Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-02-17 / 7. szám
8. oldal! SZAKÁTS ISTVÁNNÉ: Az élő csángó ballada Úgy üzent a dallama, a szövege, mint gyermekkorom idején a Szamos vizéből partra vetett kagyló. Fülemre szorítva a rohanó folyam zúgott benne. Ilyen messziről merített „kagylót” röpített íróasztalomig egy, a nyáron Erdélyünket majd a Regátot bejárt kedves német asszony. Hitte, hogy örömöt szerez nekem a román üdülő udvarán hallott dallal, ahogyan az ő zenetanári lelkét is megfogta az ősi pentatonos formán, az akusztika törvényén épült ének. Kottába is szedte, betűzve jegyezte le mellé a maga számára értetlen szöveget. Úgy, ahogy a szállodája árnyas udvarának sarkában hallotta, ahol két serény, idegen földre áttelepített székely leányka sütötte, forgatta a kanyai tudomány szerint a kürtöskalácsot, élesztgette a parazsat. Miközben dúdolta csak úgy „befelé”, majd bizalommal a nyájas vendégnek. Pontosan a csíkzsögödi szülőföldön megtanult szöveg szerint, és ahogyan megőrizte a mi ritka emlékezőtehetséggel és költői alakítókészséggel megáldott népünk a csángók s bukovinai székelyeink nótafájának termését. Továbbadta századokon át, mint valamilyen tüzes stafétabotot, az eljövendő göröngyös utakra. Napom, napom, fényes napom, Süss még egyszer világosan, Nem mindenkor homályosan, Hogy hazámat ne sirassam. Ha az erdőt levághatnám, Szép hazámat megláthatnám, Látom füstjét, de csak alig, Hogy az égen feketélik. Moldva földjéről a hazába visszavágyó csángó magyar testvéreink Csík megyéből, Háromszékből, 1761 óta a Kárpátok karéján túlra menekült és sok hányódtatás után Bukovinába jutott székelyek. — A siculicidium néven történelmünkbe került időket Mária Terézia királynő parancsa, az Erdély földjére küldött Buccow generális, Caraton nevű ezredes zúdította a székelyek nyakába. „Fejük és vagyonuk vétessék!” — hangzott a parancs. Azoknak, akik mint ősi határvédő nemzet, a maguk földjét akarták védeni, ott katonáskodni, nem szétszórtan, idegen, cseh, osztrák garnitokban, akkor, amikor az oláh legények maradtak Erdély földjén. A múlt viszontagságai, valamint Ceausescu embertelenségének egymásra záporozó „törvényei” a jelenben az eredetileg tisztán magyar népességű területek elpusztítását, az egységes nyelvterület szétveretését jelentik. Derékban roppantja ketté a magyar testet. Kimagasló értékű írásaiért hálás szívvel gondolok a tudós etnográfus Domokos Pál Péterre. Az 1929-től kezdve megjelenő „A Moldvai Magyarságáért, a „Filológiai Közlöny”-ért, legutóbbi ......édes hazámnak akartam szolgálni” összefoglaló kötetéért, azért a szívbéli örömömért, hogy egyszer fogadott, beszélhettem vele. Ennek kapcsán emlékezem a moldvai Forrófalvára került egyházi kántor, 1813-ban született Petrás Incze János, később minorita rendű „hitküdér”-re. Aki küzdelmekkel teli papi munkássága mellett népe folklorisztikájának őrzője, dalainak, balladáinak, egyházi énekeinek továbbadója. „Mert vannak idők, amikor nemcsak kartácsra, de nagy vagyon a szükség fohászkodásra.” Korszakot dokumentáló leveleit (1813—1886- ig) ma is őrzik a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában. Levelezését Döbrentei Gáborral, az akadémia akkor nagy műveltségű titkárával, nem holmi „henyedolmányos” magaslatról leereszkedő segítőjével; levelét az erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel hagyatékában; leveleit a Szent László Társulat okmánytárában; s adatait a Vatikánban. Petrás Incze János írásai megannyi lobbanás, Erdélyt védő életakarat. Hasonlatos ahhoz a hűséghez, melyből Mikes Kelemen társtalan csodának vélt törökországi levelei kisarjadtak. Keserű panasza a durva, kegyetlen eloláhosításról: ,,A múlt húsvéti ünneptül fogva törvény, az Egyházban többé a magyar nyelven a népnek még istentiszteletében is semmit szolgálni. Az ősrégi énekek oláhul elferdítve hangzanak, a kántor egyedül kiáltoz ma a pusztába. Mély csönd uralkodik itt, ahol azelőtt ezerek ajkán ájtatos hangok özönlöttek. Valóságos Bábel zavarja az ájtatosságot az egészbül pedig érteni mit sem lehet. Magyarnak pedig, úgy hisszük, magyarul illik Istenét dicsérni.” Levele példamutatója ökumenikus lelkének: „Százkúton mintegy 22—25 református család a maga egyházában gyakorolja vallását. Azon faluban lakó katolikusokkal nemzeti jó szomszédságot tartanak,magyar nyelven közölvén egymással atyafiságos érzelmeiket.” Elém tárul a szórványba vetett nép ügyessége, szorgalma, hiszen már egész kis erdeik vannak diófával beültetve. Terem a ponyik alma, fűszereik a kertekben. Csak a honvágy hasít a haza vágyó szívekbe. Ha olyan madarat látnak megülni a tetőszélen, az ereszték gerendáin, amilyen odahaza otthonos, felszólnak hozzájuk a magasba: „Ugye errefelé nincsen apró madár, innen még a polincok is sebesen továbbsurrannak.” A kicsi vándorok meg csak csicseregtek a kérdésre, de az tökéletesen úgy hangzott a székely fülnek, mintha magyar beszéd lett volna. S hogy az egyik napon élelmes Mózes hitű vándorárus tér a faluba, s borvizet mér egy hordóból, még az utolsó garasukat is odaadják érte. Csak az a kép nem kelendő — pedig a kínáló nagyra tartja —, amelyiken egy idegen formájú ezredes parolázik valami nagy úrral. „No, rusnya emberek, csak tegye vissza az iszákjába, mi aztán nem tesszük a falra. Még hozzá, mintha azon Caraton ezredest formálná, aki azon a hajnalon ágyútüzet gyújtatott Mádéfalvára.” S mintha előérzettel vetné papírra Petrás Incze János népének sirámát az éjjel falvakra törő oláh rablókról: Vért nem szán ontani, embert kész levágni, Meguntam, meguntam késő vacsorakor Tolvajokat várni. A szegényes papiakra rátörök 1886-ban meggyilkolják a nemes lelkű „hitküldért”, Petrás Incze Jánost. Jajdul a nép, hiszen a legszomorúbb, ha a pásztor megy el. Dübörögnek a göröngyök a deszka koporsón, a kántor meg recitálja. Berekesztette utaimat négyszegű kövekkel, az én ösvényimet felforgatta. A temetőkert felett, mint a sebet kötöző hófehér gyolcs, száll egy hó színű felhő. Hiszen az is lehet, éppen azon irányítja hazafelé a ha- Igjigt Isten. Ő pedig immáron messze lát, már iárja az otthoni fenyveseket, a kanyargó vizeket, a földet, a holdfénynél legelésző őzsutákat, a mórikáló medvéket és a lustán mozgó sasokat. És jó tudni mindezeket. S mert áll a törvény: hiába a gonoszság, embertelenség, rablás, Isten megigazít mindent. Ez az élő csángó ballada. Őrzik a parazsat Szító székely leánykák, íróasztalomig röpítette a „kagyló”. Indítom tovább az Erie-partra. Staféta, adjátok tovább... Tanrcese felnőtteknek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillag, ki nagyon szerette az embereket. Sugaras ezüst haját éjszakánként leengedte a földig, és bátorítóan mosolygott a gyerekekre, ha féltek a sötétben. Egyébként kiváncsi természetű csillag volt, és így történt, hogy egy éjszaka barátságot kötött egy földi lánnyal. A lány hoszszú, álmatlan éjszakáit beszélgetéssel töltötte a csillaggal. A csillag minden éjszaka ott ült a lány ablakában, beszélgettek és meséltek egymásnak. Ilyenkor rengeteget nevettek embereken és csillagokon, és ezekben a pillanatokban a csillag nem volt egészen csillag, a lány földi ember. Aztán ősz lett, és a csillag a sok felhő és köd miatt nem látott a lány szívébe. De hiába is ült volna az ablakban, a lány jóízűen aludt, boldog volt és szerelmes, nem gondolt égi barátjára, így múlt el a tél, de mire a szürke felhők eltűntek, a lány ismét ott ült az ablakban. A lányt megcsalták. Szomorúan beszélgettek a világról, a csillag ezüst fényével szárítgatta a lány könnyeit, vigasztalta szép szóval, mesével. Kitavaszodott, és a lány ismét boldog volt, régi szerelme visszatért, s a csillag ismét hiába várt rá, mígnem egy este a lány észrevette régi, hű barátját, kezébe vette és az asztalra helyezte. Este, a boldog készülődésben ott felejtette a csillagot az asztalon. Csak hónapokkal később vette észre a már egészen halvány csillagot, megtörölgette, és az ágya fölé akasztotta. Az ágy később a kisfiáé lett, ki egy este a csillaggal játszadozott, és véletlenül megszúrta vele a kezét. Sírva mutatta anyjának, ki hirtelen haragjában a szemétbe dobta a csillagot. A szemetesek azt mondják, hogy egy nagyváros szemetében sok-sok ilyen hullott csillag található. Csáki Tibor @m3 202SSF UZ BENCE Móka, kacagás, vidámság, székely furfangosság, pergő párbeszéd e könyv minden lapja. A Hargita rengetegeiben élő kópé székely legény, Uz Bence immár a magyar irodalom klasszikus alakjává vált. A könyv új kiadása sem Magyarországon, sem Erdélyben nem jelenhetik meg, ezért a kötet a Vasárnap kiadásában kerül az olvasók elé. Nyírő József: UZ BENCE című könyve megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739, Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Ára: fűzve 7,00, kötve 10,00 dollár, plusz hatvan cent portó. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Tiltakozás Szaharov kitelepítése ellen A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége levélben kérte Carter elnök közbenjárását a szovjet kormánynál dr. Andrej Szaharov szabadságkorlátozásának megszüntetésére. Dr. Szaharov, az 1975-ben Nobel-békedíjat nyert atomfizikus, az oroszországi emberi jogokért küzdő mozgalom egyik vezetője. Ő is csatlakozott a helsinki egyezmény betartását ellenőrző moszkvai bizottság 119. számú okmányát aláírókhoz. Az okmány, amelyet a madridi értekezlet elé terjesztenek, leszögezi, hogy az emberi jogok ma is hiányoznak a Szovjetunióban. Továbbá követelik az aláírók a szovjet csapatok kivonását Afganisztánból. Az okmány aláírását követő napon a szovjet államvédelmi hatóságok megjelentek dr. Szaharov lakásán, letartóztatták és kitelepítették Gorkij városába. Gorkij területére nem léphet nyugati újságíró, és ezzel elvették dr. Szaharovtól azt a lehetőséget, hogy sajtókonferenciát tartson. Mindezt mindenféle bírósági tárgyalás nélkül tették, és ezzel bizonyították a világnak, hogy a Szovjetunió nem biztosítja a sajtó-, szólás- és közlekedési szabadságot állampolgárai számára. Az Amnesty International nevű, emberi jogokért küzdő szervezet jelentése szerint a szovjet hatóságok 40 orosz szakadárt tartóztattak le az elmúlt három hónap alatt. Jefrem Jankelev, Szaharov veje kijelentette a nyugati újságíróknak, hogy a szakadárok letartóztatása és Szaharov erőszakos kitelepítése az utolsó lépés az emberi jogokért küzdőknek Moszkvából való eltávolítása az 1980-as olimpia előtt. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége a Szaharovról elnevezett nemzetközi bizottsággal szoros kapcsolatban áll, így annak elnökét is kérte minden befolyása latba vetésére Szaharov emberi jogainak visszaállítására. Végezetül a VMPFSZ leszögezi, hogy az oroszországi letartóztatások és az afganisztáni megszállás a hetente végét jelenti, és újabb bizonyíték arra, hogy a vörösök nem tartják be a helsinki egyezményt. Politikai fogoly tudósító SZENTMISÉKET LEHET VÉGEZTETNI ferences zárdánkban, ahol öt magyar ferences misézik, és ahol a Vasárnap kiadóhivatala is működik. Szívesen mondunk szentmiséket azok jószándékára, akik azt kérik. Szentmisékért 5 dollárt szoktak a hívek felajánlani. Cím: Franciscan Fathers, 517 S. Belle Vista Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Fontos közérdekű nyilatkozat Tudomásunkra jutott, hogy ismeretlen személyek „Vancouveri Erdélyi Baráti Kör” néven százszámra küldözgetnek leveleket egyéni címekre és egyesületeknek. Ezekben a förmedvényekben a magyar emigráció egyik kiemelkedő egyéniségét rágalmazzák. Fentiekkel kapcsolatban közöljük, hogy Vancouverben „Erdélyi Baráti Kör” nem működik. Az Erdély védelmében alakult egyesület hivatalos neve és címe három év óta: „British Columbia Erdélyi Kulturális Szövetség”, P. O. Box 2474, Vancouver, B. C. VGB 377, Canada. Vancouverben, de egész British Columbiában Wass Albert — hiszen róla van szó — szemé- lye, munkássága, egész életműve általános, tiszteletnek örvend. Városunk és tartományunk magyarsága szilárdan egységes Erdély, valamint a többi elszakított terület ügyének szolgálatában. Felfogásbeli cívódások sem osztanak meg bennünket. A jó cél szolgálatában minden jó eszközt támogatni igyekszünk. . . Biztosra vesszük, hogy az említett gyalázkodó leveleket csak idegen kéz írhatta. Magyar subába öltözött móc farkasok settenkednek körülöttünk. A magunk részéről csak büszkék vagyunk rá, hogy Wass Albert mellett szerény szervezetünket is célbavették, és lejáratni igyekeznek. Annak tanúbizonysága ez, hogy az egység és nemes szolgálat nehéz útjait járjuk. Kovács József •••.. . a British Columbia-i Erdélyi Kulturális Bizottság elnöke, Lemke Gyula Ellenőrző Bizottsági elnök ? . .Úti társ ! ■ Hamvazás „Iniemento homo” — Emlékezzél meg, ember, hogy porból lettél és porrá válsz. Ridegen és ijesztően hangzik. De csak annak, aki csupán port lát az emberben. S ezért a mostani nemzedék igyekszik takarni, felejteni vagy farsangi tobzódó mulatással elnémítani. S ha a vallás emlékeztet rá, és a templom sötétlilába öltözik, akkor azzal vádolják, hogy ijesztget, idegeket ront. Az igazság pedig az, hogy éppen a vallás, az Istenben való hit szépíti meg a test elmúlását, mert rámutat arra, hogy azután is van élet, mely lehet szebb és örökké tartó. Amikor tehát hamut hintünk fejünkre, ezt a biztos hitünket hangoztatjuk. A test, az anyag, a menetrend szerint megszűnik, de az „én”, a lélek tovább él. Hamvazáskor és nagyböjt idején hasznos és szükséges, hogy az elmúlás kérdésével szembe nézzünk, mert nem mindenben keresztényi a gondolkodásunk. Szomorú levél érkezett a karácsonyi levelek között. Otthonról írta egy asszony. „ Férjem, Józsi, szélütéssel kórházba került, és ott egy hét alatt befejezte életét. Én itt maradtam egymagamra 72 évemmel kevéske nyugdíjjal és gyönge egészséggel... Miért büntet engem az Isten így?” „Miért büntet az Isten így?” — Férje 76 éves volt. Leszámítva a háború és a megszállás idejét, általában tűrhetően nyugodt, egészséges életük volt. Sem menekülés, sem börtön nem volt életükben. S 76 éves korában eltávozott. Isten büntetése? Nem. A természet menetrendje. Minden ember teste egy bizonyos idő után elkopik. beteg lesz és megszűnik. Függetlenül attól, hogy valaki bűn nélküli, szent vagy bűnös. A menetrend mindenkire egyformán vonatkozik. Igaz, férje óvatos étkezéssel, diétával talán megelőzhette volna az elhízást és érelmeszesedést, de ez is csak esetleg néhány évvel hosszabbította volna meg életét. Mert a természet szabálya, a menetrend, akkor is érvényes maradt volna. De akkor miért mondjuk, hogy Isten büntetése? Nem igazságtalanság, nem bántás ez, ha ezt mondjuk? S ha valaki fiatalon, váratlanul megy el közülünk? Isten büntetése az? Vallási szótárunkat, kifejezéseinket, leglább ilyenkor, nagyböjt idején felül kellene vizsgálnunk. Csak rendőrszerepet adok Istennek az életemben, gondolkzásomban, vagy pedig Teremtőnek, mennyei Atyának tekintem őt? Hiszem, hogy ő a jós balsorsban is gondviselőm? A gondviselés nem annyit jelent, hogy kedvemért, pont az én kedvemért megváltoztatja, megbontja a természet menetrendjét. Megteheti, ha jónak látja. Szükségemben imádkozhatok ezért, de ha nem tesz a kedvemért külön „csodát”, akkor is gondot visel rám. Ő tudja, hogy mi jobb nekem a végső célt tekintve. Mert nekünk, keresztényeknek tudnunk kell, hogy ez a földi élet csak átmenet, előkészítés a felsőbb lépcsőfokra, a Lelki Országba. A vallás csodálatos ereje, a vallásosság óriási értéke és bizonysága nem az, hogy ha nem vagyunk bűnösök, akkor nem ér baj, nem leszünk betegek, nem halunk meg, hanem az, hogy bajban, betegségben és elmúlásban is megálljuk a helyünket, és nem roppanunk össze. Az erkölcsös élet és ima nagy kegyelme ebben van, és ezt a kegyelmet az Isten mindig megadja, ha kérjük. Itt már számításba jön az, hogy van-e hitünk, milyen a hitünk, és mennyire járunk Isten útján, tehát büntelenül. Mert a bűn az, ami gyöngíti hitünket, lelkierőnket. Valamelyik folyóiratban a minap hírt közöltek, hogy néhány orvos arról folytat kísérleteket, méréseket, hogy a beteg emberben az ima mennyire növeli az életenergiát és önbizalmat. Ha a Teremtő a világmindenséget fenn tudja tartani, akkor kozmikus erejével mennyi lelkierőt tud belénk is sugározni! Ha az ember sosem vétkezett volna, ha nem hagyta volna el a Teremtőt, akkor másképpen alakult volna a világ sorsa, s a halál is csak átlépés lenne a magasabb lépcsőfokra. De mivel az ember elfordult Istentől, rontja saját és mások egészségét, és káini módra gyilkolja a másikat, ebben a felbontott világrendben szenvednünk kell a természet törvényeit, ha egyénileg nem is vétkeznénk. De ki van közülünk, aki mondhatja magáról, hogy teljesen bűn nélkül van? A bajokért Istent okolni? Felelősségre vonni? Amikor hamut hintünk fejünkre, tanuljunk meg keresztény módra gondolkozni! Itt az idő magunkba szállni. . . Fr. Szépe László dr. 1980. február 17. TUZEX IKRA Tel.: 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia stb. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland), Ohio 44107 „THE HOUSE OF INSURANCE" LEZAX INSURANCE AGENCY SHAKER HEIGHTS, OHIO 44122 3645 WARRENSVILLE CTR. ROAD Phone: 283-8100 Established 1925 AUTO — HOMEOWNERS — BUSINESS LIFE