kus; Altrichtze Ferenc, filozófus; Angyalosi Gergely, tanár; Aradi Zsuzsa, tanár; Bacsó Béla, esztéta; Bakos István, szociog­­ráfus; Balassa Péter, esztéta; Balajthy Anna, szociológus; Bálla Margit, grafikus; Bán And­rás, művészettörténész; Bandi Sándor, szerkesz­tő; Barna Imre, szerkesztő; Bartos Éva, nép­művelő; Békés Vera, tanár; Békésy Péter, prog­ramozó; Bence György, filozófus; Benyó Pál, mérnök; Berkovits György, szociológus; Beth­len János, újságíró; Bodansky György, publi­cista; Bojtár Endre, irodalomtörténész; Böjti Gizella, tanár; Bolgár Lajos, néprajztudós; Bo­­tond Ágnes, tanár; Bozay Attila, zeneszerző; Bródy Ferenc, matematikus; Csalog Zsolt, író; Csákó Mihály, szociológus; Csetneki Gábor, népművelő; Csillag Veronika, műfordító; Csongor Anna, tanár; Csoóri Sán­dor, költő; Dalos György, író; Dániel Ferenc, rendező; Dezsényi Katalin, szerkesztő; Donáth Ferenc, közgazdász; Donáth Péter, díszlettervező; Endreffy Zoltán, filozófus; Eörsi István, író; Erdélyi Ágnes, filozófiatörténész; Ernst Andrea, gépészmérnök; Erős Ferenc, pszichológus; Erőss Hajna, keramikus; Fábri Péter, író; Farkas Péter, önálló gaz­dálkodó; Fázsy Anikó, kritikus, műfordító; Fe­hér Kálmán, matematikus; Ferenczy György, zongoraművész; Fogarassy Miklós, könyvtáros; Földi Zoltán, könyvterjesztő; Földvári Tamás, szociológus; Frankel Anna, műfordító; Fridhi Judit, műfordító; Gáli József, író; Galicza Péter, tanársegéd; Gáspár Katalin, közgazdász; Gáspár Zsuzsa, muzeológus; Gelléri András, vegyész; Gereben Ferenc, olvasáskutató; Halda Aliz, kollégiumi igazgató; Hamburger Mihály, filozófus és benzinkútkezelő; Hann Endre, pszichológus; Havas Gábor, szociológus; Hegedűs András, szociológus, volt miniszter­­elnök; ifj. Hegedűs András, közgazdász; Hege­dűs Andrásné, nyug. igazgató; Hegedűs József, szociológus; Hermann Zsuzsa, háztartásbeli; Horváth Péter, író; Horváth Zsuzsa, szocioló­gus; Ingusz Iván, családgondozó; Iványi Gábor, lelkész; Iványi Gáborné, asszisztens; Janáki István, építész; Jánossy András, köz­gazdász; Jánossy Ferenc, közgazdász; Jeney Zoltán, zeneszerző; Juhász Lászlóné, háziasz­­szony; Juhász Pál, közgazdász; Juhász Tamás, technikus; Kákonyi Éva, programozó matematikus; Kál­­noky László, író; Kamarás István, olvasásku­tató; Kardos András, kritikus; Kardos István, fizikus; Kardos Julianna, vegyész; Kelen And­­rás, közgazdász; Keményffi Margit, tanár; Ke­­n­di János, kritikus; Képes Géza, költő; dr. Kertész Dezső, orvos; Kodolányi Gyula, költő, irodalomtörténész; Komlós Aladár, irodalom­­történész; Komlós János, matematikus; Kon­­rád György, író; Kovács András, filozófus; Kozák Gyula, szociológus; Köncöl Csaba, kri­tikus; Kőszeg Ferenc, szerkesztő; Kis János, filozófus; Kiss Anikó, filozófus; Klaniczay Gá­bor, történész; Krassó György, közgazdász; Krokovay Zsolt, filozófus; Lackó Mihály, szerkesztő; Lackó Miklós, tör­ténész; Lányi András, filmrendező; Liptay Sá­ra, tanár; Litván György, történész; Ludassy Mária, filozófiatörténész; Magyar Bálint, szociológus; Matina János, zenész; Máté Lívia, kiadói szerkesztő Mérei Ferenc, pszichológus; Mizsei Kálmán, közgaz­dász; Mosonyi Aliz, író; Motolay Magdolna, szociológus; Nádas Péter, író; Nádasdy Ádám, nyelvész; Nagy András, szociológus; Nagy Attila, pszi­chológus; Nagy Bálint, építész; Nagy Jenő, fi­lozófus; Némethné Kriza Judit, mérnök; Oltványi Ambrus, irodalomtörténész; Orosz István, esztéta; Osváth Zsuzsa, közgazdász; Osztojkán Béla, író; Örkény Antal, szociológus; Palotai Boris, író; Palotai Erzsi, író, előadó­művész; Pap Mária, nyelvész; Pécsi Vera, köz­gazdász; Perényi Gábor, filozófus; Pernye And­rás, zenetörténész; Pető András, közgazdász; Pető Iván, levéltáros; dr. Pető Katalin, orvos; Petri György, költő; Pik Katalin, tanár; Pulay Géza, jogász; Radnóti Sándor, kritikus; Rajk Júlia, nyug­díjas; Rajk László, építész; Rékási János, szo­ciológus; Réti Pál, újságíró; Román Mariann, könyvtáros; Salamon Gabriella, közgazdász; Solt Ottilia, szociológus; dr. Staub József, gyermekorvos; Steiger Kornél, filozófiatörténész; Sulyok Má­ria, színésznő; Sulyok Miklós, matematikus; Szabó Andor, mérnök; Szabó László, tanár; Szabó Miklós, történész; Szalai Pál, könyvtáros; Székely Endre, zeneszerző; Széll Jenő, publi­cista; Szervác József, költő; Szilágyi Ákos, köl­tő; Szilágyi Sándor, tanár; Szolnoki Katalin, tanár; Szörényi László, irodalomtörténész; Tamás Gáspár Miklós, filozófus; Tamás Noé­mi, festőművész; Táncos Gábor, tanár; Tornai József, költő; Tóth Erzsébet, költő; Tóth Zsu­zsa, tanár; Török András, tipográfus; Török László, festőművész. Ulveczky Gábor, grafikus; Ungváry Rudolf, író; Váncsa István, újságíró; Váradi Szabolcs, költő; Vásárhelyi Miklós, irodalomtörténész;­­ Veres Júlia, műfordító; Veres Sándor, pszicho­lógus; Vezér Erzsébet, irodalomtörténész; Vid­­rányi Katalin, filozófiatörténész; Zsámbok Mária, szerkesztő, aspiráns; Zsillé­­ Zoltán, szociológus; Zsolt Angéla, filológus. NYÍLT LEVÉL KÁDÁR JÁNOSNAK, AZ MSZMP ELSŐ TITKÁRÁNAK, AZ ELNÖKI TANÁCS TAGJÁNAK 2979. október 14-én Prágában súlyos ítéletek születtek Petr Uhl, Vaclav Benda, Jiri Dienst­bier, Vaclav Havel, Ota Bednarova és Dana Nemcova csehszlovák állampolgárok perében. Mindnyájunkat mélységes aggodalommal tölt el, ha embereket meggyőződésük, véleményük kinyilvánításáért börtönöznek be, történjék ez a világ bármely részén. Az emberi jogok és a demokrácia védelmé-­­ ben szükségesnek véljük, hogy Ön, tekintélyét­­ latba vetve lépjen fel az első fokon elítéltek felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Budapest, 1979. október 25. (Az aláírók közül hatvanan az előző petíciót is aláírták, nevüket listánkban egy 0 jelöli. Az a kilenc személy, kinek vezetéknevét dőlt be- s tűvel írjuk, külön petíciót juttatott el Kádár­­ Jánoshoz; ennek szövege azonban azonos a fenti nyílt levéllel.) Ambrus Péter, szociológus; András Ferenc, filmrendező; Angyalosi Gergely1­; Bacsó Béla0; dr. Bakai Judit, pszichiáter; dr. Bálái Géza, orvos; Barna Imre0; Bence György0; Benedek István, író; Benda Gyula, történész; Békés Vera0; Berkovits György0; Bi­ka Júlia, közgazdász; Böjti Gizella0; Boretsky Elemér, fordító; Bucz Hunor, népművelő; Csalog Zsolt0; Csillag Veronika0; Csongor Anna0; Czövek Olivér, lelkész. Ember Mária, író; Erdélyi Ágnes0; Erős Fe­renc0; Farkas János, közgazdász; Farkas Pál, agrár­mérnök; Farkas Péter0; Fehér Kálmán0; Fe­jér Zoltán, néprajzos; Forgács Miklós; Föld­vári Tamás0; Fridi­ Judit0; Garai László, pszichológus; Gáspár Zsuzsa0; Gazdag Gyula, rendező; Gazdi András, közgaz­dász; Gödrös Júlia, szociológus; Göndör György matematikus; Havas Gábor0; Havas Gáborné, szociológus; Hegedűs András0; Hegedűs B. András, közgaz­dász; Hegedűs József0; Hegedűs Miklósné, köz­gazdász; Hegyesi Gábor, szociológus; Henri Gi­zella, költő; Horváth Zsuzsa0; Iványi Gábor0; Iványi Gáborné0; Jánossy Ferenc0; Jávorszky Éva, kutató; Je­ney Zoltán0; G. Jerner Ilona, tanár; dr. Juhász László, orvos; Juhász Lászlóné0; Juhász Pál0; Juhász Tamás0; Kalós János, matematikus; Kanai Lucia, mű­fordító; Kanics András, szociológus; Kardos András0; Kelen András0; Kenedi János0; Ké­rész Gyula, közgazdász; Keresztély Domokos, mérnök; Képes Géza0; Kerpel Zsuzsa, költő; Kertes­­ Gábor, közgazdász; Kis János0; Kiss Benedek, költő; Kodolányi Gyula0; Kozma György, közgazdász; Kozák Gyula, szociológus; Köböl József; Kőhegyi Kálmán, szociológus; Kőszeg Ferenc0; Krokovay Zsolt0. Lengyel Gabriella, műfordító; Lengyel György, közgazdász; Liptay Sára0; Makk Károly, filmrendező; Magyar Bálint0; Marina János0; Marx József, stúdió­vezető; Márvány Judit; Mécs Imre elektromérnök; Me­­j­zei György, népművelő; Mérei Ferenc0; Mizsei­­ Kálmán0; Mosonyi Aliz0; Nagy András0; Nagy Jenő0; Németh Géza, lelkész; Némethné Kriza Judit0; Orosz István0; Pap Mária0; Petri Gyögy0; Pik Katalin0; Pö­­löskei Pál, közgazdász; Prugberger Tamás, jo­gász; Rajk Júlia0; Rajk László0; Sándor Pál, filmrendező; Sántha Ferenc, író;­­ Sára Sándor, filmrendező; Simó Sándor, film­rendező; Simon István, történész; Sipos Áron, dramaturg; Solt Ottilia0; Sövény Zoltán, könyv­táros; Szabó Andor0; Szabó Miklós0; Szalai Anna, dramaturg; Tamás Gáspár Miklós0; Tomszky Gábor, szo­ciológus; Tóth Gábor, tanár; Ulveczky Gábor0; Varró Péter, rendező; Váriné Szilágyi Ibolya, pszichológus; Veres Sándor0. Vezér Erzsébet0. Zsámbéki Gábor, filmrendező; Zsille Zoltán0. (Irodalmi Újság) Rendelje meg a HUNGARIAN MELODIES című kötetet! Magyar népdalok magyar, angol, német szöveggel, énekre vagy hegedűre, zongorakísérettel. A kötet ára postaköltséggel együtt 3,50 dollár KAPHATÓ: Catholic Publishing Co. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. A romániai benzinh­áború A Fekete tenger partján rég véget ért a tu­ristaszezon, elutaztak a nyaralók, de maguk mögött hagyták azt a bizonytalanságot, ame­lyet a kelet-európai országokban kiváltott a román kormány benzinháborúja — írja a UPI hírügynökség tudósítója. Nem, új fejlemény nincs ebben a szokatlan, és sok ezer kelet-európai turista számára ka­tasztrofális háborúban, de az amerikai tudó­sító helyesnek találja még egyszer felidézni az elmúlt nyár — turisztikát érintő, de egyál­talán nem turisztikai — szenzációjának rész­leteit. Sorolja az ismert tényeket: a román kor­mány egyoldalú döntését, amelynek értelmé­ben augusztus 1-től kezdve csak nyugati devi­záért árul benzint a szövetségesnek, sőt, „test­vérinek” nyilvánított kelet-európai országok tu­ristáinak. Emlékeztet a heves reakciót követő határidő­meghosszabbításra és arra, hogy érdemben csu­pán a csehszlovák kormánnyal tudtak — októ­ber végéig érvényes — megegyezésre jutni a román vezetők. A csehszlovákok hajlandók va­lutában, vagy a KGST-n belül úgynevezett első osztályúnak nyivánított áruval fizetni a tu­risták benzinjéért. Maga ez a tény is több ke­let-európai ellentmondásra utal. Például arra, hogy van „első osztályú áru”, amelyet minden ország szívesen lát, amely egyenrangú a nyu­gati valutával, és nyilvánvalóan van olyan KGST áru, amit a „testvéri ország” csak azért vesz át, mert erre szerződés kötelezi. Utal az intézkedés emellett arra is, hogy a létező szocializmus tagállamai közül néhányan mennyire tartanak állampolgáraik hűtlenségé­től. A keletnémetek eleve nem voltak hajlan­dók engedélyezni — ellentétben a többi szö­vetségessel —, hogy állampolgáraik a „mosto­hatestvérnek” minősült Románia megkerülésé­vel, Jugoszlávián keresztül térjenek haza, pél­dául, bulgáriai nyaralásukból. Féltek attól, hogy a váratlan lehetőséget sokan disszidálás­ra használják. Az aggodalom indokoltnak lát­szik, hiszen az első napokban különösen sok csehszlovák állampolgár tett a megengedettnél sokkal nagyobb, időtartalomban egyelőre le nem határolható kitérőt Jugoszlávián és vala­melyik nyugati országon át — ki tudja mikori megérkezésre —■ hazájába. Feltehetően ez az oka annak, hogy a prágai kormány — ha fog­csikorgatva is — engedett a románok deviza­­követelésének. A UPI hírügynökség jelentése­ külön kitér a Budapest és Bukarest közötti vitára ebben a kérdésben. Utal arra, hogy ritkán fordul elő ilyen nyilvános nézeteltérés két KGST ország között. Az amerikai tudósító egy budapesti diákot idéz, aki kimondja azt, amit a hivatalos magyar szervek nem mondhatnak ki, mármint, hogy a román intézkedés elsősorban a magya­rok ellen irányult, így akarják megakadályozni, hogy meglátogassák Erdélyben élő rokonaikat. Más lehetőség, hogy Ceausescu, aki eddig felső politikai vonatkozásokban próbálta bizo­nyítani függetlenségét a Szovjetunióval s a var­sói szerződéssel szemben, most tovább ment, és olyan szinten is igyekezett ezt igazolni, amely a széles tömegeket érinti. További meggondolás: a románok úgy jártak, mint az egyszeri bűvészinas, aki kiengedte a szellemet a palackból, de nem tudta visszapa­rancsolni. Más szavakkal: a román kormány nem akarta aláásni a turizmust, csupán meg­próbált több devizához jutni. Amikor viszont látta, hogy milyen következményekkel jár in­tézkedése, presztízs okokból nem tudta vissza­vonni azt. KÉSZÜLŐBEN VAN II. János Pál pápa magyar nyelvű életrajza a VASÁRNAP kiadásában Mihályi Gilbert és Dunai Ákos szerkesztésében FLÓRIÁN TIBOR: A természet tanítása A napokban egy New York-i olvasóm írt, és olda­lakon át arról igyekezett meggyőzni, hogy mindenben egyetért velem, csupán egyet nem ért bennem: azt, ami a természettel rokon. Ő, a városlakó, Knut Hamsun és Giono szobrait, melyeket újra és újra a természetnek emelnek, legszívesebben porba döntené. Szegény Testvérem, ki ott élsz a nagy kőrengeteg­ben, és virágok helyett az aszfalt virágzik neked, de megértelek, és sajnállak téged. Dühösen támadod azt, amiben nem volt, és úgy érzed, nem lehet részed, s ami ha egyszer valódi arcával megmutatkozna neked, utálattal fordulnál el mostani életedtől, és céltalannak látnád azt. Egyszerre megéreznéd, hogy távol éltél at­tól, aki tulajdonképpen hordoz téged, s aki nélkül ér­telmetlen életed, akár az embernek asszony nélkül. Megértem, hogy milyen ijedten húzódsz támadásod és gyűlöleted mögé. Fallá emeled őket lassan magad kö­rül, hogy meg ne lásd azt, ami nélkül tovább nem tud­nál élni. Nem bántom és nem rombolom le védekezésed bástyafalait, de csak egyszer szeretném megfogni keze­det, hogy fölvezesselek arra a hegyre, amelyen én most ülök, és írom ezeket a sorokat. Milyen hiábavalónak és milyen értelmetlennek találnád innen az egész lenti élet tülekedését és harcát, s mondanád velem: „épít­sünk házat itten”. De ha innen lemennél — jól tudom — újra el kel­lene kezdened a harcot, és az élet minden szennye el­borítana, hogy annál inkább kívánjad a tiszta, természe­tes életet, melytől annyira eltávolodtunk. És elérhetet­len vágyadban egyszerre te is olyan beteg lenne, akár­csak én. Félig fent, félig lent élve, Isten és ember kö­zött olyan árván, akár a fecske, akit ősszel és nagyon betegen itt hagytak társai. De én egy szóval sem mondom neked, sem másnak, hogy jöjjetek ide élni. Nem kiabálom a világba a jel­szót: „Vissz a természethez!” Csak azt szeretném, hogy te és társaid, kik ott éltek épületté dermedt kövek kö­zött, ember ember mellett, és egymástól mégis olyan távol, jöjjetek, és olvassátok a tanítást, mit minden pásztor elolvashat itten. Jöjjetek és vigyetek magatokkal valamit az itteni életből. Nem az erdőt, csak annak illatát, nem a hegyeket, csak azok tekintetét, hogy meg­lássátok kis dolgok fölött a nagy dolgokat, és úgy nyújt­satok egymásnak kezet a mindennapi életben, mint a turista nyújt gyöngébb társának. New Milford — Erdőszállás Magyar történelmi anekdoták A részeges kapitány Mátyás seregében a többi közt egy olasz ezredes is szolgált, aki mindig azzal a panasszal állt elő a ki­rálynál egy magyar százados ellen, hogy a százados szakadatlanul részeg. Egy véres csatában az ezredes már megkezdte a hátrálást, amikor a sokszor megvá­dolt kapitány megragadta a zászlót, s új csatába vitte a csapatokat. Mátyás király abban a pillanatban ráné­zett az elhalványult ezredesre: — Ajánlom, hogy ezentúl az ezredes úr is ipar­kodjék ilyen részeges lenni! A nemesember és a festő Élt Mátyás udvarában egy híres festő, akit a saját szállásán oly durván sértett meg egy nemesember, hogy a művész kidobta a szobájából. A gőgös nemes panaszá­val nyomban a király elé ment, aki azonban nemcsak elutasította, hanem meg is dorgálta. A büszke főúr erre fenyegetőzni kezdett, hogy ki fog költözni az országból. — Mehetsz! — volt Mátyás kurta válasza. — Mert száz parasztból száz nemesembert csinálhatok, de száz nemesből sem faraghatok egy művészt... Mátyás és Rozgonyi Mátyás egy alkalommal hirtelen fellobbant Roz­gonyi ellen, s kitiltotta udvarából. Néhány nap múlva találkozván Rozgonyival a kertben, háttal fordult neki, és tovább akart menni. Rozgonyi azonban utánaszólt: — Most már látom, hogy felséged nem ellenségem többé. Mert Mátyás király még egy ellenségének sem fordított hátat. A király megfordult, és kezet nyújtott Rozgonyinak. Megjelent Varga László könyve: Kérem a vádlott felmentését! Először kerül az olvasó kezébe az 1947-es választáso­kon a kommunista pártot legyőző Demokrata Néppárt működése. Támogatta-e Mindszenty bíboros a Nép­pártot? A szerző a könyv második részében a háború alatti és utáni érdekesebb védelmeit írja meg: Rátz Jenő, Rátz Erzsébet perét, a Bárczy államtitkár elleni merény­letet, a siófoki szabi kanyaróban elkövetett 42 gyil­kossággal vádolt személy ügyét stb. Hogyan tűnt el Kiss Szaléz? — Miért vállalta Sztójay a miniszterelnökséget, és Hindy Iván altábornagy Budapest védelmét? Végül a könyv egy hosszú fejezetben betekintést nyújt az amerikai és házassági perek bonyolult szövevényé­be, és próbál felelni a kérdésre: miért válnak a házas­társak? A könyv a szerző kiadásában jelenik meg, és megren­delhető az alábbi címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztálya, 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára félkemény kötésben, postaköltséggel együtt 12,50 dollár, vagy ennek megfelelő összeg.

Next