Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-01-11 / 1. szám
1981. — VOL. 88. ÉVF. Jan. 11. — VASÁRNAP - 1. sz. Amerika egyetlen katolikus (yftttlOllü IIUI!££«tl*Í«iIllS* ^111 H(hiy The only Catholic Hungarian magyar hetilapja -------- 1 ■ -- ■ .... ■ ■ ■■■%- Weekly Newspaper in the U.S.A. Egyes szám ára: 45 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 45 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) STIRLING GYÖRGY: Üres bölcsők, szaporodó sírok Az 1980. évi magyarországi népesedési statisztika eddig nyilvánosságra került adatai az elmúlt esztendőben már négy olyan hónapról beszélnek, amelyek alatt az ország lakossága nem nőtt, hanem fogyott. A népszaporulat mínuszba fordult, és bekövetkezett az, amit a komputeres előreszámítások már évekkel ezelőtt jeleztek: a népesedéscsökkenés. A következmények beláthatatlanok, és ha sürgősen nem történik valami az elkezdődött folyamat megállítására, a magyarságot a nemzethalál réme fenyegeti. A lakosság fogyása ma már nem lázálom, hanem tragikus valóság. • TÁJÉKOZATLAN TÁRSADALOM Minderről alig tud valamit a magyar közvélemény. Nem tudja azt, amit a statisztikusok és demográfusok tudnak, s már sok évvel ezelőtt így fogalmaztak meg: Magyarország a természetes szaporulat tekintetében a világstatisztika legutolsó helyén áll .. Rohamosan csökken a fiatal korosztályok létszáma, és tetemesen növekedik az eltartandó idősek száma. Ez a vészjelzés 1966 tavaszán látott napvilágot a hazai sajtóban, egy kerekasztal-beszélgetésről szóló közleményben. Erre azonban a szakembereken kívül alig figyelt fel valaki. A nyilvánosság előtt pedig nem írtak, nem beszéltek többé a kérdésről, mert a pártközpont véleménye az vnltyilven nnnHipmált Q7Plln7tptPQp npm vptnp jó tényt a szocialista társadalomra. Nem lennénk tárgyilagosak, ha másrészről nem sorolnánk fel azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány ezekben az években hozott a népszaporulat javítása érdekében. Első ilyen intézkedés volt a gyermekgondozási segély (GYES) bevezetése, ezt követte a magasabb családi pótlék, a hosszabb szülési szabadság és a gyermekvállalási lakáshitel, illetve a több gyermekesek előnybe helyezése a lakáskiutalásoknál. Ugyanakkor némiképp megnehezítették a művi vetélést is: az abortuszbizottságok csak indokolt esetben járultak hozzá az orvosi beavatkozáshoz. Igazoknak elég volt a szociális helyzetre — pl. leggyakrabban a lakáshiányra — hivatkozni, és máris kiállították az engedélyt. Az intézkedések nyomán pár éven belül mutatkozott is javulás. Míg 1957-től a hatvanas évek végéig szinte egyenletesen emelkedett az abortuszok száma, hogy 1965 és 70 között elérje az átlagosan évi kétszázezres csúcsot, a hetvenes évek elején kb. a felére esett vissza. Az élve születések aránya ennek megfelelően változott: pl. 1965-ben 13 ezreléket (130 ezer) jelentett a statisztika, de tíz évvel később már 18,4 ezreléknek örvendezhettek a demográfusok. 1975-ben 96 ezerre mérséklődött az abortuszok száma, a helyzet biztatónak tűnt. • ÉSZBEKAP A NÉPSZABADSÁG És most adjuk át a szót egy hazai újságírónak, Szabó Lászlónak, aki a Népszabadság 1980. november 23-i számában írt cikket erről a kérdésről A népesedés alakulása címmel. Miután cikke elején megállapítja, hogy az állam tizenegynéhány év óta mindent megtesz a népszaporulat emeléséért, és ennek 1975-re örvendetes jelei is mutatkoztak, így folytatja: Öt év telt el azóta. És most ismét csökkent a születések száma, mégpedig 14 ezrelékre. A demográfusok, persze, számoltak a csökkenéssel. Csak nem ekkorával. És későbbre várták. Nevezetesen arra gondoltak, hogy 1982 és 1985 között — a különféle népesedéspolitikai serkentők ellenére is — az objektív és egyéb körülmények folytán — folyamatosan csökken majd az élve születések száma. Ám ez — különféle tényezők együtthatására — már az idén bekövetkezett. Sőt: az év első felében már a népesség abszolút száma sem növekedett, szemben az elmúlt évtizedekkel, hanem fogyott. A legfőbb oka ennek, hogy a halálozási arány meghaladta a születésekét. Itt álljunk meg egy pillanatra! A természetes szaporulat — az élve születések és halálozások közti különbség —, mint már ezt e hasábokon többször írtuk, a hetvenes évek közepétől esztendőről esztendőre csökken. 1975-ben volt a legmagasabb — kereken 6 ezrelék —, aztán a demográfiai görbe lefelé fordult, hogy 1979- ben elérje a riasztóan alacsony 2,2 ezreléket. 1980-ban nemcsak a születések száma csökkent tovább, de a halálozásoké is nőtt. Az egész évi statisztika még nem ismert, de annyit már tudunk, hogy júliusig négy hónap volt, amelyek során többen haltak meg hazánkban, mint ahány csecsemő született. Ha a többi hónapok is hasonló képet mutatnak, könnyen meglehet, hogy 1980 lesz az első év, amikor már nem beszélhetünk népszaporulatról, hanem csak fogyatkozásról . ..JD ELTARTÓK ÉS ELTARTOTTAK ARÁNYA Mindezek ellenére nincs okunk pánikba esni — olvashatjuk tovább a Népszabadság cikkében. — De tény, hogy egy sereg előre látott, illetve jó néhány váratlan tényező következtében demográfiai hullámvölgybe kerültünk, aminek egyebek mellett nemcsak népességfogyás a következménye, hanem az is, hogy a jövőben még inkább kedvezőtlen irányba tolódik az eltartók és az idős korú eltartottak aránya. A közelmúltban lelhetők fel azok az objektív okok is, amelyek közelebb visznek a jelen helyzet megértéséhez. A statisztikusok számszakilag kimutatták és bebizonyították, hogy a születési (Folytatás a 8. oldalon) A román irodalom Nyugat-ellenes fordulata i Az 1980. szeptember 10 és 12 közötti romá-niai írószövetség kongresszusáról az alábbiak-ban számolunk be: A beszámolót Ion Hobana, az írószövetség pártbizottságának titkára tartotta. A kongreszszus csúcspontja mindenképpen Elena Ceausescu felmagasztalása volt. Hobana beszámolójában odáig ment: „Románia ma olyan helyzetben van, amely biztosítja a román irodalom, kultúra és a tudomány ragyogó jövőjét. Aki ezt a kiváltságos helyzetet teremtette és képviseli, nem más, mint Elena Ceausescu, akinek személyisége, emberi tulajdonságai, műveltsége biztosítják az ország kultúrájának egyedüli jellegzetességét. Ilyen döntő szerepet még nem játszott asszony a román történelemben, akinek személyisége óriási mértékben rányomta bélyegét erre a korszakra.” Az írószövetség kongresszusa tanácskozott a romániai irodalom jelenlegi kérdéseiről — természetesen a beszámolóban kifejtettek fényénél. Megállapították, hogy ki kell küszöbölni a nyugati befolyást a román irodalomból és kultúrából. Vonatkozik ez pedig különösen az Egyesült Államokból átkerült befolyásra, amelyet többek a kopott radio útján továbbítanak Amerikából Romániának megvan a sajátos hazafias és szocialista kultúrája, amelyet mindenképpen előtérbe kell helyezni. Suzanna Gadea, a Román Szocialista Kulturális és Nevelésügyi Tanács elnöke folytatta Ion Hobana magasztalását Elena Ceausescut illetően. A többi felszólaló, írók, televízió, rádió és más kulturális vezetők mind elítélően nyilatkoztak a hatvanas évek óta egyre jobban érezhető nyugati befolyás ellen. A nyugati tv-adások és filmek — úgymond — megtanítják az ifjúságot verekedésre, rablásra, gyilkosságra, és egyben a huliganizmus terjesztői. Ezek után lépett a szónoki emelvényre Nicolae Ceausescu. Beszédében bírálat és dicséret váltotta egymást, de a felszólalás lényege mégis a nyugati befolyás elítélése volt. Bíráló szellemben mutatott rá, hogy még napvilágot látnak olyan irodalmi munkák is, amelyek nem kapcsolódnak eléggé a szocialista Romániához. Bíráló szellemben szólt továbbá az egyes könyvekben és kiadványokban jelentkező olyan tendenciákról, amelyek bírálat és ideológiai megkülönböztetés nélkül értékelik át a román irodalmi örökséget. Ceausescu a továbbiakban bíráló megjegyzéssel illette a Román írószövetséget és annak pártszervezetét, hogy nem az írói alkotások fejlesztésének kérdéseivel foglalkoznak elsősorban hanem sok esetben megengedik, hogy a viták egyszerűen személyes leszámolássá fajuljanak. Kérte az írószövetséget, hogy a XII. párt kongresszus szellemében munkálkodjanak az irodalom terén is az új minőség megvalósításáért, hogy az irodalom szintén bekapcsolódjék a román nép hatalmas forradalmi munkájába. Továbbá hangsúlyozta, hogy az írók óvják szemük fényeként a román kultúra nemzeti sajátosságait! — Vannak olyanok — mondotta —, akik azt állítják, hogy a népszerű és hazafias költészetben nem szükségesek a legcsengőbb rímek, és nem kell figyelembe venni a különféle esztétikai előírásokat, és az volna a legjobb, ha ezt tartanánk szem előtt, és alkotnánk egy több inspirációval rendelkező költészetet és irodalmat, távol a nemzeti és szocialista kérdésektől. Ezt a költészetet pedig az égből jövő álmok inspirálnák. Valóban erre az irodalomra van szükségünk? Nem, elvtársak! — Mi senkit nem akadályozunk meg abban, hogy azt írjon, amit akar. Azonban mi nem támogathatunk és nem részesíthetünk előnyben más költészetet, irodalmat, csak azt az egyet, amely harcol a szocializmus és a kommunizmus céljaiért, a forradalmi humanizmusért, az egyenlőségért és az egyének és népek közötti barátságért. (Scienteia, szeptember 12—13. Előre, október 15.) (Transsylvania) DR. NANAY ENDRE: Amerika a kommunizmus gazdasági mestere ? Amerika másodszor néz szembe a kommunizmus kapitalizmus által való felépítésének problémájával. 63 éves tapasztalata van az ügyben. A szovjet szövetség és kudarca meg kellett tanítsa sok mindenre. Be kellett ismerje, hogy a Szovjetuniót jelen világhatalommá a kapzsi amerikai tőke és tőkés építette ki, sőt, azt is nehéz letagadnia, hogy még ma is bizonytalankodik és ingadozik a Szovjetunióval szembeni irányvonalában. Úgy néz ki, az amerikai nagypolitika maga sem tisztázta politikai és gazdaságpolitikai vonalvezetését, legalábbis nem meggyőződéses Szovjetunió elleni akció kivitelezésében. Az amerikai nagypolitikából a nagypolitikus hiányzik. Éppen most nincs egy amerikai Bismarck, most, amikor a második kommunista nagyhatalom felépítése, Népi Kína problémája is beköszöntött. Ez a szovjet-bolsevik problémát is messze meghaladóan szövevényes. Nem csak rendszer, egy kommunista rendszer, de egy más szín, és faj, egybilliós idegen tömeg áll szemben az elvben fehér Amerikával, illetve az egész nyugati világgal. Kína sok ezer éve, múltjáról, hősi küzdelmeinek véres sorozatára vastag betűs történelem tanúskodik. Az utolsó fél évszázad kínai kommunista öldöklései méreteiben azonosak a bolsevikok mészárlásaival Hiszen a két ország egy jelszóval azonos úton haladt egy évtizedig. Az elválás, az 1960-as szakítás érdemben csak azon múlott, hogy az orosz-szovjet atyaságot akart gyakorolni a nálánál népességben négyszer akkora kínai birodalmon, és Mao is csak másodrendű lett volna a hatalmi sorrendben. Századunknak ebben a negyedében ezért a legnagyobb probléma Kína. Ezért töpreng egyre több gondolkodó agy afelett, vajon, ha a Szovjetunió után és mellé másodiknak Kínát is felerősítjük, nagyhatalommá építjük ki, nem vezetjük-e be az egész világ ellen nemcsak a kommunizmust, de a sárga kommunizmust is? Pontosabban: vajon a szomorú szovjet tapasztalat birtokában milyen felelősség fogja terhelni a kapitalista atyákat egy másik, a második, még veszedelmesebb kommunista hatalom, a sárga veszedelem néven ismert Kína nagyhatalommá való kiépítéséért? Most Népi Kína jelen uralkodói a kommunista múltat perük, a kínai kommunizmust, alapítóját, Maot állították nyilvános bírói tárgyaláson a világ elé a Négyek Bandája címszó alatt, ahol a központi vádlott Mao özvegye, Kang King. Mao számtalan belső forradalmat kezdeményezett, szám szerint kilenc, tisztogatást célzót, ezek között az 1960-as kezdetű, több évig tartó kulturális forradalom néven elkönyvelt olyan zűrzavart idézett fel, hogy senki nem érezte magát biztonságban, még a hatalmon levők sem. Ebben a káoszteremtésben a központi figura , akkor már szenilis Mao felesége, a volt sanghaji színésznő, az említett per fővádlottja, most (Folytatás a 2. oldalon) EDDIG A PÁPA VÉDTE MEG LENGYELORSZÁGOT? Több nagy hírügynökség egybehangzó jelentése szerint II. János Pál pápa azt mondotta volna, hogy ha a Szovjetunió lerohanja Lengyelországot, ő azonnal szülőföldjére repül, hogy együtt lehessen lengyel honfitársaival. A Newsweek magazin egy meg nem nevezett francia diplomatára hivatkozva azt írja, hogy a pápa magánkihallgatások során nyíltan hangoztatta szándékát. A francia diplomata szerint a pápa — aki ma a legnagyobb erkölcsi tekintély a világon — a Szovjetunió felé is kinyilvánította elhatározását. Kemény János beszéde a szászrégeni országgyűlésen 1661. JANUÁR 1. Nyilván vagyon az egész világ előtt, méltóságos úri rendek! mennyi sok nyavalyákkal és nyomorúságokkal sanyargattaték meg ez a nyomorult haza, kőfalai lerontatának, az templomok és szent hajlékok megfertőztetének, úgy, hogy valamely felé szemeiteket fordítjátok, minden felé csak az könnyhullatásra való okokat láthatjátok. Gondoljátok meg, kérlek, mennyi ezer keresztyének legyenek még az tatár keserves igája alatt, kik mezítelenség, éhség, szomjúság miatt elepedvén sóhajtanak: nézzétek hazátoknak még jól meg sem hűlt hamvait, szemléljétek tűz miatt elégett alkotmányoknak pusztult helyeit; megmezteleníttetett Erdély az ő lakosaitól, megfosztatott aranyától, ezüstitől, és megfogyatkozott erejiben is; sőt, hogy igazán megvalljam, bővebben öntöztetett meg ez ezerhatszázhatvanadik esztendőben ez haza keresztyén vérrel, hogysem mint égi harmattal. Tanácsosokat kerestek-e? megholtanak; vitéz embereket kívántok? megölettettek, és ami ez hazának legsiralmasb, ahol erős kőfalak, bástyák és erősségek állanak vala fönn, ott mostan az gaz és bokros tövisek az szél ellen hajtnak. Nézzétek, urak, a templomokat, lovak istállóivá tétettenek! és ahol ennekelőtte az Úrnak neve tiszteltetik vala, ott most az pogányoktól káramoltatik. Ó siralom! ó könnyhullatás! Mennyi szüzek fertőztettek meg az pogányoktól! mennyi ifjak számláltattak az pogányok közé! mennyin választattak az természet ellen való indok, fertelmes bujaságra! Uram, állj bosszút ezeknek vérekért és nyomorúságokért! Bizonyára, urak, az Úrnak keze illetett minket, mert vétkeztünk az mi atyáinkkal együtt. Hamisságot cselekedtünk, és ami gonosz volt, azt míveltük. Tanácsok vagytok, viseljetek gondot azért hazátokról, ideje felserkenni kinek-kinek az álomból, nyissátok meg füleiteket, és az mit megmaradástokra jobbnak láttok lenni, azt válasszátok. Azt vélitek-e, hogy a keresztyénségnek ellensége az mi aranyunkkal és vérünkkel megelégedjék? Semmiképpen nem! Sőt inkább látjátok naponként veszedelmünkre való tőr és háló készítéseket. Megvallom, keresztyén vagyok, akarok inkább azért az keresztyénséggel mind élni mind halni, mintsem szabadság nélkül az halálnak is keserűbb életet élni. Miklós atya egészségi állapota iránt igen sokan érdeklődtek. Jókívánságaikat, szeretetteljes szavaikat, imáikat hálásan köszöni. Néhány napja leengedték a kórházból, jelenleg a kolostorban van, meglehetősen rosszkedvűen — ami közel két láb hoszszúságú vágás és az azzal járó fájdalmak után nem is "soda —, és még legközelebbi munkatársának szokásos neselkedése, bosszantása sem tudja fölvidítani. Miklós atya — akinek köztudottan nem a legerősebb oldala a levélírás — a következőket üzeni azoknak, akik karácsonyi üdvözletet küldtek neki: „Bár az elmúlt évek során legalább karácsonykor válaszoltam mindenkinek, idén még ez sem sikerült. Elnézést kérek, és szeretettel köszöntök mindenkit!” OLVASÓINK FIGYELMÉBE! 1. A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1981-es évkönyvét — melynek címe: Az idő rostájában — postára adtuk. 2. Nagyon szépen kérünk mindenkit, hogy az évkönyvet senki ne küldje vissza! Aki az évkönyv árát — mostantól kezdve hat dollár — nem tudja kifizetni, az küldjön annyit, amennyit tud. Az évkönyv nem üzleti vállalkozás (miként a Vasárnap sem). Kérésünket tiszteletteljesen megismételjük: az évkönyvet ne küldje vissza senki! Akit nem érdekel, adja oda olyan magyarnak, aki szívesen olvassa. 3. A beküldött előfizetési díjakat, valamint az évkönyvért küldött adományokat ezentúl nem nyugtázzuk külön levelezőlapon. Nyugtát csak azoknak küldünk, akik levelükben ezt külön kérik. Ezentúl a beváltott csekk, az újság címzésén meghosszabbított lejárati idő szolgál nyugtául. Ezzel a módszerrel fölösleges adminisztrációt és évente sok száz dollárt takarítunk meg. 4. Szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy az újság címzésén nézzék meg a nevük fölött levő dátumot! Akkor jár le (vagy járt le) az előfizetésük. Bár lapunkat már rég nem az előfizetési díjakból tartjuk fönn, mégis kérünk mindenkit, hogy előfizetését ne mulassza el megújítani. Köszönjük megértésüket.