Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-09-21 / 36. szám
Mit mondtak a lengyel püspökök? A lengyel püspökök augusztus 28-i nyilatkozata higgadt, és ugyanakkor határozottan megfontolt, de teljesen félreérthetetlen állásfoglalás a sztrájkoló munkásság mellett. Mindjárt az elején leszögezi, hogy a püspököket mély aggodalom tölti el a nemzet és az állam jólétéért, ugyanígy aggódik minden polgárért, s ezért megvizsgálta a gazdasági, társadalmi és politikai feszültségeket, amelyek jelenleg Lengyelországban uralkodnak. Ennek a feszültségnek bonyolult okai vannak. A feszültség az évek óta növekvő elégedetlenség kifejeződése, az elégedetlenség forrása pedig az elkövetett hibák összessége. Ezt a feszültséget csakis a belső rend és nyugalom atmoszférájában lehet hatásosan levezetni. Figyelemreméltó, hogy a püspöki kar elismerését fejezi ki a sztrájkoló munkásoknak, azok bizottságainak és vezetőinek, elismerését azért, hogy a közrend zavarását nem engedték meg. Ez fejlett polgárerényekről és politikai érettségről tanúskodik. A sztrájkolók eddig tanúsított magatartása — folytatódik a püspöki nyilatkozat — reményt ad arra, hogy minden vitás problémát meg lehet oldani, mégpedig a sztrájkbizottságok és a kormánybizottság vezetői közötti párbeszéddel. Ez az egész nemzetnek érdekel. A problémák gyors megoldása az óra parancsa. Ezért olyan megoldást kell találni, amely mindkét fél számára elfogadható. A lengyeleknek meg kell mutatniuk, hogy saját hazájukban, saját maguk oldják meg problémáikat. A kötendő megegyezéseket biztosítékokkal kell ellátni, és az ilyen garantált megegyezéseknek kell befejezniük a sztrájkot, hogy helyreálljon a gazdasági élet normális funkcionálása és a társadalmi élet békéje. A megállapodásokat mindkét félnek meg kell tartania, az ősi elv alapján: pacta sunt servanda. A lengyel püspökök nyilatkozata az egész társadalmat felhívja az evangéliumi szellem, a társadalmi igazságosság gyakorlására. Ennek szellemében kell gondoskodni a rendről, nyugalomról. A püspökök nyomatékosan kijelentik hogy a belső béke feltétele a nemzet elidegeníthetetlen jogainak a tiszteletben tartása. És ez után következik e jogok felsorolása. Az Istenben való hit joga, a polgári szabadságok, a vallásszabadság, az Egyház szabad ténykedése, az emberek meggyőződésének nemcsak kinyilvánított, hanem tényleges tiszteletben tartása, a tolerancia. Minden családnak joga van olyan közoktatásra, amely megfelel a meggyőződésének. A polgároknak joguk van az igazságra, vagyis olyan tájékoztatásra, amely nem hamis. A polgároknak jogukban áll a nemzeti történelem és kultúra megismerése, jogosan megkövetelik, hogy az igazság birtoklásában és kifejezésre juttatásában ne háborgassák őket. Vagyis: jogos a véleményszabadság követelése. További jogok, melyekre a lengyel püspökök nyilatkozata rámutat: a kenyérhez való jog. Erre minden polgárnak joga van a maga szükéglete szerint. A magántulajdon joga, és szabad rendelkezés az egyéni mezőgazdasági birtokok és üzemek felett; ehhez a joghoz meg kell adni a megfelelő gazdasági feltételeket is, amelyek a paraszti magánbirtokot erősítik. Az ilyen paraszti magánbirtok erősíti a családot, a népet hozzáköti az édes anyaföldhöz. Ez az, ami a lengyel állam érdekét szolgálja. Biztosítani kell a munkához való jogot, és ezt a jogot a dolgozó emberek méltóságával és szabadságával összhangban kell érvényesíteni. Az elvégzett munkáért becsületes bér jár. Figyelemreméltó a püspökök által felsorolt jogok között ez: biztosítani kell a polgárok szervezkedési szabadságát, a munkásképviseletek önállóságát és önigazgatását. Ebben a vonatkozásban a II. Vatikáni Zsinat is hallatta hangját, amikor leszögezte szabad szakszervezetek alapításának, igazi munkás érdekképviseletek létrehozásának a szükségességét; ilyen érdekképviseleteknek minden munkás a tagja lehet anélkül, hogy ezért félnie kellene bármiféle megtorlástól. Befejezésül a lengyel püspökkari nyilatkozat kimondja a következőket: a lengyel nemzetnek valóságos erkölcsi s társadalmi megújulásra van szüksége, hogy újra megtalálja az önmagába vetett hitet, hogy bízhasson a jövőben, hogy felébredjenek erkölcsi energiái és a társadalmi áldozatkészség. A püspöki kar imára hívja fel az egész országot: imádkozzanak a jelenlegi feszültség szerencsés levezetése érdekében, imádkozzanak a nehézségek megoldásáért., —--------- * Új könyvesemény! Megjelent! Kapható! CSONKA EMIL A forradalom oknyolcozó története 1945-1956 A szerző az 1981-ben esedékes 25. évfordulóra írta e nagyszabású munkát, de már most elkészült, a 24. évfordulóra, a 25. évforduló nyitányára. A könyv alaptétele: a forradalom 1956. október 23-án robbant ki, de jóval korábban kezdődött, valójában akkor, amikor az első szovjet katona átlépte a Kárpátok gerincét, és nyomában megjelent az első moszkovita agitátor. Ennek az alaptételnek megfelelően a könyv feldolgozza a megelőző 12 év forradalmat felidéző történéseit. 1945-ben egy szabad választáson a magyar nép 83 százaléka nem szavazott a kommunistákra, mégis, a 17 százalékos kisebbség erőszakosan magához ragadta a hatalmat. Ennek az erőszaknak a történetét írja meg ez a könyv: a pártok likvidálását, a különféle pereket és a társadalom szétmorzsolását. Az összeesküvési per, a Mindszenty-per és a Rajk-per részletes történetével szolgál, leírja a parasztság kálváriáját, a munkásság kizsigerelését, az értelmiség deportálását, a vallásüldözést, a kulturális élet elsekélyesítését, a rendőrállam módszereit, a szovjet kizsákmányolást. A politikai rémdrámák s a diktatúra rémuralma jól dokumentált, adatokban gazdag fejezetekben kerül elénk, automatikusan meggyőz arról, hogy a forradalom elkerülhetetlen volt. Az 1953-as új szakasz, a Petőfi Kör ténykedése, Rákosi bukása és a forradalom nyitánya után elmondja a világtörténelmi esemény lefolyását: napról napra, szinte óráról órára haladva, világos tagolással, alaposan és tömören ábrázolja a harc hősiességét, a győzelem mámorát, a leverés perfidségét. A szerző megvizsgálja a nemzetközi összefüggéseket, s izgató kérdésekre keresi a választ. Hogy alakult volna a belső magyar élet, ha a forradalmat nem nyomják el? Milyen eredményt hozott volna egy szabad választás? Mi lett volna Mindszenty és Nagy Imre szerepe? Mi váltotta ki a második szovjet intervenciót? Világháború lett volna-e abból, ha Amerika megsegíti a magyar forradalmat? Csonka Emil könyve hiteles történészi mű, izgalmas olvasmány, hézagpótló munka, a forradalom kézikönyve, a 20. századi magyar történelem 12 évének drámai megelevenítése. A könyv ára: 39,80 DM, vagy 19,80 USA dollár, plusz portó. Fizethető csekkel, money orderrel, postautalvánnyal. Megrendelhető a szerző címén: dr. Emil Csonka, Elektrastr. 58, D-8000 München 81, BRD, West Germany. A vándorzászló európai útja A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége chicagói szervezetének kezdeményezésére léte- ssített Emigrációs Vándorzászló 1980-ban Euró- sában hirdeti az emigráció összefogásának szükségességét és a magyar menekültek segítésének fontosságát. A vándorzászlót ékesítő Kossuth Lajost és H. Rákóczi Ferencet ábrázoló festményeket volt politikai fogolyművészek készítették a rab házában, és csempészték ki nyugatra. A vándorzászlót a boldogult díszelnökünk, Mindszenty József bíboros hercegprímás 1974. június 22-én megszentelte, és a következő üzenettel elindította világkörüli útjára: „A magyar emigrációs vándorzászlót 1974. június 22-én, chicagói látogatásom alkalmából azzal a szándékkal megszenteltem, hogy ébresztője és fiigyelmeztetője legyen , minden otthontól elszakadt magyarnak: cselekvéssel mutassa meg hűségét hitéhez és népéhez, hogy megmaradjon annak, aminek Isten teremtette.” A zászló útját rendező nagybizottság a magyar egyházak és egyesületek vezetőinek bekapcsolásával megalakult. A vándorzászló nemcsak a politikai foglyok és a katolikusok zászlaja. Azt a többi felekezet vezetői is megáldották György Árpád c. református püspök és Brachka Gábor evangélikus esperes vezetésével. A vándorzázló európai útját Filippi István frankfurti magyar újságíró intézi. A zászló 1979. október 19-én érkezett Európába, ahol azt népes küldöttség fogadta Csaszkóczy Emil, a VMPFSZ európai elnöke vezetésével. A zászlót először Svédország magyarjai köszöntötték a malmői októberi ünnepségek során. Majd a zászló Németországban folytatta útját, először a magyar ifjúság fellegvárában, Burg Kastlban, ahol dr. Endrédy Csanád és Kecskési Tollas Tibor fogadták ünnepélyes keretek között. 1980 januárjában Filippi István 200 személy élén vitte a vándorzászlót Bonnba, a szovjet követség elé, Afganisztán megszállása miatt a Szovjetunió elleni tüntetésen. Majd a VMPFSZ európai közgyűlésén Münchenben Csaszkóczy Emil mutatta be a zászlót a megjelenteknek. A Gruppe de Europe nevű emigráns szervezet áprilisban tartotta nagygyűlését Frankfurtban, ahol a franciaországi magyar küldöttséget vezető Sujánszky Jenő rabtárs köszönetté a vándorzászlót, amelyet a díszemelvényre helyezett. A főasztalnál helyet foglaltak Filippi István, Vlagyimir Bukovszkij orosz ellenálló és Heinz Fallak, a német olimpiai bizottság vezetője. A mintegy 500 résztvevő egyhangúlag megszavazta a moszkvai oliimpia bojkottálását. Dr. Habsburg Ottó a Páneurópa kongresszusán, Passauban ismerte meg a vándorzászlót. Itt a VMPFSZ és a Német-Magyar Társaság közös megbeszélést tartott dr. Habsburg Ottóval és József Árpád főherceggel a vándorzászló továbbiurópai útja kérdésében. A Német-Magyar Társaság fennállásának 10. évfordulóján Filippi István több mint 500 főnyi tömeg jelenlétében kibontotta a vándorzászlót, és ismertette a zászló jelentőségét II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos történelmi szerepén keresztül. Az ünnepség kulturális programját a stuttgarti magyar népi tánccsoport és a vietnami menekültek színpompás csoportja szolgáltatta. Augusztus 22-én Frankfurtban a nagy választási közgyűlésen 25 000 főnyi tömeg előtt Filippi István nyitotta ki a vándorzászlót, és Szent IstvánMagyarországának jelentőségét méltatta. Majd Franz Josef Strauss, a CDU párt kancellárjelöltje tartott beszédet. Noha a magyarországi Magyar Nemzet című lap tudósítója is jelen volt, a magyarországi sajtóban mégsem reméljük vándorzászlónk útjának méltatását. Soraink zártakor a vándorzászlót elindították angliai útjára, melynek során dr. Ispánki Béla rabtárs fogja bemutatni a zászlót Mészáros Lázár sírjának leleplezése alkalmából Titleyben. Majd a zászló Franciaországba kerül az októberi ünnepélyekre Sujánszky Jenő rabtárs gondozásában. A vándorzászló európai útjának fénypontja a pápai áldás lesz, amelyet dr. Habsburg Ottó készít elő a Szentatya németországi útja alkalmából. Ezt a zászló madridi útja fogja követni. Amíg a vándorzászló európai magyar településeken van, az amerikai magyarság továbbra is segíti a magyar menekülteket, és a chicagói bizottság eddig 402 menekültet helyezett el a környékbeli magyar egyházak, egyesületek és üzletemberek segítségével. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Vándorzászló Nagybizottság fáradság nélkül végzi önzetlen feladatát, a magyar politikai menekültek megsegítését. Hiszen az új menekültekből kell kiválasztani az emigrációs utánpótlást, akik majd átvehetik a zászlót, és tovább folytathatják a harcot Magyarország függetlenségének és szabadságának visszaszerzéséért. Politikai fogoly tudósító ■7^—a». J.'r. lUIJULB J vTlMTOaMgiaK—ESSBBgyt NÉGYESY IRÉN: Nem szabadulhatsz... Tűzbe szórva arcodba csapna lángja, folyóba dobva egy rönkön megállna kiabálva, a földbe ásva mélyre, mélyre tavaszi csíra hátán törne napfényre, feldobva a zord felhőkbe visszahullna levegőként tüdődbe, ha szerelmesed szívébe súgnád titoknak álmában belezokogná éjszakádba. Minden hiába: fogcsikorgatás, átok, feszülő ököl — nem szabadulhatsz; a felszínre tör és émelyít, fojtogat, éget a tudat, hogy eladtak Hozástól — mint a barmokat. Moszkva urainak ígéretei A Szovjetunió 1977. évi október 7-i alkotmányának 29. paragrafusa így szól: A Szovjetuniónak a többi államhoz való viszonya a következő elveken alapul: az államok szuverén egyenjogúsága; kölcsönös ígéret, hogy se fegyveres beavatkozással, se fenyegetéssel nem fognak egymás ellen fellépni; idegen országok területének meg nem sértése; más államok ügyeibe való be nem avatkozás, az emberi jogok tiszteletben tartása; a nemzetek egyenjogúsága, és ezeknek arra vonatkozó joga, hogy életviszonyaikat saját maguk határozzák meg; az államok együttműködése és a nemzetközi jog elismert szabályainak, valamint a Szovjetunió által aláírt szerződések lelkiismeretes betartása. Ugyanezen alkotmány 50. paragrafusa pedig így szól: A Szovjetunió polgárai részére a szólásszabadság, az összejövetelek, az utcai felvonulások és nézetnyilvánítások szabadsága garantálva vannak. Valóban csodálatos, hogy egy ország élén, mely ilyen remek alkotmányjogi ígéreteket tett a külvilágnak és saját lakosainak, egy kormány áll, mely éppen az ellenkezőjét cselekszi annak, mint amit megígért. Ha Moszkva urai végre valahára hajlandók volnának saját alkotmányuk fent idézett előírásait betartani és az általuk, valamint hiva-10. Újpesti Dózsa- tali elődeik által elkövetett bűnöket — idegen11. Pécs7 országok megszállását — jóvátenni, csak akkor12. Debrecen7 volna lehetséges, hogy általános és leszerelt13. Honvéd- béke uralkodjék világszerte, és hogy valameny 14. Csepel7nyi ország kivétel nélkül barátságban éljen egy 15. MTK-VM7 mással. Nem sok képzelőtehetség kell ahhoz,16. Zalaegerszeg, hogy ennek áldásait mindenki elismerje. Hevesy Pál A „barátság olimpiája" !' címmel írt vezércikket a moszkvai versenyek befejezé- ** sekor a Magyar Nemzetben Zsolt Róbert, az ismert ma- . gyar sportújságíró. A cikk hemzseg a felsőfokú dicsé- * ›" retektől, a szovjet sport és rendezés magasztalásától. " De ugyanakkor természetesen jut egy-két lapos oldala vágás a moszkvai játékokat bojkottáló amerikaiaknak is. 1. Az Egyesült Államok sportolóinak részvételét hiányolva I. Zsolt a következő mondatot írja le: „Azok szegények, nem tehettek róla, hogy tönkretették sportolói pálya-futásukat, és játékszereivé váltak egy ízléstelen politikkai manővernek.” Zsolték Robikája elfelejti, hogy az első „ízléstelenséget” Brezsnyevék követték el, amikor a az olimpiai béke jegyében megtámadták Afganisztánt. A cikkben egyébként óvatos elismerés szól a magyar csapat teljesítményének — „úgy látszik, újra felfelé menő ágba került a magyar sport” —, de arról egy hang sincs, hogy mi volt az oka a nem várt kudarcoknak? Igaz ugyan, hogy a Szovjetunió, Kelet-Németország és Bulgária után a nemzetek nem hivatalos pontversenyében — az első három helyezés alapján — Magyarország negyedikként végzett a XXII. olimpiának 1. nevezett spartakiádon, de a magyar sportolók olyan hagyományosan „magyar” versenyszámokban maradtak le, ' melyekben még eddig jóformán minden olimpián szerez ' ' tek érmeket. Egyetlen magyar nem kapott helyezést például vívásban, nagyon lemaradtak az öttusában, eredménytelenek voltak a vízilabdában és a labdarúgásban, de csődöt mondtak az atlétikában és az úszásban, meg a ■ kajak-kenu számokban sem produkálták, amit vártak ■ tőlük. És mindezt olyan mezőnyben, ahonnét hiányoztak az amerikai, a nyugatnémet és a japán versenyzők! Hol itt a „felfelé menő ág”, a fejlődés? ! Érdekes jelenség volt egyébként a sajtóban, hogy noha a lapok mindennap oldalakat szenteltek az olimpiai eseményeknek, és beszámoltak az eredményekről, az eddigi szokásjog, eltérően sem közben, sem a végén nem adtak táblázatszerű összesítést az egyes versenyszámokban elért érmekről, és nem mutatták a nemzetek közti nem hivatalos pontverseny állását. Pedig ez azelőtt mindig megszökött volt, és az átlagolvasó elsőnek rendszerint ezt a táblázatot kereste a napilapok sportrovatában. Most megfosztották ettől. Vajon miért? Talán, hogy ne tudja oly könnyen figyelemmel kísérni, milyen sportágakban esett vissza a magyar csapat, vagy hogy ne tűnjön föl számára a táblázatból: az olimpiai csonka volt, ahol a szovjet és a keletnémet versenyzők azért arattak az érmek közt, mert alig akadt komoly , ellenfél: az atlétikai és úszómezőny például amerikaiak nélkül alig ér többet színvonalban egy olyan edzőtábor- * nál, amelybe csak a szocialista országok küldtek sportolókat. (FMH) 1 s' I f ^ ' j ' Ez igaz. A propagandagépezet most is jól működött. Azt hozták az olvasók tudomására, amit akartak. Az FMH-cikk egy mondatjával azonban nem értünk egyet. Egyetlen magyar nem kapott helyezést például vít vásban, nagyon lemaradtak az öttusában, eredménytelenek voltak a vízilabdában és a labdarúgásban, de csődöt mondtak az atlétikában és az úszásban, még a kajak-kenu számokban sem produkálták, amit vártak ■ tőlük. Vívásban volt két második (Maros, Kolczonay) és három harmadik hely (Gedővári, a kardcsapat és a női tőrcsapat). — Öttusában Szombathelyi Tamás és a csapat is a második h helyen végzett. — Úszásban Wladár Sándor első helye mellett Vermes Albán második, Ver- Frasztó Zoltán pedig kétszer harmadik lett. — Kajakkenuban a Foltán, Vaskúti kettős első, a Szabó, Joós páros második lett. Szó ami szó Wichmann „leégett”. — Atlétikában valóban gyenge volt a termés. Különösen feltűnő volt a két gerelyvető és a magasugró Mátay Andrea sikertelensége. — A vízilabdásoktól bajnokságot vártak, de csak harmadikok lettek. — A magyar labdarúgók ott sem voltak Moszkvában. LABDARÚGÁS A hetedik forduló eredményei: VASAS—FERENCVÁROS 0—1; MTK-VM—ÚJPESTI DÓZSA 1—1; VOLÁN—RÁBA ETO 2—0; BÉKÉSCSABA—NYÍREGYHÁZA 0—2 (!); DEBRECEN—DIÓSGYŐR 0—0; KAPOSVÁR—DUNAÚJVÁROS 3—1; ZALAEGERSZEG—CSEPEL 2—0; PÉCS—VIDEOTON 1—1; HONVÉD—TATABÁNYA elmaradt. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: 1. Ferencváros7 4 2 1 20— 6 10 2. Nyíregyháza7 4 2 1 8— 3 10 3. Vasas7 3 3 1 15—109 4. Videoton7 4 1 2 11— 99 : 5. Kaposvár7 3 2 2 11—11 8 ; Békéscsaba7 3 2 2 11—118 7. Rába ETO7 2 3 2 9— 778. Volán5 3 1 1 8— 57 9. Tatabánya6 2 3 1 6— 47 ’ 2 3 2 12—127 2 3 2 9— 97 * 2 3 2 8— 87 1 2 1 16— 35 2 1 4 11— 95 1 3 3 7—115 1 2 4 8—154 17. Dunaújváros6 1 — 5 7—20 2 18. Diósgyőr6 — 1 5 3—13 1 X